Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-18 / 299. szám

A párizsi egyezmények ratifikálása hatálytalanítja a francia—szovjet szerződést

A szovjet kormány jegyzéke Franciaország kormányához

Mbgzkva, dcc. 16. (TASZSE)

V. M. Molotov, a Szovjetunió vülügyminisztere december hó i6-án fogadta L, Joxc Urat, Franciaország moszkvai nagyköveiét és átnyújtotta néki a szovjet kormánynak a francia kormányhoz intézett alábbi jegyzékét:

»A szovjet kormány szükségesnek tartja felhívni Francia- ország kormányának figyelmét arra, hogy a francia kormány cselekedetei, amelyek kifejezésre jutnak az úgynevezett párizsi egyezmények megkötésében, gyökeresen ellenkeznek azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Franciaország a »Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége es a Francia Köztársaság szövetségi cs kölcsönös segélynyújtási szerződése« alapján vállalt magára.

Ezt a szerződést a második világháború vegefele, 1944 december 10-én kötöttek meg, amikor a Szovjetunió cs Franciaország, a hitlereUenes koalíció többi államával együtt, erőik szoros együttműködésével, nehéz harcot vívott az európai népek közös ellensége: a német mili- tarizmus ellen. A francia-szovjet szerződés, amelyet a szovjet és a francia nép legjobbjainak vére pecsételt meg, előírja, hogy Franciaország cs a Szovjetunió közös intézkedéseket tesz, hogy megakadályozza a német mi lit a- rizmus újabb agressziójának lehetőségét és ezzel megakadályozzon egy újabb háborút Európában.

Ebben a szerződésben, amelyet 1964 végéig terjedő időre kötöttek meg, a következő áll:

»A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy a jelenlegi, Németország ellen folyó háború befejezése után is együttesen megtesznek minden szükséges intézkedést, hogy elhárítsanak bármely új fenyegetést, amely Németországtól indul ki, és megakadályozzák azokat a cselekményeket, amelyek Németország részéről bármiféle új agressziús kísérletet tennének lehetővé.« (3. cikkely.)

A szerződés a továbbiakban ezeket mondja;

»A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy nem kötnek semmiféle olyan szövetséget cs nem vesznek részt semmiféle olyan koalícióban, amely a Magas Szerződő Felek valamelyike ellen irányul.« (5. cikkely.)

A szerződés kötelezettségeket tartalmaz arra vonatkozólag is, hogy a felek kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak, ha Németország részéről agresszió történnék, ami összhangban áll mind Franciaország, mind a Szovjetunió biztonsága biztosításának érdekeivel.

Míg a francia—szovjet szerződés célja egy új német agresz- szió lehetőségének megakadályozása, addig a párizsi egyezmények, amelyeket Franciaország kormánya aláírt, a német mili- lariznnis feltámasztására vezetnek cs ezzel megteremtik egy új német agresszió veszélyei. Ezek az egyezmények előírják Nyugat-Némctország remilitari- zálását cs egy nyugatnémet hadsereg megteremtését, ólén a volt hitlerista tábornokokkal, akik még nem is olyau régen Franciaország, a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Norvégia, Belgium és más európai országok megszállt területéin a véres terror es elnyomás fasiszta rendszerét vezették be.

Nemcsak egy nagy nyugatnémet hadsereget akarnak létrehozni. amely nagy légihaderővel, tankokkal, nehéztüzérséggel, saját katonai törzskarokkal rendelkezik. hanem Nyugat-Német- ország egész nehéziparát is. beleértve a Ruhr-iparvidéket, újból fegyvergyártásra állítják át.

A fennálló nemzetközi egyezmények megszegésével a párizsi egyezmények atomfegyvert, valamint vegyi- és baktériumfegy- verl adnak a nyugatnémeíorsza- gi militaristák és revansvágyók kezébe, ami sokban növeli egy pusztító atom-, vegyi- és baktc- riumháború veszélyét, ennek minden súlyos következményével cs számtalan áldozatával egyetemben. A párizsi egyezmények egyszersmind előírják a remiiitarizált Nyugat-Németor- szág felvételét az agresszív északatlanti tömbbe és más katonai csoportosulásokba, amelyek a Szovjetunió cs a népi demokratikus országok ellen irányulnak. Ez azt jelenti, hogy Franciaország, mint c csoportosulások egyik fő részvevője, katonai szövetségre lép a feltámasztandó német militarizmus- sal, jóllehet a francia—szovjet szerződés értelmében Franciaország kötelezte magát, hogy nem lép be semmiféle olyan katonai szövetségbe, amely a Szovjetunió ellen irányul.

A szovjet kormány már többször — így ez év október 23-i, november 13-i és december 9-i jegyzékében — rámutatott arra, hogy a francia kormánynak ez az eljárása világosan ellenkezik a francia—szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés betűjével és szellemével. A párizsi egyezmények aláírásával Franciaország durván megszegte a francia-szovjet szerződésből folyó szövcfségesi kötelezettségeit, mind az újabb német agresszió megakadályozására, mind pedig arra vonatkozólag, hogy nem vesz részt semmiféle katonai szövetségben, amely a Szovjetunió ellen irányul.

A szovjet kormány többízben felhívta a francia kormány figyelmét mindazokra a veszélyekre, amelyek a német mili- tarizmus feltámasztását célzó politikából fakadnak. Emellett állandóan rámutatott arra, hogy a Szovjetuniónak cs Franciaországnak együttes intézkedéseket kell tennie az európai béke biztosítására és megszilárdítására cs a nemet kérdés rendezésével kapcsolatos halaszthatatlan kérdések megoldására.

Annak érdekében, hogy meg lehessen oldani Németország egységének békeszerető és demokratikus alapokon való helyreállítása kérdését, össznémet szabad választások megtartása útján, a szovjet kormány javasolta, hogy haladéktalanul hívják össze a négy hatalom külügyminisztereinek értekezletét.

A szovjet kormány azt is javasolta Franciaország kormányának, hogy segítse elő egy összeurópai szerződés megkötését, amelynek értelmében hatékony kollektív biztonsági rendszert hoznának létre Európában, olyan módon, hogy e rendszerben minden európai állam részt- venne, társadalmi és állami berendezkedésére való tekintet nélkül. Egy ilyen szerződés megkötése biztosíthatná a fejlődés békés feltételeit minden európai ncp számára. A szovjet kormány javasolta, hívják össze november végére Moszkvába vagy Párizsba az összes európai országok értekezletét külön abból a célból, hogy megvitassák uz európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének kérdését.

A szovjet kormánynak e javaslatai arra irányultak, hogy megakadályozzák a német mili- tarbsmus újjáélesztését, megszilárdítsák és továbbfejlesszék a baráti francia—szovjet viszonyt, amely rendkívül nagy jelentőséggel bír Franciaország és a Szovjetunió biztonsagának bizto

sítása cs az európai béke megszilárdítása szempontjából.

A szovjet kormány sajnálattal állapítja meg, hogy Francia- ország kormánya nem volt hajlandó résztvenni az európai kollektív biztonság megszervezésében és a nemet kérdés békés rendezésével kapcsolatos, halaszthatatlan feladatok megoldásában. Azzal, hogy elutasította a szovjet kormány fenti javaslatait és baráti figyelmeztetéseit, a francia kormány megmutatta, hogy nem kíván számolni a francia—szovjet szerződésben vállalt kötelezettségeivel, az európai népek "békéje cs biztonsága megszilárdításának érdekeivel.

A francia kormány jelenlegi politikája nemcsak azokkal a kötelezettségekkel ellenkezik, amelyeket Franciaország a francia—szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés alapján vállalt, hanem egyenesen a Szovjetunió ellen és más hékeszerető európai államok ellen irányul.

Franciaország kormánya aláírta a párizsi egyezményeket és ma mindenképpen gyorsítani igyekszik ezeknek az egyezményeknek a ratifikálását. Ezzel arra törekszik, hogy meggyorsítsa Nyugat-Némctország remi- litarizálúsát és bevonását az említett katonai csoportosulásokbaEbben a helyzetben a francia- szovjet szerződés nem szolgálhatja azokat a célkitűzésekéi, amelyeknek érdekében megkötöttek. Minthogy a francia kormány c szerződés fennállása ellenére a nyugat-németországi militarizmus helyreállításának álláspontjára helyezkedett és a remiiitarizált Nyugat-Németor- szágot bevonja a Szovjetunió cs más békcszcrető európai államok ellen irányuló katonai csoportosulásokba, a francia—szovjet szerződés nemcsak nem szolgálhatja a béke érdekeit, hanem ellenkezőleg, csupán spanyolfallá válik, amelyet az Amerikai Egyesült Államok vezette agresszív katonai csoportosulásokba belépett francia kormány jelenlegi politikájának leleplezésére használnak fel.

A szovjet kormány nem törődhet bele ebbe a helyzetbe cs lehetetlennek tartja, hogy ne mondja ezt meg nyíltan a szovjet népnek és a francia népnek egyaránt.

Mindez azt bizonyítja, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása elkerülhetetlenül komoly formában bonyolulttá teszi az egész európai helyzetet; azt bizonyítja, hogy ez a ratifikálás nem áll összhangban az európai béke és biztonság érdekeivel, erre a ratifikálásra csak egy ój háború előkészületeivel foglalkozó egyes államok agresszív köreinek van szükségük.

Ilyen körülmények között a szovjet kormány kötelességének tartja kijelenteni, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása keresztülhúzza a francia—szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést és hatálytalanítja ezt a szerződést. Ezért a felelősség teljesen Franciaországot, a francia kormányt terheli.

A párizsi egyezmények ratifikálása után a szovjet kormány számára nem marad más hátra, mint hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elé javaslatot terjesszen a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Francia il A. özlársa- ság közötti szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés hatálytalanításáról. Moszkva, 1954 december 16.«

A francia nagykövet kijelentette, hogy a jegyzéket haladéktalanul továbbítja kormányához,

Az egyszerű emberek

Csaknem 8 évig katonáskodtam. Saját bőrömön éreztem a háború borzalmait. Nem, az egyszerű emberek nem akarnak háborút. Akkor szép a családi élet, ha megértjük egymást. A nemzetek nagy családjában ez azit jelenti, ha békésen egymás mellett élünk. A Szovjetunió

Békében akarunk

A kecskeméti Uj Tavasz termelőszövetkezel tagsága december 15-én, szerdán közgyűlést tartott, amelyen szó volt a német militarizmus felélesztésének veszélyéről. Minden tagnak személyes élménye van a második világháború borzalmas eseményeiből. Éppen ezért cgy- emberként tiltakozásukat fejeznem akarnak háborút!

nem egy alkalommal hangoz« tatta, hogy ez lehetséges. A moszkvai értekeelet jelentőségét én abban látom, hogy még szorosabbra fűzi a békeszeren emberek sorait, még tömörebbé kovácsolja a béketábor erőit.

Horváth Imre főgépész.

Kecskeméti Erőmű,

termelni, dolgozni

lék ki Nyugat-Némctország újraf elf egy vérzése ellen. Gyulai Mihály, a csoport egyik tágja ezt mondta: békében akarunk termelni és az idei jó eredményekkel gazdag úton továbbhaladni, hogy még több gyümölcsöt, zöldséget és gabonát adjunk, termeljünk a nép számára.

A másodtitkár

a liartai gépállomáson tartózkodott, k mikor munkája felől érdeklődtem, azzal kezdte a beszélgetést, hogy szavak helyett elém- rakta a dunavecsei járás gépállomásainak munkájáról szóló, legutóbbi megyei értékelést. E szerint a Hartai Gépállomás a megyei első, a soit! a megyei harmadik, a dunavecsei pedig a huszon- kilencedik helyről — ahol nemrég volt — a tizedik helyre küzdötte fel magát. Ez utóbbi egymagában véve is igen szép eredmény, azért mégis megkérdeztem:

— Miben látja, mint a gépállomásokkal foglalkozó titkár, ennek a feltűnő eltolódásnak okát a járás gépállomásai között?

— Hosszú sora van annak, de a főok — és Patyi elv társ sorban elmondja, hogy a Dunavecsei Gépállomás vezetői szemben a Solti és Hartai Gépállomással, teljesen ellentétben voltak egymással, a párttitkár pedig nem tudta átfogni, s a gépállomás előtt álló feladatokra mozgósítani a kommunistákat. A gyenge, s emellett egymással ellentétben lévő vezetők összehangolatlan tevékenységének eredményeként a gépállomás az utolsók közé került a megyében, míg a másik kettő lényegesen megerősödött, étre tört.

— Javulás azóta mutatkozik, — folytatja később a másodtitkár — amióta a járási pártbizottság szeptemberben megvizsgálta, hogy mi az oka ennek a nagy lemaradásnak, s amióta többet foglalkozunk a dunavecsei gépállomással.

— Miben mutatkozik meg, hogy többet foglalkoznak a gépállomással?

— Részint szervezeti rendszabályokban, részint a pártszervezet megerősítésében, — kapom a tömör választ, s a további részletezésből megtudom, hogy éppen a napokban váltották le a főagronómust, mint nem megfelelőt. November elején nyilvános párttaggyűlést tartottak, amelyen résztvettek a szomszédos gépállomások párt- és gazdasági vezetői is. Ez a tanácskozás igen hasznos, hatékony volt a munka megjavítását illetően. Patyi elv- társ sokat harcolt azért, hogy a Dunavecsei Gépállomás, mely hasonló talajadottságokkal rendelkezik, mint a kunszemtmifclósi és az kettes kategóriájú, az egyes kategóriából átkerüljön a kettesbe. Ezt a fáradozást siker koronázta. Az új besorolás javította a munkakedvet, mert kihatott a traktorosok fizetésére. Emellett pedig üzemanyagmegtakarítást is eredményezett.

Nemrég új párttitkár került a gépállomás pártszervezetének élére Adám elvtárs személyében, s mint megtudtam, a közeljövőben már új tagjelöltekkel fog erősödni a gépállomás pártszervezete. De ezzel még közel sincs minden megoldva a Dunavecsei Gépállomáson. Főként a műszaki vezetés megjavítása s a folyamatos gépjavítási munkafeltételek biztosítása igényli a termelés hatékonyabb pártellenőrzését.

Amit a további beszélgetések során mondott el Patyi elvtárs. az már a járás mindhárom gépállomására vonatkozik.

— Az őszi kampánymunkák befejezésével legfontosabb teendőnek tartjuk- a téli gépjavítás, főleg minőségbeli elvégzésére összpontosítani a gépállomások pártszervezeteinek tevékenységét. A Hartai és a Solti Gépállomás pártszervezetei erre vonatkozó munkatervüket már el is készítették, mely három részből áll: egy a gépjavítás közvetlen feladatai, 2. a gépjavítás ideje alatti pártoktatás, 3. a minőségi gépjavítás ellenőrzése, — ez utóbbi keltette fel legjobban figyelmemet, s meg is kérdeztem;

— Hogy néz ki ez az ellenőrzés gyakorlatban?

— Ügy, hogy mind a három gépállomáson a párlellcnőrzés fokozásával egyidőben minőségi ellenőrt jelöltünk ki. Hogy ez mennyire szükséges volt, arra példa Nyikom elvtárs esete a Dunavecsei Gépállomáson. Nyikom elvtárs, mint minőségi ellenőr összeütközésbe került a javítást végző dolgozókkal, mert nem engedte a kijavított gépbe beszerelni a rossz, elhasznált alkatrészeket.

— December 25 és 30 között — folytatja később — a járás gépállomásainak kommunistái aktívaértekezleten fogják megbeszélni a gépjavítással kapcsolatos tapasztalatokat és további teendőket. Én sokat várok ettől az értekezlettől.

— Hogyan értékeli munkáját, mióta a gépállomásokkal foglalkozik, s milyén tervei vannak? — ez az utolsó kérdésem.

— Őszintén szólva, jórészt tőlem is függött — válaszolja —, hogy a Dunavecsei Gépállomás nincs az elsők között, hiszen a járási pártbizottságon valójában csak augusztusban szereztünk érvényt annak a határozatnak, hogy a jb. egyik titkára csak a gépállomásokkal foglalkozzon. Sokat kell pótolnunk, főként a Dunavecsei Gépállomáson. Ezért a jövőben úgy szándékszom beosztani az időmet, hogy ott többet tudjak segíteni. Ami pedig a további terveimet illeti: szeretném és egész tevékenységemmel azon vagyok, hogy a járás gépállomásai elsők legyének a megyében. Tudom, ez nem lesz könnyű feladat, de ha a gépállomások pártszervezetei összefognak, nem is lehetetlen.

Sándor.