Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-03 / 234. szám

1.123.634.300 forinttal zárult az Ötödik Békekölcsön jegyzése

A pénzügyminiszter közli; az Ötödik Békekölcsön jegyzését október hó 2-án este lezárta. 1.100 millió forint összegben kibocsátott kölcsönt dolgozó népünk túljegyezte. A jegyzés lezárásakor a jegyzés összege 1,123.634.300 Ft. Az ország egész dolgozó népe lelkesedéssel vett részt a jegyzésben. Kimagasló volt a jegyzés Budapesten. Élenjárt a jegyzésben az ipari munkásság. Kiválóan jegyeztek a szocialista nagyüzemek közül az RM. Müvek, a Lenin Kohászati Művek, az Ózdi Kohászati Müvek, a Sztálin- Vasmű, a DIMÁVAG, Diósgyőri Gépgyár, a MÂVAG Mozdony- és Gépgyár, a Klemcnt Gottwald Villamossági Gyár, Óbudai Hajógyár, Magyar Pamutipar, Kelenföldi Textilkombinát, Magyar Posztógyár, Győri Gyapjúfonó és Szövőgyár. Jelentősen emelkedett a dolgozó parasztság jegyzése. A megyék között legjobb eredményt Borsod és Zala megye érte el. (MTI)

Kompenzációs egyezmény! Írtak alá

a szovjet külkereskedelmi szervezetek és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság szövetségi külkereskedelmi kamarája képviselői október elsején Belgrád- ban, a szovjet és jugoszláv külkereskedelmi szervezetek kölcsönös áruszállításairól.

Az egyezmény szerint a Szovjetunióból nyersolajat, gyapotot, mangánércet, antrecitot, rotációs papírt szállítanak Jugoszláviába, Jugoszláviából a Szovjetunióba pedig húst, kendert, dohányt, marónátrönt, kal- cinált szódát, etilalkoholt és kalciumkarbidot szállítanak.

Az áruk javarészét mindkét léi a folyó év végéig szállítja le. (MTI)

i\ E KIKÉ T K Ü ZI I Z E II L E

A londoni West End szivében

,óvő Lancester Houseban Edén brit külügyminiszter elnökletével kedden megnyílt a kilenc nyugati ország külügyminisztereinek értekezlete, amelynek elsőrendű feladata — rendezőinek reményei szerint — a nyugati -egységen« ejtett párizsi csorba kiköszörülése, a francia nemzetgyűlés által elvetett EVK szerződés helyébe pótmegoldás keresése, magyarán: a náci mili- tarizmus teljes szabadjára engedése.

A londoni értekezlet előzményei világosan azt bizonyítják, hogy az -európai egység« kialakulásának elhúzódása miatt türelmetlenkedő amerikai imperializmus most minden eszközzel a szájízének megfelelő döntést akarja kicsikarni. Dullesnek az EVK francia parlamentben történt elvetését követő európai -villámlátogatása«, amikor Párizst elkerülve Bonnba utazott szinte szimbolikus kifejezése volt az amerikai külpolitika útirányának is. Ezt a dullesi tapintatlanságot csak fokozta Gruenther amerikai tábornoknak, az atlanti szövetség európai fegyveres erői főparancsnokának csaknem a londoni értekezlet előestéjén francia nagyiparosok előtt elhangzott beszéde, amely- lyel újabb nyomást akart gyakorolni Franciaországra. Gruen- 'her szembefordult Mendes- Trance miniszterelnöknek azokkal a javaslataival, amelyek ar- a irányulnak, hogy egy nyu- iatcurópai blokk létrehozása

esetén vegyék ellenőrzés alá a német csapatkontingenseket és a haditermelést. v

Amint már az előjeleken is lemérhető, a nyugati polgári sajtó méltán nevezte a londoni tanácskozást -a legkritikusabb nyugati értekezletnek«: a kilenc hatalmat éles ellentétek állítják egymással szembe.« A tanácskozások részvevői elgtt három emlékirat fekszik:

Az angol memorandum, az úgynevezett Eden-terv, amely azt kívánja, hogy a brüsszeli egyezményt terjesszék ki Nyu- gat-Németországra és Olaszországra, s ennek kapcsán -egyezzenek meg Németországnak a nyugati védelemhez való hozzájárulása tekintetében«, nagyobb súlyt biztosítva az ellenőrzésben a NATO-nak, mint a brüsszeli szerződésben. Adenauer memoranduma, amely a megszállló statútum azonnali megszüntetését és Nyugat-Németország szuverenitásának feltétel nélküli megadását követeli és egyben pedig azt kívánja, hogy Nyu- gat-Németországot egyszerre kapcsolják be mind a brüsszeli egyezménybe, mind az atlanti szövetségbe. És végül Mendes- France terve, amely hozzájárul ugyan Nyugat-Németország és Olaszország bevonásához a brüsszeli egyezmény keretében, de ragaszkodik ahhoz, hogy Nyugat-Németország remilitari- zálásának ellenőrzését intézményesen biztosítsák.

Tehát — amint a Pravda

hasábjain -megfigyelő« aláírással megjelent cikk világosan megvonja a mérleget: -a londoni értekezleten valamennyien készek fegyvert adni a nyugatnémet revansiszták kezébe, de arra vonatkozólag, hogy mily módon tegyék ezt, nem jött létre köztük megegyezés.«

Ezen a tényen nem változtatnak azok az optimista hangú burzsoá sajtóhangok sem, amelyek az utóbbi napokban -fordulatokról«, sőt bizonyos megállapodásokról is szólnak. Dulles amerikai külügyminiszternek a tanácskozás részvevőire gyakorolt nyomást szolgáló nyilatkozata, hogy -az Európának nyújtott amerikai segítséget esetleg erősen csökkentik« — a Reuter szerint — -valószínűleg Anglia szorosabb együttműködése felé lendíti a mérleg nyelvét«, és nyilvánvalóan az amerikai nyomás következménye Edennek az a kijelentése, hogy Anglia kész 1998-ig négy hadosztályt és taktikai légierőt Európában tartani. E -fordulatnak« kikiáltott nyilatkozatoknál az eddigi megállapodások sem erőteljesebbek. Az AFP szerint az értekezlet részvevői -elfogadták, hogy a brüsszeli szerződés szervezete mélyebb tartalmat kap és politikailag, katonailag, valamint gazdaságilag az -új európai építmény« alapjául fog szolgálni. A végső szót a népek mondják ki. Hiszen elvi megállapodás történt az EVK kérdésében is s a népek akarata mégis elsöpörte.

A Kínai Népköztársaság nemzetvédelmi miniszterének napíparancsa

PEKING (Uj-Kína) Peng Tö- Huaj, a Kínai Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere a Kínai Népköztársaság kikiáltásának ötödik évfordulója alkalmából napiparancsot adott ki a kínai felszabadító néphadsereg parancsnokainak és harcosainak, amely többi között a következőket mondja:

A kínai nép a nagy Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal, valamint a szomszédos békeszerető országokkal és az egész világ más békeszerető országaival és népeivel együttesen nagy eredményeket mutathat fel Ázsia és az egész világ békéjének fenntartásáért és a nemzetközi feszültség enyhüléséért vívott harcban, ilyen például a koreai fegyverszünet és az indokínai béke helyreállítása. Napról-napra szorosabbá válik békés együttműködésünk az összes békeszerető országokkal.

Ez év szeptember 15-től 28-ig, az országszerte megtartott általános választást követően lezajlott a Kínai Népköztársaság első országos népi gyűlésének első ülésszaka. Mao Ce-tung elnöki minőségében a következőiket mondotta: -Ez az ülésszak nagy történelmi jelentőségű. Mérföldkövet jelent, amely azokat az új győzelmeket és azt az új előrehaladást jelzi, amelyet népünk, köztársaságunknak 1949- ben történt megalapítása óta felmutathat és az alkotmány, amelyet ez az ülésszak alkot meg és fogad el, nagyban hozzájárul majd országunk szocialista ügyének előrehaladásához.«

Az alkotmány kimondja: -AÎ Kínai Népköztársaság hadereje a népé.«

Az alkotmány leszögezi, hogy a Kínai Népköztársaság hadere« jének szent kötelessége -meg-* őrizni a népi forradalom és a nemzeti újjáépülés vívmányait s megvédelmezni az ország szu« verénitását, területi sértheteí« lenségét és biztonságát.«

A Taivan felszabadításáért fo« lyó küzdelem éppen ezért a ki-* nai nép felszabadító háborúja« nak még meg nem valósított fel-* adatát jelenti. A kínai felszaha-* dító néphadsereg dicső köteles-* sége Taivan felszabadítása. Had« seregünknek szorosan kapcso« lódnia kell az egész ország né-* péhez és meg kell kétszereznie erőfeszítéseit, hogy teljes bi« zonysággal felszabadíthassuk Taivant az amerikai imperialism ták és Csang Kai-sek áruló' klikkjének igája alól. Nem fogunk nyugodni, amíg célunkat el nem értük. Harcunk igazságos: győzelmünk bizonyos.

Legyetek állandóan harcra« készek: fokozzátok katonai és politikai felkészültségieket; fokozzátok egységeteket a cél ér« dekében; fejlesszétek szocialista; öntudatotokat; igyekezzetek okulni a szovjet hadseregnek, a modern hadviselés mesterének: fejlett ismereteiből; mutassatok példát a forradalmi hősiességből; engedelmeskedjetek a parancsoknak; tartsátok fenn a fegyelmet; igyekezzetek megvalósítani és biztosítani minden előttetek álló katonai feladat si« keres teljesítését. (MTI)

Scelba bukása

PÁRIZS (MTI) Az olasz kereszténydemokrácia súlyos válsága nyugaton felkelti a politikai körök érdeklődését. André Clot, az »AFP« munkatársa erről szóló kommentárjában, mint végső következtetést levonja, hogy a jelenlegi olasz kormánynak, Scelba kabinetjének bukása elkerülhetetlen.

A hírmagyarázó a legutóbbi,

— a Montesi-üggyel kapcsolatos

— bizalmi szavazást veszi kiindulópontnak és leszögezi: »Noha Mario Scelba igen kis többséggel bizalmat kapott«, ez mégsem rendez semmit, a miniszterelkeriiilietelleu

elnök helyzete nem erősödött meg a siker következtében. —* »Sőt — amint André Clot is rámutat — Olaszország lakosságának jelentős része az Olasz Kom« munista Párt és az Olasz Szocia-* lista Párt felvilágosítása nyomán elhiszi, hogy a keresztény- demokrata párt minden ízében korrupt. Ez a két párt (a kommunista pártról és a szociális« tákról. van szó), még a parlamenti többséget is megingatta..* Ez a többség egyébként is nagyon ingatag, ahogyan az iga- zolódást nyert az 1953-as júniusi választásokon.« (MTI)

DOBOZY IMRE:

(18)

A S

— Lesz?

Csalicska meggyötört képpel látogat.

— Lesz, lesz. Esténként elálltul a forrás, de reggelre mindig összegyűlik egy kis vizecske.

— Aha, értem.

—No, akkor eridj haza, gyermekem. Te is, Márton gazda. Ss ne feledjétek el: a szent kút mostani állapotáról a világnak lem kell tudomást szereznie, dehogy a szent titkok kifecse- jésének bűnébe essetek, kedves líveim, mert telketeknek nem esz nyugalma.

— Dehogyis fecsegünk! — eleli Puska Ignác, aki most nár alig várja, hogy kívül ke- •üljön a plébániákért kapuján. fe jó ég, micsoda pecsenye lesz rbből! Sátán, dugulás, apadás, mmpálás, lesz víz vagy nem lesz nz — uhh, mennyi bonyodalom. 3s mindezt ő, Puska Ignác lá- alhatja ki az alsó és felső szom- .zédságnak, illő szemforgatás cőzben; ő, aki különben rendszerint utolsónak hallja a faluján szálló híreket, hiszen na- lyot hall. Nem, ennyi boldogságot nem lehet kibírni! Már elő- e látja, hogy az alsó szomszéd, Tántos Mári néni fuldoklik izgalmában: ha valami izgató íjdonságot hall, levegőért kapkod, cikákol, mint a hízóliba, ímelyiknek a gégéjében elakad i kukoricaszem. A fekete, ci- )ányforma, mitugrálsz kis Mo- lyoró Bálintné bizonyosan leejt :gy tányért, bögrét, vagy vizesvödröt: mindig leejt vau...út, ha friss pletyka jut a fülébe. Az ura annak rendje-módja szerint elhegedüli a nótáját, ha később a disznóól mögött felfedezi a törött cserepet, lepattogzott zománcot. Litániás Balogh Mi- hályné összecsapja a tenyerét, nagyot kiált, szent isten; azzal nyargal a szomszédba, mert semmit sem bír magában tartani egy percig sem. Hát a hordóhasú, szuszogó egyházgondnok, Lepedő Gergely? Ohó, az otthagy csapot-papot, nyomban befog és átszekerezik Péterkút- ra, a sógorához, csakhogy elsőnek ő adhassa hírül a szent kút körül zajló eseményeket.

Puska Ignác reszket a gyönyörűségtől. Reggelre, legkésőbb a, kismise végére mindenki mindent tud! És a faluban szájról- szájra jár: Puska Ignác mondta, a derék Puska Ignác mondta, ej de jó füle van annak a Puska Ignácnak ...

— Isten áldja, tisztelendő úr! — üvölti boldogan. — Isten áldja!

Meglóbálja a disznóölőkést s elnyargal. Bazsalgó Márton utána kocog.

— Csakhogy elhordták az irhájukat! — mormog Hőből harangozó.

Csalicska egy árva szót sem szól. Szívét-lelkét betölti a vágy: eltűnni innen, ebből az elátkozott kertből, kétszer megforgatni a kulcsot a vastag tölgy■>

faajtó zárjában, végignyújtózni a puha ágyon, a kellemesen hűvös és csöndes hálószobában, s aludni, mit sem tudva e bűnös világról.

Nekiiramodik, s az efféle sebes mozgáshoz nem szokott pocakja jobbra-balra lendül. Hőből harangozó s Bernât káplán alig tudnak a nyomában maradni.

Már-már minden rendben volna, Csalicska Ábrahám éppen reverendája legalsó gombjait gombolgatja az ágy szélén ülve, amikor kívülről megkocogtatják a zsalugátert.

— Ki az? — riad a plébános.

—■ Én! — felel egy dörmögő,

mély hang. Uramjézus, ez Oroszlán. Mi baj van már megint?

— Mindjárt, édes fiam, mindjárt.

Előrántja a párnája alá dugott kulcsot, sietősen végigcsoszog a homályba borult folyosón s kinyitja az ajtót.

— Nos?

Oroszlán megbillenti a kalapja szélét.

— Várjon egy kicsit, tisztelendő úr. Vendéget is hozok.

A hajdani elsőgazda mögött álmasszemű, feketehajú, kócos férfiember lép a folyosóra. Szem- melláthatóan az ágyból ugrasztották ki, még arra se volt érkezése, hogy ingét begyűrje a nadrágjába. A fekete ember borostás állát vakargatja s bosszúsan dünnyögi:

— Jóestét. Ámbár lassan jó- reggelt is mondhatnék.

Csalicska a szemét erőlteti s emlékezetében kutat. Ki lehet

ez a jóember? Hm. Vájjon ki? Végül is megkérdezi:

— Idevalósi vagy, édes fiam?

— Hát hogyne. A plébános úr keresztelt meg, vagy harminc esztendővel ezelőtt.

— Éhem. És hogy hívnak?

— Pásztor. Pásztor Béni.

— Ahá, a kertész. Ugye? No, mi járatban vagy, édes fiam?

Pásztor a vállát vonogatja.

— Én? Nem volnék én semminő járatban. Oroszlán úrnak volt valami dolga az én fundu- somon, hát amiatt jöttem. Vagyis a víz miatt.

— A víz miatt?

— Igenis! A Gajáról nem lehet vizet hordani. Megmondtam, punktum!

Csalicska ijedten tessékeli befelé a mérges kertészt.

— Gyerünk az irodába, fiam, ott nyugodtan beszélgethetünk.

De hiszen éppen az a baj, hogy Pásztor Béni nem akar nyugodtan beszélni. Jóformán le sem ül, máris az asztalt veri, hogy a tintatartó versenyt ugrál a fából faragott szent Antallal.

— Hogyan gondolja ezt, Oroszlán Bertalan? És hogyan gondolja a plébános úr? Én fizetem a vízdíjat, más meg elhordja a vizet? Nem és nem, százszor is nem! Kétszáz öl uborkám van, alig győzöm öntözni; a paprika, kalarábé, kelkáposzta is kívánja a vizet, s ha nem akarom, hogy az idén is ráfizessek a salátára, mint tavaly, azt is meg kell locsolni.

— De édes fiam...

— Édes, vagy nem édes, nem engedem, hogy a vízhez nyúljanak. Negyedik hete nem vsát egy

csepp eső sem, a Gajdnak éppen csak a fenekén csergedez egy kis vizecske. Mi lesz, ha, még abból is elvisznek? Tönkremegyek!

Csalicska lesújtó pillantással méregeti Oroszlánt:

— Fiam, te is úgy jársz-kelsz a világban, akár a vak ló. Miért éppen a kertész földje mellől akartál vizet hozni? Miért nem mentél egy kicsikét lejjebb, a rét alá?

Pásztor felpattan, majdhogynem felrúgja a széket.

— Hát nem mindegy az? Víz — víz. Akár lejjebb, akár feljebb lopja meg a vizemet, kitekerem a nyaltát! Nem akarják megérteni, hogy én kertész vagyok, öntöznöm kell s jóformán a vízből élek?

— Mi is ... — motyogja Csalicska.

Szerencsére a kertész se lát* se hall, csak mondja a magáét,

— A paradicsomról el is felejtkeztem. Több, mint ezer palántát ültettem ki: mit csinálok velük, ha nem lesz vizem?

Oroszlán tétován feszeleg a széken, Csalicska gondolatokba merül s közben megpróbálja rendbeszedni zilált vonásait.

— Ejnye, fiam — feddi a kertészt, — úgy látszik te többre becsülöd a száron nőtt paradicsomot, mint az igazit, az ágit.

— Mit tegyek? Ha egyszer aZ égi paradicsommal nem állhatok ki a standra ...

— Cssss! Hallgass, fiam, az úr nevében szólok hozzád. Mivégre élsz te a világban? Lótsz- futsz, mint akit kerget a tatár: se éjjeled, se nappalod azért a kis termésért, haszonért.

(Folytatása következik.)