Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-14 / 270. szám
A Hasa fias Népfront erejével a nép jólét megteremtéséért Gondolatok egy munkapad mellett Az alábbi gondolatok egy esztergályos agyában születtek, éjjeli műszak alkalmával, a Kecskeméti Gépgyárban. Népnevelőink, megtisztelő hazafias küldetése, hogy egyengessék a Hazafias Népfront-mozgalom útját: adjanak választ minden téves nézetre, tájékozatlanságra, egyes esetben rosszindulatú gáncsoskodásra, Itt-ott még vezetők körében is .megnyilvánul olyan nézet, hogy »a népfrontra csak a választások lebonyolítása miatt van szükség.« Ez a nézet mélységesen idegen a párt politikájától, a kommunista gondolkodástól. Vájjon megvalósítható-e a júniusi út, az emelkedő népjólét és kultúra programmja, a dolgozó nép széles tömegének szíve, hozzáértése, építő- és teremtő összefogása nélkül? Nyilvánvalóan nem! Közös program- munkon lelkesen kell tevékenykednünk ma is, holnap is — elért eredményeink biztos talaján holnapután is. A közelgő tanácsválasztások egész állami életünk fontos eseménye. Megvalósulása alkotmányunk biztosította jognak és kötelességnek, hogy hazánkban minden hatalom a dolgozó népé. A választásoktól nem kevesebb függ, mint az, hogy négy évig ■milyen helyi tanácsok intézik a lakosság politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális ügyeit. Ezért érthetően: a helyi Hazafias Népfront-bizottságnak közérdekű feladata, hogy a törvénynek megfelelően, az egész lakosság bevonása útján segítsék a választás sikerét, a dolgozók akaratának érvényrejutá- sát.. Gyakran felvetődik a kérdés: milyen legyen a tanács és a Hazafias Népfront-bizottság kapcsolata? A nép érdeke azt kívánja meg, hogy tanácsaink most a választások előtt is javítsák munkájukat, az új tanácsok pedig még jobb munkát végezzenek. Ennek sikere pedig alapvetően azon múlik, hogy a lakosság legjobbjait: munkásokat, dolgozó parasztokat, értelmiségieket, kisiparosokat és más dolgozókat tömörítő helyi népfront, hogyan segítik a tanácsok munkáját. Felhívják-e a figyelmet a különböző helyi lehetőségekre, a termelés, áruellátás, kulturális igények kielégítése terén; Társadalmi erők mozgósításával, megsokszorozzák-e az állami beruházások hatékonyságát: a város- és községszépítésben, utak, járdák, hidak, közlegelők, stb. létesítésében, az állami beruházások helyes fel- használásával. Gazdag tapasztalatuk, sokrétű javaslataik hasznosításával eredményesebbé teszik-e a tanácsok sokrétű munkáját mindannyiunk jóléte emelése érdekében, A tanács: állami szerv, törvényeink végrehajtásával kell biztosítania kormányunk programmja megvalósítását. A Hazafias Népfront: társadalmi mozgalom, amelynek központi célkitűzése ugyancsak mindannyiunk érdekeit kifejező kor- mányprogramm társadalmi megvalósítása. Ebből következik, hogy a népfront működése társadalmi jellegű: néptömegek tudásával, kezdeményezésével, erejével megsokszorozni a tanács munkájának eredményességét. Gyakran lehet hallani olyan nézeteket, hogy a népfront-mozgalom »parasztmozgalom«. Milyen helytelen gyökérről táplálkozik ez a helytelen vélemény, és miért okoz károkat? Pártunk az októberi határozatban újra leszögezte, hogy változatlanul a júniusi útat követjük: a népjólét megteremtésének útját. Ez pedig csak a mezőgazdasági termelés fokozásával valósítható meg. Csakúgy, ha a dolgozó parasztság több élelmiszert, ipari nyersanyagot termel egész dolgozó lakosságunk javára. Érdeke az üzemi dolgozóknak, a bérből és fizetésből élőknek, hogy a parasztság több búzát, zöldségfélét, gyümölcsöt, bort termeljen, több sertést, tehenet és egyéb állatot tartson? Nyílván érdeke, mert csak így kerülhet több termény a piacra. Mit eredményezett eddig Kecskemét város dolgozóinak a parasztság felé nyújtott segítség? Ez év júniusában például a múlt év júniusához viszonyítva 1797 mázsa burgonyával, 134 mázsa vöröshagymával, 14.960 db tojással, 11.740 liter tejjel, 3375 kg túróval, stb. vásárolhatott többet a lakosság. A mezőgazdaság támogatása tehát bőségesebb ellátásban térül meg. De: Vájjon eleget termel-e a parasztság és elég olcsó áron állítja-e elő és adja el? Bizony még nem. Felvetődik: az ipari munkásság segítsége nélkül: több eke, műtrágya, rézgá- lic, mezőgazdasági felszerelés nélkül tud-e többet és olcsóbban termelni? Nem, csakis a város segítségével. Elképzelhető-e tehát a népjólét megteremtése, a mezőgazdaság támogatása, a dolgozó parasztság egyéni érdekeltsége fokozása nélkül? Világos, hogy nem. Ezért áll a mezőgazdaság fellendítése pártunk és kormányunk politikájának középpontjában. Ezért tűzte a Hazafias Népfront is zászlajára a mezőgazdáság fejlesztését. A mezőgazdaság fejlesztése tehát közvetlen érdeke a munkásosztálynak, mert saját maga életszínvonala emelését szolgálja ezzel. Ugyanakkor ez a segítség öregbíti tekintélyét, vezetőszerepét a dolgozó parasztság előtt. így kovácsolódik még szilárdabbá a munkások és dolgozó parasztok testvéri szövetsége, egész lakosságunk, épülő szép hazánk felvirágoztatására. A párt és kormánynak ez a politikája: érthetően a legkövetkezetesebb a munkásosztály politikája, amely egybeesik a többi dolgozók: parasztok, értelmiségiek és más dolgozó kisemberek érdekeivel. Ezért helyes, hogy a Hazafias Népfront hatalmas népi-nemzeti üggyé teszi a mezőgazdaság fejlesztését és igyekszik a legeredményesebben segíteni a dolgozó parasztság munkáját. A Hazafias Népfront-mozgalom egész népünk: munkások, parasztok, értelmiségiek, dolgozó kisemberek millióinak ügye, lelkesedése, alkotóereje. Fontos célkitűzése a termelés emelése, az ipar, mezőgazdaság és a népgazdaság minden területén. Mert elsősorban ettől, az ipari és mezőgazdasági termékek bőségesebb és jobbminőségű termelésétől függ, hogy milyen mértékben és milyen gyorsan tudjuk emelni népünk jólétét. Ezért fontos, hogy ápolja dolgozó népünk tettrekészségét, a termelési tervek teljesítésében, az önköltség csökkentésében, az észszerű takarékosságban, a közvagyon védelmében és gyarapításában. Pártunk és kormányunk azonban azt is célul tűzte ki, hogy bőségben — ugyanakkor kulturáltan és vidáman éljünk. Közkinccsé tegyük a haladó értékeket, melyeket népünk és az emberiség legkiválóbb személyiségei a történelem során felhalmoztak a múltban és ma. Mindehhez újra a Hazafias Népfront tömegtevékenysége szükséges. A köz- műveltség, a kultúra elképzelhető-e: kulturális szerveink, a nép ügyéért lelkesedő értelmiségiek, munkások, parasztok életerős tevékenysége nélkül? Tud-e alkotni, örülni, emberhez méltóan élni népünk pezsgő politikai és társadalmi élet nélkül? Nyilvánvalóan nem. Mindezért is, a Hazafias Népfront-mozgalom —■ nem » parasztmozgalom.« , Népünk minden eredménye, így a hazafias összefogás erőteljes kibontakozása is, az osztályellenség mérhetetlen dühét, gáncsoskodását váltja ki. Napjainkban is ismétlődik a történelem, amikor széthullú, nemzetellenes elemek a rágalom és bizalmatlanság mérgével igyekeznek ártani népünk társadalmi előbbrejutásának. Nem kis mértékben külföldi gazdáik hangjára, most ilyesmi félékről beszélnek: »A leommunisták gyengéknek érzik magukat, félnek a néptől, ezért akarják a népfrontot«, stb. Az ilyen hazaáruló, nemzetellenes beszéd megtéveszthet egyes embereket, visszahúzhatja őket népünk életerős mozgalmától. Ezért fontos, hogy mi népnevelők leplezzük le ezeket a ha- zafiatlan »gyászvitézeket«. Népünk sohasem fogja elfelejteni, hogy pártunk legjobbjai mindig ott voltak, ahol legtöbbet kellett áldozni a haza és a nép ügyéért: A Horthy-rendszer vérengzése idején, a fasiszta háború elleni harc idején. Pártunk járt az élen háború sújtotta hazánk újjáépítése idején, a parasztság évezredes álma megvalósítása: a földosztás idején. A párt hívó szavára fogott össze sokmillió kéz, és most büszkén mondhatja el minden becsületes magyar, hogy 10 év alatt többet tettünk hazánk gazdagításában, mint előző nemzedékek évszázadokon át, 10 éves fejlődésünk beszédesen tanúsítja, hogy pártunk a nép pártja, és ereje dolgozó népünk millióiban van. Előfordult-e a magyar történelemben valaha is, vagy a tőkésországban, a világon bárhol is, hogy vezető párt, hatalmon lévő kormány a néphez forduljon, a népet sorsdöntőén érintő kérdésekben? Mi ezt tettük, többek között júniusban is, azóta is. Vájjon »gyengeség« jele-e az a bátor önbírálat, amelyet a párt és a kormány tett: fejlődésünket gátló hibák feltárásában? Csak a mi pártunk, a nép pártja teheti meg azt, hogy a népjólét emelése programmját a nép ellenőrzése alá helyezi, felhívva minden dolgozót: dolgozzon megteremtéséért és őrködjék megvalósításán. Csak a mi rendszerünk teheti meg azt, hogy törvények meghozatala előtt, a nép véleményét, javaslatait kikérje és ezeket érvényesítse, mint ahogy a tanácsválasztási törvénynél történt; Mindez valóságosan mutatja, hogy rendszerünk lényege: a mélységes bizalom és tisztelet a dolgozó nép iránt. Ez pártunk politikájának sarkköve: ez pedig nem a »gyengeség«, — hanem az erő jele, és egyben a párt erejének forrása; Igen fontos tennivalónk, hogy megvitassuk és tisztázzuk a Hazafias Népfrontmozgalommal kapcsolatos téves nézeteket. Ugyanakkor elérkezett a tettek ideje. Most különösen érvényes: minden terv any- nyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. Népnevelőink segítsék, hogy a népfront eredményes munkát végezzen a jóldolgozó helyi tanácsok megválasztásában. Ismertessék, népszerűsítsék a népfront jelöltjeit. Gazdag tapasztalatokkal támogassák a jelölteket, hogy már most a választóknak minél több ügyes-bajos dolgát sikeresen intézhessék el. Lelkes, felvilágosító szavaikkal győzzenek meg minden választót, hogy egy szívvel szavazzanak a Hazafias Népfront jelöltjeire! MOLNÁR FRIGYES, megyei párlbiz. agit.-prop. oszt. vezető. A Hazafias Népfront BácsJciskunmegyei Bizottsága közli, hogy a Megyei Választási Elnökség működését megkezdte. A választások napjáig minden nap d. e. fél 9 órától d. u. 1 óráig, Kecskemét, Beloiannisz- lér (volt Tatai-tér) 2., i. emelet 22. sz. alatti Helyiségében hivatalos időt tart, Nehéz rossz pádon dolgozni. Erre gondoltam, mikor váltóm panaszolta, hogy az áttétel-csapszeg annyira kopott, hogy óránként már többször is kiesik... Zúg a gép, jól halad a munka. Külön öröm ebből a rozsdás anyagból ezüstös csillogású munkadarabot készíteni. Valaha nehezen tudtam volna elképzelni, hogy lesz olyan idő, mikor a munka széppé válik, szórakoztat. Igaz ma is vannak, kik kellemetlenné tudják tenni a munkakörülményeket. Egyesek még tíz év után sem veszik észre, hogy a dolgozónak megváltozott a munkához való viszonya, nőtt az öntudata, megköveteli hogy ennek megfelelően bánjanak vele. Még szerencse, hogy kevés az ilyen »csipkerózsika« típusú vezető és minden remény megvan arra, hogy az a kevés is hamarosan felébred álmaiból.., Itt ez a gép. Most is kiesett a csapszeg. Hányszor kértük) hogy javítsák meg, de mintha valóban aludna ilyenkor a művezető, mert még ma is rossz. Mennyi idő, türelem, munkakedv vész el, csak egy ilyen kis vacak miatt. Hányszor emlegeti magában az ember, csak egy csapszeg miatt a művezetőt, s nem éppen a legjobbaltat kívánja neki... Vagy talán csak én vagyok rosszabb, csak nekem nem tetszik semmi? Hogyan is történt? A múltban, mint a többi dolgozónak, nekem is hallgass volt a nevem. Azután hat és fél év az ÁVH-nál. 1951-ben leszereltem. Senki sem kérdezte, van-e kedvem, akarok-e, értek-e hozzá, az építőipari tröszthöz helyeztek ellenőrnek. Egy évig kértem, engedjenek vissza a pádhoz, míg a párt megyebizottsága segítségével sikerült megszereznem a segédlevelet. Újabb egy év múlva kerültem vissza oda, ahol először láttam esztergapadot, ahol az öreg Csiszér mester elsőnek vett kezelés alá., , * Kattanás! Újra itt a hiba. Ismét szólni kell az öreg Kárpátinak) hátha megjavítják a padot, hiszen csak három-négy óra kiesési jelentene, de a megtakarítás rengeteget... Itt van Szénásiné ügye. Neki volt igaza, mégis ő húzta a rö- videbbet. Az egyik brigádvezető a termelésükre vonatkozó adatokat kért tőle, hogy hibás elszámolását ellenőrizni és javíttatni tudja. Természetes, hogy Szénásiné a kért adatokat megtagadta. Ebből milyen ribilió lett. A követelezö brigád művezetője meg is ütötte Szénásinét, és azzal fenyegették meg, hogy csak ne nagyon ugráljon, mert ha nem tekintenék, hogy nő, átadnák ügyét az államügyészségnek., -, * Addig kopácsoljuk a csapszeget, amíg az öntvényfogaskerék eltörik.. ■. Nem is olyan régen történt, talán egy hónapja. Egyik széria beindulásakor egy padra kidolgozta a gyek. (gyártás előkészítő osztály) a műveleti utasítást. Ez alapján 19.7 perc lett a norma. A többi padokra még nem volt kidolgozva a műveleti utasítás, nem volt norma, de a brigád már azon gondolkozott, hogyan lehetne jobb módszerrel dolgozni. Az eredményt bejegyezték az újítási naplóba, alkalmaztuk. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy a többi padra már úgy adta ki a gyek. a műveleti utasítást, úgy állapították meg a normát, mintha semmi újítás nem történt volna. Hosszú vita után ismerték csak el, hogy az újítás a miénk. Ez még semmi. Közölték velünk, hogy az egésznek csak pár másodperc előnye van, mondjunk le a normavédettségről és majd decemberben az utókalkuláció alkalmával megkapjuk a normakülönbözet után járó összeget. Természetesen lemondtunk a normavédettségről, hiszen csak pár másodperc úgyis. Egy félóra múlva kiderült, hogy a normából nem pár másodpercet, hanem egy perc 4 tized másodpercet vontak le az egyik padnál, a többi padnál meg sem állapították, mennyi az újításból származó haszon. Igaz a főmérnök ígéretet tett, hogy 24 órán belül orvosolja panaszunkat, de azóta 24-szer huszonnégy óra is elmúlt, és még semmi nem történt. Kérdés az, hogy pillanatnyi előnyökért, látszólag csekélységekért érdemes-e elveszíteni azt a hatalmas erőt, tartalékot, mely a munkások segítségében, gyakorlati ismereteiben, tapasztalataiban rejlik. Csoda-e, hogy egyesek úgy vélekednek, csak ott érdemes újítani, ahol a normát nem háborgatják. Sőt az se véletlen, hogy alcadnak, akik arra gondolnak, máshol kellene munkát vállalni. .§ * Három óra. Újra munkája van a lakatosnak, reggelre szétszedjük a padot, talán csak nem fogják anélkül összerakni, hogy meg ne javítanák .., Egyesek nem úgy bánnak, beszélnek a dolgozóval, ahogyan a munkához való viszony megkövetelné. Kárpáti művezető minden második mondata: »majd én megmutatom!« Gyakran emlegeti: »kirúgatom«, és elképzelése szerint csak »Janikból« és »pőrékből« áll az üzem. Semmi 1 étség, igen tiszteletreméltó a János név, azonban az Árpádok, Istvánok, Zoltánok nem veszik jó néven, ha Janinak »becézik«. Vagy itt van a revizor. Jellemző, hogy kijelentette, inkább száz melós haragudjon rá, mint egy góré... * Újabb tízperces kiesés . ; ; Ezekután érthető, hogy az üzem állandó munlcaeróhiánnyal küzd. A szakmunkáslétszám állandóan csökken. Akad olyan eset is, mint Perényi szaktársé, öntősegéd, sztahanovista, jól keresett, de ott hagyta az üzemet és a. lakiteleki téglagyárban vállalt fizikai munkát.. ■. * öt óra. Lassan hozzá kell fogni a pad szétszedéséhez -, Aki arra kíváncsi, mi történt a csapszeggel, elmondom. A padot szétszedtük. A művezető úgy kiabált, hogy majd összeszakadt a műhely. »Nem olajozzák a padot, azért van hiba.. Majd én megmutatom, nem félek«. Megkértem, hogy halkabban kiabáljon, nem az olajozás miatt, hanem a művezető hanyagsága miatt van a hiba. Emlékek jutnak eszembe. A múltban ilyen hangnemben beszélt egy zupásőrmester, de ma honnan vesz magának bátorságot bárki ahhoz, hogy így viselkedjen? FAZEKAS ISTVÁN, esztergályos, Kecskeméti Gépgyár.
