Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-30 / 25. szám
Egy falura küldött pártmunkás tapasztalatai (Válasz az olvasók kfrclósetre LORANT PÉTERNÊ, KECSKEMÉT: Valóban hosszú ideig nem vol' kapható zománcáru, most azonban a Kecskeméti Állami Áruházba egy nagyobb szállítmány érkezett. Különösen a sertésvágásokra való tekintettel a szállítmányban elegendő zsírosböMegnyugtatására közöljük, hogy az 1008/1955. (I. hó 18-i sz. határozat) rendezte az egyetemi és főiskolai hallgatók ösztöndíját. így az ön esetében, mivel a szülők együttes jövedelme a havi 1600 forintnál nem nagyobb (két eltartott családtagot számítva) ezért szociális támogatást kaphat, függetlenül attól, hogy ösztöndíjban részesül-e, dön is van. Megnyugtatásra azt is közöljük, hogy gyermektréningruhak- ban és mackókban is megfelelő választék van és lehet vásárolni az áruházban 70 és 113 forintos árban. vagy sem. A szociális támogatás összege havi 50 forinttól 320 forintig terjedhet. Csak abban az esetben tiltható le a szociális támogatás, ha a hallgató egy vagy két tárgyból bukott és ennek következtében ismétli a tanulmányi évet, és akkor, ha az utóvizsga időszakában nem vizsgázott le. A tavalyihoz viszonyítva az idén a keretszámok kisebbek. Minden termelő tehát a maga érdekében cselekszik akkor, ha minél korábban köt szerződést a Mezőkerrcl. A napokban múlott fél éve, hogy pártunk hívására otthagytam a fővárost és falura jöttem dolgozni. Az eltelt fél évből több, mint egy negyed évig a járási pártbizottság instruktora voltam. Fő feladatom a körzetembe tartozó alapszervezetek pártvezetésének megjavítása lett volna. Több, mint tíz alapszervezet irányítását bízta rám a járási bizottság. Ennyi szervezetet kellett volna segítenem, úgy, hogy munkájuk minél előbb értékelhetően megjavuljon. Nem véletlenül írtam le a »•lett volna, kellett volna« szavakat. Hiszen amilyen nagy volt területem (Izsák, Ágasegyháza, Fülöpháza), aránylag olyan kicsiny munkám lemérhető eredménye. Egyszóval nem voltam megelégedve magammal, és mitagadás, bizony szívszorongva olvastam a Népújság bírálatát Bertók Zsigmond elvtársról, akinek instruktori munkája a nagy terület miatt nagyrészt futkározásban merült ki. Hasonlót rólam is közölhetett volna az újság, mert én is futká- roztam sokat, s hozzáteszem, kevés eredménnyel. Érlelődött bennem a gondolat — jóllehet nem adtam annak hangot —, hogy az instruktor, akinek a munkaterülete több község, állandó tartózkodása pedig a járási székhely, rendszeresen érintkezni, beszélgetni még a rábízott terület pártvezetőségi tagjaival sem tud. Hogy jut le akkor a párt szava, gondolata az egyszerű párttagokhoz? A dolgozó parasztok széles tömegeivel pedig bármilyen erőfeszítéseket tesz is, megfelelő kapcsolatot nem tud kiépíteni. Viszont a tömegekkel való szoros kapcsolat nélkül, a hatékony falusi pártmunka, csak írott szó marad. r ♦ íhrömömrc a múlt év vége felé Izsák község pártbizottságának titkárává választottak, s azóta gyakorlati munkámmal igyekszem hangot, feleletet adni mindarra a kérdésre, mely eddig csak gondolatban élt bennem. Leköltözésem. a fővárosból, és végleges letelepedésem Izsákon, lényegesen kedvezőbb feltételeket teremtett az eredményes pártmunka végzésére, mint amikor instruktorként működtem. Ez az új helyzet és új munkakör módot és lehetőséget biztosít, hogy a gyakorlatban segítsem kialakítani egy ilyen — szinte városnak mondható — nagy község, mint Izsák, megfelelő helyi politikáját. j^yilván — és nagyon helyesen — ezért küldte pártunk Központi Vezetősége a pártmunkások százait falura. De ez a küldetés feltételezte, hogy a falu szót úgy értsük, ahogy írva van. A leküldött pártmunkások legyenek tényleg falun és feltétlenül meghatározott helyen, meghatározott munkakörben és ne futkározzanak, mint ahogy azt mi tettük, ha nem is egészen a magunk hibájából. Vannak azonban járásunkban olyan falura leküldött pártmunkások, akik nem így értelmezik a Központi Vezetőség felhívását. Vannak, akik szerint nem ez volt az alku. Az ilyen nézetekre én azt tudom válaszolni, hogy a Központi Vezetőség felhívását csak egyféleképpen lehet értelmezni és ez úgy szól, hogy az üzemi pártmunkások százait falura küldte a párt. em is lehet ez másként. A falun dolgozó pártmunkás olyan közel kell, hogy legyen a termeléshez, mint az üzemi pártfunkcionárius. —Tehát lent kell élnie közvetlen a falun. A párt egyszerű tagjai és a pártonkívüliek egyaránt megkövetelik tőlünk, hogy ott éljünk velük együtt, a pártmunkás közvetlen a falun nevelje és irányítsa őket. Ez a falusi pártmunka tartalma, ezt követeli tőlünk a tömegek megbecsülése, a nép iránti bizalom. Ha mi falusi pártmunkások mindig ott vagyunk, lelkesítünk és segítünk, amikor gond borítja az élet, a kenyér termelőjének homlokát, és együtt örülünk a dolgozó parasztokkal, amikor örömtől csillog a szemük, — akkor fogják ők mlbcn- nünk a pártot látni, és az egyszerű dolgozó emberek becsületességével fognak ragaszkodni népünk vezetőjéhez, a párthoz. Két-három hónap nem nagy idő, de az előbb írtakat már most bizonyíthatom. Amióta ugyanis Izsák község párttitkára vagyok, nem telik el nap, hogy a község dolgozói fel ne keresnék a pártbizottságot, meg ne állítanának az utcán ügyesbajos dolgaikkal, mélyek bár lehet, hogy kicsinyek, nékik az ő szemszögükből nézve mégis a legnagyobbak, s megoldásukkal a párthoz fordulnak, mitőiünlr kérnek tanácsot, segítséget. JJasonlót mondhatnék a község politikai tömegszer- vezeti életének fellendülésére' is. Az utóbbi időben színvonalasabbak a vezetőségi ülések, taggyűlések. Jobb a kapcsolat s javulás mutatkozik termelőszövetkezeteink pártvezetésében. — Jobban működnek a- község tömegszervezetei is. Magam, de a pártbizottság tagjai is naponta találkozunk és beszélgetünk az egyes párt, állami, vagy tömeg- szervezeti vezetőkkel. Ahogy felvetődnek, úgy tárgyaljuk meg az ügyes-bajos kérdéseket, melyeknek tisztázása, vagy megoldása sokat segít, lendítőbben hat és előbbre viszi a munkát, a község életét. összefoglalva, féléves falusi pártmunkám tapasztalatait és ebből következtetve azt, ami szerintem a falusi pártmunka megjavításának feltétele, a következő: Nem elég csak szóban mondani a falu, a falu, nem elég csak a járási pártbizottságon tanácskozni, hogy a falu, a mezőgazdaság fejlesztése a fő — hanem ezt csinálni kell, helyszínen kell segíteni. Ezt a feladatot viszont csak akkor tudjuk jól megoldani, ha nem aprózzuk el munkánkat kevés eredményt hozó futkosással, halnom csak olyan nagy területen dolgozunk, amelynek életét, lakosait, ezek problémáit viszonylag gyorsan és közelről meg tudjuk ismerni. J7z pedig csalt úgy lehűtse ges, ha falun dolgozunk, falun is élünk, de ott is úgy. hogy kevesebbet tartózkodjunk a pártszervezet íróasztala mellett cs többet kint az éleiben, az emberek között. Horváth Rezső, Izsák község pártbizottságának titkára: ILOVSZKY MIHÁLY, DUNAVECSE: ! A nyugdíjtörvény szerint, ha e munkaviszonyában öt évet meghaladó megszakítás van, a megszakítást megelőző munka- viszony idejét a nyugdíj megítélésénél nem lehet figyelembe Venni. A nyugdíjjogosultság fenntartható, ha a munkaviszony megszakításának ideje alatt fizeti az úgynevezett elismerési díjat. Elismerési díj címén a következő összeg fizetendő: ha a legutolsó munkaviszonyából származó munkabére a havi 1000 forintot nem haladja meg, akkor havi 10 forint, ha viszont 1000 forintnál több volt a fizetése, de e 2000 forintot nem haladta meg, akkor havi 15 forint, ha pedig a 2000 forintot meghaladta, akkor havi 30 forint. Az elismerési díj folyamatos fizetését a munkaviszony megszűnését követő három hónapon belül meg keli kezdeni. A díj havonkénti pontos befizetése fontos, mert két esedékes részlettel való elmaradás az elismerési díj fizetésére vonatkozó jog megszűnését vonja maga után. Egyébként az elismerési díjat mindaddig kell fizetni, amíg az öregségi nyugdíj szempontjából előírt korhatárt (nőknél 55, férfiaknál 65 év) betölti, megrokkan, vagy ismét biztosításra kötelezett munkaviszonyba lép. T. ANDRÄS, BAJA: A könnyűipari miniszter 1/ 1955. I. hó 22-i rendelete szabályozta az ipari tanulók felvételének korhatárát. A rendelet szerint helyiipari vállalatok, kisipari szövetkezetek és magán- kisiparosok ipari tanulókat 14 évtől 20 éves korhatárig vehetnek fel. Ez alól kivételt — kisipari szövetkezeti tanulóknál az illetékes KlSZÖV-nelc, magánkisipari tanulónál pedig a KI- OSZ megyei titkárságának meghallgatása után az illetékes tanács VB ipari osztálya engedélyezhet. Mivel kedves Levélírónk csak egy év múlva lesz 20 éves, a rendelet szerint minden további nélkül ipari tanuló lehet. BARNA IMRE, KECSKEMÉT: Megkezdődött a zöldségteneltetési szerződések kötése a Mezökernél A napokban kapta meg a Mezőker a felhatalmazást arra, hogy különféle zöldségfélékre szerződést kössön. Ez az intézkedés a termelők között általános megelégedést váltott Ki. A szerződések iránt az egész megye területén igen nagy az érdeklődés, mert a múlt évihez hasonlóan, újra jelentős kedvezményekhez jutnak a termelők. Miután a termelők már az előz ÿ t ztendőben meggyőződtek a Mezőkerrel kötött szerződések előnyeiről, érthető az a nagy várakozás, amellyel fogadták az újabb szerződéskötések beindítását. Felsoroljuk azokat a kedvezményeket, amelyeket a szerződések juttatnak a termelőknek. A szerződött terület mentesül a terménybeadási ezettség alól. Hasonlóan mentesül a szerződött terület az ál- iat-, tojás- és baromfibeadási kötelezettség alól. A szükséges vetőmagot a Mezőker — a zöldbab és zöldborsó kivételével — ingyen adja a termelőknek. Művelési előleget folyósít kh-ként 150—300 forintig. A termelőszövetkezetek ezenfelül még külön 100 forint vetési, illetve palántálási prémiumot is kapnak kh-ként. Díjmentesen ad mindenféle szaktanácsot, felvilágosítást a Mezőker agronómusa, amelynek segítségével a termelők nagyobb termést és jobb minőséget tudnak elérni. Amint látjuk, a felsorolt kedvezmények igen jelentősek és így érthető az, hogy a termelők már az első napokban tömegesen jelentkeztek a Mezőker- telepeken, hogy leszerződjenek, így például egyedül Kecskeméten pénteken délelőtt a termelők íö-kh-ra kötöttek szerződést Az ifjúság neveléséhez Menjetek el kószájuk — tanuljatok tőlük ! kaptam a kis ötágú arany csilla1. Élesen süvöltöd a korareggeli jeges-ködös levegőbe a szomszédos gépgyár szirénája. Gömöri József izgatottan rántott egyet kabátövén és belépett a Gyufagyár kapuján. Jól bent járt már az udvaron, mikor a kedveshangú portás néni utána kiáltott: — Fiatalember! Elfelejtette leblokkolni a lapját! Jóska megállt, visszajött egy kicsit és nevetősen mondta: — Majd csak holnap, néni! Ma van itt az első napom... és sietve ment tovább. Mikor benyitott a nagy csomagoló terembe, füle tövéig elpirult. Vagy harminc csillogó leányszempár tekintett rá. Újra az övéhez kapott, megigazította és majdnem szaladva ment keresztül a zakatoló gépek között. Zöldi István DISZ-titkárt kereste. Mikor megtalálta az alacsony, izmos, barna fiút, megnyugodott. Öt már ismerte, barátok voltak... Aztán úgy peregtek az események, mintha a moziban látná az ember. Horváth Imréné, az üzem párttitkára végigvezette Jóskát az üzemen, megmutatta, elmagyarázta neki az egyes gyártási folyamatokat, és bemutatta munkatársainak is. Elintézték a formaságokat, és Gömöri József, a Kecskeméti Gyufagyár dolgozója lett. Munkakönyvébe egy dátumot is írtak: a dolgozó munkábaállása: 1955 január 24. 2. A DISZ titkárra! beszélgetünk. — Ne nevessen, elvtárs, ha azt mondom, nálunk a DlSZ-szerve- zet olyan, mint egy nagy család. Mindig együtt vagyunk; nappal a munkában, délután a kuitúr- helyiségben. Most fogják üzemünknek harmadszor átadni az élüzem jelvényt, és mi ifik a nagy ünnepre kultúrműsorral készülünk... Szeretnénk Zöldi elvtárstól most azt megtudni, hogy milyen is náluk a DISZ-szervezet és hogyan lettek, hogyan váltak ilyen »nagy családdá«? — Csak egy adatot mondok: 1953-ban három DISZ-titkára is volt az üzemnek. Én akkor katona voltam, és mikor leszereltem, lettem csak DISZ-titkár. Jó iskola volt a honvédség, nagyon sokat tanultam ott az elv- társaktól. A gyárban már e^ső napokban összehívtam az újraválasztott DISZ-vezetőséget es »szövetséget« kötöttünk. Példát kell mutatnunk, határoztuk el. Nem is voit semmi hiba. Hamarosan többen sztahanovistáik lettünk, Én háromszor is meggot. — Aztán úgy találtam, nem elég csak a munkában összefogni. Ha a hétköznapunk közös, az ünnepek is legyenek azok! Kul- túrgárdát alakítottunk. Sokat próbáltunk, — sokszor csak a magunk gyönyörűségére. Együtt tanultunk a Petőfi politikai iskolán, együtt járunk szórakozni is. Tizenketten kezdtük és egy szép napon már tizenöten voltunk. Aztán tizennyolcán. Ahogy új fiatal jött ide dolgozni, befogadtuk, tanítani kezdtük. Tetszik is minden fiatalnak ez az igazán szép ifi-élet! De meg is látszik a munkánkon! Soha nem kéjünk el, mindig becsületesen dolgozunk. Száz százalékon alul senki sem kullog. Nálunk, gyufagyári ifiknél a száz százalék száztíznél kezdődik! A legújabb ifjúmunkásról, ismerősünkről, Gömöri Jóskáról kérdezősködünk. — Ó, a Jóska, nagyon megbarátkozott a környezettel, a munkájával. Hétfőn jött . csak, de már a második nap 103 százaléka volt. Aztán bizony utóiért bennünket a tanítványunk — mondja nevetve Zöldi elvtárs. — Tegnap este már a 110 százalékon állt meg. Gömöri József még nem DISZ-tag, de ahogy ő mondja, már nagyon szeretne belépni a szervezetbe. — Mert most úgy érzem magam, mint egy közeli unokatestvér. .. ebben a nagy családban. Zúgnak, forognak a gépek kerekei, az asszonyok fürge keze alól egyre-másra hullanak ki a jólismert gyuíásdobozok, És a munka ritmusa, a gépek lüktető zaja egyszerre dobban bús? DISZ-fiatal szívével. 3. I Utólagosan bocsánatot Itó- ! ______Z_____ runk a Gyuf agyár DlSZ-szervezetének faliújság felelősétől, hogy lemásoltunk egy-két adatot cikkéből: »A Kecskeméti Gyufagyár DISZ-fiataljai a felszabadulási verseny tiszteletére felajánlották, hogy átlagteljesítményüké'. 115 százalékra emelik. • Megdicsérjük Varga Sándor- nét, aki új munkahelyén máraz első napokban is 115 százalékot teljesített. Ugyancsak dicsérettel tartozunk Mihó Ferencnének, akinek átlagteljesítménye 130 százalék. * 1955 fehruár 5-én avatják gyárunkat harmadszor éiüzemmé. Melegen köszönjük meg 45 sztahanovistánknak és 15 kiváló dolgozónknak azokat a ragyogó sikereket, amiket valóban jó munkájukkal elértek. (Dudás O,! 4. Az utóbbi hetekben lapunk hasábjain vitát indítottunk az, ifjúság helyes neveléséről és DISZ-szervezeteink problémáiról. A gyufagyári diszisták munkáját méltán állíthatjuk példaképül. Menjetek el hozzájuk. DISZ-tagok, tanuljatok tőlük! Benedek István P
