Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-29 / 230. szám

A munka és a víg sag' elmaradhatatlan jóbarát

a fiatalok életében

TVem nagy üzem, kevesen ismerik a megyében, jelentőségében azonban túlnő a merye, sőt az ország határán is. Majdnem kizárólag asszo-. nyok, lányok dolgoznak itt. Férfiakat csak mutatóba lehet látni, A Kiskunfélegyházi Tollkereskedélmi Vállalat dísztollfeldolgozó üzeméről van szó. Fontosságát az határozza meg, hogy exportra dolgozik. Nyolcvanháromféle tollíajtából jut a nyugati tőkés Országokon kívül, még az Amerikai Egyesült Államokba is. Az üzemből szállított tollat ipari célokra és tetvsziitő készítésére is használják. N

A tollválogatás nem nehéz munka, de igen nagy ügyességet kíván. S az ügyességben, sőt a szorgalomban nincs hiány. A hosszú válogatóasztalok mellett kék köpenyben egymás mellett, egy fiatal lány, egy idősebb aszszony válogatja a tollat. Ha hosszabb ideig figyeljük a válogatás munkáját, arra a megállapításra jutunk, hogy a fiatalok ügyessége túltesz sok idősebb dolgozón is. De nemcsak a munkában, hanem a nótában is az elsők. Régi mondás, de igaz: ahol a vidámság otthonos, jól halad a munka. Ezek a fiatalok a DISZ-szervezet tagjai, úgy vannak, hogy a munka és a vígság két elválaszthatatlan jóbarátjuk. S ezért mindkettőnek lelkes támogatói.

Egy évvel ezelőtt úgy határoztak a DISZ-szervezet fiataljai, hogy Rózsa Mária legyen a DISZ-szervezet titkára. Jól választottak, nem ‘ vallottak vele szégyent. A kislétszámú DISZ- szervezeten belül fokozatosan indult meg a szervezett élet. Ma már igen élénk munka folyik a szervezeten belül. A DlSZ-vezetöség elsősorban okos, meggyőző szavaival lehetővé tette, hogy a legtöbb fiatal a termelés legjobbjai közé küzdje fel magát. A jó munkát dicséri az, hogy ma már a legtöbb sztahanovista a DISZ-fiatalok közül kerül ki. Az üzem legkiválóbb dolgozója is DISZ-tag. Ágoston Rozáliának hívják, 220 százalékot teljesít. Fazekas Aranka másfélszeres normát, Lővei Mária 150 százalékot teljesít. A legjobb fiatalokat tagjelöltnek javasolták. — Konkoly Rozália, aki 150—160 százalékos termelésén túl, szorgalmas népnevelő munkát végzett, felvették a pártba tagjelöltnek.

A DISZ-szervezet vezetősége részéről Tóth Mária propagandista 130 százalékka agitál amellett, hogy az életszínvonal emelése több és jobb munkát kíván. Rózsa Mária DISZ-titkár 180—190 százalékot teljesít. Réti Piroska, DISZ-fiatal nevét kiváló minőségű munkájáról ismerik.

Ebben a nagy munkában nem voltak egyedül. Az idősebbek tapasztalata, útmutató szava, gyakorlati segítsége igen hasznos volt. Az üzem idősebb dolgozó) és a DISZ-fiatalok együttes jó munkája meghozta a várt eredményt: augusztusban 103.5 szá zalékos üzemátlagot értek el.

A jó termelő munkának meg is van a jutalma. A munkaidő befejeztével az asszonyok, lányok a nemrég 13.000 forintért épített fürdőben frissítik fel magukat. A fürdőzés után nem mindenki siet haza. A fiatalok legtöbbje lépteinek útját a kultúrotthon épülete felé irányítja. A kultúrotthonban a színjátszók szorgalmasan készülődnek. — Ugyanis minden hó végén számot kell adni az üzemben lévő dolgozótársaiknak — egy műsor keretében —, hogy milyen ütemben haladtak előre a kultúra elsajátításában. A színjátszó csoportban is a termelőmunka legjobbjai tevékenykednek. Majoros Ilona, Mikus Györgyné, Rózsa Mária DISZ-titkár és Réti Piroska.

Aí'gy .másik szobában hat. vagy nyolc lány ölti magára a röplabda felszerelést. Ez a felszerelés is új, melyet 1200 forintért vásároltak. Amikor elkészültek, felvonulnak az újonnan 3000 forintért épített röplabda pályára.

Aki olvasni szeret, az a könyvtárszobába húzódik be. A könyvekből van bő választék. Egy hónappal ezelőtt 1200 forintén vásároltak szépirodalmi könyveket.

Nem véletlen, hogy ilyen élénk élet van az üzemi DlSZ-szervezetben. A DISZ-vezetőség szorgalmas munkájának, az okos. meggyőző szónak, a helyes szervezésnek az eredménye: az egészséges, lüktető DISZ-munka.

ünnepségek

a néphadsereg napja alkalmából

A kecskeméti ünnepi megemlékezés

Országszerte ünnepeljük a néphadsereg napját. Szeptember 29-én ünnepeljük az 1848-as honvédsereg első győzelmes csatájának évfordulóját. Az idei néphadsereg napja alkalmából Bata István altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere napiparancsot adott ki, amelyben hangoztatja, hogy az idei néphadsereg napját nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa határozatainak maradéktalan megvalósításáért folytatott harc jegyében ünnepeljük. Ez a nap szilárd helytállásra, dolgozó népünk áldozatos szolgálatára, szabad hazánk — a Magyar Népköztársaság iránti odaadó hűségre lelkesítsen bennünket.

Budapesten ünnepi nagygyűléssel nyitották meg a Néphadsereg Színházban a néphadsereg napja ünnepségeit. Kecskeméten szeptember 29-én este 7 órakor rendez a helyőrség parancsnoksága ünnepi gyűlést. Az ünnepi megemlékezést Kiss András alezredes mondja. Az ünnepi gyűlés műsorát a Magyar Állami Népi Együttes adja. Az ünnepi gyűlés a piarista gimnázium dísztermében fog lezajlani.

Népnevelők segítségére

Fejlődésünk számaiból

MEGYÉNKBEN az utóbbi 4 év alatt több, mint tízmillió forintot fordítottunk iskolák építésére és iskolai felszerelések beszerzésére. Ebből az összegből növeltük megyénkben az általánosiskolai tantermek számát 417-tel. Kiskunfélegyházán új tíztantermes általánosiskola épül. Lászlófaíván kéttantermes iskola, s Bócsán ugyancsak kéttantermes új iskola épült. Baján közel 900.000 forintot költöttünk iskolák bővítésére és iskolai felszerelések beszerzésére.

*

A FEL SZABADULÁS ELŐTT a dolgozók egészségvédelmét teljesen elhanyagolták. A »Kecskemét és Vidéke« című lap tudósítása szerint 1920-ban pl. tömegével haltak meg a kórházi ápoltak a rossz bánásmód és az egészségtelen elhelyezés miatt. Az utóbbi évek ezen a téren is döntő változást hoztak. Az elmúlt négy év alatt több. mint 16 millió forintot fordítottunk kórházak építésére, egészségügyi célokra. Baján 1.4 millió forint költséggel, Kecskeméten 1.1 millió forintos költséggel bővítettük a kórházat, s emellett 313.000 forintot költöttünk Kecskeméten a tüdőbeteggondozó intézet berendezésére és fejlesztésére. A kalocsai járási kórház fejlesztésére 800.000 forintot fordítottunk.

*

A KULTÜROTTHONOKKAL könyvtárakkal, mozikkal együtt megyénk sok községébe bevonult a villany is. Az elmúlt néhány esztendő alatt 25 községet villamosítottunk. Kigyult a villany többi között Lakiteleken, Tiszaújfalun, Kecelen, Soltvadkerten.

* .

A DOLGOZÓ ANYÁK gyermekeinek gondozására számos bölcsődét és napköziotthont létesítettünk. 1951-ben működött 44 üzemi, 120 idény és 125 állandó bölcsőde. A férőhelyek száma 289 volt. A bölcsődék beruházására 1.2 millió forintot fordítottunk. 1954-ben 35 üzemi, 600 idény, és 262 állandó bölcsődével van több, mint három évvel ezelőtt. A férőhelyek száma pedig 1186-tal emelkedett. Napköziotthon létesült pl. Sükösdön, Nemesnádudvaron, Apóstagon stb. Több helyen létesült napköziotthon a vállalatoknál, üzemeknél és gyárakban. Városi bölcsőde épült 650.000 forintos költséggel Baján. Bölcsőde létesült a kecskeméti kórháznál, a Kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalatnál, a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyárban is. Ebben az évben 1.8 millió forintot fordítottunk bölcsődék beruházására. *

DOLGOZÓ PARASZTJAINK a gépek segítségével lényegesen jobb munkát végeznek a szántóföldön. Szántótraktorok száma gépállomásainkon 1949-hez viszonyítva 322.2 százalékkal növekedett. Öt év alatt tehát háromszorosára növekedett a szántótraktorok száma.

*

A FALU DOLGOZÓINAK a kormányprogramm óta megnőtt a jövedelme, vásárlóképessége.' Ma lényegesen több árut tudnak falun vásárolni, mint azelőtt. Rádióból például 1951- ben eladtunk 2494 darabot. Az idén már több mint 4000-et. Míg 1951-ben a parasztság 8.4 millió forintért vásárolt műtrágyát, 1954-ben ezideig már 25 millió forintért. Ebben az évben megyénk szövetkezeti ipara a dolgozóknak gyárt 600 gyermekkocsit, 22.000 gyermekfehérneműt, 8000 fiúruhát, 10.000 .leányruhát, 3000 női ruhát, 40.000 pár női cipőt, 11.000 férfiöltönyt, 22.000 pár férficipőt, 5000 pár férficsizmát, 190.000 forint értékben hálószobabútort, 2.1 millió forintértékben pedig egyéb bútort.. Még ebben az évben 90 tonna füstcsövet is gyártunk.

Schröder bonni belügyminiszter beismerte Adenauer külpolitikai balsikerét

DÜSSELDORF <ADN) Schröder, bonni belügyminiszter vasárnap a kereszténydemokrata unió Düsseldorf—Mettmann-i

körzeti gyűlésén beismerte Adenauer külpolitikai balsikerét. — Schröder szenibeszállt azokkal a vádakkal, amelyek John-nak és Schmid t-Wittmaek-nak a Német Demokratikus Köztársaság oldalára való átállása miatt érték és kijelentette: »Végül különösképpen mindig a belügyminiszternek kell fizetnie kormányt külpolitikai bálsikereiért.« — Schröder meg jegy Uta Adenauer kudarcbafulladt külpolitikájáról bonni kormánykörökben kínos feltűnést keltett. (MTI)

MegJtestlődött a londoni kilenchuíalmi értekezlet

LONDON (ADN) ‘ A kilenchatalmi értekezlet, amelyet azért hívtak össze; hogy az »európai hadsereg« tervének összeomlását követően új tervet dolgozzon ki Nyugat-Németország felfegyverzésére, rövid idővel kedden 10

jeóra után megkezdődött lenti a »Reuter«.

A londoni West End szívében lévő Lancester House-ban megnyílt értekezlet első ülésén Eden brit külügyminiszter foglalt helyet az elnöki székben, (MTI)

DOBOZY IMRE* (U)

A SZENT KIJT

Csalicska szavának mintha varázsereje lenne, a kútból felhangzó üvöltés elhalkul, majd teljesen abbamarad,

— Csoda történt! — lelkendezik Bazsalgó, kerekre tágult szemmel. — Bizisten, csoda történt!

— Az — ámul Templomos Bagó Orbánná is, aki ezidáig seprűjére támaszkodva hallgatott. — Az, csoda ...

De most — uram jézus, mi az már megint — elégedett nyögés hallatszik a kút felől, a sötétből csapzott üstök bukkan elő, aztán egy sárral bemázolt szörnyű ábrázat, villogó szemekkel, szélesre tátott szájjal, s hátborzongató, pokolbéli jelenés rekedten dörmögi:

— Végre... itt vagyok!

No hiszen, éppen az a baj, hogy ott van. A jámbor rózsafüzér-egyleti elnökasszonynak több se kell. Szeme kidülled, kezelába rángatózik, mintha elővette volna a hideglelés s eszelősen felsikolt:

— A sátán! Jaj, világvége!

Azzal hanyattvágja magát s

elájul. Bazsalgó Márton elhajítja a vasvillát, Puska Ignác a disznóölőkést, szempillantás alatt megfordulnak s korábbi harciasságuk látszatáról is megfeledkezve árkon-bokron át, hanyatt-homlok vágtatnak kittié

a plébániakertből. Egyedül Templomos Bagó Orbánnéban marad egy csipetnyi lélekjelenlét. Szaladni szalad ő is, csakúgy porzik, hanem a vesszőseprűtól még ebben a válságos pillanatban sem válik meg: maga után húzza a földön s hátulról úgy látszik, mintha rajta lovagolna. Bazsalgónak fele gatyája a szegekkel kivert kapufélfán ragad, de ügyet se vet rá, rohan tovább, s oly fürgén kapkodja sovány, szőrös lábszárát, hogy messziről motollának nézhetné az ember. Még a kútkáva tövébe hanyatlott hitveséről is elfelejtkezik. Vagy tán azt gondolja: hadd maradjon csak ott, ahol .van, hátha elviszi a sátán?

Csalicska zaklatott lélekkel s remegő inakkal áll a szivattyú előtt. A félresikerült ördögűzés miatt kissé" megviseltnek lát-.szik. Hogyisne? Reggelre tele lesz vele a falu, hogy hasztalan igyekezett távozásra bírni a kútbamászott sátáiit, az bizony nem,ment el, sőt végül is jól raijesztelt a plébános úrra és hűséges híveire. Hajjaj, csak ne volnának olyan locsogó termeszetűek a kéretlenül jött oltalmazok! Dehát mindnyájan locsognak. Ráadásul az öreg Puska ordítva meséli majd az éjjeli látomást, mivelhogy nagyot hall s azt- hiszi, másnak is olyan bot a füle, mint az övéi

A többinek se virágos a kedve. Hőből harangozó nagyokat nyeídes a langyos éjszakai levegőből, mintha csutora volna a száján, Bernét káplán maga elé tartja a viharlámpát s hunyorgó szemmel bámulja a nyugtalan, sárga lángocskát, Bazsalgóné laposan és élettelenül hever a földön. Oroszlán letörli szemealjáról az iszapot, a fárasztó kölélmászástól ernyedten átöleli a szent kút mellé állított szobrot s Julis nénire mered.

— Hát ennek mi baja? És a többiek mifenétől lódultak meg olyan nagyon?

Csalicska megborzong.

— Ehh ... — legyint.

Hőből vállat von, Bernát semmit sem csinál, legszívesebben száz kilométerre lenne ettől az elátkozott zarándokudvartól.

Oroszlán azonban tudni akarja, mi történi a feje felett.

— He?

A megrendült plébános kelletlenül magyaráz.

— Megijedtek.

— Kitől?

— Tőled. Azt hitték, maga Lucifer mászott ki a kútból.

Oroszlán jelderül.

— Kicsoda? Lucifer? Hehhe, no ez jói Azám, tisztelendő úr, megvan még az a kis papramorgó? Nyújtsa ide, hadd vigasztalódom. Bizisten, elegem van, még az unokáim is megemlegetik ezt a mai éjszakát.

Hőből sohasem bírta elviselni, hogy más igyék, amikor ő nem ihat,

— Hallod-e, — morogja barátságtalanul — nem állnál meg a lábadon? összefogdosod a szüzanya térdét avval a mocskos kezeddel. Reggel akár megfürdethetem a szobrot.

— Hát aztán? Kitelik az időből.

— Azt nem te mondod meg. Eridj. onnan, míg jódolgod van!

A hajdani elsőgazda dühbe gurul.

— Fenyegetsz? — üvölti — te, te... engem, aki majdnem odavesztem a hitemért? Elhallgass, mert úgy pofonnyallak, hogy széjjeldurran az a tejesköcsög fejed.

Hőből felkapta a földön heverő perselynyelet.

— Hozzám ne nyúlj! — sivít,

— mert keresztül döflek!

Csalicska kétségbeesetten pislog, jobbra-balra kapkodja dinynyeformájú fejét. Úristen, ezek mindjárt egymásnak rontanak. Hát nincs elég baj amúgyis? És hogyan lehessen együtt tartani a hívek nyáját, ha már a plébánia legszilárdabb oszlopaira sem lehet számítani?

— Aranyos gyermekeim — kezdi feddő hangon, — fékezzétek indulataitokat. Mire való ez a marakodás? Miért nem teszitek félre a kicsinyes piszkálódást. amikor a szent ügyről van szó?

—- Dehát miért nem nyughat?

— bömböl Oroszlán. — Folyvást csipked, akár egy ronda szúnyog.

— És te?-— rikolt Hőből. .— Miért fogdosod a szűzanyát?

Csalicska a legmegbízhatóbb segédcsapatért futtatja Bernátot.

— Hozz egy üveg szilvóriumot, fiam. Csattosat, vagyis másfélliterese't. Ti pedig maradjatok békességben. Végre felszeretük a pumpát, igaz elég áldatlan körülmények között, de mégiscsak felszereltük, s ahelyett, hogy kipróbálnánk a szivattyút és nyugovóra térnénk, az Ur gyermekeihez méltatlan vívódással töltjük az időt. Hőből harangozó, eredj, nyomogasd meg a pumpát.

Oroszlán hasztalan próbál rágyújtani az iszapban elázott gyufával, Végül földhözvápja a gyufát is, a cigarettát is.

— Azt ugyan hiába nyomkodja — dörmögi, — kár az erőlködésért.

Csalicska elképed.

— Dehát miért? Fölszerelted a csöveket?

— Föl én.

— Jó a putnpa?

— Hogyne volna jó. Brácsás megesküdött rá, hogy a Gaját is ki lehetne szivattyúzni vele.

— Hát akkor?

— Nincs víz. *

Csalicska a kútkávára roskad, majdhogynem beleszédül a sötét üregbe.

— Micsodaaaa?. :; Nincs víz?

— Nincs.

— Egy csöpp sincs?

— Nincs.

— Egy egész picike -.;.- egy gyűszünyi sincs?

—- Semennyi, Csak iszap, Büdös^ ragadós, hideg iszap. . (Folytatása következik.) ‘