Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-20 / 197. szám
f <5 kuiithiujof már timt lehel meqb&nJtani 4 Z ELMÚLT HÉT egyik napján történt. A kecskeméti Szabad Nép termelő- szövetkezet tagsága a központiján, a Cseh-majorban gyülekezett. Legtöbben a kultúrotthon mögött, ahol a fák egy kis enyhét adnak, félkaréjban üldögéltek egymásmelleit. Egy olyan látogató is volt ott, akit a tagság a sokak közül a magáénak vall — okkal-ioggal. Nagy Józsefről van szó. aki a pártszervezet titkára a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál: ♦ H ASSAN ELKEZDŐDIK a nagy család beszélgetése. Mindenki figyel, van, aki jegyez, mindenki valamit akar mondani. A vendég, hol összetáncolja homlokát, hol pedig gyorsan jegyez. A tagság nutzem vesz mindebből észre, mert már megszokták, hogy munkások legyenek köztük. Fontos dologról folyik a szó. Halász Péter volt, aki elindította a vitát azzal, hogy a tagság elé tárta búját, baját: — Bizony nagyon gazos a mi cukorrépánk, keveset tettünk a mi portánkon belül, hogy méltóan köszönthessük az alkotmány ünnepét. Tenni kell nekünk is, de sürgősen. Javállom, az 5 hold cukorrépát, ami gazos, s ami miránk vár, végezzük el, de gyorsan, a többi munkán kívül augusztus 20 tiszteletére. —Jó lesz — hangzik több oldalról. — Ne beszéljetek — vág közbe egy öblös férfi hang. — Nem bírjuk megcsinálni, mert a sorközökben megerősödött bizony a gaz. S közben mást is kell csinálni. — Mi nem nehéz? A sélálga- tás! Még abba is belefárad, aki csinálja — szól közbe valaki. S ezen jót nevetnek. — Igaza van — vélekednek többen. — Továbbra is gazos marad, ha mi üldögélünk s nézünk, sóhajtozunk, mint egynéhány asszony, aki esténként odajárul a mannát osztó asztalhoz azzal, hogy neki is írjanak munkaegységet, pedig a nap jórészében a sorok között üldögélt. — Egy szó annyi, mint száz, munkával készüljünk a munkás- paraszt találkozóra, -mert így csinálják az üzemben is — nyomja meg a szót Halász József, s ezzel tekintetét a titkár télé emeli. Nagy József kér szót. A tagság bár ismeri, de figyelemmel hallgatja, mert eddig azt tapasztalta, hogy mindig okosat szól: — Nálunk is baj van a tervteljesítéssel, de nem a dolgozók a hibásak! Rosse a műszaki vezetésünk, nem gondoskodik arról, hogy szívünk szerint dolgozhassanak az üzemrészekben. Itt pedig megvan minden lehetőség arra, hogy mindenki annyit tegyen a közösért, amennyi erejéből telik. Nem egészséges az, hogy ahány emberből áll a tagság, annyiféleképpen vélekedik a munkáról. Mert régi mondás az, hogy üres kamrának bolond a gazdaasszonya. Hogy ez a kamra tele legyen, ahhoz nemcsak sok munkaegység, hanem sok és jó, becsületes munka kell. Hát így erősödik a mi szövetségünk. — Még csak annyit: azért jöttem tulajdonképpen ide, hogy a dolgozó társaim üzenetét tolmácsoljam. Úgy gondoltuk, hogy augusztus 20-át együtt ünnepelnénk. Olyan formán, hogy a legjobbak eljönnének az üzemünkbe és viszont. Nosza lett is parázs vita ezután. Nagysokára sikerült megválasztani a hat legjobb dolgozót, Halász Józseffel az élükön, akik képviselik a tsz tagságát. — Aztán mi lesz a jól dolgozó egyéni parasztokkal, mert az is van ám itten, a mi területünkön igen sok — kérdi Halász József. — Hát azok is eljönnek, mert hisz hozzánk tartoznak. — Hát ha már így vagyunk, akkor legyen teljes ez a nap. Nekünk is van, mit megmutatni, mi is gyarapodtunk a magunk erejéből, meg a ti segitségtekkel — mondja fennhangon a brigád egyik DISZ-tagja. — Mi azért azt szeretnénk — kezdi újból Halász József, — ha hozzánk szintén a legjobbak jönnének. Mi meg is mondjuk, hogy nagyon várjuk és kérjük, küldjétek el a következőket is: Mészáros Zita, Palásti József, Laczi Endre, Bokor Pali, Bíró Károlyné, Bogácsi Károlyné. Ök okvetlen jöjjenek, mert megértenek bennünket és érdeklőditek a mi munkánk iránt. Jó népnevelők, szereljük őket. ■— Hát akkor meg is egyez-' tünk. — A tagság örömteli arccal kel fel helyéről és tervezgeti a találkozó eseményét. * 4 Z AZÓTA ELTELT idő sok eredményt hozott. A gondos kezek nyomán a föld kivétette magából a gazt, az üzemben pedig pótolták a tervelmaradás egyrészét. Már mindenütt összeállították az ünnepi programmot. Reggel üzemlátogatás, délután tsz-látogatás. Közben megvan a finom ebéd. S ehhez bizony megfelelő ital is kerül a csoportban. Ilyen gondolatokkal, baráti érzelmekkel készülnek az üzem dolgozói erre a találkozóra és viszont. A munkások és parasztok egyre erősödő barátságát már nem lehet széttépni. Nagyobb gondol* az Üzemünkben az anyagtakarékosság terén még sok tennivaló akad. Néhány sorban szeretném eddigi tapasztalataimat közölni. Üzemünk mindenegyes dolgozója előtt ismeretes, hogy portásaink takarékosságból a portán csak egész sötétben gyújtanak villanyt. Ezzel hozzájárulnak a villamosenergia takarékossághoz. Azonban, ha beljebb megyünk a gyár terü- tetére, egyes üzemrészeknél mást látunk. Gyakori szokásukká vált a dolgozóknak, hogy a munkahelyüket, vagy gépüket hosszabb-rövidebb időre elhagyják és ott a villanyt égve felejtik. Ha sonló eseteket tapasztaltam a gázhegesztők között. Egyesek a forrasztópisztolyt égve hagyják és tovább, zavartalanul mással foglalkoznak. Ha egyes gázhegesztők figyelmesebbek lennének, több köbméter gázt lehelne megtakarítani. A közelmúltban két dolgozónk lógereblye- alkatrészt fúrt magas fordulatszámmal. Ennek ellenére nem locsolták a fúrót. Kérdésemre azt válaszolták, hogy »arra nincs idő adva«. Ennek a helytelen munkamódszernek köszönhető, hogy üzemünk állandó fúróhiányban van. Nem ritka az olyan nap, amikor a művezetőtől kezdve mindenki fúrót keres. Ezért a fúráshoz helyes lenne egy fali víztartályt felszerelni. A helytelen munkamódszer sokszor anyagpazarláshoz vezet. A gázfejlesztő edények leanyagfakarékosságra szabásánál dolgozók nem észszerűen vágták a lemezeket. Ez annyit jelentett, hogy a lemez szélétől 25—30 milliméterrel beljebb rajzolták le a sablont és így négy vágást végeztek, emellett sok anyag kárbaveszett. Igyekeztem megértetni a dolgozókkal, hogy a sablont helyezzék a leihez szélére, mert így csak három vágást kell végezniük és ez egyúttal anyagtakarékosságot is jelent. Erre is azt a feleletet adták, hogy nincs idő és továbbra is négyoldalasán vágták a lemezt, ami anyagban és Időben pazarlást jelent. Ahhoz, hogy nagyobb eredményeket érjünk el az anyagtakarékosság terén, feltétlen fontos, hogy dolgozóink figyelmesek legyenek és észszerűen végezzék munkájukat. Emellett hallgassák meg és fogadják el a műszaki vezetők helyes tanácsait. Közös akarattal, kollektiv összefogással harcoljunk az anyagtakarékosságért, ami még üzemünkben nem vált mindannyiunk szívügyévé. Üzemünk életében még egy nagy hiányosság van. A raktárunknál nincs megfelelő kerítés. így a szomszéd telekről bárki bejöhet és tetszése szerint válogathat az anyagok közül. Ennek megakadályozására egy kerítés felépítése szükséges. Remélem, a gyár vezetősége erre is gondol. NOVÁK BÉLA diszpécseri Kiskunfélegyházi Gépgyár. A minőség javult — de az ígéret egyrésze lett csak valóság A KECSKEMÉTI Cipőgyár üzemrészei közül a legszorgalmasabban az alkotmányi műszakban is a gépterem dolgozói xvékenykednek. RENDSZERESEN 100 százalékos eredményt érnek el. Igaz, hogy a félkész állományuk nem növekedett, hanem csökkent, de ezért jórészben nem ők a felelősek.' Augusztus 17-ig bezárólag 68 pár cipővel gyártottak többet az előírtnál. A minőség is határozottan javult. A vállalt 03 százalékos minőségi termelést 1.4 százalékkal túlteljesítették. Az alkotmányi műszakban i 9-ig bezárólag csak 64 pár cipó volt szabványon kívüli. SCHWARCZ GIZELLA az alja üzemrészben több mint kétszeres normát teljesít. Takács Ferenc gépkalapáló 181 százaikkal mutat követendő példát. h csákózóknál Horváth Ilona kiszóló a napi munkaidő teljes -"’használásával. új elgondolásokkal 197 százalékos teljesítést ért el. A fárahúzók közül Szabó Miklósné 154 százalékot, Eszik István pedig 153 százalékot ért el. BÁR AZ ÜZEM készárutervét 100 százalékra teljesítette, de az elmaradásból még igen keveset pótoltak a tűződe és a szabászat dolgozói. E napon bizony szégyenkezniük kell az A BAJAI JÁRÁS DISZ-pro- pagandistái itt készülünk fel Hódmezővásárhelyen az őszi oktatás megindulásának nagy feladataira. Valamennyien tudatában vagyunk az oktatás jelentőségének, hogy a fiatalok legszélesebb soraiban is közkincs- csé tehessük pártunk III. kongresszusának tanulmányozásával az ott hozott határozatokat, a DlSZ-tiatalok feladatait» üzemüket meglátogató dolgozó parasztok előtt, mert nem teljesítették ígéretüket. Sok száz gyermekcipővel kevesebb került az üzletekbe. alkotmányunk ünnepe után tehát egy percre sem szabad megállni, sőt kettőzött erőfeszítéssel kell dolgozni a terv teljesítéséért és ezen belül az önköltség csökkentéséért. SZORGALMASAN tanulunk elkövetkezendő feladatainkra. Ahhoz, hogy a DlSZ-fiatalok között mind sikeresebb legyen az oktató munka, hogy az oktatás minél eredményesebb legyen, az tőlünk függ, a jövő propagandistáitól. Mi pedig helyt akarunk állni, hogy a kitüntető bizalomnak megfeleljünk. Bogyó Elemér DlSZ-propagandista, Felkészülünk az idei oktatási évre E P H ? ! R D H K Épül az Országos Mezőgazdasági Kiállítás növénytermelésig pavilonja, ahol bemutatják a különböző növénytermelési agrotechnikai eljárásokat, amelyeket sikerrel alkalmaznak hazánkban. A kunszcntmiklósi határban új vasbetonhidat építenek az Átok-csatornán. Az új hidat még ez évben átadják a forgalomnak. Sok dolgozó paraszt az új hídon keresztül rővidebb úton jut szántóföldjére. 1953-ban létesült a szabadszállási bölcsőde, ahol állandóan 20—25 gyermeket gondoznak szüleik megelégedésére. — Képünkön a bölcsőde árnyékos udvara látható. Jó munkával készültünk augusztus 20-ra Alkotmányunk születésének ötödik évfordulójára a tervfeladatok teljesítésével, az önköltség csökkentésével készültünk. Gépműhelyünk a műhelyrészlegek közötti versenyben az elmúlt dekád alatt az első lett, Az egyéni dolgozók között folyó versenyben legjobb eredményt Bódog József kétszeres jelvényes sztahanovista brigádja ért el: 245 százalékra növelte termelési eredményét. Bánáth János és Herceg József brigádtagok is példamutató munkát végeztek. Dukai György a Fetőfi-brigád tagja három gépen dolgozik. A falikút-íormaizekrény gyalulását, fogaskerekek marását végzi. A munkás-paraszt találkozó napjára tett vállalásában szerepelt, hogy tervét 145-ről 167 százalékra növeli. Vállalásának ifj. Rózsa Jánoshoz hasonlóan ő is eleget tett. Nagy Mária műhelyünk egyetlen nődolgozója ia kiváló eredményt ért el az alkotmányi műszakban. A villes doboz oldalablakainak esztergá- lyozásánál 171 százalékra teljesítette dekád-tervét, Elhatároztuk, hogy augusztus havi tervünket legalább 115 százalékra teljesítjük és tovább dolgozunk az elsőségért. Szeghalmi József, Kecskemet. Gépgyár.
