Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-12 / 241. szám

A Bajai Gyaiijúszövetgyár dolgozóinál! csatlakozása a MÁVAG felhívásálioz A BAJAI Gyapjúszövetgyár munkásai csatlakoztak a MÂ- VAG dolgozóinak felhívásához. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ST-ik évfordulójának tiszteletére jobb munkaeredmé­nyeket érnek el. Legfontosabb feladatuk a minőség emelése, es az önköltség csökkentése. Ezért úgy határoztak: 1. A fonodában a harmadik negyedévben csak 77.6 százalék volt az elsőosztályú áru. A szükséglet nőtt, ezért szükséges, hogy ebben a negyedévben több elsőosztályú árut termeljenek. Elhatározták, hogy gyártmányaik 81 százaléka I. osztályú áru lesz. A szövpde dolgozói a tervezett 65 százalékos elsőosztályú áru­készítés arányát 70 százalékra emelik. Mindez megteremti az alapját annak, hogy a kikészítő­ben jobb munkát végezzenek. Az itt dolgozók vállalták, hogy 93 százalékról 95 százalékra emelik az eisőosztályú gyártmányok jó minőségét. 2. Az életszínvonal emelésé­hez elengedhetetlenül szükséges az önköltségcsökkentés. A dolgo­zók többsége ezért megígérte, hogy a jobb anyagkihasználás érdekében a fonalhulladékot 10 százalékról 8 százalékra csök­kentik. A fonodái egy órára ter­vezett fonalmennyiséget 232.4 méterről 240 méterre emelik. A segédanyagokból is 2 százalék­kal kevesebbet használnak fel az előírt mennyiségnél. Forgó­eszközcsökkentési tervüket 1 százalékkal túlteljesítik. A ter­melékenység emelése érdekében az állási időknél 0.5 százalékos csökkentést eszközölnek. Az »elfekvő« készleteket felkutat­ják, s a népgazdaság más területeire irányítják. 3. Az üzemfenntartó részleg vállalja, hogy november 7 tisz­teletére egy nyírógép védőbe­rendezését elkészíti. Az új ka­zánház szénfelvonó függőállvá­nyát rögzítik, ezenkívül a füst­gázelszívó készülékre egy kö­nyökcsövet szerelnek fel a napi feladatok elvégzése mellett. RÉGI aranyigazság az, hogy tettekkel épül, erősödik hazánk, ezért mi is az üzemben jobb mi­nőségű munkát kívánunk végez­ni, egyes termékek önköltségi árát pedig csökkentjük. Borkovits István párttitkár, M. Petrich Gizella igazgató, Mosztics Ottóné ÜB-elnök. Több, mint 7 millió facsemetét ültetnek el as ősssel megyénkben Megyénk »az ország legjobb fásító megyéje« címet nyerte el az elmúlt fásítási idényben. Az erdőgazdaságok az idén is fel­készültek az őszi fásításra. A talaj már mindenütt gondosan előkészítve várja a fiatal cseme­téket. Több mint 7 millió fenyő, akác, tölgy, kanadai és szürke­nyár csemetét ültetünk át. A minisztertanács erdőfejlesz­téséről szóló rendelete értelmé­ben ezév őszén először kapnak ingyenes facsemetét az egyéni­leg dolgozó parasztok. A tanya­környékek, földhatárok és a me­zőgazdasági művelésre nem al­kalmas területek beültetéséhez több mint másfél millió facse­metét tervezett az erdőgazdaság az egyéni termelők részére. Az erdőnkívüli fásítás mel­lett az idén ősszel nagyarányú fásítást végeznek az erdőgazda­ságok is. Az állami erdők fel­újítása mellett új erdők létesül­nek. Csak a kecskeméti állami gazdaság körzetében 900 hektá­ron ültetnek új erdőkét, Bugac, Szikra és a folyómenti árterüle­tek környékén. DOBOZY IMRE: # Csalicska a félignyitott ajtó­hoz oson s onnan les ki a za­rándokudvarra. Teremtő úristen, .ni van ott! Két koca, tizen­négy csíkos mangalica malac s hét félesztendős süldő nyargal össze-vissza a térdeplő, üldö­gélő, álló, futkosó és kiáltozó hívek között: az öregek botok­kal, szíjakkal püfölik, a gyere­kek kövekkel dobálják a mind­jobban nekwaduló szerencsét­len állatokat, ahelyett, hogy a lábuknál fogva elkapnák őket, a Hétházáról való sánta Patkós Ferenc, aki harmincnégy esz­tendeje zarándokolgat ide a gyógyulás reményében, éppen most sóz egyet a mankójával a legszebb süldőre. Az egyik ko­ca felborítja a háromlábú susz- terszéken imádkozó Bazsalgó Mártcmnét, a rózsafűzér-egylet érdemes elnöknője valósággal cigánykereket hány a levegő­ben, s elterül a földön; a másik koca pedig — nem, ezt nem le­het kibírni! — vad vágtatással rohan egyenest a szivattyút rej­tő spanyolfal ' irányában. Csa­licska szívét jeges félelem szo­rítja össze, hej, csak valami csoda történne most az egyszer, vagy futás közben megdöglene az az átkozott) disznó — hiszen a húsát ki lehetne mérni — de nem, nem történik semmi, a koca növekvő sebességgel nyar­gal előre. A verejtékben fürdő plébános már-már elalél a meg­próbáltatások súlya alatt, ami­kor' a szemesarkából észreveszi, hogy az öregebbik csetneki re­mete — isten áldja meg a derék Lőrinc atyát, húsz forinttal töb­bet kap a mai szent napra! — felemelkedik a jámbor térdep- lésből, s görcsös remete-botját magasra tartva elálljaa disznó útját. — Brávó! Nagyszerű! — kiált- 70 lelkesen Csalicska az ajtónyi­lasból; a hősi tettre készülő re­(25) mete azonban már egy árva han­got sem hall a bíztatásból, mert a koca éppen a lába közé nyar­gal. A zarándokok egy része ször- nyülködik, más része gurul a ne­vetéstől. Lőrinc atya fennakad a disznó hátán, s rémülettől tágra- meresztett szemmel, magasra emelt bunkósbotját szorongatva körbe-körbe lovagol, azaz, hogy kócagol' a zsúfolt zarándokudva­ron. — Nohát. még ilyet se láttam! ordítja Puska Ignác, aki egyik kezével a villanypóznába, másik kezével Templomos Bagó Orbán- néba kapaszkodik, s majd ketté­reped, úgy kacag. — Hé, Lőrinc atya, tán búgatni viszed a kocát! — Ne röhögj, fakutya! — szi­szegi a fülébe Hőből harango­zó, aki már alig áll a lábán a sok futkosástól. — Inkább állj elébe! — Majd bolond vagyok, hogy felökleljen. Hiszen ez nem ko­ca, hanem tüzes sárkány: nézd, mindjárt elrepül a remetével. A paripának befogott robogó disznó csakugyan félelmetes lát­vány. Göndör szőre égnek me­red, szélesre tátott pofájából fehér habcsomók röpködnek szerteszét, apró, villogó szeme vérben forog: persze: dühös, sze­retne megszabadulni kéretlen lovasától. Mit lehet kezdeni egy ilyen mérges disznóval? Ezen gondolkodik Oroszlán is, akinek valahogyan sikerült a koca elé­be térülni, de már megbánta, hogy sietett, s ha nem lenne ilyen temérdek nép a zarándok­udvaron, legszívesebben elisz- kolna az útból. — Oroszlán, ne- hagyd magad! — kiált az ajtóból Csalicska. No, ez a kiáltás jókor jött. A haj­dani elsőgázda megkeményíti szívét, ütésre emeli a persely­nyelet, megcélozza a koca orrát, s vad erővel lesújt. A persely­nyél akkorát csattan, mint a Magyarország—Svájc 3:0 (2:0) A magyar labdarúgóválogatott vasárnap délutáni újabb nemzetközi mérkőzését rövid ünnepség előzte meg, majd a két csapat a követke­ző összeállításban kezdte meg a já­tékot: Magyarországi Grosics — Bu- zánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Szojka — Sándor, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Fenyvesi, Svájc: Parii er — Ncury, D utóit — Kernen, Eggimann, Vetsch — Antenen, Hügi II., Mcier, Ballaman, Fesselet. A magyar csapat kezd jobban, azonnal magához ragadta az irányí­tást és a labda percekig ott tán­colt a svájci kapu előtt. Közben nagyszerű helyzetek is nyílnak: Hi­degkúti lövését védi Pariler kapus, nemsokkal később pedig lábbal ment ugyancsak a magyar középcsatár elől. Gyors, ügyes lefutásokkal kö­zelíti meg a magyar csapat a svájci kaput. Hiába támadunk, belső csa­taraink nem tudják széthúzni a jól tömörülő svájci védelmet. Csak a 19. percben nyílik meg a svájci „retesz**. Hidegkúti labdáját Pus­kás továbbítja Kocsisnak. A jobb­összekötő pontosan a tizenhatos vo­nalról kapásból a kapuba bombáz Magyarország csapata 1:0 arányban vezet. Továbbra is egyoldalú a já­ték, csatárainknak újra alkalma nyílik bevenni a svájci kaput. Saj­nos Hidegkúti mellé lő. Puskás labdáját pedig a svájci kapus kiüti. A 22. percben Puskás éles, bal sa­rokba tartó tizenegyesét Pariler gyors vetődéssel elfogja^ A 32 perc­ben Fenyvesi majdnem a partvonal közeléből erősen, magasan beívelt. A bal felsősarok felé tartó labdára a svájci kapus rosszul megy fel, kiejti és a berohanó Kocsis két mé­terről könnyedén lő a jobb alsó­sarokba, 2:0 A második félidő váltakozó tá­madásokkal indul. A svájciak is tá­madnak. Egy szép akció során An­teilen az üres kapu fölé lövi a labdát. A magyarok sokat támad­nak, de túl sok a tologatás. A 83. percben Sándor lendületesen* vezeti a labdát, majd laposan középre ad. Puskás egy testcsellel átlépi, Bo- zsik nagy lendülettel tör előre és a tizenhatosról ballal a jobb felső- sarokba bombázza a labdát, 3:0 Labdarúgóválogatottunk harmadik őszi nemzetközi mérkőzését fölénye­sen nyerte meg Lelkesen, nagy kedvvel, időnként igen szépen ját­szottak. A gólarány még nagyobb is lehetett volna, de túl sok volt a kihagyott helyzet. Együttesünk jobb volt, de ritkán alkalmazta a. svájci védők ellen a megfelelő taktikát. A svájci csapat igen lelkesen küzdött, de úgylátszott, hogy már előre le­mondott a győzelemről, mert túlsá­gosan is a védekezésre rendezke­dett be A holland L. Horn jól ve­zette a baráti légkörben lezajlott mérkőzést. Erőnlét nélkül nincs eredményes labdarúgás! Ceglédi Lokomotív—Kecskeméti Kinizsi 2:1 (1:0) Cegléd, 2000 néző. Vezette: Nagy K Cegléd: Madarasi — Gy Kiss, Várkonyi, Darányi — Pintér, Mar­ton — Kökény, Fodor, Botos, Wink­ler, Halász. Edző: Bán Nándor. K. Kinizsi: Varga — Máté, Bitó, Seres — Uzsoki II., Kolarics — Ja- godics, Ónodi, Szabó, Dombóvári, Nagy Edző: Jánosi Béla. Mindjárt a kezdés után kétszer is nehezen hárítják a kecskeméti vé­dők a ceglédi támadósor veszélyes próbálkozásait. A Kinizsi is vezet néhány bátortalan támadást, de ezek legtöbbször még a 16-osig sem jut­nak el. A támadósor tagjai, különö­sen Onódi, játék helyett vitatkoznak és veszekednek a pályán. A 23. perc­ben a Cegléd meg is szerzi a veze­tést. Halász fut el a szélen Beadá­sát Máté röviden fejeli ki és Botos lövésébe hiába teszi be Bitó a lábát a labda a kapuba jut. (1:0.) A félidő hátralévő részében is a ceglédi csa­pat van támadásban és Vargának minden tudására szükség van a lö­vések hárításánál. A kecskeméti csapat a szünet után sem talál magára. Egyedül Uzsoki II. küzd nagy lelkesedéssel és meg­unva, hogy a csatároknak eszükben sincsen a kapuralövés, néhány szép távoli lövéssel kísérletezik. A 17. percben ismét Halász fut el jobb­szélen. Az alapvonalról beadásnak szánt labdája a kimozdult Varga mögött a kapuba tart és a kapus már csak bentebb tudja segíteni A gól után rövid ideig felélénkül a Kinizsi csatársor és Szabó a mérkő­zésen a csatársor egyetlen lövését!!) küldi kapura, majd nem sokkal ké­sőbb fejesgóllal szépít az eredmé­nyen. Ezután ismét Cegléd támad, de az eredmény már nem változik. A ceglédi csapat nagy lelkesedés­sel küzdött és megérdemelten nyerte meg a mérkőzést. A csapatból Várko­nyi, Darányi és Botos emelkedett ki. A Kinizsiről ismét elmondhatjuk: azt, amit már hetek óta ismételünk, hogy a csapatnak nincsen erőnléte Sokszor úgy látszott, hogy több ceglédi játékos van a pályán és a Kinizsi játékosok pedig minden labdáról lemaradtak. Varga a má­sodik gólnál hibázott, egyébként nagyszerben védett és sok nagy lö­vést tett ártalmatlanná. Kívüle még Bitó és Uzsoki II. küzdött jól, a többiek gyengén és erőtlenül ját­szottak. /-v . A könnyel mű eltörlés megbosszulta magát! Vasas Generátor—K. Honvéd 4:3 (3:2) Kecskemét, 1000 néző. Vezette: Emsberger. V Generátor: Németh II. — Acs, Mecző, Plankó (Pólyák) —* Németh III, Tóth II. — Nagy, Németh I., Uliman, Kassai, Harmath. — Edző: Garamszegi Mihály. % K. Honvéd: Harangozó — Kripl, Kerpesits, Pálfalvai — Szalai, Czim- mermann — Dávid, Marczika, Hajós (Szivák), Zsikla, Szabó — Edző: Pólyák József. Balszerencsével kezdődik a mérkő­zés. Az első percben egy ártatlan­nak látszó labdával Pálfalvai elcsú­szik és közben kézzel ér a labdá­hoz A játékvezető 11-est ítél és azt Ács értékesíti. (1:0.) A Honvéd sokat támad ezután, de a Generátor védelme szilárdan veri vissza a támadásokat. A 13. percben Dávid elfutása után 'jól ad középre és Marczika a kifutó kapu3 mellett a hálóba helyezi a labdát. (1:1.) A 25 percben 16 méterről sza­badrúgáshoz jut a Generátor. A sorfal késlekedik a felállással és Né­meth III. a hálóba lövi a labdát. (2:1.) A másik oldalon sokatígérő Hon­véd támadás után Szabó jó helyzet­ben fülé lő A 38. percben Harmath védelmi hibából 3:l-re növeli a/ ered­ményt és a Honvéd rohamainak csak a 44. percben van eredménye, mikor is Szalai 20 méteres lövése a kapu­ba jut. (3:2.) A II, félidőben nagy erővel roha­moz a Honvéd. A 9. percben Szabó a vetődő kapus hasa alatt egyenlí­tést szerez. (3:3.) Ezután a gyenge teljesítményt nyújtó Hajós helyett Szivák áll be és igyekszik széthúzni a védelmet, szélre adott labdáival, de a csatár­társai nem mozognak eleget és nem tud igazi gólhelyzet kialakulni A 18. percben talpalásért 6 méterről közvetett(!) szabadrúgást ítél a já­tékvezető a Generátor ellen, de nem sikerül a jó alkalmat kihasználni. Utána Zsiklát vágják fel a védők a 16-oson belül, de a játékvezető kivi­szi a labdát. Az állandó Honvéd fö­lény ellenére a Generátor éri el a győztes gólt. Egy előrevágott labdá­val Nagy megugrik, begurítja a labdát a mögötte futó Pólyáknak. Pólyák lövését Harangozó elvéti és a labda a hálóba jut. (4:3.) A 34. percben a Generátor közép­hátvédje a 11-es ponton kézzel meg­fogja a labdát, de a játékvezető is­mét a 16-oson kívülről ítél sza­badrúgást. A Generátor szívvel-lélekkel küz­dött. A győzelme, bár szerencsés, de megérdemelt A Honvéd elbizakodot­tan állt ki Á támadósor Pecsenyecz- ki nélkül még annyi átütőerővel sem rendelkezik, mint eddig. Ezen a mérkőzésen a védők is, főleg Pálfal­vai és Kerpesits bizonytalankodtak. Jó teljesítményt csak Kriplitől, Szá­laitól és Sziváktól láttunk. Apróhirdetések MÁSFÉLÉVES vadas anyadisznó a szolnoki betonúton, vagy Kecskemé­ten, a városban leesett a kocsiról. :— Megtaláló, vagy nyomravezető je­lentse: Kecskemét, Pozsonyi-utca 20 sz. alatt. 1176 GYERMEKSZERETö háztartási al­kalmazottat keresünk. — Kecskemét., Kisfaludy-utca 32. sz. 1180 menykőcsapás: csakhogy nem o disznó orrán, hanem a szeren­csétlen remete fejebúbján, mi­vel Oroszlán gazda a legválsá­gosabb pillanatban behunyta a szemét s valamelyest elvétette az ütést. Lőrinc atya azon nyom­ban lefordul a disznó hátáról, mintha lórugás érte volna. — Ejnye.,; — sajnálkozik Oroszlán. . — Jesszusom, ennek vége! — rikolt a péterkúti kántor, aki évek óta arról panaszkodik, hogy gyenge a szíve, s evégből lépten-nyomon a félliteres or- vosságos üvegben hordott szív­erősítőhöz folyamodik. Most is azt teszi, s a derék kántor kö­rül hamarosan szinte vágni le­het a pálinkaszagot. A lepottyant remetét, amint az ilyenkor lenni szokott, pilla­natok alatt széles embergyűrű veszi körül. — Mekkorát nyekkent! — csóválja a fejét Bazsalgó, de az már nem jut az eszébe, hogy segíteni kéne a jámboron, — Az! — üvölti Puska Ignác. — Még a föld is megreszketett! — Mit sápítoztok itt? — mér­gelődik Hőből harangozó. — Ne sápítozzatok, inkább fordít­suk a hátára szegényt s nézzük meg, él-e, hal-e. A péterkúti kántor legyint. — Minek az? Deszkát árul már az öreg, mérget vehettek rá: ekkora ütés s esés egy ökör­nek is elég lett volna. Hanem a remetének, úgy lát- szik*nem volt elég. Lőrinc atya nyújtózik egyet, aztán felül a porban s a fejetetején nőtt lúdtojásnyi dudort tapogatja. — Hol a disznó? — kérdi fá­tyolos hangon. — Megfogták? Hőből reménykedve bólogat. — Meg, bizonyosan megfog­ták. A megtáltosodott koca idő­közben csakugyan kézre került a■ másik kocával, süldőkkel és malacokkal egyetemben. Néhány tapasztaltabb zarándok véget vetett az oktalan és tervsze­rűtlen disznókergetésnek, Ügyes mozdulatokkal a kert sarkába szorították az ide-oda futkosó jószágot és éppen most terelik be valamennyit a gazdasági ud­varba, onnan pedig a hidasba, ahol Liza kedvesnővér strázsál egy moslékkeverő fával, igye­kezvén elhárítani az újabb kitö­rés veszedelmét. Lőrinc atya feltápászkodik a földről, imbolyogva megáll a lábán s nagyokat nyög. — Auuu.. . azt hittem, ke- zem-lábom kiszakad. Odaterem­tett ez a betyár disznó. Jaj, a farom! Még szerencse, hogy egész nap térdepelni kell: úgyse tudnék ülni. Azam, ki volt az, aki ilyen istentelenül kupán vá­gott? Oroszlán restelkedve forgatja a perselynyelet. — En, Lőrinc atyám. Ne ha­ragudjék, nem akartam. — De miért tetted? Ember, mit vétettem én neked? — Semmit, az égvilágon sem­mit. Hiszen nem is arról volt szó... a disznót szerettem volna crronvágni, hogy megálljon. Melléje ütöttem... — No, de ekkorát? — Hát... nekihuzakodtam... A szívgyengeségben szenvedő péterkúti kántor attól tart, hogy a remete, aki csak pénzzel sze­ret tartozni, ezúttal gyorsan visz- szafizeti a kölcsönt, még hozzá nem is a könnyű perselynyéllel, hanem gyökérből vágott görcsös törhetetlen bunkósbotjával: köz­beveti tehát magát s előrántja az orvosságot üveget. — Drága jó Lőrinc atya, nincs szívdobogása? Ugye, hogy van? Nehezen kap levegőt mi? Ha­mar, igyék egy kicsikét ebből a finom patikaszerből: minden csöppje aranyat ér! — Mi az? — Törköly.. ; — súgja a kán­tor. A remete áhítatos mozdulattal kihúzza az üveg dugóját, kitá­gult orrlikkal szimatol, aztán j szájához emeli az ügyes, lapos- \ üveget s hosszú, egyenletes kor- i tyokkal nyeli az orvosságot. (Folytatása következik.) EGY és háromnegyed hold szőlő felé­ből kiadó. — Kecskemét, IV., Borz- Utca 5. sz. 1175 KIADÓ kishaszonbérbe 14 hold föld Értekezés : Kecskemét, Akácfa-utca 5. sz. ____________________________0179 I DŐSEBB nőt keresünk gyermek mellé, a délelőtti órákra. — Kecs kémét, Csongrádi-u. 17. sz, 1177 ROLÓSAJTÓ, kirakattal, eladó. — Kecskemét, Jókai u, 22. sz. 1178 ELADÓ Kecskemét, Budai-hegy 62. sz. alatti beköltözhető ház, 3350 FÖZőMINDENEST keresek október 15 re. — Kecskemét, Jókai-utca 15. sz. _____________________________1182 UJ konyhabútor, mely 9 darabból áll, eladó. — Kecskemét, Tatár sor 17. sz., déli 12 órától. | 11 FEHÉR, mély gyermekkocsi eladó. — Kecskemét, KUlsö-Máriaváros 26. sz. alatt1, _________________________1171 FELHÍVJUK a kecskeméti lótartö gazdák figyelmét, hogy az F. M. rendelete értelmében a kancák őszi- fedeztetése október 1-én kezdetét vette és november 30-ig tart. Min­den üresen lévő kanca befedeztetése, kötelező. A fedeztetés helye: Mes­terséges" Termékenyítő Állomás. Kecskemét, Szt. Lászlő-város 1/a. Bácskiskunmegyei NÉPÚJSÁG , az MDP Bácskiskunmegyei Bizottsága napilapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Szerkesztőseg: Kecskemét, Széchenyi tér 1 sz. Telefon: 25—16, 26—19, 11—22, 20—97 Felelős kiadó: NÉMETI JÓZSEF Kiadóhivatal : Kecskemét, Széchenyi tér 1. sz. Telefon : 22—09 Bácskiskunmegyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: £4—09 F, K.i Faragó Imre igazgató t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom