Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-01 / 181. szám
A jó mimka, több termék vezet a bőség megteremtéséhez A KECSKEMÉTI GÉPGYÁR dolgozói nem jegyezték el magukat a -tétlenség istennőjével«, azon egyszerű oknál fogva, hogy a munkában sok szépei és örömet lelnek. A legjobbak közül — akiknek sorai egyre tömörebbek lesznek, elnyerik az új, megtisztelő címet: a munka szerelmesei. Ez a tábor egyre erősebb lesz, mert ez az út vezet a- bőséghez. Ezt az életet meg lehet szeretni, bár nehéz és kemény munkát követel. Ez kovácsolta össze egységessé a gyár vezetőit és dolgozóit, amikor az elmúlt negyedévben naponta 167 dolgozóval kevesebb volt a munkapadok, asztalok mellet, s mégis győztek: teljes termelési tervüket 102.19 százalékra teljesítették. A készárunál 92.6 százalékot jelez a kimutatás. Az egy munkásra eső termelési érték az előirányzotthoz mérten 13.1 százalékkal, az egy órára eső pedig 11.8 százalékkal nagyobb volt. Igen komoly és dicséretre méltó eredmény ez, mert még 232 ezer forintos béralapmegtakarítás is a dolgozók jó munkáját igazolja. Talán nincs hiba, — mindem jól megy? Nem. Vannak még hibák, hiányosságok, ezt a gyár vezetői is elmondják, de szavaikban már ott tükröződik a határozott célratörés, a hibák megszüntetéséért. Csak az fél a ruháitól — járja a szóbeszéd az üzemben is —, aki nem kíván ■rajta segíteni. A többség pedig tudja, hogy a bőség kosarából csak úgy lehet meríteni, ha több és jobb árut készítenek es ezzel többet adnak saját maguknak. Szabó Lajos főmérnök ismertet meg azokkal a technológiai változásokkal, amelyek elősegítik az önköltség csökkentését, gazdaságos termelést és ami legdöntőbb: a termelékenység emelkedését. Ezt bizonyítja az is, hogy a tisztítóműhelyben a nagyobb szemcséjű homokot kisebb szemcséjűvel cserélték fel, miáltal tisztafelületű gyártmányokat adnak át a zománcozó műhelybe. Ugyanitt a dolgozók munkájának megkönnyítésére az anyagmozgatás gépesítését is biztosították. Ezzel mintegy 7 dolgozót tudnak más munkaterületre állítani, s egy dolgozó másfél óra alatt elvégzi a szállítás munkáját, nem kell talicskával két-három mázsa vasat cipelni. HASONLÖ, talán még jelentőségében nagyobb változás történt a dolgozók alkotókészségének fejlődésében. Felelősségük, becsületérzésük, önállóságuk az utóbbi időben megnőtt, mert a vezetők részéről nagyobb lett a bizalom, alaposabb, átgondoltabb a segítés módszere. Ezt példázza az az intézkedés a vállalatvezetés részéről, hogy az öntöde II. üzemrészben júliusban kivonták a munkából a revizorok egy részét, s csak vég- revizort állítottak be. Ezt az intézkedést az üzemrész sajátos termelése, valamint az egyszemélyi felelősség biztosítása tette szükségessé. Ez időszak alatt — a dolgozók maguk ellenőrizték munkájukat — a selejt 17.22 százalékról 10.30 százalékra csökkent. Hasonló eredménnyel büszkélkednek a zománcozóban is. Molnár János és Vörös János brigádja mióta saját maga végzi a minőségi ellenőrzést, önmagával szemben igényesebb, nem nézi el az apróbb hibákat. A felületes szemlélő apróbb, jelentéktelennek látszó eseménynek tekintené ezt. A valóság az, hogy ezek a tények a dolgozók megnövekedett felelősségérzetét, az új iránti fogékonyságát bizonyítják. A dolgozók becsületérzése az a felismerés, hogy nemcsak egymás munkájáért, az életszínvonal emeléséért, hanem magáért az ország gazdagságáért is felelősek, kibontakoztatja egyéni képességeik sokoldalúságát, szívük teljes melegével küzdenek az igaz ügy síkeÜzemeink dolgozóinak jórésze alkotmányunk ünnepére újabb munkafelajánlást tett. — Márk András, a vállalat művezetője mindenkor a dolgozók érdekeinek figyelembevételével irányítja a munkát. Szereti a rendet, nem nézi el a lazaságokat. Az öntudatos dolgozók ezért szeretik. Úgy készül erre a napra, hogy az anyag megfelelő előkészítésével, utalványozással lehetővé teszi a 100 százalékos munkaidő kihasználást. Csak minőségi munkát fogad el. A dolgozókkal foglalkozik olyan irányban is, hogy a szerszámokat ne törjék össze és ezzel seréért. Pintér Mihály brigádjának cselekedete is erről szól. Július 28-án a napi 17 kádból 15 iett elsőosztályú, az eddigi 7—8 helyett, A TÉNYEK meggyőztek ar« ról, hogy a dolgozókra lehet és kell bátran támaszkodni, mert ez az egyedüli járható út. Sajnos, az üzemi pártszervezet kommunistái még nem eléggé fogékonyak az új iránt, módszereiben nem segítik elő az új születését. A gyár június 28-i értékelés szerint az előirányzott 88.88 százalékos tervteljesítés helyett csak 66.66 százalékot ért el. Az elmaradásban az objektív okokon kívül — amelyek valóban fennállanak, — benne van a pártszervezet tagjainak gyenge felvilágosító munkája, az, hogy keveset tesznek a dolgozók lelkiismeretének, becsületérzésének felkeltése érdekében, — sajnos, maguk példájával sem ösztönöznek. Pedig a kommunisták feladata az, hogy bebizonyítsák, a gazdasági vezetés helyes úton jár, a dolgozók egyéni jólétének emelésével kivim segíteni a jobb és szebb élet kialakításában. NEM U.I DOLOG, de mindig időszerű és most még jelentősebb: türelmes meggyőzéssel, neveléssel, harcos helytállással kell megtörni a maradiság béklyóit, mely körülfogja a kétség- beesőket, hitetlenkedőket. A pártszervezet minden egyes tagjának legszebb feladata, hogy növelje a munka szerelmeseinek egyre sokasodó táborát. V. K. gítsék elő az önköltség csökkentését. A dolgozók egészsége érdekében a munkavédelmi hiányos felszereléseket pótolja, s ezzel elejét veszi a baleseteknek. Antal Péter és B. Kovács János sztahanovista lakatos-brigádja felajánlja, hogy határidő előtt 1 darab szállítószalagot, 1 darab Brund-darut szerelnek össze és csak jóminőségű munkát végeznek. Báder József csoportja 4 százalékos teljesítményemelésre tett vállalást. Balogh László titkár. Építőgépkarbantartó V. A Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó üzemben a DlSZ-fiata- lok is méltó versenytársai az idősebbeknek. A munkaversenyben elől járnak. Minőségileg is alapos és jó munkát végeznek. Ezek között kell említeni Farkas Ilonát, Krizsák Zsófiát, Kovács V. Katalint, Kudlimán Máriát. A legutolsó megbeszélésünkön egyértelműen úgy határoztunk, hogy alkotmányunk ünnepére teljesítményünket 140 százalékról 150 százalékra emeljük, se- iejtmentesen dolgozunk,, A mi munkánk nemcsak egyirányú. Mint fiatalok, szeretünk táncolni, szórakozni, kultúrmurr- kábari résztvenni. Munka után erre is találunk időt, és ezt szívesen végezzük. Nagy Gábor és Farkas Júlia szorgalmasan nevelik és tanítják kultúrmunká- sainkat. Igyekszünk kultúrestek rendezésével kellemessé tenni dolgozótársaink szabadidejét. Mi fiatalok, ígérjük, hogy nem-’ csak szóval, hanem tettel mutatjuk meg helytállásunkat. VILLAS JOLÁN, Kiskunhalasi Haine v ál. Határidő előtt készítünk el egyes gépeket c/Lmuj cl Levél eLfut a emizMliez Naponta hány házban várják izgalomtól repeső szívvel, hoz-e a postás levelet? Nagymamák kusza sorait az unokáknak, szép zsínóros írással vont sorokat messze városokból szülőknek, mátkáknak. Hír, üzenet, vallomás egy-egy levél titka, De amíg a levél eljut a címzetthez — hosszú az üt. Kísérjük csak el attól a pillanattól kezdve, ahogy az utcai levélszekrénybe bekerül és halk szavak súgják utána: sürgős, Baján 22 géprendszerű és 5 kézzel nyitható levélszekrénybe gyűjtik a leveleket. Naponta kétszer postakocsi járja a várost a levelek összegyűjtésére. Az összegyűjtött levelek beérkezésük után a postahivatalban azonnal a levéliranyitóba kerülnek. Balogh Ferenc és Létó Kázmér végzik a levélirányítást, az elosztást. Nagy szakmai ismeret és még több gyakorlat kell hozzá. Létó Kázmér 11 vonalvizsgát, két indítóvizsgát tett szakmai ismereteinek bővítésére, A leyélirányító-! nak tudnia kell minden város, község, falu és tanya fekvéséről, hogy az apró rekeszekre osztott válogató megfelelő helyére osz- sza be a leveleket. Létó Kázmér hatalmas levélköteggel a kezében percenként 20 levelet oszt be címzés szerint az indítás irányába. Legmagasabb csúcsteljesítményét az elmúlt napokban érte el, amikor 52 pere alatt 2987 levelet osztályozott 29 hibaponttal. Nagy figyelmet és szaktudást igénylő munka ez. Hiszen mindenki türelmetlenül várja a levelet és a levélirányítóktól függ, hogy gyorsan a címzetthez kerüljön. Az irányított és kötegelt levelek így kerülnek aztán a postazsák lezárása után a mozgópostára, — vagy ahogy a postások nevezik: a mozgóhivatalba, — mely a munka további részét bonyolítja le, leveleket felvesz, lead és kézbesít. Úgy bizony, mert azt vajmi kevesen tudják, hogy a mozgóposta azokon a helyeken, ahol a vona.t nem áll meg. repülőzárlattal kézbesíti a leveleket az egyes őrházakhoz, állomásokhoz. Menetközben kirepül a mozgópostából a levél, a küldemény, hogy a címzetthez minél előbb eljusson. Úgy indul a levél útjára. Nagyobb tömegben háromszor naponta érkeznek a levelek a bajai postahivatalba. Külön köte- gekbe érkezik a járás községeibe szánt levéltömeg, amely mint átmeneti küldemény, az első indítással folytatja útját. A kötegelt es postazsákokban érkezett leveleket érkezésük után a postahivatalban bizottság nyitja ki és rögtön kezdetét veszi az osztályozás. Külön helyezik a fiókbérlők leveleit, külön a kézbesítésre várókat. Minőén beérkezett levelet érkezési bélyegzővel látnak el. Utána pedig a levélkézesítők termébe kerül, ahol kerületenként folyik a szétosztása. Húsz kézbesítő viszi szét naponta a városba a leveleket, közülük hatan tanyai postások, akik kerékpárral vannak ellátva. A levelek a mozgópostáról való átvétel után 10 percre már beérkeznek és 40 perc alatt már feldolgozásuk is megtörtént. A levélkézbesítők egymással versenyben dolgoznak. A verseny a minél gyorsabb szétosztásért, feldolgozásért és kézbesítésért folyik. A verseny élenjárói: Lencsés Sándor és Horváth Sándor a Belváros cs Kis- csávoly kerületrészek kézbesítői. A postahivatal hatósugarából szinte egyszerre indulnak útjukra a levclkézbesítők. Útvonaluk átlagosan 8 kilométer. Úgy osztották el őket, hogy valamennyi ük részére a város külterületeiből, peremrészeiből is jutott. Átlagosan naponta 15 kiló küldemény van a táskájukban, levelek, folyóiratok, hivatalos küldemények. A postás minden házban szívesen látott vendég. Gyorsan nyílik az ajtó előttük és izgalommal kérdezik, hogy mit hozott a “postás bácsi«, B. EMBEREK HA VALAMI rajzolóember térképet készítene Rekettyéről, először is sárga festékkel mázolná be az egész lapot. Ez a puszta alapja, a feneketlen, sívó homok. A sárgára fehér festékkel ke- fűlnének a növéssel félbenmaradt törpenyárfa-ligetek, a kutyatejet is mostohán nevelő buckahátak. Felettük a madár is sietve repül át s száz holdon sem élne meg három birka. Ezek a fehér feltok beborítanák a térképnek jó felét. Harmadszor aztán a zöld különféle árnyalatait rakná fel az ecset a képre: a tengernyi verejtékkel, áldozattal, kitartással termőre kényszerített lapályokat, buckavölgyeket. Legtöbbjén csak rozs, burgonya, szőlő és barack díszlik, de a védettebb, trágyával szoktatott darabokon szépen terem a búza, kukorica is. S amikor mindez készen lenne, én az aranyszínű festékre mutatnék s azt mondanám a rajzolónak: írja rá a térképre ezzel a színnel azoknak a rekettyéi embereknek neveit is, akik ebben a sivatagban megteremtették és évről-évre szaporítják a zöld foltok számát. Amilyen változatos a puszta, olyan sokféle a rekettyéi ember is, módra, tehetségre, gondolkozásra nézve. Hármójukkal: Palásti Lajossal, Víg Ferenccel és Nagy Antallal különösen sűrűn találkozom gyűléseken. Élenjáró gazdáknak címezi őket a tanács, benne vannak a termelési bizottságban is. Ha ők megszólalnak, csakúgy spriccel okos véleményük, meglepően érdekes javaslatuk a gyűlések sokszor álmos levegőjében. A cséplés előtt lar- íott termelési bizottsági ülésen valaki megjegyezte: néhányon vonakodnak kosztat adni a cséplőmunkásoknak. Nagy Antal majd félórát védte a cséplőcsapat érdekeit s végül kijelentette: — az a gazda, aki nem tud egy ebédet adni a gépeseknek, jöjjön el hozzám, megvendégelem! — Palásti bácsi a közös hordást szervezte meg dűlőjében s a legutóbbi tanácsülésen gyönyörű szavakkal köszönte meg az új napköziotthont, pedig neki se gyereke, se unokája nem jár bele. Víg Ferenc nevét pedig akkor hallottam először, amikor az árvízkárosultak megsegítésére 30 liter tejet, 200 forintot és 50 kiló rozsot ajánlott. Ez a gabona négy kiló megoldásával éppen az a mennyiség, amit neki vízkár címén elengedtek beadásából. EZZEL a Víg Ferenccel vitáztam azon: miért nem egyformák az azonos lehetőségek között élő emberek? Elmesélte ugyanis: hogyan él, mint gazdálkodik s minden szavából az elégedett öröm csengett ki. Földjét is magismertem, nem a legjobb. Egyrcszét 45-ben kapta, a többit vette. Nála is megtizedelte a viz a termést, de »sebaj, maradt azért. Hogy futja-e a beadást? Azt Jutni kell! Becsületbeli adósság az. S aki az idén annyi sok kedvezmény után is hepciáskodik a beadással, az szerintem vagy nagyon élhetetlen, vagy akasztójára való ember!« Víg Ferenc két szót hasznai igen sűrűn embertársai jellemzésére: életrevaló, meg élhetetlen. Meg is magyarázza. — Odaadhatjuk az egyiknek a Dárius kincsét, a legjobb földet, tele jószággal. Támogathatja az állam, — mégsem megy semmire. Sír, panasszal, átokkal van tele a szája. Ha mondom neki: te ember, ne így csináld, hanem amúgy, — átkózódik, szidja a sorsot, meg, aki eszébe jut és engem is, hogy aszongya, nekem szerencsém van. Pedig én sem paplanos ágyban születtem. Más ke- ze-lába voltam fele életemben. De két fiamat napszámba még soha nem engedtem... A dolgozó ember használja fel az eszét is, ha élni akar, ne lesse tétlenül a szerencséi. Én például méhészkedőm. öt év alatt harminc csalad méhet szaporítottam. Tavaly családonként 25 kiló tiszta mézet pergettem. Lehet számolni: mennyi jövedelem az harminc családtól kilónként 18 forintjával. A tavalyi pergetésből még mindig van 50 kilóm... SOKÁIG rágódtam Víg Ferenc szavain. Túl keménynek találtam ítéletét azokra az emberekre, akik nem ilyen megelégedettek, nincs ennyire rendben a szénájuk. Akkor láttam be szavai igazságát, amikor eljutottam egy másik rekettyéi tanyára, Kátai József ékhez. Több hold igen jó bérleten gazdálkodik. De ez a jó föld csak a gazt nevelte méteresre, a dohány, egyéb vélemény arasznyi maradt benne. Más már asztagoláshoz készült, ő akkor vágta le a hullószemű búzát. A tanya körül bokáig ér a jó mező, — de nincs egy fia borjú, egyetlen malac, csak egy éves rossz csikó az istállóban. Életerős férfi, asszony, nagyocska gyerekekkel. A jó pár hold, amiből más paradicsomot csinálhatna szorgalommal, az ő kezükön tönkremegy. Szidják a sorsot, az életet, a rendszert... Miért kívánkozott mindez papírra? Egy éve hangzott el a párt önbírálata, a kormány programmja. Szegény a szó mindezt szám- bavenni: mennyit változott, fejlődött a paraszti élet egy év óta. De maradtak Kátai Józsefek, Bábud Imrék is, akik ma is panaszban, tehetetlenségben fuldokolnak. Ezek az emberek nem hivatkozhatnak tovább az elmúlt évekre, a, kormány tévedéseire! Rájuk is az a nap süt, ami a Nagy Antalokra. Az állam nekik is kezükbe adta a lehetőséget: éljenek vele. De aratni, kapálni, észszel gazdálkodni nem mehetett helyettük a kormány! Mint any- nyiszor mondjuk: a kormányprogramm nem csodaszer, amely hipp-hopp gazdag termést, jólétet varázsol egycsapásra a tanyákba. Ezért van igaza Vig Ferencnek az • életrevaló, meg élhetetlen szóval. Ezért válik érthetővé azonos rekettyéi lapályon 5, vagy 15 mázsát ígérő kukoricatáblát látni egymás tőszomszédságában. TALÁN nincs messze már az idő, amikor országos roham indul a homok meghódítására. Tudósok kísérleteznek már a réteges aljtrágyázással. Gépóriások készülnek, amelyek elegyengetik a buckákat. Milliárdnyi facsemete nevelkedik. új erdőnek, vetést- védő sávnak. De a Nagy Antalok, Palásti Lajosok addig sem tétlenkednek. Amint erejükből telik: milliméterenként terjesztik a zöld foltokat a rekettyéi térképen a maguk hasznára és az egész ország javára. Tanuljanak végre tőlük a Kátai Józsefek! G. K. Méltó versenytársak vagyunk
