Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-10 / 266. szám

Mikor az elnök szobájába léptem, ott volt Bori elvtárs is. Az ablak mellett állt és egy újságba görnyedt. Régi ismerősként üdvözöltük egymást s már indult is a beszéd a község életéről, a tanácsválasztások előkészületeiről. Szép rendben halad minden itt Pálmonostorán is — ezt tükrözi a beszélgetés.

— Csak hát kevesen vagyunk — mondja Bori elvtárs. — A községben és a tanyavilágban az összes jelölőgyűlést hatan vezettük le. Rám, meg az elnök elvtársra legalább húsz jutott.

így vaktában hiába is kezdeném boncolgatni ennek az okát, hát előrukkoltam én is a tervemmel; szeretném meglátogatni Almási Ferencet, a messzi vidéken híressé vált gazdát. Vájjon most mik a tervei, elgondolásai? Egyszóval előadtam, hogy róla szeretnék Imi.

— Hát igaz, ami igaz, jó gazda — de én tudnék nála jobbat is — rukkol elő a nem várt felelettel Bori elvtárs.

— Jobbat? Hát Almási miért nem jó? — próbálkozom az ellenvetéssel. Az ő ellenvetései azonban szintén jól állják a sarat;

— Almásival nem érdemes foglalkozni már. Nem a mi elveinken van, lehet, hogy a felesége az oka, vagy ő maga-e, nem tudni. A nyáron kitünte- vésre terjesztették elő, én már akkor sem javasoltam, mégis elküldték a felterjesztést. S lám, a vége az lett, hogy még csak be sem jött a tanácsra a »Mintagazda-« jelvényt átvenni.

Nem is szóltam még, csak egy csodálkozó bólintásra volt időm, de Bori elvtárs máris folytatta:

— Később hívtuk, hogy jöjjön be járási tanácsülésre. Nem jött, azt mondta hordanak.

S azóta semmi sem lör*

.ént, azóta a község vezetői ügyet sem vetnek községük

iPOKAT É

egyik legjobb gazdájára.

A kis családot éppen krumpliszedésben találjuk, mikor megérkezünk Bori elvtárssal.

— Ma felszedjük ezt a kis nyári-krumplit, mert majd ebben is megelőznek a szomszédok — mondja nevetve Almási Ferenc

— azután ugyancsak mosollyal az arcán meséli tovább, hogy az ö példájára terjedt el itt a környékben a nyári ültetésű burgonya. Régen évente romlott le a krumpli a sütős érchomokban, vagy a szikkel kevert sovány talajon.

— Dezső bátyám már csúnyán megvert az idén a terméssel, mert ugyanakkora darabon egy- szerannyit termelt, mint én — mondja a gazda, de azért hozzá teszi nem is dicsekvésből, hogy

— szomszédnak valamivel jobb földje van.

A fiatal gyümölcsösben elsárgult levelek közt sétálgatva, már most magunk elé tudjuk képzelni a gazda szavai nyomán a pár év múlva itt valóságos paradicsommá fejlődő kisparaszti mintagazdaságot.

— Látják, a szőlőm dombon fekszik, ahol az égetős homokban nehezen élnek meg a fák, meg a szőlő. Ide Norton-kutat furatok majd s a szőlő közepén lejtősen futó csővezetékekkel öntözöm a barázdákat.

A konyhában apró cserepekben, kis ládikákban őszibarackma gönc okát takargat, dédelget Almásiné. Elnézem ezt a kicsiny okosszemű asszonyt, aki megértő támogatója, méltó segítőtársa férjének. Mert bizony ez az asszony terveivel, reményéivel és a jövőbe vetett bizalmával sokat, nagyon sokat segít élete társának.

Előbb újságolja, mint a férje, hogy a kis magoncokból két hold gyümölcsöst telepítenek. Addig míg a kiscsemeték felnőnék, ebbe fektetnek erőt,

időt, féltést, szeretetett S hogy milyen fizetséggel jár ez a befektetés, arról máris rövid pillanatképet tudunk adni.

Almásiék a fiatal, másfélhold- nyi szőlőt a demokráciában telepítették, azon a földön, amelyen már senki sem mert szerencsét próbálni. Kertészék, akiktől Almásiék éppen ezért olcsón tudták megvenni a 16 hold főidet, ezen az áron három hold jó feketeföldet tudtak venni. De most már nem cserélnének senki fiával! A szőlő telepítésekor ültetett négy őszibarackfa helyett húsz fajtát hozott létre keresztezés révén Almási Ferenc. A különböző zamatú őszibarack fajták Péter Pálkor hozzák első termésüket és ezután minden héten egész késő őszig más és másfajta őszibarack érik be. Almási Ferenc mái- a nagyritkaságszámba menő magvaváló őszibarack termelésével is foglalkozik. Ezt fejleszti tovább az új telepítésű két hold gyümölcsösében is.

És mennyire megnövekedett messzi vidéken is az ő tekintélye!

— A gátéri Béke termelőszövetkezetbe éppen a napokban hívtak meg, mert szőlőt akarnak telepíteni és egy kis tanácsra lenne szükségük — mondja.

S Almási Ferenc gazdasága hétről-hétre újul, szépül. Soha nem érezte talán ennyire a gazdálkodás nyugodt biztonságát...

— Vájjon ez alatt a látogatás alatt megérezte-e ezt a szép fölfelé ívelő életet Bori elvtárs, a falu párttitkára? Meg kellett éreznie s ha megérezte, arra is rájött, hogy csupán az ő és többi vezetőségi társa bizalmatlanságán múlott, hogy még mindig nem találtak rá egészen arra a bizonyos szóra, hangra, amely a pártonkívüliek szívéhez is megnyitja a kaput. Kulcsár Éva.

A MEZŐKER és karfiolja

Gyárunk is, mint a többi vállalat november 7 tiszteletére forradalmi műszakot tartott. De mi történt? Jelenleg a finomfőzelék és a karfiolkonzerv gyártása képezi egyik legfontosabb feladatunkat. Ehhez a nyersanyagot, a karfiolt a budapesti ME- ZÖKER Vállalattól kaptuk, — hangsúlyozom, hogy kaptuk, — mert most már nem kapjuk. Nem azért, mintha a budapesti MEZŐKER-nek nem lenne nyersáruja, a szállítóeszközben sincs hiány. Nyersanyagunk azért nincsen, mert a budapesti MEZO- KER nem szállít, megsértődött. Mi vagyunk a sértő fél, mégpedig azért, mert nem átallottuk az általuk szállított karfiolt megvizsgálni. Amint Láttuk, hogy a karfiol körül nincsen minden rendben, azonnal meghívtuk táviratilag a budapesti MEZÖKER-t, de nem jött. Ezután távbeszélőn hívtuk fel, azt a választ kaptuk, hogy forduljunk a helyi MEZÖKER-hez és azzal együtt állapítsuk meg az esetleges hibákat. Ezt megtettük. A helyi ME- ZŰKER meg is ígérte, hogy kijön, de aztán elfelejtkezett róla; Tekintve, hogy a karfiolnak sokkal fontosabb, hogy feldolgozás alá kerüljön, minthogy különböző MEZÖKER-ek látogatásait várja napokon keresztül, így a helyi tanács kereskedelmi osztályához fordultunk.

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a karfiol tor» zsája a megengedett 3 és 5 centiméter helyett 12—15 centiméter, így a megengedettnél 38 százalékkal több torzsát akart velünk a budapesti MEZÖKER megvétetni. Összegszerűen 22 mázsa torzsáért kellett volna karfiol árat, 44.000 forintot először nekünk kifizetni, majd ez a torzsaár a finomfőzelék és a karfiolkonzerv önköltségét emelve a fogyasztók zsebeit terhelte volna. Ezt mi kifogásoltuk, mire a budapesti MEZÖKER annyira megharagudott, hogy szállítási szerződésben rögzített kötelezettségének ellenére sem hajlandó nekünk továbbra karfiolt szállítani.

Ezen karfiolszállítás-kiesés miatt a november havi tervlelje- sítésünk 127.000 forinttal csökkent, ami havi tervteljesítésünk 1.5 százalékát teszi. Ezen túlmenően a vállalat dolgozóitól 9500 forint munkabért vették el, és 300 mázsa főzelékkonzarvvel csökkentették ezáltal a lakosság árualapját. Kérdezzük a budapesti MEZÖKER-t, minőségi kifogásolásunknak ez az elintézése? Ha jogtalan a kifogásunk, a döntőbizottság úgyis elutasítja. Akkor miért, milyen jogon állítja le a nyersanyag szállítását és miért akadályozza meg termelésünket. Csak egyetlen okot találhatunk erre a minősíthetetlen eljárásra: mindig az haragszik, akinek nincsen igaza.

Österreicher György,

a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár igazgatója.

Kár lenne niés; MEGÁLLNI

A könnyű műfaj körüli viták hullámai csitulóban vannak. S ha nem is oszlatták el teljes mértékben a ködöt, ami ennek a műfajnak a berkeit megülte, bizonyos javulás már mutatkozik.

Tegnapelőtt Kecskeméten, a Városi Moziban rendezett esz- trád-műsor bizonyos tekintetben valóban visszatükrözi a könnyű műfaj terén tapasztalható tisztulási folyamatot. A rádió tánczenekarának szólistái szépen és ízlésesen játszottak. Jó volt — bár már sokszor láttuk — az artistamutatványok nagyrésze. Klasszikusokat megillető örömmel és szeretettel fogadta a közönség a nagyszerű Komlós Vilmost és Herczeg Jenőt, Hacsek cs Sajó örök duettjének, a pesti kispolgár karikatúrájának megszemélyesítőit. A tehetséges Kabos László is sok megérdemelt tapsot kapott. Különösen a fuvarozási nehézségekről szóló és a minőségi gyártmányokról elmondott magánszámát fogadta harsány Jókedv. Meg is érdemelte.

Volt azonban a műsornak olyan enyhe mellékizc is, hogy még mindig nem eléggé köve: kezetesen, nem 180 fokos fordulattal tértek el a régi, a vidéket lebecsülő, sokszor arcátlanul értéktelen vegycsműsorok, a nagy sztárok mellett megbúvó, másodrangú számok szerepeltetésének programmjától. Itt volt mindjárt Galambos Erzsi két magánszáma. Ez a frivol és sokszor ízléstelen mozdulatokkal kísért előadásmód, véleményünk szerint ma már semmilyen színpadon nem állja meg helyét. Nem is beszélve az általa előadott dalok szövegbeli gyengeségeiről, sekélyes célzásairól. Erre vigyázni kell a műsor ösz- szeállításakor. Még az olyan kiváló és szimpatikus előadó- művésznek is gondosabban kell összeválogatni műsorát, mint Szente Ákos. Igaz, hogy sok az ötlettelen gyenge, dallamszegény táncdal és nehéz a választás, de talán szétnézhetett volna a szovjet könnyűzene tájai, vagy az ilyen téren eléggé mostohán kezelt testvéri népi demokráciák láncdalai között. Véleményünk szerint az sem tett jót, hogy az egyébként ragyogó humorú Kabos László is megalkudott, ha csak cgy-cgy mozdulat, cgy-egy mellékmondat ekjéig a helyesen megvont művészi színvonallal.

Foglaljuk össze talán egy mondatban a vidéki közönség véleményét a fővárosi művészek szereplésével kapcsolatban: egyre inkább javulnak a kilátások, örvendetesen emelkedik a színvonal, de ezen az úton korán lenne még megállást vezényelni.

Hogyan segítették a jelalögyülések a népfront-bizottságok munkáját

Megyénk területén befejeződtek a jelölőgyűlések. A dolgozók egyre több helyes javaslattal segítették a népfront-bizottságok munkáját. Solton például javasolták a kutak, utak, járdák javítását, a villanyhálózat bővítését. A falu csinosításáért társadalmi munkával vállalták a tó mentén sétány létesítését padokkal. A járdák és. utak javításához is kocsifuvart ajánlottak. Javasolták az elpocsolyáso- do-tt tavak lecsapol ását.

Hartán is vállalták a járdák és összekötőutak javításához

szükséges sóder fuvarozását. — Kérik a Széchenyi-utca közvilágításba való bekapcsolását és az új kút létesítését pedig a Petőfi Sándor-utcába.

Apostagon pedig javasolták;, hogy a Schmidt-féle kastélyt iskolának alakítsák át, hogy a hegyközi és nagykúti gyermekeknek ne kelljen 8—10 kilométert megtenni a központi iskoláig, Ugyanezen vidék lakói a kastélyban egy szobát kérnek, ahol összejöveteleket tarthatnának,

Sej, besoroztak engemet katonának!,,.

étköznap este van. A jánoshalmi nagyvendéglő tiszta, szép ivótermében alig lézeng egy- egy vendég. Szabó András prímás és zenekara azért köteles- ségtudóan a sarokba vonul és hangolni kezd. Hallgatónóta csendül s a zene elnyomja az ablakot verdeső őszi eső dobolását. Szomorú a dal is, mint az idő:

»Ereszkedik le a felhő, hull a tájra őszi eső...«

Pár perc múlva nyílik a széles ajtó. Vidám legénysereg nyo- makodik befelé. Játékosan rázzák magukról a csillogó esőcseppeket, s gyorsan egymásmellé lendítenek két asztalt. A gyors pincér már a rendelésre vár a hátuk mögött. Bor éppen nincs, egy liter rum kerül az aszta ira, Tízegynéhányon emelik koccintásra a poharat. Mind fiatal, nagyrészük únneplős civilben: szűkszárú

csizma, fehér ing, sötét kabát. De van közöttük néhány katona is. A szomszéd asztaloknál kíváncsi fejek hajolnak össze: kik ezek? Hamarosan kiderül, hogy bevonuló újoncok, — mármint a csizmások, — az egyenruhások pedig leszerelő »öregkatonák«.

A cigányok még a hallgatót húzzák. Egyszerre felugrik az asztaltól egy mokány kis fekete legény. Szép- arcú, sötétszemű gyerek. Hátrarúgja a széket, félkézbe fogja a poharat és cdaboká- zik a zenekar elé:

» Valami vígabbat!

Azt, hogy megiszom a, megiszom a...

A vonó már lendül is a nótára. A legényke szép, meleg hangja belevág, int társainak s már harsog is a vidám, hetyke nóta:

»Kár volna még meghalni, fiatal a babám, itthagyni

...«

ndul a mulatság, a legény- búcsúztató. Uj és új nótákat parancsolnak az újoncok, azaz inkább csak Horváth Laci, a kis fekete. Azt mesélik róla: mindig ilyen nótás, jókedvű. Kisparaszt gyereke. Ha kocsit hajt a Halasi-utcán, ha permetez, vagy kapál, mindig nótára fordítja, társaságban meg kivált kinyílik a kedve. A cimborák szeretik, a lányok cgy-egy bálban igencsak rajtafelejtik a szemüket, de az öregek is azt mondogatják rá: jóvérű gyerek. Mert Jánoshalmán az öregek sem vetik meg a jófajta mulatságot.

Mulatni lehet szépen is, csúnyán is. Ez a legénysereg gyönyörűen mulat. Nincs durva duhajkodás, részegség, a zengő nótát nem zavarja idétlen harag. Horváth Laci a levegőbe emeli két karját. Homlokába hulló haját hátraveti, megrázza magát s rázendít, hogy:

»Te vagy tizenkilenc, én meg a huszadikba járok, Fajin gyerek vagyok, azért szeretnek a lányok ...«

Az egyik szőke, nyurga, katona melléáll.

összeölelkezve új nótát dirigálnak:

»Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta...«

Kozma Sanyi, egy lá- uyosarcú, szőke gyerek, aki eddig szerényen, csak úgy a foga között dudolgatott, most felkapja fejét, kiereszti vékonyka, de már férfiasodó hangját és nekikeseredetten panaszolja, hogy:

»Most akartam véled beszélgetni, (de) itt van az idő, el kell masi- rozni!«

Katonaszomszédja, hogy megvigasztalja, — zöldszalagos sapkáját a fejébe nyomja. Kozma Sanyi tenyérnyi tükröt halász elő és kipirultan szemléli magát. Aztán vissza sem adja a sapkát: hadd szokjon hozzá.

őzben már néhány

zöldhasú tizes is belecsúszott Szabó prímás vonójába. S felcsendül a friss, ropogós tobor- zónóta, amely a katonaélet szépségét dicséri:

»Állj be Berci katonának, jobb sorod lesz, mint apádnak!«

A jókedv átcsap a táncba. Horváth Laci előbb csak az asztal végén ülegeti a csizmát, aztán kiperdül a középre. Két tenyere a tarkóján feszül és járja: egyedül, finoman, rátartian. Ez nem betanult tánclépés, — ez az ősi, a mozgásban kiutat kereső öröm ritmusa. De ez a legény művészi módon csinálja. Aztán a többi

legény is melléugrik. Összekulcsolt kezüket magasraemelik. A csizmás lábak tüneményes gyorsasággal, egyszerűnek látszó, de utánozhatatlan mozdulatokkal verik a padlót. A vonó szinte repülni látszik a hurok felett s a táncoló legények hangja ismét magasra csap:

»Lehajtom a fejem a barna babám ölébei

Hullajtom a köny- nyeim a hacacá- ré kötőjébe. ■..«

A söntésből, az udvari ablakból vendégsereg figyeli őket mosolyogva, felvillanyozva. Egvik-másik belc- bele is rikkant a nótába. Gyönyörködnek a- mulató legényekben, akik cgyidöre elbúcsúznak a civilélettök Még néhány nap és Horváth Laci fekete üstökére, Kozma Sanyi szelíd kis fejére rákerül a katonasapka. hogy két-három év után ők is átadják majd az újaknak ...

»Ez a gőzös, ha megindult, hadd, menjen,

nutánam senki ^ ne keseregjen!. .

— harsog tovább a nóta. S ez a nóta már kiszáll a vendéglő falain, egy-egy lányosház ablaka alá. Bizony> nincs is ok a kesergés- re jánoshalmi édesanyák, kislányok! Két esztendő nem a világ s a katonaélet olyan a legénynek, mint vasnak a tűz: megedzU megformásítja, ember- nyi emberré: férfivé neveli.

G, Ki

I