Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-03 / 286. szám

Elgondolások, tervek—melyek csökkentik az önköltséget Régi igazság az, hogy minden gazdát a háza­lásáról ítél meg az ember. Amilyen rendes a ház környéke, legtöbbször olyan rendszerető a gazda. Igen ám, de ha ez vonatkozik a tíz hol­don gazdálkodó parasztemberre, annál inkább vonatkozik például az állami gazdaságra. A ház körüli rendetlenség ideges, kapkodó munkára vall és rossz benyomást tesz a szomszédságra is. Hirtelen erre gondol az ember, ha belép a katymári állami gazdaság kapuján. Igaz, — nyüzsgő élet fogadja; az istálló környéke a leg­élénkebb. Szalmáskocsik fordulnak, rakodnak, távolabb egy új épületen dolgoznak a kőműve­sek. De az ember szemét mégis bántja a lázas munkával sem igazolható rendetlenség, amely az udvar minden zugában ugyanazzal a bántó tüntetéssel fogad mindenkit. Az út nem látszik a szalmától, az elszórt takarmánytól, s az elha­nyagolt, rosszlevegőjü munkásszállás homlokza­tán még mindig ott díszük a felírat: a katymári állami gazdaság irodája. Az iroda ugyanis a kastélykert omladozó kőkerítésén kívülre, egy takaros épületbe költözött s mintha vele a rend, a megszokott észszerű munka is elköltözött volna. S amilyen a gazdaság külsőre, csaknem ilyen szépséghibája van belső életében is. — Nem érdemes a gazdaságról írni most — mondja Halka Antal, a gazdaság igazgatója, — minek teregetnénk ki a hibánkat, ha a jóról meg nem tudunk írni! Pedig nem éppen így van. Az írás nem azért van, hogy a papiros teljék vele, hanem azért, hogy ott segítsen, ahol kell. S a katymári állami gazdaság számára is megvan a hibákból ki­vezető út. De hát először is, mik ezek a hibák? Sajnos, a legtöbb mezőgazdasági terméket még mindig drágábban állítja elő a gazdaság, mint ameny- nyi előirányzott terve. Annak ellenére, hogy a tehenészek egyre jobb eredményeket érnek el, a tej önköltségé mégis 37 fillérrel magasabb a tervezettnél. A gabona, a takarmány ugyancsak drágább, mint amennyit a terv előír. Ugyanak­kor a munka termelékenysége meglehetősen ala­csony. Dehát nem olyan reménytelen a helyzet. Ez éppen Holka elvtárs szavaiból tűnik ki. — A jövő héten bevezetjük a szakmánybére- zést, amit az idén próbáltunk először a kender­vágásnál alkalmazni. A kísérlet igen jól bevált. S ha jövőre nagyobb méretekben alkalmazzuk, egyszerűbbé és érthetőbbé tesszük a bérezést dol­gozóink számára, leegyszerűsítjük a bérszámfej­tést, s ami az egész dologban legtöbbet ér, mind­ezek mellett növekszik a munka termelékeny­sége. A szakmai bérezés ugyanis azt jelenti, hogy a gazdaság megállapítja, mennyit fizet mondjuk 20 hold kukorica egyszeri megkapálásáért. Ezt rábízzák öt emberre s ha a munkával elkészül­tek, függetlenül a ráfordított időtől — megkap­ják az elvégzett munkáért járó összeget. így a dolgozó világosan látja, hogy mennyit kell tel­jesítenie ahhoz, hogy egy bizonyos keresetig ha­tárt elérjen. S csupán a szorgalmától, idejének jó beosztásától függ keresete. A másik dolog, amely a gazdaság előbbreha- ladását segítené, a helyes termelési profil kiala- Kítása. A gazdaság eddig főként gyapotterme­léssel és ezentúl növénytermeléssel foglalkozott. Ugyanakkor az adottságok a legjobban a sertés- tenyésztésnek kedveznek. Ez a gazdaság önkölt­ségéből is kitűnik. A negyedéves mérlegbeszámoló alapjan ugyanis majdnem 7.— forinttal olcsóbb a tervezettnél az 1 kilogramm súlygyarapodás. Helyes lenne tehát, ha az állami gazdaságok igazgatósága valóban figyelembe venné ezt a körülményt. Holka Antal igazgató ezirányú ja­vaslatára és terveire ugyanis még nem kapott érdemleges választ az igazgatóságtól. Pedig az önköltségcsökkentés egyik legalapvetőbb eleme, hogy mindenütt olyan termékek előállításával foglalkozzunk, amelyek a helyi adottságoknak legjobban megfelelnek. Ez a legfontosabb útja annak, hogy a katymári állami gazdaság a jö­vőben jobb eredményeket érjen el az önköltség alakulása terén is. A lajosmizsei gépállomáson nagy lendülettel halad a gépja­vítás. öt .kultivátort, egy ekét, hat tárcsát és öt cséplőgépet ja­vítottak ki eddig. A beüteme­zettnél 30 százalékkal több munkagép javítását végezték el. A kovácsok közül különösen Veszelszkl János tűnt. ki jó eredménnyel. DCölonlé ütg,OüÚMj,&3 i'ttjhi ( Aq em mehetünk tovább a gépkocsival, mert egy 12 csilléből álló szerelvény zárta el útunkat az izsáki 13-as tőzegte­lep kapubejáratánál, mintegy élő tilalomfa. Kiszálltunk. A szerelvény va­sút felőli oldalán egy jóképű fia­tal emberrel beszédbe elegyed­tünk. Merre találjuk meg a te­lepvezető elvtársat? Épp most ment ki a bányába, az üres csibékkel — kapjuk a választ. Hát, akkor hasznos munkát, s azzal nekivágok a Kolontó in­goványos rétjének. Rovom a mé­tereket. A szabadon nyargaló hideg szél megkeresi a legki­sebb rést is kabátomon. Cipőm sarka többször beleragad a vi­zenyős földbe. Megnyujtom lép­teimet, hogy még napnyugta előtt kiérjek a bányába. Úgy tíz­tizenöt perc múltán már csak száz méter választ el a bányá­tól. Vetem szemben a Diesel­motor hangja figyelmeztet, hogy jó lesz letérnem a sínek közül. Megálltam a sínek mellett. A velem szembe jövő mozdonyról egy fiatalember ugrott le. Pa- muki Sándor, — én is mondom a nevem. — Vezetője a bányá­nak? Ha nem haragszik, — fogja tréfára a dolgot, én vo'nék. íylint minden ember, ő is munkájára büszke s újítását kezdi mesélni. De olyan tűzzel, mintha legalább is egy csinos lánynak vallana szerel­met. Hallgatom. Kibontakozik előttem az újítás nagyszerűsége, s már is csodálkozom a lelkese­désén. Hallgassuk őt: — A da­rálónál tíz ember dolgozott. A daráló 300—400 méterre volt a szállítószalagtól, a tőzeget szá'- Htotta a vagonba. Most a dará­lót és a szállítószalagat egybe­építették. A darált tőzeg a szál­lítószalagra kerül azonnal, s felhordja a vagonba. 12 ember­rel kell kevesebb. 138.000 forin­tos megtakarítást jelent. Csak a béralapnál két hónap alatt 33 ezer forint maradt meg, de ko­csiálláspénzt se kell fizetni. 'f' őzben a brigádok felé vettük útunkat. El is ju­tunk hozzájuk, de nem tudunk mindegyikükkel szót váltani, mert legtöbbjük vízben dolgo­zik. Hát miről is szóltak. A nor­mát sokallották. A Dunai-bri­gádnak azonban más a vele* nyc. Nekik nem sok. Igaz, 8 óra alatt nem tereferélnek, hanem dolgoznak. Úgy, ahogy egy üze­mi munkáshoz illő. Téglásak voltak azelőtt. A kitermelt tő­zegben, amely csak trágyakészí­téshez alkalmas, bizony sok-sok verejtékcseppjük van, bárhogy is fúj a szél és szárítja a verej- tékes homlokot. A kilenc brigád szeleteli a kétméteres pásztát, s kiemelik 20—25 centiméteres vízből a tőzeget. Naponta 300 köbméterre tehető a kibányá­szott tőzeg. Igaz, hogy új terüle­ten dolgoznak, de az sem lebe­csülendő, hogy öt hónap alatt majdnem teljesítették a három- negyedévi tervet. Ugyanis az évi terv 50.000 köbméter. Már eddig 32.000 köbmétert teljesí­tettek, az év végére pedig 40 ezer köbméter lesz a kibányá­szott tőzeg, vagyis 2500 vagon. napfény mégegyszer meg- mutatta magát, s aztán alábukott a láthatáron. A brigá­dok a szerszámokat a szivattyú- házhoz vitték, majd jó estét kö­szöntéssel a falu felé lépkedtek csapatosan. A kis mozdony is bevontatta terhét, mi pedig el­indultunk gyalog, beszélgetve a telepre, Nem leszünk mi jövőre el­maradva a tervteljesítéssel, mert már most gondoskodunk erről. No ez igen szép és örvendetes hír, gondolom magamban. Rög­vest érdeklődöm is, hogy ho­gyan. Pamuki Sándor telepve­zető egy pillanatra megáll, s visszafordul a bánya felé. Köve­tem tekintetét. — Látja ott azt a nyárfaerdőt. Ott van a Ko­lontó közepe. Ott húzunk egy védőgátat másfél kilóméteren. Még ez évben meg lesz. 6000 köbméter földet mozgatunk meg. f'Sígy mondta, mintha eddig nem lett volna hideg, nem fújt volna a szél. De azért még egyet meg kell, hogy mondjak: meleg ruha kellene, az ígéret helyett, meg tartalékásó, mert enélkül nincs bányázás. Közben egészen besötétedett, beértünk a telepre. Maga mellett tolva kerékpárját, együtt bal­lagtunk a község szive, közepe, a tanácsháza felé. Jóbarátság­ban váltunk el. Kézszorításkor csak annyit mondott, jöjjön el többször is hozzánk. ÍV. K. lajosmizsei gépállomáson Uabancz Gábor és brigádja eddig öt cséplőgépet javított ki. Tudnivalók a sertésvágási engedélyek kiadásáról A Begyűjtési Értesítő közli, hogy a közelgő sertésvágási idényben a begyűjtési minisztérium új vágási rendeletet nem ad ki. A sertésvágási engedélyek kiadásával kapcsolatban továbbra is a 2/1954. Bgy. M. számú rendelet az irányadó. Több oldalról felmerült a kérdés, hogy a vágási rendeletnek azt a rendelke­zését, amely szerint a termelők a sertésbeadási kötelezettség tel­jesítése előtt egy sertés levágására kaphatnak engedélyt, hogyan kell végrehajtani decemberben, amikor minden termelő sertés­beadási kötelezettségének teljesítése esedékessé válik. Azoknak a termelőknek, akiknek a sertésbeadást decemberben kell telje- síteniök, vágási engedélyt a begyűjtési hivatal csak akkor adhat ki, ha ezek sertésbeadásukat megelőzően teljesítették. Ugyanis az ilyen termelőket úgy kell tekinteni, mint akiknél a teljesítési határidő a hónap első napján esedékessé válik. Tájékoztatásképpen közöljük a levágott sertések után be­adandó zsírmennyiségről szóló táblázatot; A háztartáshoz tartozó Első második harmadik negyedik ötödik személyek száma: levágott sertés után beadandó zsír kilogrammban 1 15 15 15 15 15 2 8 15 15 15 15 3 4 15 15 15 15 4 3 9 15 15 15 5 1 8 15 15 15 6 — 6 12 .15 15 7 — 5 10 15 15 8 — 4 9 15 15 9 — 3 8 14 15 10 — 2 7 13 15 11 — 1 6 12 15 12 — 1 5 11 15 13 — 1 4 10 15 14 — 1 3 ■ 9 15 Magánfogyasztás céljára sertést — vágási engedély alapján korlátlan mértékben vághatnak azok az egyénileg gazdálko­dók, akik a naptári évre megállapított sertésbeadási kötelezett­ségüket teljesítették. Vághatnak sertést — vágási engedély alap­ján — magánfogyasztás céljára korlátlan mértékben a sertés­beadási kötelezettség alá nem eső egyéni állattartók is. A táblá­zatban meghatározott zsírt a vágást követő 5 napon belül kell átadni a községi és városi zsírgyüjtőnek. Egy kérdés savanyú^ A BAJAI ECETELLATASROL Baján egykor a Szeszgyárban készült az ecet. A harmincas években azonban be­szüntették az ecetgyár­tást, a gépek Mohács­ra kerültek. Baján a felszabadulás után megalakult az Ecetipari Vállalat, amely egy kis mennyiségtől elte­kintve, el tudta látni a város és járás szükség­letét. (Az üzem kapa­citása ugyanis heten­ként 23 hektoliter volt, míg a járás és város heti szükséglete 30 hektó.) A hiányzó mennyiséget a közeli Mohácsról szállították a városnak. Minden­esetre ebben az Időben nem volt hiba az ecet­készletek körül. 1950-ben azonban a kis kapacitásra való hivatkozással, leszerel­ték és elvitték az ecet­gyár gépeit, a tartályo­kat és hordókat pedig a Füszért vásárolta meg. Az üzemből rak­tár lett: a Füszért ecet­raktára. Azóta azonban igen körülményes az ecet útja. A »centralizálás« nagyobb dicsőségére a Füszért ecetkiutalását hol Budapestről, hol Debrecenből, hol Bé­késcsabáról kapja. Rit­ka esetben Kiskőrösről is érkeznék szállítmá­nyok. (Mohácsról el­vétve sem, hisz az mindössze 32 kilomé­terre van Bajától.) Ebből a helyzetből adódott azután, hogy ecetet a városban és a járás községeiben hosz- szú heteken keresztül nem lehetett kapni. — Hogy miért? Erre is megvan a felelet. A megtöltésre váró hordók átlag két hétig voltak úton, mire elér­keztek a budapesti, debreceni, békéscsabai ecetgyárakba. Itt ugyan azonnal megtöltötték őket, de visszafelé az út ismét beletartott legalább 10 napig. A szállítás tehát lénye­gében »folyamatos« volt. De emellett még van egy lényeges hiba, mégpedig az, hogy ke­vés a tárolóedény és csak akkor tudnak újabb szállítmányt igé­nyelni, amikor az ecet már jórészt elfogyott. A megoldásra több lehetőség is kínálkozik. A legegyszerűbb az lenne — és ez biztosí­taná a legkedvezőbb eredményt — ha üzembe helyeznék új­ból az Ecctipari Válla­lat 32/a sz. üzemét Ba­ján az Árpád-utcában. Egy másik, ugyancsak egyszerű megoldásnak mutatkozik, hogy a ba­jai járás ecetszükség­letét utalják ki Mo­hácsról (ezzel jelentős költségmegtakarítást is el lehetne érni.) Baján és a járás községeiben hosszú he­tek óta panasza a dol­gozóknak, hogy nincs ecet. A háziasszonyok nem tudtak elegendő paprikát, uborkát sa­vanyítani s a bajai földművesszövetkezet tartósító üzemének sok mázsa paprikája pusz­tult el az ecethiány miatt. Helyes lenne, ha az illetékes vállalat, vagy éppen az élelmi- szeripari minisztérium fontolóra venné, meny­nyit veszítenek ezzel a bajai járás dolgozói, sürgősen intézkedné­nek a jobb eccteüátás érdekében, Több mint négymázsás tigrist lőttek Indiában Washington. (MTI) A wa­shingtoni rádió jelenti: Majszur Maharadzsája egy több mint négymázsás tigrist terített le a Dzsungelben. A tigris, mely két hónap óta rémítgette a falvak lakóit és számos állatot falt fel, a legnagyobb példány, amelyet Indiában valaha is agyonlőttek. Súlya négyszáznyolc kiló, hossza három méter huszonöt centimé­ter, magassága pedig egy méter tizenegy centiméter. Időíárásjelenlés Várható időjárás péntek es­tig: párás, ködös idő, csökkenő felhőzet, holnap legfeljebb né­hány helyen kisebb eső, vagy ködszitálás. Mérsékelt légáram­lás. Az enyheség gyengül, észa­kon gyenge hajnali fagy. Vár­ható legalacsonyobb hőmérsék­let ma éjjel északon 0—mínusz 3, délen 0—plusz 3, legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken 4—7 fok között, mélyebb fek­vésű helyen 4 fok alatt. A fűtés alapjául szolgáló vár­ható középhőmérséklet pénte­ken 0—plusz 3 fok között lesz. (MTI,) Téli gépjavítás a lajosmizsei gépáiíoiássn

Next

/
Oldalképek
Tartalom