Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-18 / 221. szám

Hozzászólások a tanácstörvény-tervezet vitájához Atomfegyvert próbáltak ki a Szovjetunióban BOGYÓ ELEMÉR, a bátmo­­nostori békebizottság titkára a tanácstörvény-tervezet 27. §-át a következőképpen egészítené ki: A városi, kerületi, községi ta­nácstag köteles a tanácsülés előtt legalább 2—3 héttel kis­­gyűlés vagy egyéni beszélgetés tormájában a napirendi ponto­kat a választókkal megbeszélni és a választók esetleges javas­latait, észrevételeit a tanácsülés elé terjeszteni. Köteles továbbá a tanácsülés után 1—2 héten belül kisgyűlés, vagy egyéni be­szélgetés formájában a tanács­ülésen hozott határozatokat kö­zölni és megvilágítani azok elvi­politikai és gazdasági jelentősé­gét. Bogyó Elemérnek ezzel a ki­egészítéssel az a célja, hogy a tanács munkájában jól érvé­nyesüljön az alulról jövő kezde­ményezés és érvényre jusson a népakarat. Javasolja még, hogy a törvénytervezetbe vegyenek fel megfelelő szankciókat azok­kal szemben, akik a tanácsülése­ken nem jelennek meg. DEÁK FERENC, az orgoványi Alkotmány tsz elnöke javasla­tában különösen aláhúzta azt, hogy a tanácstagokat nagy kö­rültekintéssel válasszák meg. A megválasztott tanácstagokat ne terheljék meg különféle tisztsé­gekkel. DR. KÁRPÁTI JENŐ, a bajai járásbíróság elnöke a vita során — Hát; ü — No látod. Az ember el se hinné, mennyi költség szakad a mi kis plébániánk nyakába. Itt van a két kedvesnpvér, azaz, hogy volt kedvesnőver. Igazán aranyosak, semmi bajom sincs velük — de a kiadás csak meg­van rájuk. Jó étvágyuk van, isten tartsa meg őket, hiszen fiatalok: aztán meg egy-egy ru­hadarab is kell nekik. Lizának nemrég vettem égy pár cipőt, már meg szandálra fáj a foga. Lórika, akarom mondani, Eleo­nóra arról panaszkodik, hogy fogytán van a fehérneműje. Is­ten ne rója fel vétkemül, hogy ilyeneket beszélek, de legalább egy-két kombinét s három-négy bugyit kell vennem szekényké­­nek. Tessék, számolj: akárho­gyan számolsz, havi négyezer forintnál alább nem adhatjuk. — Sok a költség, csakugyan. Hanem azért valamicskét lefa­raghatnánk belőle. — Eh, gyerekbeszéd. Látszik, hogy kevés a tapasztalatod, Bernát fiam. Nem a költség sok — a bevétel kevés! Csalicska felkel a recsegő ka­­rosszékböl, s álá-fel járkál az irodában. Előbbi bágyadtsága tűnőben van, tekintete felélén­kül, s pámás öklével egyet­­egyet a levegőbe üt, mintha sor­ra agyoncsapná a havi négy­ezer forintra leselkedő vesze­delmeket. — Ezen segíteni kell! — De hogyan? Ha egyszer fogynak a zarándokok! Csalicska megáll Bonifác atya olajfestésű kéve előtt, pil­javasolta, hogy a 15. szak. 4. bek. és 42. szak. 2. bek.-hez: a tanácsülésen és a VB-ülésen az illetékes járásbíróság vezetője, meghívás nélkül is résztvehes­­sen, tanácskozási joggal, a tör­vényesség biztosítása és a VB. eredményes munkájának előse­gítése végett. DOBÓ GUSZTÁV, a pü. osz­tály vezetője javasolta, hogy a 13. § 1. pontjának kiegészítése­képpen hozzá kellene venni, hogy a tanácsülési meghívókhoz csatolják az elnöki beszámolót teljes szövegében. így megköny­­nyítenék a hozzászólást, a na­gyobb aktivizálást. SZABÓ LAJOS indítványozta hogy a törvénytervezet az állan­dó bizottsági tagok oktatását olyképpen segítse elő, hogy a tanácsok az állandó bizottsági tagok számára olvasótermet ál­lítsanak fel. Régen nem is lehetett elkép­zelni Bugac-pusztát a Fehérma­gyar gulya nélkül. Ezért a Hor­tobágy után az országban máso­diknak újította fel a magyar szarvasmarha tenyésztését a bu­gaci állami gazdaság. Az ország különböző területein felvásárol­lantása szeretettel siklik végig a barna, elmosódott arcon. ■— Ihletett gondolatom tá­madt, fiam! — Nos? — Idehallgass! Fogynak a za­rándokok? Sebaj. Megszaporít­juk őket! Miként egykoron a mi urunk megszaporította az árpakenyeret. Bernát leveszi szemüvegét, az­tán újra felteszi. — Hát az meg hogyan lehet­séges? Csalicska lefújja a port az ügyes plébánia-alapító ábráza­táról s közelebb jön. Húsos szá­jával akkorát cuppant, hogy ki­­hallatszik a kertbe. — Tudod-e, Bonifác atya mi­képpen virágoztatta fel a szent helyet? — Gondolom, imádkozással. — No persze avval is. De at­tól nemigen jöttek volna a za­rándokok, mivel a gyarló emberi természet erősen kívánja a földi javakat. Ez már így van, mit tehetünk róla. Boldogult Boni­fác atyánk jól tudta ezt, s gond­ja volt rá, hogy a jámbor hívek ne csak áhítatban, hanem étel­­ben-italban, pihenőhelyben se szenvedjenek szükséget. — Szóval.;. értem. — No látod! És mit gondolsz, amit akkor meg lehetett csinál­ni, azt most nem lehet? Miért ne lehelne? Segíts magadon, is­ten is megsegít! Egy kis befek­tetéssel úgy fellendítjük a kegy­­hely forgalmát, hogy meg se ál­lunk a havi négyezer forintnál. — Befektetés? Dehát mire? Es ALMÄSI SÁNDOR, a kalocsa' postahivatal vezetője azt taná­csolta, hogy a törvényterveze IV. fejezet 18. §-ának kiegészí­téseképpen olyan állandó bizott­ságot is kellene létrehozni, amely a tanácsi felügyelet alá tartozó szervek ügyeivel beha­tóbban foglalkozna, MARKÓ LÁSZLÓ foktői VB- elnök a szakigazgatási munka megjavítására javasolta, hogy a minisztériumok és a megyei ta­nács apparátusának csökkenté­sével a községi tanácsokat meg­felelően erősítsék meg. Pótlólag indítványozza a tervezetbe be­venni, hogy »a felső tanácsok a megüresedett elnöki (elnökhe­lyettesi) és titkári állásokat a megüresedéstől számított 2 hé­ten belül töltsék be*. ták a már kiveszőiéiben lévő magyar teheneket. Ma már 32 tehénből álló Fehérmagyár gu­lya legelész a bugaci pusztákon. Ennek a tehénfajtának bár ke­vés a tejhozama, de zsírtarta­lomban jóval felülmúlja a több; fajtákét. kitől? Mert nekünk nincs pén­zünk. Csalicska elemében van. — Hohó, barátocskám, hiszen éppen ezt sütöttem ki! A szent kút iránt, mi tagadás, megcsap­pant az érdeklődés. Sajnos, az emberek már nem olyan imád­­ságos lelkűek, mint régen vol­tak. Meg hát a kútban csak víz van, mi más volna benne. — Igen, de csodatevő víz! Csalicska bizonytalanul bólo­gat. — Az, az. persze, hogy az. A plébánia régi iratai föl is em­legetnek néhány csodálatos gyó­gyulást. Nem tudom már, hogy hívták az illetőket, a betegsé­gükre se emlékszem. Különben is, régen volt az, nagyon régen. — És mostanában? Semmi se történt? — Nem. Azaz, hogm történt, de az igen kínos eset mit s ala­posan megtépázta a kegyhely tekintélyét. — Miféle eset? — Puttonyos tisztelendő atya, az előző plébános egyszer elha­tározta, hogy megfürdik a szent kút vizében. Reumája volt s abban reménykedett, hogy ez a víz majd meggyógyítja. — És? — Hiszen lehet, hogy meg­gyógyította volna. Csakhogy erre nem került sor. Szegény plébános úr, amikor kimászott a vízből, megcsúszott s kezét­­lábát törte. — Rettenetes. — Bíz az. S annál rettenete­sebb, mert a plébános úr öreg volt már, túl a hetvenen: a sok törést, zúzódást ki se tudta he­verni. No, de békességet a holt­nak, boldogságot az élőnek! Szóval víz van a kútban, Ber­nát fiam. s a uíz egymagában MOSZKVA. A »-TASZSZ« je­lenti: A tudományos kutató munkák tervének megfelelően az utóbbi napokban a Szovjet­unióban kipróbálták az atom­fegyver egy fajtáját. A kísér­let célja az atomrobbanás hatá-A NEMRÉG befejeződött manilai értekezlet után nyil­vánvalóvá vált, hogy az érte­kezletnek, illetve az ott létre­jött, úgynevezett »délkeletázsia: védelmi szövetségnek« nem sok köze van a délkeletázsiai orszá­gokhoz, hanem inkább a nyu­gati imperialista hatalmakhoz, amelyek ezt az értekezletet az ázsiai országok háta mögött lét­rehozták. Az értekezleten egy olyan állam játszotta a főszere­pet, amelyik jópárezer kilomé­terre terül el az öreg földgolyón. Tudvalevőleg az értekezleten részvevő országoknak az Ame­rikai Egyesült Államok diktálta a tennivalókat. Ez világossá te­szi azt is, — ismerve az ameri­kai diplomácia erőszakosságát, — hogy hazugság és ámítás az amerikaiaknak az az állítása, hogy az új hatalmi csoportosu­lás, a délkeletázsiai paktum, mennyire közel áll a délkelet­ázsiai országok igazi érdekei­hez. Ez a katonai tömb a gyarmattartó hatalmak szövet­sége, amelyet azzal a célzattal hoztak létre, hogy politikai és gazdasági erejük és befolyásuk csökkenését megakadályozzák a Távol-Keleten. A SZOVJETUNIÓ külügymi­nisztériumának legutóbbi nyi­latkozata ezt kereken ki is mondja a világ közvéleménye előtt. Megállapítja, hogy a délkeletázsiai védelmi szerződés aláírása Ázsia és a Távol-Kelet biztonsága ellen irányul, veszé­lyezteti az ázsiai népek nemzet­közi függetlenségét, szabadságát. »Azok az államok — mondja a nyilatkozat, — amelyek a ka­tonai tömb létrehozását kezde­ményezték, Délkelet-Ázsiában és Csendes-óceán térségéöen felelősek cselekedeteikért, ame­lyek durva ellentétben állnak, a béke magszilárdításának fel­adataival.« nem nagyon csábítja az embe­reket. Arra gondoltam, hogy néhány aprósággal, amit aján­dékképpen osztanánk ki a bú­csúnapi szentmisék után, jobb kedvre deríthetnénk a zarándo­kokat. — Igen? — Hát persze. Ne felejtsd el, a zarándokút pénzbe kerül. Már pedig az emberek szívesen veszik, ha a lelki vígasztalás mellett valami megfoghatót is kapnak a pénzükért. — Az ám, de annyi ajándé­kot nem bírunk venni, hogy mindenkinek jusson. — Nem is kell. Nem az a fontos, hogy mindenki kapjon: mindenki higgye, hogy kap! Bernát kinyújtóztatta ösz­tönér lábait az asztal alatt. — Ez igaz. Azt hiszem, hasz­nos gondolata támadt, tiszte­lendő atyám. Igen, igen, ha tíz-húsz olvasót, olcsóbb ifna­­könyvet ingyen széjjelosztanánk a hívek közt..; Csalicska vállat von. — Esetleg. Leül a karosszékbe, íróasztala legalsó fiókjából üveget, kupi­cát vesz elő s felhörpint egy korty jószagú szilvóriumot. — Ehh, ez igen! No szóval, jobb, ha ezúttal praktikusan gondolkodunk. Dohányt, ciga­rettát, pipát, pénztárcát, bicskát, főzőkanalat s más efféle hasz­nos holmit kell osztogatnunk. — De hiszen így valóságos bazárt csinálunk a templomból. — Ugyan! Templom lesz az ezután is, olyan, amilyen eddig volt. És ha neked nem pászol a szájad izéhez, hát majd nem a templomban, hanem a temp­lomkertben osztjuk az ajándé­kot. (Folytatása következik.) sának tanulmányozása volt. A kísérlet során értékes ered­ményekre jutottak, amelyek le­hetővé teszik, hogy a szovjet tu­dósok és mérnökök sikeresen oldják meg az atomtámadás el­leni védekezés feladatait. (MTI) A SZOVJET külügyminisz­térium nyilatkozata azonban nemcsak ezeket a • tényeket állapítja meg, hanem elemzi az agresszív csoportosulás gazdasá­gi hátterét is. Ez a térség, amely a szerződés hatáskörébe tarto­zik, igen gazdag nyersanyagok­ban. Ön, kőolaj, nyersgumi, vasérc, rengeteg állati és növé­nyi eredetű nyersanyag, élelmi­szer, ritka déligyümölcs teszi ezt a területet az imperialista álla­mok kíméletlen gyarmatosító politikájának vadászterületévé; Ha jobban megnézzük a délke­­letázsiai szárazföldben termő és fellelhető nyersanyagokat, az is szembetűnik, hogy ezeknek a nyersanyagoknak a tekintélyes része hadászati célokra is fel­használható. A létrejött szerző­dés tagállamai tehát minden fellelhető nyersanyagot saját hadiiparuk számára fognak el­szállítani, lehetőleg minél ol­csóbban, hiszen a profit gyilkos törvényei ezt így írják elő. A délkeletázsiai szerződésnek tá­volról sincs védelmi célzatai Ugyan kitől kellene megvéde­niük ezeket az államokat a délkeletázsiai népeknek, ha nem az imperialisták kizsákmányoló# gyarmati politikájától? Márpe­dig ők nem ellenségei sajátma­­guknak. A DÉLKELETÁZSIAI vé­delmi szerződésben részvevő ha­talmak elfelejtik, vagy pedig nem akarják felismerni, hogy az ázsiai földrésznek ezen a pontján már több kudarcban volt részük. Az ázsiai népek —> amint a Szovjetunió külügymi­nisztériumának nyilatkozata is megállapítja — a független nemzeti fejlődés útjára lépnek, bármennyire is meg akarják akadályozni a gyarmatosító im­perialista hatalmak az Ázsiá­ban fellendült felszabadító mozgalmakat. Különösen azóta változott meg a helyzet, amióta a nagy kínai nép dicsőséges for­radalma kiűzte a reakciós kuo­­mintang-kiikket és megalapítot­ta a népi hatalmat az ázsiai szárazföld hatalmas darabján; Ezzel Kína nemcsak, hogy kisza­kadt az imperialisták rabláncá­ból, de példát is mutatott a többi, még leigázott ázsiai népeknek, hogyan lehet az önálló nemzeti lét megteremtésének útjára lépni és mit jelent ez az út a nép jóléte, boldogulása szempontjából. VILÁGOS, hogy csak az ösz­­szes ázsiai országok egyenlő értékű társulása hozhatja meg a fellendülést. Csak az ázsiai népek békés jövőjét rejtegető) közös, építőjellegű együttműkö­dés, a kívülről jövő erőszakos beavatkozás kiküszöbölése hoz­hat tartós eredményt a világ­nak ezen a részén. Ez a törek­vése Ázsia népeinek, ez felel meg a békeszerető népek ér­dekeinek. A kecskeméti Állami Áruház az idei' első félévben jóval nagyobb forgalmat bonyolított le, mint tavaly A KECSKEMÉTI Állami Áru­ház az idén az első félévben sokkal nagyobb forgalmat bo­nyolított le, mint tavaly az első 6 hónapban. Férfi felső ruhából 1780 darabbal, gyapjúszövet­ből 8127 méterrel, pamutszövet­ből 3600 méterrel, bőrlábbcliből 3200 párral és rádióból 200 da­rabbal adtak el többet, mint ta­valy. DISZ-szervezetiínk készül a kulturális tnmegneveiü munkára Üzemi DISZ-szervezetühk nagy lendülettel készül az előttünk álló feladatok megoldásához. A tanácsválasztás nagy munka elé állítja fia­taljainkat. Különösen kultúrvonalon, a tömeg­nevelési munkában akarjuk elősegíteni a tanács­választások sikerét. Erre a munkára fiataljaink közül igen sokan lelkesen készülnek. Eddig kü­lönösen tánccsoportunk tűnt ki fáradtságot nem ismerő lendületes munkájával. Tánccsoportunk négy új táncszám betanulására készül. Rigmus­brigádunk is bontogatja szárnyait. Jó lenne, ha Palásti elvtársnő, rigmus-író, nagyobb segítséget adna rigmus-brigádunk munkájához. Színjátszócsoportunk is mozgolódik. Három új előadásra készül. A színdarabok aktuális kér­désekkel foglalkoznak és főleg nevelőhatásúak. Tájelőadásokat is rendezünk. Itt az 'deje, hogy DISZ-vezetőségünk tagjai ne csak a titkártól várják a feladatok megoldá­sát, hanem aktívan vegyenek részt az irányító, szervező munkából. Csak így tudunk segítséget nyújtani kultúrvonalon és más téren a tanács­választások sikeréhez. Üzemi fiataljaink közül vannak, a}úk nem látják munkájuk politikai jelentőségét. Ezért a legközelebbi taggyűlésünkön kulturális, tömeg­nevelő munkánkat megvitatjuk és az egész tag­ságot mozgósítjuk ennek sikerére. Feladataink megoldásához kérjük a pártszervezet és a válla­latvezetőség fokozottabb segítségét, támogatását, örülnénk annak, ha hibáinkra felhívnák a fi­gyelmünket, hogy azokat kijavítva még jobb és sikeresebb munkát végezhessünk. Reméljük, ezt a segítséget a szakszervezettől is megkapjuk. . Bús István, DISZ-titkár, Alföldi Kecskeméti Konzervgyár. DOBOZY IMREs (5) Ismét Fehér magyar tehénéül ya legel a bugaci pusztán Távol-Kelet békéje

Next

/
Oldalképek
Tartalom