Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-05 / 288. szám

EGY BEMUTATÓ^ MARGÓJÁRA Montmartrei ibolya (~-/L kecskeméti Katona József Színházban táblás házak előtt fut az operettegyüttes nyi­tódarabja, Kálmán Imre: Mont- martrei ibolya című operettje. A színház a budapesti előadá­son felbátorodva vette műsorba ezt az operettet, amely bár a rendezői ötletek szellemességét, és a színészi játék legtöbbször kifogástalan szép és ízléses vol­tát illetően sikernek mondható, de talán mégsem képes arra, hogy valóban méltóvá váljék egy új színházi évad beköszön­tőjének szerepére. Az eléggé el­koptatott bohém-sablonok szere­peltetése az egysíkú, szinte álló­képszerű szerepek rendkívül nehezen játszhatóvá teszik a darabot. r rdemes volna arról már egyszer komolyan döntést hozni, hogy vájjon megállja-e helyét az a bizonyos régi mód­szerű operettromantika, a mi színpadainkon még akkor is, ha egy-egy operett jólismert, nép­szerű zenéjének értékei indo­kolttá teszik a régi, klasszikus­nak mondott darab felújítását. Itt ugyanis bizonyos tekintetben az volt a legnehezebb, hogy a Montmartrei ibolya gyengén összefércelt jellemeit nem lehe­tett másként játszani, csakezek­Violetta és a művészi hajlamok­kal rendelkező végrehajtó. — S. Gyólai Viktória és Simái Ede. nek a jellemeknek a silány bel­ső logikáját figyelembevéve. Pontosabban nem lehetett pél­dául megtenni a Montmartrei ibolyával ugyanazt, mint a ta­valyi nagyszerű Luxemburg grófjával, vagy az elmúlt színi- ;vad legkitűnőbb operettjével, a Leányvásárral. Az adta _ meg mindkét előadásnak a varázsát, pikantériáját, hogy az alakítá­sok módot nyújtottak bizonyos szatirizálásra. A színészek egy kicsit megmondhatták vélemé­nyüket is a játszott alakokról, arról az egész világról, amelyet az operett mechanizmusa a színpadra visz. Persze, egy klasz- szikus operett mai színpadravi- telének nem ez az egyetlen módja. Csakhogy a Montmartrei ibolya giccses története ezt nem­igen tette lehetővé. Ezért küsz­ködnek még olyan kitűnő színe­szek is az alakítással, mint Oláh György, akinek sikerül ugyan abbé a fakó és színtelen szerep­be is életet öntenie. Az író ér­zelgős alakja az ő kezében nem annyira papirosízű. Ugyanez mondható Gyólai Viki Violettá­járól. — Gyólai énekhangja teljes birtokában, képességei­nek a legjavát adta. Fino­man, itt-ott keresetlen hu­morral rendkívül szinpa- tikus alakot teremtett. Mucsi Sándor festőművésze kellemes, kulturált alakítás s különösen a duettekben igen meggyőző, han­gulatos. Kitűnő Dobi írisz, aki a törtető, könnyűvérű Ninonból igyekszik hús-vér szerepet te­remteni. Nagyszerű temperamen­tumával ez sikerül is neki. 'Y^alán egyik szerep sem bil- lenthette annyira a hu­mor oldalára az előadást, mint Simái Ede Spagetti megszemé­lyesítője. Az ő alakításában ben­ne van az a bizonyos játékos íz, ami könnyebbé, gördülékenyeb­bé tehette volna az egész együt­tes mnukáját. Spagetti szerepe nagyon hálás. Simái Ede azon­ban nem a nagyon is kínálkozó sablonok irányába törekedett, hanem egyénibb, bensőségesebb alakítást nyújtott és főleg ízléses és könnyű szórakozást akart ad­re sem sikerült eltüntetni a lib­rettó gyengeségeit. f-JÍ. kisebb szerepekben első- sorban Szoó György had­ügyminisztere, Honti Sándor színházigazgatója, Kertész Dezső Rotschild bárója megragadó. Csorba István alakítása, sajnos, A termelőszövetkezetek zárszámadásáról A második felvonás spanyol táncának záróképe. ni. Minden mozdulatát harsány nevetés kíséri estéről-estére. álljunk meg egy percre. Talán azzal lehetett vol­na még jobbá tenni az egész előadást, ha a rendezői elgon­dolás könnyebbé, lazábbá, a drámai konfliktusok kiélezése helyett annak a megmutatására ösztönözte volna az egyébként kitűnően alakító színészeket, hogy a színpadon mindenki eb­ben az eléggé limonádéízű ope­rettben csak játszik és tolmá­csolja az itt-ott valóban szép és hangulatos dalbetéteket. Mert a táncképek kitűnően sikerültek, különösen a spanyol; táncjelenet. Örömmel üdvözöl­jük az új szólótáncosokat: Hont Ágnest, Mucsi Istvánt, akik Kör­mendi Évával és Szegedi Jenő vei együtt kitűnően megkompo­nált, fergeteges lendületű, ma­gas mozgáskultúrájú táncot mu­tattak be. Meg kell dicsérnünk Nagy György rendkívül ötletes rendezését. A harmadik felvonás képe, a színpad és a nézőtér megfordításának trükkjével so­kat lendít az előadáson. Sajnos, azonban Nagy György minden sziporkázó szellemessége ellené­eléggé egyenetlen. A bemu­tató óta sokat fakult s bár egyéni ízű az alakítása, több műgonddal kellett volna meg­formálnia ezt az eléggé fontos szerepet. A klasszikus hatos, az operett fő­szereplői; Oláh György, Simái Ede, Csorba István, S. Gyólai Viktória, Mucsi Sándor és Dobi írisz. A díszletek kitűnőek, különö­sen a második felvonás, de szép az első kép műterme is. A ze­nekar Kemy Kálmán tehetséges irányításával szépen működik, lendületesen és pontosan játszik. Cs. L. Termelőszövetkezeteinkben most nagy munka folyik. Üjra számbaveszik az eltelt egy év eredményeit, mérlegre teszik a növénytermesztés, az állatte­nyésztés és a többi üzemág eredményeit, bevételeit, kiadá­sait. Az eddig elkészített zárszá­madások közül 62 került vissza a termelőszövetkezetekhez. A zárszámadási közgyűlések eddigi hangulata azt tükrözi, hogy ter­melőszövetkezeteink zöme biza­kodva néz a jövő elé. Legtöbb termelőszövetkezetünkben elha­tározták, hogy azokat a terme­lési ágakat növelik majd jövőre, amelyek a legjövedelmezőbbek, amelyek fejlesztéséhez a leg­jobb adottságai vannak a cso­portnak. A kecskeméti Uj Ta­vasz termelőszövetkezetben a zárszámadási közgyűlést egész­napos tapasztalatcserével kötöt­ték egybe, amelyen resztvettek a környező termelőszövetkezetek elnökei. Ez a termelőszövetkezet nyereséggel zárt. A legtöbb jö­vedelmet a szőlő- és gyümölcs- termelés jelentette. Azonkívül jövedelmező volt a 10 hold ker­tészet is. Volt olyan parcellájuk, ahol háromszor használták ki a földet. Egy katasztrális holdról 36 ezer forint jövedelemre is szert tettek. Más termelőszövet­kezetek az állattenyésztésből ju­tottak nagy jövedelemhez. Ezek* nek a termelőszövetkezeteknek zöme elhatározta, hogy tovább­fejleszti a legjövedelmezőbb ter­melési ágakat. Van azonban néhány megje­gyezni való a zárszámadásokkal kapcsolatban. Helytelen, hogy a termelőszövetkezeti tagoknak járó többtermelési prémiumot nem akarták kiosztani a kiskun­félegyházi járásban. A tagoknak ugyanis a rendelkezés értel­mében a több termelésért járó jutalom 50 százalékát azon­nal ki kell osztani. A járásnál lévő megbízott, aki a zárszáma­dások ügyét intézi, ezt meg akarta akadályozni a veszteség­gel záró termelőszövetkezeteknél arra hivatkozva, hogy »sókkal célszerűbb«, ha a jutalom ösz- szegét a terhek csökkentésére könyvelik ei. Ez törvényellenes és egyáltalán nem célszerű. Ad­juk meg a tagoknak azt, amit a törvény is biztosít nekik. Az ilyen törvényellenes cselekedet rossz hangulatot szül a termelő­szövetkezetekben. Ez az eset a A Hazafias Népfront munkája állandóan ébrentartott testvéri együttműködés lesyen népünk nyugalmáért, békesséséért, jólétéért A Hazafias Népfront megalakulásának az első hírtől kezdve örültem, mert nagy testvéri össze­fogásnak a lehetőségét láttam meg benne. Mindig szivem szerint való volt a magyar összefogás gon­dolata és a magyar egység ápolása hazánk javáért és felemelkedéséért, s most a Hazafias Népfront programmjában ez az összefogás, ez az egység jut szóhoz mindnyájunk javára. Uj emberek, eddig félrehúzódók sokasága előtt nyílt meg a lehetőség népünk jó törekvéseinek be­csületes szolgálatára, amelyből résztvenni magam örömnek és megtiszteltetésnek tartom, hiszen a magyar református lelkipásztor a nép fia és Isten népünk felemelkedését. Jólesően vettem tudomásul, hogy a Hazafias Népfrontban nem azt kérdik: ki voltál, ki volt apád, nagyapád, hol voltál eddig? Hanem benne előttünk lévő, együttes célokra nézünk, ezek el­érésére fogunk össze, hogy így szolgáljuk egész népünk felemekedését. A Hazafias Népfront ajtójának megnyílása minden igaz hazafi előtt, egy nagy megengesz- telődés kellemes érzésével töltött el, hiszem, hogy velem együtt sok-sok embernek a meg- kötözöttsége oldódott fel és egyszerre megtalálta helyét és szolgálatát mai társadalmunkban. Amikor a bajai járási népfront-bizottság tag­jának jelöltek, annak a szükségességét hangoz­tattam, hogy a Hazafias Népfront munkája ál­landóan ébrentartott testvéri együttműködés legyen népünk nyugalmáért, békességéért, jó­létéért. Ezért az én munkaterületemen mindent megtenni, elsőrendű kötelességemnek tartom. Ugyancsak kötelességemnek tartom a sovi­nizmusmentes, igazi hazafias nevelést is, amely nyilvánuljon meg tettekben, jócselekedetekben és más népeket is megbecsülő szeretetben. Hűséges kötelességteljesítésre tanítani éppen- úgy célkitűzésem, mint az, hogy a helyi és já­rási népfront-bizottsági üléseken rámutassak őszintén és bátran, építő kritikával azokra a hibákra, panaszokra, amelyek még jogos sére­lem tárgyai. Nem lehetünk perfekcionisták, mindig javítani, a tökéletességhez mindig kö­zeledni kell. A járási népfront-bizottsági ülések alkalmá­val és azon kívül is igyekszem megismerni még jobban járásunk községeinek az életét, fárado­zását, többféle nemzetiségű népét, szokásait, népviseletüket, gondolkozásmódjukat, lelküle­tűket, hogy minden jó és követendő példát fa­lum elé állítsak, ahol arra csak alkalom nyílik. Úgy kívánok fáradozni, szót emelni, tanítani, szolgálni minden szépért, minden jóért, minden felemelőért, hogy segítsem népünket a felemel­kedés útján előbbre jutni, s ugyanakkor meg­becsülést szerezzek egyházamnak, s nyilván­valóvá tegyem a hűséget, a megbízhatóságot a ránk bízottakban. Afeletti örvendezéssel fejezem be nyilatkoza­tomat, hogy a Hazafias Népfrontban új és üres lapot nyithatunk mindnyájan, amelyre csak az egész magyarságért, békességéért, jólétéért vég­zett munkánk, szolgálatunk, cselekedeteink lesznek felírva. Dr. Balogh László ref. lelkész, a bajai járási népfront bizottság tagja, tiszaújfalusi Tisza termelőszö­vetkezetben, valamint a jász- szentlászlói Lenin termelőszövet­kezetben fordult elő. Ennél cifrább az, ami a kele- biai Vörös Csillag termelőszö­vetkezettel történt. A termelő- szövetkezetben zárszámadási közgyűlést hirdettek a napok­ban. Ezen a közgyűlésen a já­rási mezőgazdasági osztály ré­széről senki sem jelent meg, de elküldték a termelőszövetkezet­be egy olyan mérleget, amely­nek csak a passzív olcL.la volt kitöltve. Ebből meg lehetett tudni, hogy a termelőszövetke­zet zárszámadási mérlege 163 ezer forint veszteséggel zárult. Ugyanakkor a termelőszövetke­zet elnöke sem készült fel a közgyűlési beszámolóra. Persze ilyen körülmények között a tag­ság nem lett tájékoztatva és elé­gedetlenül ment haza a gyűlés után. Több helyen a járási tanács vezetői, mezőgazdasági osztályai nem adják meg a kellő politikai segítséget a termelőszövetkezet­nek a zárszámadási közgyűlés levezetésére. A kiskőrösi járási tanács mezőgazdasági osztályá­nak vezetői a könyvelőkre bíz­ták a zárszámadási mérlegek visszaadását, azokat osztották be a közgyűlésekre. Ebből lát­szik, hogy csak adminisztratív munkának tekintik az egész zárszámadást. Nem gondolnak arra, hogy a mérlegben szereplő számokat meg kell magyarázni, hogy mi miért van, és hogyan lehetne a következő évben job­ban gazdálkodni. Ehhez kell po­litikai segítséget adni a terme­lőszövetkezeti elnököknek, hogy sikeres, politikai tartalommal telt legyen a zárszámadási be­számoló, mert ekkor a közgyű­lés is jól sikerül. A termelőszö­vetkezeti tagok akkor látják, hogy mi a hibák kijavításának útja és jövőre tevékenyebben részt vesznek gazdaságuk jöve­delmezőségének növelésében. Ahhoz, hogy a zárszámadási kiindulópontja legyen a követ­kező évi jövedelmezőbb gazdál­kodásnak, elsősorban a kommu­nisták aktivitására van szükség. A kommunistáknak mozgósíta- niok kell a zárszámadások meg­kezdésétől a közgyűlésig a tago­kat, segíteniök kell a vezetősé­get. Harcoljanak azért, hogy a zárszámadás a mintaalapsza- bályzat pontos betartásával menjen végbe. Ne feledkezzenek meg a jó eredményt elért tagok premizálásáról, beszéljék meg szövetkezetük további fejlődésé­nek útját és így tovább. Most a zárszámadások idején a jól gazdálkodó termelőszövet­kezetektől sokat tanulhatnak a gyengébb eredményt elért szö­vetkezetek is. Megtanulhatják mindenekelőtt azt, hogy szak­szerű, gondos, hozzáértő gazdál­kodás esetén minden termelő- szövetkezet előtt nyitva van az út a kiváló eredmények, a ma­gas jövedelmezőség felé. A ter­melőszövetkezetek akkor tudják bebizonyítani a nagyüzemi gaz­dálkodás fölényét a kisáruter- melő gazdaságokkal szemben, ha kevesebb munkával többet ter­melnek, mint az egyéni gazda­ságok. Termelőszövetkezeteink­nek tehát gazdaságilag le kell győzni a kisárutermelő paraszt- gazdaságokat. A termelőszövetkezetek zár­számadását, a zárszámadási köz-' gyűléseket nagy érdeklődéssel’ figyelik az egyénileg gazdál­kodó parasztok is. Főként ettől függ belépnek-e, vagy sem a termelőszövetkezetbe. — Éppen ezért nagy gondossággal kell el­készíteni az évi munka tükrét a zárszámadást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom