Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-24 / 304. szám

SZABADSZÁLLÁS ELETEBOL Sok levél érkezett már szer­kesztőségi! nkbe Szabadszállás­ról. Az egyik arról számol be, hogyan dolgoznak olt az embe­rek, a másik arról, hogyan szó­rakoznak. Volt levélírónk, aki megírta, hogy mit lehet kapni az üzletekben, vagy mi az, ami szükséges lenne, de nincs. Volt aki szóvátette a sáros piacteret, ismét mások arról írtak, hogy egyes utcákban, ha így megy tovább, kinyílik a tavirózsa. — Ugyanis akkora víz áll a lapá- lyosabb utcákon, hogy ott szá­razföldi jármű, mint például szekér, traktor, vagy autó már nem képes közlekedni. A leve­lek nyomán a helyszínre utaz­tam, hogy személyesen is lát­hassam a szabadszállásiak meg­elégedett, vagy éppen haragos arcát. Egy haragos kgvâcstnçsier Elsőnek Bósza Imre' kovács­mestert kerestem fel. A mester a falu alatt lakik. Nem valami virágos jókedvében találtam. Egy okevasut melegített a tűz­ben, majd az üllőn verte, élez­te azt, hol rám, hol Írét »kun­csaftjára« tekintve. Amikor megmondtam, hogy mi járatban vagyok — az anyagellátásról ér­deklődtem — akkorát csapott a tüzes Vasra, hogy csak úgy hullt a szikra a szélrózsa min­den irányába. Majd gyanakodva •csak annyit válaszolt, hogy ar­ról jobb nem beszélni. Végül mégis elmondta, hogy megvan az ipar, de anyag, pat- kóvas, ekevas, meg egyebek, az aztán nincs. Anyag csak vélet­lenül van valamelyik boltban, de igen ritkán. Amikor a KIOSZ-t említettem, csak le­gyintett. Később megkérdeztem két rendelőjét, hogy milyen em­ber Bósza Imre és hogy dolgo­zik. Azt mondták, hogy a leg­jobb kovácsmester a vidéken. Szeretik az emberek. így isme­rik Őt a tanácsnál is. Néhány szó a kultúréletről Ma. de örömük is van a sza­badszállásiaknak. Szabadidejük­ben művelődnek és szórakoznak. Gálos Imre tanító, a kultúrház igazgatója elmondta, hogy az utóbbi időben sokat javult a kultúráiét. Egyformán látogatottak úgy a Szabad Föld Téli Esték előadá­sai. mint a műsoros délutánok, vagy a táncmulatságok. A kul- túrotlhommk van állandó tánc- csoportja és színjátszó csoportja. És, hogy értenek a lakosság szó­rakoztatásához, ezt igazolja az is, hogy ez év első felében ti­zenhat és félezer látogatója volt a kultúrháznak, Megemlítjük itt, hogy 1952-ben egész év fo­lyamán 9000 ember vett részt a rendezvényeken. Az utóbbi évek folyamán úgy emelkedett a ren­dezvények színvonala, mint Sza­badszállás lakosainak kulturális igénye. Már pedig ha az embe­rek szeretnek szórakozni, az nem a rossz jele. Egy szövetkezeti tag jegyzeteiből Polgár Imre a Búzakalász Tsz tagja elmondta, hogy ez év fo­lyamán elég szép termésük volt. Cukorrépájuk pedig a legszebb a környéken. A szövetkezet tel­jesítetté a beadást is és szétosz­tásra is került jócskán. Erre előveszi kis noteszét és úgy so­rolja, hogy mit kapott: — 229 munkaegységem volt és munkaegységenként kaptam 1.70 kg. búzát, 1.30 kg. rozst, 90 dkg. árpát, 4.50 kg. tengerit, 3.50 kg. burgonyát, ezenkívül össze­sen 45 kg .babot, 52 kg. zöld­ségfélét, 70 kg. káposztát, 41 kg. cukrot, mákot, takarmányrépát, szalmát, tengeriszárat. Ezenkívül 3,50 forintot is kaptam még munkaegységenként. Látogatás Ligát János egyéni gazda portáján Lipót János egyénileg gazdál­kodó középparaszt a Köztemető utca 14. szám alatt lakik. Hom­loka redős, haja őszbevegyült már, s arcába mély barázdákat szántott az élet. Nem mai em­ber már. Hellyel kínál, felese­ge kenyérrel, sülthússal és frics tepertővel teríti az asztalt, majd Lipót gazda bort önt a pohár­ba. Vérvörös, tisztaszínű bort, s büszkén hozzáteszi: »Ez saját termésem.« Es meg kell állapí­tanom, hogy büszkesége jogos, mert bora kitűnő. Közben be­szélgettünk. Örömmel újságolta, hogy rö­videsen ismét gazdakör lesz a községben. Aztán elmondta, hogy 100 százalékig eleget tett beadási kötelezettségének, an­nak ellenére, hogy nagyfokú víz- és jégkár érte. A beszélgetés során rátértünk az áruelosztásra is. — Újabban nagyon szép kenyér van az üz­letekben — mondotta — ruha­félékben is bővelkednek a bol­tok, s a karácsonyi vásárt is tel­jes mértékben ki tudják elégí­teni. Csak nyolcas lámpaüveg nincs, amire viszont nagy szük­ségünk lenne. A villanydíjat meg általányba kell fizetni, mert nincs óra és így nem szí­vesen vezetteti^ be az embe­rek. Van panasz a TÜZÉP-re is. Evek óta nincs sem tetőléc, sem cserép. Pedig nagy szükség len­ne rá a faluban, hiszen az idei hatalmas jégeső is sokezer cse­repet vert szét. Szó esett a sá­ros Utcákról, járdákról is. De nézzük, mi a véleménye mind­ezekről a községi tanácsnak. A tanácstitkár válaszol a kérdésre. — A piactér víztele­nítéséhez, feltöltéséhez már hoz­záfogtunk. A gyalogutakat is le- salakozzuk még a tél folyamán, összesen 20 km. hosszúságú járda megjavítását terveztük be, Ehhez természetesen szükséges a község lakosainak segítsége. Községünk, nagy problémája még az is — folytatta —, hogy a most megalakult Duna—Tisza közi öntöző Vállalat mintegy 30—40 dolgozója barakokban la­kik és nem tudunk nekik meg­felelő szállást biztosítani. Az kétségtelen, ha a község lakói és vezetői együttesen szépítik eredményeiket és küzdik le a bajokat, akkor Szabadszállás to­vábbra is a biztos úton halad, a felemelkedés útján. Vadász A BAJAI TÉLI VASAK ha­talmas tömegeket vonzott. Nagy volt az állatfelhajtás. 1100 lo­vat, 400 szarvasmarhát, 3600 ser­tést, 250 juhot kínáltak eladás­ra. A vételi kedv elég magas volt, különösen sertésekben. El­sőrendű lovakért 7000 forintot is fizettek. Fejőstehenek 2600— 3800 forint között cseréltek gaz­dát. A hízottsertések ára kilo­grammonként 21.50—22.50 között váltakozott. A választási mala­cok párja 600—800 forint volt. Juhokért 250—460 forintot is fi­zettek. MÉG ALIG HULLOTT le az első hó, de az Érsekcsanádi Cél­gazdaságban már felkészültek a városi lakosság friss tavaszi zöldségfélékkel való ellátásához. 1300 melegágyi ablak alatt meg­kezdték a korai saláták, retkek, paprika, paradicsom és zöld­hagyma termesztését, melyekből már május elején számítják pi­acra vinni az első termést. A melegágyi termesztés mellett fokozatosan hozzákészülnek a szabadföldi termeléshez, hogy folyamatosan június, július hó­napokban is elláthassák a pia­cot főzelékfélékkel. Az idén ül­tetnek először 10 holdon hajta­tott burgonyát, hogy tavasszal minél előbb ebből a nagy meny- nyiség kerüljön a piacra. A GAZDASÁGBAN jelenleg nagy építkezés folyik, hogy a következő évben az ú j épületek segítségével még több zöldség­félét termelhessenek. Most épül egy 28 méteres növényház és egy 30 méteres gépszín. Az épít­kezést végző Horacskó-brigád tagjai napi teljesítményüket 210—250 százalékra emelték, hogy az építkezéseket még eb­ben az évben befejezhessék. A növényház nagy szolgálatot tesz majd a hajtatásos termelés nö­velésére. a téli gépjavítás üte­me is meggyorsult. A javításra váró gépek nagy része már ki­javítva várja a munka kezdetét. Két vontató, három G—35-ös és a növényápoláshoz szükséges gé­pek nagyrészévcl már elkészül­tek. A gépjavító brigád tagjai vállalásukhoz híven, január hó 20-ig be akarják fejezni a téli gépjavítást. Á! ira ka tversen y EGYHÓNAPOS kirakatver- senyre hívta az Eszak-Bácsme- gyei és Dél-Bácsmegyei, va­lamint a Kiskereskedelmi Vál­lalat dekorációs csoportjait a Kiskunhalasi Kiskereskedelmi Vállalat dekorációs részlege. A verseny értékelése december 2>í és január 5 között lesz. A téli gépjavítás legutóbbi értékelése MEGTELT A KOCSI, INDULÁS... IS ccskeméleii, az 2-es buszjára­ton ismerkedtem meg Herczeg János kétsze­res sztahanovista gép­kocsivezetővel. Kocsi­jának egyik különös ismertetőjele: nem Ikarusz, hanem régi típusú, hpssZúötrú fajta, a másik, hogy a megállókon talán to­vább áll, riágy szere­tettel segíti a felszálló szatyros, idős néniket, a bottal bandukoló nagyapókat. A vasútállomásnál 15 perc pihenő. Itt nyu­godtan beszélgethe­tek a 29 éves, fiatal Herczeg Jánossal, a vállalat egyik legrégibb dolgozójával. Bizony nyolc éve dolgozom itt. Emlék­szem, mikor idekerül­tem, négyen-öten vol­tunk csupán. Nem egy­szer este hibás gép­pel mentünk a garázs­ba. Mind ahányan vol­tunk, nekifeküdtünk és reggelig kijavítot­tuk a hibát. Pihenés nélkül ültünk újra a volán mellé és szállí­tottuk az utasoliat. De ez már régen volt. Most külön javítómű­helyünk van, a komo­lyabb hibák kijavítá- • a már nem a gépko­csivezetőkre vár. JÍA ennyi a szolgá- ■L'-L lat, Herczeg elvtárs? — kérdem. — 17 óra 45 perc egy műszak. Egy nap dol­gozunk, a másik nap rendszerint szabad, van időnk pihenni. Persze, nem mindig. sikerült ez a beosztás, mert vannak kiesések. Fárasztó, nehéz mun­ka nagy forgalomban zsúfolt kocsikkal köz­lekedni 18 órán át. Na­ponta egy-egy busz­sofőr 200, sőt annál több kilométert tesz meg. És így megállók­kal tarkítva sok figyel­met, óvatosságot köve­tel a vezetés. A járó­kelők szórakozollak, a biciklisták úgy cikáz­nak az úton ide-oda, mint a villám, a gye­rekek meg csak azért is sokszor átszaladnak a dudáló kocsi előtt. Herczeg János óvatos, vigyáz az utasokra és a járókelőkre agy­ai ánt, A kocsi lassan msg- telik, indulni kell. A vezetővel tilos a beszélgetés, de azért csak váltunk egy-két szót. Elmondja, hogy kedden, pénteken és vasárnap nem győzik a forgalmat. Hetipiac és kórházi látogatás van ezeken a napokon. Persze, segítenek Ők a bajon. A 15 pere pihenőt feláldozzák és betoldanalí egy-egy plusz-útat. Így a kór­ház előtt nem kell órákhoSSzát várakozni hidegben, Sárban a lá­togatóknak. — Nem könnyű ám a gépkocsivezetőnek — mondja, — nagyon sok önmegtartóztatást kí­ván ez a foglalkozás. A nyáron is Hajdú­szoboszlóra, Debrecen­be vittem a vállalat dolgozóit. Szinte min­den faluban megáll­tunk, mert az utasok megszomjaztak a nagy melegben. Itták a hi­deg sört és bort, ón pedig szörpöt szürcsöl­gettem. Pedig nagyon szerelem ám a jó itókát. De a motort még annál is jobban... Mire nem képes az ember ezért az átko­zott motorért — mond­ja tréfálkozva. — No, most jönnek az ün­nepek. Az utasok ün­neplőben, családostul szállnak fel a kocsira, mi pedig olajosán dol­gozunk és sűrűn gon­dolunk haza. Nem könnyű ám ez, higgye cl. Ide hangja máris vidámra fordul — Nyolc év után elő­ször, talán együtt le­szek én is a családdal. A karácsonyt együtt ünnepeljük feleségem­mel, kislányommal. Úgy futja a lépés ... Közben kiérünk a homokbányái végállo­máshoz. Itt nincs pi­henés. Nehezen fordul a kocsi veszélyes út­kereszteződésnél — pe­dig lehetne ott kényel­mes buszfordulót is csinálni, van hely bő­ven. Máris gázt ad, mert a kórháznál tu­catjával várják az em­berek. Mire a tanács­házához ér, megtelik, egy gombostűt sem le­helne elejteni benne. Ennél a fordulónál nem lesz pihenés. 15 perc alatt mégegy fordulóval elszállítja a kórháztól az újon­nan odaért látogató­kat. 7V em kísérem to­L ' vább. Nem fog­lalom a. helyet egy ha- zásíetű ember elöl. Le­szállók. Kezet szorítok Mrezeg elvtárssal és minden utas, egész Kecskemét közöns -e nevében mondok kö­szönetét neki és többi társainak önfeláldozó, áldozatkész munkáju­kért. M. I, Megyénk gépállomásain a léli gépjavítás nem halad a megfe­lelő ütemben. Ezt bizonyítja, hogy megyénk az országos ver­senyben ismét lemaradt. Eddig összesen 56 traktor főjavításá­val, 72 traktor folyójavításával készültek el megyénk gépállo­másai. Ezenkívül kijavítottak még számos munkagépet; 184 ekét, 175 tárcsát, 70 kultivátort, 121 vetőgépet, 19 kombájnt, 27 kévekötő-aratógépet és 187 csép­lőgépet, A legtöbb erőgépet a Kiskunhalasi Gépállomás javí­totta ki, ugyanakkor lemaradtak a Dunavecsei, Kerekegyházi, Kiskunfélegyházi Gépállomások, ahonnan még egyetlen erőgép javítását nem jelentették de­cember 22-ig. A traktorok folyójavításában eddig legjobb eredményt a Kis- kunmajsai Gépállomás érte el. Eddig 12 traktor folyójavításá­val készültek el. Ugyanakkor ez a gépállomás lemaradt a trakto­rok főjavításával. A mezőgazda­sági igazgatóság e legutóbbi ér­tékelése azt mutatja, hogy a gépjavításokra még nagyobb gondot kell fordítani valamennyi gépállomáson. A jelenlegi ütem mellett ugyanis nincs biztosítva a javítás határidőre való sike­res befejezése.--- i'«W»i A garai termelési bizottság téli munkája A garai kultúrház ablakaiból fény szűrődik ki. Itt tartják az ezüstkalászos tanfolyamok A tanfolyam negyven hallgatóval in­dult, az elmúlt héten újabb két hallgatóval gyarapodott. A tanfolyam megindítását a termelési bizottság vetette fel. A bizottság tagjai azon a nézeten voltak, hogy u mezőgazdaság fej­lesztése, az állattenyésztés növelése minél több jól felkészült gazdát követel. Számot vetettek azzal, hogy a község minden gaz­dája nem vehet részt a tanfolyamon, de mindnyájuknak szüksé­gük van gyakorlati tapasztalataik mellett szakma, ismeretekre ts. Ezt. úgy oldották meg, hogy a tanfolyam hallgatói az egyes előadások elméleti kérdéseit esti beszélgetések során ismertetik. A garai termelési bizottság ezeket az esti beszélgetéseket tapasztalatcserékkel köti össze. Ezzel jelentősen megnövelte a község gazdáinak érdeklődését. A tanfolyam hallgatóinak elmé­leti felkészültségét így egészítik ki gyakorlati tapasztalatokkal. Es fordítva is. A gyakorlati tapasztalatokat szakmai ismeretek­kel gazdagítják. A termelési bizottság által megszervezett téli tapasztalat­csere-összejövetelek alkalmával megbeszélik a csíráztatás kérdé­sét, a helyes trágyakezelést. A tanfolyam hallgatói és a tapasz­talatcserén részvevő gazdák egy-egy háznál megtekintik a trágya­kezelést. Hasznos tanácsot adnak, ha annak szüksége mutatkozik. Hasonlóan az állattenyésztés eredményeinek növelésére az ezüstkalászos tanfolyam hallgatói először megismertetik a gazdá­kat az elmélettel. Utána helyszíni látogatások során mutatnak rá a megfelelő ólak építésére, kifutók rendszeresítésére. Felhívják a figyelmüket a pontos etetésre. A termelési bizottság így vonta be a község valamennyi gaz­dáját a téli tanulásba, továbbképzésbe. Emellett szervezik, gyor­sítják az időszerű munkákat. « A tél a gyümölcsösök védelmét is megköveteli. A termelési bizottság aktívahálózatán keresztül minden gyümölcsfatulajdonos figyelmét felhívta a vadkárok elleni védekezésre. Azt tanácsol­ták a gazdáknak, a szokásos papírtekercselés helyett a nagyobb védelmet nyújtó szalmafonattal Való védekezést alkalmazzák. Nincs is a határban gyümölcsfa, melyet nem szalmatonatok vé­denének. Karácsonyi hangverseny a kecskeméti ÖlMázban yasdrnap délután 4 öralior esú/olásig meg­telt a kecskeméti Ut- törőház díszterme a zenei állami általános iskola karácsonyi hangversenyére érkező vendégekkel. A hangversenyt az iskola énekkara nyi­totta meg. Utána hangszerszólók, népi láncok és jelenetek tették változatossá a müsoi-t. A nevelők és a paj­tások szorgalmas fel­készülése alapján szín­vonalas műsort hall­hatott a közönség. Kü­lönösen sok sikert ara­tott Csajkovszky: „Ke­ringő" című műve zon­gorán, a „Hindu dal" hegedűn és az ,,Al­tató” az énekkar elő­adásában. A hangver­senyt a pajtások fe­nyőfa ünnepélye kö­vette. Kigyúladtak a gyertyák a fenyőfán és felzcndüUék a kará­csonyi énekek. Utána kiosztották a pajtások- ndlc a karácsonyi aján­dékokat. Kellemesen töltötték el a pajtások a dél­utánt és vidáman tér­tele haza, Bruncsák Sva. Az Érsekcsanádi Célgazdaságban megkezdték a tavaszi primőrféleségek termelését

Next

/
Oldalképek
Tartalom