Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-11 / 189. szám

KECSKEMÉTI JEGYZETEK

Akik a kunbajai tanácsot vezetik

Az egész község földterüle- tének 95 százaléka a földesurak és a kuláko-k kezében volt. Ez volt az indító oka annak, nogy a lakosság igen alacsony bérért kénytelen volt cselédnek, summáknak elszegődni,

A pár évtizeddel ezelőtti viszonyok nemcsak másutt, hanem Kunbaján is nagy lehetőséget nyújtottak a dolgozók kizsákmányolására, hiszen a szegényeknek a Horthy-rendszerben ugyan hol akadt volna pártfogójuk egy ilyen községben. A képviselőtestületben egyáltalán nem voltak képviselve. A község élén, mint bíró az 50 holdas Freidinger Pál basáskodott, aki körülszedte magát olyan képviselőtestületi tagokkal, mint a 80 , holdas Szujer Márton, aki állandóan ételmaradékkal etette cse- • lédéit.

Természetesen más támogatóik Is voltak ezeknek a kulákoknak. Például az akkori rendőrvezető, akinek eme rangján kívül még 350 hold földje követelte a tekintélyek mindenkori tiszteletben tartását. A rendőrfőnök napi munkája abban merült ki, hogy fehér kesztyűvel a kezén, lóháton ülve járta végig a földjén dolgozó cselédeket és zavarta, hajszolta őket a munkában. De nem egyszer megtette azt is, hogy az éjszaka nótaszóval hazatérő legényt úgy összeverette, hogy három hétig teljesen munkaképtelen volt.

íme ezek az urak ilyen formában igyekeztek a dolgozók »érdekeit« képviselni. A képviselőtestületi ülésen azzal foglalkoztak, hogyan lehetne a béreket még alacsonyabb szintre szorítani. Aki azután a kiszabott bérért nem akart dolgozni, azt nem is erőltették, helyébe Sze- ged-alsóközponti tanyákról hoztak éhbérért cselédnek valót,

Mindez ma már a múlté. Tanácsainkat a régen elnyomott, kisemmizett emberek irányítják, és az olyanok kaptak helyet a tanácsban, mint Fleckenstein Antal, aki a felsza— Elnök elvtársi írják át valami másba a gabonabeadásomat, — Nem maradhatok egy szem búza nélkül!

A madarasi tanács elnöke szemüvegéhez emeli a beadási könyvet,

— Nem lehet, Kovács gazda. Magának termett 22 kiló híján 29 mázsa gabonája., * — mennyin is? Hm.,, öt holdon. 15 mázsa a beadása, úgy látom, hármat kifizetett gép- és munkásrészre. Marad még így is tíz mázsa.

— Oszt mit kezdek vele?! — csattant fel Kovács János. — Kilenc gyerekkel vagyok. Levonom a vetőmagot, marad a nagy semmi. Ennyi tenger gabonát kivetni egy kilencgyerekes apára!

— Nem a kilenc gyerekre. Hanem a 15 hold földre, helyesebben arra a hat és fél holdra, amit magának gabonával kellett volna bevetni.

— Kell, kell. Mindig csak ez járja. Hát csak ötöt vetettem. így is alig tudtam helyet szorítani annak a 6 hol- dacska kukoricának.

— Látja, ez a baj. Maga semmibe vette a törvényt, amelyik előírja, hogy a szántóterületnek jelentős részét kenyérgabonával kell bevetni. Mit gondol: passzióból írja ezt elő a kormány? Nem, hanem mert a kenyér a legfontosabb. Azt biztosítani kell minden ember számára,

badulás előtt községi gulyás volt. Jelenleg egyénileg dolgozó paraszt, jó munkájával igyekszik bebizonyítani azt, hogy méltó arra a bizalomra, amit a dolgozó nép beléhelyezett az elmúlt tanácsválasztások alkalmával. Élenjár az állammal szembeni kötelezettség teljesítésében, ezért 1953-ban jutalomképpen egy kerékpárt kapott.

Ott találjuk a tanácstagságban Dure Antal tanácstagot, aki jelenleg a Béke termelőszövetkezet könyvelője. Kötelességét mint tanácstag azáltal igyekezett teljesíteni, hogy minden időben beszámolt a választói előtt a tanács munkájáról. Jó javaslatokkal igyekezett a község fejlesztését mindenképpen elősegíteni. Az ő indítványozására javították ki a községi kutakat.

A tanácstagok javaslataira a községben a tanácsválasztások óta három kutat hoztak rendbe, egy új kutat építettek, megvalósították a dolgozók régi óhaját azzal, hogy 28 apróság számára napközi otthont építettek, Kunbaját és Bácsalmást pedig már

»Nem eszi meg a kutya a telet!« — mondják a tapasztalt öregek, ha hosszan tart az enyhe ősz. ügy értendő: a tél nem marad el, ha késik is. Bizony, nem ette meg a kutya a nyarat sem. Az augusztus kipótolja az előző két esős, szeszélyes hónap fukarságát és két kézzel ontja a kánikulát. Hol a boldogság mostanában? Barátságos, hűvös szobában, folyóparton, hűs erdőben. Meg a kelebiai 264 holdas halastó vizében, ahol egy- szál alsóneműre vetkezett halászok dolgoznak most azért, hogy őszre sokszáz mázsa hallal több kerüljön innen is az ország asztalára.

Kezdjük a számokkal. Tavaly 117 százalékra teljesítette tervét ez a halgazdaság, 890 mázsa kövér, ízes pontyot szállítva el.

kisvasút köti össze.

Uj kultúrház, a 4 tanteremmel bővült iskola, az új egészségház, a lisztcseretelep, 500 darab új rádió a községben mind-mind a változó, az új élet szépségét dicséri,

Nem maradt el a község területén a mezőgazdaság fejlődése sem. Van három termelő- szövetkezet és egy első típusú termelőszövetkezeti csoport, melyek egyre tovább épülnek, fejlődnek, gazdagodnak.

Ezek a tények mutatják a falu megváltozott életét, azt, hogy akik a község életét ma intézik, együtt élnek és együtt éreznek a dolgozókkal. Ezt meg is értették a község lakói, ezért támogatják a tanácsot, a pártot a kormányhatározatok mielőbbi végrehajtásában, melynek eredménye az, hogy Kunbaja járási viszonylatban a begyűjtési versenyben az első helyen van, elsőnek teljesítette járásunkban a nép állama iránti kötelességét.

VÍZIN GERGELY, járási tanácselnökhelyettes Bácsalmás.

A kemény tél és az idei rossz tavasz nem tett jót a halállománynak sem. A 16—17 kilogrammos gyönyörű anyapontyok hiába rakták le szorgalmasan májusban az első petéket. A sok eső, a viharok állandó mozgásban tartották a tavak vizét, a hullámok elmosták az ikrát, aminek kikeléséhez pedig nyugalom kell.

A késő tavaszig jégpáncéllal borított vízben sok hal romlott ie táplálék és friss levegő hiányában. Ezért most etetéssel gyorsítják a halállomány fejlődését. Akármelyik malac megirigyelhetné a finom árpacsemegét, amit jelenleg kapnak a pontyok. Ki is van számítva: 4—5 kiló abraktól egy kg-ot gyarapszik őszig a hal.

AZ ALKU

— Hát én biztosítottam is. Megtermeltem, ami kell.

— Igen. Sajátmagá- nak. Dehát csak egyedül él a világon? Mit eszik a munkás, a városi ember, aki magának az iparcikket gyártja, a katona, aki az országot védi? Mit szólna, ha azt mondaná a szövőgyári, meg cipőgyár! munkás: én csináltam . magamnak lábbelit, nadrágot, maga meg Kovács János járjon fügefalevélben? — mi? Aztán hová megy maga is, ha elfogy a padlásról a lisztje? A boltba, ahol korlátlanul kap kenyeret maga is.

— Azám! Mint kétéve úgy-e, amikor pár dekáért álltunk sorba?

— No, no Kovács gazda. Rossz az emlékezőtehetsége. Én jól tudom, hogy maga minden áldott nap megkapta a négy veknit a családra. Úgy kellett akkor elosztani az országban, hogy ha kevés is, de mindenkinek jusson. Magának is jutott.

— De evett ám az a kilenc gyerek, mint a saskeselyű. Hasznom meg nem sok van he- lőlük.

— Ejnye. Hát az egyik fia villanyszerelő, jól is keres.

— No, az az egy.

No, meg a másik

kettő, akiket a tanács fizet, mint községi pásztorokat,

— Ejnye, de jól tudja. De nem is jön azon a pár forint kereseten kívül egyéb pénz a házhoz egész esztendőn át. Mire teljesítem a beadást, éppen annyi marad, hogy megesz- sziik.

— Csodálom. 15 holdon lehetne úgy gazdálkodni, hogy eladásra is j ásson. Ugy-e maga mesélte, hogy 52 őszén klsparaszttól vette 500 forintért a vetőmag-gabonát. Akkor szidta. Látja, annak volt még eladó is. Biztosan az sem úgy lopta, hanem termelte.

— Lehet Is, ha jó a föld. De én trágyázni sem győzöm. Anélkül meg akarhatok én jól termelni.

— Most okosat mondott. De nem értem; mire a hat hold kukorica, ’ ha jószágot sem tud tartani?

— Azt is elviszi a beadás.

— Ejnye, ne mondjon már ilyet! 23 mázsa a kukoricabeadása, ha jól néztem. Hat hold madarasi kukoricaföld meg úgy lead magának 100—120 mázsát, mint tízet. Hová teszi a többit? Jó legelője is van a tanya körül. Azon is eljárna a jószág. Aztán egy pár választási malacért megkapná most az 5—600 forintot.

— Bizony, jó is lenne!

— Jó lenne, jó lenne! Hát mi akadályozza, hogy ne legyen?

1— A szerencse. Mert egyik embernek kedvez, a másiknak nem.

— El ne mondja másnak, mert kineveti. Egy-két malacot az is tud ma nevelni, akinek egy deka földje sincs. Hát még 15 hold mellett!

— Jól van no. Ne tanítson engem. Az idén én sem leszek jószág nélkül, az biztos. Van árpám, a kukoricát sem adom el mind. De mégis, csináljon már valamit avval a gabonával.

— Hiába, nem lehet. A törvény az törvény.

— És mi lesz, ha mégsem kdöm be?

— Rosszul jár. 10 százalékkal felemeljük a kötelezettségét. Másfél mázsát vészit a dolgon.

— Hát, isten neki, íaköröszt. Majd még meggondolom. Beszélni azt jól tud az elnök elvtárs.

— Nem magamért beszélek. Nem az enyém lesz a maga 15 mázsa gabonája. De ez az ország sokmilliós nagy család. Ezért beszélek. S ebben a családban maga is benne van a kilenc gyerekével.

— Fiát jól van, megyek is. De mit mond: másfél mázsába kerül, ha nem adom be szépszerével?

— Ügy, ahogy mondja. De minek keresné magamagának a bajt?

— Keresi a ménkű! No, minden jót!...

G. K.

A KELEBIAI HALASTÓNÁL

JCfazüL a kiáLLítái

A kép hátterében hepehupás, homokos bugaci táj vész bele a távol párájába. A futóhomokkal megtűzdelt buckák között gyér növényzet szikkad a laza, forró talajon. Száraz ágak, elgyötört borókafenyők szeszélyes rajzú ágai kapaszkodnak a meg- meglebbenő szellőbe. A kép előterében jellegzetes homoki állatvilág, a homokbuckák növényzete. Az egészet vastag üveglap zárja el a nézőtől, ajtónyi magasságú keretben.

Egyelőre még csak a képzelet rajzolta elénk ezt a képet. — Azonban szeptember 15-re, a kecskeméti múzeum látogatói saját szemükkel gyönyörködhetnek abban a három hatalmas diorámában, amelyik természetes környezetben, csalódásig hű elrendezésben mutatja meg az újonnan megnyíló kiállítás keretében a homoki tájak jellegzetes állat- és növényvilágát. Annak a tájnak az ősi képét mutatja meg, amelyen ma fejlett homoki gazdálkodás bontakozik ki, • - Éppen ideje volt már megnyitni a kecskeméti múzeumot, hiszen több, mint félesztendeje egyetlen vérszegény kiállítás kísérelte meg kielégíteni a dolgozók érdeklődését. De csak próbálta* mert a kerámia-kiállítás anyagának hiányai, a szegényes elrendezés, a hibás feliratok csalódást okoztak. Most aztán a rövidesen Kecskemétre érkező kiállításrendező és preparátor szakemberek serege az egyéves gyűjtő- és előkészítő munka eredményeit állandó kiállításba állítja össze. Olyan kiállításba, amely kerek egészet képezve mutatja meg a homokos vidék növény- és állatvilágát, a homokon kialakult sajátos növényi kultúrát, szőlő- és gyümölcstermesztést, állattartást, sőt a termények feldolgozásának módját és eredményeit is. Mindent megmutat, ami ebbe a gondolatkörbe beletartozik.

N

em csoda, hogy alapos előkészület kellett a kiállítás megnyitásához. Több, mint félszáz állati preparátum, kitömött és valószerűvé varázsolt állat, rovar, ragadozó, rágcsáló kap helyet a kiállítás szekrényeiben, és a természetet utánzó, szobanagyságú kiállítási keretben: a diorámában.

Aprólékos, gondos munka kell egy ilyen kiállítás összeállitá- sához. Gondoljuk csak el! Azt a borókafenyőt, vagy sást, amelyik a természetes környezet egy-egy elemét adja, először különleges eljárással meg kellett szárítani, aztán a bokor minden levelét, a sás égnektörő kardjait külön kivasalták villany vasalóval. Utána egyenként természethű színnel látták el, hiszen a száradás közben az üde zöldből homokszín sárga lett. Konzerváló réteggel vonják be a kiállított növényi részeket. Nem is beszélve a kitömött állatok kiállításra való készítésének pepecselő munkájáról.

A szőlőművelés, az állattartás, a gyümölcskultúra bemutatásával szakszerű ismereteket akar adni a kiállítás népszerű formában. A múzeológusok elbeszélték, hogy jópár hűséges múzeumlátogató járt már nálunk érdeklődni. Mindenük sürgeti őket, hogy fejezzék be a kiállítás előkészítését, mert az anyag rendkívül érdekesnek ígérkezik. Reméljük, hogy a megnyitás harmadik, mostani dátuma tényleg nem fog megcsalni bennünket.

FEJLŐDNEK A KECSKEMÉTI ISKOLÁK

A

lig jelent meg a minisztertanács nagyjelentőségű határozata az általánosiskolai oktatás nagyarányú fejlesztéséről, máris megnövekedett az érdeklődés a kecskeméti iskolák fejlesztése iránt is.

Kecskeméten 31 iskolában folyik tatarozás, korszerűsítés és átépítés. Több mint félmillió forintot fordít államunk átalakításra, külső és belső felújításra. Uj tantermekkel bővülnek az iskolák* Kijavítják a szúrágta ajtókat, ablakkereteket. Ujjal pótolják » málló vakolatot. A sok kicsi lábtól elkoptatott padlót új, szépen- kopogó deszkák helyettesítik.

Nem is lehetne felsorolni, mi minden változik meg a kecskeméti iskolákban. Csak mintegy 80.000 forintot fordítanak az említett félmillión felül arra, hogy az 1-es és 2. számú iskola zárt üveges folyosót kapjon. Bizonyára nem lesz már annyi meghűlés a jövő télen ezekben az iskolákban, mint tavaly volt. Jut a 80.000 forintból arra is, hogy a 3. számú iskola vízvezetéket kapjon.

Hat osztályra való teljes tantermi felszerelést kaptak a kecskeméti iskolák a jövő évre. A felszerelés már itt is van Kecskeméten. Az iskolapadoktól az utolsó szögig a szekrényekig, a tanítói asztalig, és a tábláig. Sőt, két vadonatúj zongora is megjött, több iskolarádió társaságában. Alig lesz Kecskemét határában olyan, akármilyen kis iskola is, amelyik ne kapna teljes fizikai, kémiai és biológiai szemléltető felszerelést az oktatás kor- szerűbbététele érdekében.

E

S beszélnünk kell arról is, amit nem az állam ad, hanem dolgozóink buzgalma, a gyermekek iránti szeretető. Gondoljuk csak el, hogy a máriahegyi iskolában Halasi István igazgató három új tantermet tudott építeni társadalmi erőkre támaszkodva. Honvédségünk gépkocsijai, üzemi teherautók segítettek neki fuvarozni egy-egy fordulóra. Szinte be se tudna számolni róla már, honnan került elő az a sok tégla, építőanyag. Sokat köszönhet a Sernevál közeli telepének, illetve áldozatkész dolgozóinak.

Üzemi munkásaink jórésze állt már az elmúlt esztendőben is csatasorba és megrohamozta azt, ami korszerűtlen, elmaradott, hiányos a kecskeméti és kecskemétkörnyéki iskolákban. Nem mondhatjuk azonban azt, hogy minden üzemünk, vállalatunk kitett volna magáért, úgy mint például a két kecskeméti konzervgyár, amely sok-sok láda finom konzervet, számtalan csomag tésztafélét, édességet adott az egyik nyaraló kecskeméti gyermek- csoportnak. Most különösen azzal segíthetnek az üzemek, ha a kormány útmutatásai szerint széthéznek a portájukon és az anyaghulladékokat, gyártási maradékokat átadják az iskoláknak* hogy tanszer, szemléltető eszköz, bemutatásra alkalmas tárgy legyen belőle az iskolai műhelyek munkája nyomán. Rövidesen megkezdődik az iskolai év, jó lesz már holnap körülnézni.

A társadalom segítőereje és államunk szerető gondoskodása így fonódik össze szétválaszthatatlan egésszé Kecskeméten i3 és válik teremtő erővé a kecskeméti »kismagyarok« életében* tanulásában,