Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-31 / 309. szám
TERVEK, NYILATKOZATOK MIT VÁR AZ ÚJ ESZTENDŐTŐL? A gyári munkás Mezei Sándor, a Kecskeméti Gépgyár zománcozó üzem vezetője írja, hogy 1930 óta dolgozik a gyárban. Tizenhat éves leányát vegyésznek szeretné taníttatni, hogy a szakmáját tovább fejlessze. Önéki, magának nem volt alkalma, hogy tanuljon, de szorgalmával és kitartó akarattal elérte, hogy több új zománcösszetételt kísérletezett ki, mely olcsóbbá tette a gyártást és a minőséget is emelte. Az elmúlt évben 32 újítása volt. Többek között nagy része volt a villanyfű- íésű zománccgetö kcmcncctípusok kifejlesztésében. Jövő évi terve nyiltlángfütésű kemencetípus tökéletesítése és használatának bevezetése, mely a zománcozott áruk Önköltségét komoly mértékben csökkentené, — Egy olyan zománcl'ajta kidolgozása is szerepel tervében, amely verseny- képes, sőt felülmúlja a legkényesebb követelményeket, igényeket is, hogy teljes egészében exportképes árut gyárthassanak. De nemcsak a munkájával kapcsolatban vannak tervei Mezei üzemvezetőnek. Szereti a családját is és gondját viseli, becsületes munkájával megkeresi havonta az 1800 forintot. Amellett hogy kisleányát taníttatja, a régi hiányos bútorzatot szeretné felújítani egy kis nyeremény segítségével. As orvos Mit várunk mi, bajai egészségügyi dolgozók, orvosok az 1955. esztendőtől? A kórházi tervez- getésék valóraválását, a kórházi gazdasági épület építkezésének befejezését, a fűtőtestek hiányának megszüntetését, az orr-, fül- és gégeosztály régóta húzódó építkezésének befejezését. Örömmel üdvözöljük egészségügyi kormányzatunk intézkedését, mely ebben az évben a bajai kórhazat modern felszereléssel látja majd el. Mit várunk még az új évtől? Azt, hogy végre kultúrteremhez jussunk. A kórház lelkes és többször díjazott kultúrgárdája a kultúrterem hiánya miatt nem tud működni. Az orvosi továbbképzést is erősen befolyásolja az a tény, rogy a kórházon kívül, kölcsöntermekben vagyunk kénytelenek megtartani szakelőadásain- , kát. Mi az ember védelméért, annak egészségéért, legfőbb értékünk megbecsüléséért harcolunk. Békeharcunk legfőbb célja is az emberszeretet. Ezért várjuk, hogy az elkövetkezendő esztendőben a béketábor ereje megtorpanásra kényszeríti majd a háborús uszítok terveit. Hisz- szűk, és a ml harcunkkal is igyekszünk elősegíteni, hogy a béke fehér galambja boldog, nyugodt, teremtő és alkotó új esztendőt hozzon. Dr. Kuluncsics József, Baja. A dolgosó párásat Tanácsülésre jönnek össze a titkár elvtárs szobájában a kiskőrösi tanácstagok. Délután 2 órakor kezdődik a tanácskozás, de már jóval 2 előtt benn látunk majdnem minden meghívottat. Beszélgetés közben hallom, amint az egyik tanácstag magából kikelve mondja, hogy az elmúlt napokban hiába járt Szóregen a gyümölcs- facsemeték miatt. Ugyanis Kurucz András a panaszos, aki felhívásra utazott Szőregrc, hogy átvegyen a saját és paraszttársai részére 1209 gyümölcsfát. Sajnos, csak kiselejtezett fácskák állták rendelkezésre cs az meg nem megfelelő. Szeretnék, ha a Kiskőrösi Szőlészeti Szakkör részére a Szőrcgi Vörös Rózsa Termelőszövetkezettől kapnának kiutalást, de még a tél folyamán. Ezzel az állásponttal valamennyi tanácstag egyetértett. Ilyen előzmények után beszélgettünk Kurucz András egyénileg dolgozó paraszttal. Elmondja, hogy van három hold szőlője és 4 hold rét, szántóval. Gabonából holdanként mintegy 10 mázsája termett. — De használ is annyi trágyát, mint egyikünk se — vágott közbe az elnökhelyettes. Különös szeretettel beszél a szőlőről és gyümölcsösről Kurucz András. — Egy hold szőlőn 13 hektoliter borom termett — mondja. — A gyümölcsös is elég jól hozott. Kizárólag Jonathan es rozmaring fajtát termelek. Ez hosszú ideig eláll. Jelenleg is van vagy 20 mázsa raktáron. A fákat állandóan gondozom és a hiányt pótolom. — Most is szükségem lenne 40 fácskára. — Van-e jó tárolóhelye? — Az, sajnos, nem a legjobb. Most gyűjtök építőanyagra (fa, tégla), hogy legalább száz mázsa gyümölcs tárolására alkalmas hűtőkamrát építhessek. Azt szeretném, ha a DAV is segítene az ipari áram odavezctésévcl. A vezetékhez szükséges drótot már be is szereztem. A pedagógus »Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága? Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?.. .« Petőfi sorai jutnak eszembe, mikor nap-nap után olvasom a Szabad Ifjúság »Tisztázzuk ifjúságunk nevelésének égető kérdéseit« rovatát. December elején vetette fel a Szabad ifjúság a vitaindító cikket, s azóta fiatalok, öregek számosán szóltak a kérdéshez, Nem a cikk, hanem maga az élet helyezi az érdeklődés homlokterébe ifjúságunk neveié- sének kérdését. Ankétok, nyilatkozatok, cikkel- nyomán széleskörű vita bontakozik ki, hog;- megkeressük azoknak a hibáknak az orvoslásai ) amik ifjúságunk magatartásában megmutatkoz , nak. Nem hányhatjuk be szemünket ama jelen- ségek felett, mik felszabadult hazánkban a felnő- vekvő ifjúság életében mint nem kedvező té s nyezők jelentkeztek. Látjuk a hibákat, minden erőnkkel azon ke; munkálkodnunk, hogy megszüntessük azokat. D( . kinek kell a hibák ellen küzdenie? A pedagó . gusoknak? Igen, a pedagógusoknak, de nem egye dili. Nemcsak az iskola, a pedagógus nevel, nem. , csak ő felelős a felnövekvő nemzedékért. Neve \ a család, az utca, a környezet, a hivatal, ; ’ munkahely, a mozi, a színház, a sport, a barátok ’ az ifjúsági egyesületek, a sajtó, a rádió, s mind. az, amivel a fejlődésben lévő ifjúság érintkezik Közügy a nevelés. Mi pedagógusok éppen ezér azt. várjuk az új esztendőtől, hogy e nagyszert munkában, az ifjúság nevelésében, amit örömmel és lelkesedéssel végzünk, mellénk áll segítő job ' bot nyújtva, az egész társadalom. Kecskés József, ált. isk. tanár. A tanács dolgozója Sándor Vera, a Megyei Tanács VB. Mezőgazdasági Igazgatóságának dolgozója Írja, hogy az első és legfontosabb, amit az 1955-ös észtén dötöl vár — a lakáskcrdés megoldása. Ezzel igenigen sok dolgozó problémája oldódna meg. Le hetne kis otthont alakítani — írja —-, ahoi öröm mel takarítana, sütne, főzne, mert úgy gondolja, az otthoni munka is ad Örömet cs nyújt szóra kozást a szabadidőben. Ezért szorgalmasan rakosgatja egyik fillért a másikra és takarékbetétkönyvében már van is párszáz forint. Persze, nem megy minden gyorsan. Lassan érünk messzire — mondja a régi magyar közmondás — s ez így is van. Terve az, hegy egy rádiót vesz, mert nagyon szereti a zenét, a színházi közvetítéseket és nem utolsósorban szívesen drukkol a rádió mellett egy-egy nemzetközi meccsen a győzelemért. Szereti a könyveket is, de panaszolja, hogy nincs megfelelő példányszámban Jókai, Mikszáth, Móriez és más írók munkája. A legkedvesebb olvasmánya Arany János, de sajnos, munkáit még nem sikerült beszerezni. Reméli, hogy majd erre is sor kerül. Máris boldog, ha mindezek megvalósulására gondol. Milyen szép is lenne az clete. Persze, sokat kell addig dolgozni és takarékoskodni. »Dolgozni a békéért, hogy az én kis otthonomban mindig vidámság, jókedv, kacagás legyen, hogy soha ellenség ne tiporja a magyar tőidet, hogy zavartalanul élhessünk« — írja Sándor Vera. A kisiparos Éveken keresztül Tabdi egyetlen cipésze volt Szkenderovics András. Alig 23—26 éves fiatal* ember. Amikor a műhelyébe beléptem, éppen női magasszérú cipőt varrogatçtt, javított. Igen fürgén mozgott ujjai között a tű. Beszélgetés közben elmondja, hogy az anyagellátásban vannak még nehézségek, habár 1954. év vége felé már észrevehető javulás volt. — Ha több anyagot kapnék — mondja —, több új cipőt is tudnék készíteni. Ez nekem is, a falubelieknek is jobb lenne, mert nem kellene a kilenc kilométerre fekvő Kiskőrösre menniök. A munkája fölé hajol és dolgozik. Eléggé sötét a kis műhely. Jól lát-e még ilyen későn dolgozni? - __, — Még fiatal vagyok, jól látok. De bizony jó lenne, ha a mi falunk is kapna villanyt. Úgy gondolom, mi Is ugyanolyan polgárai vagyunk az aüamnak, mint a többiek. Pentosan fizetjük az adónkat, teljesítjük a beadást. Mi tagadás, ez igaz, de ha azt vesszük, hogy a falu egy része 1949-ben még Kiskőröshöz, a másik pedig Csengődhöz tartozott és 1950 óta pedig önálló község, ez is haladás és segítség. Az ügyek intézése végett már nem kell több kilométert megtenni, mely sokszor egész napot is igénybe vett és vasúti megállója is van. A fiatalok hogyan élnek, hogyan szórakoznak? A kérdésre felcsillan a szeme, s úgyiát- szik, hogy erről szívesen beszél, hiszen ő is fiatal. — Régen, még nőtlen koromban, én is vezetőségi tagja voltam a fiatalok szervezetének. — Akkor volt is élet, előadásokat szerveztünk, sportoltunk és segítettünk a pártnak egyes feladatok végrehajtásában. A mostani vezetők arra hivatkoznak, hogy »ezzel« a fiatalsággal nem lehet semmit kezdeni. Pedig ez nem Igaz, csak valakinek kézbe kellene venni a dolgot és irányítani őket. Milyen tervei vannak a jövőre nézve? — Szeretnék sokat és jól dolgozni, hogy mindenkit ki tudjak elégíteni, de még azért is, hogy a kis házacskámat cserép alá tegyem. Boldog lennék, ha ez sikerülne, K. M. Téli látogatás Sterilák Miliálynál ~ j János-napra van igyekvőbe Sternák Mihály, bácsbokodi dolgozó paraszt, de amikor meghallja mi járatban vagyunk, készséggel forduí vissza egy kis beszélgetésre. Sternák Mihály sokat ad a házatájára. mégtöbbet a gazdaságára. Nem hiába választották be a termelési bizottságba és a népfront-bizottságba is. A gondos gazda ilyenkor téli időben is talál tennivalót a ház körül. Főleg a gazdasági berendezések körül, hiszen a munkában azok a leghűségesebb barátai. Sternák Mihálynak pedig akad belőlük bőven. Az udvaron ott áll az ekekapa, beljebb a színben a tizenhatsoros vetőgép, mellette a fogas, a borona, a henger. Mindegyiken volt valami javítani való. — Már rendbe is hoztam őket, csak éppen a vetügép okoz gondot — kezdi a beszélgetést. — Tizenhatsorosként vettem és még csak kilenc sorol belőle. Próbálkoztam rendbehozni, de úgy láttam gyári hiba ez. Azután gondoltam, több szem többet lát; elvittem a gépállomásra, hogy segítsenek megjavítani. De sajnos ott sem tudtunk rajta segíteni. Később elmondja, hogy ilyenkor télen mindig az a legfőbb dolga, hogy a szerszámait hozza rendbe, — A jó szerszámokkal, jó gépekkel, jóllehet dolgozni — ezt nem dicsekvésből mondom, hanem tapasztalatból. Az ember a szorgalmán kívül a gépeinek, a szerszámainak is sokat köszönhet. Nekem például cukorrépából 273 négyszögölön 73 mázsa termett, 800 négyszögölnyi területről pedig 54 mázsa kendert takarítottam be. Ilyenkor télen azért nézem át gonddal a szerszámokat, hogy tavasszal ne legyen velük semmi baj, vesződség, hogy jobban, gyorsabban menjen a munka. Az ekevasat is jó idejében kiélesíteni, nem akkor sürgetni a dolgot, mikor a kovácsok nyakán ég a munka. — És amikor már ki van javítva minden, ne higgyje ám senki, hogy nyugalommal nézhet a tavasz elé. Javítás után, zsírozni, olajozni kell a gépeket, nehogy a pára, a nedvesség egy szögletbe is beleüthesse a rozsdát. Mert az aztán nagyon kellemetlen dolog, ha az ember úgy véli, hogy rendbehozott mindent, s aztán tavasszal derül ki, amikor munkához lat, hogy valam’ mégsincs rendben. Sternák Mihály olyan szeretettel, ragaszkodással bészél szerszámairól, gépeiről, mint apa a legszeretettebb fiáról. Ahogy ott járunk a fészer alatt és nézzük az élettelen gépeket, a gazda szemének lágy simogatása a gépek iránti szeretetet tükrözi. Vidám szilveszteri népszokások Rémen Talán egyetlen jeles naphoz, ünnephez sem fűződik annyi vidám szokás, mint Szilveszterhez. Ahány vidék, annyiféleképpen búcsúztatják az ó-es2tendő utolsó napját. Maszkabál „gólyával“ és „csacsivásárral“ Rémen Szilveszterkor tartják a hagyományos. álarcosbálat — vagy ahogyan errefelé mondják; maszkabálat. Lányok és legények öltöznek sokféle maskarába. Az álarc fehér papírból készül, amelyre a szefn- és szájnyílás köré í.'; tő, vagy nevetséges ábrákat festenek, krumpliból készítenek mesterséges fogsort stb. A maszkabál főszereplője a »gólya«. Mókás legényt öltöztetnek fehér lebeduoc. Fejére nyeles meszelőt kötöznek, a meszelő nyelének végére piros csö- vespaprikít tűznek, — ez a gólya orra. A »gólya« — vagyis a legény derékban meghajolva, keiepelve ront a táncterembe. Tréfázik, kötődik a vendégekkel, hosszú csőrével fejére koppint a zenésznek, ha nem húzza elég frissen. A »gólya« csintalankodása után a »csacsivásár« következik. A csacsi két egymásba fogózko- dott, elváltoztatott legény. A juhász tereli őket.-Itt mentem az Utcán, hallottam, micsoda sokadalom van maguknál. Gondoltam, bejövök. Van egy e!acló szamaram, hátha akad gazdája...« —• ezzel kezdi a mondókát. A Vásár persze rengeteg tréfával, kacagással jár. — Nem rugós ez a szamár? — kérdi az egyik vendég és jó1 oldalbaböki a csacsit, amely erre persze nagyot rúg. A sok alku után végülis senki nem akar vásárolni, vagy néhány fillért kínálnak csak a szamárért. Erre a juhász megmérgesedik. — Hát annyiért nem adom, inkább agyonütöm! — s ezzel nagyot húz botjával a szamár lejére, — azaz a szamárfejnek maszkírozott cserépköcsögre. A köcsög persze darabokra törik, a két legény kiugrik a maskarából és folyik tovább a mulatság. A maszkabál melleit Szilveszterkor szokásos a bátyusból is. Előbb csak a majorokban volt divat, majd a faluban is rátértek. Minden vendég harapni- valót visz magával a bálbi ! kocsonyát, húsételt, süteményt — leginkább rétest — és természetesen jófajta bort is. A sok jófalatot persze nem az eszi meg mind, aki vitte, mert ilyenkor végigkínálják egymást, mindenki belekóstol a másik batyujába. Az ilyenfajta bálon egyedül a kocsmáros jár rosszul, mer addig senki sem iszik »méreti■ bort, amíg a batyukban rejtő/ ködő demizsonokból, csatto,-- üvegékből ki nem fosv. .. Amint elmúlik a karácsony útnak indulnak a »három klrá lyok«. ősrégi népszokás ez Rémén. Páncsics István bác3i meséli, hogy az ő legénÿkorâban még Baja alá is eljártak, ahol főleg a nagy majorok, tanyák népe fogadta örömmel őket. A »három királyck«-járás a betlehemesekhéz hasonló szokás. De amíg az utóbbit főlég gyerekek csinálják karácsony előtt, — addig a három királyok felnőtt férfiak és karácsony után január 6-ig, Vízkeresztig járnak. Díszes, szalagos ruhát, koronával í'eiékesített sapkát viselnek a királyok. Ketten kardot hordanak, a harmadik csillagot visz. A csillag Is érdekesen készül. Szitakéregre áttetsző papírt tesznek, erre festik a csillagot. A szita belsejében gyertya (újabban zseblámpaelem) ég, amely belülről megvilágítja. Hosszú nyélén viszi a csillagé a középső király s a nyél rúgó segítségével nyújtható, vagy kurtítható. »Szép jel, szép Csillag, szép hapon támad...» — ezzel a rigmussal köszöntének be a három királyok a házakhoz. Verselnek, énekelnek, aztán a háziak megkínálják őket kaláccsal, borral, vagy a királyok tarisznyájába teszik a/ előre, elkészített ajándékot; tojást, kolbászt, húsfélét, egyéb jót... A rémi lányok már megfestették az álarcokat, a legények előkeresték a maskarákat, amelyek nagyrészét még az öregek használták fiatal korukban. Pecsenye- és süteményszagú füst- felhők bedorodnak ezekben a napokban a kis falu házai felett: vidám, boldog Szilvesztert ülnek ag idén is Rémen . A „három királyok“ hete
