Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-07 / 159. szám

Több segítséget, jobb munkát várnak a gépállomástól a kiskőrösiek

A KISKŐRÖSI dolgozó parasztoknak áldozatos, szorgalmas munkájába került az idén a szőlők megvédése a peronosz- pórától. A szinte naponta ismétlődő esők komoly mértékben akadályozták ezt a munkát. A kiskőrösi határban mintegy 6000 hold szőlő van, melynek megvédését elsőrendű feladatának tekinti minden szőlősgazda, hisz évi jövedelmének nagyrésze a szőlőből és borból adódik.

Jelenleg már a szőlők hatodik- hetedik permetezésé« van a »or. A permetezésen kívül most végzik a szőlők porozását is. Ezt a munkát azonban az aka- Jályozza, hogy Kiskőrösön nem ehet kapni rézmészport. Az ígéret a leszállításra megvan, ■zsák az ígéret teljesítésével késlekedik a kecskeméti MÜNö- 3ZER vállalat. Ezen haladéktalanul segítem kellene!

JUNIUS UTOLSÓ napjaiban az aratás is megindult a községben. Ma már a szép érett gabonatáblák fölött minden dűlőben megvillantak a kaszák. A községben egyelőre a rozsot és árpát aratják.

Nemcsak az egyénileg dolgozók, hanem a termelőszövetkezet is megkezdte már az aratást. A kiskőrösi József Attila termelőszövetkezet tagjai nagy erőfeszítéseket tesznek a munkák zavartalan elvégzése érdekében. A gépállomással is szerződést kötöttek az aratási és növényápolási munkákra.

A SZERZŐDÉSBEN foglaltakat azonban a gépállomás nem mindig tartja be. Ez pedig nagy hiba!

Például a csoport az idén négyzetesen vetette a kukoricáját, hogy zavartalanul végezhessék a gépállomás gépei a munkát. Ennek ellenére a gépállomás a kapálásból három hét leforgása alatt 10 holdat végzett el. így a termelőszövetkezet kénytelen a saját erejéből elvégezni ezt a munkát, mivel a gyomosodás már így is komoly terméskiesést okoz.

A termelőszövetkezet árpája beérett. Az aratás megkezdése* feltétlenül szükséges. Mivel az árpa gépi aratásra alkalmas, a gépállomás vállalta, hogy learatja. A gépállomás három napja küldött ki egy aratógépet, ez azonban a három nap alatt mindössze három fordulót csinált.

A NEMTÖRŐDÖMSÉG és felületes munka jele ez, amikor már az első napokban műszaki hiba miatt ennyit áll egy gép. De ezt még megtetézi az alábbi eset:

A kiskőrösi határban a Csukás-tónál még márciusban végzett a gépállomás szántási munkát a tanács részére. Azóta az árpa, amit a szántásba vetetten, lassan learatásra kerül, de az ottlévő vizesárokban vízzel felig ellepve fekszik egy gázolajos hordó tele gázolajjal. Vájjon ezt az egy hordó gázolajat milyen munka elvégzésére számolta fel a gépállomás? Csak talán nem voltak annyira előrelátóak, hogy már az aratás idejére tartalékolták?!

A GÉPÁLLOMÁS vezetői elgondolkozhatnának egy kicsit azon, hogy a hanyag, nemtörődöm munka milyen kárt okoz valamennyiünknek. Ami a szerződések be nem tartását illeti, szintén nagyon komoly dolog. Ezzel nemcsak visszaélnek a termelőszövetkezeti tagság bizalmával, hanem kárukat okozzák a késedelmes, hanyag munkával.

Nem ártana, ha a gépállomás vezetői körülnéznének a saját portájukon, átvizsgálnák a kijavított cséplőgépeket, nehogy a cséplés is hasonló hibákkal induljon meg.

Dárkai István, községi párttitkár Kiskőrös

A külpolitika hírei

PÁRIZS. (MTI) A francia sajtójelentések megerősítik, hogy amidőn a Hanoitól északra fekvő Trung Giában s ezzel egyidőben Genfben is folyamatban vannak az indokínai hadviselő felek katonai képviselőinek tárgyalásai— a francia kormány befejezte azon intézkedések véglegesítését, amelyeknek célja újabb erősítések küldése Indokínába az anyaországbeli csapatok állományából,

A francia lapok rámutatnak arra, hogy az 1950. évi december 9-i törvény értelmében Mendes-France-nak csak két lehetősége van, hogy anyaországbeli csapatokat küldjön hadműveleti területekre. Az egyik esetben a nemzetgyűlés jóváhagyását kell kérnie, a másik esetben pedig úgy állíthatja be a dolgot, mintha az erősítéseket Kokin-Kinába, Vietnam legdélibb tartományába küldené, tehát egy olyan területre, ahol ezidőszerlnt »még nem folynak hadműveletek«.

A francia demokratikus sajtó

rámutat arra, hogy Mendes- France a két »lehetőség« közül bál-melyiket választja is, szemben találja magát a francia közvélemény túlnyomó többségének véleményével.

ROMA. (TASZSZ) A »1‘Unt- tá« közli, hogy Emilio Sereni, a Béke-Világtanács tagja beszédet mondott Arezzoban s e beszédében foglalkozott Olaszország nemzetközi helyzetével es a békemozgalom feladataival,

Sereni rámutatott arra, hogy az olyan pillanatban igyekeznek kényszeríteni Olaszországot az »európai védelmi közösség« lét rehozásáról szóló szerződés ratifikálására, amikor a katonai tömbök rendszere megmutatja, milyen pusztító követelményekkel jár magára Olaszországra nézve az egyik ilyen következmény a Törökországból, Görögországból és Jugoszláviából álló balkáni háborús tömb megalakítása Olaszország keleti határán,

A guatemalai kérdésről

NEW YORK. (TASZSZ) A »Daily Worker« közli Gerardo Unzuetának, a »La Vov De Mexico« című mexikói lap egyik vezetőjének cikkét. A cikk beszámol arról, hogy július 4-én Mexico-City-ben 12 ezer mexikói munkás és diák tiltakozott

A jugoszláv uép hétköznapjai

Munkanélküliek

Jugoszláviában 1948 előtt, tehát a felszabadulás utáni években megszűnt a munkanélküliség. 1948 után azonban a jugoszláv dolgozók újból megismerhették ezt a kínzó és fenyegető rémet. 1949-ben már majdnem 2 millió munkanélküli várta sorsának jobbrafordulását. 1949-től 1953-ig 452.041-el emelkedett a munkanélküliek száma. Belgrád- ban 1954 elején a hivatalos adatok szerint is, több mint 5000 dolgozó volt munka nélkül. Jellemző, hogy a háború előtt, 1939- ben 784.000-nél alig volt több a munkanélküliek száma, jelenleg

Kik üdülhetnek Jugoszláviában

pedig majdnem megközelíti a 3 milliót.

Nem ritka jelenség, hogy Bel- grádban egyetemet végzett fiatal lányok cselédnek szegődnek. A nők munkalehetőségeinek rohamos csökkenése egyébként is jellemző a jugoszláv életre. Legtöbb városban a munkanélküliek kétharmada nő. A legtöbb textilgyárban elbocsátják a terhes anyákat, mert »sokat betegeskednek.« Ez történt a »Vunona Indrusztrija« és a »Dttgo Rosa« textilgyárak nő munkásainak zömével is. ^. ...

A Jugoszlávia legszebb vidékein épült fürdőtelepeken és nyaralóhelyeken a felszabadulás után egy-két évig a dolgozók nyaraltak ingyen, illetve igen csekély térítés ellenében. Azóta gyökeres fordulat állott be ezen a téren. A fizetéses szabadság legutóbbi felülvizsgálása óta például egy jugoszláv munkás, vagy alkalmazott háromtagú családjának 14 napi nyaralásáért 25.000 dinárt kell lefizetnie hivatalos térítésként. De a nyaraláshoz ennyi nem elegendő. Egyéb kiadások is akadnak. Különösen a jugoszláv fürdőhelyeken, ahol Ugyancsak borsos árért mérik a szórakozásokat. így aztán egy háromtagú munkáscsalád nyaralása felemésztené a családfő egészévi jövedelmének egyhar- madát. Világos, hogy ilyen körülmények között Jugoszlávia dolgozói csak álmukban gondolhatnak nyaralásra;

Mégis, hát kik nyaralnak Jugoszláviában? Erre a kérdésre világos választ kapunk a jugoszláv lapokból. A »Borba« című újság ezt írja: »A külföldi turisták száma 1953. évhez viszonyítva 50 százalékkal emelkedik«, ami annyit jelent, hogy idén a külföldi *»turisták« száma eléri a 300,000-ret. Ezeknek az imperialista országokból beözönlő, úgynevezett "turistákénak luxusellátást, kényelmes utazást és mindenféle kedvezményeket biztosítanak. A be nem töltött üdülő-férőhelyeket pedig a kiváltságosak foglalják el, elsősorban a hazai új burzsoázia nyaralni vágyó tagjai.

U]

a

az ellen, hogy »Guatemala fasiszta vezetői agyonlőtték guatemalai banánültetvények munkásai nemrég sikerrel végződött sztrájkjának 45 vezetőjét«. A Latinamerikai Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége közölte, hogy Guatemala szakszervezeti vezetőit — köztük a központi sztrájkbizottság összes tagjait —* agyonlőtték Moralez guatemalai városban, amikor Castillo Armas ezredes erői bevonultak.«

NEW YORK (TASZSZ). A »Daily Worker« vezércikkében megbéiyegzi a Guatemalában tomboló terrort,

A cikkíró hangsúlyozza: az amerikaiaknak »követelniük kell a külügyminisztériumtól, hogy vessen véget a véres leszámolásnak, amely most kezdődött Guatemalában.«

LONDON. (TASZSZ). Az angol alsóház július 5-i ülésén a Selwyn Lloyd külügyi államminiszterhez kérdéseket intéző munkáspárti képviselők élesen bírálták Angliáinak azzal a panasszal kapcsolatos magatartását, amellyel Guatemala a biztonsági tanácshoz fordult.

Mint a »Press Assiciation« hírügynökség közli, a munkáspárti képviselők rámutattak, hogy a Guatemala elleni agresz- sziót az Egyesült Államok hajtotta végre és hogy az intervenció, valamint az államcsíny su- galmazója az United Fruit Company nevű amerikai monopólium.

Wigg munkáspárti képviselő ezt kérdezte: »Igaz-e, hogy amerikai személyzet vezetésével amerikai repülőgépek géppuskázták Guatemala békés lakosait, és napalm-bombákat dobtak le rájuk? Van-e tudomása a kormánynak erről a tényről?«

Selwyn Lloyd kitérő választ adott erre a kérdésre. (MTI)

Kinevezések — leimen tések

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gerő Ernő elvtársat, a minisztertanács első elnökhelyettesét — egyéb fontos megbízatása miatt — belügyminiszteri tiszte alól felmentette és

Piros László elvtársat belügyminiszterré választotta meg.

Tisza József elvtársat, — másirányú megbízatása miatt —

begyűjtési miniszteri tiszte alól felmentette, s egyben Szobek András elvtársat, — rendkívüli meghatalmazott és nagyköveti tiszte alól felmentve — begyűjtési miniszterré választotta meg.

Bognár József elvtársat, =3 bel- és külkereskedelmi minis?.« téri tiszte alól felmentette és belkereskedelmi miniszterré; Háy László elvtársat pedig kül» kereskedelmi miniszterré választotta meg.

Az Elnöki Tanács Egri Gyula elvtársat a belügyminiszter első helyettesévé, Incze Jenő elvtársat a külkereskedelmi miniszter első helyettesévé, Tausz János elvtársat a belkereskedelmi mi* niszter első helyettesévé nevezte ki. (MTI)

V, M. Molofov fogadla az indiai közéleli személyiségek küldöllségél

MOSZKVA. (TASZSZ) Július 5-én V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere fogadta azokat az indiai közéleti személyiségeket, akik résztvettek a nemzetközi feszültség enyhítését célzó stockholmi nemzetközi értekezleten.

A küldöttség a szovjet békebizottság és a VOKSZ meghívására látogatott el Moszkvába. (MTI)

Ami a hírek mögött van

(^liureliUL loaikiiigtóni útja

Rendkívül nagy érdeklődés előzte meg Churchill miniszter- elnök és Eden külügyminiszter amerikai utazását. Az Atlantióceán két partját szegélyező angolszász hatalmak közül, különösen Anglia közvéleménye figyelte leplezetlen idegességgel ezt az utazást, amelyet az angol diplomácia hivatalos közleménye »családi« jellegűnek minősített. Az idegesség egyáltalán nem volt indokolatlan. A genfi értekezlet tapasztalatai is azt mutatták, hogy nem mondható éppen rózsásnak és mosolygósnak a két angolszász hatalom közötti viszony. Kisebb-nagyobb nyilvánvaló ellentmondások foltjai jelentkeztek rajta. Még az angol külügyminisztérium szóvivője sem tartotta, érdemesnek, hogy rózsaszínűre mázolja nyilatkozatában a két állam együttműködését. Megállapította, hogy Nagy-Britannia és az USA viszonya a második világháború után még sohasem volt ilyen mélyponton, mint most.

Volt tehát miről tárgyalni

Washingtonban és senki sem hitte el, hogy Eisenhower és Churchill kandalló melletti barátságos csevegéssel töltötték

idejüket és a rokoni és baráti kapcsolatok szálait szövögették volna még szorosabbra;

Hogy miért ment Churchill és Eden Washingtonba, arra nézve kérdezzük meg az angol-amerikai sajtót!

Az angol miniszterelnökhöz legközelebb álló újság, a »Daily Telegraph« kénytelen volt kimondani, hogy az Atlanti-óceán két partja között mélyreható ellentétek vannak. Az óceán túlsó partján a »New York Times« nyílt ellentétekről beszél Anglia és Amerika között. »-A nyugati arcvonalban bekövetkezett rések olyan nagyok, hogy ezeken átvilágít a népfény és minden jelenség arra mutat, hogy ezek a rések még nagyobbak lesznek« — panaszolja ez a tekintélyes újság.

A Fehér Ház egyik szócsöve, a »Washington Post« az angol államférfiak amerikai utazását a »lestrapált idegek balzsámá«- nak nevezi. Az amerikai olvasó méltán töprenghet, hogy vájjon az óceán innenső, vagy túlsó partján bírják-e tovább a nagy »strapát« az angoltzász államférfiak;

A »New York Herald Tribune« cikkírója egyenesen a két állam vezetői közötti személyes dühről, sőt »ellenségeskedés elemeiről« elmélkedik. A legszemléltetőbb őszinteséggel mégis a háborús úszítású vezetők lapja, a »Times« június 28-i száma fejezi ki gondolatait. A lap egyik cikkében ezeket olvashatjuk: »Eisenhoiver elnök egy sajtó- konferencián azt mondotta, hogy az angol-amerikai szövetség hasonlatos a Potomac (washingtoni folyó) hídjához. Ezt a hidat ezrek és ezrek használják napopta- Ebben nincsen semmi újság■ Be, hogyha ez a híd leszakadna, ez rögtön nagij újság lenne és Churchill nem akar újat létrehozni,

de szeretné, ha a híd szilárd maradna.« A »Times« így folytatja tovább az okoskodást: »A való helyzet az, hogy sajnálatos módon ennek a hídnak nagyobb kijavítására van szükség. Nem szakadt le ugyan hirtelen, de egyre komolyabb hibái, fokozatosan nyilvánvalókká válnaki Nagy-Britannia és az USA alap» vető politikája egyre jobban el« tér egymástól. Churchill, ha akarja — megváltoztathatja a brit politikának ezt az irányát Eden, ha Churchill visszavonul, már sokkal nehezebben tehetné ezt meg.«

Ugylátszik az amerikai politikusok még mindig igen sokat várnak a háborús uszítás elaggott (Churchill már közel jár a 80 évhez) szószólójától. Pedig az angol miniszterelnök lassú, de világosan felismerhető átalakuláson ment keresztül. Bizonyára rájött arra, hogy az atombomba mindenhatóságába vetett hit; ma már nem időszerű. Egy olyan Amerika, amely ma már sem az atombomba, sem a hidrogén- bomba monopóliumával (kizárólagos tulajdonával) nem dicsekedhet, nem éppen minden tekintetben kifogástalan partner; Éppen ezért már az elmúlt esztendőben különböző kinyilatkoztatásokat tett Churchill;

A múlt év májusában azt mondotta, hogy az emberiség békéje megmentésének útját a legmagasabbfokú tárgyalásokban látja. Amerika pedig akkor nem akart tárgyalást. A mostani washingtoni értekezletről kiadott talányos hangú, hivatalos nyilatkozat pedig elárulja, hogy az ellentétek bizonyos szinten Ideiglenesen megszűntek, de egy sor fontos kérdésben, így a délkeletázsiai védelmi szerződés megkötésének időpontját illetően; fennmaradtak. Churchill látja bizonyára, hogy az amerikai háborús uszítók elszakadtak az ázsiai tények valóságától; Azt hiszik, hogy a guatemalai be- avatkozáshoz hasonló, brutális erőszakkal sikerülhet eredményt elérni Ázsiában, Koreában, vagy Indokínában. Egyetlen angol államférfi sem nézheti jő szemmel, aki figyelembe veszi nemzeti és főleg gyarmati érdekeit szigetországának, hogy az amerikai »erő politikája« uralomra akar jutni — éspedig ellenmondás nélküli korlátlan uralomra» — nemcsak Ázsiában, hanem Európában is. Az európai gyarmattartók pedig nem na- gyón szeretnének a gyarmataik- ról való lemondással egyidőben maguk is gyarmatokká válni.

Legutóbb az is kiderült, hogy a Kínai Népköztársaság elismerésének kérdésében sem jutottak dűlőre. Több angol politikus fejtette ki azonban, hogy Nagy- Britannia szeretne minél előbb rendezést elérni Indokínában;

A világ haladó erői világosan látják az angol-amerikai viszonyban mutatkozó repedéseket, és fel tudják mérni a két nagy ázsiai ország: Kína és In- űia baráti közeledésének hatalmas távlatait;