Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-23 / 251. szám

Egy hasznos népfront-bizottsági ülés Szakmáron Kitüntetések Alig alafcnlt meg Szakmá­ron a népfront-bizottság és már­is mennyit ötlet, mennyi kezde­ményezés, vidám munkás élet sarjadt terveiből. A napokban ülést tartott az a harminchat fő, akiket nemrégen választottak meg a Hazafias Népfront helyi bizottságába. En­nek az ülésnek az volt az egyet­len napirendi pontja, hogy meg­vitassák és rögzítsék a helyi népfront-bizottság akciópro- grammját. Jóleső érzés még le- .rni is mindazt, amiről azon az ülésen szó volt. S hozzátenni azt, hogy a népfront-bizottság tervének majd minden pontjá­ban figyelembeveszi a helyi adottságokat, a lakosság vélemé­nyét, vágyait és igényeit s ter­vei megvalósításához a lakos­ság segítségét kéri és igényli. A község már többször kérte, hogy építsenek megállót az ő falujuk határában. A válasz azonban az volt, hogy a MÁV a kérelmi beérkezések sorrend­jében építi fel az egyes váróter­meket, illetve vasútállomásokat. Előttük pedig már igen sokan kérvényezték, így felépítésére a közeljövőben nincs kilátás. Ezért javasolta Dusnoki Ferenc, a népfront-bizottság elnöke, hogy a váróterem építését oldja meg a község lakossága saját erejé­ből. Mivel pedig a felépítendő váróterem Szakmár községen kívül Miske, Drágszél és Ho- mokmégy községeknek lenne 'gyüttes váróterme, és megálló­ja, így, ha a négy község ösz- szefog, — csak 3000 fő támoga­tását véve alapul —, az építési hozzájárulás 4 forintba kerülne fejenként. De biztosak benne, hogy még ennél többen is fog­ják támogatni a népfront-bizott­ság javaslatát. Aem lilába, hogy a szak­máid gazdáknak egyik fő cél­kitűzése az állattenyésztés fel­lendítése, a bizottság ülésén is a legelő és a megfelelő takar­mány biztosításának kérdésében volt a legtöbb vita. A népfront- bizottság elnöke felvetette, hogy a legelők csupaszok, nincs raj­tuk semmiféle fa, ezért legalább a kutak körül, a delelőknél fá­sítani kellene. Felvetése alapján vita volt arról, hogy az ő kö­tött, szikes legelőjükön lehet-e fásítani. Igen különböztek a vé­lemények, de abban megegyez­tek, hogy fásítani kell. El is határozták, hogy tudományos véleményt kérnek, majd a legel­tetési bizottság figyelmét pedig felhívják, hogy mozgósítsa az ál­lattartó gazdákat a fásításra. Rideg Sándor arra tett javas­latot, hogy a kisülési legelőre tok vele, amit akartok ... Erejének végső megfeszítésé­vel beugrik a jázminbokor mö­gé. Bernât felkapja a zsákot s fut a legszélső oszlophoz. Útköz­ben torkaszakadtó.ból kiáltozik: — Drága híveim, szenvedő ke­resztény testvéreim! Siessetek az oszlophoz, szeretett plébánosunk, fötisztelendö Csalicska Ábrahám kegyes ajándékokat oszt széjjel köztetek! A péterkútí kántor előmászik a harmonium mögül. — Mit osztanak? — Ajándékot, — De mit? Bernât ledobja a zsákot s li­hegve átöleli az oszlopot. — Bukszát, pipát, nadrágszí­jat — sorolja, — tükröt, főzőka- nalat, harisnyatartót... A szőke zarándoknő felderül. Belekapaszkodik a hentesbe s húzza-vonja őt az oszlop felé. — Fussunk, szivecském, ha­risnyatartót kapunk! A hentes kitépi magát babája karjából. — Futok! De nem oda. — Halljátok? — üvölt a pé- terkiíti kántor, aki sebbel-lobbal rendbehozta a ruházatát s ka­vezető úton, az azt keresztül­szelő csatornán építsenek hi­dat. A marhákat ugyanis eddig a csatorna, miatt oda-vissza 5 kilométeres kerülővel hajtották ki a legelőre és haza. A bizott­ság el is határozta, hogy felkéri a Belvízlevezető Vállalatot, amelynek a csatorna kezelésé­ben van, hogy bocsásson a köz­ség rendelkezésére megfelelő méretű cementcsöveket, amit ők a csatornában lefektetnek, a hídépítés többi munkálatait pe­dig a legeltető gazdák mozgósí­tásával, illetvé segítségével vég­zik el. Szakmár község két legelőkút építésére 20.000 forintot kapott. A bizottság tagjai megtárgyalva a kútépítés költségeit, úgy lát­ták, hogy megfelelő mélységű kutakat ebből az összegből nem lehet építtetni. Ezért azt hatá­rozták el, hogy társadalmi mun­kával csökkentik az építési költ­séget. A legeltető gazdákkal megszervezik a fogatos téglaki­hordást, a fogatnélküliek pedig a földmunkában segítenének. Tervhmlték még azt is, hogy a legelők javítása érdeké­ben az ott igen elszaporodott tövísfélék és bokrok irtására mozgósítják a legeltető gazdá­kat és megszervezik a legelők őszi trágyázását a legeltetési bi­zottság segítségével. A szakmári népfront-bizottság egyik legfontosabb feladatának tartja az állatállomány fejlesz­tését, hogy bő trágyával javít­hassák a föld termőerejét. Tóth István felsőereki középparaszt javasolta, hogy mivel a csillag­fürt az ő kötött szikes talajukon nem terem meg, a helybeli álla­mi gazdaság kísérletezzen más zölölrágyázási lehetőséggel, pél­dául napraforgóval, mivel a vi­dék gazdái ezzel még nem fog­lalkoztak, nem ismerik előnyeit s illik, hogy elsőnek az állami gazdaság bizonyítsa be nekik eredményességét. Mint mondot­ta — azért is megfelelő ez ná­luk, mert a napraforgót közvet­len a tarlóba lehet vetni, így terméskiesés nincs. Többen javasolták a szárnyas baromfi, különösen a liba- és kacsahízlalás fellendítését a köz­ségben. A szállásokon lakó nép­front-bizottsági tagok pedig a birkatenyésztésre terelték a szót. Komoly vita alakult ki a szarvasmarhatenyésztés kérdé­sében. Felvetették, miszerint a községben akadálya a szarvas­marhatenyésztés fellendítésének, hogy nincs elég szálastakar­mány. Többen javasolták, hogy vessenek ezentúl a gazdák sok­kal több másodnövényt, mint ed­csdzó léptekkel csörtet a lánhoz, — halljátok? Potya nad­rágszíj! Gyerünk! Mire Csalicska Ábrahám elő­kerül az udvar árnyasabb részé­ről, a maradék zarándokhad ösz- szeverődík. Bíz nem sokan van­nak, legfeljebb ötvenen-hatva- iian, s mégha mind nyugodtan megállna a helyén, dehát nem állnak, hol az egyik nyargal el, hol a másik. A megviselt plébános letörli homlokát, a kék égbolt felé for­dítja hájas arcát s belefog az ünnepi beszédbe, mellyel emlé­kezetessé akarja tenni a hívők­nek az utolsó bodokházi búcsú­járást s az azzal egybekötött el­ső ajándékozást. Mintha a hí­veknek szükségük volna emlé­keztetőre. Nem felejtik el azok ezt a napot, míg élnek! — Gyermekeim! — kezdi fenn- költ szóval a plébános. — Ked­ves gyermekeim! Hanem abba is hagyja. A po- csolyás vízzel birkózó has gör­csös figyelmeztetést küld a fel­jebb székelő agynak, s Csalicska a tervezett szónoklat helyett jobbnak látja, ha egyszerűen belemarkol a zsákba s széjjel- szórja a hívek közt Oroszlán dig és silózzanak. A vélemé­nyek itt is különböztek. De a vitából mégis az lett a tanul­ság, hogy akkor válik be a má­sodvetés, ha a mag mindjárt az aratás után kerül a földbe, nem pedig hetekkel utána. A másod­vetéssel biztosítva van az átte- ieltetéshez szükséges takarmány s a silózott növények etetése kö­vetkeztében nő a tej hozam s vele növekedik a gazdák hasz­na is. Rideg Sándor útőr, az elnök­ség egyik tagja javasolta, hogy a kölcsönjegyzésből visszamara­dó összegből vegyenek téglát járdaépítéshez. Csak ez kerülne pénzbe, mert a fuvart elvégez­nék az érintett gazdák, s akinek fogata nincs, az gyalogmunká­val segítene. Javaslatát tervbe ;s vették, s úgy döntöttek, addig is, amíg a téglát meg nem ve­szik, elkezdik a lerakáshoz való alaphoz a homokhordást. Balogh Albert dolgozó paraszt felvetet­te, hogy az apaállatok takarmá­nyozása szállásukon eddig elég rendszertelen volt. A gondozók hordták a faluból a mindenkori takarmányt, s ez sokszor nem volt rendben. Tervbe is vették, miszerint javasolják a tanács­nak, hogy 10 naponként vitesse ki mindig a szállásokra a ta­karmányt az apaállatoknak. KI győzné felsorolni mgg mindazt, amit e hasznos nép­front-bizottsági ülésen tervbe­vettek. Felsőereken bedőléssel fenyeget a bikaistálló. Kérték a tanácsot ennek sürgős rendbe­hozatalára. Egy másik szállá­son, Alsóereken nem megfelelő a bika. Tervbevették kicserélé­sét. Az úttörőket és a DISZ- fiatalokat megbízzák a község fásításával. Javasolták, hogy a kultúrház belső bútorzatát kul- túrrendezvényekbői befolyó ősz- szegből bővítsék. Felkérték a ta­nácsot, hogy gondoskodjon meg­felelő állatorvosi rendelőhelyi­ségről, felvezetőtérről. Elhatá­rozták az utak mentén lévő csa­tornák kitisztítását. És így so­rolhatnánk tovább mindazt, ami ezen az ülésen szóba került, s tervbevétetett Szakmár dolgozó lakosságának érdekében. Amint a fentebbi sorok bizo­nyítják, sokféle dologgal foglal­kozik Szakmár község népfront- bizottsága. S bár még csak az első lépéseket tette meg mun­kája során, de már ebből is látják a község lakói, hogy te­vékenyen működik az egész falu érdekében, s olyan tervei van­nak, amelyeknek megvalósításá­ban saját érdekében tevékenyen és örömmel vesz részt a község valamennyi dolgozója. portékáját. — Ooohhohhóó! — ordít a pé- terkúti kántor, aki a nadrágszí­jak után kapkodott, de bizony egyet sem sikerült elcsípnie, mart egy repülő főzőkanál majd- nemhogy kiütötte a szemét. A hentes babájának viszont nad­rágszíj jutott, s a rózsaszínű, pompás, gumis harisnyatartó ott fityeg a sánta Patkós Ferenc fe- jetetején, aki még annyi fárad­ságot sem vesz magának, hogy megszabaduljon a mulatságos fejdísztöl, hanem azonmód, ha- risnyalartósan elkocog a bokrok közé. — Harisnyatartót kérek! — si­pítja a szőke zarándoknő. A péterkúti kántor letépi régi nadrágszíját. — Hát ezzel a vacakkal jár­jak? Adjatok egy nadrágszíjat! — Dóznit kérek! Doooóóznít! — rikolt a hentes, aki zilált öltözékben bújik elő az udvar sarkából. Az éppen jelenlévő zarándo­kok már tépik-marják egymást, tükrökön, bögréken taposnak, egymás kezéből szaggatják ki a repedező, széjjelpattanó, szaka­dozó kegytárgyakat, elrohannak, visszafutnak s újra a mara­kodásba vetik magukat. — Osszad! — nyögi Csalicska. — Osszad tovább! A káplánnak nyújtja a zsá­kot s hosszú időre eltűnik » víaskodás színteréről. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa az 1034. évi dunai árvíz- védekezésnél tanúsított kiemel­kedő munkájuk elismeréséül: Ördög Lászlónak, a bácskis- kunmegyei pártbizottság titká­rának, Szelepcsényi Imrének, a bácskiskunmegyei tanács VB- elnökhelyettesének, Zimmer­mann Jánosnak, a Bajai Posztó­Pénteken délelőtt bensőséges ünnepély színhelye volt a kecs­keméti tisztiklub helyisége. — Janza Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter helyettese ez alkalommal átadta a dunai árvízvédelmi munkáknál hős magatartást tanúsított tiszteknek a kormány kitüntetéseit. Tizen­nyolc tiszt állt vigyázzban, hogy átvegye a honvédelmi miniszter helyettesétől a kiemelkedő ár- vízvédelmi munkáért kormá­nyunk érdemérmét és az árvíz- védelmi emlékérmet. Az ünnep­ségen résztvett Halanda István és Putics József elvtárs is, a kecskeméti városi, illetve a kecskeméti járási pártbizottság első titkára. A városi tanácsot Méhész Árpád elnökhelyettes és Mező Mihály VB-titkár képvi­selte. A kitüntetések átnyujtá- sakor Janza Károly altábornagy beszédet intézett a hős katonák­hoz. Hangsúlyozta, hogy kormá­nyunk most megtisztelő elisme­résben részesíti a munka hőseit, akik a természet elemi erői el­leni harcban izzó hazaszerete­tüknek ragyogó példáját mutat­ták. A kitüntetett hős tisztek élenjáró harcosai, bátor pa­rancsnokai voltak az árvízvédel­mi küzdelemnek és jelentős mér­tékben hozzájárultak, hogy nem vált az árvíz nemzeti katasztró­fává, hogy nem váltak a duna- menti községek szörnyű pusztu­lás színhelyévé. A beszéddel és a honvédelmi miniszter hadparancsának felol­vasásával ért véget az ünnep­A Hazafias Népfront kiskun- halasi bizottsága október 23-án és 24-én ünnepségeket rendez a város felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából. 23- án este fáklyás felvonulást tart a város fiatalsága. Az út­törők megkoszorúzzák a Hó'sök Emlékművét, majd minden üzem a saját helyiségében kul­túrműsorral egybekötött ünnepi estet tart. 24- én zenés ébresztővel kéz­Amikor újra visszaballag az oszlop mellé, hóna alatt az el­maradhatatlan persellyel, már elült a csatazaj — csönd, békes­ség és átható szag honol a nap­sütötte zarándokudvaron. Sehol egy teremtett lélek, csupán a csendesen sirdogáló, magába- roskadt Bernât káplán támaszt­ja az oszlopot. Csalicska szívére szorítja ke­zét. Arcát meglegyinti a meg­semmisülés szellője. — Fiam... híveink? — Ehelmentek... — zokogja Bernât, — mindenki ehetnie- lient.. i Csalicska leül a kiürült zsák­ra, tenyerébe támasztja a fejét. — Egyedül maradtunk, fiam. Ezekkel a szörnyű emlékekkel... Ilöbölt se láttad? — Itt vagyok, tisztelendő úr — nyöszörgi a harangozó, aki a perselynyélre támaszkodva bo­torkál össze-vissza, mintha tele­itta volna magát szilvóriummal, — itt vagyok. De hogy meddig? Sírvafakad ő is. — Hiszen mi keresnivalónk van most már nekünk ebben a faluban? A zarándokudvar kapujánál Kádár András áll. Fekete kalap­ját szemére húzza, napégette arcán egy csipetnyi sajnálkozás sem látszik, amikor megszólal: •— Semmi! ­Vége, gyár dolgozójának a Murika. Érdemrend kitüntetést adomá­nyozta: A »Szocialista Munkáért Ér­demérem«- mel 84, a »Munka Érdemé rem«-mel 95 dolgozót tüntettek ki. A kitüntetettek va­lamennyien megkapták az árvíz- védelmi emlékérmet is. (MTI) ség. A nagyszerű tisztek átvet­ték a derék munka, a bátorság jutalmát. Utána a kitüntetettek elbeszélgettek a miniszter he­lyettesével. A kitüntetettek kö­zött sok ismerőssel találkoztunk, akik Tasstól Bajáig védték a gátakat. Ott láttuk K. Tóth tisz­tet, aki Kalimajornál 78 órán át küzdött az árral. A környékbeli lakosok egyszerűen úgy hívják, hogy K. Tóth elvtárs, a gátverés hőse. Az ünnepségen találkoz­tunk Czédényi Kálmán tiszt elv­társsal is, akinek egysége az árvíz tetőpontján hősiesen küz­dött a rések elzárásánál. Kato­nái Tass és Szalkszentmárton határában meggátolták, hogy a szennyes árvíz 5000 hold termő­földet öntsön el. Ott volt az ár- vízvédelem egyik-másik hőse is, Tanyi András, aki saját testé­vel torlaszolta el a gát rését mindaddig, míg a honvédség és a polgári lakosság homokzsá­kokkal sietett a segítségére. Boldogan, sugárzó arccal tá­voztak a kitüntetett tisztek a kecskeméti tisztiház helyiségei­ből. Visszaindultak a hétköznapi munkához, amely gyakran ugyancsak kemény helytállást kíván. A kitüntetett tisztek tud­ják, hogy az ország továbbra is sokat vár tőlük. A haza most nem kíván tőlük 78 órás mun­kát, mint az árvíz idején, hanem a nép jólétének hűséges, oda­adó szolgálatát. Ezzel az elha­tározással tértek vissza szolgá­lati helyükre a kitüntetett tisz­tek. dődik a nap, majd 10 órakor a népfront-bizottság megnyitja az ünnepi nagygyűlést. A délelőtti ünnepség a koszorúzással ér vé­get. Délután sportműsorok szó­rakoztatják a dolgozókat, majd este a város valamennyi kultúr- csoportja műsort ad a járási kultúrházban. Külföldi hírek PEKING. (Uj-Kína) Dzsava- harlal Nehru, indiai miniszter- elnök és leánya, Indira Gandhi szerdán Csou En-lajjal, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöké­vel ebédelt. Csütörtökön Szung Csing-linggel, az országos népi gyűlés elnökségének alelnökével villásreggelizett. NEW YORK (TASZSZ) K. V. Kiszelov, az ENSZ 9. ülésszakán részvevő bjelorussz küldöttség vezetője, a Bjelorussz SZSZK külügyminisztere és miniszterta­nácsának elnökhelyettese, októ­ber 20-án fogadást adott az ENSZ 9. ülésszakán részvevő küldöttek tiszteletére. A fogadáson megjelent A. J. Visinszkij, a Szovjetunió kül­döttségének vezetője, a Szovjet­unió külügyminiszterének első helyettese, továbbá több kül­döttség vezetője, több küldött- ségi tag, a haladó amerikai köz­élet több képviselője s több kül­földi és szovjet újságíró. A Magyar Rádió helyszíni közvetítései a Hazafias Népfront-kongresszusról A Magyar Rádió október 23-án és 24-én helyszíni közvetítést ad a Hazafias Népfront kon­gresszusáról; Október 23-án, szombaton a Kossuth-adón 19 órai kezdettel, 24-én, vasárnap ugyancsak a Kossuth-adón 19 órától 20.20-U: DOBOZY IMRE, (35) A SZENT KÚT — Aujjaj — nyögi, — csinálja­Kitüntették az árvízvédelem hős tisztjeit Felszabadulásának tizedik évfordulóját ünnepli Kiskunhalas

Next

/
Oldalképek
Tartalom