Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-24 / 199. szám

fl biztosítás és a dolgozó parasztok ügye Ordason Itiieltzëuik ír ják Kik győztek a BELSPED versenyében? Népi demokratikus társadal­munkban új, szocialista jellegű biztosítási rendszer született. A biztosítás ma egyaránt szolgál­ja a nagyüzemi és a kisparaszti gazdaságainkat. Sajnos, azon­ban a biztosítás új, megválto­zott jellegével még mindig nin­csenek mindenhol tisztában. A? idei év tanulságaiból azonban Okulhattak azok, akik eddig nem vették komolyan a bizto­sítást. Köztudomású, hogy megyénk dunamenti részén a nyár folya­mán kárt okozott a jég. Az ál­lami biztosító röviddel a vihar után hozzálátott a jégkár felbe­csüléséhez ezekben a községek- oen. Már eddig is többszázezer forintot folyósítottak a jég­károk kifizetésére me­gyénkben. Egyedül Ordas községben 104.895 forintot tesz ki a kártérítési összeg, melyet a díjtartozások levonása után már folyósítottak a község dolgozó parasztjainak. Hasonlóan magas kártérítési összegek kerültek és még kerül­nek ezután is folyósításra a du- navecsei járás több községében, (gy Solton, Szalkszentmártonon, Dunapatajon. Már eddig is nagyon sok pél­dát lehetne említeni, sok olyan dolgozó nevét lehetne közölni, aki csupán a kalászosok kárté­rítése fejében többszáz, sőt ezer forinton felüli összeget vett fel. Ordason például Antal Imre 13 holdas dol­gozó 1599 forint kártérítést, Jóboru László 1404 forintot, Simon István 853 forintot ka­pott. Mégis, ha összegezzük az or- dasiak véleményét, azt tapasz­talhatjuk, hogy elégedetlenek a kártérítési összegekkel, arra hi­vatkozva, hogy a kárbecslési százalékok, a kárhoz mérten igen alacsonyak voltak és így nem reális a térítési összeg. Mint a kivizsgálás során meg­állapítottuk, az állami biztosító valóban hibát követett el akkor, amikor a jégverés után a becs­lések során csak azt a kárt vette figyelembe, ami közvetle­nül megmutatkozott és nem szá­molt a későbbi, a kár migjt mutatkozó termésveszteségekkel, noha ezt már megtehette volna, hiszen ezen a téren — szakem- oerek lévén — már bizonyára találkoztak hasonló esettel. — Ezért a mulasztásért bizony a biztosító vállalatot terheli a fe­lelősség, — amit reméljük ígé­retéhez híven —, az ordasiak megelégedésére, rövidesen hely­re is hoz. Van azonban az éremnek egy másik oldala is. Az ordasiak egy része nemcsak azért kapott ke­vesebb kártérítési összeget, mert helytelen volt a megállapított kárszázalék. Természetesen ez is sok helyen közrejátszott, — de súlyos és igen lényeges ok ezenkívül még az is, hogy az ordasiak egy része már évek óta nem fizette a biz­tosítást. Ennek ellenére mégis kaptak kártérítést, természetesen a biz­tosítási díjhátralékok levonása után. Sok gazda — megfeled­kezve mulá'sztásáról — a kevés összegért csak a biztosítót okol­ja, de nem gondol arra, hogy hasonló körülmények között, mondjuk 15 évvel ezelőtt, sem­mi kártérítést nem kapott vol­na. Varga Lajos, 13 holdas ordasi dolgozó paraszt szintén az elé-, gedetlenkedők közé tartozik. 209 forintot kapott kézhez kártérí­tési összegként. Ha csak azt a számot nézzük, igazat kellene adnunk Varga gazdának. Ez az összeg valóban nagyon kevés! Dehát amellett sem szabad el­mennünk, amit az állami bizto­sító dunavecsei kirendeltségé­nek kartonjai mutatnak. Ezek ugyanis arról adnak számot, hogy Varga Lajos már két álló éve egy fillér biztosítási dí­jat sem fizetett. Ha e téren is eleget tett volna kötelességének, most nem 209, hanem 1256 forint kártérítési összeget kapott volna. (A kettő különbsége ugyanis az összegyü­Évek óta panaszkodnak a kecskeméti dolgozók, hogy a pékségek rosszminőségű kenye­ret sütnek. A sütőipari vállalat mindig talált kifogást, amivel ■►megmagyarázta« a rossz ke­nyér okait. Hivatkoztak, hogy sok pékségben sütik a kenyeret, ezért nehéz az ellenőrzés. Kor­mányunk tetemes összegeket bo­csátott rendelkezésre, hogy a beruházásokkal, a pékségek korszerűsítésével tegye lehetővé, hogy a dolgozók Kecskeméten jó kenyérhez juthassanak. A panaszok kevesebbek lettek, de a kenyér minősége csak lassan javult, sőt az utóbbi időben megint előfordult, hogy a pékek gondatlanul sütötték a kenye­ret. Egyes üzemrészekben nem tartották be a technológiai fe­gyelmet, ezzel nemcsak azt ér­ték el, hogy rosszabb lett a ke­nyér, hanem azt is, hogy mi­után kihagyták a szitálási mű­veletet, sok idegen anyag is ma­radt a. lisztben, a kenyérben. Különösen a Magyar-utcai sü­tődéből kikerülő kenyérbe ke­rült sok szennyező anyag. A kecskeméti ügyészség a dolgozók panaszait megvizsgál­ta, helyénvalónak találta és megállapította, hogy a kenyér­gyári pékek az életszínvonal el­lemlett díjhátralék-tartozásba számítódott le.) Könnyen megállapítható, ő járt-e jobban, vagy az ugyan­csak ordasi Szabó Dénes, 7 hol­das dolgozó paraszt, aki min­den negyedévben mulasztás nél­kül pontosan fizette biztosítási díját, ami a vele való beszél­getés során ki is derült: —- Én a biztosítási díj fizeté­sét soha nem tartottam teher­nek. Valahogy olyan köteles­ségféle doiog ez, hisz hasonló elemi kár ma mást, holnap en­gem sújthat. És milyen jól esik akkor az az összeg, amit az em­ber kap. Én is kaptam 1232 fo­rintot. A kártérítési százalékot még nála is rendezni kell éppen úgy, mint ahogy azt számos dol­gozó paraszttársánál Ordason, ne ez az eset bizonyára rávilágít arra is, hogy miért érdemes pontosan fizetni a biztosítási dí­jakat. Dolgozó parasztságunk leg­fontosabb érdeke ez, hiszen a biztosítás őértük van, őket se­gíti, ha bajbajutnak. De fontos az is, hogy dolgozó parasztsá­gunk ne csak akkor érezze ma­gáénak, amikor bajbajutott, ha­nem mindenkor. A pontos díj­fizetés során befolyt forintokkal segítik, támogatják rászoruló paraszttársaikat. leni bűncselekményt követtek el. Ezért Tóth Ferenc igazgató, Fábik János minőségi ellenőr, So­mogyi József műszaki vezető, Váezi Károly és Bakoss András szakmunkások ellen minőség elleni bűntett cí­mén vádat emelt. Az igazgató nem biztosított az üzemrészlcgeknek megfelelő szí- taberendezést, a meglévő kézi­sziták alkalmazását nem ellen­őrizte. Még az igazgató vagy minőségi ellenőr jelenlétében sem használták a kéziszitát. — Ezek pedig nem vonták fele­lősségre őket, pedig a technológiai fegyelem be nem tartása egyúttal bér­csalást is jelent. A hiányos ellenőrzés alatt álló üzemek által készített kenyér sok esetben nem felelt meg a követelményeknek, emberi fo­gyasztásra nem volt alkalmas. Emiatt a honvédség naponta 3— 400 kg. kenyeret nem adhatott ki. Ez tetemes kárt okozott nép­gazdaságunknak. A vádlottak a közeljövőben a bíróság előtt fe­lelnek mulasztásukért, hanyag munkájukért. A Bajai Belsped Vállalathoz tartozó kirendeltségek közül legjobb eredményt a kalocsai, bácsalmási és a jánoshalmi érte el; utolsó helyen kullog s solti, csátaljai és a bácsbokodi. A bajai Belspednél Készéi Mihály 151, Kiss István 148, Mó­dos és Gabelics elvtárs pedig 184 százalékra teljesítette a tervét. Alkotmányunk ünnepé­re tett vállalások teljesítéséhez komoly segítséget nyújtottak sztahanovistáink. Ezek megmu­tatják gyengébb munkatársaik­nak a gyorsrakodási módszere­ket, továbbá azt is, hogy miként lehet a kilométereket gazdasá­gosan kihasználni. Kiss Ferencnél versenyfelelősi Az ügyészség a Kecskeméti Kenyérgyár öt dolgozója eilen minőség elleni bűntett címén emelt vádat Vállalásainkat becsületesen teljesítettük Alkotmányunk év­fordulójának tisztele­tére kibontakozó ver­senyben brigádjaink szép eredményeket ér­tek el. A Béke-brigád vállalta, hogy a havi Iá sörtankon felül el­készít hatvan sör- tankfeneket. Vállalását becsületesen teljesí­tette. Ezzel már előre biztosították a szeptem­beri termelés egyenle­tességét. Vakulya L., Mezei István, Ocskó József autogénhegesz- tö, Tóth Géza, Kris­tóf József és a két Radies teljesítménye l>i0 százalék, A Vörös Csillag- brigád tagjai a nógrá­di bányászok kérésére hét AE 12-cs, a Táv­közlési Kutató Intézet­nek pedig két külön­leges ventilátor elké­szítését vállalták, amit 17-re el is készítettek. Elhatározták, hogy a Pctöfi-bánya részére készítendő SS L. V. 2/8 légcsöventilátor gyár­tását augusztus 31 he­lyett 88-ra befejezik. Az elmúlt két hónap­ban komolyan elma­radtunk a mezőgazda­sági kisgépek gyártá­súval. Több, mint 1000 darabbal gyártottunk kevesebbet a fürge- darálóból. A Béke­brigád, — mely ezek­nek a szerelését végzi — vállalta, hogy még ebben a hónapban törleszti a gyár adós­ságát, ha az An­gyalföldi Vasöntöde idejében szállítja a» öntvényt. Az Elöre-brigád a festést végzi. A brigád, termelési átlaga ljá százalék. Brigádon belül vannak kiemel­kedő egyéni teljesít­mények. Kordás Já­nos brigádvezetö nagy gondot fordít az anyag beszerzésére, de a ter­melésben is példái mulat. Az alkotmány- műszakban 180 szá­zalékot ért el. Berecz István 800 százalék­ra teljesítette terv- feladatát. Augusztus 19-re terven felül kö­zösen kifestették a Vasas Székház belsü helyiségeit. Vízhányó József, Kiskunfélegyháza Gépgyár. Néhány szó a halasi járás áruellátásáról A járási tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén tár­gyalta a járás áruellátását, a kereskedelmi szervek munkáját. A számadatok elárulják, hogy a dolgozók igényei mind az élelmiszer-, mind pedig az iparcikkek iránt egyre nőnek. Csak néhány jellemző példát említve: júliusban 910 mázsa volt a cukorfogyasztás a járásban. 18 mázsa étolaj, 123 mázsa zsír fo­gyott el, sőt Halas város újabb 38 mázsát kért pótlólag. A föld- művesszövetkezetek összforgalma ebben az egy hónapban meg­haladta a 7 millió forintot, egyedül a vasüzleté 766.000 forint volt. Kaszák, szántóekék, permetezőgépek, kukoricadarálók fogy­tak szép számban. A kereskedelmi osztály beszámolója foglalkozott azonban azzal is, hogy igen sok keresett árucikk hiányzik az üzletekből Textilárukból különösen a sifont, cordbársonyt, bútorszövetet, kötött- és cérnaárut keresik a dolgozók hiába, — míg vasmű­szaki vonalon kerékpáralkatrészből, nép- és telepesrádióból, edényféléből és egyes üvegáruból (lámpacső, kocsmai hiteles pohár) nem tudják kielégíteni az igényeket. Bírálatot kapott a nagykereskedelmi vállalat is, amely nem gondoskodik kellő idő­ben a kifogyott ingszámok és munkaruhák pótlásáról. A hozzászólások során különösen sok panasz hangzott el a kenyérellátásra. Különösen a halasi kenyérgyár munkája kapott sok jogos bírálatot. De Tompán is hibák vannak. A sütőüzem nem kap fát, kemencéit viszont nem szénfűtésre építették annak­idején. így a kenyér héja égett, a belseje nyers. A tompái fel­szólaló azt is panaszolta, hogy pl. zsírosbödönt télen hiába ke­resnek a vásárlók, nyáron viszont kapható. A végrehajtó bizottság határozata nyomán minden község­ben megtárgyalják néhány héten belül a kereskedelem, áruel­látás problémáit. Verőfényes augusztusi délutánon ko­csi kocsit ér a bajai Vörös Fény ter­melőszövetkezet központjában. Kedves vendégek érkeznek, a Bajai Gyapjúszö­vetgyár, a Vasipari és Mechanikai Ja­vító Vállalat, a Mezőgazdasági Gép­javító dolgozói, hogy a munkás-paraszt szövetség testvéri kézfogásával köszönt­sék a város élenjáró termelőszövetkeze­tének tagjait. A szövetkezet tagjainak jól és dere­kasan végzett munkája nagy elisme­rést hozott. A cséplés gyors elvégzésé­vel, a beadás azonnali teljesítésével a megye termelőszövetkezeteinek verse­nyében az első, az ország termelő­szövetkezeteinek rangsorolásában pedig i kilencedik helyre kerültek. Ünnep ez a mai nap, a jól és derekasan végzett munka ünnepe. A szövetkezet tagjai szeretettel fo­gadták vendégeiket, akik apró csopor­tokban, kalauzolásukkal a szövetkezet megtekintésére indulnak. Nemcsak látnivaló, de dícsérnivaló is akad bő­ven, A téli magtárak arról tanúskod­nak, hogy a szövetkezet az idén is jó­val nagyobb átlagtermést takarított be, mint az egyénileg dolgozók, A gazdag állatállomány, a fajtiszta sertések, a hatszáz darabból álló birkaállomány a négyéves szövetkezet egyre izmosodó ereiét mutatja. A vendégek soraiban Munkás-paraszt találkozó ott vannak Mayer Sándor és Vidéki Já­nos egyénileg dolgozó parasztok is. Parcelláik szomszédos a szövetkezet földjeivel. Figyelték, saját szemeikkel látták a szorgos munkát, mely a szövet­kezet évről-évre való gyarapodását eredményezte. Az örvendezök, az ün- nóplők soraiba most ők is beköszöntek a Vörös Fény portájára. Hús, árnyas fák tövében folyt le az ünnepség. Hofbauer Dezső, a szövetke­zet elnökének szavai keresetlen őszin­teséggel állapítják meg: az ipar és a mezőgazdaság dolgozóinak testvéri ösz- siefogása jelenti az életszínvonal emel­kedését. Ahhoz, hogy nyolc nappal a kitűzött határidő előtt végezhettünk a csépléssel, a beadással patronálóink, a Gyapjúszövetgyár, a Vasipari és Me- chenikai Javító Vállalat dolgozóinak segítsége juttatott bennünket. Bank Gyula, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főagronómusa szólott ez­után. — A szövetkezet tagjainak elért eredményei újabb sikereket kell, hogy kovácsoljon. Előttünk az őszi munka. Az elért győzelmet újabb győzelem fog­ja követni, hiszen a szövetkezet dolgo­zóinak munkalendületét tovább erősíti a bajai Vörös Fény-ben a gépállomás, a patronáló üzemek dol­gozóinak segítsége. Átnyújtja a megyei tanács vándor­zászlaját és az ezzel járó 3000 forintot. A vándorzászló aranyozott betűi hir­detik: a megye a legjobb növényter­melő mezőgazdasági szövetkezetének. A munkás-paraszt szövetség forró taps­ban kovácsolódik. Az öreg Frei Deme­ter bácsi szemeiben könnyek csillog­nak. A városi tanács küldötte ezután át­nyújtja a földművelésügyi miniszter kitüntetéseit. Egymásután kerül mellük­re a büszke kitüntetés Varga István­nak, Pál Istvánnak, Kurucz György­nek, Frei Demeternek, Hódos István­nak, akiket a szövetkezet külön-külön eyy-egy malaccal is megajándékoz. Az egész tagság büszke kitüntetettjeire. Hogyne volnának büszkék, hiszen ezek a kitüntetések közös munkájuk dicsősé­gét jelzik. Négy év nem nagy idő és a kezdeti nehézségeket gyorsan legyűrve a közös akarat most nemcsak a kitünte­tések fényében, de a tekintetekben is ott csillog, Vida Péter, a brigádvezetők és brigád­tagok búzakoronáit nyújtja át. Hegedűs István, a városi pártbizottság első titkára pedig köszönti a szövetkezet asz- szonyait, akiknek lelkes munkája is ott t an a szövetkezet elért eredményeiben. Bensőséges pillanatok következnek ezután. Az ipari dolgozók egymás­után emelkednek fel, hogy átadják o szövetkezetnek ajándékaikat. A Gyapjú­szövetgyár gyapjútakarót, a Vasipari- és Mechanikai Javító Vállalat perme­tezőgépet, a Mezőgazdasági Gépjavító répalazítógépet nyújtott át. A szövet­kezet tagjai egy-egy malaccal és új lisztből sült foszlósbélü kenyérrel ked­veskednek. Zsonganak még a szavak, melyek a Vörös Fény tagjainak eredményeit hir­dették. A tekintetek, a nekifeszülő iz­mok azonban már a jövőt hirdetik. A mai ünnep csak egy állomása annak az útnak, melyen haladva a munkás­paraszt szövetség jegyében tovább nö­veljük eredményeinket, hogy a párt és kormány határozatait minél sikereseb­ben valóraválthassuk. Az évtizedes fák lombjai alatt szól a zene, táncoló párokkal színesedik az alkonyat képe és a szárnyaló dal, mely ott ébred á fiatalok ajkán, a boldögdbl jövő ígéretét zengik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom