Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-07 / 237. szám

Eredményekben gazdag öt esztendő A Francia Kommunista Párt harci felhívása a londoni egyezmények ellen, a Irancia nép érdekeivel egyezd független politika folytatására PÁRIZS (MTI) A *l‘Huma­nité« szerdai számának első ol­dalán közli a Francia Kommu­nista Párt felhívását valameny- nyi megyei és helyi szervezeté­hez, a francia nép legszélesebb rétegeihez, hogy fokozott erővel folytassák a tömegharcot a há­ború erői ellen, az ország érde­keivel megegyező független po­litika védelmében, a béke és a nemzetközi együttműködés ügyé­nek győzelméért. A felhívás a többi között eze­ket mondja: — Mendes-France miniszter- elnök a londoni egyezményük aláírásával nemcsak, hogy nem Hivatkozhat bárminő sikerre, ha­nem egyenesen kapitulált az amerikai vezető körök nyomása és Adenauer követelései előtt. A kommunista- és szovjetellenes- jég politikája most újból elve­Berlin. (MTI) A Demokratikus Németország Nemzeti Frontjá­nak Országos Tanácsa a Né­met Demokratikus Köztársaság megalakulásának 5. évfordulója alkalmából felhívással fordult a Német Demokratikus Köztár­saság lakosságához. Felhívásá­ban a többi között a következő­ket hangsúlyozza: A Német Demokratikus Köz­társaság Európa jelentős béke­erejévé fejlődött és erőforrása annak a küzdelemnek, amelyet a német hazafiak hazánk demo­kratikus újraegyesítéséért foly­tatnak. Országunkat baráti kapcso­latok fűzik a hatalmas Szov­jetunióhoz, a népi Kínéhoz, a ncmeetközi béketábor valameny- nyi államához és a tőkés vi­lág népeihez, azokhoz, akik, akárcsak mi, a béke fenntartá­sáért és megszilárdításáért har­colnak. A mi küzdemünk, amelyet hazánk egységének békés hely­reállításáért vívunk, világszerte rokonszenvet váltott ki. A népek erőteljesen támogatnak ben­nünket, mert nem akarják,, hogy a nyugat-német mili­taristák és fasiszták új sze­rencsétlenséget zúdítsanak az emberiségre. A Német Demokratikus Köz­zétett a nemzeti joglemondás­hoz és az ország érdekeinek fel­adásához. A londoni egyezmények alá­írói, joggal tartva Franciaország ellenállásától, amely hónapokig tartó népi-nemzeti küzdelem után végülis az EVK-szerződés eivetését eredményezte, most azon mesterkednek, hogy nagy sietséggel kierőszakolják a fran­cia nemzetgyűlés döntését. A francia nemzetgyűlést csütörtök­re hívták egybe rendkívüli ülésszakra, hogy jóváhagyassák vele az ország kapitulációját. A bonni revansiszták felfegyverzé­sének hívei azon mesterkednek, hogy még ez év vége előtt elér­jék a londoni egyezmények vég­leges szövegének ratifikálását. A londoni döntéseket azon­ban meg lehet buktatni. A népi­nemzeti erők összefogása útján el lehet érni azok elutasítását, mint ahogy ez az összefogás biztosította az indokínai tűzszü­net létrejöttét és az EVK-szer- ződés elvetését, noha ez utóbDi annakidején szintén egy, a kor­mányok között létrejött meg­egyezés tárgyát képezte. A Francia Kommunista Párt ezúttal is, a Franciaországot fe­nyegető veszély újbóli feltáma­dásának láttán, a legnagyobb erővel hangsúlyozza, hogy kész és hajlandó országos viszonylat­ban éppúgy, mint a parlament­ben, egyesíteni erőit mindazok­kal a társadalmi és politikai erőkkel, amelyek szembefordul­nak a német militarizmus újjá­élesztésének veszélyével, vala­mint ezen erők minden képvise­lőjével, bárminő legyen is tár­sadalmi helyzete vagy politikai meggyőződése. (MTI) A NÉMET NÉP október 7-én ünnepli a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 5. évfordulóját. A Német Demo­kratikus Köztársaság fennállásá­nak öt éve alatt jelentős politi­kai, gazdasági és kulturális eredményeket ért el. Németor­szág Szocialista Egységpártja 1951-ben kidolgozta az első öt­éves tervet, amelyet a népi ka­mara jóváhagyott. Ez a terv nagyszerű távlatokat nyitott az NDK dolgozói előtt. Ma, az öt­éves terv negyedik évében már bizonyos, hogy a kitűzött nagy feladatokat határidőre teljesíteni tudjuk, sőt egyes fontos terüle­teken még túl is teljesítjük. A terv megvalósítása a lakosság jólétének további növekedését, az egyre szebb és boldogabb éle­tet jelenti. AZ NDK-BAN az új irány­vonalra való áttérés óta meg­gyorsult az életszínvonal emel­kedése. Ma már sokkal jobban ki tudjuk elégíteni a lakosság szükségleteit. Ezt elsősorban maguknak a dolgozóknak jó munkája tette lehetővé. A Szov­jetunió és a népi demokratikus országok nyersanyagszállítmá­nyokkal segítették az új irány­vonal megvalósítását. AZ ELÉRT eredmények lehe­tővé tették, hogy röviddel az új irányvonal bejelentése után fel­emeljük a béreket. Az ezt köve­tő adócsökkentés 450 millió D- márkával, az árleszállítás pedig 3 milliárd márkával növelte a lakosság vásádóképességét. Még ugyanebben az évben 200 millió D-márkával emeltük a munka- képtelenek és rokkantak járadé­kát. Jelentős intézkedéseket hoz­tunk a dolgozók élet- és munka- körülményeinek további javítá­sára, szociális és kulturális téren egyaránt. Uj üzemi étkezdéket, bölcsődéket, napköziotthonokat nyitottunk. ÁLLAMUNK és szakszerveze­teink egyre több dolgozónak nyújtanak üdülési lehetőséget. Ebben az évben például 770.000 dolgozó üdült a szakszervezeti üdülőkben. A nyár folyamán 650.000 gyermek töltötte szün­ideje egy részét gyermeküdü­lőkben, vagy úttörő táborokban. Az üzemekben közel 12.000 kul­túrotthon, illetve kultúrterem, többezer könyvtár áll a dolgo­zók rendelkezésére. A munká­sok ezrei járnak szakiskolára* tanfolyamokra. Fiataljaink előtt minden lehetőség nyitva áll. Államunk a sportfejlesztésre is nagy összegeket fordít. MEZŐGAZDASÁGUNK ar­culata is megváltozott; gépesíté­sének üteme jelentősen meg­gyorsult. Ma már. a gép- és traktorállomások széles hálóza­tával rendelkezünk. Ebben is nagy segítségünkre volt a Szov­jetunió, amely sok korszerű me­zőgazdasági gépet, szerszámot szállított nekünk. De mi ma­gunk is egyre több mezőgazda- sági gépet gyártunk, hiszen már megvan hozzá az alapunk: a nehézipar, a gépgyárak, meg az erőművek. Földmunkásaink, dol­gozó parasztjaink tízezrei lép­tek a társasgazdálkodás útjára. Eddig 4974 termelőszövetkezetet alapítottak és hathatós segítsé­get nyújtanak a szocializmus alapjainak lerakásához a mező- gazdaságban. A NYUGATNÉMET lakosok ezrei, száz meg száz küldöttség látogatott már eddig a Német Demokratikus Köztársaságba* hogy saját szemükkel győződje­nek meg az NDK-ban folyó Bé­kés építőmunkáról. Ellátogatnak üzemeinkbe és falvainkba, meg­tekintik üdülőinket, szanatóriu­mainkat, bölcsődéinket és más létesítményeinket, majd haza­térve leleplezik a háborús uszí- tók hazug koholmányait az NDK-ról. A NÉMET DEMOKRATIKUS Köztársaság lakossága október 12-én választja meg képviselőit a népi kamarába, a kerületi, körzeti és községi képviselőtes­tületekbe. Ez a választás egyben állásfoglalás is lesz kormányunk politikája, az életszínvonal to­vábbi emeléséért, Németország egységéért és a békéért folyta­tott harca mellett. (Részletek Herbert Wamke, a Szabad Német Szakszervezetek Szövetsége elnökének cikkéből.) \ Német Demokratikus Iíöztár§aság Európa jelentős békeerőjévé fejlődőit társaság a német nép boldogu­lásának és békéjének szilárd alapja. Nincs messze az a nap, amelyen egész Németország, mint egységes, demokratikus köztársaság Európa békéjének biztosítéka lesz — hangoztatja a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Ta­nácsának felhívása. Wilhelm Pieck fogadta a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Berlinbe érkezett szovjet küldöttséget BERLIN. Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársa­ság elnöke kedden este fogadta V. Molotovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnök- helyettesét, külügyminisztert, a Német Demokratikus Köztársa­ság megalakulásának ötödik évfordulójával kapcsolatos ün­nepségekre Berlinben érkezett szovjet küldöttség vezetőjét, va­lamint a küldöttség tagjait. A fogadáson jelen volt Otto Grotewohl miniszterelnök és Walter Ulbricht miniszterelnök­helyettes, Németország Szo­cialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára is. KÜLFÖLDI KORMÁNYKÜLDÖTTSÉGEK ÉRKEZTEK BERLINBE BERLIN. (TASZSZ) Október 5-én a Német Demokratikus Köztársaság kormányának meg­hívására a köztársaság meg­alakulásának 5. évfordulójával kapcsolatos ünnepségekre Ber­linbe érkezett több külföldi kormányküldöttség, köztük a Magyar Népköztársaság kor­mányküldöttsége Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese vezetésével. A kormányküldöttségeket a berlini repülőtéren Németor­szág Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának tagjai, a demokratikus pártok és tömeg­szervezetek képviselői és a diplomáciai testület tagjai fo­gadták. (MTI) DOBOZY IMRE: (21) A SZENT KÍJT A legenda vége Igézetes hajnal! A Bakony legszélső dombso­ra felett gyorsan tüzesedik az égbolt. Mintha nem is cseppnyi kis fodros bárnyányfehők, ha­nem a tavirózsa lehullott ró­zsaszínű szirmai úsznának a levegőég kék tengerén. Egyszer­re csak szinte lángot vetnek a dombok gerincén sötétlő erdők, az égalján fellobban a nap tüze s teliszórja szikrázó, aranyos fénnyel a zúgó bükkösöket, su­sogó fenyőket, a balinkai he­gyek esőmosta, sziklás, partos oldalait, a Fehérvár felé nyúj­tózó harmatos vétséget s a ka­nyargó Gaja-patak kedves, zeg­zugos völgyét. Karcsú, féleszten- dös kis őzgida surran elő a pa­takmenti nyárfásból, megáll a víz szélén, sötétbarna orrahegyét a futó habokba mártja, figye­lőén körültekint s könnyű szö­késekkel visszairamlik a fák közé. A rét szegélyén őrtálló jegenyék felett sebesszárnyú vadgalambcsapat húz el, a vi- rágbaborult hársfák környéke megtelik mézszaggal s lágy méhzümmögéssel, a faluszéli majorban kútgém csikordul. idáig haitik az itatásra vonuló jószág lábdobaja. A sipkaformájú szőlőhegy tö­vében, sárguló árpák, szőke ro­zsok s haragoszöld kukorica- táblák között kanyarog a dűlő- út poros, szürke szalagja. Jobb­ra s balra tőle, ameddig a szem ellát, egészen a dombok koszo­rújáig nő, érik a mezők ter­mése. Áldott mezők! Alul az apák porladó csont­jait őrzitek, felül az érlelődő ke­nyeret ringatjátok. Ki tudná megmérni, mennyi vér s verí­ték hullott reátok; hány eke vasát s hány kicsorbult kardot fogadtatok be, amióta a magyar nevezi hazájának ezt a földet. De sokat láttatok, vértesi, bakonyi mezők! Láttátok a he­rényi gróf jobbágyának, igába- vert cselédnek, földönfutó pa­rasztnak kínját,^láttátok, s it­tátok a jussért, hazáért fegyver­re kelt nép kiömlő vérét. Tán attól is oly dús a füvetek, oly tömött a kalászotok. Es végté­re örömöt is láttok: az élők örömét, kik kétszeresen élnek, mert munkásai is, gazdái is a földnek. Ott, ahol a Vértes utolsó dombja móri síkra könyököl, s ahol most traktoreke forgatja a bükköny tarlóját, ott sza­lasztották meg a német császár betolakodott vérteseit, kik ré­mült futásuk közben még a fegyverüket s vértjüket is el­hányták. A dimbes-dombos Du­nántúl egyik tájáról sem sereg­lett oly sűrűn a szegény nép Dózsa hadába, mint innen. Vak Bottyán zászlai alatt a Lajtán túlra, Bécsig s fel Mor­vába is ki-kicsaptak a vértesal­jaiak, bakonyiak: ők kergették, tierték negyvennyolcban Jella­sics széjjelmorzsolt martalócai- nak maradékát a Bakonyerdő északi csücskéig; s 1919-ben a Gaja mellett ágaskodó domb tetejéről tüzeltek a fehér bi­tangokra, utolsó töltényükig s végső lehelletükig, az Ittrekedt vörös katonák. Nincsen ennek a tájnak egyet­len árva hancsikja, egyetlen szál fája, füve, mely ne hir­detné időtlen-időkig a serény munka s a szülőföldért kiontott vér dícséretét. Csoda-e, ha ez a föld előbb- utóbb forró lesz a legvastagabb bőrű képmutatók, a legkörmön­fontabb csalók talpa alatt is? Csalicska Abrahám a plébánia ablakában könyököl. Álomitta- san, hunyorgó szemmel szemléli az éledő falut: táskás szemeáljá- ról, s megereszkedett, kövér arcának redőiből vékony izzad­ság-patakok folydogálnak le a nyakára s onnan a reverenda gallérja alá■ Lórika, azaz, hogy Eleonóra, aki az úrnapi ünnep­hez illő sötét ruhába öltözött, a plébános háta mögött áll, s a példás férfiúnak kijáró egyházi tiszteletről megfelejtkezve. Csa- licska tarkóját vakargatja já­tékos ujjaival. Középütt, a hálószoba kicsiny, kerek aszta­lán, mindjárt a kopott feszület mellett, téli zsilvóriumos üveg s néhány kupica csillog a haj­nali napsütésben; leghátul pedig Hőből Károly harangozó tá­masztja az ajtófélfát, s irigy pillantását hol a szilvóriumos üvegen, hol Lórika szemérmes nyakán legelteti. Bernât káp­lán kint a zarándokudvaron fog­lalatoskodik. Az utolsó simításo­kat végzi a szivattyú elé állí­tott, Krisztus mennybemenete­lét ábrázoló ügyes kis spanyol­falon, Ott, a spanyolfal mögött lesz az ő őrhelye: ő pumpálja ugyanis a Gajáról szállított szent vizet — sa hívek seregé­nek nem muszáj látnia a pumpa mellett izzadó káplánt. — Meleg lesz — sóhajt a sor­sával megbékélt hajdani apáca. Csalicska felnéz a felhőtlen égboltozatra, eligazítja hasát az ablakpárkányon, s reverendája ujjával megtörli kopasz fejete- tejét. — Ügy jó! Lórika részvevő mosollyal né­zi a kövér papot. — Igen ám, csakhogy a plé­bános úrnak is melege lesz! — Ez iga?. Hanem, ha énne­kem melegem lesz, a híveknek is melegük lesz: s ha melegük lesz, isznak. — Még hozzá a szent vízből — állapítja meg Hőből haran­gozó­Csalicskában egy kurta pilla­natra bennreked a szó. A köves- útón Kádár András ballag, két vizesvödörrel, s oly gúnyosan néz, hogy az embernek melege tesz tőle: még a kalapja szélét sem böki meg, pedig jó köszönő különben. Vájjon, mit tudhat ez a Kádár? A pumpát? Vagy még többet: a négy lajt folyóvizet is? Ej, nem tudhat semmit. Ha csak... ha csak az a két plety­kaszájú vénember el nem fe­csegett valamit ■.. A plébános tűnődik egyideig, aztán elhessegeti a riasztó gon­dolatokat. *»■ — Helyesen mondod, fiam — feleli Köbölnek. — S ha a szent vízből isznak, megnyitják er­szényüket: az úr dicsőségére és a mi örömünkre. — Amen! — dörmögi Oroszlán Bertalan, aki egy jól megtömött zsákkal a hátán éppen abban a szempillantásban lép be a meg­hitt levegőjű szobába. — Nyis­sák is, a szentségit neki, mert az ingem is elköltöttem ezekre a búcsúnapi vacakokra. Ha nem fizet a népség, mehetek, amer­re a part szakad! Csalicska a szoba közepére csoszog s teletölti a kupicákat. — Ne káromkodj, Oroszlán fiam. Még valaki meghallja, s azt hiszi, én voltam. Inkább igyál. No, mutasd a kegyes aján­dékokat. Oroszlán kinyitja a zsák szá­ját s az egész bátyút kiborítja a vetetlenül hagyott ágy lepedő­jére. Van ott minden, akár egy körültekintő vásáros bazárjá­ban. Meggyfaszárú makrapipák, sallangós dohányzacskók, bajusz­kötők, csatos nadrágszíjak, s bőr­ből való bugyellárisok a koro­sabb férfiak számára; aranyfes­tékkel cifrára pingált főzőkana­lak, gumis harisnyatartók, fake-1 retes kis asztali tükrök, kétde- cis cserépbögrék, s drótból készült hajtűk az asszonyoknak; szájharmonikák, cigarettadóznilu keljföljancsik, üveggyöngyka­lárisok, s fésűk a vallásos ifjú­ságnak; végül néhány skatulya sárga cipőkrém — feketét éppen nem kapott a jámbor Oroszlán — s vagy két marokra való fü­tyülős cukor a gyerekeknek: A portéka így szemre elég tetsze­tős. Csupán a főzőkanalakkal van egy kis baj, egyiknek-má- siknak a felírása nem egészen pászol a tisztes alkalomhoz. Efféle intések s javaslatok olvas­hatók rajtuk: »Pfuj, disznó« — »Dögölj meg« — »Pofikám, légy enyém«. — Dehát mit lehet ten­ni, ha egyyszer ilyen főzőkana lak voltak raktáron? (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom