Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-29 / 307. szám
« Pessdül az élet Tisza kecskén LOVAS Imre 69 éves, de olyan egészséges, olyan piros, telt az arca, mint annak a szép jonathán almának,^amivel megkínált. Majd kicsattan és oda se fütyül a hét évtizednek. Mindig mosolyog a szeme és az arca. Két dolgos kezét a térdén nyugtatja és arról beszél, hogy pezsdül az élet Tiszakécskén is. Mert Lovas gazda nemcsak a saját szőlőjével és gyümölcsösével törődik, (amely egyike a legjobban kezeiteknek a tiszakécskei határban), A község gondja is az övé. Most pedig az egyik régen húzódó, égető problémáról, a gazdakörről van szó. — Már kétszer összejöttünk — meséli — a régi helyiséget visszakaptuk, vállaltuk, hogy rendbehozzuk, otthonossá tesszük, hiszen a mienk. Pénzt is gyűjtöttünk. Lovas Imre 50—50 forintot adott egy-egy alkalommal, hogy •egyen valami »alap<< a kezdéshez. Mintegy hatvanon jöttek össze a legutóbbi alkalommal. — A SEGITÔKÊSZSÊG mindjárt az elején megnyilvánult. Nem tudtunk fűteni a helyiségben, mert nem volt kályhánk. Horváth Pál, kerekdombi tanító megtudta ezt és hozott egyet. Bizony, szinte megható az a segíteniakarás, amely mindenki részéről megnyilvánul, hogy mielőbb eleven élet legyen a gazdakörünkben. Lovas Imrét, aki azelőtt elnöke volt a gazdakörnek, most is beválasztották a vezetőségbe. Büszkén viseli tisztségét, hiszen némi gyakorlata is van már az ilyesmiben. Nagyon lelkiismeretesen kutatgatja a régi gazdakör berendezését, amely szanaszét került a községbe, különböző szervezetekhez. — Mondják is valamennyien, hogy visszaadják a padokat, meg az asztalokat, mert nekik úgy sem kell. összefogunk és rendbehozzuk a helyiséget. Összejövünk, beszélgetünk és tanulunk. En is sok tapasztalatot akarok átadni majd gazdatársaimnak. AZ BIZONY hasznos lesz, mert Lovas gazdának vannak bőven tapasztalatai. 1908-ban végezte a vincellér-iskolát Kecskeméten, azóta mindig szőlőben és gyümölcsösben végzi munkáját. A négy és fél évtizedes gyakorlat gazdag tárházából sokat tud. meríteni egy fiatal kezdő. És bizony, Lovas Imre felveszi a verseny bárkivel a községben. — Előadókat hívunk, akik majd segítenek nekünk abban, hogy a jövőben még jobban gazdálkodjunk. Azelőtt is így csináltuk a gazdakörben és bizony, hasznosak voltak ezek az előadások. Bár már előbb kezdtük volna. Csak sokáig húzódott a kör megalakítása. HIRTELEN elkomolyodását kedves mosoly váltja fel. _ Szilveszterre szeretnénk rendezni majd valamilyen vacsorát a gazdakörben. Magukat is szívesen látjuk egy kis pörköltre, meg néhány koccintásra. Ez lesz az avatóünnepség. A meghívást erős kézszorítással pecsételi meg. K, S, Szabás-varrás tanfolyamok indulnak Baján Egy járás nagyszabású újévi tervei A bajai járásban a Hazafias Népfront járási bizottságának kezdeményezésére nagyszabású tervek készültek a mezőgazda- sági termelés fejlesztésére, az állatállomány növelésére. A járás szakemberei, élenjáró dolgozó parasztjai, a helyi adottságok és lehetőségek alkalmazásával, a kezdeményezések és javaslatok figyelembe vételével készítették el a tervet, melynek végrehajtására szakbizottságok alakultak. Feladatok a mezőgazdaságban A téli hónapok .során nagyszabású oktató munka indul a járás községeiben. Az ezüstkalászos szaktanfolyamok mellett szőlő- és gyümölcstermesztési szaktanfolyamok is vannak. — Január 1-től március 31-ig ismeretterjesztő előadások megrendezésére kerül sor a községekben. Az előadásokat a helyi népfront-bizottságok a gazdakörökkel együttesen rendezik. A szaktanfolyamokon és ismeretterjesztő előadásokon az elkészített terv ismertetésére is sor kerül. A terv tájegységenként és a talajviszonyoknak megfelelően határozza meg a gyümölcstermesztés lehetőségeit. Nagyba- racska, Dávod, Hercegszántó községekben a téli almák — jonathán, starking, téli aranypartién, — termesztését kell tovább folytatni. Felhívja a figyelmet, hogy a járás termelőszövetkezetei igyekezzenek újabb gyümölcsösöket létesíteni. A gyümölcskultúra fejlesztése faiskolák létesítését is szükségessé teszi. 1955-ben Baján, Sü- kösdön, Nagybaracskán, Herceg- szántón és Bácsbokodon faiskolákat telepítenek majd. A szőlőtermelés fokozására, új szőlők telepítésére Nagybaracskán, Csátalján és Vaskúton a termelőszövetkezeteknél, egyénileg dolgozóknál szőlőgyökereztető iskolákat létesítenek. A zöldségtermesztés további fellendítésére, az értékesítés biztosítására Baján a termelőszövetkezetek állandó jellegű árusítócsarnokot nyitnak. Vaskúton fellendítik a kései káposzta termelését, Sükösd és környékén az exportképes fű- szerpaprika termelését. Az állatállomány növelése Az állatállomány növelése szükségessé teszi minden községben a legelők rendezését, a szakaszos legeltetés bevezetését. A növekvő sertésállomány is több legelőt követel. Uj legelőket kell létesíteni Bácsbokodon, Vaskúton, Csávolyon, Felső- szentivánon. A sertéstenyésztés fejlesztése megköveteli, hogy a járás dolgozói fajtiszta tenyészállatokat vásárolhassanak és azok beszerzését megkönnyítsék. Az állatállomány fejlesztésének tervében ezért javasolják a nagybaracskai, dávodi és hercegszántói törzstenyészetekben az időnkénti tenyészanyag- vásár megtartását. A fajtörzsek meghonosítására is terv készült. A terv berksir körzetnek nyilvánítja Herceg- szántó, Dávod, Nagybaracska, Gara, Bácsszentgyörgy községeket. Cornwall tenyészkörzet Bácsbokod, Bácsborsód, Csávoly, Felsőszentiván, Érsekcsanád, Sükösd, Nemesnádudvar. Vegyes berksir és Cornwall körzet Baja, Szeremle, Bátmon ostor, Vaskút. A bajai járás olyan értékes berksir típusú sertésekkel rendelkezik máris, melyek az országban másutt nem találhaték. Joggal nevezhetjük azokat bácskai berksíreknek. Vérfrissítés céljából a terv mégis jónak látja, hogy külföldről berksir apaállatok. kerüljenek behozatalra. Az így kiegészített állománnyal el akarják érni, hogy 1956. év végéig a Földművelésügyi Minisztérium által is elfogadott bácskai berksir típus kilenyész- tödjön. Az állatállomány minőségi feljavítása megköveteli azt, hogy a bajai törzsállattenyésztő állomás 1955 végéig legalább 12 termelőszövetkezetet és Írá rom községet nyiivánttson törzstenyésztő szövetkezetnek, illetve községnek. Ugyancsak 1955. cv végéig a juhtenyésztés emelésére négy termelőszövetkezetet és két. egyéni tenyészetet törzstenyészetté nyilvánítanak. Fokozott gonddal kell fejleszteni a baromfi- és víziszárnyasok tenyésztését is. 1955. év tavaszán üzembehelyezik a bajai keltetőállomást. 10 darabegyenként 10.000 tojás keltetése válik itt egyszerre lehetővé. A sü- kösdi víziszárnyastelep 140.000 napos csibét és 100.000 darab libát és kacsát fog keltetni. Növelni fogják a Vaskúti Dózsa keltetőgépeinek kapacitását, hogy a környező termelőszövetkezeteket és egyénileg dolgozókat el tudja látni napos csirkékkel. Ezek a tervek születtek a bajai járásban, hogy a mezőgazdaság eredményeinek növelésével, az állatállomány további nagymérvű fejlesztésével minél eredménvesebben szolgálhassák az új szakasz gazdaságpolitikáját. «MMWMW Koreai fiatalok Kiskunhalason Az MNDSZ bajai szervezete nagy gonddal készült fel az asszonyok téli foglalkoztatására. A bajaszentistváni gazdaasz- szonykörben megindult a szabásvarrás tanfolyam, a kötés és horgolás. Az asszonyok kérésére külön tanfolyam indult a baromfinevelés elsajátítására. Az asszonyokat érdeklő kérdések ismertetésére külön ismeretterjesztő előadások rendezésére is sor kerül a Szabad Föld Téli Esték keretében, A gazdaaszszonykörben létesített népkönyvtár forgalma egy-egy könyvtári napon 100—120 könyv. Homok és Szállásvárosban, valamint az I—III—V. körzetekben szabás-varrás tanfolyamok indulnak. A tanfolyamok előadói a Ruházati KTSZ szabászai és legjobb dolgozói lesznek. A Gyapjúszövetgyár MNDSZ asszonyai üzemi szabás-varrás tanfolyamot szerveztek. A tanfolyamra, mely január első napjaiban kezdődik, az asszonyokon kívül sok leány is jelentkezett. Benaőséget | találkozó zajlott le december 24-én délután Kiskunhalason a városi DISZ- bizottság székházában. Koreai fiatalok érkeztek látogatóba a budapesti Agráregyetemröl. Fogadásukra megjelentek a járási, városi pártbizottság, tömegszervezetek, üzemek küldöttei. Meleghangú köszöntők sora üdvözölte a vendégeket, öten érkeztek: Kim Szám Nam, a két Kim Szong Dzson, Li Szer Jong és Pák Te Ho. A 25 éves Kim Szám Nam, a Koreai Munkapárt tagja, kétszeresen kitüntetett hős. Híradóshadnagyként harcolt a háborúban, többször megsebesült s — mint elmondotta — a magyar kórház orvosai ápolták. Szülei amerikai bombatámadás áldozatai lettek, családjából csak két testvére várja haza. A 20 éves Li Szer Jong Pjongbu nevű kicsiny faluból jött Magyarországra. Otthon hároméves technikumot végzett, — itt négy évig tanul még és azután, mint agrárszakember tér vissza sokat szenvedett hazájába. Tallér István, aki az Agráregyetem DISZ-bizottsága részéről kísérte a koreai fiatalokat, elmesélte: milyen példás szorgalommal, hallatlan akaraterővel tanulnak a koreai diákok. Vasárnap — amikor a fűtetlen szobákban szünetel a tanítás — kabátokba burkolózva tanulnak, jegyzik a magyar szavakat. A kölcsönös I üdvözlések után egyre forróbb, vidámabb baráti légkörben folyt az ismerkedés. A széphangú Pák Te Ho elénekelte a Sztálin-kantátát, majd felváltva folyt az éneklés. A DISZ-bizottság tagjai magyar népdalokkal kedveskedtek a vendégeknek. De hamarosan kiderült, hogy számos dalunkat kifogástalan magyar kiejtéssel maguk a koreai diákok is éneklik. Hamarosan vígan zengett a »Már minálunk babám«, az »Erdő, erdő, marosszéki kerek erdő«, koreai dalokkal, kínai indulókkal vegyesen. A DISZ-bizottsúg székházából a mezőgazdasági technikumba indult a vendégsereg. Óit már hosszabb ideje 50—60 tagú koreai és görög technikuscsoport tartózkodik. Felejthetetlen szép volt a találkozás az egyetemisták és fiatalabb testvéreik közölt! A fenyőkkel | díszített kultúrteremben azután kezdetét vette a karácsonyi ünnepség. A koreai énekcsoport a Kun ü Szen-induló után magyarul énekelte el a Rákosi-indulót. A magyar vendégek könnyes szemmel hallgatták a koreai műsor- bemondó magyarázatát, aki testvéreinek megmagyarázta a karácsony jelentőségét. Arról beszélt: ilyenkor a családok együtt töltik az estét, szeretetben, örömben, ök — a koreai fiaU- lok — 23.000 kilométer távolságból csak gondolatban ülhetnek szeretteik között — de a magyar nép, a kiskunhalasi technikum vezetőinek szeretete, gondoskodása az ő számukra is boldog, örömteli ünneppé tette a karácsonyt. Fnlmjlheímtlenill | kedves jelenetek peregtek ezután. Két bájos koreai kislány a »Virágzik a rózsa« című szovjet filmdalt énekelte el előbb koreai, majd magyar nyelven. Majd fiútársuk hibátlan magyar kiejtéssel Kálmán Imre: Csárdás- kirá!ynő*jéből énekelt. Láttunk görög táncot, tréfás népjátékot a görög technikus-lányok előadásában, hallottunk művészi szájharmonika játékot, gyönyörködtünk ősi koreai aratótáncban s pirosra tapsoltuk tenyerünket, amikor az egyik kislány magyar dalokra zendített: »Ablakomba besütött a holdvilág« és »Szerelem, szerelem, átkozo’ t gyötrelem...« Az ünnepi műsor után meg- gyujtották a fenyők gyertyáit, csillagszóróit. Illetődött csendben állták körül a csillogóan feketeszemű vendégek a nekik ismeretlen látványosságot. Majd a városi vendéglőben vidám táncos mulatsággal folytatódott a karácsonyeste s az étterem vendégei is gyönyörködhettek a koreai dalokban. Am egyetemi»)* | fiatalok Kiskunhalason töltötték az Ünnepeket és karácsony másnapján; vasárnap meglátogatták a Kiskunhalasi Vörös Szikra, valamint a Zsanaeresztői Uj Világ Termelőszövetkezetet. (G K.) K/~ ecskeméten a Rákóczi úti három emeletes bérház pasztell színű ablakkeretei barátságosan integetnek a járókelőkre. Szinte hívogatják az embert, hogy lépjen be a világos, új lépcsőházba. Megkeresem az 1-es számú épületrész kapuját, mert akihez megyek, ennek a résznek a földszintjén lakik. Balra az 1-es számú ajtón kis névjegy hirdeti, hogy a lakás boldog tulajdonosa Horváth László. Kezem a csengőre téved, de nem nyomhatom le, mert egy édes, csengő gyermekkacagás hangja megállítja a mozdulatomat. Nem akarom zavarni ezt a derűs érzelemnyilvánítást, csak akkor csöngettem be, amikor elcsendesedett a nevetés. Magas, barnahajú, mosolygó fekete szemekkel rámtekintő fiatalasszony nyitott ajtót. Én először is az előbbi kacagás tulajdonosát keresem: Ném kellett soká várnom, előkerült egy pufók, szökehajú kislány: Marika. í"*sak kelten vol- tak otthon, — derült ki, miközben szive* kínálással a jó Horváthék számvetése meleg konyhába igyekszünk. Az én látogatásomnak az a célja, hogy megtudjam, milyen terveket sző az új esztendőre a fiatal munkásházaspár, mit hozott nekik ez a most búcsúzkodó 1954-es esztendő. — Férjem az Épületlakatosipari Vállalat dolgozója — magyarázza készségesen a fiatalasszony. — Négyéves házasok vagyunk — teszi hozzá mosolyogva — férjem — nem panaszkodhatunk — ebben az esztendőben is megkereste, amire szükségünk volt. Persze, azt tudni kell, hogy Horváth László többszörös sztahanovista, aki nem egyszer 2000 forintot is megkeresett havonta. Átlagos keresete pedig rendszeresen eléri az 1600—1700 forintot. — Az évi számvetéshez tartozik az is, — említi meg Horvátivá nem kis büszkeséggel, — hogy férjem több ízben kapott pénzjutalmat. Most karácsonyra is. Nem valami nagy összeget, de őrömmel töltött el bennünket az a ludat, hogy a becsületesen végzett munkát a mi országunkban sokra értékelik és ez anyagi elismerést is jelent a rendes havi kereseten felül. ¥ elkesen áll fel az asztaltól és körbe mutat a szép tiszta konyhában: — Ez ami kis birodalmunk, az új lakás is az állam elismerését jelenti. Egy évvel ezelőtt költöztünk be. Két szoba, konyha, fürdőszoba — ez a mi világunk. — Szép is, kényelmes is. A két és féléves kisleányra terelődik a figyelem. Sok-sok karácsonyi ajándékot kapott. Most éppen a -Rózsika« nevű pólyás- baba van műsoron, az a legkedvesebb. Persze, Marika már nemcsak játékkal foglalkozik, szülei rendszeresen nevelik. Ügyesen fogja kezébe a ceruzát és nagy ákom-bákomokat rajzol minden keze- ügyébe kerülő papírra. Visszatér a beszél* getés fonala a szülők terveire és életére. — Nem volt semmink, amikor összekerültünk — bocsátja előre magyarázatképpen Horváthné. — Mos' ez az egyik legfontosabb tervünk, hogy a régies, ódivatú hálószóba bútorunkat felújítjuk a jövő- esztendőben. Már vettünk 4 kárpitozott széket és egy asztalt a meglévőn kívül. Ha szétnézünk a konyhában, azt is láthatjuk, hogy a konyhabútor is új. És még valami tartozik a család vagyonához, amit nem lehet úgy hirtele- nében észrevenni, ez egy hízó. Februárba o szerethék leölni. Ügy gondolják Horváthék, hogy addigra eléri a 140—150 kilót, ha csak az étvágya el nem rumlik. Egész nyári takarékosság eredménye ez a hízó, amelyik rövidesen legszebb kincse lesz majd az éléskamrának. A Horváth-család **• tele bizakodással, reménységgel készülődik az 1955-ös Új esztendőre. Szépen gyarapszik a közös háztartás, a fiatalok élete egyre jobb, szebb, gazdagabb lesz. (K. M.) (
