Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-12 / 216. szám

ŐSZ A BRIGÁDSZÁLLÁSON kisebbfajta gépállomásnak Is tekinthető az a 8 erőgépes traktOrósbrigád,. amely tavasztól késő őszig Balotaszáiléson dol­gozik. Három termelőszövetke­zet: a Petőfij Vörös Csillag, Sza­badság és a nagy balotai tanya­világ egyénileg dolgozó paraszt­sága ad munkát a gépeknek. A tágas, szerelőműhellyel, gépszínekkel, munkáspihénőveí ellátott brigádszállás a tanya­központ házaival egyldőben épült fél. Most azonban üresen konganak a hagy helyiségek, néhány dolgátvégzett cséplőgép sorakozik csak bennük. Megin­dult az őszi munka, gép és trak­toros éjjel-nappal a határban van most. Tóth Mátyás brigád­vezető is csak addig tartózkodik az irodát is jelentő pihenőszoba cseppnyi asztala mellett, amíg megír egy-két munkarendel­vényt, aztán Láda István szere­lővel együtt őt is elnyeli a ha­­*tár. A tanácsházán azt mond­ják; ez a két lelkes ember éji nappallá téve igyekszik, hogy hiba ne legyén a gépek körül s a balotai brigád jóhírneve csor­bát ne szenvedjen. Kövessüh útjukat. A Petőfi tsz-ben négy gép végzi a vető­szántást. Nyomukban a szövet­kezet lófogatai haladnak: szu­perfoszfátot szórnak, fogasolnak és három géppel vetik a rozsot, A Vörös Csillag tábláit egy trak­tor hasítja, a Szabadságból pe­dig éppen most házat el: a kis szövetkezet 6Ö hold szántóján már minden barázdát megfor­gatott. Hogy ez a brigád 70 százalék­ban biztosította máris tervéhez a területet, azt annak köszön­heti, hogy az egyéni gazdák kö­zött tervszerű agitációt folytat. A dolgozó parasztok meg szíve­sen kötnek szerződést, mert idő­ben és jól dolgoznak náluk is a gépek. Eddig például 11 olyan dolgozó paraszt vetett el — a többi között Hetek Antal, Zá­­dori Imre, Kovács János — akiknek traktor szántott. Nagy a keletje a kölcsönzött vetőgép­nek. is, mert amíg a vetőgépes gazdák 25—30 forintot is elkér­nek, a gépállomás 15 forintért kölcsönzi egy napra. Ebben a brigádban dolgo­zik a kiváló Tari István, aki el­nyerte és a cséplés végéig meg is őrizte a községi tanács ván­dorzászlaját. Éjjel sem pihent, ekét akasztott a traktor után és tarlót hántott. Tarlóbuktatási tervét 132 százalékban teljesítet­te, ami 110 holdnak felel meg. A Tárihoz hasonló becsületes traktorosok érdeme, hogy a gé­pek műszáknormáját figyelem­­bevéve dekádonként 9—10 szá­zalékkal túlteljesíti tervét most is a brigád. S mennyivel jobb lenne az eredmény, ha nem akadályozná a munkát egy sereg bosszantó hiba. Döcög az éjjeli műszak megszervezése, mert nem kap­tak lámpavezetéket, Az utóbbi két dekádban az ÁFORT miatt kenőolajban szenvedtek hiányt. Cseréalkatrészt is gyéren kap­nak, aZ annyira szükséges ékta­rajokhoz pedig egyáltalán nem jutnak. Van a brigádnak — pon­tosabban Maróti Benő kombáj­­noSnak •— egyéb panasza is, azokra, akik -egy zenekarban két nótát akarnak fújni«. Arról •van szó, hogy a brigád a tanács segítségével közös szérűt szer­vezett az aprómagcséplésre. A dolgozó parasztok szívesen bele is egyezték, hiázen megértették: fél—egy hold somkóró cséplésé­­ért nem húzathat tanyáról­­tanyára a kombájn az irdatlan homoktengerben. Bellák elvtárs azonban, a magtermeltető válla­lat járási megbízottja visszacsi­nálta az egészet azzal a vész­kiáltással: a hordással elszóró­dik a mag. Maróti Benőnek igaza van; a szóródást egyszerű, kocsifenékre terített ponyvával el lehetett volna kerülni. így viszont a tanyavilágban vándo­rolva napi 2—2.5 mázsa magot tud elcsépelni és 60—80 kg. üzemanyagot veszteget a sok húzatással, míg Kunfehértón a közös szérűn megcsinálta a napi 15 mázsa átlagot. A balotai brigádra komoly munka vár. Ügy kell igyekez­niük a talajelőkészítéssel, hogy korán magot kapjon a homok, mert ezen a vidéken csak így lehet jó termést várni. S mivel a traktorosok nagyrésze szövet­kezeti tag, tudják is: traktort kormányzó kezük most tulaj­donképpen a következő évi ke­nyeret, jövedelmet szabja. Meggyorsul a termelőszövetkezetek építési engedélyének kiadása A földművelésügyi miniszter utasításában szabályozta a me­zőgazdasági termelőszövetkeze­tek és termelőszövetkezeti cso­portok építési engedélyeinek ki­adását. Az utasítás kimondja, hogy az építkezés történhet a termelő­­szövetkezet tagjainak a közgyű­lésen kialakult elgondolása alap­ján, vagy pedig a típustervek felhasználásával. A típustervek használata a termelőszövetkeze­tek részére ajánlatos, de nem kötelező. Mivel azonban a típus­terv egy-egy épületfajtán belüi általában a legkevesebb anyag felhasználását igényli, a minisz­térium a termelőszövetkezet ré­szére a típusterv szerint biztosít anyagot. A szövetkezet részére az építési engedélyt a választott típusterv, vagy az elkészített sa­ját terv bemutatása alapján köz­vetlenül a járási vagy a városi tanács építési előadója adja meg. Annak érdekében, hogy az önállóan készített tervben nö­vénytermelési, állattenyésztési, vagy más szakmai szempontból kirívó hiba ne legyen, ajánla­tos, hogy a termelőszövetkezet az elkészített egyedi terveket a járási tanács mezőgazdasági osz­tályánál alakítandó szakbizott­sággal felülvizsgáltassa. A szakbizottságot minden já­rási vagy városi mezőgazdasági osztályon meg kell alakítani. A termelőszövetkezet által fe­lülvizsgálatra benyújtott egyedi tervet a bizottság köteles 5 na­pon belül felülvizsgálni és az építési engedélyt soronkívül meg kell adni a termelőszövetkezet számára. JUeqsyJpilL a 0)ózm Júniusban történt. Romsics János, a Városi tanács terv­­cí|)pörtjának vezetője egy hatalmas felhősza­kadás után fáradtan, kimerültén fordult be motorjával a Dózsa György-utcába. Alig várta már, hogy haza­érhessen, mert a vihar Baja és Kalocsa között kapta el. Az utca — a késő este ellenére — azon­ban nem a megszokott nyugalommal, csendes­séggel fogadta. Embe­rek csoportjai beszél­gettek, vitatkoztak. — Amint észrevették őt a motoron, többen feléje indultak. Leállította a motort, de szólni sem volt ideje, máris nó­gatták: — Mit üzent a ta­nács, mit tegyünk? — Egy kis előrelá­tással elkerülhettük volna, hogy most min­den ház udvarába be­folyjon a víz! — Ha nincs rá elég keret, miért nem szól­tak, mi is segítettünk volna rendbehozni az utat! Romsics János nem sokat értett az egész­ből, de türelmesen hallgatott. A kikereke­dett vitából a végén megállapíthatta, hogy mi is a helyzet; A nagy felhőszaka­dás folytán az utca gödreibe összetódult a víz, a levezető csator­nák eldugultak s a víz 15 centis magasságban elöntötte az udvarokat is. Szólták a tanács­nak, s most várták, hogy kijön valaki. Azt hitték Romsicsot küld­ték. jVem, a tanács nem ' küldte őt, — de mást sem. Azután az ügyről ke­vés szó esett egy ideig. Arra nem ért rá senki sem, hogy ebben a do­logban intézkedjen. — Csak Romsics János fü­zetébe került be egy­két utcabelijének a ne­ve: Lakatos Sándoré, Deák Pálé, és a taná­cson dolgozó Varga Endréé, ök voltak az elsők, akik felvetették, hogy saját maguk is hozzájárulnának az ut­ca rendbehozásához. Röviddel ezután Ka­locsa új tanácselnököt kapott. Egy kedves, megértő, a város elma­radottságának okát ku­tató asszonyt. Milasin elvtársnőnek az első napok nagyón furcsák voltak. Idegenek voltak az emberek, a város és egy kissé megfélemlí­tőén közömbös. Egyszer, amint az el­nöki előszoba kúpingáit falain, az üvegszek­rényben elhelyezett ké­zimunkákon megakadt a szeme — egy gondo­lat támadt benne. Mi­kor pedig vasárnapo­kon az ünneplőbe öltö­zött lányokat, me­nyecskéket figyelte, már nem tudott szaba­dulni tőle: — Akik ilyen művé­szien festenek, kézi­munkáznak, nem le­hetnek közömbös, ba­rátságtalan, nem meg­értő emberek. Szép lé­lék kell, hogy lakozzék bennük s akkor azt is meg fogják érteni, hogy a tanács őértük van. TVfire a legközeleb­­bi tanácsülés el" érkezett, már megsze­rette az embereket. A tanácsülés rendkívül élénk volt. Egyik ja­vaslat a másikat érte. A Dózsa-utca egyik la­kója felvetette, hogy az utcájukban a kút ká­vája elrothadt. — Jó lenne, ha egy cement­­gyűrűt adna a tanács, mi helyre is tennénk, és a lefolyó csatornát is rendbehoznánk. A z elnök csodálko­­zott: — Hogy-hogy nem intézték már ezt rég el, hisz éppen most hal­lottam, hogy kilenc kútgyűrű már meg van rendelve, de eddig nem tudtuk hová küldeni. Másnap intézkedett, hogy az utca megkap­ja a kútgyűrűt. — Ez igen, — ez ám az intézkedés, —.mon­dogatták s egyszerre többen is készek voltak segíteni a kútgyűrű el­helyezésében. A javaslat gyors végrehajtása sok em­bert nyert meg a ta­nácsnak. S azóta már új tervek születtek: — Városunk az ut­cák rendbehozására 40 ezer forintnyi összeget kapott — mondja az elnök elvtársnő. A la­kossággal való közös elhatározásunk, hogy ebből a 40 ezer forint­ból 60 ezer forint érté­ket varázsolunk. Elő­ször rendbehozzuk a Dózsa György-utcát, mely ezekután váro­sunk egyik legszebb ut­cája lesz, s amelyet régi, jellegzetes kalo­csai települése »miatt műemlékké is nyilvá­nítottak. — Mindezt közösen az utca lakóival — tár­sadalmi munkával. Már rövid időn belül munkához is látunk... Tgy lesz a 40 ezer 4 forintból 60 ezer és duplázódnak még meg ezresek, amelyet a Város rendezésére fordít a kalocsai ta­nács, Helyes vcrsenysservezéssel az őszi begyűjtés sikeréért MEGYÉNK mezőgazdasági dolgozói már sok esetben tanú­bizonyságát adták, hogy a szo­cialista munkaversenyben köve­tik ipari dolgozóink példáját. Ez megmutatkozott a koratavasztól állandóan és folyamatosan szer­vezett begyűjtési és mezőgazda­­sági versenyben. A versenyszer­vező és felvilágosító munka eredményei nem maradtak el. A tázláfi Vörös Csepel termelőszö­vetkezet a megyében elsőnek teljesítette egészévi kenyér- és ■akarmánygabonabeadását. A dolgozó parasztok közötti nemes vetélkedés, a verseny eredmé­nyezte, hogy Bácsszentgyörgy már augusztus 3-án teljesítette egészévi gabonabegyüjtési ter­vét. Ebben a gazdasági évben az alkotmány ünnepének tisztele­tére folyó begyűjtési versenyben több mint 140 termelőszövetke­zet és majdnem 15 ezer dolgozó paraszt versenyzett megyénk­ben a begyűjtési tervek mara­déktalan teljesítéséért, a ke­nyércsata sikeréért. Éz az ered­mény azonban nem kielégítő, mert megyénknek mindén ádott­­sága megvolt ahhoz, hogy jobb helyezést érjünk el. Ha azt ál­lítanánk, hogy jó munkát vé­geztünk a versenyszervezés te­rén, akkor eltakargatjuk hibá­inkat, hiányosságainkat. Egyes járási és- községi taná­csaink, begyűjtési szerveink na­gyon sok esetben megelégedtek azzal, hogy néhány tanácstag, állandó bizottsági vagy tömeg­szervezeti tag, élenjáró dolgozó paraszt kötött versenyszerző­dést, vagy tett vállalást. Nem mozgósították a falusi tömege­ket, nem vonták be a verseny­be, annak értékelésébe. Sőt egyes tanácsaink vezetői a dol­gozó parasztok megkérdezése nélkül csatlakoztak a verseny­hez. A dunavecsei járásban kü­lönösen elhanyagolták a ver­seny támogatását, ahol több, mint kilencezer beadásra köte­lezett dolgozó paraszt van és ebből alig haladta meg az 500-at a versenyvállalók száma. Nem is csodálható, hogy a járás jó adottságai ellenére csak köze­pes helyen végzett a járások ga­bonabegyüjtési versenyében. A HIBÁKBÓL tanulva az őszi begyűjtési, betakarítási munkák sikeres elvégzése érdekében mozgósítani kell a falusi töme­geket. A verseny népszerűsítése érdekében vonjuk be a tömeg­­sZervezetek, az állandó bizott­sági tagok aktíváit. Az a köz­ségi pártszervezet és tanács jár el helyesén, ahol állandó felvi­lágosító munka előzi meg a versenyt. Helyes, ha a községi tanácsok felhasználják a helyi eredmé­nyeket a népnevelő munkában. Kiskunmajsán ezt elhanyagol­ták, sőt a gabona begyűjtésével kapcsolatosan kiadott szemlél­tető eszközt is a hivatalban a szekrény tetején hagyták poro­sodni. A későn szervezett felvi­lágosító munka miatt a kiskun­félegyházi járásban Kiskunmaj­sán volt a legtöbb hátralékos. Megyénk számos községében a gabonabegyüjtési verseny si­keres befejezése után nem hagy­ták lankadni a verseny lángját, A kiskunfélegyházi járás közsé­géiben az élőállat- és az állati termék begyűjtésének fokozása érdekében a párt- és tömegszer­vezetek népnevelői lelátogatják a beadásra kötelezett termelőket, és népnevelő munkával győzik meg beadási kötelezettségük teljesítésének jelentőségéről. A járás községeiben szervezik a versenyt, mért jó eredményeket akarnak elérni a november 7-i versenyszakaszban. A felvilágosító munka Során községi tanácsainknak, állandó bizottságainknak, népnevelőink­nek egy pillanatra sem szabad megfeledkezni az ósztályellenség elleni harcról sem. Népnevelő­ink a dolgozó tömegek előtt vi­lágítsák meg a beadási törvény, az állampolgári fegyelem, a kö­telezettség határidőre történő maradéktalan teljesítésének fon­tosságát — úgy egyéni, mint ál­lami szempontból. Mutassanak rá, hogy pártunk és kormányunk a versenyben élenjáró termelő­­szövetkezeteket, beadásukat pél­damutatóan teljesítő egyénileg dolgozó parasztokat meg is ju­­tálmazza. Az országos verseny­­jutalmakon kívül megyénkben 68 ezer forint értékű jutalom­tárggyal jutalmazzuk az élen­járókat. Kisebb, nagyobb mező­gazdasági gépek, rádiók, hasznos szépirodalmi könyvsorozatok ke­rülnek kiosztásra. VERSENYEREDMÉNYEINK fokozása érdekében községi ta­nácsaink és begyűjtési szerve­ink, pártszervezeteink irányítá­sával, a tömegszervezetek és ál­landó bizottságok bevonásával legerélyesebb harcot folytassák a verseny lebecsülőivei szemben, Arra kell törekedni, hogy min­den járásunk, városunk, közsé­günk, termelőszövetkezetünk és egyénileg dolgozó parasztunk résztvegyen az őszi betakarítás: és begyűjtést versenyben. Farkas István versenyelőadó Megyei Begyűjtési Hivatal; Instruktorból is megárt a sok... A jánoshalmi tanács vezetői nem tartoznak sem az ideges, sem a rossz lelkiismeretű emberek közé. De az utóbbi időben min­den ajtónyilásra összerezzennek, elsápadnak és lemondóan rakják odébb asztalukon az írásos munkát. Az elnöki és titkári szoba ajtaja ugyanis naponta tizésével-huszasával ontja befelé az ins­truktorokat. Szeptember 6-án, kedden például csak Nagy M. elv­társ, tanácselnök tizenhéttel tárgyalt; sort álltak az ajtaja előtt. A belügyminisztériumtól a megyei tanácsig, a járási szervektől a különféle vállalatok széles skálájáig mindenfajta kiküldött meg­fordul itt. A tanácsháza előtt kisebbfajta vásár is kitelnék sok­szor az autókból, motorkerékpárokból. Az instruktorok nagy­része határtalan hozzáértéssel — és tegyük hozzá: lélkiismefétlen­­séggel — rabolja a tanács vezetőinek idejét. Van, akinek semmi dolga Jánoshalmán, Rémre, vagy Borötára kell mennie. De mivel itt visz keresztül az útja, »csak úgy benéz« és ez a »csak« sokszor órájába kerül az elnöknek. Van, aki az illetékes osztályon már elintézte dolgát, de az elnöknek, vagy a titkárnak mégégyszer hosszasan elmondja tapasztalatait, megjegyzéseit. A megyei pénz­ügyi osztálytól Illés elvtárs legutóbb órákon át lefoglalta a titkárt. Előbb Kalmár elvtárs mondta el a véleményét, aztán Illés elvtárs a maga szempontjait, észrevételeit. S a végén kiderült: Szépén egyetértenek, mert mindketten egyformán gondolják, Nem ritka az olyan látogatás sem, amelyet kétperces telefonbeszélgetés is kitűnően pótolna. A »szempontozó« instruktort kezdi felváltani a csak szeré­­nyen érdeklődő: »Ez és ez hogyan megy, itt és ott mi az ered­mény?« Mennyivel több lenne a végzett munka, ha ezek az embe­rek nem rabolnák a tanácsbeliek draga idejét! Kalmár etviárs legutóbb reggel nekifogott egy félórát igénylő határidős munká­nak és este 6-kor még mindig azt körmölte, mert folyton félbeszakí­tották a látogatók. Mennyivel jobb lenne a tanács tömegkapcso­lata, ha az instruktoroktól jelenleg íróasztalhoz szegezett tanács­elnöknek több ideje lenne kijárni a község dolgozói közé. S ha már számbavesszük a felesleges zavarással elrabolt mun­kaidő értékét, — hozzáírhatjuk a sok forintot is, amit az instrukto­rok egyrésze semmivel meg nem szolgált napidíjként felvesz. A csatornák között, amelyeken át sokmillió forint állami vagyon pa­­zarlódik el, — tekintélyes szélességet ér el az indokolatlanul fel­duzzadt instrukiori-háiózat is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom