Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-31 / 205. szám
EG¥ ÚJSÁGCIKK MARGÓJÁRA íVita a tanácstörvény tervezetéről Jobban támaszkodjon a tanácstagokra a végrehajtó apparátus A Népújság augusztus 20-i számában »Nagy az elmaradás megyénkben a költségvetési feladatok végrehajtásánál« cínimel megjelent cikkhez lenne néhány megjegyeznivalóm. A cikk részletesen kifejti, hogy milyen hibák akadályozzák e tervek végrehajtását, m^jd azzal fejeződik be, hogy -sok a kívánnivaló a költségvetés végrehajtása körül. Ameny- nyiben sürgős változások nem történnek, úgy nem tudjak végrehajtani költségvetési feladatainkat sem.« Ezzel nagyon egyetértek, Egyébként ez a dolog nekünk is nagyon sok gondot okoz. Erre csak egyetlen példát kívánok felhozni. Az elmúlt negyedévben már május 15-től kezdve csak a legnagyobb nehézségek árán tudtunk a banktól pénzt kapni dologi jellegű kiadásokra. Akkor sürgetéseinkre azt a választ . kaptuk, hogy a pénztári terv kimerült, majd a következő, illetve harmadik negyedévben remélhetőleg jobban alakul a terv, és kielégítenek bennünket is. Elérkezett a várvavárt harmadik negyedév. Tudvalevő, hogy a községi tanácsok e negyedév első két hónapjának zömét az aratás, cséplés és ga- bonabegyüjtés feladatainak végrehajtásával töltik el. Ennek alapján költségvetési hiteleinket is már úgy ütemeztük be, hogy augusztus második felére, valamint szeptember hónapokra essen a hitel fel- használásának nagy része, mert akkorra az egyéb nagy feladatok megvalósulásra kerülnek. Ez így is történt. Többek között erre az időre volt ütemezve az apaállatok szálas- és abraktakarmány szükségletének beszerzése, a belterületi utcák tereprendezése, fásítása, a temetőhöz vezető dűlőút kiépítése, általában a községi dülő- utak felújítása, téli tüzelőanyag beszerzése, az iskolák tatarozásának befejezése. Tehát mind olyan dologi jellegű kiadás, amely egyrészt rendkívül fontos, másrészt pedig nagyobb összeg felhasználását igényii. Nagy bizalommal fogtunk hozzá a munkák végrehajtásához, többek között a végrehajtóbi- z„ttság megszervezte a dűlőmak és belterületi utcák rendezéséhez a társadalmi hozzájárulást, beszereztünk nagyobb mennyiségű szálastaljarmányt és alomszalmát, az iskolák tatarozása befejezéshez közeledik. Nyugodt lélekkel végeztük el munkánkat, hiszen a Magyar Nemzeti Bank kiskunhalasi fiókjánál vezetett csekkszámlánk egyenlege 28 ezer forinton felüli összeget mutat, emellett a szükséges költségvetési hitelkeret is rendelkezésünkre áll. A csekkünkön elfekvő 28 ezer forintból az 1954 augusztus 14-én kelt C. 453.130. számú megbízásunkkal a bankfióktól kiutaltunk szálastakarmány beszerzésére 4029 forintot. Azoknak a dolgozóknak, akiktől a szálas takarmányt vásároltuk, megmondottuk, nogy augusztus 19-én jöjjenek a pénzért, mert akkora biztosan meglesz, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy a kiutalásoktól számított legkésőbb 4 nap alatt a pénz megérkezik. Va ó - ban meg is érkezett a bank lezárt vastag levele, melynek átvételekor rossz előérzetünk támadt. A kiutalás ugyanis — Varga Imre, bácsalmási 27 holdas kulák földjének nagyobb részét fiainak kishaszonbérletbe adta, állatállományát pedig nevükre íratta. A kulák így csempészte ki házából József fia portájára 2 lovát, 1 tehenét, 2 sertését, István fia névéi e pedig 1 lovát, 1 tehenét, 1 borjúját és 3 sertését. Magának mindössze 1 anyakocát és két süldőt tartott meg. A kulák 1951 óta nem fizetett adót. 1951-ben 696 forint hátralékot mutat ki az adókönyv, melyet 1952-ben 18.236 forint, 1953- ban 20.964, 1954-ben 16.813 foamint a levél felbontása után kiderült — visszaérkezett a következő átirattal: »Csatoltan visszaszármaztatjuk megbízásukat, tekintettel arra, hogy azt az alább feltüntetett ok miatt nem teljesíthetjük. Megjegyzés: A községek pénztári tervkerete a felvásárlás és anyagjellegű kifizetések jogcímén kimerült. MNB kiskunhalasi fiók.« Ezek után csupán azt kérdem, hogyan hajtsuk mi végre a költségvetési tervet, ha a kiutalásokra már a negyedév közepén immár másodízben nincs lehetőség. Mi minden erőnkkel azon vagyunk, hogy községünket széppé, kulturálttá tegyük, gondoskodunk arról, hogy az iskolák tisztán várják gyermekeinket, — tehát szeretnénk végrehajtani a költségvetési tervet. Törekvéseink azonban sokszor a bürokrácia süllyesztőjébe tévednek, ahonnan nem tudnak kikeveredni. Szeretnénk, ha a cikk nyomán ez a másodszor ismétlődő helyzet megváltozna és a bank is szemelőtt tartaná, hogy a községi tanácsok csak akikor tudják megvalósítani költségvetési terveiket, ha erre a bank-teremtette lehetőségük is megvan. Bcnkő Endre, VB-elnök, Harkakötöny. rint adókivetés gyarapított. A kulák az eltelt idő alatt mindössze 9035 forint adót fizetett, úgy, hogy adóhátraléka most 44.811 forint. Az eltelt idő alatt a kulák ellen egyetlen egy alkalommal sem vezettek foglalást, csak 1954-ben jelentek meg házában a végrehajtók és ekkor került sor az első transzferálásra is, mert a kulák arra hivatkozva, hogy szegény, mint a templom egere, képtelen adófizetésének eleget tenni. Persze azt eltagadta, hogy kijátszotta az ólla1949 óta dolgozom a Kiskun- halasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál. Bár elfoglaltságom munkahelyemen is elég nagy és két kisgyermekem gondozása, nevelése is eléggé leköt, de módot találtam arra, hogy a tanácstagsággal járó kötelességemnek is eleget tegyek. A gyakorlatban bizonyosodott be az, hogy a tanácstag csak akkor tudja jól ellátni kötelezettségét, ha állandó kapcsolatot tart választóival és igyekszik a dolgozók javaslatait, észrevételeit - orvoslás végett a felsőbb szervekhez eljuttatni, amint hogy az új tanácstervezet 27. §-a is utal erre. Egynéhány példát említek ezzel kapcsolatosan. Kiskunhalas vízellátás terén igen gyenge képet mutat, amelyet megbeszélések során többször fel is vetettem. Javasoltam, hogy az Atlós-úti új kút közelében lévő bővizű nyitott kútat, az új és nem egészen megfelelő szomszédos utcában lévő kút külső gépi felszerelésével lássák el, mert így egy fedett korszerű, jó kútat nyer a környék. A dolgozók kérésére javasoltam annakidején, amikor Halas villamoshálózatának bővítéséről volt szó. hogy a IV. kerület utcáit is lássák el villamoshálózatta1. A javaslat valósággá lett. mot, jószágállományát fiaira íratta, hogy az adóbehajtás elő! minden értékét kivonja. Súlyos mulasztás teiheli a bácsalmási tanács volt VB-elnö- keit, de ugyanolyan felelősség terheli a községi és járási tanács pénzügyi csoportjait, hogy szemet húnytak a kulákmes- terkedés felett, s a dolgozók érdekeinek súlyos megsértésével nem alkalmazták a törvényesség szigorú betartását és a büntető szankciók alkalmazásával nem kényszerítették a kulákot az adófizetés kötelezettségének pontos betartására. A fogadóórák is hasznos ta- pasztalatokkal gazdagítottak. Például Nagy Balázs, Petöfi-utca 36. szám alatt lakó panaszkodott, hogy Vörös István tetőfedő rosszul végezte el a tatarozás munkáját és többszöri felszólításra sem volt hajlandó kijavítani. Ezt a panaszt az illetékes helyen orvosolták. Tömegeket foglalkoztató gon- dolat a Sóstó ügye, amelyről már több tanácsülésen beszéltünk. Ez gyógyhatásánál fogva igen sok betegnek adná vissza egészségét. A rendbehozása még ma sincs megoldva, keret hiányában. A tapasztalatunk azonban az, ha a tanács a város dolgozóihoz fordult volna és a munkálatok egy jórészét társadalmi úton végeztette volna el. nem lenne ilyen gondunk. Ezzel kapcsolatosan szeretném még elmondani azt, hogy nemcsak a tömeghez nem fordulunk ilyen nagyobb kérdésekben, de a tanács apparátusában dolgozók egyrészénél úgy néz ki, hogy a tanácstagok javaslata teher. így természetesen sok a zökkenő, a rossz ügyintézés miatt sok a jogos felháborodás. Pedig, ha az apparátus nem igényli a tanácstagság segítségét, akkor bizony mechanikussá válik munkája, csökken a munkakészsége, önállósága, felelőssége. Bizony sok esetben nem igyekeznek segíteni munkájukban a tanácstagokat. Sajnos én ezt gyakorlatban is tapasztaltam. Kevés segítséget, támogatást kapunk a végrehajtó bizottságtól. Ez fékezi munkakedvünket, s nem hozza közelebb a tanácstagságot a tanács apparátusához. Vastag Pálné tanácstag, Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat. 44.811 forint adóval tartozik a kulák A PRÓ, FÜRGE SZEMEI beleszúr- nak a vele beszélgető tekintetébe. Arca barnás nem a naptól, hanem csakúgy természetesen és száraz is ugyanakkor — olyanná cserezte a pusz- tát-földet járó szél. Homloka ráncos, mint a viharsodorta sivatag és mert alacsony, gyorsan belevisz a már erősen deres hajzatba. így aztán, ha egy kicsit feltolja — szokása szerint — a kalapja szélét, a haja nyomban előbukik alóla. A beszédje lassú, de azért tüzes valahogy ügy, mint a látszatla- nul hamvadó parázs és a legkisebb élesztésre úgy lángol, hogy messzire látszik és az emberek felfigyelnek rá. Többen ülünk körülötte. Feléje dőlve hallgatjuk, amit mond és olvassuk abból, ahogyan a szembogara villan. Lehet mondani, hogy majdnem két emberöltő élte-tapasztalata sűrűsödik a szavakban és a lassan pillantó, évtizedekre is visszakanyarodni tudó dús tekintetben. Micsoda gazdagságot jelent ebben a faluban Béla bácsinak lenni, milyen felmérhetetlen súlyú megbecsülése van ebben a két szóban az egész falunak; hasonkorúnak vagy éppen a fiataloknak. Mert sok minden kell ahhoz, hogy valakit Béla bácsinak hívjanak. Nemcsak a kor, a hosszú évek elmúlása, hanem becsület, józanság, munkaszeretet, áldozatkészség, példamutatás. Ezek a megbecsülés próbakövei falun, de mindenütt. És ha van népszerűség — és van, mert Béla bácsi is népszerű, akkor az ezekből a gyökerekből táplálkozik. A falubeliek véleménye egy emberről szinte csalhatatlan, mert azt évtizedek kövesítették ki és ugyanilyen hosszú idő ellenőrizte is. S míg gondolataink így szálldosnak, Béla bácsi csak mesél, beszél, magyaráz, de figyelmeztet is. Horváth Béláról van szó, a bugaci Béke termelőszövetkezet elnökéről, aki augusztus 20-án megkapta a »Szocialista Munkáért« érdemérmet. Figyeljünk hát közelebb... tudjuk meg, miért is jár ilyen magas kitüntetési B I L A ]V| INT MINDEN beszélgetés a je- lenről, ez is úgy indult, hogy előbukkant néhány kép — olyan hír- adószerűen — a közelmúltból talán azért, hogy hitelesebb vagy érthetőbb legyen a jelen, a ma napjai. Vagy talán azért, hogy lássék: töretlen volt az út egészen máig. Vöröskatona volt. Megharcolta a forradalmat Oroszországban és itthon is. Jól szemmeltarthatták működését, mert 19 után hazament és huszonötöt vertek rá. Aztán ott volt az új élet hajnalán és fáradhatatlanul mérte a földet, mint az osztóbízottság elnöke. De nyomban a kommunista párt elnöke is lett, majd később titkára. Volt még DÉFOSZ-ügy- vezető is. Harcolt a kulákok ellen, Kik a kisgazdák háta mögé bújtak és onnan tüzeltek a földfoglalókra, harcolt a párt listájáért a pfeifferistákkal szemben, harcolt a maradiság árnyával az újért, a jobbért. Felszökkent lelkében a láng, melyet parázsból a felszabadulás hevített. Tizenhat holdja volt ezen a homokon, ahol valaha pásztorok, számadók, bojtárak és kisbojtárok őrizték a gulyát, betyárok és pandúrok cívódtak változó erőviszonyok között. Mert pásztorkodás volt erre mindenütt, amerre a szem ellátott. Csak karámok szakították meg a távolbavesző homoksíkságok egyhangúságát. A pásztorok kurjantása, éneke versenyzett csak reménytelenül a pacsirták frissítő dalával. A pásztor örök réme a szakítás volt, azaz rablás a gulyából, mert akkor ném tudott számot adni. Ez búsította őket és ha már any- nyira volt a szakítás, hogy remény sem volt a visszaszerzésre — hogy komolyabb baj ne essék — beálltak betyárnak és küzködtek a pandúrokkal. Hány számadóból, meg híres bojtárból lett betyár? Bogár Imre jónéhány társa is az volt. A pandúrral való harc nem maradt el később sem. egészen a íelszabaduiáN1 sig. Az évek múlása aztán új gondolatokra ébresztette Béla bácsit is. Megalakult a Béke-csoport. Nem akart első lenni, nem lépett be mindjárt. Várt. Várta ... látni akarta, hogyan boldogulnak. De nem voltak baj nélkül. Ci- vódás, meg sok egyéb 52-ben majdnem odajuttatta őket, hogy szétmennek. »Ezt már mégsem hagyhatom« — gondolta és belépett maga tizenhat holdjával. — Nagyramyílt a falu szeme. A Horváth Béla belépett — csak ennyit mondtak. Nem kellett mondani hová, azt mindenki tudta. Lett tekintélye a csoportnak, ha eredménye mindjárt nem is. Mert amire Horváth Béla ráadta a fejét, az nem lehet rossz, ő még sem magának, sem másnak nem akart rosszat. Béla bácsi belépésén fordult meg a csoport soi’sa. [EM KELLETT abban a pillanatban sem több, sem kevesebb: tekintélyes összefogó erő csupán. A ci- vódás helyett a munka felé fordult az emberek figyelme és ha ma végignézel a csoport földjein, talán nem is hiszed el, hogy két éve majdnem baj történt. Node nem ment ám ez magától. Ezért dolgozni, harcolni kellett. Együtt kellett érezni minden tag gondjával, bajával, mert az mindig van kisebb vagy nagyobb mértékben, ilyen vagy olyan irányban. Volt, amikor kevés volt a kenyér. Többen zúgtak. A munka sem akart úgy menni, mint kellett volna. Fejadag nem volt, a boltban is nehézkesen. Béla bácsi fogta magát, bement a járáshoz. Ott is hímölték-hámoltak, senkinek sem állt az oldalához intézkedni. Nem bírt magával. Tudta, hogy ezen fordul meg a munka, vagy ott esz a fene mindent. Elkerekítette a szót »az anyátok egyforma istenit, hát nem azt akarjátok ti, amit mink, hát hol éltek...? Az erélyes hang aztán valamit hatott, úgyhogy Béla bácsi mindennap — mikor a tejjel fordultak — kenyeret vitetett ki. Nagyobb baj nem is volt aztán. Menjünk még közelebb. Miért is adták hát azt az érdemérmet? A tavalyi másodvetésből 68 mázsa napraforgót, 120 mázsa kukoricát, meg sok niás egyebet takarítottak be. Ez mindenen felül jött, gazdagította a tagságot. Az idén is sok a másodvetésük és olyan szépen fejlődnek, hogy egészen biztosan beérik. Kétszer betakarítani egy évben, az nagyon sok pénz. Meg is látszik a tagok portáján. Anyadisznó, malac, meg hízónak való mindegyik óljában, minden háztájon van birka, de fejőstehén is néhány kivétellel. A krumpli is jól fog fizetni. A négy holdon lesz vagy háromszáz mázsa. A kukorica szára majd megszakad a nagy csövektől. Tudni kell ehhez, hogy négyzetesen vetették és pótbeporoztak. Most egy nagy 48 férőhelyes tehénistállót építenek és egy hónap múlva már be is fejezik. De Béla bácsi merész terveket is hordoz magában. Halastavat akar létrehozni, aztán egy öntözéses kertészetet három holdon és egy szénporos tégia- égetőt, hogy még nagyobb mértékben építkezhessenek. így hát nem csoda, ha arrafelé sündörögnek a környékbeliek és tudakolóznak. A kukoricát Vízhányó István és Petróczi József kisparasztok is megcsodálták. Fehér László hatholdas alsómonostori paraszt pedig már addig vitte a szót, hogy őszre belép. [ÉLA BÁCSI lassan szedelőzködik, merthát minden mesének egyszer vége van, hát ennek a beszélgetésnek is véget kell szakítani. Még annyit azért hozzátesz, hogy nemcsak Fehér László érdeklődik, hanem az egész nagy tanya- világ. Mind minket figyel, mit csinálunk, mit eszünk, hogyan, mivel dolgozunk, ünnepelünk-e vagy sem, hogyan állnak a lovak, fényes, vagy poros-e a szőrük. És nemcsak Fehér László gondolkodik, hanem még nagyon sokan így vannak. Különösen eredményeink láttán. Tehát rajtunk van a sor... A szeme mosolyog. Búcsúzik, aztán indul kifelé az ő és még huszonhat család négyszáz hold iára. W. D. B1
