Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-15 / 296. szám

Aukción vitatták meg a Duna—Tisza közi homoki gazdálkodás tapasztalatait A Kecskeméti Gépállomás ta­laj- és vetőmagvizsgáló labora­tóriuma december 13-án, hétfőn a megyei tanács kultúrtermében »talajankétot« tartott. Az érte­kezleten megyénk mezőgazdasá­gi szakemberein kívül résztvet- tek a Földtani Intézet, az egye­temeik, és mintegy 12 mezőgaz­dasági kísérleti és kutatóintézet szakküldöttei. A mezőgazdaság fejlesztése érdekében a részve­vők megvitatták Kecskemét környékének és a Duna—Tisza- közi tájegység geológiai, talaj­tani, vízgazdálkodási és talajmű­velési, valamint növénytermesz­tési feladatait. Erdélyi Mihály, a Földtani Intézet geológusa is­mertette Kecskemét vidékéinek több évszázadon át kialakult sa­játságos talajviszonyait, majd dr. Sümegi József, a Földtani Intézet kandidátusa tartott is­meretterjesztő előadást a vidék legújabb földtani felvételeinek talajtani vonatkozásairól. Végül javasolta, hogy a gépállomások talaj- és vetőmagvizsgáló labo­ratóriumai készítsenek talajtani tértképet körzetükben, mert ez nagyban megkönnyíti a talaj természetének megfelelő nö­vénytermesztést. Egerszegi Sándor, az Agroké­miai Intézet kutatója a homoki gazdálkodás útját ismertette. Hangsúlyozta: a laza homokta­lajon csak úgy lehet megjavíta­ni a termést, ha bevezetjük az altalajba a réteges szervestrá­gyázást. Bauer Ferenc, a Kecs­keméti Kísérleti Gazdaság ku­tatója a homoki gazdálkodás helyes módjairól beszélt. Szünet után mintegy 20 fel­szólaló számos fontos szakkér­dést vitatott meg a homoki — valamint kapcsolato­szőlő és gyümölcs • növénytermesztéssel san. Az ankétot december 14-én egésznapos vita követte Bács- Kiskun, Pest és Csongrád megye mezőgazdasági tudomá­nyos intézeteinek és szakembe­reinek részvételével, akik az an­két tanulságainak gyakorlati al­kalmazását tárgyalták meg. 11 KÉPÚJSÁG LEVELESLflDflJABOl HÍRADÁS A HARTAI LENIN TSZ-BÖL •MNMM A begyűjtési megbízottak gondjai AHOGY MEGYÉNK községeit járjuk, sokat találkozunk a be­gyűjtési megbízottákkal, akik esőben, sárban, dacolva az idő­járás viszontagságaival, járják a határt, a tanyákat, eleget téve kötelességüknek. Bizony, ilyen­kor télen nem valami kellemes dolog az ilyesmi, különösem ak­kor, ha nincs megfelelő védő­öltözet, köpeny, ruha, lábbeli, stb. Tóth Péter, szabadszállási begyűjtési megbízott is joggal panaszolja, hogy »félcipőben bi­zony mostanság nehéz feladat járni a tanyavilágot«, LÉPTEN-NYOMON tapasztal­juk, hogy számos olyan községi megbízott otthagyja hivatalát, az ígért védööltönyük hiánya miatt, aki eddig becsülettel tel­f,Színes szőttes“ Kiskunfélegyházán A félegyházi tanítóképzők a múltban is nagy sikert arattak, valahány kulturális megmozdu­lást tettek. Ma is hasonlóképpen. Minden kulturális rendezvényü­ket nagy szeretettel fogadja a város. Vasárnap este is zsúfolásig megtelt a járási kultúrház. A ta­nítónőképző negyedéves növen­dékei a »Színes szőttest« adták elő nagy sikerrel. Művészi tehet­ségek csillantak fel ezen az es­tén. Kacsóh Pongrácz »János vi­téz« című daljátékából adtak elő szólószámokat. Különösen tet­szett a közönségnek, hogy a DlSZ-fiatalok között láthatta Brunári Lajos már nem éppen fiatal tanárt is, fiatalos lendü­lettel gazdag művészi élményt nyújtott. Bőven kijutott a tapsból Né­meth Marikának, aki énekszá­maival ragadta el a közönséget. Megérdemelte a sok tapsot, akár­csak Réti János, akinek élces tenorhangja milyen szántott a hallgatók szivébe és fülébe. Miskolci Mária tanítójelölt zongoraszáma Schumann »Mat­róz-dala« még csak emelte az est nívóját. Nagy tapsvihart vál­tott ki a negyedévesek matróz­lánca. Nem beszélve a Karinthy- féle jelenetről, amely igazán sok derűt keltett a nézőtéren. Az est fénypontja mégis talán a »Zenélöóra« volt. Az elragadó bájos kis fürge törpék sokat ad­tak a sikerhez. Borda Lászlóné kitűnő rende­zői érzékkel biztosította az est esztétikai silieret. Külön kell di­csérnünk a zenekart, Komlós Lászlónét, Tóth Bélát és vala- mennyíüket, amit adtak, a szi­vük mélyéről adták. A közönség végig lelkes taps­sal jutalmazta a tehetséges sze­replőket. Azonban, ha már itt tartunk, meg kell emlékeznünk egy kissé bővébben a félegyházi szokásokról. Most is előfordult, mint már annyiszor, hogy ami­kor folyik az előadás és a sze­replők zavartalanul szeretnének játszani, bőven akadnak fegyel­mezetlen nézők, akik késve ér­keznek és nem törődve azzal, hogy zavarják az előadást, előre igyekeznek ahelyett, hogy hátul megvárnák a jelenet végét és utá­na próbálnák magukat kénye­lembe helyezni. Ez nagyon hely­telen, és sok bosszúságra ad okot, akár a szereplők, akár a nézők részéről. — eszik — jesítette köteteségét. A megyei begyűjtési hivatalnál azt is meg­tudtuk, hogy főként emiatt csak novemberben 74 ember cserélő­dött ki az apparátusban. A köz­ségi megbízottak közül 45-em léptek ki. Nagy tehát a munka­erővándorlás, ami megnehezíti a begyűjtési munkát. ÍGÉRET HANGZOTT s hang­zik el bőven arra vonatkozóan, hogy gondoskodnak a megbízot­tak részére megfelelő védőöltö­zetről. A begyűjtési megbízot­tak ugyanis külszolgálatosoknak számítanak, tokintve, hogy mun­kaidejük túlnyomó részét a te­rületen töltik, éppen ezért csök­kentett napidíjat is kapnak. A Munka Törvényikönyve is elő­írja, hogy a külszolgálatosoknak jár védőöllözet. Azonban eddig mindössze 10 darab esőköpenyt kaptak a megyében lévő 18 mo­torhoz. A BEGYŰJTÉSI hivatalok al­kalmazottait különösen az bánt­ja, hogy a többi begyűjtő szer­veknél: Terményforgalmi, Állat­forgalmi, stb. az alkalmazottak jobban el vannak látva védőru­hával. A begyűjtési miniszté­rium a ücnzügyminisztériumra hivatkozik, hogy nincs megfe­lelő keret a ruhákra. Ez már hónapok óta így megy. Pedig helyes volna, ha ezt valahogy megoldanák, mert ha nem kap­nak a községi megbízottaik meg­felelő védőruhát, kérdésessé vá­lik, hogyan tudják jól ellátni feladatukat. Közlöm az elvtársakkal, hogy a hartai Lenin tsz-ben új ba­romfi- és sertésólat építtettek és artézikutat is fúrattak. Beszá­molok továbbá arról, hogy Ma- dácsi Mihályné 10 gyermekes anya 369 munkaegységet teljesí­tett, férje 504-et, fia 400-at, ter­mészetesen nagyon jól megy dolga a Madácsi családnak. 31 mázsa gabonát, 46 mázsa burgo­nyát, 1 mázsa zöldséget, 2 má­zsa hagymát, 3000 forintot és még több egyéb juttatásit kap­tak. Gál Gábomé, MNDSZ járási titkár. UNDORÍTÓ MEGLEPETÉS a KISKOROS! KULTURIlAZBAN Budapesten lakom, de kulturális munkám­mal kapcsolatban sű­rűn látogatok Bács- Kiskun megye egyes helyiségeibe. Beért ja­nuár elején a Petőfi hét alkalmából Kis­kőrösön jártam és igen egészséges kulturális fejlődést tapasztaltam. a még építkezésben be sem fejezett kultúrház- ban. A legutóbbi láto­gatásom során viszont meglepő kép fogadott. Ahogy beléptem, nem a megszokott kedves dallamú, magyar da­lokat hallottam és nem parasztfiatalok magyar népitáncát láttam, ha­nem valami nyakaié- kert jazz zenére vo- nagló rumbázó jampe- ceket. Ideje, hogy er­re felfigyeljenek a kis­kőrösi kulturális élet vezetői. Varga István. Budapest, Lenin körút 72, FELNŐTTEK SZAMARA IS ÉLMÉNY VOLT Néhány napot töltöttem Szak- már községben, s ez idő alatt sokat beszélgettem dolgozótár­saimmal. Vasárnap délután sza­badidőmet pedig az óvodásgyer- mekek műsorral egybekötött Télapó-ünnepségen töltöttem. Igazán megkapó volt az, amikor ezek a 3—4 éves csöppségek szavaltak, táncoltak. Nagy él­mény volt, nemcsak a gyerme­kek, hanem még a felnőttek szá­mára is, amikor a Télapó szét­osztotta ajándékait. A gyerme­kek boldog örömmel ígérték meg, hogy ezentúl jobban tanul­nak az óvodában és nem rosz- sza lkodnak. Tomcsák Imre, gyárimunkás, Budapest. UTAZÄSI VISZONTAGSÁG November 29-én a hajnali órákban Hajós községből utaztam családommal, valamint sógorom, ugyancsak családostól Kiskő­rösre. Megkértem a kalauznőt, hogy legyen tekintettel a három kis gyermekre, akik olyan álmosak voltak, hogy alig álltak a lábukon és szerezzen ülőhelyet a két anyának, hogy azok leül­hessenek és Ölükbe vegyék a gyerekeket. Erre a kalauznő azt felelte, hogy egyforma a pénze mindenkinek és az ügy részéről ezzel el is volt intézve. Ez helytelen magatartás a kalauznő ré­széről, annál is inkább, mert az előírás szerint is kötelessége a betegek, terhes és gyermekes anyáknak ülőhelyet biztosítani. Nagy Gábor, Ujsolt. A JÁNOSHALMI DOLGOZOK KÉRIK Mi, szeszipari dolgozók azzal a kéréssel fordulunk a szerkesztő­séghez, legyenek segítségünkre abban, hogy Jánoshalma község­ben a szeszfőzde és a MEZÖ- KER szomszédságában lévő vas­úti átjárót világítsák meg. An­nál is inkább, mert nem aka­runk vonatok áldozatai lenni. — Kérjük az elvtársakat, hassanak oda, hogy régi kívánságunkat teljesítsék. A jánoshalmi szeszipari dolgozók nevében; Herczeg Lajos, főző. Tiibh, mint 7 és fél millió csemetét ültetett el as ősxi fásítás során a Kecskeméti Erdőgazdaság December 11-én je­lentésben számoltak be a Kecskeméti Erdőgaz­dasághoz tartozó erdé­szetek arról, hogy mind az üzemi, mind az er- dőnkívüli fásítási ter­vet Végrehajtották. AZ őszi erdősítés során a legnagyobb méretű fá­sítási tervet valósítot­ták meg: összesen mintegy 7 millió cse­metét, 50.000 darab sor­fát, 30.000 suhángot ül­tettek el, több mint kétszer annyit, mint az elmúlt években ösz- szesen. Csak a kecske­méti erdőgazdaság te­rületén 1300 hektár új erdőt telepítettek és 500 kilóméternyi fasort létesítettek. Emellett jelentős mennyiségű csemetét és suhángot juttatott az erdőgazda­ság a körzetében lévő állami gazdaságoknak, termelőszövetkezetek­nek és mintegy 600.000 darabot az egyénileg gazdálkodóknak. A gazdaság erdésze­teiben az őszi fásítási terv teljesítésével nem zárult le a faültetést hanem kihasználva a rendkívüli enyhe idő­járást, tovább folytat­ják az erdősítést, hogy minél kevesebb munka maradjon tavaszra. Ez azért is indokoltj mert, a Kecskeméti Erdőgaz­daságra komoly fel­adatok várnak a tava­szi erdősítési terv meg­valósítása során is. Ak­kor ismét több mint 7 millió csemetét kell el- ültetniök. elmúlt napokban hallottam hí- rét a nagybaracskai takácsmű­vészetnek. Aki beszélt róla, csak eny- nyit mondott: — érdemes volna felfe­dezni. Nyomát keresem most a késő alko­nyaiban. Járom a csendes utcákat. Sok házban már nyugovóra térnek, söté­tednek az ablakok. Messziről énekszót hallok, A hang irányába fordítom lép­teimet. Szedlacsek Ferenc házából szű­rődik ki az ének. I— A fonóban szól a nóta.-.. Megállók és hallgatom. Aztán benyi­tok a házba és szembetalálom magam az egykori takácsmüvészek kései utó­dával, Szedlacsek Istvánnal. Ferenc bácsi fiával. A szobában elhalkul az ének. Az apró kis székeken, lócákon ülő asszonyok ke­iében megáll a munka. A rokka zaja is elhalkul. A szövőszéken a láncdorong nem enged több szálat. Letelepszünk a fonóházban. Itt ebben a házban rátaláltunk az egykor oly híres nagybaracskai takács- művészetre. Nem is olyan régen, 50—60 esztendővel ezelőtt még 120 szövőszék ápolta a sajátos népi hagyományt, az apákról fiúkra öröklött népi hagyomá­nyokat. Ferenc bácsi ötven esztendőre visszaemlékezve még látta a szövőszéke­ken készült nyolcszeles rojtos gatyákat, a két szélben készült bőujjú ingeket, melyeknek vállai ki voltak hímezve, látta a pregacsákat, a mai kötények ősét, az asszonyok, lányok által oly kedvelt böggyös ingeket, a ternóból, mokkáiból szőtt szoknyákat, melyeket ügyes női kezek díszítettek gazdag hím­zéssel. 4 zedlacsek István élesztgeti, ápolja ennek a múltnak szokásait, nép­viseleti hagyományait. Amikor 120 szö­vőszék volt még a községben, körülbelül ott, ahol a mostani kultúrotthon áll, volt a fonóház, most itt van ez is ebben a kis nagybaracskai házban. Az emlékek felfrissülnek és elénk varázsolják az egykor oly hírneves nagy­baracskai takácsművészeket. Az öreg Faragó István bácsit, aki ma 80 éves és hatvan évig a szövőszék mellett ült. Német Ferenc, Kriskó József, akinek három szövőszéke is volt. — És milyen féltékenyek voltak ezek az öregek, — mondja mosolyogva Szed­lacsek István. — Faragó István bácsi­tól úgy kellett szemmel ellopnom a szövőszék titkát. Egyszer mégis csali si­került átcsalnom. Megmutatott mindent a szövőszéken, csak éppen a vetést titkolhatta. A nagybaracskai szövőszékek múltja közel 300 éves. Azóta szőtték a község­ben a takácsművészek a férjhez me­nendő lányok kelengyéjét. Miből is ál­lott ez? Régi fakó, elsárgult papírlapok őriznek egy-egy rendelést. Hatvan vá­szonlepedő, 40 darab törülköző, 40 da­rab kenyérruha, 4 cifra (gazdagon dí­szített) abrosz, 3 rétesabrosz, 50 pön­döly, 50 ing. Egy életre való, ha jól ment, még az unokáiénak is tellet be­lőlük. Szedlacsek István fiatalember még,, de már 12 éve műveli a népi hagyomá­nyok nyomán a takácstudcmányt. Vál­tozott a divat, de a szövőszéken készült vászonnemű nem vesztett értekéből. — Nemcsak a szomszédos községekbe ke­rülnek el vásznai, de eljutnak Baranyá­ba, a messzi Szegedre, Budapestre is. ifit g rőfre megy a számítás. A szö- vőszéken éppen pöndöly készül. Egy nap alatt nyolc rőf is elkészül be­lőle. Ez hat méternek felel meg. Ne tes­sék mosolyogni, a takács mellett inas szorgoskodik, özv. Hűmmel Lajosné, aki nemrég töltötte be 70. életévét. Segéd­kezik a vetőráma elkészítésében, a láncdorong szövőszékbe helyezésénél. Meg akarja a takácsművészetet tanul­ni, a községben van még vagy hat szö­vőszék, az egyilien talán hamarosan ő is munkához kezdhet, Szedlacsek mama kezében gyorsan pereg a rokka. A sarokban egy asszony­ka kezében gyapjú szálasodik. Mások rongyszálakat készítenek, hiszen a szö­vőszékről gyönyörű mintájú, saját ter­vezésű torontálszőnyegek is lekerülnek. A minták egyrésze, régi avult ruhák díszeit örökítik, Szedlacsek István maga kutatgat az emlékek után, gyűjtögeti őket, — Azt szeretném, ha a hagyományo­kat át tudnám menteni. Az igaz nép­művészet sajátossága, hogy az egykori ruházkodás színes motívumait éleire keltsük. Rajongva beszél munkájáról, annak az embernek elhivatottságával, aki tu­datában van munkája megbecsülésé­nek. A nagybaracskai asszonyok maguk is készséges segítői. Esténként ebben a kis fonóházban gyülekeznek, hogy be­szélgetés, nótaszó mellett minél több kenderfonalat sodorjanak. Igazi népművész ez a fiatalember. S ez hozzásegítette a szeremlei Porkoláb Éva néni megismeréséhez. Sűrűn láto­gatják, ha kell, segítik egymást, csak­hogy minél eredményesebb legyen mun­kájuk. 16 osszúra nyúlt a beszélgetés. Köz­ben megindult a munka. Szapora ujjak a rokkán tovább sodorják a szá­lakat. Megindul a szövőszék is. A szá­lak leszaladnak a láncdorongról a vá­szondorongra. Majd visszafelé is meg­teszik az utat, hogy tovább szőjjék a rőföket. Kint az éjszakába forduló este hűvös szellője árad. A kémény kürtőjén fehér füstkarikák törnek elő. Az emberről gondolkodom, akinek lelkesedése, aka­ratereje a múlt haladó hagyományain építi a jelen sók szépségét, gyönyörű­ségét. És a nóta elkísér utamon,»»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom