Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-30 / 25. szám

^icsoM(c*a HOL A BOJTÁR? »CgcfrOCSc*-' S ÜVÖLTHET kint az északi szél, nem tudja átjárni a hodályt. Legfeljebb körülnyal- dossa bosszankodva a vakolat­lan faiakat, örvend ennek a Tassi Alkotmány Termelőszö­vetkezet juhásza, Németh Já­nos, akinek egyik legjobban óhajtott álma teljesült azzal, hogy ez a 300 jószágot befogadó hodály Szilveszterre megépült. Tavaly három helyen voltak a juhok és Németh János mun- kaérdetnérmes juhász az ellesek * rlején úgy cipelte át az újszü­lött báránykákat a melegebb is­ié Hóba, nehogy megfázzanak. Németh János rajongásig sze­reti a juhait. Már gyerekkorá- 1 ól a juhok közt nevelődött és ismeri mesterségének minden csínját-bínját, pedig még csak 37 éves. Nem csoda, hogy a termelőszövetkezet jelenlegi el­nökének rá esett a választása, amikor a gyönyörű merinói ál­lomány, a hanyag gondozás, a gondozók állandó cserélgetése miatt 1953 őszén már teljesen leromlott, rühesek lettek a jó­szágok. Ú GY 'TÖRTÉNT, hogy Ki­rály László megkérdezte: nem szeretne-e átjönni hozzájuk a Petőfi Termelőszövetkezetből? — Húzott a szívem ide, mert láttam, hogy ez a szép, akkori­ban 200 anyából álló nyáj úgy tönkrement, hogy keserűség volt rájuknézni. Nálunk volt elegendő szakember, ezért a többi csak formaság volt. A tag­gyűlés úgy határozott, hogy test­véri segítséget nyújt az Alkot­mány Termelőszövetkezetnek és átengednek. így kerültem ón ide. Azóta szépen feljavulták a jó­szágok. 179 anya van jelenleg és 125 növendék. Aki másfél évvel ezelőtt látta őket, most rájuk sem ismerne. 3.6 kilogramm nyírási átlag volt tervezve. A jó gondozás és takarmányozás következtében 4.4 kilogramm gyapjút nyírtak juhonként. A tervben szereplő 4500 liter tej helyett pedig G900 litert fejt. — Kapott is 600 liter tejet és 41 kiló gyapjút prémiumként. Eh­hez hozzászámítva az 527 mun­kaegységet, szép jövedelemre lett szert Németh János, figye- leinbevéve, hogy az Alkotmány­ban 40 forint volt egy munka­egységnek az érléke. Megél tehát a szövetkezetben a jó juhász és a termelőszövet­kezetnek az egyik Legjobban jö­vedelmező állattenyésztési ága a juhtenyésztés. Körülbelül 60.000 forint jövedelmük volt tavaly a bárányok eladásából, a gomolya meg a gyapjú árából. N émeth janos beszédes ember, sok mindent el­mond arról, hogy mennyit kell tudni egy jó juhásznak, de el­mondja azt is, ami nem tetszik neki. — Rendben volna itt minden, csak egy nagy hiba van. Én régi juhászfamiliából származom és még két testvérem szintén ju­hász. Apánk inellett bojtárkod- tunk több éven át és elsajátítot­tuk ezt a mesterséget. Most azonban nincs juhászbojtár. Leg­több termelőszövetkezetünkben ugyanez a helyzet, mint itt voit, mikor beléptem. Általában úgy cserélik a jószággondozókat, mint más a fehérneműt, 'ebe­csülik a szaktudást, azt hiszik, ha kijelölnek valakit jószággon- dozónak, azzal meg van oldva az állattenyésztés. így volt ez itt is. Előttem öt-hat gondozó kezén tönkrement az állomány. Más­fél év kellett, míg rendbehoz­tam. Ezt megtakarította volna a termelőszövetkezet, ha mind­járt olyan szakember kerül a ju­hokhoz, aki szereti is a foglalko­zását. Fiatal juhászbojtár egy­általán nincs. Legtöbb helyen úgy oldják meg, mint nálunk. Lázár József 30 éves korában gondolta el, hogy juhász lesz és most a növendékeket gondozza. Nem is a juhászbojtárnak járó 0.0 munkaegységet kapja napon­ta, hanem 0.9-et javasolt neki a tagság, mert családja is van. Más ez, mintha már vaiaki egész fiatal korától kezdve ta­nulja meg, mit kell a juhásznak tenni. A legtöbb termelőszövet­kezetünkben középkorú, vagy idősebb ember a juhász és ép­pen a szaktudás lebecsülése miatt, egyáltalán nincs utánpót­lás, N EM HAGYOTT nyug Ion bennünket Németh János kijelentésé a juhász-utánpótlás­ról. A járási pártbizottságnál, valamint a járási tanácsnál és a juhtenyésztő községek vezetői­nél is érdeklődtünk, hogy mi a helyzet. Igaza van Németh Já­nosnak, mert ahogy értesültünk a kunszentmiklósi járásban, amely megyénk legnagyobb juh­tenyésztő járása, nincs egyetlen, a szó igazi értelmében veit ju­hászbojtár. A termelőszövetke­zetekben nem fejlődik kielégí­tően a juhállomány, nem megfe­lelő a gondozás és a takarmányo­zás. Ennek egyik legfontosabb oka, hogy nincs elegendő szak­ember és termelőszövetkezeteink zömében lebecsülik a szaktu­dást. Pedig mint az Alkotmány példája is mutatja, egy jó szak­ember egycsapásra jövedelme­zővé tudja tenni az előzőleg le­gyengült állományt. Fiatalem­berek kellenek a termelőszövet­kezetekbe, akik néhány évi gya­korlat után esetleg állattenyész­tői Iskolát végeznek, mint Né­meth János is tette — és jó szakemberekké válnak. T ermelőszövetkeze­teink általában növel­ni akarják a kunszentanikiósi járásban juhállományukat. (Az Alkotmány négyszázra emeli az anyák számát.) Ez azonban csak úgy lehetséges, és úgy érdemes, ha szakemberek kezébe kerül a tenyészet. INNEN —ONNAN VASÁRNAP délután 5 órakor a községi kultúrteremben a kis­szállást Kenderüzem »Jó mun­káért szép muzsikát« címmel műsoros esten üdvözli a község élenjáró parasztjait. Az ünnep­ségre meghívták idős Hóna Mi­hály, Cizelszki Antal, Huczek Sándor, Jagodics Ferenc és Ja- godics István gazdákat. * KÖZSEGÉLYEZÉSRE 19.220 forintot fizettek ki Tiszakécs- kén az elmúlt esztendőben. JANI!Alt ÜO-ÁN calc a fülöponál- lási MNDSZ műsorral egybekötött vidám bált rendez. iWesőjfoíi/ítségí tanát'sadó Hogyan javítsuk fel a táperőben szegény talajokon őszi gabonavetéseinket? Az őszi kenyérgabona vetések nagyrésze jól fejlődött és legnagyobb részük kellően megerősödve került hótakaró alá. A vetőmag egyrésze azonban nitrogénben szegény, sok tarló- es gyükérmaradványt visszahagyó elővetemóny után (kukorica, nap­raforgó, répa), vagy táperőben szegény talajba került elvetésre. Ahol az őszi vetés régen trágyázott földbe került, vagy nem volt; megfelelő előveteménye és fokozott mértékben ott, ahol mindkét körülmény előfordult, jó eredményt érhetünk el a kwsnposztsxo- rúvé érlelt istátlótrágyával történő felültrágyázással. Ahol komposzttá érett Islóllótrágya vugy egyéb hasonló mi­nőségű és állapotú szervestrágya rendelkezésre áll — kedvezően elősegíthetjük a gyenge olővetemémyű vagy tápenejű talajba vetett őszi kenyérgabona Vetések fejlődését. Holdanként 40—50 mázsa porhanyós szervestrágyát kell alkalmazni. Az elterége- tést a téli időben legalkalmasabb végezni, amikor a hótakaró megkönnyíti a trágya kiszállítását és a fagyos földön kártétel nélkül lehet járni. DAVODI ÜTÖEGYZETEK A guadaliörben Mióta megalakult a gazdakör, a tervek, kezdeményezések egész sora indult útjára. Erről mesél Tárnái György, a gazdakör el­nöke: — Jó ez a gazdakör. Az elmúlt napokban például arról folyt a beszélgetés, hogy tovább kellene fejleszteni gyümölcsöseinket. Húsz évvel ezelőtt még csak 50 hold gyümölcsös volt az egész községben, ma már 200. Robár Mihály már az ősszel telepített két holdon gyümölcsöst. Jávor Mihály, Horváth Ferenc, Moj- zes István és vagy nyolc másik gazda eltervezték, hogy tavasszal ők is hozzáfognak a telepiléshez. Látva a kedvet és a hangulatot, elhatározták, hogy előadást tar­tanak a gyümölcstermesztésről Tóth Imre tanító, Csémy Tibor mezőgazdasági előadó már vál­lalkoztak is rá. A gyümölcsfa- csemetéket — az új telepítések­hez — az Alsótekerespusztai Ál­lami Gazdaság faiskolájából ho­zatjuk, de rövidesen a községben is létesítünk egy csemetekertet. Nyitva a gazdakör ajtaja s emberek szállingóznak be rajta. Közben ők is bekapcsolódnak a beszélgetésbe. A hírnevet szer­zett dávodi. berksirtenyésztésről esik szó. Az idén újabb gazdák lépnek a tenyésztők sorába: lölte meg. Dr. Szentirmai mi­után Petneházi igazgatót is tá­jékoztatta a nagyobb pénzszer­zési lehetőségekről, hozzájárulá­sával megkötötte az üzletet. Dr. Kovács megkezdte a rozsé szál- íítását a tröszthöz tartozó válla­latoknak, Dr. Szentirmai, mint a tröszt főkönyvelője, gondos­kodott arról, hogy a tröszt alá tartozó vállalatok folyósítsák a szükséges pénzösszegeket, De »nagystílű« tolvaj lévén, előre gondoskodott arról, hogy az üz­leten így is már szerzett több­tízezer forintos hasznát megdup­lázza. A leszállított rőzsék után a számlák egyrészét magasabb összegben töltötte ki, mint ahogy erre megállapodásuk szólt. Ez az önálló üzlet is többezer forint pénzt biztosított számára. Petneházi, a tröszt igazga­tója közben kiszimatolta, hogy főkönyvelője újabb »üzletet« kö­tött és miután ő sem altart ki­maradni a bőséges hasznot hozó «•üzletből«, társnak szegődött. — Ahogy érkeztek a rőzseszállítá- 6ok, úgy folyt be a lopott pénz a bűnszövetkezet tagjainak zse­bébe. (Ezzel a rőzscüzlottel kö­rei 800.000 forinttal károsították meg a vállalatot, a nép vagyo­nát.) Kellett is a sok pénz, hisz a vidéki kiruccanások, megbe­szélések, szórakozások tivornyái gyakran apasztották a » jövedel­me l«: Az »üzlet menete« igencsak (megkövetelte, hogy a bűntársak sűrűn tartsak üzleti megbeszélé­seiket, hol Kecskemét valame­lyik szórakozóhelyén, hol Buda­pest valamelyik éttermében, hol Egerben, vagy éppen az ország valamelyik szép üdülőhelyén. A vállalat egy hónap alatt kifize­tett közel százhúszezer forintos tixiköltségci is mutatják, hogy elég sűrűk voltak ezek a »ki­ruccanások«. önkénytelenül felmerül az emberben a kérdés: senkinek sem tűnt fel ez a megdöbben­tően szemérmetlen lopás? Nem ellenőrizték a trösztöt felsőbb szervei? Voltak a trösztnél re­víziós vizsgálatok, azonban azok legtöbbször csak a tröszt könyv­vitelének vizsgáltáig jutottak el. Persze Szentirmai és társai arra vigyáztak, hogy a trösztnél esetleges vizsgálat alkalmával ne fedhessenek fel semmit. Üz­leteik pénzügyi finanszírozását a tröszt ellenőrzése alá tartozó vállalatokon keresztül végezték. Mi sem volt könnyebb, hiszen a tröszt főkönyvelője és az ellen­őrzése alá tartozó kecskeméti vállalat főkönyvelője, dr. Szent- irmai Sándor voit! VoltaK a trösztnél becsületes emberek, akiknek feltűnt a vezetők költe­kező életmódja, sűrű utazgatása, ezt többször szóvá is tették. De mi sem volt könnyebb a »nagy­stílű« tolvajoknak, mint egy »fe­gyelmi« ceremóniát rendezni, vagy alkalmatlanná nyilváníta­ni és eltávolítani a kellemellen- kedőket. Külön fejezete és milyen meg­döbbentő fejezete ennek az al­jas bűnügynek. — a vállalati építkezések története is. — A tröszthöz tartozó vállalatoknál, üzemeknél beruházások építésé­re, nagyobb összegű kemence- javításokra volt szükség. A tröszt vezetői ezeknek a mun­káknak elvégzésével dr. Hívért Dezső budapesti vállalkozót bíz­ták meg. Mint később kiderült, dr. Hívért Dezső által Végzett munkák nem feleltek meg a cél­nak, legteljesebb hozzá nein ér­tést mutatták és azt bizonyítot­ták, hogy dr. Hívért Dezsőnek ás megbízóinak az a törekvése, hogy az építkezéseken keresztül is meglopják a nép vagyonát. A tröszt vezetői soha nem ellen­őrizték, hogy a nagyösszegű beruházások és javítások tény­leg elkészültek-e, hogy a nagy- összegű kifizetések jog»sak-e! Nem tették, hiszen dr. Hivert Dezső is jó »üzlettársnak« bizo­nyult, bőségesein juttatott Pet­neházi igazgatónak és dr. Szent­irmai főkönyvelőnek abból a 100 ezer forintot meghaladó összeg­ből, amelyhez hamis számlákon és csaláson keresztül jutott. Ennyi szenny, uyen aljas lopás és csalás láttáin joggal tör fel a kérdés, hát kik ezek? Kik ezek, akik ilyesmiket mernek csinálni? Nem könnyű őket jel­lemezni. Nem könnyű jellemez­ni azt a korruptságot, ravasz, ki­agyalt, körmönfontságot, amely- lyel üzelmeiket folytatták és lep­lezték, nem könnyű jellemezni azt a bűnszövetkezetet, amely minden gátlás és lelkiismeret- furdalás nélkül 1 millió 700 ezer forinttal lopta meg a nép va­gyonát. De mégis tanulságul: Petneházi Attila trösztigaz­gató, símulékony, törtető, kor­rupt karrierista, aki mindent felhasznált arra, hogy erkölcs­telen üzelmei fedezésére a nép vagyonának megdczsmálásan ke­resztül pénzhez jusson. Dr. .Szentirmai Dezső főkönyveié. A budapesti törvényszék 1950-ben csalás büntette miatt három évi börtönre ítélte. A Budapesti Já­rásbíróság zugivászat miatt 1951- ben ismét elítélte. A nép vagyo- jxánuk fémjelzett fosztogatója. Dr. Hivert Dezső a tröszt épít­kezéseinek volt vállalkozója. Nyugalmazott pénzügyi taná­csos, voüt gyárigazgató és löbb részvénytársaság vezetője, Népi demokráciánk halálos ellensége. Tóth József, a vállalat rőzsebe- szerzője. 1929-ben csalás bűn­tette miatt hétévi fegyházbünte­tésre ítélve. Notórius tolvaj és üzér. De sorolhatnánk tovább a népvagyon gátlás nélküli foszto­gatóinak, a nép ádáz ellenségei-i nek e díszes galériáját. Megismerkedjünk petne-í házi Attila és társai bűnös te-| vékenységének néhány lényeges részletével. Becsületes dolgozó­ink megnyugtatására szolgál, hogy a napokban már a nép bírósága előtt felelnek bűnei­kért. Mégis azonban helyénvaló a végső összegezés, a tanulság: Olyan emberek bűneiről van szó, akik a legkülönbözőbb ol­dalról pusztították a nép vagyo­nát, bűnösen gátolták dolgozó népünknek az életszínvonal eme­lésében tett erőfeszítéseit. Ezek az emberek mélységesen idegen elemek a mi társadalmunkban és akiket már régen kivethetett volna magából társadalmunk, ha éberebbek vagyunk lent is, fent is egyaránt. Ha a sütőipari trösztnél dolgozó párttagok és pártonkívüliek mind megalku­vás nélkül becsületesen támo­gatták volna egymást a hibák kijavításában, a bűnözés lelep­lezésében. Ha felsőbb szerveik hatékonyabban reagáltak volna azokra a hibákra, amelyekre a trösztnél dolgozó egyes becsüle­tes párttagok és pártonkívüliek felhívták figyelmüket. Körülte­kintőbb éberségre van szükség mindenütt, mert ez a bűnügy is bizonyítja: dolgozó népünk el­lenségei minden lehetőséget fel­használnak arra, hogy fosztogas­sák a nép vagyonát, ártsanak a népnek, akadályozzák a szocia­lizmus építése terén tett erőfe­szítéseit, K. P. Törkő Mihály, Zeller József, Ke­mencéi Lajos, Varga Pál. De más terveik is vannak a dávodi gazdáknak. Itt van mindjárt á lótenyésztés, már elment a kér­vény a Bajai Méntelcpre, hogy létesítsenek a községben fedez­tető állomást, az istállót ők biz­tosítják. A gazdakör így segíti a köz­ség gazdáit, hogy a berksir te­nyészállatok mellett a nóníusz lófajta is híressé tegye őket. Titokban azonban van még egy terv, melynek megvalósítása nyomán a községet hamarosan híres gyógyfürdőjéről is emleget­ni fogják. Hz a püspökpuszlai 38 fokos, természetes gyógyvíz. A medencék már évek óta meg­vannak. az idén pedig fürdőte- lepet létesítenek a környékén, A gyógyulást keresők ezután már nemcsak nyáron, de a. téli időszakban is igénybe vehetik majd a. fürdőt. Hégi táncok felú jítása A kultúrái mindig nagyrabe- csülték Dánodon, különösen az­óta, mióta a község apraja, nagyja résztvesz a kultúrbemu tatókon, előadásokon. Az iskola egyik termében a felsőosztályo­sok a János vitéz bemutatójára készülnek, az alsótagozat tanu­lói a kultúrház színpadán pró­bálják legújabb táncbemutató­jukat. A DISZ és az egységes falusi sportkör tagjaiból alakult színjátszó csoport nemrég nagy sikerrel mutatta be a Pettyes!, most meg a »Csikós« előadására készülnek. A tánccsoport régi népi hagyományok gondos ápo lója. Nagy sikere lesz a régi la­kodalmasnak, amely táncban örökíti meg a leánykérést és a lakodalmat. Ezt a táncot emlékeiket fris­sítgetve Bar Józsefné és Hetyei Józsefné tanították be. Mind­ketten közel járnak már a. 70 évhez. Nem sokkal fiatalabb Kordé Mari néni sem, aki a fo- nötáncot tanítja a tánccsoport­nak. Ügyes, fiatalos léptekkel mutatja a régi, gyönyörűséges tánclépéseket. Meg kell azonban mondani, hogy a kultúrháznak sem szín­játszó együttese, sem tánccso­portja jelenleg nincs — de lesz rövidesen! Ezt ígéri Szűcs Fe­renc, a kultúrotthon új igazga­tója, aki azt tervezi, hogy az eddig elhagyatott, keveset láto­gatott kultúrotthon véglegesen a község kultúréletének központ­jává avatják. \von fényes földmüt'etsxöveikexcli áruház Ha már a község megváltozott arculatáról és az emberek meg­változott életéről beszélünk, nem hagyhatjuk ki az írásból a föh’- müvcsszövclkezct új, nconfé - nyes, egész épületet elfoglaló áruházát sem, amely hétfőn nyitja meg kapuit a vásárlók előtt. Kocsi-kocsi után gördül áruval megrakva, hogy gazdag raktárral, bőséges választékkal várja a megnyitás napját. Sokan tekintgetnek be máris az új áru­ház hatalmas tükörablakain s nem egyszer hallani a boldog megállapítási: — már nemcsak a városnak vannak nagy és szép üzletei, hanem mkünk is. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom