Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-16 / 297. szám

[Címzett

Bürokrácia, vagy szakirányítás?

A napokban információszel'- zés céljából bementem egyik régi ismerős szakember irodájába. Szokás szerint íróasztalánál, papiros csomók között fogadott s arról panaszkodott, hogy semmi sem úgy történik, ahogy előre tervezi.

Kecskemét határában többezer hold szőlő van — sa legtöbben tudják' azt, hogy szőlőink állapota közel sem mutatja azt a képet, amilyennek látni szeretnénk. Több év mulasztását egyetlen év alatt pótolni nem lehet. De születtek okos, életrevaló tervek, már a tavaly őszön Kecskemét szőlőkul túrájának, — a réginél fejlettebb, magasabb fokú szőlőkultúrájának kialakítására. Emlékszem, mikor e tervek születőben voltak, egyik legnagyobb probléma az volt, hogy honnan szerezzenek olyan szakembert, aki e tervek előtt a megvalósulás útját egyengesse. Jó alkalom volt és őszinte szívvel örültünk annak, hogy egy olyan ember került erre a helyre, aki magas tudásával, sokéves gyakorlati tapasztalataival méltónak ígérkezett arra, hogy ezt az igen fontes feladatot megoldja.

TVem akarunk most egy cm- bér munkájáról meggondolatlan véleményt mondani. — Egyet azonban őszinte szóval meg kell jegyeznünk, mert csak így tudunk előbbre jutni, csak ez az egyetlen útja és módja annak, hogy azokat a terveket, amelyeket az egész nép életének jobbátételéért alkottunk, — meg is valósítsuk. Kétségtelenül a tavalyi évhez viszonyítva nagy és hatalmas eredményeket értünk el. 1954 január 1. óta a városi tanács mezőgazdasági osztálya a mai napig 320 szőlőtelepítési és felújítási engedélyt

adott ki, közel 400 holdra. Ez a kétségtelenül sokatmondó szám azt bizonyítja, hogy a Kecskemét környéki gazdák szívügyüknek tekintik a párt mezőgazdasági fejlesztésről hozott határozatát s munkájuk hozzáadásával készek azt megvalósítani a jobblét, a boldogabb élet elérése érdekében. — Van azonban egy terület, aho; sokkal többet vártunk. Ez pedig a szakemberi segítség.

A városi tanács mezőgaz- dasági osztályán külön szőlész-agronómus van, akinek legfontosabb feladatának éppen a szőlő- és gyümölcskultúra fejlesztését kellett volna tekinle- nie. És éppen e téren ért csalódás. A napokban, mikor Idényei Gyula irodájába benyitottam és erről a kérdésről beszélgettünk, az íróasztalhoz nőtt ember határozatlanságával hivatkozott a »felmerült nehézségekre«. Elmondta, hogy itt Kecskeméten nem lehet gyümölcsfaiskolát létesíteni és hogy a Szőlő- és Facsemeteforgalmi Vállalattól megrehdeltek nagy mennyiségű gyümölcsfa oltványt, de az megrendelésükre azt a választ adta, hogy a facsemetéket szabályszerű nyomtatványokon kell megrendelni. — Igaz, a nyomtatványt elfelejtették a válaszlevélben mellékelni, de az is kétségtelen, hogy most emiatt halasztódott el többezer gyümölcsfa megrendelése, melyre már türelmetlenül várnak a környék dolgozó parasztjai.

— Miért nem kérdezi meg, nlncs-e véletlenül a megyének hasonló nyomtatványa? — kérdezem Bényei Gyulát.

Igen meglepődtem a válaszon:

— A megyét? Jaj, hát nagyon körülményes ám azzal összeköttetésbe lépni, fél óra eltelik,

míg az ember telefonon vonalai kap, még egy csomó idő, mire megkeresi az illetékest — szóval nagyon körülményes dolog ez.

[Vfegdöbbentö volt ez a fele- let. Különösen azért, mert tudom, hogy Bényei elvtárs irodájából a megyei tanács szőlészeti előadójához, Ivanits Miklóshoz öt perc alatt gyalogszerrel is el lehet jutni. Ez a dolog pedig már napok óta húzódik.

És nemcsak ez, még más is. Míg ott voltam, két termelő is felkereste Bényei Gyulát. Mindkettő ezzel a kéréssel állított be:

— Fakitermelési kérvényt adtunk be, van vagy két hónapja, érdeklődni jöttünk, megkaphatjuk-e az engedélyt,

— Neh.éz, nagyon nehéz dolog ez — volt a válasz. Bényei Gyula az asztalán fekvő hatalmas irathalmazra mutatott, amelyben saját beismerése szerint legalább 300 fakitermelési kérvény várta sorsának jobbrafordulását. Átnéztem néhányat a kérvények közül. Cseh Ferenené október 25-én adta be kérvényét, nyolc akácfa kivágására, amelyre újonnan épített gazdasági épületeinek lepadlásolásához lenne szüksége.

Amint később kiderült, az engedélyek már megvannak, csak éppen egy gépíróra lenne szükség, aki az engedélyeket megírná.

Egy gépíróra és még valami csodaszerre is talán, hogy Bényei Gyulát, az egyébként tehetséges szakembert kiemelje az aktahalmazok közül, mert íróasztal mellett, papiroson azokat a terveket, amelyek tavaly születtek, megvalósítani nem lehet.

Bányászati Berendezések Gyára

kiskun/elegy húsa

Mások példája nyomán bizalommal fordulok megyénk lapjához, hogy üzemünk egyik legégetőbb problémájának megoldásához segítségül hívjuk.

Kis üzem vagyunk ugyan, de annál nagyobb és jeienlősebb szerepet töltünk be a termelés vonalán: viUamosenergiát fejlesztünk. A zavartalan termelés biztosítása érdekében sokszor emberfeletti erőfeszítéséket teszünk, de munkánkat bosszúsan megnehezíti egy-egy üzem, vagy vállalat nemtörődöm munkája, hanyagsága.

Ez évben megrendeltünk két darab önműködő gáz- és pormentes salakszállító berendezést a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyárában. A tervrajzot mi készítettük el annak ellenére, hogy a feladatunk a szoros értelemben vett üzemvitel és nem a tervezés. De tudtuk, ha külső segítségre várunk, akkor aligha érünk célhoz. Viszont dolgozóink az erőmű salakpincéjében évek óla gázos, poros és meleg környezetben dolgoznak. Az említett körülmények miatt a munkahely rendkívül egészségtelen és érthetően senki sem dolgozik ott szívesen. Az általunk tervezett és megrendelt salakszállító berendezés a jelenlegi áldatlan állapotokat megszüntetné és helyébe szocialista munkakörülmény teremtődne.

A megvalósulás azonban késik. A Bányászati Berendezések Gyára 1954 szeptember 30-ra igazolta vissza megrendelésünket és tekintettel a berendezés munkavédelmi és egészségvédelmi jellegére, ígéretet tett határidő előtti elkészítésre. Az idő azonban egyre telt. Elérkezett szeptember 30-a és a legyártáshoz még hozzá sem fogtak. Pedig mi a szükséges öntöttvas alkatrészeket idejekorán leszállítottuk a Kecskeméti Gépgyár jóvoltából. Időközben a sürgetésből ki sem fogytunk, hol távbeszélőn, hol pedig személyesen jártunk el az ügyben, de eredménytelenül, mert csak újabb és újabb határidő ígérgetésekkel tértünk vissza. Az ígéretek pedig nem kisebb helyről származtak, mint a főmérnök és a művezetők köréből.

A legutóbbi »komoly ígéret« november 24-re szól, de most már szinte természetes, hogy e nap sem hozott eredményt. Hiszen mi is történne, ha egyszer valóban megtartanák adott szavukat? Vagy talán úgy vélik, hogy nekik nem sürgős? De nekünk igen, mert mi is szeretnénk, ha az erőmű dolgozói végre emberhez méltó körülmények között dolgozhatnának.

Gráscr Gusztáv,

a Szegedi Erőmű V. kecskeméti telepének vezetője.

DÉLUTÁN EGY BÖLCSŐDÉBEN

*

Szerkesztőség megjegyzése

Hatvan gyermek aludta délutáni álmát, miikor odaértem. A legkisebb alig 8 hetes, a legnagyobb éveinek száma még csak a hármat kerülgeti. Szívet gyönyörködtető látvány a kis emberígéretek rózsás, pufók arcocskája, a csecsemők és tipegők hófehér ruhácskájukból előbukkanó lába, a kis óvodások takarót ölelő kövér karja.

Hogy hol láttam mindezeket? A Batthyány utcában, a kecskeméti tanács bölcsődéjében. Az irodában vártam meg az ébresztés idejét és addig a »vezető nénivel«, a fiatal Kovács Jánosnéval beszélgettem. De nem ám akár-miről, hanem a hatvan csöppség életéről, no meg a kis mamák munkájáról.

így tudtam meg, nogy ez év májusában kezdte meg működését ez az újjáépített, 64 férőhelyesre kibővített bölcsőde és azóta is hol néhánnyal kevesebb, hol néhánnyal több kisbaba második otthona.

Egy egész kis önálló birodalom

Itt főznek a kicsiknek, itt mosnak, vasalnak rájuk. Tizennyolc ember reggel 6-tól este 7-ig közöttük forgolódik, lesi kívánságaikat. Megnéztem az étrendet, mely éhes embernek nem ajánlatos látvány. A felsorolt ételek arról tanúskodnak, hogy a kicsik mindent megkapnak, ami csöpp testük fejlődésére szükséges.

— Esznek is a kicsik, ha eljön az evés ideje — mondja a vezető néni. — Akkor a kis szelíd csöppségek egyszerre követelődzők lesznek. Ha a fejlődés egyenletes, a súlygyarapodás grafikonja szépen halad felfelé.

— És a beszerzés a változatos étrendhez? — kérdem.

— Nincs semmi nehézségünk. Mi magunk szerzünk be mindent. Amit a FÜSZÉRT-nél, MEZÖKER-nél Édesség-boltban nem tudunk megvenni, azt pótoljuk a piacról. Élelmiszerrel nincs problémánk, de annál több baj van a zománcedény és textiláru bevásárlásánál.

— Nincs Kecskeméten ilyen közületi bolt

— E hónapban is Pesten vásároltam, de maradt még 1090 forintunk, ezért játékot szeretnénk venni. Most újra fel kell utaznom, noha itt Kecskeméten is volna bőséges választék.

Ügy véljük, hogy ez nemcsak a bölcsődének, hanem minden intézménynek nehézséget okoz.

A megbetegedés ritkaságszámba megy itt a bölcsődében, hiszen a doktor bácsi naponta megnézi a gyerekeket, sok betegségnek elejét tudják így venni. Az ősszel is minden kicsi paralízis elleni védőoltást kapott, rendszeresen kapnak D- vitamint is. A védőoltás mentette meg a 15 hónapos Lajos Ivánkát is a bénulástól. A paralízist minden nyom nélkül kiheverte, most már úgy szalad a járókában, mint a csík.

Közben elérkezett a fél négy, letelt a kötelező alvás ideje: Kinyitják a zsalukat és a világosságra itt is, ott is, kinyílnak az értelmes gyermekszemek. Megindul az élet. A csecsemő- szobákban türelmetlen sírás, a tipegőben kérés, a kis óvodásoknál öröm hangjai vegyülnek a gondozó nénik szavai mögé. És csörögnek a tálak, az üvegek. Az elsők már boldogan nyelik a finom uzsonnát.

Berger Józsika, Tasnádi Éva, Imre Jutka és a többi gyerek édesanyja nyugodtan dolgozhat az írógép mellett, nyugodtan számolhat az íróasztal mögött, mert szemük fénye, kicsi gyermekük jó kezekben van. M. K.

Amikor a levél nyomán ellátogattunk a Bányászati Berendezések Gyárába, az igazgató elvlárstól érdeklődtünk, hogy a június első napjaiban történt megrendelés legyártása miért húzódott közel fél évig. Kérdésünkre kapott válasz egy kis meglepődést keltett bennünk. Körülbelül így hangzott: »Szóra sem érdemes, nem kell ezt vizsgálni, az a fontos, hogy a két darab salakszállító berendezés legyártása december 20-ra kész lesz és ezzel az ügy lezárul.« Miután azonban sikerűit meggyőznünk, hogy az erőmű dolgozói és mi is kíváncsiak vagyunk, hogy a sok ígérgetés miért vált szükségessé, némi magyarázatot is kaptunk. Az anyagáru forgalmi osztály vezetője pár perc alatt több indokot is felsorolt, például: az erőmű által elkészített tervrajz nem volt pontos. A részletrajzok te hiányoztak.

Szó ami szó, a megfelelő tervrajzok hiánya valóban lassíthatta a munkát. Ez azonban egy cseppet sem csökkenti a j gyár vezetőinek felelősségét, mert bármily gyengék is voltak a tervrajzok, ez mégsem indok arra, hogy a salakszállító berendezés elkészítése fél évig húzódjék. Az erőmű dolgozói és a mi számunkra is ez az ügy nem mellékes. Hiszen nem közömbös dolog, hogy a munkások egészséges, vagy egészségtelen körülmények között dolgoznak. Ezért nem határidő módosításokat, hanem a két darab berendezés elkészítését várjuk a Bányászati Berendezések Gyárától.

FcImarélíUal szórja a decemberi nap arany sugarait. Az országút mentén feszes vigyázzállásban őrködnek a fák a táj egysége felett. A szél végignyúlt a kövér dombok mögött, s csak néha-néha kezd bele egy- egy rövid süvítésbe. Ez is inkább sóhajnak tűnik, mint tovasuhanó muzsikának.

A barázdák taréját megcsípte az első fagy. Olyan a végtelen messzeségbe ömlő határ, mint egy zenében gazdag kóta, s hangjegyei a csöppnyi barázda- billegetők. Az én hazám e föld, ahol most robog velünk az autó, gondolataim alig tudják felmérni az elém táruló élet nagyszerűségét, kiapadhatatlan termékeny forrását!

Ahogy elhagyjuk Kalocsát, a környező falvakban hosszú paprikafüzérek száradnak a házak falain. Az utcákon járó-kelő emberek arcán boldog, megelégedett mosoly ragyog. A gyermekek hangos csivitelése beszövi a falu csendjét. Megérkezünk Bajára. A járási kultúr- ház egyik nagytermében kaptak műtermet a bajai képzőművészek. Itt dolgoznak szorgalmasan. Ahogy belépünk, a műteremben ünnepélyes csend fogad,

BAJAI MŰTERMEK

A művészek kezében nesztelenül suhan az ecset és formálódik a szeremlei parasztlány arca, mellének domborulása. cak- kos ajkának tűzpiros színe, szorgos két kezének, ölelésre hajló koszorúja.

Aquarellek, tájképek, csendéletek, szénrajzok hirdetik az alkotó munka terebélyesedését, sokrétűségét, a művészek teremtő és képzelő erejének szabad szárnyalását. A mai témájú festmények tartalmában ott él a jövendő csírája is. Nem elégszenek meg a bajai festők \z életből kiragadott epizódok mesteri tolmácsolásával, hanem továbbmennek és az élet jelenségeinek egységes, összefonódott értelmét és gazdagságát örökítik meg képeikben.

Kun István festőművész egy érsékcsanádi parasztlányt fest népviseletben. Elmondja, arra törekszik, hogy a ruházat színpompás színezését hűen adja vissza. Hisz ez is egyik fontos tényezője a kép harmóniájának.

A bajai festők alkotásaiban szinte megelevenedik a bácskai

táj. Érezzük, hogy szeretik azt a földet, ahol élnek, dolgoznak. A festők testvérekké forrtak össze. Építő bírálattal segítik egymást. Egészséges kritikai szellem alakult ki közöttük. Nem irigység és hírnévszerzés, hanem becsületes és lelkiismeretes munka jellemzi őket.

Öröm tölti cl a bajai festőket, mert érzik, hogy a megyei tanács -népművelési osztálya gondoskodik róluk. Képeiket megvásárolja, és a különböző kultúrotthonokat megajándékozza velük. Kettős a cél: a megye területén élő festők megbecsülése, anyagiak terén való támogatása és a kultúrotthonok helyiségének barátságosabbá tétele. Ezekről a tényekről beszélgettünk Mikii, Virág, Miskolczi, Göldner művészekkel.

Majd ellátogattunk Éber Sándor műtermébe. A művész lelke oly érzékeny, akár az iránytű. Ezt bizonyítja Éber festménye az árvízről. Szinte érzi az ember, hogy a Duna pusztító hullámzásával együtt sír a festő. És másik festményében már a sziklákon nyargalászó szilaj zuha- tag magasztalja a természet szépségét. Ez az érzékelhetőség és valóság-keresés a művészet alapja. Vendégszobájának bútorzatát ő tervezte. Gyönyörű intarziás berendezés. A sarokban egy fehér alapon fekete színezéssel díszített lábon, álló zsolnai cserépkályha ontja a meleget. Az országban az egyedüli. Tulajdonát képezi Tóth Kálmán író egyik szekrénye. Munkácsy Mihály pillantótükre, melybe, ha belenéz az ember, a festmény színeit kiszűri és kiemeli a kép valószerűségét.

Aztán még találkozunk sok- sok régi emlékkel. Édesapja íreskófestészetének tanulmányaival. Rózsahegyi Kálmán olaj képével. Egy 200 esztendős Krisztus szoborral.

íWegeléscdéssel beszél « munkájáról. Fiatalos lendület és soha nem szűnő alkotáskedv jellemzi. És ez vonatkozik a bajai képzőmű vészekre általában. Esteledik. Naphosszat elmerengnénk mi a művészet berkeiben. Ilyenkor úgy érzi az ember, mintha újjászületne. Férfias kézszorítással és meleg szavakkal búcsúzunk el egymástól.

Bieliczky Sándor