Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-05 / 288. szám
a bajai állami gazdaságban Téli gépjavítás A bajai állami gazdaság gépjavítóműhelyében a javítóbrigádok gépcsoportonként végzik a éli gépjavítást. Egy-egy brigád végzi a Hoffher, a Diesel és az egyéb motorok javítását. A gépjavítást, az alkatrészek gyártását a három esztergapadon kívül gyalugép, forgácsoló-, fúró- és fűrészgépek segítik. A tanácsválasztások tiszteletére terven felül 2 traktor és 1 vontató javításával végeztek. A gépjavítás meggyorsítására gépcsoportonként egy-egy eszterga- padot osztottak be, melyek a géptípusoknak megfelelő alkatrészek javítását végzik. Minden gépcsoportnak megvan a maga forgácsoló részlege is. Az önköltségcsökkentés és anyagtakarckosság fokozására alkatrész felújító csoportot szerveztek. Feladatuk, hogy a még használható és javítással újból alkalmazható alkatrészek ne kerüljenek selejtbe, hanem azokat felújítsák. Boros Ferenc csoportvezető figyelme arra is kiterjed, hogy hulladékanyagból minél több fogast és magtakarót állítsanak elő. A gazdaságban a téli gépjavítás minőségi elvégzésére törekednek. Éppen ezért fokozott gondot fordítanak a javítási munka ellenőrzésére. Elm József műhelyvezető és Magosi Lajos minőségi ellenőr együttesen végzik ezt a munkát. A hibafelvételező lap adatai alapján minden kijavított alkatrészt beszerelés előtt átvizsgálnak és ha azok a követelményeknek megfelelnek, csak akkor kerülhetnek beszerelésre. A javítóbrigádok versenyben állnak egymással. Rittgeiser Ferenc és brigádja egy ugyanazon időpontban kezdte el egy Universal javítását, mint Szabó Ödön Hoffher gépeket javító brigádja. Mindkét gép javítására 32 óra állott rendelkezésre. Rittgeiser Ferenc brigádja 1 órával előzte meg versenytársát. A javítóbrigádok a téli gépjavítás megindulásakor megfogadták, hogy február 10-re végeznek. A gazdaság egyetlen gépének sem szabad hiányoznia a tavaszi munkából. A gazdaság szerszámgépei nemcsak a téli gépjavítást segítik, de a társ állami gazdaságoknak hengerfúrást és főtengely köszörülést is végeznek. Arról is szólni kell azonban, hogy a bajai állami gazdaság gépjavító műhelye nem megfelelő. A rendelkezésre álló javítóműhely nem áll arányban a megnövekedett gépparkkal. Nincs kikövezve, puszta földön állnak a szerszámgépek. A gépek gyorsan porosodnak, a por összekeveredik az olajjal és naponta több órát vesz igénybe a gondos tisztogatás, a gépek portól való mentesítése. Ez pedig a munkaidőből von el értékes órákat, perceket. A megnövekedett géppark, az új és modem szerszámgépek megkövetelnék egy új javítóműhely építését. cÁ QfLéjfLwjsLÍiq, ÜZENI VIDÉKY ALICE, KECSKEMÉT Levele nagyon tanulságos vitára ad alkalmat, hiszen nem lebecsülendő társadalmi kérdés a fiatalok és öregek egymáshoz való viszonya. Azt írja, helytelen, mikor ismeretlen fiatalok néninek, vagy bácsinak szólítják az idősebbeket. Véleményünk szerint az ilyen megszólítást is lehet tisztelettel, vagy tiszteletlenül alkalmazni. Egyébként szerintünk nem ez a kérdés gyökere, éppen ezért a fiatalok magatartásának megvitatásával a későbbiek során még foglalkozunk majd, esetleg a lap nyilvánosságának útján is. SCULTÉTI IRÉN, JÁNOSHALMA: Levelének azzal a részével nem értünk egyet, mikor azt írja: ~A könyvjutalmat előlegezett bizalomnak tekintem.« Szerkesztőségünktől a jutalmat már eddig végzett jó munkájáért kapta. — Különösen hasznosak és jók voltak a rövid híranyagok és általá- i ban leveleit lapmunkánkban mindig jól fel tudtuk használni. A könyv természetesen nem ellenszolgáltatást jelentett leveleiért. Hiszen azok értékét nem is lehetne csak egyszerűen megjutalmazni. MARKOLOVZSKY PÁL, KECSKEMÉT; Kedves levélírónk! Legutóbbi írásában azt a kérdést teszi fel, milyen legyen a jó levél? Ezt egyébként ugyancsak ebben a levelében nagyon helyesen fogalmazta meg. Néhány megállapítását szószerint idézzük: »-Jó az a levél, amely nemcsak általános megállapításokat tartalmaz, hanem megmutatja névszerint is, hogy kik és hogyan érték el jó eredményeiket és a hibák leküzdéséért miként harcolnak.« örömmel vennénk, ha a jövőben a fent megjelölt elvek szerint gyakran felkeresne bennünket írásaival. KÁLLAI GYÜRGYNÉ, KISKUNHALAS, ÜTTÖROHÄZ: Levele alkalmas volt arra, hogy belőle megismerhessük a kiskunhalasi Úttörőház sokoldalú életét. Jó dolguk lehet itt a kispajtásoknak. Hiszen játékra, szórakozásra, sportra és emellett ; még komoly szakmai munkára (asztalos-, lombfűrész- és hímző- j munka, stb.) is nagyon sok lehetőségük van. Az a kérésünk, más- . kor is keressen fel bennünket kedves soraival és írjon egy-egy I szakkör munkájáról részletesebben is, hogy nevelési tapasztalatait széles körben hasznosíthassuk. KATYMÀRI JEGYIETEK Este van, álmosan szunnyad a falu s a ritkán elszórt villanyok csak tétován világítják meg a távoli utcasarkokat. Sok zajos nap után most ismét pihenőre tér egy messzi kis falu, lent a határszélen. Mit végeztek, hogyan tér nyugovóra ma a község? A legdrágábbra, az életre vigyázunk A tanácsházán a hivatalos idő utolsó percei telnek. Az elnök, az elnökhelyettes, az anyakönyvvezető, meg a tanács néhány dolgozója éppen arról beszélgetnek, kinek mi a legfontosabb dolga a következő napon. Egyszer csak berreg a telefon, ismeretlen nevű nő »R«- beszélgetésre kéri a tanácsot. — Halló! — szól bele a telefonba egy nyúlánk, sovány elvtárs. Mit kér az elvtársnő?... Igen, igen, értem, a jelentéshez kellenek az adatok. Hát pontosan nem tudjuk megmondani, de rögtön megnézzük az anyakönyvekben. Leteszi a kagylót. A Tüdőbeteggondozó Intézet kér adatokat. Megnézi az anyakönyvet, azután újra felveszi a kagylót, hogy bemondja az eredményt: — Nem, ebben az évben tüdőbajban senki nem halt meg a községben. Mosolyogva leteszi a kagylót s a hatalmas anyakönyvvel kibiceg a szobából. Én, kísérőmmel, egy alig 18 éves fiúval szintén elindulok, hogy a nyugalomra térő falu életéből meglessek valamit. Amint együtt botorkálunk a sötét gidres-gödrös utcákon, eszembe jut, hogy régen, amikor itt még nem az egyszerű falusi emberek, hanem a Latinovicsol számítottak a legelső embernek, akkor évente szedte itt áldozatait a tüdővész. Pontosan menynyien haltak meg ebben a népbetegségben? Ezen gondolkozom, miközben kísérőmmel a szokásos megis- merkedési kérdéseken vergődünk keresztül: — Régen dolgozik a tanácsnál? — Nem, ipari tanuló voltam. — S azután, hogy került a tanácshoz? — kérdem hirtelen támadt érdeklődéssel. — Lakatos akartam lenni, de hirtelen elfogott a betegség és szanatóriumba kerültem. — S azután? — Most már egészen rendbejöttem, a tüdőmmel sincs semmi baj, csak éppen nehéz munkát nem végezhetek. A megváltozott élet egy kis szikráját kerestem: ime véletlenül felvillant előttünk. Országoshírű kultúrcsoportjuk van Az elcsendesült Petőfi-utcá- ban alig néhány ház ablaka világít. A 9. szám alatt lakik Fehér István tanító, akihez éppen igyekszünk. A világos ablakon keresztül látni, itthon a kis család. Ami azt illeti, bizony elég fáradtan, éppen pihenni készülnek a hétnapos körút után, melyet Baranya megye hét községében tett meg Fehér István és felesége a község délszláv kul- túrcsoportjával együtt. Mesélnek kátonyi, lothárdi, mohácsi, személyi, szalántai, alsó- és felsőszentmártoni szereplésükről. Bizony a kultúrcsoport megint dicsőséget szerzett a falúnak a magyar csárdással, a délszláv duettekkel, a bűbájos 'árnatánccal, amely mindenütt sikert aratott, s a mamácska kólóval. — De mit ér a kultúrcsoport, ha a jeles ünnepeken nincs a falu népének szórakoztatója! — Mert a katymáriak már csak így elégedetlenkednek amiatt, hogy kultúrcsoportjuk olyan sokat úton van. Büszkék is rá, az igaz, de egy kicsit joggal elégedetlenek is, hogy az ünnepek műsor, szórakozás nélkül telnek. Ha a DISZ-vezetőség egy kicsit ügyeskedne, nem lenne panaszuk a katymáriaknak. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy tehetséges, a művészet iránt érdeklődő, szépetszerető fiatai csak éppen annyi legyen egy ekkora faluban, akikből egy kultúrcsoportra futná. Csakhat a DISZ még mindig keveset törődik a fiatalok új szocialista nevelésével! Az élet mindig szebb lesz Ma még gödrösek az utcák, s ha az ember a moziból kilép, majd elharapja a nyelvét a becsapós gödrökbe, de a Petőfi-, az Árpád-, a Vörös Hadseregutca lakói már villanyvilágítást követelnek. S a szebb, a jobb iránti törekvés feltámadt a falu minden lakójában. Uj tervek, elgondolások születnek, melynek megvalósítására az egész falu lakossága egybefog. S mennyivel szebb lesz az élet, ha mindezek a tervek megvalósulnak, ha a régi Latinovics-kastély elhanyagolt parkjában a forráshoz, az új népfürdő megépül, ha több kút lesz a községben — még több elégedett és boldog lakója lesz a falunak is. OlÁmeili Jlajm Itázatájúii Németh Lajos nyár lőrinci egyénileg dolgozó parasztot “s- meri és szereti az egész község. 19 holdján mintaszerűen gazdálkodik. Szorgalmas, iparkodó, kötelezettségeinek mindig időben eleget tesz. Szívesen segít1 paraszttársait szaktanácsokká és bizalommal is fordulnak hoz zá. Az ő házatájárói, életébő közlünk néhány képet. Németh Lajos felesége az idén 300 fehér magyar tyúkot nevelt, nagyrészét már eladta a földművesszövetkezet baromfifelvásárlójának, A képen kedvenc jószágait eteti. ^ A gazda már hajnal óta talpon van. ízlik is neki a kiadós reggeli. Uj borral öntözi meg a jó porció szalonnát. A munka után összejön a család. Ilyenkor már Különösen jólesik a búboskemence melege. A gazda gyermekeivel beszélget.
