Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-11 / 215. szám
Á Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata MOSZKVA (TASZSZ) A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata bevezetőben rámutat, hogy az EVK tervének kudarca fontos esemény Európa politikai életében. E tény azt bizonyítja, mennyire számolnak Franciaországban azzal a veszéllyel, amely Nyugat-Németországnak olyan militarista állammá változtatásával kapcsolatos, amelynek sorsa a német re* varisiszták kezében van. Ez a tény azt is bizonyítja, mennyire a helyzet magaslatán állottak Franciaország hazafias erői, amelyek joggal láttak az »európai védelmi közösség« megteremtésében a francia állam biztonságát fenyegető halálos veszélyt s az ország függetlenségét fenyegető veszélyt. Az »európai védelmi közösség« hívei megpróbálják becsapni a népeket, köztük Franciaország népét is és úgy tüntették fel, sőt tüntetik fel továbbra is a dolgot, hogy a megbukott párizsi szerződés elfogadása esetén lehetővé vált volna bizonyos keretek közé szorítani Nyugat-Németország fegyveres erőit. Ennek az állításnak hamis volta azonban minden pártatlan embernek szemébe ötlik. A bonni revansiszták, akik etekintetben őszintébbek, mindenesetre nem takargatják, hogy az ilyen állításoknak nem tulajdonítanak komoly jelentőséget s máris nyíltan tárgyalják olyan nyugatnémet hadsereg megalakításának terveit, amely hadosztályainak száma tekintetében messze meghaladja a hivatalosan elismert keretet. A német militarizmus újjáteremtése és a remilitarizált Nyugat-Németországnak katonai csoportosulásba való bevonása mérhetetlenül megnövelné az új európai háború veszélyét, s ezzel egyben az új világháború veszélyét is. Elegendő áttekinteni Európának akár utóbbi félévszázados történetét és láthatjuk, hogy a militarista Németország ez alatt az idő alatt kétszer robbantott ki olyan háborút, amely szörnyű szenvedésedet zúdított Európa népeire. A német militarizmus újjáteremtése politikájának hívei igyekeznek a dolgot úgy feltüntetni, hogy Nyugat-Németország remilitarizálása és valamilyen nyugati hatalmi tömbbe való bevonása megerősítené a nyugati hatalmak helyzetét a Szovjetunióval a német kérdésben folytatott tárgyalásokon. Az ilyenfajta állításoknak azonban semmiféle alapjuk sincs. A valóságban a dolog éppen fordítva áll. Mint ismeretes, már most is nyíltan tárgyalják a német militarizmus újjáteremtésének új terveit — hangzik a továbbiakban a nyilatkozat. A nyugatnémetországi militarizmus visszaállítása terveiben kiemelkedő hely jut annak a tervnek, hogy Nyugat-Németországot közvetlenül az Északatlanti Tömbbe vonják be s ilymódon nyissák meg remilitarizálásának útját. Azok, akik ilyesfajta tervekkel állnak elő, nem titkolják, azért van szükség ezekre a tervekre, hogy megkerüljék azokat az akadályokat, amelyekbe az önmagát rég kompromittált »erőpolitika« hívei Franciaországban ütköztek. Ezzel kapcsolatban helyénvaló már most-kijelenteni, hogy bármilyen cégér mögé rejtsék is a német militarizmus újjáteremtésének terveit, e tervek megvalósításának következménye elkerülhetetlenül az lesz, hogy Nyugat-Németország új háborús tűzfészekké válik és Németország mostani kettészakítottsága tovább mélyül. Pedig Európa biztonságának érdekei, éppúgy, mint a német nép érdekei is, azt követelik, hogy a német kérdést az egységes, békeszerető és demokratikus német állam megteremtése alapján oldják meg, amint ezt a hatalmak megfelelő megállapodásai előírják. Nem szabad azt mondani, hogy a német kérdésben teremtendő megegyezés lehetőségei már kimerültek. A szovjet kormány éppen ezt a körülményt tekintetbe véve javasolta Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányának, hogy az idén augusztus—szeptemberre hívják össze a négy hatalom új tanácskozását és vizsgálják meg a német kérdést. Erre a javaslatra a három hatalom kormányától még nem érkezett válasz. UJ DELHI (MTI) Nehru indiai miniszterelnök csütörtökön az Indiai Sajtószövetség bankettjén elhangzott beszédében »nagyon sajnálatosnak« minősítette az új délkeletázsiai szerződés megkötését, minthogy — mint mondotta — »ez feltartóztathatja a békés gondolkodás irányzatát« Délkelet-Ázsiában — jelenti a »Reuter«. Nehru szerint a SEATO, valamint a többi egymásba fonódó nyugati »védelmi« szerződés Az összeurópai biztonság biztosításának érdekei megkövetelik, hogy a zárt európai katonai csoportosulások helyett megvalósuljon a kollektív biztonság rendszere valamennyi európai állam részvételével, tekintet nélkül társadalmi rendjükre. Ezeknek a céloknak felel meg a Szovjetunió javasolta »összeurópai kollektív biztonsági szerződés« tervezete és az összeurópai tanácskozás összehívása a megfelelő javaslatok megvizsgálására. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése és az összeurópai szerződésnek e célból Kelet- és Nyugat-Németország, majd az egyesülés után az egységes Németország részvételével való megkötése megkönnyítené a német kérdés megoldásának lehetőségeit Németország békészerető és demokratikus nemzeti újraegyesülésének alapján. Ez megfelelne valamennyi európai állam, köztük Franciaország biztonsága érdekeinek. A genfi tanácskozás lényegesen hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A genfi tanácskozás tapasztalata újból megmutatta, hogy ha az érdekelt államok valóban törekszenek erre, akkor meg van a lehetősége annak, hogy a rendezetlen problémákat illetően a béke megszilárdítása érdekeinek megfelelő megállapodás jöjjön létre. A Szovjetunió a maga részéről továbbra is minden lehetőt elkövet, hogy megegyezés jöjjön létre a rendezetlen nemzetközi problémákat illetően, a többi között Németország kérdésében, az európai kollektív biztonság rendszeréről, az atom- és hidrogénfegyver eltiltásáról és az államok fegyverzetének csökkentéséről, hogy tovább enyhüljön a nemzetközi feszültség. (MTI) növeli a háború valószínűségét s a gyarmattartó támogatására irányul. »Furcsa dolog — mondotta Nehru — hogy egyes országok összefognak más országok megvédésére, olyan országok védelmére, amelyek nem akarnak csatlakozni hozzájuk, amelyek nem akarnak védelmet, amelyek azt kiáltják: »nem akarjuk!« és ezeknek az ox’szágoknak azt mondják: »el kell fogadnotok, védelmünket.« Dl EH HU NYILATKOZATA Vita a tanácstörvény tervezetéről Válasz Bezsenyi István javaslatára A Népújság szeptember 7-1 számában »Javaslatok és észre« vételek a tanácstörvény-tervezethez« című cikkben Bezsenyi István, Szank-móricgáti dolgozó paraszt azt javasolta, hogy egy területen több tanácstagot jelöljenek és hogy a tanácsüléseket kéthavonként tartsák meg. Az utóbbi javaslattal egyetértek. Valóban, a nagy mezőgazdasági munkák idején elegendő a kéthavonkénti tanácskozás. Természetesen rendkívüli tanácsülést szükség esetén össze lehet hívni. Az első javaslattal azonban nem értek egyet. Elhiszem, hogy Szánkon is sok becsületes dolgozó paraszt van egy-egy utcában, körzetben is, akik érdemesek a tanácstagságra. Legérdemesebb, legpéldamutatóbb azonban csak egy van. Válasszák ki ezt az egyet már a jelöléskor. Azt, aki ismeri munkájukat, problémájukat, ezáltal legméltóbban fogja képviselni érdekeiket. Ellenjelöltre nincs szükségünk. A tanácsválasztásnak egyébként nem az a célja, hogy mindenütt új tanácstagokat válasszunk. Nyugodtan adhatjuk szavazatunkat azokra, akik az elmúlt négy évben jó munkát végeztek. Tóth Sándor, Kalocsa, Tejüzem, A végrehajtó bizottság összetétele tükrözze a tanács összetételét A kiskunhalasi járási tanács végrehajtó bizottsága a napokban tárgyalta a tanácstörvénytervezetet. Egyben értékelte a tervezettel kapcsolatos vita alakulását, ezzel párhuzamosan a politikai munkát. Járásunk területén választókerületenként szerveztük meg a vitát. A forma jónak bizonyult, de baj van a tartalom mellett a mennyiséggel is. Jó szervezési forma mellett a törvénytervezetet »betűízűen«, a való élettől elszakítva tárgyaljuk. Ezenkívül a mennyiség sem elég, mert járásunk választópolgárainak mintegy ötven százaléka még nem hallott (vagy csak keveset) a törvénytervezetről. A hiányosságon azonnal javítottunk. A legaktívabb tanácstagokat bevontuk a vita vezetésébe. A tartalombeli hibán úgy javítottunk, hogy az illető község helyzetét tekintve elmondjuk• hogyan sértettük meg a tanácsdemokráciát a választott funkcionáriusok azonnali leváltásával, vagy hol voltunk érzéketlenek az alulról jövő bírálat elfogadását illetően, hol kell javítani a tanácsi munkát. A törvényszöveg tárgyalásakor saját végrehajtó bizottságunk összetételéből kiindulva, a 39. §-ra terelődött figyelmünk. Ez ugyanis csak a VB-tagok szamáról beszél, de ettől függ az összetétel is, legalább a kis községekben. A járási tanács végrehajtó bizottsága jelenlegi összetételében majdnem teljes egészében kinevezett funkcionáriusokból áll. A 9—15 főből álló keret lehetőséget ad a hiba kijavítására. A tervezet a községi tanácsok esetében azonban három főben szabja meg a minimumot. Ez a szám nem teszi lehetővé, hogy a VB két függetlenített tagján kívül a tsz-ek és a dolgozó parasztok a végrehajtó bizottságban — megfelelően a tanácstagság összetételének — képviselve legyenek. A törvénynek utalnia kellene arra, hogy a VB összetétele tükrözze az illető tanács összetételét. Ehhez pedig kis községekben szükséges, hogy 3 helyett 5 legyen a VB tagjainak minimális száma. Végrehajtó bizottságunk üdvözölni tudja a területi választást, ezzel együtt a tömegkapcsolat teljesmértékű kiterjesztését. Hasonlóan igen komolyan kiterjeszti a törvény a VB-ok hatáskörét. Igen sokszor előfordult, hogy döntő fontosságú helyi problémákat nem tudtunk megoldani, mert az egy olyan szervvel volt kapcsolatos, amely felé a VB-nek nem volt hatásköre. Tudjuk, hogy a nagyobb hatáskör többre kötelez bennünket és felveti a fokozottabb felelősséget is. A kiskunhalasi járási tanács VB megbízásából: POSVANCZ LÁSZLÓ VB-elnök. A BECKÓI KLASTROMBÁN Irta: JAROSLAV HAS EK A VÄGMENTI Beckóba úgy ke- CSÜ rültem, hogy az egykori kunok maradékait kinyomoztam az ottani lakosság között. Bezörgettem a kolostor kapuján és a portás-barát kezébe nyomtam a névjegyemet. A névjegy hátlapján ez állott: »A kunok ügyében fordulok tisztelendőségedhez, akiknek a maradékait keresem a Vág völgyében.« És egy sorral lejjebb ez a kérdés szerénykedett: »Szállásért esedezem és tisztelendőséged engedélyéért, hogy kutathassak a kolostor irattárában.« A kapus fráter tüstén beinvitált az imbitusra és sietett Özséb apáthoz, hogy bejelenthesse neki a tudós látogatót. Pár perc sem telt bele, máris jött Özséb apátúr. Kezet nyújtott és elfogadottan kijelentette, hogy a kunokról bizony semmit sem tud. Majd sorjában bemutatott a barátoknak, aztán Liberát páter gondjaira bízott, aki elkísért a szobámba. Parádés szoba volt, nagyszerű kilátás nyitott belőle a Vág völgyére. Liberát atya kitárta az ablakot és egy széles mozdulattal bekanyarítván az egész környéket, meghirdette: — Ez mind a miénk! Magam is körülnéztem, messzibe nyúló termő rónaságot láttam, amelyen hullámosán ringott az aranyos kalász, zöld lucernásokat, kéklő fenyveseket és mindez, a távoli láthatárig, a bazkói ferencesbarátoké volt. Liberát atya azután beszélt az isten áldásáról, szeme ízzott a lelkesedéstől, arca fénylett a zsírtól. Meghívott magához a szobájába, az ablakpárkányon rózsa, meg bazsalikom illatozott. A szekrényből kivet egy doboz szardíniát, felbontotta, a szomszédos tékából pedig egy konyakos üveget halászott elő. GY IDEIG ittunk, szivaroztunk és mindennapi dolgokról csevegtünk, az árvíz, amelyet hiába vártak és amelyet buzgó imádságukkal űztek el, az áldást hozó nyárról, a termésről, a mindenható isten jóságáról, akt megsokszorozza a kalászban a szemeket, a réten a füvet, meg a herét. Majd felvezetett a klastrom tornyába és egy épületcsoportra mutatva odalent, elmagyarázta, hogy az ott a klastrom majorsága, ahol vagy négyszáz szarvasmarhát, háromszáz hízót gondoznak és hogy a majorságok mellett még baromfitenyészetük is van. Egy darabbal odébb van a julikarám, benne négyszáz birka, egy kissé távolabb, az erdő felé pedig egy külön majorban fácánt tenyésztenek. Az erdőben nyolc kerülőjük és két erdészük van a derék barátoknak. Miután mindezt szemléltetően elmaoyarázta. a derék Liberát atya összekulcsolta hasán a két kezét és felsóhajtott: — Nagy az isten könyörületessége! Közben már kerestek, mert megkezdődött a vacsora. A refektóriumban a hosszú asztal mellett tizenketten ültünk. Mialatt felállva imádkoztunk, kérve az istent, hogy végtelen kegyelmében ajándékozzon meg jó étvággyal, a fráterek már hozták is a teli tálakat. ICSÖSÉG a beckói barátok konyhájának! A mindenható úristen szerencsésen igazgatja a szakács fráterek kezét és végtelen jóságában tyúklevest tétetett elénk, finomra vágott zúzával és mellehúsával. A leves után egy pohárka madeirát csurgattunk le a torkunkon és már előttünk is volt a következő fogás: gesztenyével töltött fácán. Isten irgalma még nagyobb lett, amikor fiatal sült libát tálaltak zöld salátával. Szent öröm ragyogott a jámbor barátok szeméből és amikor megjelent az asztalon a vajban sült pisztráng, ismét rövid fohásszal mondtunk köszönetét a jóságos úristennek. A pisztrángok igen ízletesek voltak. Megértettük isten végtelen kegyelmét, aki mindezeket az inyencfalatokat csak azért teremtette, hogy a beckói ferences sek jól élhessenek. Isten rendelte a bort is. De micsoda jó bort teremtett a beckói klastr ómnak! Majd a konyakot hozták. Finomabbat még sohasem ittam, Trencsén felett pedig megvirradt az új nap. Az ördögbe is! Semmi kedvem nem volt aludni. Amikor a szentéletű atyák véget vetettek a vacsorának és visszavonultak pehelypárnás celláikba, én kiléptem a kolostor kapuján, hogy sétáljak egyet a mezőn. A réten már javában dolgoztak. A hajnali pirkadatban a füvet kaszáltak a kolostori marháknak. Az erdő szélén egy öregember kalapálta kaszáját. Uámköszöntött: — Adjisten jó egészséget! — Hát hogy megy a dolga, bátyó? — kérdeztem válaszképpen. — Isten bűnömül ne vegye, bizony nem jól — válaszolta az öreg. — Hogy is mehetne jól — tette hozzá nagy búsan, — egész nap robotolok a nagyságos kolostori uraknak és az urak húsz krajcárt fizetnek napszámra, még kosztat sem adnak, mert azt mondják, spórolni kell a pápának. AGYBUZGŰN keresztet vetett és tovább kovácsolta a csorba kaszát. A Vág völgyében csendesen felszállt a hajnali köd, a beckói klastrombán, tizenkét ferencrendi szerzetes horkolva, kórusban köszöntötte a reggelt,
