Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-22 / 224. szám

A % o r s z si g* gyűlés k

(Folytatás az 1. oldalról.)

tésért, amelyet a magyar föld terméshozamának növeléséért, az eredményesebb és jobb gazdálkodásért tesz.

Annak ellenére, hogy a kalászosokban a vártnál gyengébbek a terméseredmények, dolgozó parasztságunk többsége becsületesen, a törvény szellemének megfelelően egyenesen a cséplőgéptől teljesítette az állam iránti kötelességét.

Vannak természetesen olyanok is, akik az állam iránti kötelezettségüket — bár annak eleget tudnának tenni — nem teljesítik, kibújnak a törvényes kötelezettségek alól. Ilyenekkel szemben a' törvény szigorával fogunk eljárni.

Külön kell megemlékeznünk arról, hogy az elmúlt év alatt termelőszövetkezeteink nagy többsége megerősödött, jó termelési eredményeket ért el s így agjainak kielégítő jövedelmet biztosít. Nem véletlen, hogy a dolgozó parasztok körében sok szövetkezetünk ma már népszerű és az elmúlt hetekben megyénként többszáz egyénileg gazdálkodó kérte felvételét a ■ermelőszövetkezetekbe és a tavaly kilépett tagok közül is sokan visszalépnek.

Dolgozó parasztságunk előtt most új, nagy feladatok állnak: az őszi szántás-vetés és betakarítási munkák időben és jó minőségben való elvégzése.

Sok szó esik mostanában közvéleményünkben — de különösen Budapesten — a racionalizálásról. Sokan nem látják világosan a folyamatban lévő intézkedések értelmét, gazdasági összefüggéseit. Ezért a kormány fontosnak tartja tájékoztatni a dolgozókat a racionalizálás céljáról és végrehajtásáról.

Ml évek óta újból és újból megállapítottuk, hogy az állami munkában, gazdasági életünkben hatalmas méreteket öltött, elharapózott a bürokrácia, az aktatologatás, a felesleges papírmunka. Széles dolgozó rétegek az üzemekben, a falvakban nap mint nap felvetik, hogy feleslegesnek tartják azokat a nagy adminisztrációs apparátusokat,

amelyek a gazdasági életben, az állami vezetésben az erős központosítás következtében kialakultak: A túlméretezett minisztériumok, országos jellegű hivatalok elvonták a feladatokat a helyi végrehajtó szervektől, vállalatoktól, intézményektől. Mindent központilag akartak elintézni, irányítani.

Ezenkívül a minisztériumok és a vállalatok közé nagy számban szerveztünk új trösztöket, középfokú irányító szerveket. — Ezeknek a létrehozása sok esetben csak drágította a termelést és csökkentette a vállalatok önállóságát.

A minisztertanács, látva ezeket a hibákat, szükségesnek látja az állami és gazdasági munkát bénító bürokratikus jelenségek felszámolását, az állami és gazdasági munka lényeges egyszerűsítését a tervezésben, az anyag- és pénzgazdálkodásban, a számvitel, statisztika terén és számos más munkaterületen. A racionalizálás a legjobb szakemberek bevonásával indult meg, hogy államapparátusunkat a legalsó szervektől a legfelsőkig egyszerűbbé, jobbá, olcsóbbá tegyük, hogy a vezetést megjavítsuk, a vezetők felelősségét növeljük és az államapparátust közelebb vigyük a dolgozó néphez.

Az állami szerveknek és a szakszervezeteknek kötelességük elősegíteni, hogy az elbocsátásra kerülő dolgozók a termelőmunkában minél gyorsabban elhelyezkedhessenek. Az iparb.m és a mezőgazdaságban ma is körülbelül százezer új munkáskézre van szükség. Biztosítani kell azt, hogy a munkaerő átcsoportosítása a lehető leggyorsabban bonyolódjék le. Ennek érdekében fel kell tárni mindazokat a területeket, ahol munkaerő szükséges.

Gondoskodni keli arról is, hogy a legjobb munkaerőket mindenhol megtartsák. Elsősorban a vállalatnál, intézménynél végzett munkájukat kell figyelembevenni és egyertlő feltételek esetén elsősorban azokat a dolgozókat kell elbocsátani, akik más munkaterületen könnyebben tudnak elhelyezkedni. Figyelembe kell venni sz elbocsátásoknál a dolgozók szociális helyzetét, előnyben kell részesíteni a nagycsaládos dolgozókat, az egyedülálló anyákat, vagy családfenntartókat.

Apró Antal a továbbiakban a helyi tanácsok eddigi eredményeiről beszélt.

— Pártunk III. kongresszusa — mondotta — mélyrehatóan elemezte a tanácsok munkáját s világosan rámutatott arra, hogy •>-a tanácsok tevékenységén keresztül valósultak meg, ha hibákkal is, hol túlkapásokkal, hol lazaságokkal azok az állami intézkedések, amelyek a szocialista iparosítással, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a kulturális forradalom vívmányaival messzemenően előmozdítják a szocializmus alapjainak lerakását.

— Emellett a kongresszus feltárta azokat az okokat is, afnelyek akadályozták a tanácsok és a tömegek közötti kapcsolat kiszélesedését.

— A tanácsok négy esztendős munkájának politikai, gazdasági, szociális, kulturális eredményeiről megcáfolhatatlan tények, tanúskodnak. Különösen áll ez a kormányprogramm óta eltelt időre, 1954 első félévében mintegy 8000-rel több hozzászólás és mintegy 5600-zal több javaslat hangzott el a községi tanácsüléseken, mint 1953 első félévében.

— Jóllehet a tömegkapcsolat elmélyítése terén az elmúlt években jelentős hiányosságok voltak, mégis számottevő az a siker, amelyet a széles néptömegeknek az állami munkába való bevonása, a tanácsok és a nép összefogása területén elértünk. A tanácsok tagjai többet mennek a nép közé, gyakrabban beszélik meg a dolgozókkal a közös gondokat, a tennivalókat.

Tanácsainknak le nem becsülhető részük van termelőszövetkezeteink fokozatos megszilárdításában a tartalékföldek művelés alá vételében, a növénytermelés és az állattenyésztés jó módszereinek terjesztésében, a mezőgazdasági munkakampányok időbeni s egyre jobb elvégzésében.

eddi ti 1 é

— Tanácsaink javuló munkájának köszönhető, hogy a helyi

állami és szövetkezeti ipar fellendülésben van, valamint az, hogy a magánkisipar szükséges mértékben fejlődött. A helyi állami ipar termelésének értéke 1954-ben hétszer akkora lesz, mint 1951-ben.volt. A kisipari szövetkezetek ebben az évben

1951-hez képest három és félszeresére emelik termelésüket.

— Jelentős sikereket értek el a helyi tanácsok a lakosság kulturális, szociális és egészségügyi szükségleteinek kielégítésében is.

— Az állami költségvetésben, biztosított pénzügyi segítség mellett messzemenően ennek is köszönhető, hogy az országbán az 1954/55-ös évben 242-vel több, teljesen osztott általános iskola működik, mint az 1950/51-es iskolai évben. A körzeti iskolák száma az elmúlt évben több, mint megkétszereződött. Jelentős vívmánynak tekinthetjük, hogy az általános iskolák VIII. osztályába 1953/54-ben 30 ezerrel többen tanultak, mint az 1950/51-es iskolai évben.

— Helyi tanácsaink büszkén vallhatják a maguk erényének is azt, hogy ma már 1616 kultúrotthon működik a községekben, csaknem nyolcszorannyi, mint 1950-ben. A városi kultúrotthonok száma négy év alatt több, mint megnégyszei’eződött. A tanácsok fennállása idején a falusi, járási, városi és megyei könyvtárak száma több, mint megkétszereződött: 1705-ről 3964- re emelkedett.

— Eredményesen dolgoztak tanácsaink az anya- és gyermekvédelem, a dolgozók egészségének általános védelme érdekében is. Míg 1950-ben a tanácsok hatáskörében mintegy 546 szülőotthon működött, addig ma már e szülőotthonok száma 784- re emelkedett. Az idei nyáron mér 2339 területi óvoda működött, csaknem egyharmaddal több, mint 1950-ben.

— A pártkongresszus azt a feladatot állította elénk, hogy az új tanácstörvényben szélesítsük, erősítsük tovább az új néphatalom alapjait, a munkásosztály és a dolgozó parasztság

s e

szövetségét, a dolgozó nép hatalmát.

— Véleményem szerint a törvénytervezet ezt a célt eredményesen segíti elő.

— A Hazafias Népfront Előkészítő Bizottsága nagy szolgálatot tett az országnak azzal, hogy széles dolgozó tömegek bevonásával vitára bocsátotta a falvakban és a városokban a tanácstörvény-tervezetet.

Nagy erővel folyik az országban mindenütt pártunk III. kongresszusa kezdeményezése nyomán a Hazafias Népfront helyi bizottságainak létrehozása.

A Hazafias Népfrontnak, mint széles tömegmozgalomnak, ki kell terjesztenie befolyását politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életünk minden területére.

A magyar történelem arra tanít bennünket, hogy mindig olyankor oldottuk meg sikeresen a nagy nemzeti feladatokat, amikor erős volt a nemzeti egység, amikor minden becsületes magyar kivette részét és saját ügyének tekintette a közös ügyet, a nép boldogulását, a nép szabadságát.

Azt akarjuk, hogy a népfront-*' mozgalom ilyen hazafias, nagy mozgalom legyen, amelyben társadalmi helyzetükre vagy foglalkozásukra való tekintet nélkül résztvesznek mindazok, akik legjobb nemzeti hagyományunk szellemében a haza, a nép ügyét mindenek fölé helyezik.

A tanácsok tagjainak megbízatása — folytatta Apró Antal — az alkotmány értelmében 1954 október 22-én lejár. A minisztertanács olyan értelmű előterjesztéssel fordult a Népköztársaság Elnöki Tanácsához, hogy az új tanácsválasztásokat november 28-ra tűzze ki.

A tanácsválasztáson a Hazafias Népfront állít jelölteket, a választás népfront-választás lesz. A helyi tanácsokba azokat a dolgozókat fogják jelölni, akik jó munkájukkal, állampolgári kötelezettségük teljesítésével, példás életükkel kiérdemelték a dolgozók megbecsülését és tiszteletét, aki a párt és a kormány politikájának megvalósításában, a közügyek iránti önzetlen érdeklődésükkel a dolgozó nép bizalmát élvezik.

— Az új tanácstörvény bevezetése, a választásoknak az új választási törvény alapján való megtartása, tovább fogja erősíteni a demokratikus, a hazafias erők összefogását.

— Munkásosztályunk azzal készül legméltóbban a tanácsv álasztásokra, ha az ipar minden területén harcol a tervek teljesítéséért, a munkatermelékenység fokozásáért, a nagyobb munkafegyelemért, mert minden megtakarított fillér a népjólét emelését, hazánk további felvirágzását segíti elő.

— Dolgozó parasztságunk nagy szolgálatot tesz egész népünknek azzal, ha az őszi betakarítások munkáját, a szántást, vetést jóminőségben, a nagyobb termelési eredmények elérése érdekében időben elvégzi.

— A magyar értelmiségi dolgozók, tudósok, mérnökök, műszaki értelmiség, agronómusok harcoljanak a munkásokkal és a parasztsággal vállvetve népgazdaságunk továbbfejlesztéséért, új gazdasági sikerek eléréséért.

— Most ezzel az új törvényjavaslattal, amit elfogadunk, tovább fog erősödni a párt, a kormány, a nép egysége, amely alapja, fundamentuma további fejlődésünknek.

— Az új tanácstörvényt, amely tovább erősíti hazánkban a dolgozó nép hatalmát, pártom és a magam nevében elfogadom.

Ezután . Beresztóczy Miklós protonotárius. kanonok, majd szünet után Mekis József, az MDP Politikai Bizottságának póttagja, a SZOT elnöke, Bódi Jánosné nógrádmegyei képviselő, Czéh József, Klujber László, Kis Imre, Fodor Imre képviselők szólaltak fel.

Ezután Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke bezárta a keddi ülést;

DOBOZY IMRE;

in.

Ördög a kúfban

A templomtorony órája éjjelet ver. Bamm, bamm, hamm, bamm... A tizenkettedik öblös kondulás messzire úszik a csendes éjszakában, nekiverődik a Kálvária-domb csupasz oldalának, aztán szertefoszlik, mint a széllel tovaszálló kiáltás. Holdvilágos az éjjel, de a hold bujócskát játszik. Hol a siető Jellegek mögé búvik s ilyenkor lejszínű homály dereng a falu felett, hol meg kikandikál a felhők hasadékán s ilyenkor mintha olvasztott ezüst hullana iűre-fára. A mezőkön, kerteken futó felhők árnyéka kergetőzik, a galyamenti erdők cserfakéreg-illatot s édeskés gyantaszagot küldenek a langyos szél hátán, a faluszéli majorban heves vakkantásokkai ugat az éjjeliőr kutyája — bizonyosan sündisznóra lelt.

Szerelmesek kedvére való, fűszeres levegőjű, szépséges szép éjszaka!

Alighogy elhal az óraiités, sövekkel, ásókkal, kapákkal, kötéllel s más egyéb szerszámmal megrakott kis csapat lopakodik ki a plébánia hátsó kapuján.

— Utánam — suttog a menet élén Csalicska, akár egy berekedt hadvezér, akinek torkára ment a csata előtti temérdek 'zgalom s csak annyi hangja maradt, hogy ellihegje a támadási parancsot — utánam, fiaim!

Mennek is azok sebbel-lobbal, egymást taszigálva. Igencsak alszik a mozgásukon, hogy alig

(8)

/

várják az éjszakai vállalkozás végét. Csalicska nyomában Hőből Károly, a leselkedésen tétlenért szemérmetlen harangozó lépked, őt Oroszlán Bertalan hajdani elsögazda, jelenleg kulák követi, a szolgálatkész Bernét káplán pedig az utóvéd, s evégből hálra-hátrapislog, miközben oly óvatosan szedi pipaszár lábát, mintha tojáshéjon ■járna.

Hőből egy rozsdás kapát lógat a balkezében, s a vállán, perselyből kölcsönvett hosszú nyélen, istállólámpa himbálódzik. A lámpa ég, noha a holdfényes Udvaron semmi szükség nincsen rá, majd csak a szent kút homályát kell földerítenie.

— Rossebb a lámpádét! —

mordul Oroszlán Bertalan, aki szuszogva cipeli Brácsás Imre szivattyúját, s akinek orrát éppen ebben a pillanatban cirógatta meg a forró lámpaüveg.

— Mi bajod a lámpámmal?

— összeégeti a pofámat, te birka!

Hőből megáll s felfújja a képét, mint a kecskebéka kurutytyolás előtt. Még hogy ő birka tőina, ő, aki Csalicska s a káplán után a harmadik férfiú a plébánián? Na megállj csak, oüsafejü Oroszlán.

— Mosdatlan szád van, hallod-e! Jobb, ha befogod, mielőtt én fognám be!

— Te? Te máié?

Hőből méltóságteljesen megfordul, hogy vizenyős szemének szigorú pillantásával elhallgathassa a goromba pénzestársat: csakhogy a perselynyélen fityegő lámpa’is vele fordul s odanyurilódtk Csalicska tarkójához.

— Ujjujjujj! — üvölt a megpörkölt plébános. — Vedd már le arról a póznáról azt az átkozott lámpát! Juj! Mintha a purgatórium tüze csapott volna meg.

Tenyerébe köp s azzal kenegeti sajgó tarkóját.

— Tönkreteszei bennünket a vacak lámpáddal. Ej, ej, Hőből fiam, örökké csak baj van veled.

A harangozó sohasem szokott megfeledkezni a főnökének kijáró alázatosságról, hanem most érzi, hogy nélkülözhetetlen személy, tehát felfortyan.

— ügy. Hát jó. Ha mindig baj van velem, már itt se vagyok.

Csalicska megretten. Még csak az hiányzik! Ha Hőből Károly harangozó, az egyetlen ember a jelenvalók közül, aki már megfordult a szent lcútban, kereketold — akkor befellegzett a pumpaszerelésnek.

— Tessék — sóhajt panaszosan — egy szót merjen szólni az ember, már megsértődik. Édes jó Hőből fiam, hát mit kívánsz tőlem? Tán örvendezzek, amiért kupán nyomtál azzal a tüzes nyavalyával.

Hőbölnek azonban eközben eszébe jutott, hogy a kútba netalántán bele is lehet esni, s ennek okáért csakugyan szeretne odébbállani.

— Megyek! Akár jót csinálok, akár rosszat, úgy sincs becsületem a plébános úr előtt. Hát megyek.

Csalicska kétségbeesetten tördeli a kezét s már-már könyörgésre fogná a dolgot, Oroszlán azonban, aki dühösen fújtat a szivattyú alatt, elvágja a békés tárgyalás útját.

— Eridj innen a fenébe! — ordítja. — Leszáll a vesém ez alatt a dögnehéz masina alatt, te meg a szájadat jártatod s feltartod az embert. Eridj, mert mindjárt a lábadra eitern az egész vacakct!

Hőből akkorát ugrik ijedtében, mint a megriasztott bakkkecske. Amennyi esze van ennek az Oroszlánnak, kitelik tőle, hogy a fájós lábára pötty ontsa a szivattyút.

— Ne bolondoz te!

— Nem is bolondozok, a ménkű csapjon beléd! Tisztulj az útból, mert úgy képentörüllek, hogy levered a torony tetejéről a keresztet!

Csalicska levegő után kapkod s majd megeszi kezét-lábát. Hát megbolondultak ezek? Indulás előtt tízszer is a szájukba rágta, hogy az éjszakai szerelést a legnagyobb csendben kell elvégezni, nehogy megzavarják a hívek nyugalmát s nehogy valaki meglássa, miképpen korszerűsítik a szent kutat. És itt van tessék: ez a két megátalkodott veszekedő akkora lármát csap, hogy felveri vele az egész falut.

— Cssss! El se kezdtük a munkát, máris marakodtok. Térjetek észre, édes fiaim. Micsoda dolog ez? Széjjel akarjátok szedni egymást az úr hajléka előtt? Hát nem egyforma gyermekei vagytok a szenlegyltáznck?

Oroszlán elbődiil.

— Nem! En nem vagyok egyforma evvel a kákabélűvel! Evvel a nadállyal!

Hőbölnek sem kell több.

— Nadály az öreganyád! Meg te magad! Hát ki szívja még most is a falubeliek vérét, ha nem te ?

— Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Meglestelek a vasárnapi misén is, sunyi gazember! Egyik soron a perselylyel mentél végig, a másik soron csak a markodat tartottad. Hová tetted azt a pénzt, mi?

— Hazudsz, piszkos kulák!

— Te hazudsz, te... te klerikális reakció!

(Folyt, köv.)