Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-01 / 232. szám
Kövessük a MÁV AG Mozdony- és Gépgyár példáját Jó munkával köszöntik november 7-ét és a tanácsválasztást Üdvözlő táviratok a Kínai Népköztársaság fennállásának 5. évfordulója alkalmából MAO CE-TUNG elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének, Peking. A Kínai Népköztársaság fennállásának 5. évfordulója alkalmából forró üdvözletemet küldöm önnek, elnök elvtárs és Önön keresztül a nagy kínai népnek és kormányának. A kínai nép az elmúlt öt év során az Ön iránytmutatását követve, hatalmas sikereket ért el a népi demokratikus rendszer megszilárdítása terén, az ország építésében és a világbéke oltalmazásában. Mindezek a sikerek nemcsak a magyar népet lelkesítik, de nagymértékben erősítik a béke és a demokrácia Szov- jetunió-vezette táborát. További sikereket kívánok a testvéri kínai népnek nagy feladatai megvalósításához. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, CSOÜ EN-LAJ elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének, Peking. Engedje meg elnök elvtárs, hogy a Kínai Népköztársaság nagy nemzeti ünnepe, fennállásának ötödik évfordulója alkalmából a magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében szívbőljövő jókívánságaimat küldjem a nagy kínai népnek, a Kínai Népköztársaság kormányának és személy szerint Önnek, elnök elvtárs. Szilárd meggyőződésem, hogy a kínai és a magyar nép közötti törhetetlen barátság jelentős hozzájárulás a két ország felvirágzásához. A kínai népnek további ragyogó eredményeket kívánok országa építésében, a világbékéért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott harcában, amellyel tevékenyen hozzájárul a Szovjetunió-vezette hatalmas béketábor sikereihez. NAGY IMRE, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A minisztertanács határozata az újítások kivitelezéséről A MAVAG Mozdony- és Gépgyár dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37-ik évfordulójának tiszteletére, az évi terv sikeres teljesítése érdekében az alábbi vállalást tették. 1. A negyedik negyedév végéig az első félévi gyártmányok nemteljesítéséből adódó 42 millió forintot pótolják, sőt teljes és befejezett termelési tervüket december 24-ig teljesítik, — a fennálló exportköte- lezettségekkel együtt. 2. A minőség megjavítása érdekében a »kiváló minőségű termelésért« indított munkaversenyt elterjesztik, ezzel elősegítik azt, hogy az év végéig az üzemi selejt 1.71 százalékról 1.32 százalékra, ezenbelül a vasöntödéi selejt 18.6 százalékos átlagról 10 százalékra csökkenjen. 3. Vállalják, hogy a forgóeszköz csökkentési tervben mutatkozó 59,197.000 forintos lemaradást pótolják, sőt az év végéig a forgóeszköz csökkentési tervet 5 százalékkal túlteljesítik. 4. Vállalják, hogy az év végéig az első félévi béralaptúllépés összegének 25 százalékát megtakarítják. 5. A teljes létszámra vonatkoztatott egy főre jutó termelési értéket a második félévben átlagosan 10 százalékkal emelik. 6. A gyártmányok önköltségének csökkentése érdekében a teljes vállalati fajlagos közvetett költséget, a második negyedévi tényleges költséghez viszonyítva 15 százalékkal csökkentik. 7. Az év végéig megvalósítják valamennyi munkavédelmi beruházásukat, fókozzák a harcot a rend és tisztaság megteremtéséért. Ezzel elősegítik a balesetek számának csökkentését. NOVEMBER 7-IG az alábbiapontjának 360 kilowattos teljesítményét 400 kilowattra emelik. Megígérik, hogy fegyelmezetten dolgoznak és az első félévhez képest az egésznapos mulasztások miatt elvesztett időt az év végéig 5 százalékkal — havi 650 munkanappal csökkentik. Hónapról-hónapra teljesíteni akarják az élüzem cím elnyerésének feltételeit. Felhívják Budapest és az A néphadsereg napját me- gyeszerte nagy ünnepségekkel ülték meg honvédségünk alakulatai. A kecskeméti helyőrség parancsnoka, Gyulai Mihály ezredes ebből az alkalomból ünnepi fogadást tartott. A fogadáson a helyőrség kiváló tisztjei mellett résztvettek a párt, a tömegszervezetek, az állami szervek, intézmények vezetői és képviselői. Meghívást kaptak a fogadásra, és szép számmal jelentek meg az élenjáró kecskeméti dolgozó parasztok, az üzemek kiváló munkásai. A Dózsa termelőszövetkezet tagsága például 25 tagú küldöttséggel képviseltette magát. A fogadáson benn- sőséges, baráti légkör alakult ki. Még szorosabbá vált a jóviszony, megszilárdultak a baráti kapcsolatok honvédségünk és a kecskeméti lakosság között.' A néphadsereg napját nagyszabású műsoros est zárta be. A Piarista-gimnázium nagytermében rendezett ünnepi esten Kiss András alezredes emlékezett meg a néphadsereg napjának jelentőségéről, az egybegyűlt közönség előtt. — A magyar történelem során még soha nem volt magyar hadsereg — hangsúlyozta az ünnepi szónok, — amelynek annyi oka lett volna a haza szereteté- re, amelynek ilyen nagyszerű feladata lett volna: a szocializmus felépítésének biztosítása, a béke védelme, a népjólét megegész ország üzemeinek dolgozóit: kövessék a jó példát. Az üzem dolgozói és vezetői A FELHÍVÁSHOZ elsőként a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár dolgozói csatlakoztak, majd a Láng Gépgyár, a Ganz Vagon- és Gépgyár, a Pécsi Szénbánya Tröszt, a Kistext, a Vörös Csillag Traktorgyár dolgozói, valamint a főváros számottevőbb üzemeinek dolgozói. valósításán dolgozó nép segítése és védelme. Az ünnepi beszéd foglalkozott néphadseregünk és a dolgozó nép széttéphetetlen kapcsolatának té- nyeivel is; —■ Aratás idején, az új kenyér betakarításában a katonák ezrei, az üzemi munkásokkal együtt jelentős segítséget nyújtottak a dolgozó parasztságnak. Amikor jött az árvíz a gátakra mentek katonáink. A katonaruhába öltözött munkás- és parasztfiatalok apáik és hozzátartozóik házát, földjét, termését védelmezték. Ütközet volt ez a katonák számára: fegyverünk a lapát, a csákány és az ásó volt, de a harc célja a dolgozó nép védelme, a népvagyon megóvása. Hatalmas erő volt a Duna árja, de még hatalmasabbnak bizonyult a nép ereje — hangsúlyozta az előadó^ Az ünnepi beszéd után a Magyar Állami Népi Együttes sok tapssal jutalmazott műsorát nézték végig a díszelőadás részvevői. Néphadseregünk alakulatai megyeszerte ünnepségeken, díszebédeken, kulturális rendezvényeken emlékeztek meg a pákozdi-csata évfordulójáról. Több helyen, így Hajóson és Császártöltésen a honvéd-kultúr- csoportok nagysikerű műsort adtak ebből az alkalomból a falvak dologzóinak. A minisztertanács határozatban szabályozta az újítások kivitelezésével kapcsolatos kérdéseket. A határozat értelmében az újítások kivitelezéséhez szükséges bérköltségek és beruházások fedezésére a vállalat teljes béralapjának egy százalékát kitevő összegben külön pénzügyi keretet kell létesíteni a vállalatok költségvetésében. A különkeret terhére történt kifizetések nem tartoznak a béralap keretébe. Az újítások kivitelezésére biztosított keretből a kivitelezésben résztvett dolgozókat a vállalat igazgatója estenként jutalomban részesítheti. A határozatnak a külön pénzügyi keretre vonatkozó rendelkezése 1955 január elsejével lép hatályba; A néphadsereg napjának ünnepségei kát valósítják meg: 1. November 7-ig elkészítenek öt 424-es típusú koreai exportmozdonyt, 2. Péti Nitrogénművek részére tervükben szereplő GKV 5/6 kompresszorgép részét november 7-re elkészítik, Pétre szállítják, s megkezdik a szerelést. 3. Szerszámhiány enyhítésére felkutatják a heverő szerszámokat, s november 7-ig 8000 forint értékű szerszámot bocsátanak a népgazdaság rendelkezésére. . 4. Mezőgazdaságunk további megsegítésére tanműhelyük fiatal dolgozói 10.000 kukoricadarálót, kovácsológyáruk tűzi és- préskovács dolgozói pedig 600 szekértengelyt készítenek el, 5. Az üzemfenntartó gyáregység dolgozói vállalják, hogy a házi elektromos erőmű közKínevezés A minisztertanács Mód Aladárt, a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat főtitkárát az Eötvös Lóránd Tudományegyetem »marxizmus-leninizmus alapjai« tanszékére egyetemi tanárrá nevezte ki, (MTI) Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a »Szabad Föld« szerkesztősége munkatársai közül, kiváló munkájuk elismerésül, Szentkirályi Jánosnak a »Munka Érdemrend«, Teszkó Sándornak a »Szocialista Munkáért Érdemérem, Hajdú Júliának a »Munka Érdemérem« kitüntetést adományozta, DOBOZY IMRE: Megrázza a fejét. — Nem vállalom. Huszonöt percentért sem, — Muszáj! — Nem kényszeríthet rá! Csalicska szeme megvillan. Hát most, az utolsó lépésnél botoljon el, buta konokság, vagy gyávaság miatt? Odalép Oroszlán elé, tekintetét szinte belefúrja a kulák szemébe. — Ügy. Szóval elpártolsz tőlem? — Nem. : : de nem akarok nyakig merülni. — Félsz? Gyáva! Belekapaszkodik a kulák gallérjába, dühösen ráncigálja, s amint sziszegve préseli a szót, nyála f reccsen. — Attól félj, nyomorult, hogy nem lesz víz a kútban! Attól félj, hogy elmaradnak a zarándokok! Amíg az emberek idejárnak s én itt is, a misén is beszélni tudok velük, addig nincs baj: addig nem lesz termelőcsoport Bodokházán, nem tagosítják be a földedet, nem feszegetik a piszkos ügyeidet, a múltkori feketevágást, a cséplődobba dugott félpatkót, a ... 7— Hallgasson! — Nem hallgatok! Ha egyszer az én hatalmam véget ér, semmid sem marad, még reményed sem! Vagy neked jól van így? Jól van, hogy neked, a falu elsőgazdájának meg kell süvegel- ned Bognár Imrét? Azt, aki tíz esztendeje a teheneidet vakar- gatta, most pedig tanácselnök! Jól van, hogy megnyomorítanak a beszolgáltatással, adóval, mert rajta vagy a kuláklistán? Jól van, hogy piszkos kuláknak neveznek s hovatovább nem lesz, aki szóbaálljon veled? Ha jól van, eridj, pusztulj a szemem elől! (16) r — De, plébános úr ; -, i — Fogd be a szád! Azt hittem, van benned mersz. De látom, csak puha rongy vagy. Csak sápítozni tudsz: jaj, mi lesz velünk, jaj, mire jutunk, istenem segíts, szűzanyám segíts ... Evvel semmire se mégy! Szedd össze magad, s tedd, amit mondok! — Igen, de;ü — Semmi de! Vagy működik a szent kút s az emberek egy része rám hallgat: vagy meghátrálunk s mindenki a kommunistákra hallgat. Tessék, válassz! Oroszlán elkeseredetten legyint. — Eh, mindegy. Előbb-utóbb úgyis beborul nekünk. — ökör! Aki időt nyer, életet nyer. Az a fontos, hogy fennmaradjunk a víz színén. Aztán ... — Aztán? Csalicska vizenyős szeme ösz- szeszűkül a gyűlölettől. — Aztán majd jönnek... jönnek az amerikiak. Ha ma nem, hát holnap, ha holnap sem, majd holnapután. De jönnek s akkor itt kő kövön nem marad! — Bizonyosan jönnek? — Kell, hogy jöjjenek! Oroszlán összerázkódik. — Nem tudom ... Lehet, hogy jönnek. De az már nem biztos, hogy ide is érnek. — Mit beszélsz? Áruló! — Nem vagyok én áruló, nem vagyok én semmi se. Csak kimondom, amit gondolok. Plébános úr negyvennégyben is azt ígérte, hogy Hitler megeszi az oroszokat. Megette a fenét, végtére még a saját bőréi se tudta menteni. Negyvenöt óta folyvást ígéri, hogy jönnek az amerikaiak s beüt a mi időnk, Nohát eddig csak a ménkű ütött be. Nemigen hiszek én ebben a nagy jövésben. Csalicska felemeli a karját, mint a szószéken állva szokta, ha prédikáció közben nyomaté- kot akar adni a szónak. — A püspök atyának se hiszel? Tőle hallottam. — Tőle? — Igen, igen. És ha jönnek s megtudják, hogy te vitéz létedre, elsőgazda létedre ezekhez dörgölőztél, ahelyett, hogy martad, vágtad volna őket. ;. elevenen megnyúznak! — Nem igaz, nem dörgölődz- tem hozzájuk! — Hát mit csinálsz? Vagy velem vagy — vagy ővelük. Középütt nincs hely. Oroszlán megtörli izzadó homlokát. — Mit tegyek? Csalicska előremutat a holdsütötte fák közt kanyargó Gaja patak felé: — Eridj! Fogj be s hordd a vizet, míg ki nem világosodik. Siess! Oroszlán elindul, akár a holdkóros. Iszappal megrakodott bakancsa minden lépésénél bánatosan szortyog, cuppog. Csalicska kisideig a távozó után bámul, fölemelt jobbját leejti, szembogarában kihamvad a gyülöltség parazsa. — Végre! — sóhajt. Avval megfordul, s mintha minden erejét kiadta volna az Oroszlánnal való vitában, a kútkávára tottyan. — Hóból fiam — susogja, — keltsd fel a káplán urat. Csak bátran, bátran: ha nehezen ébred, rúgj egyet a bokájába. Miért nyakalta oly mohón azt a kis szilvóriumot? így ni. Most aztán szedjük össze a szerszámokat, s a mi árunk nevében térjünk nyugovóra. Rászolgáltunk arra a csekélyke alvásra, ami reggelig hátra van, Hőből a lassan-lassan sápadó hold felé tartja óráját. —; Azám, nem sok van hátra- Félhárom. Ha jól meggondolom* nem is érdemes lefeküdni. Félötkor mehetek az istállóbai félhatkor nyakamon a disznóetetés, hatkor a reggeli harangozás — pedig bizisten olyan álmos vagyok, hogy az utolsó ítéletig tudnék aludnL Csalicska nyögve feltápász- kodik. — No nem baj, Hőből fiam. A reggeli meg a déli csendítés között nem bánom, alhatsz. Délután azonban el kell ballagnod a csetneki hegyre. 7— A remetékhez? — Igen. Megmondod nekik, hogy az úrnapi búcsújárás ünnepén elvárom őket. Jókor reggel itt legyenek. Ételt, italt kapnak s a szokásos 50—50 forintot is megkapják. Hanem azt rágd a szájukba: nehogy lerészegedje- nek, mint tavaly. Érted? Nohát> Nem azért fizetem a betyárom kát, hogy a móri borral virtus- kodjanak. Azt otthon is megtehetik. Az a dolguk, hogy elől járjanak buzgóságban, imádkozásban. A kert bokrai felől suttogás, mocorgás hallatszik. Csalicska megrezzen. Hál ez meg ki lehet? Már éppen küldené a harango- zót, nézze meg, ki s mit keres éjnek évadján a plébániakertben, amikor a hívatlan látogató magától is előbbre merészkedik. Azaz, hogy merészkednek, mert ketten vannak: a busabajszú, tétova Bazsalgó Márton s a keszeg, kopasz Puska Ignác, immár mindkettő bakancsban, nadrágban, vagyis tisztességes öltözetben. Jönnek, jövögetnek a. kapu felől, debizony korántsem haladnak úgy, mint amikor kifelé mentek. Egymást taszigáljálc, látszik, hogy mindkettőjük azt szeretné, ha a másik menne elől. (Folytatása következik.)
