Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-22 / 250. szám

A 64/1 Építési Vállalat véget vei a huzavonának 5000 bányatámfa október 27-ig Még ebben az évben beíejezi az 1953-ról átnyúló kecskeméti házfelújításokat A napokban a Báthory-utcá- ban jártam. Előttem imbolygóit két fiatalember. Kissé sokat ön­töttek a garatra. — Nézd, Pista, a kémény van beszeszelve, vagy én?! A fiatalabbik az egyik ház kéményére mutatott. Én is arra néztem. Valóban, olyan ez a kémény, amelyet a napokban emelt a Tatarozási Vállalat, mintha félrefordult volna a ka­lapja. — És ez a kerítés Is mi­féle kontármunka —* bökte ki a másik. Havonta 200—250 kérelem — elintézve csak 50 Ha már külsőleg ilyen szak­szerűtlen munkát végeztek a tatarozók, hát milyen lehet a lakásokban a karbantartás. Erő­sen kifogásolható. Nem csoda, na a lakók szidják a KIK-et. A KIK központi irodájában ezek a hangok nem ismeretlenek, hi­szen a vállalat 709 házat kezel 3567 bérleménnyel. Ezek a szá­mok jelzik, hogy milyen nagy feladat Kecskeméten az állag­megóvás és a karbantartás. Jól emlékszem, mikor Kecskemétre helyeztek, vagy 50—60 bútoro­zott szobát néztem. Igen sok olyan házba jutottam, amelyet úgyszólván csak a sóhajtás tar­tott össze. A volt háztulajdonosok hosz- szú időn keresztül csak a bért zsebelték be, felújításra semmit sem költöttek. Ennek az átkos gazdálkodásnak ►örökségét-« vette a nyakába a KIK, így azon már nem csodál­kozom, hogy havonta 200—230 bérlő dörömböl a KIK-nél, hogy lakásán kisebb-nagyobb javítá­sokat, karbantartási munkát végezzen. A javítási, karban’-ir- tási kérelmekből mindössze fél- százat tud e KIK kielégíteni. Hónapokig tartó késlekedő munka A kecskeméti dolgozók szeret­nének jobban, kényelmesebben, egészségesebb körülmények kö­zött élni, lakni. Erre a tavalyi júniusi párthatározat megterem- .ette a lehetőségeket. Vájjon iiol sikkadtak el Kecskeméten a határozat végrehajtásának a munkái? Először is abban, hogy szél forgácsolódon a felújí­tási munka. Felújítást végez a *64/1, Építési Vállalat, a Tatarozási Vállalat s a KIK műhelyrészlege. Sok bá­ba között elvész a gyermek — tartja a közmondás. A vállala­toknál ellaposodott a végrehaj­tás. A 64/1. Építési Vállalatnak az 1953. évről 1954-re átnyúló építkezéseit már régen be kellett volna fejeznie. A vállalat újabb és újabb akadályokat jelentett. Hónapról-hónapra húzódtak a munkák. Több háznál a készült­ségi fok 85 százalék. Vagyis a befejezés küszöbén állnak — s mégsem készülnek el. A lakók pedig napról-napra szidták a KIK-et, a vállalatot. A KIK már felsőbb hatósághoz is for­dult segítségért. A Központi Ve­zetőség határozata és a megyei pártaktíva nyomán végre meg­értették a 64/1. Építési Vállalat­nál is, hogy véget kell vetni a huza-vonának. Tegnap jegyző­könyvet írtak alá, amelyben a vállalat kötelezte magát, hogy még ebben az évben befejezi a felújítási munkát a Batthyány-utca 31, az Erdős Imre-utcai és a Jókai-utca 30, 36, 38, 40. és 42. sz. házaknál. Kötbérigénnyel nem tatarozhatunk Itt áz ideje, hogy a Tataro­zási Vállalatnál is érvényt sze­rezzenek a KV és a megyei pártaktíva határozatának. Ez a vállalat ugyanis 14 ház teljes felújítására kapptt megbízást. — Előreláthatólag november 30-ig nyolc háznál befejezik a felújí­tást. Hat épületnél igen vonta­tottan halad a munka. E házak felújítása, ha fordulatot nem te­remt munkájában a vállalat, már ebben az évben nem készül el. És megengedhetetlen a júni­usi párthatározat semmibevevé­se, hogy 10 háznál a munkákat még el sem kezdték. Azzal nincs elintézve az ügy, hogy a KIK kötbérigénnyel lé­pett fel. Szigorú vizsgálatot kell indítani. Ha a vállalat vezetői­nek rossz gazdálkodása, vagy bűnös mulasztása okozta a tét­lenséget, akkor szigorúan vonják felelősségre őket. Ha pedig szer­vezési hibák gátolnák a munkát, akkor sürgősen szervezzük át az egész tatarozási, felújítási munkát. A lakosok már megelégelték a hónapokig tartó huza-vonát, a sok akadálybejelentést. Egykézbe a felújítást Érdekes, hogy mind a 64/1 Építési Vállalat, mind a Tata­rozás! Vállalat állandóan mun­káshiányról panaszkodik. A KIK műhelyrészlegnek pedig mindig volt embere. A KIK-ncl több műszaki szakember csak azzal fog­lalkozik, hogy a két építési vállalat munkáit ellenőrzi. Sok ellenőrzési munkája nem volt, mert nem igen folytak fel­újítások. Nem volna-e helye­sebb, ha a KIK-nek adnának le­hetőséget, hogy végezze a tata­rozást, felújítást, hiszen hozzá futnak be a lakosok kérelmei, panaszai, vagy pedig a Tataro­zási Vállalat végleg azzal fog­lalkozna, amiért életrehívták. Mind a városi, mind a megyei községgazdálkodási osztály­nak az lenne egyik legsür­gősebb teendője, hogy végre rendet teremtsen a kecske­méti felújítási munkáknál. A huza-vona sok családot érint, ez a tény gyorsabb és alapo­sabb munkára sarkalja mind a hatóságokat, mind az építési vállalatokat! F. J. Az eddigi szokásától eltérően, pénteken reggel korábban bé- yegeztette le kapukártyáját. Jóval fél 7 előtt már ott könyökölt a munkaasztalon s jegyzetelt. Öltözéke kifogástalan tiszta, ba­kancsa befűzve, frissen borotvált. Bibók Béláról van szó, aki csoportvezető, pártcsoportbizalmi a Bányászati Berendezések Gyárában. Jó 10 perc múlva egy gyermekaxcú ifjúmunkás jön a munkaasztalhoz. Balanyi János DISZ-fiatal köszönti csoport- vezetőjét. — Nem tudtam megelőzni ma sem, Bibók szaktársat. — Pedig látom, hogy most is nagyon igyekezett, Ez igen szép, dicséretes dolog. Jól esett a fiúnak a dicsérő szó. Az arcát a szokottnál erősebb pir borítja. Bibók Béla — bár szófukar ember hírében ismerik — száján most mégis kicsúszott a dicsérő szó. A kis papírlapon pedig egyre több szám gyűlt össze, egyre több félmondat kapott helyet, amit csak Bibók Béla tud megér­teni, másokkal megértetni. Csak akkor tekintett fel, amikor újabb jószerencsét köszöntéssel tudatták a brigád tagjai, akik a szokásos megbeszéléshez már összegyűltek. — Bibók szaktárs, együtt vagyunk — szól ismét a »-kis-“ Balanyi. — Hát, akkor beszélgessünk. — Mégegyszer körülnéz, s meg­kérdezi: senki se hiányzik? ■— Derék munkát végeztünk szeptemberben — kezdi Bibós Béla. — A feladatul kapott 1000 bányatámfát elkészítettük. De beszéljünk röviden a holnapról. Havi tervünk októberben 5000 darab támfa összeszerelése. Ezt előbb is el tudjuk készíteni, El is kell készítenünk, mert ez nekünk is hasznos, A többiek fejük bólintásával helyeselnek. A fiatal Balanyi kér szót. —- Hát akkor cselekedjünk, de gyorsan. Javasolom, hogy az október havi tervünket 28-ra fejez­zük be. — Az én véleményem az, — jegyzi meg ismét Bibók Béla —, hogyha igyekszünk, havi tervünket október 27-ig befejezzük. Ha ebben megegyezünk, akkor ez lesz november 7-re a vállalásunk. A brigád tagjai egy rövid ideig gondolkodnak, majd szinte egyszerre válaszolják: legyen hát, akkor október 27, Ezután megbeszélték, hogy mimódon teljesíthetik vállalásukat. Estére megírta a felajánlást. Másnap reggel mégegyszer fel­olvasta a brigádnak. Helyeselték. Most pedig készüljünk elő s mai munkára. A szerszámos ládákból előkerült a kalapács, véső, reszelő, mindenki elfoglalja helyét a munkaasztal mellett. Bibók Béla is, az egyik satupadnál dolgozik. Egy óra múlva leteszi a reszelőt s odalép Kasza Ferenchez. Megnézi munkáját, majd röviden szól: kényelmesen dolgozol szaktárs, pedig jobban is tudsz. Ha így dolgozol, nem egyezünk meg, de a brigád tagjai sem. Azután Balanyi Jánoshoz lép. Jól haladsz, csak így tovább; Büszke vagyok rád. A kommunista azért kommunista, hogy első legyen a munkában is, de nem nézi el a tunyaságot sem, • — Hát azért jön be az ember a gyárba, hogy dolgozzon, ne­csak az időt töltse. — így van, de még többen másképpen gondolkodnak. Most elmegyek a művezetői irodába. Ha valaki keres, várjon meg. Benyitja a művezetői iroda ajtaját, jószerencsét köszöntés­sel belép, de nem ül le, mert drága az ideje, — Köszörű kéne Szőke elvtárs, Három hónap óta csak ígé­retet kaptam Cseh elvtárstól. Szőke elvtárs mosolyogva ígéri meg, hogy sürgősen meg­szerzi. Bibók elvtársnak van a tarsolyában egy újabb jó elgondolás. Hulladékanyagból csúzdát épít, s ezzel kiküszöböli azt, hogy egy munkadarabot négyszer kelljen kézbe venni, Ez is 15 százalék+ kai növeli a munka termelékenységét. Elintézte a dolgát, siet a brigádhoz. Röviden így szól: Lesz' köszörű. Sőt csúzdát is építünk, hogy még könnyebb legyen a munka. A köszörű már működik s mintegy 15 százalékkal növelte a termelékenységet. Rövidesen megépítik a csúzdát is. Az 5000 támfát, talán még 27-e előtt összeszerelik. Ami nekem haszon, az jó az országnak is »Soha nem volt nagyobb lehetősége annak, hogy fellendítsük bácskai acélos búzánk, sertéstenyésztésünk, baromfiállományunk, ízes, zamatos gyümölcseink, zöldségfélénk, homoki boraink jó hírnevét.« (Elhangzott a megyei pártaktíván.) Felsőkisteleken, a soltvadkerti kövesút mentén Gyönyörűen munkált kis gyümölcsös fekszik. Egyik része barackos, néhány Körösi-meggyfá­val tarkítva, másik felén fiatal kifferfák roska­doznak a termés alatt. A fák közét is hasznosítja a gazda: 25—30 kilós takarmánytökök sárgulnak, bokornyi takarmánykáposzta és karvastagságú sárgarépa zöldéi a homokban. (Egy közepes répát próbaképpen lemértünk: szűkén 2 kilós volt.) A gyümölcsös gazdája Vili Sándor dolgozó pa­raszt. Október 23-án küldöttként vesz részt a Hazafias Népfront országos kongresszusán. Ez az ember néhány éve kuláklistán volt. De erről be­széljen ő maga: — 19i3-ban kezdtem telepítgetni ezt a sivár ho­mokot, a magam két kezével, sok-sok áldozattal. Fillérekből kuporgattam a csemeték árát. Már­ciustól késő őszig kint éltem itt a feleségemmel, együtt túrtuk, szelídítettük a homokot. Amikor meglett a három hold gyümölcsös és még maradt egy kétholdas darab bucka: oda erdőt telepítet­tem. Volt egy kis szőlőm is, így a felszorzás után egyszercsak kulák lettem. Két éve még négy hí­zottsertést és két marhát kellett beadnom, nem beszélve az adóról. Megvettem és beadtam szó nélkül, de nem is ez fájt legjobban. Hanem azt nem értettem sehogyan: hogy vehetnek en­gem egy kalap alá azokkal, akik életükben min­iig csakugyan a más munkájából éltek, míg az in tenyerem becsületes munkában kérgesedéit meg.' Szégyen és bosszúság volt no. De elmúlt és megváltozott minden.., ,— És most? — Hasonlítani sem lehet. Beadásom nincs a gyümölcsös után, mert szerződésre veszi a MEZÓKER. Most a körtét szállítja már napok óta. A fizetségre sincs panaszom. Az elsőosztályú ár 3.50, százalékkal együtt felrúg 3.80-ra. Az én termésemnek pedig nagyrésze elsőosztályú ... A barack is elég szépen termett, ' a fagy ellenére. A feleségem meg mákot vetett koratavasszal a barackosba, — 58 kiló termett abból is... — Szép jövedelmet vesz ki évente ebből a ho- m okból. Vili Sándor válasz helyeit a gyümölcsös szélé­hez vezet. Keskeny dűlőút választja el egy szom­szédos homoktáblától, amelyen törpe kukoricaszár sárgul. — Herédi szomszédomé. Egy mázsa kukorica termett rajta. Ilyen homok az enyém is — éa én tízezreket szedek róla. Csak az ám a hiba, hogy eddig sokan csak azt látták, és talán most is van­nak ilyenek: né, a paraszt mindenit, hisz ez pénz­ben fürdik! Pedig a magamfajta embernek is csak egy gyomra vari, nem falom én fel a jövedelmet és a termést. Újságolvasó ember vagyok. Tudom például, hogy a kiffert a konzervgyárak dolgoz­zák fel, a barackot külföldre szállítjuk. Az én hasznom ez egészen? Nem, hanem az egész orszá­gé. Ha több kifferbefőtt készül — olcsóbban veszi a városi munkás, ha nagyobb a gyümölcskivitel, több más egyebet kap érte az állam, *­Ismét a szomszédos földre mutat: — Lám, ez az ember egy malackát nem képes meghízlalni azon a kukoricán, ami itt termett. Nemhogy ő adna valamit a köznek, de öt kell ellátni hússal, zsírral. Nem tudja trágyázni sem, hogy jobban teremjen, hiszen nem képes jószágot tartani a termésből. Van hát haszna akár neki, akár az államnak ebből a földből? Ugye semmi! Az kellene ebbe is, ami az enyémbe: gyümölcsfa, meg szőlő. Ha sok ember gondolkozott volna úgy, mint én, amikor erre a tájra költözött, — most ke­vesebb galagonyás, meg kutyatejes bucka lenne Felsökistelekcn, — de több tehetősebb gazda és sűrűbben indulnának borral, gyümölccsel megra­kott vagonok a pirtói vasútállomásról az ország minden részébe, meg idegen tájakra. Persze, nemcsak az embereken mult, a kormány is na­gyot tévesztett. Most már más szelek fújnak — olvasom az újságokból, de legfőképpen érzem a magan bőrén. Jó, amit a párt akar: kedvet, értelmet ad a pa­rasztember munkájához ... Most kezdek én is gon­dolkozni: kár volt az erdő helyébe is gyümölcsöst nem ültetni. De az itteni nagyobb közökbe sür­gősen rakok újabb csemetéket! Vili Sándornak azonban panasza is van. — Nemcsak beszélni kellene, de tenni is már va­lamit a tolvajlások ellen. A gyümölcsöt még nem is bánom annyira, de termő ágakat letördösnek, no meg utóbb már az erdőmnek is nekiestek. A tolvaj a markába nevet ha nagyritkán rajta is érik, mert jóformán a hajaszála sem görbül meg. Vagy eleresztik, vagy hónapokig halasztják a felelősség- revonást. Amíg ebben gyökeres rendet nem csinál­nak, sok mérget megeszik a dolgozó parasztember! ' Begyűjtési versenyhíradó KELEBIÄN — hogy a tanya­világ népét ne vonják ki az őszi betakarítás sürgető munkájából — a begyűjtési előadó sorra- járja a tanyákat és ott tárgyal­ja meg a termelőkkel a jövőévi hús- és tejbeadási terveket. — Amíg az előadó ezt végzi, addig a szintén vele lévő begyűjtési megbízott a szomszédos terüle­teken szorgalmazza a begyűj­tést, elbeszélgetve a gazdákkal. * KÉLESHALMAN meggyorsult a kapások begyűjtése. A nem­rég még 4—5 mázsás heti ered­ménnyel szemben napi 2—3 má­zsára emelkedett a beadott bur­gonyamennyiség. Az elmúlt hét egyik napján 7 mázsa burgo­nyát szállítottak be a dolgozó parasztok. Hasonlóan javul a to­jás- és baromfibegyüjtés üteme is. Olyan példákat követnek a község dolgozó parasztjai, mint Ádám József, aki sertésbeadását már márciusban teljesítette, de rendezte tartozását valamennyi kapásból, tojásból, baromfiból is. Kiss József 1292 kg. májusi1 morzsoltkukoricával első volt a teljesítők között, ifj. Szvétek István szintén. Patocskai János egyik tanácsülésen vállalta, hogy borbeadási kötelezettségét szü­ret után azonnal teljesíti és versenyre is szólította szőlős­gazda társait. Szavának állt és elsőnek adta be a mustot. Nyo­mában Horváth István teljesí­tette elsőnek 750 literre) be­adási kötelezettségét. * SZABO FERENC rémi be­gyűjtési megbízott házaikban keresi fel a termelőket s meg­győző szóval magyarázza a be­adás jelentőségét. így jutott el a napokban Jámbor András dolgozó paraszthoz, aki elpana­szolta neki; már beadta volna burgonyáját, de beteg s nem tudja beszállítani a 4 kilométer­re fekvő községbe. Szabó Ferenc megígérte neki, hogy ismét el­jön. felszedi, kocsira rakja és minden ellenszolgáltatás nélkül beszállítja Jámbor András bur­gonyáját. A segíteniakarásnak szép cs követendő példája ez a/ Céi't,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom