Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-24 / 304. szám

r BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG AZ A/lOPBAfCSKÍGKUNMEGY£l PJÍRTBIZOTTSAGANAK LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 30X. SZÁM ír«I 50 fillér 1931 DEC. 24. PÉNTEK A MÁJ SZÁMBAN Egy óra a Tiszakécskei Gépállomáson. — Visszapil­lantás — emlékezés. — Szabadszállás életéből. — Meg­lelt a kocsi — indulás. — Hírek. — Jóska, a fodrász- inas, — A földművesszövetkezeti szakcsoportok hely­zete megyénkben. V _______ J L evelesőmosgalmunkról 1 SZÁMVETÉS Ar£ JKVf MUNKÁIMUL A Debreceni Néplap megjele­nésének tizedik évfordulóján Horváth Márton elvtárs a sajtó feladataival foglalkozva megál­lapította többek között: »Az el­múlt évek során a sajtó foko­zatosan elszürkült, az érvelés és a meggyőzés hangját utasítás­szerű közlések váltották fel. Már-már odáig fajúit ez a hely­zet, hogy az újságok és a töme­gek szinte kétféle nyelven be­széltek.« Mindez azt eredményezte, hogy az olvasó érdeklődését nem elégítette lei az újság, mivel nem kapta meg azt a tájékozta­tást, mely szükséges ahhoz, hogy tájékozódjék. Tudott do­log, hogy a hibákat máról hol­napra kijavítani nem lehet. Azonban a magyar sajtó s közte a mi lapunk is, az elmúlt hó­napok során már jelentős lépés­sel haladt előre ezen a terüle­ten. A Népújság szerkesztősége is mindent elkövet, hogy olyan lapot adjon a dolgozók kezébe, mely érthető, világos választ ad az olvasókat érdeklő kérdések­re. Egyszóval megyei lapunk valóban a megye életének ered­ményeit, örömeit, bánatát és baját mulassa meg. Mit kell tennünk azért, hogy lapunk valóban megyénk életé­nek hű tükre legyen. Első ten­nivalónk, hogy írásaink a gya­korlati élet mindennapos tanul­mányozása alapján készüljenek. Balga hiedelem, hogy ezt a fel­adatot egy-egy újság néhány újságíróval elvégezheti. Ahhoz ugyanis, hogy az életet sokolda­lúan, őszintén és igaz módon ábrázolhassuk, szükséges, hogy a szerkesztőség a munkás­paraszt levelezők széles hálóza­tára támaszkodjék. A szerkesz­tőségünkbe érkezett levelek mint érzékeny műszer jelzik, az egy­szerű emberek örömét és bána­tát. A munkás-paraszt levelek- uől nem egyszer igen érdekes következtetéseket lehet levonni arra vonatkozóan, vajon mi­iyen kérdések foglalkoztatják a lakosságot egy-egy városban,, akár egy egész járás területén. Néhány héttel ezelőtt például kecskeméti levelezőinktől több olyan levél érkezett, melyben elpanaszolták, hogy a kenyér minősége nem megfelelő és nem egyszer megtörténik, hogy mi­kor felszelik a kenyeret, idegen tárgyakra bukkannak benne. A levelek nyomán vizsgálatot tar- ( tottunk a Klapka utcai sütő­üzemben és c vizsgálat lefolyta­tásáról bíráló cikk jelent meg lapunkban. S tapasztalhattuk, hogy az olvasók milyen nagy figyelemmel kísérik egy-egy ilyen írás sorsát. A fenti eset óta pl. igen gyakran érkeznek be levelek szerkesztőségünkbe, me­lyek ugyancsak a kenyérellá­tással foglalkoznak és hozzá­szólnak a témához. Tehát az embereket érdekli az olyan írás, mely valóban az életből meríti témáját, A mi feladatunk az, hogy ilyen bíráló cikkekre alkalom- adtán visszatérjünk, és tájékoz­tassuk az olvasókat, hogy vajon miként javult a helyzet. E néhány példából is láthat­juk, hogy a levelezőkkel való baráti, őszinte kapcsolat kiala­kítása tulajdonképpen éltető ele­me szerkesztőségünk egész mun­kájának. Ezért is szerkesztősé­günk ajtaja mindig nyitva áll a dolgozók előtt, nemcsak azért, hogy ügyes-bajos panaszaikat elintézzük, vagy útbaigazítást kapjanak, hanem azért is, hogy megismerkedjen az újságíró a többi dolgozóval és baráti szó­val elbeszélgessen a szerkesztő­ségünket felkereső munkások­kal, parasztokkal, értelmiségiek­kel és dolgozó kisemberekkel. A napokban egyik munkatár­sunkat felkereste B.-né levele­zőnk és családi természetű pro­blémákat beszélt meg vele. Ez nagyon hasznos és szükséges, ugyanis az ilyen »nem hivata­los« beszélgetések hozzásegíte­nek bennünket, újságírókat ah­hoz, hogy nemcsak a munkapa­doknál, hanem a magánéletben is megismerhessük dolgozó tár­sainkat. Ez végső soron azt je­lenti, hogy a lapunkban meg­jelent írások az emberek életét nem szűkítik le csak a munka­helyekre, hanem éppen a sze­mélyes kapcsolataink révén is ábrázolni tudjuk az emberek magánéletét, örömét és bánatát. Korántsem mondhatjuk azon­ban, hogy szerkesztőségünk már mindent megtelt a levelezőkkel való személyes kapcsolat meg­erősítésére. Szabó elvtársnő, bácsalmási levelezőnk nem hiá­ba mondta, mikor hosszú idő után felkerestük: »Már azt gon­doltam, hogy az elvtársak régen megfeledkeztek rólam.« Szer­kesztőségünknek pedig arra kell törekedni, hogy egyetlen egy le­velező se érezhesse azt, hogy megfeledkeztünk róla. Tovább kell erősíteni és javítani szer­kesztőségünk és a levelezők közötti kapcsolatot. Ezt a célt szolgálják azok a baráti megbeszélések is, melye­ket az utóbbi időben rendezünk az újságírók és a levelezők kö­zött. A szabadszállási megbeszé­lésünkön, melyen mintegy szá­zan vettek részt, például azt kérték, hogy többet fogíaikoz- I zunk lapunkban az áruforgalom ; alakulásával. Ezt a tanácsot j megfogadtuk és most már rend­szeresen tájékoztatjuk olvasóin­kat megyénk áruellátásának helyzetéről. A továbbiakban is szerkesztő­ségünk legfontosabb feladatá­nak tekinti a levelezőmozgalom kiszélesítését, a levelezők báto­rítását s ha ezen az úton hala­dunk, akkor egészen biztos, hogy lapunk egyfajta nyelven, a nép nyelvén szól olvasóihoz, Újra az élüzemi címért Üzemünk dolgozói december 21-én déli 12 órakor befejezték évi tervüket. Az év hátralévő részében a gyártás az év folya­mán megtakarított faanyagból történik, mely tervtúlteljesítés­hez nem használunk fel több béralapot, mint a 100 százalékos tervteljesítésnél. Ehhez járultak hozzá a leg­jobb munkát végző brigádok, Pácsa-brigád 122, Horváth Gyula 123, Tóth Ferenc 123, Csikós Jánosné 133, Újvári Mária 115 és a Kocsis-brigád 108 százalék­kal. Nemcsak mennyiségileg, haj nem minőségileg is jobb mun­kát végzünk az anyagtakaré­kosság és a selejtcsökkentés mellett. Az önköltségi tervet az elmúlt két negyedben jelentősen csökkentettük s így másodszor is elnyertük az élüzemi címet. Az utolsó negyedév alapján küz­dünk a harmadszori élüzem cím elnyeréséért. Kristofóri Gyula művezető. Kecskeméti Gyufagyár. A jobb húsellátásért A Kecskeméti Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat dolgozói december 20-án befejezték' a ne­gyedik negyedévi tervet. Di­csérő szó illeti a marhavágó­brigád tagjait, mert napi telje­sítményük 110 százalék volt. A héten megtartott tervműszak alatt a marhavágó-brigád tagjai 110 százalékról 125 százalékra emelték termelésüket. Ezzel le­hetővé tették, hogy az üzemát­lag 115 százalék legyen. Halász József, Halász Sándor, Herceg Gábor, Nagy Imre, Pankotai Fe­renc, Szakállas Ferenc és Hat­vani István selejt nélkül dol­goztak. A sertésvágó-brigád a műszak alatt 109 százalékot ért el. A hátralévő napokban mindenki az éves terv időelőtti teljesítésén munkálkodik, ösztönzi dolgozó­inkat az a tudat is, hogy jó munkájuktól függ a megye dol­gozóinak karácsonyi és újévi jó húsellátása. Faragó János, vállalati igazgató. A tervezők jó munkája Kovács Mihály, az É. M. ü4. sz. Állami Építőipari Vállalat párttitkára levelében arról ír, hogy a tervezőrészleg dolgozói évi tervüket december hó 18-án befejezték. Az ő munkájukat sok lakóház, bölcsőde, iskola, ta­nácsház, mezőgazdasági és ipari létesítmény igazolja. Befejeződlek megyénkben a zárszámadási közgyűlések Megyénk termelőszövetkezeteiben befejeződtek a zárszáma­dási közgyűlések. Ezen az őszön 254 termelőszövetkezetünk szá­molt be az év folyamán megnövekedett tagság előtt egész évi munkájáról. Bár .termelőszövetkezeteink nagyrésze passzívan zárt, de ha teljes képet akarunk adni, akkor azt is el kell mon­dani, míg az elmúlt évben termelőszövetkezeteinkben a szövet­kezeti alap 35 millió és 30.000 forint volt, addig ez az idei évben 45 millióra emelkedett. Igen nagyarányú emelkedés tapasztal­ható még termelőszövetkezeteink üzemi alapjának növekedésé­ben. Míg tavaly alig múlta felül ez az érték a 30 millió forin­tot, ma már 30.000 forint híján 60 millió forintra tehető. Ugyancsak növekedett a szociális és kulturális alap is termelőszövetkezete­inkben. Ezek a beruházások részben indokolttá is teszik az idei zár­számadások gyengébb eredményeit. De emellett elmondhatjuk, hogy termelőszövetkezeteink legnagyobb része megtanult okosan, cétszerűen gazdálkodni. Ezt bizonyítja az állatállomány növeke­dése is, amely értékben a tavalyi év azonos időszakához viszo­nyítva 5 millió forinttal növekedett. Termelőszövetkezeti mozgal­munk fejlődéséről tehát úgy adhatunk számot, hogy az idén is jelentős nagy lépést tett meg a szocialista termelés útján. •owmimmMNMWV ' r" •*+**•**-■—---­Ú JSÁG A KECSKÉMEN ÜZLETEKBEN ? Ünnepek előtt min­dig nagy a sürgés-for­gás az üzletekben. Asszonyok szatyrok­kal, kosarakkal cipe- kednek, viszik a húst, süteményeknek valót. És így, karácsony tá­ján az élelmiszer cso­magok mellett játé­kok, ajándékok is la­pulnak a kosarakban. Az ünnepi asztal mit sem ér Ízletes hús nél­kül. Nem kell félni, jut mindenüvé. A heti mennyiségek kétszere­sét árulják a húsüzle­tekben. Töltelékáruból — felvágott félékből — is bővebben elláthatják a lakosságot, mint ed­dig bármikor. A hal­kedvelőknek ezúton hozzuk tudomására, hogy élő pontyból van elegendő. 3 nap alatt 1097 kilót adtak el a halcsarnok dolgozói. Raktáron még 6 má­zsa van és újabb 4—5 mázsát várnak után­pótlásul. Baromfiból is bőséges a választék. Tehát a kereskede­lem gondoskodott a kellő húsellátásról. Mind emellett az el­múlt héttől sok felől hallatszott a disznók visítása. Kecskeméten másfél hét alatt 7 88 sertést vágtak magán- háztartásokban. Cukor, liszt és egyéb élelmiszerből nincs hi­ány. A beiglibe-valót, diót, mákot a szövetke­zeti és MEZÖKER bol­tok árulják. Jóval na­gyobb mennyiséggel készültek erre az ün­nepre, mint tavaly. A piacokon is bőséges u választék, nagy kupac egészséges dió között válogathatunk. Eddig minden évben komoly gondot okozott a szaloncukor. Az idén ebben sincs hiány. Még utolsó napon is dobozszámra árulják az üzletek. Roskadá- sig díszíthetjük a ka­rácsonyfát. A szépen feldíszített fa alá pe­dig játék is kerül. Kecslceméten a játék- szaküzlet mellett két idénybolt is nyílt: a templom előtt és a Szé­chenyi téren. 50—60 százalékkal több szép belföldi és külföldi já­tékot árulnak, mint az elmúlt esztendőkben. Jól dolgoztak a beszer­zők, nem volt fennaka­dás. A mesébeillö lámpa­cső hiány is megoldó­dott. Az üzletekben belföldi, külföldi üveg is Icapható és megkezd­ték a tűzálló lámpa­üveg árusítását is. A kereskedelem meg­tette a magáét. Most már csak a háziasszo­nyokon múlik, hogy milyen lesz a családok ünnepe. fjet a béke tábor országaiban A Bratesi Állami Gazdaságban (Román Nép­köztársaság) Sztalinyec traktorokkal szüz- föídcket töritek tel, Az lesinai Agrosztoj gyárban (Csehszlovákia) ukorréuabcgyiiitö kombájnokat készítenek

Next

/
Oldalképek
Tartalom