Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-21 / 276. szám
Megalakult a kecskeméti Katona Józsei munkás-studió \Tégre az álmokból valóság ” lett. Megalakult a kecskeméti Katona József színjátszó munkás-studió! Adva az alkalom és lehetőség a művészi munka elsajátításához. Tehetséges elvtársidat vár a munkás-studió, akik lelkiismeretes, odaadó munkájukkal azon lesznek, hogy kulturális életünk újabb szárnyakat kapva, még nagyobb lelkesedéssel, komoly művészetükkel szolgálják kultúríorradal- munk ügyét. Hazánk egyes nagyobb városaiban már működnek munkás- studiók. És örömmel kell megállapítanunk, hogy nem kis sikerrel. Előttünk áll a debreceni példa. A stúdió színjátszói közül nem egy elvtárs került vidéki színtársulataink élgárdájába. A stúdió megalakítása egyben tehetségkutató verseny ' is. Komoly szakmai segítséget kapnak az elvtársak a Katona József Színház művészeitől és a tanácsok, az alkotómunkában felmerülő problémák megoldása lendítő kerekeivé válnak az együttes munkájának, T esz elméleti és gyakorlati oktatás is. Itt megismerkednek a stúdió színjátszói Szta- niszlavszkij módszereivel, a rendezés sokoldalúságával, a színészi alakítás mélyrehatóbb kérdéseivel. Művészi igényességgel lépünk fel a stúdió színjátszóival szemben. És biztosak vagyunk benne, hogy a sok fáradságos munka eredményét nemcsak magúik a színészek, hanem Kecskemét város dolgozói is megérzik és tapasztalják. Tekintsék az üzemek, a népművelési szervek, szakszervezetek elengedhetetlen kötelességüknek a stúdióba való szervezés fontosságát. Ne legyenek öncélúak, hanem értsék meg azt az alapvető igazságot, hogy az üzemi kultúrcsoportok nincsenek eléggé foglalkoztatva, szakmai, művészi vonalon is messze elmaradnak a munkás- studió működésétől és felépítésétől. A stúdió megalakítása ma- gával hozza ezt a tényt, amely lehetőséget ad a további fejlődéshez minden tehetséges színjátszó részére. Éppen ezért az üzemi csoportok legjobbjait válogatja ki a válogatóbizottság és ezeknek az elvtársaknak ad módot és lehetőséget a további kulturális munkához. A munkásszínjátszó stúdió életrekeltése nem magánügy, hanem Kecskemét város dolgozóinak közös ügye. (felmerülhet az üzemek ré- szérűi az a kérdés, hogy a stúdió megalakítása azt jelenti, hogy megszűnik az üzemi kultúrcsoport, és ezáltal a dolgozók szórakoztatási lehetősége is. Erről szó sincs! Sőt, ezzel kívánjuk elősegíteni az öntevékeny kultúrmunkát vállalatainknál, üzemeinkben, hivatalokban. A munkás-studióban tanultakat kamatoztatják a színjátszók az üzemi csoportoknál. A munkásszínjátszó stúdióban csak a legtehetségesebb elvtársakat vonjuk be, és a stúdió színjátszói komoly, művészi síkon mozgó műsort adnak üzemeink dolgozóinak. A stúdió munkájának éppen az a törekvése, hogy a dolgozók szórakoztatása no egyoldalú, öt-hattagú kultúrgárdára legyen bízva, hanem egy hiva- tásérzésből fakadó, központi színjátszócsoportra. A HaZ',f:as Népfront pro- grammjában szerepel kulturális életünk fejlesztése is. Éppen ezért kérjük a Hazafias Népfront bizottságát, hogy segít-, sen nekünk ebben az úttörőmunkánkban, mert ezáltal elősegíti a helyi kultúrforradalom újabb győzelmét. Bieliczky Sándort SZOT-kultúrotthon igazgató. JEGYE Nem „istenhátamögötti“ hely többé — Hej ez az országút nem volt mindig ilyen forgalmas, mint most — sóhajt fel Pető Péter Pál, a községi tanács köz- igazgatási előadója, miközben selentőségteljesen simogatja gyérülő, ezüstszürke haját, — olyan elhagyatott község volt ez a múltban, hogy még talán a madár sem igen járt erre. Mert tudja ez olyan homokvidék és bizony vannak olyan részei a határnak, ahol még az ürge is sírva szalad át, különösen arra, a Mariska-dűlő felőli részen. így kezdi mondókáját Pali bácsi. (így nevezi őt mindenki a községben.) Azért fordultam hozzá, mert azt mondták róla, hogy ő a legrégibb ember a községi tanácsnál, ő tud legtöbbet mondani. Persze ez nem egészen így van, mert az öreg páhi parasztemberek tudnak legtöbbet mondani arról, hogy mennyit fejlődött a község az utóbbi tíz év alatt és ők tudnak leginkább összehasonlítást tenni a múlt és a jelen között. Valamikor gróf Peacsevics-birtok volt az egész határ. — Abban az időben olyan sivár volt az élet, mint amilyen sívó az a homok, amelyet még mindig hordozgat a szél itt-ott a község határában — mondja egy megtört bácsika és hozzáteszi: — még kerékpár sem igen volt akkor, mert nem volt olyan út a községben, ahol kerékpározni lehetett. És most! Vasútállomása van a községnek, amely összeköti Kiskőrössel és Kecskeméttel, azonkívül autóbuszjárat van szintén Kiskőrös és Kecskemét felé. A régi, elhagyatott út ma már a megye egyik legforgalmasabb útjává vált. Most Tétt kész 1500 méter hosszan az új betonjárda, kultúrterme van a községnek, kibővült az iskola, több, mint kétszerannyi tanerő működik, mint azelőtt és így tovább, Vagyis Páhi nem »istenhátamögötti« hely többé, ahogy régen beszéltek róla, A homok hasznosítása A község határának legnagyobb része jellegzetes duna- tigzaközi homok és ahogy járom a tanyavilágot (mert az egész község az) a metsző, hideg őszi szélben, még jobban megtanulom becsülni azokat, akik ebből a sovány földből sajtolják ki a kenyérnek valót. Van ugyan a községben mintegy ezer hold szőlő, de ez az egész határhoz viszonyítva bizony nem sok és még legalább ugyanennyit lehetne telepíteni. A kormány- progranun óta fellendült itt is a termelési kedv és telepítettek 12 hold szőlőt. A tavaszra ennél jóval többet akarnak, csak nagyon kellene egy talajforgatógép Páhira is. Növekednek a kultúrigények A népfront megalakulása óta nagy a mozgolódás a községben. Égető probléma a mozi, a könyvtár és a kultúrház. Ugyanis a községben nincs állandó mozi, csak szombatonként egyszer jár ki a vándormozi. Mindig tömve van a kultúrterem és a kultúrára éhes emberek jórésze gyakran nem is fér be a helyiségbe. Érthető, hogy sürgetik az állandó mozit. Sőt, a kispáhiak azt az igényt támasztották, hogy egy héten egyszer hozzájuk is látogasson el a vándormozi. Sérelmezik azt is, hogy a községi könyvtár a tanácsteremben van »elásva«, nem jutnak hozzá a községbeliek. • A népf ront megalakulása óta nemcsak javasolnak az emberek, hanem a segítségüket is egyre többen ajánlják fel. Az említett betonútat már társadalmi munkában építették, most az a tervük, hogy a kultúrtermet rendbehozzák. Készítenek új padokat (mert ülőhely alig van a teremben), rendbehozzák az ajtókat, ablakokat, egyszóval ottho- niasabbá teszik. Mindezt társadalmi munkában. A járási tanács csak 1500 forintot ad hozzá. A piactérre elárusítóasztalokat akarnak készíteni. Ennél nagyobb jelentőségű, hogy a Mariska-dűlőben lévő homokterületből 140 holdat erdővel akarnak betelepíteni. Ha a forgatáshoz gépi segítséget kapnak, az egész terület beültetését társadalmi munkában vállalják a dűlő dolgozó parasztjai. Olyan tehát a község, mint a forrásban lévő bor. Terveznek, lelkesednek, cselekednek a dolgozó parasztok és velük együtt a község vezetői. Az áruellátás Hát erről sokat beszélnek a községben. A legnagyobb baj az, hogy 11-es lámpaüveget nem lehet kapni, csak nagyritkán. (Az élelmesebbek Pestről hozatnak, mert ott van bőven.) Pedig Páhin még nincs villany és — mint ahogy az előbb szó volt róla, — a kultúrigények egyre növekednek és a parasztemberek szívesen olvasgatnának esténként, azonban ez ilyen körülmények között nehéz dolog, mert a kisméretű lámpaüveg fénye mellett csak a szemét rontja az ember. Nem ártana, ha az Üveg- és Porcellánnagyke- reskedelmi Vállalat, valamint az illetékes gyárak figyelembevennék ezt, mert az egész megyében hasonló bajok vannak. Sérelmezik, hogy nincs elegendő és megfelelő textilanyag, cipő a földművesszövetkezeti boltban. Azelőtt több volt, de amióta a páhi földművesszövetkezet a kiskőrösi körzeti földművesszövetkezethez tarfbzik, azóta hiányok vannak ezekből a cikkekből, vagy ha érkezik is, nem veszik figyelembe azt, hogy a páhiaknak is van igényük és ízlésük. Ha a páhi parasztember komolyabban be akar vásárolni, kénytelen Kiskőrösre, vagy Kecskemétre utazni. Növekszik a cselekvő emberek tábora A bosszúságok mellett azonban a község lakói örülnek az eddigi fejlődésnek és harcolnak a további eredményekért. Most a községi népfront-bizottságra vár a feladat, hogy hatalmas erővé duzzasztja az embereket összekapcsoló közösségi érzést. Már eddig is egyre több a cselekvő emberek tábora, de hzt a tábort növelni kell, erősíteni újabb eredmények eléréséért és azért, hogy a meglévő hibák mielőbb megszűnjenek. Könyvespolc Új mezőgazdasági szakkönyvek Szász Imre: MARHAHIZLALÁS A hazai összhúsfogyasztásnak több, mint a fele esik marhahúsra. Nem közömbös tehát népélelmezési szempontból, hogy ezt a mennyiséget milyen minőségben kapják meg a fogyasztók. E könyv külön-külön részben foglalkozik a nagy- és kisüzemi hizlalás gyakorlatával. Ezen belül bemutatja a helyes takarmányozást, az állatápolást, az etetés és itatás rendjét. A kisüzemi módszereket, a szerződéses hizlalás különböző típusai szerint ismerteti. Számos példával, táblázattal segíti, tanítja az olvasót a jövedelmező és eredményes hizlalásra, telefonhuzalokon. A hideg csípi az ember kszefejét, fülét, orrát. Olyan az idő, hogy beillene télnek, csak éppen egy kis hó hiányzik .. j Egy régi közmondás tán a legősibb korból való, hogy »ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik.« Hóról volt szó és ime megjelent. Parányi kristályszemecskék apró pelyheket alkotva ráterülnek a városra, akár a napfény. így tehát akkor már itt is a tél. Pedig várhatott volna. A Lakatosipari Vállalat mellett fekvő vasúti sínek között egy ember motyog. Amint közelebb érem, látom, hogy vasúti munkás. — Mit szól ehhez az időhöz? — szólítom meg. — Hát ezután már ez következik, nézze — és felegyenesedik egy kicsit, majd. álveszi a félméteres kulcsot a másik kezébe. Azt hittem, majd valami más választ ad, esetleg odamondogat az időjárásnak, de nem. Inkább olyan félmosolyogva mondja, hogy az idő az úr, el kell túrni a szeszélyességét. (Próbáljon mást tenni az ember.) Látom, hogy mivel bajlódik, de azért csak úgy szokásból megkérdezem, hogy hát mivel dolgozik, meg hogy nem hideg-e a vas? — Hát nézze, vonalbejáró vagyok, oszt tudja már, hogy mi mindennel jár ez. Olyan ez a vasút, mint a vetemény, mert ugye azt is, ha nem gondozzák, csak kellemetlenség adódik belőle. No ez is így van. Minket azért fizet az állam, hogy a vasútat gondozzuk. — Helyeslő bólintásomra aztán úgy ömlik belőle a szó, mint lyukas zsákból a köles. De azért beszéd közben is serényen dolgozik tovább, a keze is, meg a szája is jár. — Tudja, így ősszel a vasúti vonalakon átvizsgáljuk c. hevedereket, most is ezt csinálom, — s közben már le is emel egyet. 1,1. % i./.I.M I ntwgy a leemelt hevedert gyökérkefével megtisztítja a durva rozsdától, majd pedig a felső részét, ami a sin pereme alá kerül, bekeni kenőccsel. Ezután visszahelyezi a helyére és a hozzátartozó erős csavarokat is visszacsavarja. — Jó ezt tudja bekenni, mert amikor a vonatkerekek szaladnak át rajta, ez a heveder ide-oda mozog, persze így nem kopik annyira, ha kenőcsös — mondja és már a második csavart forgatja a kulcsa. r— Maga nem fázik? — érdeklődöm. — Hát nincs az a kimondott kánikula, de ennek az időnek még oda se — nevet huncutul. — Már megint mérges vagyok — veti rám a pillantását. — Látja, ez az átkozott csavaralátét. Eltörik. Ezzel van a legtöbb baj — és közben rosszalólag bólogat a fejével. — Ki kell cserélni. — Kicserélte. Egy sinhosszal odébb álltunk. Itt újra az előbbi jelenetek ismétlődtek meg. Lecsavarta, lesikálta, bekente és visszahelyezte. — Majd ismét odébb álltunk egy sínhosszal. Közben elmondja, hogy mielőtt hozzákezdene ehhez a munkához, el&tte bejárja a szakaszát, ami 4400 méter hosszú. Csak azután kezd ehhez a munkához, amit most csinál. Amikor a vonalat járja, bizony figyelmesen kell végighaladnia a síneken. Apróra meg kell vizsgálni, nehogy valahol elbújjon a hiba. — Ilyen alkalommal minden cókmokot magammal viszek, akár tél van, akár nyár — mondja. A »cókmókhoz« hozzátartozik a durrantyú szelence, útátjáró kaparó, söprű, lapát, csavarok és a kulcsok. TUDJA, I hogy én nagyon szeretem a vasútat — fordítja felém a fejét, — csak azért haragszom, hogy azt mondják, hogy ide nem kell védőruha. Pedig hát nézze csak a kezem — és felém fordítja a tenyerét. Bamássárga rozsda tapad a zsíros markához, a nadrágja is olyan. — Ugye, hogy kellene, legalább nadrág? — kérdi kíváncsian. Nyilvánvaló, — Máskülönben, mondom, szeretem. 1929 óta vasúton dolgozom. Csak tudja, — és most erőt gyűjt, mert egy csavar nagyon rászorult és így a torkán akadt a szó, de már csavarodik, — 1941-ig állandóan piszkáltak engem a vasúton. Nem volt olyan év. hogy el ne bocsátottak volna. Számítsa ki 1929-től 41-ig hány év. — Közösen számítjuk, ez tizenkét év. Tizenkét évig állandó kételyek közt élni, s közben néhány hónapra majdnem minden évben munka nélkül. Állandóan problémával küszködni, ez any- nyit jelent, hogy megfosztja az embert a jövőre való gondolkodástól. Vagyis nincs értelme gondolni a jövőre, hisz a jelennel sem tud kiegyezni. És ez így ment számos éveken át. — No, de rá se rántsunk, amit elmulasztott a múlt, azt pótolja a ma — nevetett nyílt arccal a szemem közé. Ezután elmeséli, hogy Kerekegyházán lakik. Vonattal jár át naponta Kecskemétre. Ott már saját háza van. A felesége meg hat és féléves kislánya szeretettel várja haza minden este. Van az ólban egy kis hízócska is, és nevetve teszi hozzá: — hogy ezért nem hideg a vas. IGEN. I Értem. Értem már. A tervek szála átszalad a jövőbe is. Nincs akadály ... Mostmár hosszú ideig, órákig szeretném nézni a munkájáty megfeledkezve arról, hogy kigombolt ingnyakkal állok, a hideg szél át, meg átjár. Nem beszélünk. Olyan jól esik most a csend, csak a kulcs fordítja csikorogva a csavart. És egyszerre csak felveti a fejét, szeme a szemem keresi, mosoly rándul a száján és megszólal: — Elvtárs! Mióta Sörös Józsefnek hívnak, nem voltam ilyen boldog soha. Szeretem az életet, szeretem a családom, szeretem a munkám. IGAZA VAN. I Olyan boldog, hogy nem fér a szívébe a boldogság, tehát kiönti. Szavakba önti. Megszorítom ezt az olajos, kérges kezet. — Búcsúzok és elindulok a város felé. A hó már egészen sűrűn hull, de ahogy földet ér, tüstént el is tűnik. A szél futkároz az utcán pajkos gyermek módján. Elillan mellettem, a sarkon ismét találkozunk, és újból élőről kezdi velem a játékot. Visszanézek mégegyszer és látom a levegőben lógó hószőnyegen át, amint lehajol Sörös József feketeszikla alakja. (E. S.)