Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-31 / 258. szám
<$ok minden oiláqosabh .,. Krausz Ferencné 1944-ben elvesztette a férjét. A háború áldozata lett Krausz Ferenc, aki itthagyta feleségét társtalanul, Szabadszálláson. Keserves élete volt ezután jó ideig. Most azonban, amikor a szabadszállási bölcsőde szobájában mondja mindezt, nagyon távolinak tűnik fel az a sok nélkülözés, baj, ami özvegyi életét jelentette valamikor. Krausz Ferencné fehér köpenyben, szeretetteljes mosolygással fogadja a szülőket, akik egymásután nyitják be a bölcsőde ajtaját, hogy hazavigyék magukkal azokat a szőke, barna, feketeszemű, vayy kékszemű, virgonc apróságokat, akik egész nap Krausz Ferencnének és társainak gondozásában, gyámolitásával itt töltik el idejüket, amíg szüleik munkában vannak. Krauszné nagyon szívesen beszél munkájáról. De most mégis valahogy már a harmadik mondat után másra terelődik a szó. Nem csoda, hiszen Krausz Ferencné, a szabadszállási népfrontbizottság tagja, abban a megtiszteltetésben részesült, hogy résztvehetett a Hazafias Népfront országos kongresszusán Budapesten. Most aztán, mikor megtudja, hogy újságírók vagyunk és pontosan a népfront országos kongresszusáról érdeklődünk, megered a nyelve. Beszél arról, milyen tisztelettel vették körül már a vonaton, amikor megtudták, hogy kongresszusi küldött. Kedvesen emlékszik vissza arra az asszonyra, aki az állomáson fogadta őket és elkalauzolta szállásukra, a Continental- szállóba. Csak úgy futtában említi meg mindezeket, büszkeséggel és örömmel. Hiszen ez épp úgy hozzátartozott az ő budapesti tapasztalataihoz, mint az a rengeteg érdekes és tanulságos beszéd, felszólalás, aminek a kongresszuson tanúja volt. Mély nyomot hagyott Krausz Ferencné lelkében az, amit Bereczky püspök mondott amerikai tapasztalatairól, az imperialista elnyomás, az atompolitika módszereiről. El is határozta, hogy a béke hathatós szószólója lesz Szabadszálláson. Meghatottan emelte fel a kezét, amikor Nagy Imre elvtárs a kormány nevében megkérdezte, őt is és vele együtt a kongresszus minden részvevőjét, hogy hisz-e a magyar nép jobbsorsának eljöttében és odaajándékozza-e bizalmát annak a politikának, amely Szabadszállás népének a jólétét is célként tűzte ki maga elé. És most, hogy visszajött a kongresszusról, szinte égeti, bántja mindaz, ami Szabadszálláson van. Látja már, hogy azért hiányzik sokhelyütt az érdeklődés a kísgyűlések iránt, mert nem sok mondanivalója van a szabadszállási népfront-bizottságnak. Szégyen, de még mindig csak egy másféloldalas gépelt szöveg az, amit hevenyészve összeállítottak, anélkül, hogy megkérdezték volna a dolgozókat — a népfront programmjáról. A szabadszállási népfront-bizottságnak nincs akcióprogrammja, pedig — és ezt Krausz Ferencné most a kongresszus után büszkén mondja — nagyszerű történelmi hagyományai vannak a községnek. Egyesek azt állítják, hogy még tán Petőfi, a nagy költő is itt született. Itt élnek Szabadszálláson a legnagyobb magyar proletárköltő, József Attila hozzátartozói. Krauszné mostmár tudja, milyen nagy hiba volt elnézni a nyáron, hogy javítatlanul heverjen ebben a poros faluban az öntözőkocsi. Milyen nagy hiba és baj, hogy a népfront-bizottság egyes tagjai nem veszik eléggé komolyan az irántuk megnyilvánult bizalmat. Még annyi fáradságot sem vesznek, hogy gyűlésre eljöjjenek. Arra a gyűlésre, amelyiken megtennék az első lépéseket a népfront helyi programmjának összeállítására. így hat a budapesti kongresszus Szabadszálláson. És Krausz Ferencnének az lenne a legfontosabb feladata, társaival a Hazafias Népfront helyi bizottságának többi tagjaival, hogy ezt a hatást erősítsék példaadásukkal, a közösség életéért való felelősségérzetükkel, serény munkásságukkal. Ezt várják tőlük Szabadszállás dolgozói, ezt várja tőlük az egész ország. 320 ember ügye Lajosmizsén A gátéri földmüvesszövetkezetben Egyszer mér szóvá tettük A július 11-i számunkban ugyanezzel a címmel írtunk arról, hogy 320 lajosmizsei dolgozó paraszt még a februári tanácsülésen kérelmet intézett a községi tanácshoz, hogy járuljon hozzá az új, 1 km. hosszú bekötőút építéséhez, amely a Va- csi-út — vagy ahogy Lajosmizsén mondják, a Szarkási-út — meghosszabbítása lenne, a pesti be- tonútig. Megírtuk azt is, hogy július 11-ig — a cikk megjelenésének időpontjáig hogy, s mint vándorolt a bürokrácia útvesztőjében a 320 ember ügye. A papírhalmaz egyre duzzadt s az útépítéshez szükséges engedély egyre késett. Nemrég Lajosmizsén jártunk és panaszkodtak a dolgozó parasztok, hogy nem tudják, hogy mi van a kérelmükkel. Ml utána néztünk és megtudtuk, hogy november 2-án lesz a kisajátítási tárgyalás és utána hozzákezdhetnek a felsőlajosi, Eelsőmizsei és a szarkási _ dolgozó parasztok az útépítéshez. Szép feladata lesz a helyi népfront-bizottságnak, hogy a dolgozó parasztokat mozgósítsa erre a társadalmi munkára. 10 hónap a bürokrácia " önkénytelenül felmerül a kérdés, miért kellett februártól november 2-ig húzódni ennek az ügynek. Hogy mi történt februártól július 11-ig, azt megírtuk. Kísérjük most már figyelemmel ettől az időponttól a mai napig az akták útját. Érdemes ezt megtenni, mert sokat lehet belőle tanulni. Elsősorban azt, hogy több emberséggel kell intézni az emberek ügyét. A cikk megjelenése után négy nappal, július 15-én volt a helyszíni szemle a létesítendő út környékének bejárása. Ebbe hiba csúszott, mert a kecskeméti MÁV osztálymérnökségtől téves információt kapott a megyei tanács város és községgazdálkodási osztálya. Ezek szerint nem Budapestre, hanem a szegedi MÁV üzletigazgatósághoz küldték a meghívót, hogy a bejáráson ők is résztvegyenek, mivel az út a vasútvonalon megy keresztül, tehát a MÁV hozzájárulása is szükséges. ' Persze a szegediek nem jelentek meg, arra hivatkozva, hogy a terület nem hozzájuk tartozik. Közben Rapcsányi László mérnököt, aki ezzel az üggyel foglalkozott, az árvízvédelemre rendelték ki. Koletár István előadóra bízta, hogy a bejárási jegyzőkönyvet küldje az illetékes MÁV üzletigazgatósághoz. Július 19-én elment a levél, de Koletár István tévedésből a MÁV üzletigazgatóságnak szánt levelet Kecskemétre címezte. 10 nappal később rájöttek, hogy ilyen szerv nincs is Kecskeméten és végre elküldték Budapestre, az illetékes MÁV üzletigazgatósághoz, A MÁV nem nyilatkozik Augusztus 14-ig Pestről nem jött semmi válasz. Erre már megelégelték a sok huzavonát a város- és községgazdálkodási osztálynál is és határozatot hoztak az út megnyitására. A határozatot tudomásulvétel végett elküldték a MÁV-hoz is. Erre már reagáltak — vagyis fellebbezték a határozatot. Arra hivatkoztak ugyanis, hogy ők nem vettek részt a bejáráson. Erre már Rapcsányi László is kezdett bosszankodni és szeptember 6-án írt a város- és községgazdálkodási minisztériumnak, amelyben közölte az eddigi huzavonát és azt is, hogy a MÁV fellebbezett. Erről a MÁV igazgatóságot is értesítette. Néhány nappal később a MÁV helyszíni térképet kért, amit szeptember 21-én meg is kapott. Október 4-én azután megjött a MÁV-tól a válasz, hogy egy 8 méteres sárrázó utat kell építeni a sínek mentén, ott ahol az út keresztezi a vágányokat. Házon belüli posta 6 nap alatt A város- és községgazdálkodási osztály az ügymenet meggyorsítása végett(!) elküldte az értesítést az igazgatási osztálynak október 13-i kelettel, hogy tűzzék ki a kisajátítási tárgyalást. Az aktát hat nap múlva, október 19-én kapta kézhez Csávás János jogtanácsos. (Egyébként érdemes megjegyezni, hogy az igazgatási osztály egy emelettel feljebb van, a város- és községgazdálkodási osztály felett, egyszóval, ha személyesen viszik át az iratot, legfeljebb öt perc alatt el lehetett volna intézni.) Végül október 20-án a minisztérium is elfogadta a határozatot. 10 hónapig húzódott tehát ez az ügy. Reméljük, hogy a dolgozó parasztok ezt az utat néhány hét alatt felépítik. Nem árt elgondolkozni az illetékeseknek a Központi Vezetőség legutóbbi határozatán, amely rámutatott, hogy a bürokrácia komoly akadálya feladataink végrehajtásának és ellene »-teljes összhangban az új szakasz politikájának alapvető szempontjaival — következetes harcot kell folytatni.« — s tegyük hozzá, hogy sikeresebben mint eddig! Délelőtt, délután mindig egyformán népes a gátéri földmű- vesszövetkezet boltja. Pendelyes gyerekektől, öreg nénikékig egyaránt megfordul mindenki tíz üzletben. A szövetkezet dolgozói számszerint hárman vannak, alig győzik a kiszolgálást, mégis meglepő udvariassággal viseltetnek a vásárlók iránt. Szép példája a szocialista kereskedelem udvariasságának a falun. (Néhány városi üzlet dolgozói példát vehetnének róluk.) A polcokon roskadásig, de csinos rendben állnak az áruk. Van választék bőven, mert Kátai Ma- tild, aki a bolt ügyintézője, mindig idejekorán rendeli meg a szükséges árut, úgy, hogy mire a régi fogytán volna, már ott az új áru, egy-két esettőj eltekintve. Nagy örömmel fogadták a fogyasztók például az olcsó és erős bakancsokat. Ezekből egy hónap alatt 50—65 pár is elkelt, sőt most újabb megrendelést eszközöltek, de a szállítmány valahol elakadt, mert időszerűit meg kellett volna érkeznie. Sürgetni kell tehát a kiskunfélegyházi földművesszövetkezetnél. De valamit közösen nem értünk a gátériekkcl egyetemben. Még pedig azt, hogy gyufahiányuk van. Ám megyénk gyufagyára becsülettel teljesíti tervét. Hol van hát mégis a gyufa? — Erre a kérdésre mihamarabb adja meg Gátér dolgozóinak a megnyugtató választ a félegy- házi földművesszöve.tkezet. De ne késsen vele, mert a gátériek várják. (Előbb gyufát, aztán a választ.) Egy asszony lámpaüveget kért, de csak hármast kapott. Nyolcas lámpája van, nem teheti rá. Sürgősen kell intézkedni, hogy legyen választék lámpaüvegek között, akárcsak az üvegedények vagy más fogyasztási áru között, mert a lámpaüveg a környező tanyákon úgy kell, mint egy falat kenyér. Sokan vásárolnak zoknit, alsó- ruhát, törülközőket, különféle kötött árukat. A dolgozó parasztok, főként a parasztasszonyok, nagyon örülnek annak, hogy ruhaneműeket is árusít a szövetkezet, mert ez jelentős időmegtakarítást Is jelent, nem kell a városba menni kisebb dolgok után. A falu népe előreszámító. Már rizskása után érdeklődik, nehogy hoppon maradjon a téli vágások idején. Az ügyintéző már megtette a szükséges lépéseket ennek érdekében. Szép sikerrel zárult a könyv« hét is. Sok szépirodalmi és mezőgazdasági szakkönyvet bocsátott a szövetkezet a dolgozók rendelkezésére, kedvezményes áron. Még most is számos értékes irodalmi alkotás sorakozik a polcokon, amely naponként fogyatkozik. Jó hírt szerzett magának Gátéren a Kiskunfélegyházi Sütőipari Vállalat első és második számú sütőüzeme. Finom, ízletes kenyeret készítenek, mindenki elismeréssel adózik a pékek munkájáról. Az üzlet állandóan tiszta. Or- mándi Jánosné és Csikós László- né, a szövetkezet dolgozói gondoskodnak erről. A raktárban ts példás rend honol. A föidművesszövetkezetnek mintegy 300 tagja van, ez azt bizonyítja, hogy a dolgozó parasztok igazán a magukénak vallják a szövetkezetét. A részvények után másfél százalékos visszatérítésben részesülnek. A félév folyamán a szövetkezet a részesedési jegyekre előleget is bocsátott. Kiss Balázs 94 forintot, Kovács Vilmos 100 forintot kapott, persze rajtuk kívül valamennyien kaptak és az év végén még jóval többet kapnak. Megállapítható, hogy a gátéri földművesszövétkezet minden téren igyekszik kielégíteni a vásárló közönség igényeit. A vásárlók és a szövetkezet dólgozói komoly megbecsülést tanúsítanak egymás iránt. Azonban a kiskunfélegyházi földművesszövetkezet törődjön kissé többet a hozzátartozó gátért földműves- szövetkezettel, az áruellátás során. Igyekezzen gyorsan és jót dolgozni. Ne engedjen meg olyan dolgokat, amik csak a legkisebb mértékben is a dolgozó parasztság áruval való ellátását késlelteti, vagy akadályozza. Tanulmányozza fokozottabb mértékben a szövetkezetek problémáit és sürgősen orvosolja. Ha megfeledkezik rólunk — visszahívjuk... Csípős I őszi este volt. Hiába ragyogtak a csillagok Kalocsa felett, mégis a főútról befordulva egy mellékutcába a sötétség szinte megtorpantott bennünket. Az ember ilyenkor inkább érzi, mint látja, hogy nem egyenletes lába alatt a talaj. Az iskolahelyiség, ahol a 49-es választó- körzet tartotta tanácstagjelölő gyűlését, amolyan előcsarnok féle lehetett, pirosdrapériás elnöki asztallal, 20—30 székkel, meg a terem végében egy ping-pong asztallal. Kicsit megkésve érkeztünk. Beléptünkkor már a tanácstagi«3”'1* beszélt arról, hogy mit szándékozik tenni majd a választókörzet tagjainak érdekében, ha bizalmat szavaznak neki. Hátrakulcsolt kézzel állott. Szemét sokszor a szemközti falra szegezve, kereste mondanivalójához a megfelelő szavakat. Látszott rajta egy kis lámpaláz. Szavain érzett, hogy nem mindig fejezte ki ugyanazt, amit gondolt, vagy szeretett volna mondani annak a harmincegynéhány embernek, aki most őt figyelte. Hosszan beszélt. Néha közvetlen, szívből jövő szóval vitte előbbre mondanivalóját s ilyenkor azt gondoltam, nemsokára befejezi. Azután mintha elvesztette volna gondolatának fonalát, szavai ugyanoda kanyarodtak vissza, ahonnan felszólalása elindult. — Nemsokára azonban mégis befejezte s amit végezetül mondott, az maradt meg legjobban emlékezetemben : — Érdekeiket akkor tudom méltóan képviselni, ha mindegyikük segít, ha mindannyian élenjárnak az állam- polgári kötelezettségek teljesítésében. Csak így emelhetek igazán szót a körzet lakóinak érdekében, anélkül, hogy bárki is kifogást emelhetne kérésünk ellen. Amise I a jelölt neve után érdeklődtem, az elnökség egyik idős tagja emelkedett szólásra. Elmondotta, azért jöttek össze, hogy megválasszák képviselőjüket a tanácsban. Olyat, aki becsületes, akihez bátran fordulhatnak ügyes-bajos dolgaikkal. Akiben megbíznak, ö kisgyerek-korától ismeri Oláh Józsefet s csak jót mondhat róla. Ezért is szavaz neki bizalmat, mint tanácstagje- löltnek. Míg beszélt, én az embereket figyeltem. Rég nem láttam ilyen komoly, figyelő arcokat. Rég nem hallottam ilyen őszinte, közvetlen megnyilvánulásokat. Közben négy öt későn jövő is érkezett, lábujjhegyen mellénk lépdelve. — Most van hat óra, ilyenkor kell jönni — korholta a későn jövők egyikét, egy csinos, mosalygósszemű, gyap- júkendős fiatalasz- szonyt a hátsó sorban ülő idősebb nénik egyike. Akkor jutott csak eszembe, hogy megkérdezzem a mellettem álló városi tanácstitkárt, hány választópolgárnak kellett volna itt lenni? Válaszából megtudtam, hogy nem mindenki tudott eljönni. Van, aki dolgozik, van, aki »mindig« elfoglalt háziasszony, de van nem egy érdektelen is, aki »csak úgy« távol maradt... De akik itt vannak, azok régi kalocsaiak mindannyian s jó választópolgárokhoz híven, minden érdekli őket, ami körzetükben történik, ami panaszaik orvoslásával, vágyaik valóraváltásá- val összefügg. Oláh József jelölése ellen nem emelt szót senki. De miért is emelne. Ismerik jól, tudják, hogy a Dózsa György-utca csatornázásáért s a Széchenyi- utca útjavításáért sokszor emelt szót a tanácsnál s nem hagyta annyiban a dolgot, nem nyugodott, még a munkálatok meg nem kezdődtek. Ezért is volt egyhangú a választás, ezért lendült egyöntetűen magasba minden kéz, amikor szavazásra került a sor. — Ha jónak gondolnak — szólt végezetül az új tanácstagjelölt — köszönöm a megtiszteltetést, bizalmat, de hangsúlyozom, ha van jobb nálam... — Ismerjük mi magát Józsi bácsi — vágott szerénykedő szavaiba egy fiatalasszony — tudjuk, hogy meg fog felelni, de ha megfeledkezik rólunk, legyen nyugodt, vissza fogjuk hívni. I.xael I a figyelmeztetéssel, mondhatnám, véget is ért a jelölőgyűlés. Lehet, hogy volt, amit nem mondottak el a jelenlévők, ami belülmaradt a szívekben. De egy jelölőgyűlés még csak a kezdet. Kezdetnek pedig igen biztató volt az a néhány őszinte gondolat, dicsérő és figyelmeztető szó, ami itt elhangzott. A meginduló utcacsatornázás és útjavítás pedig már bi« zonyiték, hogy Oláh József hivatalsegédj mint tanácstag hű képviselője lesz válaszlóinak.' S. G.
