Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-16 / 245. szám

Magyar tiítakozé jegyzék lazító röplapok terjesztése ügyében A külügyminisztérium tájé­koztatási főosztálya közli: A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma október hó lö-én az alábbi jegyzéket jut­tatta el az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségé nek: Október hó első napjai óta Magyarország területére lég­gömbökkel szállított röplapok hullanak le. Amerikai és más hírügynökségek egybehangzó je­lentései szerint a léggömböket az úgynevezett »keresztes had“ járat a szabadságért« szervezet, illetve az általa finanszírozott úgynevezett »szabad Európa Rádió« Nyugat-Németország amerikai megszállási övezetéből indítja el Magyarország felé az­zal a rendeltetéssel, hogy a lég­gömbök röplap-rakományukat automatikusan a Magyar Nép- köztársaság területe felett ürít­sék ki. Ennek az akciónak nyíl­tan hirdetett célja az, hogy az uszítóhangú, rágalmazó röpla­pok a magyar nép körében elé­gedetlenséget szítsanak és azt ellenállásra szólítsák fel törvé­nyes kormánya ellen. A Magyar Népköztársaság kormánya ezzel kapcsolatban a következőket kénytelen megal­apítani; 1. A nemzetközi jognak az ál­lamok szuverénitásából folyó alapvető elve, hogy az egymás jelügyeibe való beavatkozástól tartózkodni kötelesek. Nem ké­pezheti vita tárgyát, hogy a fenti tartalmú röplapoknak a Magyar Népköztársaság terüle­tére juttatása nyilvánvaló be­avatkozást jelent a Magyar Nép­köztársaság belügyeibe. 2. Azt a területet, ahonnan a szóbanforgó léggömböket fel­eresztik, az 1945 június 5-i négy­hatalmi nyilatkozat, valamint a potsdami megállapodás alapján az Amerikai Egyesült Államok tartja megszállva és ellenőrzése alatt. A nemzetközi jog minden állam kötelességévé teszi az ar­ról való gondoskodást, hogy te­rületét más államok ellen Irá­nyuló sérelmes cselekményekre ne használják fel. Az az állam, amely ezt a kötelességét akár szándékosan, akár gondatlan­ságból nem teljesíti, nemzetközi jogsértést követ el. A nemzet­közi jognak ez a szabálya a va­lamely területet megszálló és felette ellenőrzést gyakorló ál­lamra is vonatkozik és e köte­lességének megszegése esetén megállapítja az illető állam nem­zetközi jogi felelősségét. Az Amerikai Egyesült Államok kor­mánya tehát akkor, amikor le­hetővé tette, hogy e lazító röp­lapokat léggömbök révén ma­gyarországi rendeltetéssel útnak indítsák, nem tett eleget ennek a nemzetközi jogból reá háruló kötelezettségének. 3. Ebben a vonatkozásban rá kell mutatni arra is, hogy az Egyesült Államok kormányának egyes lépései, így például annak a »kölcsönös biztonsági tör- vény«-nek törvénybe iktatása, amely dollármilliókat irányoz elő más államok, köztük a Ma­gyar Népköztársaság ellen irá­nyuló felforgató tevékenységek támogatására, arra engednek következtetni, hogy az Egyesült Államok kormánya a fentiekben körülírt, vagy azokhoz hasonló akciókat nemcsak hogy lehetővé tesz, hanem nyiltan támogat is. A fenti megvilágításban az Egyesült Államok kormányának felelőssége e röplap-kampánnyal kapcsolatban vitathatatlan. Ezt a felelősséget az Egyesült Álla­mok kormányának annál is in­kább viselnie kell, mert e kam­pány olyan időben történik, ami­kor a- világ népei egyre hango­sabban követelik a különböző rendszerek közötti békés együtt­élés biztosítását, és mert maga az Egyesült Államok kormánya is számos ízben is ünnepélyesen kijelentette, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére és az ösz- szes népek közötti békés együtt­működés előmozdítására törek­szik. Kétség nem férhet hozzá, hogy az Egyesült Államokkal norrr>á-| lis diplomáciai kapcsolatban álló magyar állam ellen irá­nyuló ellenséges akciónak az Egyesült Államok részéről való támogatása, vagy akárcsak az ellenőrzése alatt álló területen Való megtörése is szöges ellen­tétben áll a nemzetközi feszült­ség enyhítésére irányuló törek­vésekkel és öss?eeg.yeztethetet- len az Egyesült Államok kormá­nyának a Magyar Népköztársa­sággal való békés együttműkö­désre irányuló, számos ízben hangoztatott akaratával. A magyar kormány erélyes tiltakozását fejezi ki az Egye­sült Államok kormányának fent leírt akcióval kapcsolatos magatartása miatt ' és elvárja hogy az Egyesült Államok kor­mánya a nemzetközi feszültség enyhítésének és a népek közötti békés együttműködés előmozdí­tásának szükségességéről tett számos ízben megismételt nyi­latkozatainak szellemében hala­déktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket a fent leírt röp­lap-kampány beszüntetésére és az annak szervezésében részve­vő személyek felelősségre voná­sára. (MTI) Indiai a szovjet-kínai UJ-DELHI. (TASZSZ) Az in­diai sajtó bő kommentárokat fűz a szovjet-kínai tárgyalásokkal kapcsolatban kiadott hivatalos közleményhez. Az Uj-Delhiben és a vidéken megjelenő nagy lapok többsége vezércikkben foglalkozik a szovjet-kínai tár­gyalásokkal. A »National Herald« vezércik­kében a következőket írja: »A szovjet-kínai nyilatkozat feltétlen hatást gyakorol az ázsiai népekre, mert az abban kifejezésre jutó politika hom­lokegyenest ellenkezik a más népek ügyeibe Való amerikai beavatkozással. A nyilatkozat elsősorban az ázsiai népeknek, köztük a japán népnek szól, amely a2 amerikai megszállás járma alatt sínylődik és amely szabadságra, szomszédaival való együttműködésre törekszik.« Nagy figyelmet fordítanak a lapok azokra a szovjet-kínai köz­leményben foglalt javaslatokra is, amelyek célja a nemzetközi feszültség enyhítése Ázsiában, így az »Indian Express« rámu­tat: — az a követelés, hogy ki kell vonni a külföldi csapa­tokat Japánból és kedvező fel­tételeket kell teremteni annak érdekébén, hogy Japán újra kereskedelmi kapcsolatokat léte­síthessen minden ázsiai ország­gal, épp olyan észszerű, mint Koreával kapcsolatos nemzetkö­zi értekezlet összehívására irányuló felhívás. Senki sem vi­tathatja azt a tételt, hogy ez a két lépés megszilárdítaná a bé­két az említett térségben.« lapok tárgyalásokról Taivan kérdéséről szólva, az »Indian Express« ezt írja: »Tény az, hogy Formoza Kínához tar­tozik.« A »Tribüne« ezzel kapcsolat­ban megjegyzi, hogy a világ békéje érdekében Végre ren­dezni kell a koreai kérdést. A lap ezt a kérdést összefüggésbe hozza a Kínai Népköztársaságot az ENSZ-ben megillető jogok helyreállításával és Taivan visz- szaadásával jogos tulajdonosá­nak, a kínai népnek. (MTI) Közlemény a Kína és India között megkötött kereskedelmi egyezményről PEKING. (Uj Kína) Október 14-én kereskedelmi egyezményt írtak alá Uj-Delhiben a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság között. Ez a két or­szág között az első ilyen meg­állapodás. Az egyezmény megkötését megelőző tárgyalások a szívélyes barátság és a kölcsönös megér­tés légkörében folytak. Az egyezmény célja: megszilárdí­tani a Kína és India kormányai és népei között fennálló barátsá­got, s kifejleszteni a kereske­delmi kapcsolatokat a két ország között az egyenlőség és a köl­csönös előnyök elvei alapján. Az egyezmény függeléke két export-import árujegyzéket tar­talmaz. (MTI) DOBOZY IMRE: (29) A SÏENÏ KÚT A hentesék mögött Patkós Fe­renc üldögél egy deszkából fa­ragott, zöldrefestett zsámolyon, amit mindenüvé magával cipel. Mogorva tekintettel néz maga elé, sovány, borostás arca merő keserűség, a csuklójára tekert olvasó bánatosan és háborítatla­nul fityeg, beteg lábát a kereszt­befektetett mankón nyugtatja. Patkós a dühös és epés zarán­dokok csoportjához tartozik, akik esztendőről esztendőre ma- kacsabb csodavárással járulnak a szent kúthoz: s minden hiába­való zarándoklat után dúlva-fúl- va csörtetnek hazafelé, akárcsak az imádott kedvesük hűségében többszörösen csalódott szerelme­sek. — Megpróbáljuk? — súgja Oroszlán. Hőből feljebb rántja ritkás, fakó szemöldökét. — Fene tudja. Nem hinném, hogy teteje, volna. Ez nem szó­rakozni jön ide, ez meg akar sza­badulni a sántaságától. — A könyörületes úristen ne­vében — hadarja, s egy sárga pántlikával átkötött szentelt gyertyát odatart a zarándok or­ra alá — a szenvedő Krisztus egyházának támogatására, ennen lelkének épülésére vegyen egyet.. ; Patkós mérgesen vakkant, mint az éhes kutya, ha csont helyett fadarabot vetnek eléje. — Nem kell! Majd ha meg­gyógyulok a szent víztől! Akkor veszek: akkor mind megveszem! Hőből kifelé fordítja a tenye­rét s. odább léPiy ­— Gyere, Oroszlán pajtás. Nem megmondtam? Ettől ugyan soha nem látunk egy árva fi- tyinget sem. Oroszlán lihegve, izzadva bo­torkál a harangozó mellett. A zarándokudvaron szellönyi szél se moccan, az itt-ott fellobbanó szentelt gyertyák szaga összeve­gyül a verejtékező testek, s az ünneplöruhák szagával. Süt a nap, süt hetedmagával, oly ful- lasztó meleg van, hogy az em­bernek minden por cihája vizet és hűvöset kíván. — Te! — állítja meg a hajdani elsűgazda Hőbölt, — ez a sánta Patkós valóban reméli, hogy meggyógyul? — Nem tudom. — Miért nem megy orvoshoz? — Egyszer már megkérdez­tem tőle. Azt mondja, fél a kés­től: attól, hogy megcrpsrálják. — És attól nem fél, hogy be­csapja sajátmagát? Egy életen át? A harangozó elhúzza a száját. — Az már az ő dolga. Külön­ben is, mit okoskodsz? A becsa­pás régi divat: egyik ember sa­ját magát csapja be, a másik másokat. — Hm. Apámnak is ez volt a szavajárása. Te Hőből, mit gon­dolsz: van olyan ember a vi­lágon, aki senkit sem csap be? Hőből a semmibe bámul, apró hegyes egérfogaival a nyelvét harapdálja. — Olyan? Az bolond volna, vagy, ;, netni olyan ember Megyei elnökségválasztó nőgyűlést tartott az MNDSZ OKTOBER 14-ÉN délelőtt 9 órakor a kecskeméti szakszer­vezeti székházban az MNDSZ megyei elnökségválasztó nőgyű­lést tartott. Az elnöki beszámo­lót Szűcs Béláné, az MNDSZ megyei titkára tartotta. Beszé­dének bevezető részében beszá­molt arról, hogy az elmúlt 8—9 hónap alatt milyen munkát vé­geztek a nőszervezetek. Megyénk asszonyai nagy lelkesedéssel kapcsolódtak az árvízkárosultak megsegítésének mozgalmába. A szervezetek rendezvényeket tar­tották, amelye!:hek bevételét az árvízkárosultak segélyezésére fordították. Például Tiszakécs- kén, Lajosmizgén, Helvécián. — Sok kezdeményezés is született a nők között. így Kecskeméten az V. kér. szervezet 50 kabátot ké­szített egy árvízkárt szenvedett bölcsőde gyermekei részére. Más helyeken a gyűjtött ruhákat megjavították varrókörökben és úgv küldték el. AZ MNDSZ a falusi nők kö­zött végzett nevelő munkát. Ez- évben már 335 olvasókört tar­tottak, ahol kb. 4000—4500 asz- szonnyal foglalkoztak rendsze­resen. Több olvasókörön nagyon sok hasznos tapasztalatokkal se­gítették egymást az asszonyok. Baján zöldségtermesztési ver­senyt indítottak. A bajai járás­ban pedig versenyt indítottak az asszonyok, hogy házanként 100—150 aprójószágot nevelje­nek. Az olvasóköröket úgy is tervezték, hogy mindig más- más családnál tartottak felolva­sást. Pálmonostoron 6—8 asz- szony jött össze, hogy együttes sen olvassák a szépirodalmi1 könyveket. AZ ASSZONYOK kulturális igényeinek kielégítésére ebben! az évben 70 nagyobb helyen is» méretterjesztő előadásokat szer» veztek. Szües Béláné a továbbiakban a szervezet széles működési te» rületéről beszélt. Feladatul tűz» te, hogy minél több nőt vonja» nak be tömegszervezetük mun» kájábs À TOVÁBBIAKBAN Vázolta az MNDSZ nehézségeit. Több- helyütt jobb munkát fejthette’* volna ki a szervezetek, ha az elnökség több segítséget nyújtott volna. SZŰCS BÉLÁNÉ beszámolóJ ját hozzászólások követték. Hoz­zászólt Erdei Lászlóné, országos titkár is. A hozzászólások után megválasztották a megyei el-t nökséget. Tagjai lettek: Szües Béláné, Szőlősi Mária, Máté lg- nácné, Hegyes Gyuláné, Kállai Árpádné, Gyurász Mihályné, Kéri Imréné, dr. Szarvas And- rásné, Kulcsár Mária, dr. Végh Gyuláné, Vidéki Aliz, Molnár Jánosné és Kálai Ilona. Póttá-1 gok: Tajti Istvánná, Koros! Ar- turné, Túrái Józsefné és Somlyó Paula. AZ UJ ELNÖKSÉG irányítja megyénkben az MNDSZ tömeg- szervezeti munkáját. Havonta gyűlést tartanak, ahol megbeszé­lik a tennivalókat és megszab­ják a feladatokat. Újra kiéleződtek az ellentétek a bonni kormánykoalíció pártjai között BERLIN. (MTI) Adenauer csü­törtökön titkos ülésre hívta ösz- sze a nyugatnémet kormányt. A kancellár a tanácskozáson si­kertelen kísérletet tett, hogy át­hidalja a koalíciós pártok között újra kiéleződött ellentéteket. A mostani ellentéteket az rob­bantotta ki, hogy a keresztény szociális unióhoz tartozó Schaef­fer pénzügyminiszter és Strauss tárcanélküíi miniszter a bajoror­szági tartománygyülési válasz­tások előtti kampány során durva támadást intézett a sza- oad demokrata párt ellen, amelynek elnöke, Thomas Deh­ler több ízben négyhatalmi ér­tekezlet mielőbbi összehívása- és nyugatnémet-szovjet tárgya­lások felvételét követelte. Adenauer a sikertelen »békí­tési kísérlet« után hétfőre újabb bizalmas minisztertanácsot tű­zött ki, hogy közvetlenül a nyu­gatnémet újrafelfegyverzés" kér­désében tartandó párizsi tárgya­lások előtt legalább látszólagos egységet teremtsen kormánykoa­líciójának széthúzó pártjai kö­zött. nincs, és nem tudom elhinni, hogy lenne. — Én se hiszem. — Ne félj, a papunk se hiszi. Mi lenne a világból, ha olyan emberek is lennének, akik min­dig igazat mondanak és soha senkit sem csapnak be? Mi len­ne velünk? Végünk volna! Hi­szen, akárhogy forgatjuk, mi már nem tudunk meglenni hazugsá­gok nélkül. Oroszlán sóhajt. — Reméljük, mások se. — Hogy-hogy mások se? Kik azok a mások? — Hát... a zarándokok... és a többiek. Hőből a hóna alá szorítja az olvadozó gyertyákat. — Honnan jutott ez az eszed­be? Éppen most? — Nem tudom. Nemcsak most jut eszembe. Néha rossz érzé­sem támad: ördög tudja, tán hiábavaló a mi egész erőlködé­sünk, minket, régi embereket előbb-utóbb úgyis elvisz a víz... A harangozó szemében hideg, gyűlölködő fény villan. — Aki elhagyja magát, azt igen, azt elviszi a víz. Miféle rossz érzésekről siránkozol itt nekem? Hallgattasd el a rossz érzéseidet! Csalicska Ábrahám tán nem azt teszi? A faluban mindenki emlékszik Korozmán Györgynek, az előző plébá­nosnak szomorú végére. Te is emlékszel. Az öreg addig- addig hókuszpókuszkodott a szent vízzel, míg végtére maga is el­hitte, hogy a víznek csodatevő hatása van. Vén fejjel rászánta magát: megfürdik benne. Meg is fürdőit, hanem amikor kifelé mászott a kerti medencéből, meg­csúszott s kitörte kezét-lábát. Még két hétig kínlódott a kór­házban, aztán kampec, Nohát, Csallcskának nem voltak rossz érzései? Ennek a plébánosnak a helyére kerülni s evvel a víz­zel folytatni a zarándoknapo­kat ... És lám, csinálja, szemJ rebbenés nélkül. — De meddig? — Ej, te ijedős kukac! Mit nyavalyogsz itt, akár egy hideg­lelős? Kár volt kezdeni veled. Erldj haza az asszony szoknyája mellé: a munkát s a hasznot pedig hagyd nekem! Oroszlán felélénkül. — Azt már nem. Gyerünk, pajtás ... csak tréfáltam. Hőből körülnéz. A Krisztus mennybemenetelét ábrázoló spa­nyolfal előtt feketehajú, s fe­keteruhás, karcsú, törékeny lány térdel. Mélyen lehajlik, majd­nem ráborul a forró homokra, vékony háta meg-megrándul. Sír. Hőből szeme összeszűkül. — Ennek valami nagy bánata van. Gyerünk! A lány keskeny, finom ar­cocskája falfehér, búzavlrágkék szeme alatt mély, sötétlila árok húzódik. Amint a két gyertya- árus megáll előtte, sietve le­törli könnyeit s félénken, vára­kozóan néz rájuk. A harangozó izzadt, nyirkot tenyerével végigsimítja a lány haját. — Dicsértessék, kedves gyer­mekem — köszönti halk, el­nyújtott hangon, miközben áb­rázata a megértő jóság köntö­sébe öltözik. E pillanatban szinte hasonlít főnökéhez, fötisztelendő Csalicska Ábrahámhoz: csak soványabb, esetlenebb. — En- gedd meg, hogy egy szentelt gyertyával siessünk segítséged­re nagy szomorúságodban. Mert szomorú vagy, úgye, kedvesem? (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom