Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-22 / 172. szám

r BACSKISKUNME6YEI NÉPÚJSÁG LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM Ara SO fillér 1954. JULIUS 32. CSÜTÖRTÖK \ MAI SZAMBÁN Megyénk népe segíti az árvízkárosultakat. — A Köz­ponti Statisztikai Hivatal jelentése az 1954. évi nép- gazdasági terv második negyedévének teljesítéséről. — A cséplőgéptől eleget teszünk beadási kötelezettsé­günknek. — A termelési bizottság szervezi a közös behordást Kiskunhalason. — A béke erőinek nagy győzelme: Szerdán hajnalban aláírták Vietnam és Laosz fegyverszüneti egyezményét. Lankadatlan erővel az árvíz ellen Katonák, munkások,parasztok az első sorokban védik a Duna déli szakaszát A Duna bajai szakaszán elérte a 903 centiméteres magasságot. A szerdai napon még további 4 centiméteres emelkedés volt. A küzdelem tovább folyik. A gá­ton százak és ezrek: a honvéd­alakulatokkal együtt végzik a gátak erősítését, figyelik a víz emelkedését és ahol szivárgás mutatkozik, azonnal oda siet­nek. A szerdai napon két veszélyes pontra irányult a védekezés. Ez a Dunaszekcső községgel szem­közti 4-es számú fogat volt, és Bajaszentistván része, ahol a Dunavöigyi Főcsatornán mutat­kozó áradás Ígérkezett veszé­lyesnek. Mindkét helyen eredményes volt a védekezés. A veszélyezte­tett területeken hősi és önfelál­dozó küzdelem volt. A négyes gát védelmére mentek a honvéd alakulatok és a polgári lakosság. Szádfalat emeltek a gát elé és a gát és a szádfal közötti részt földdel töltötték be. Ez a gát védi a bajai járás öt községét Bácsmonostortól Hercegszántóig, hogy az áradat területükre be ne hatoljon, Honvédeink, hős fiaink itt valósággal emberfeletti mun­kát végeztek. Huszár Béla, Tóth Béla, Borich László tiszthelyettesek annak elle­nére, hogy alakulatuk az egcsznapos munka után pi­henésre volt rendelve, ön­ként jelentkeztek további munkára és derékig érő víz­ben folytatták tovább a gát megerősítését. ' Baja szentistván nevű város­részének védelmére elkészült a myúlgát, melynek további erősí­tésén, emelésén és szélesítésén dolgoznak. Az egész bajai Duna- szakaszon, de végig a megduz­zadt főcsatorna vonalán hatal­mas erővel folyik a védekezés. Ersekcsanádon, Sükösdön a polgári lakosság erőfeszítését honvédalakula­tok támogatják. Sükösdön a délutáni órákban egy 25 méteres szakaszon öt át- szivárgás jelentkezett egyszerre. Közülük egy komoly veszélyt rejtegetett. Nem volt idő a tétovázásra, 10 ezer kereszt gabonát veszélyez­tetett az esetleg betörő áradat. A szervezett munka azonban elejét vette a komoly veszély­nek. Baján a Posványos védelmé­ben továbbra is nagy erőfeszítést fejtenek ki a méntelep dolgozói, akik egész embert követelő munkájukkal egy területrész biz­tosításának őrhelyén állnak. A Gyapjúszövetgyár dolgo­zói üzemük védelmére to­vább erősítik a megépített nyúlgátat. Csányi .Tózsefné a szövőelőké­szítőből éjszaka sem tért haza pihenőre. Beck Anna a délutá­ni műszakot befejezve egyene­sen a védelem munkájára ér­kezett. A dunai rakparton is folyik a. lankadatlan és hősi küzde­lem. A töltéserősítési munká­ban Lörincz Dezső és Tüdős József honvédek gépkocsikon szállítják a földet. Hogy gyor­sabban menjen a munka,' ma­guk lapátolják le még a kocsi­ról is. A honvéd elvtársak gépko­csijaikkal mozgalmat indí­tottak; ki tud több földet hordani gépkocsijával a gát megerősítésére. A Gázgyár védelmét jelen­tő töltés elkészült és most niár csak az erősítése fo­lyik, hogy a vízmosás ne okozzon kárt benne. A nagy és kis Pandur-szige- tekben feltört a talajvíz, mely egyre terjed. A Gemcnoi erdő egyresze szintén víz alá került. Az európai hírű vadállomány élete veszélyben van. Gyors mentők indultak ki az er­dőre. Luspai Béla, Deli András, Gubcnyák Antal cs még sokan mások csónakon közelítették meg az erdőt és úgy mentik az őzeket cs a szarvasokat, melyeket a városba szállítanak és a méntelepen helyeznek biz­tonságba. Nagyobb részüket azonban a AKI EZEKBEN a napokban Soltról Dunaföldvárra utazott, nemcsak azt tapasztalhatta, hogy a Duna vize már olyan magas, hogy a hajók a híd ívei alatt nem férnek el, hanem azt is, hogy a kissoiti híd tövében emberfeletti munkával küzde­nek az ár ellen. 1941-ben ezen a részen folyt vissza az ár a Dunába. Hatalmas félteknőt vájt a visszahúzódó víztömeg. A fél- teknő a Duna felé lejt és arra­felé szélesedik. Az elmúlt hét végén ezen a teknőn keresztül akarta a Duna dagadó medrét tágítani. Az állami gazdaság és az erdőgazdaság dolgozói siettek elsőnek a veszélyeztetett terü­letre. A solti dolgozók közül Nagy Lajos és Paréj Sándor. De a gátépítésben résztvett az első órákban Madarász László ktsz- könyveiő is. A dunaegyházi ta­nács már lemondott erről a te­rületről. Egyedül Miklán István volt az, aki tartotta az emberek­ben az elhatározást, hogy ezen a szakaszon nem engednek a Duna előrenyomuló áradatának. Később több honvéd csatlako­zott a körgát építőihez. Duna- vecséről 18—20 kordélyos sietett a segítségre. Megindult a harc a centiméterekért. Verseny az áradó Duna vizével. Ha a Du­na szintje 2 centiméterrel emel­kedett, a körgátat 3 centiméter­rel sikerült magasítani. Órákon át kotyogtak a vásott kordély- tengeiyek, napokon át zötyögtek a megrakott kocsik, pattanó erek kígyóztak a dolgozók kar­jain. .. az építők eltörődtek a fá­radságtól, kezük tompa, érzé­ketlenné vált... de nem adták fel a harcot. Több helyen át­ázott az új gát, fala hajlott, még védett területekre szállít­ják. A négyes és ötös gát a Duna- szakasz alsó részén továbbra is a védekezés előterében van. Az érdekelt községek: Dá- vod, Csátalja, Bátmonostor 280 fővel és 190 igafogattal indultak segítséget nyújta­ni. Mohács szintén 50 főnyi segítséget biztosított a ve­szélyes területek védel­mére. Tegnap az esti órákban Pónyik Gyula tiszthelyettes bizonyítot­ta be ismét néphadseregünk fiainak áldozatkészségét a vé­dekezés nagy munkájában. 24 órai megfeszített munka után, annak ellenére, hogy pihenőre rendelték, tovább folytatta a munkát, akárcsak Kolompár Károly hadnagy, aki miután Baján a Micsurin termelőszö­vetkezetben segített az aratás­ban, este a gátat ment védeni. Folyik a küzdelmes harc a növekvő áradat ellen. Nincs pihenő. A gátakon a város dol­gozóinak néphadseregünk hős fiai segítenek, a város és az üzemek védelmében. A hősi harc hősöket teremt és ezek a hősök védelmezik elszántságuk­kal a bajai Dunaszakaszt, mint a pöfeteg gomba, de min­dig sikerült a szivárgásokat, ki­ömléseket elszigetelni. HÉTFŐRE A GÁT már elérte a 3.60 méteres magasságot. Mö­götte hatméteres víz nyomta ir­tózatos erővel a körgát falait. Miklán István segítségére sie­tett többi között a budapesti szentkirályutcai Zója-otthonból 110 lány is, akik estig 200 köb­méter földet hordtak a gátra. — Ugyanakkor ideérkezett 110 MTH-s fiatal is. Ezek a buda­pesti fiatalok már segítettek Ta- hitótfalun és Újpesten. Közülük kitűnt Lencsés Sándor kalocsai ifjú. Hétfőről-keddre virradó éjsza­ka válságossá fordult a helyzet. Az erősödő szél nemcsak a fűz­fák lombjait cibálta, hanem fel­korbácsolta a hullámokat is, melyek hol paskolták, hol ver­ték, hol pedig nekifutottak a gátnak. Már-már attól féltek, hogy behorpad a hatalmas gát, amikor éjjel két óra felé gép- Kocsik dübörögtek a veszélyez­tetett helyre. Vida István tiszt csoportja érkezett a segítségre. Rövid parancsszavak pattogtak, majd a reflektorfényben megin­dult a harc a gátért. A honvé­dek átvették a fáradt polgári lakosoktól a védelmi munkát. ■— Szász Tamás mérnök szabta meg a feladatokat. A honvédek két brigádot alakítottak. Egyik pi­hent, a másik dolgozott. A gép­kocsikon a vezetők váltották egymást. A felrakásnál 4, a le­rakásnál szintén négy csoport tevékenykedett. Rövid idő alatt sikerült a gátat emelni és egy többszáz méter hosszú nyúlgátat építeni. Ezzel megvédték a duna­egyházi termelőszövetkezet öntö­zéses kertészetét is. , DÉLIG ANNYIRA elkészül­tek, hogy a még mindig áradó Duna vize ezen a szakaszon már nem jelentett veszélyt. A váirás után a mérnök javaslatára újabb gátépítéshez fogtak a hon­védek. A körgát melletti lapos területét zárták el újabb gáttal. A honvédek tudták, hogy ebben az időben kulminál ezen a sza­kaszon a Duna, tehát sietni kel­lett az építéssel. Két óra harminc perc. Jelen­tik, hogy 40 centiméter magas már az új gát. A gépkocsik egy­másután nyelik a fordulókat. Nyikorognak a fékek. Feldübö­rögnek a motorok. Újabb és újabb homokhegyek vándorol­nak a gáthoz. A Dunán táncol­nak a csobogó, lötyögő hullá­mok, de a honvédek nem enge­dik terjeszkedni. A füzesben re­KEDD, délelőtt 11 óra. Szél fodrozza a gyors léptekkel áradó Dunát. Szédületes gyorsasággal rohan a megfékezett viz a fiatal, karcsú gátaktól övezve. A Solt- Kali-major alatt többkilométe­res hosszúságban fenyegeti a gá­takat áttöréssel a hatalmas víz­tömeg. Csak egy perc meghátrá­lás kellene ahhoz, hogy a Duna pusztító áradata betörjön a gáta­kon. Az emberek azonban időről, fáradságról megfeledkezve, so­ha nem látott küzdelembe bo­csátkoztak a vízzel. Közvetlen a major alatt már ötször tört gá­tat a víz, de mindannyiszor si­került útját fogni. A majortól délre fekvő területeken sem, könnyebb a helyzet. Kacskarin­gósan, öblöket ölelve körülkí­gyózik a veszélyeket rejtő gát­szakasz. A legveszélyesebb ponton ve­zeti a védelmet Danyi András, tiszthelyettes elvtárs. Két álmat­lan éjszaka fáradalmával dőlt a váltásról érkező katonák pihenő­helyére, hogy rövid időt alud­jon. Bármennyire is hatalmas, erőtmegfeszítő munkát végeztek, két éjjel, két nap, olyan ébren alszik, hogy szinte már a léptek zajára felriad. Kitörli szeméből az álmot, felugrik és már rohan újra a gátra. Egy tiszthelyettes jelenti: — Elvtárs, az erdő utáni gát­szakaszon veszély van. Mintha csatába lennénk, úgy irányítja a veszedelmes helyre az embereket. Intézkedik és azonnal megy ő is a veszélyez­tetett szakaszra. A gát erősen át van ázva, csak úgy inog az ember talpa alatt. Minden pillanatban attól lehet tartani, hogy az erősen hullámzó víztömeg hatalmas ereje magá­val ragadja, a szinte már lebe­gő gátat. A VESZÉLY pillanatában pa­rancsszó nélkül mozdulnak meg a hős katonák. Egy vékony, fia­tal, barna kislegény fejszével a kezében a derékig érő, jéghideg vízbe ugrik és hatalmas fejsze­csapásokat mér egy fiatal nyárfa karcsú törzsére. Röviddel azután kidől a fa, újabb fejszecsapások hangzanak az eldöntött erdő­részből, — s egymásután tűnnek elő a kivágott fákat cipelő cso­portok. Fűrészelnek, cölöpöt ver­nek a gát szélébe. Hősies munka ez. Szavakba le sem lehetne írni talán ezt a küz­delmet, amit ezek a fiúk itt cseg a letört ág, nyirogva süvít' a fűrész... egymásután tömik a rőzséket a cölöpök közé... Délután négy óra. Már itt is másfél méter magas az új gát. A Duna szürkés hullámai nem csaphatnak át a termékeny, be­vetett földre. ESTEFELÉ ELKÉSZÜL a munka ezen a szakaszon is. Az árterület hepe-hupás oldalán fortyognak a »gulyáságyúk- kondérjai. Böfög bennük a jó vacsora. ízlik a menázsi. Derék mun­kát végeztek honvédeink. Tar­tották ezt a szakaszt akkor, amikor a Dunában legmagasabb volt a víz. Megmentették a du­naegyházi határ legterméke­nyebb részét, •' véghez visznek. Nehéz őket név- szerint megkülönböztetni, hisz mindannyian emberfeletti telje­sítményt nyújtanak. A TISZTEK, ha a legjobbakat névszerint fel akarnák sorolnU szinte minden brigád, minden ember nevét megemlíthetnék. Szurdoki, Kiszler, Bárkái tiszt és tiszthelyettes elvtársak, Pacsmag, Pinkóczi, Szép István harcosok nevei mellé oda lehetne még írni sok, nagyon sok nevet. A Bácsfalvi-brigád valamennyi tagja szintén minden elismerést megérdemel. » NEHÉZ ÚRÁK, nehéz percek követik egymást. De a. legnehe­zebbek mégis, talán a keddre virradó éjszaka órái voltak. Hétfőn, napnyugta után újabb áradási hullám tette próbára a Duna megyénk északi szakaszán lévő Káli-major menti részét. Gyors intézkedésre volt szűk3 ség. A tanácstól újabb vihar* lámpákat kértek, hogy éjjel to­vább folytathassák a megfeszí­tett munkát. Danyi elvtárs min­denütt ott volt, ahol veszélyes volt a helyzet. Egyszercsak éj­jel két óra tájban rés támadt a sebesen folyó víz által ostrom­lott parton. A víz széles sugár­ba szökkent a magasba. A gáton dolgozó emberek: ka­tonák, civilek egy pillanatra meghátrálnak. A látvány annyi­ra félelmes volt, hogy abban a pillanatban mindenkinek egy gondolata volt csak: a gát vesz­ve van! De ez csak egy pillanat volt. A másik pillanatban már sötétru­hás alak ugrott a vízbe, s mintha rohamra hívná a többieket, el kiáltotta magát: — Utánam fiúk! Másodpercek töredékei alatt ugrottak a vállig érő vízbe a félelmet nemismerő harcosok és keresték a vízbetörést okozó rést. Hosszas feszültség, megfeszí­tett munka percei következtek, mire felharsanhatott az embe­rek ajkán az örömteli kiáltás: Győztünk! ÉS EZEKBEN a nehéz, küz­delmes napokban hány ilyen em­berfeletti küzdelmet, életveszé­lyes harcot kell megvívni még Izatonáinknak ezen a szakaszon. Ok azonban fáradságot nem­ismerve vigyázzák, őrzik a gátati őrködnek a nyári gáton belüli, több mint 2000 holdas vetések fölött. K, Éi A kissoiti kid mellett dl úti liáink őrzik a gátat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom