Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-04 / 157. szám

Egy régi akta nyomában A tanyai pedagógus sorsa régen és most Il a valaki a kecskeméti vá- rosi tanács faiai mellett elhalad, nemigen tűnnek szemé­be az erős dróthálóval fedett pinceablakok. Pedig e pinceab- ,akok mögött összegyűjtött régi .rátok között a Megyei Levéltár sok »titkot« őriz, A keserves múlt bűnös, agyat, lelket, er­kölcsöt guzsbakötő tettei van­nak itt íeljegyezve. Találomra emelünk ki egy nagy iktató­könyvet, melyben 1933-ban a ka- .ocsai főszolgabírói hivatalba ér­kező aktákat írták be. 622-es számú rovatban 1897—1933. sz. alatt szerény cím: »Szakmar ke- seruteleki tanítók panasza.« Elővesszük a panaszt, az eredménytelen intézkedésekben majdnem kilóssá nőtt aktakö- tegből. A panasz megdöbbentő. Hat szakmáid, akkor még egv- názi iskola tanítói, a kalocsai érseki uradalom tőszomszédsá­gában, végső kétségbeesése kiált s sorokból. Olvassuk: »Méltósá- gos Alispáni Hivatalnak. Buda­pest. Jelentés. Szakmár község külterületi tanítósága immár két év óta szenved a helyi já­rulékának 6—12 hónapos ké­séssel való kiutalása miatt. Helyi járulékunk 90 százalék, gy államsegélyünk havi 32.50 pengőtől 67.50 pengő. Havi 32 50 lengőbői 5 tagú családot eltar- „ani mit jelent, jobb róla nem jeszélni. Mivel helyzetünk tart- iacatlanná vált, mivel szenve- iéseink súlya alatt összeroskad- íánk, végső elkeseredésünkben elhatároztuk, hogy utolsó próba­ként nyomorunk okát feltárjuk felettes hatóságaink előtt.“ Kevés indoklás következik ez­után, majd így fejeződik be a panasz: »Végül megjegyezzük, hogy a kalocsai járás főszolga­bírójához ismételten fordultunk panaszunkkal, de annak kézzel­fogható eredménye nem volt. Kérésünket ismételve maradunk tisztelettel: Kovácsné Fehér Anna, Vakarcsné Felker Anna, Fehér Nándor, Bilkei Sándor, Zsivanovics Anna, Fehér Gyula. ÍJ1 panasz az alispáni hiva­■*-* tálból került a kalocsai főszolgabíróhoz. Az aktákból megtudtuk azt is, hogy egy hó­nappal később kiszálltak a fa­luba vizsgálatra. Jegyzőkönyvet vettek fel, a tanítók aláírták. A főszolgabíró egy hónappal ké­sőbb 45 napi haladékot kapott a kifizetésre, a tanítók egy fil­lért sem kaptak. Újabb sürge­tések, jelentések, kifizetésnek nyoma sincs. Májusból egypár sor azt igazolja, hogy 5 havi el­maradást kifizettek. Persze ek­korra már újabb hathavi elma­radás volt. Az akták ennyit mondanak el. Ez is elég. Ez volt a sorsa a »nemzet napszámosainak« a múltban. így becsülte meg a mult a tanítót. Miért is becsül­te volna meg jobban, hiszen a múlt urai az elmaradottságra, tudatlanságra építették hatal­mukat. Az okos embertől job­ban féltek, mint ördög a töm­jéntől. Ennyit tudtunk meg a városháza penészes, dohosszagú pincéjében. Másnap útrakeltünk, hogy meg­keressük e szomorú múlt taní­tóit, vájjon élnek-e és hogyan? Szép termést ígérő gabonatáb­lák, kukoricák, frissen perme­tezett szőlők mellett suhanunk el. Hosszú az út Szakmárig. Azon gondolkodunk, vájjon ta­lálunk-e valakit a hat tanító közül. Örömmel halljuk, Szak­máron három tanító még él : — Fehér Gyula Keserűtelekén, Fe­hér Nándor Gombolyagon, Ko- vacsné öregtényen. "ehér Gyulát kerestük meg először. Mivel a tanítás­nak éppen vége volt, otthoná­ban találtuk meg. Kérésünkre elmondja: 1923-ban kerüH ide, a keserűteleki iskolához, 1 évig tanított ingyen, mikorára ki­nevezést kapott. Egyedül ta­nított itt, egészen 1944-ig. Most hét-tanerős az iskola, szakosított oktatásban része­sülnek a tanyai dolgozó pa­rasztok gyermekei. Egyre in­kább eltűnik a tanyai és a városi iskola közötti, különb­ség. Megváltozott itt minden — mondja. A régi sáros utak he­lyett 1948-ban kövesül épült. Postahivatal, telefon van itt á szálláson. 32 új ház épült álla­mi segítséggel. Rövidesen vil­lanyt is kapnak. Felesége is itt tanít, aki egyébként 5 évig volt állás nél­kül a múltban és ő is egy évig ingyen tanított. Fehér elvtárs beszél a tanítók nagy erkölcsi megbecsüléséről, nap mint nap javuló életkörülményeiről, az ifjú tanítók mai szép életéről, akiknek már nem kell ingyen tanítani, hiszen az oklevéllel egyidőben kézbeadják a kineve­zést is. Soha nem gondolta, hogy nálunk a nevelőnek olyan nagy tisztelet jár majd valaha, hogy egy napot megemlékezé­sükre fordít az egész ország. Megbecsült emberek vagyunk. A mi államunk megbecsüli a tudást, művelt ifjúságot akar nevelni. S ebben odaadóan se­gítjük államunkat nemcsak az iskolában, hanem kint a szál­láson, a felnőttek között is. — Fehér elvtárs elmondja, hogy ő könyvtáros és többször előadást is tart. Szinte megfiatalodik, be­széde élénk, a szép jelen, a sok eredmény felsorolásában. A reá akkor komorodik el, amikor a levéltárban talált panasz körülményeiről kezdünk beszélni. Hangja meg­törik, reszkető kézzel nyúl a 21 éves aktához. Először a vizsgá­lati jegyzőkönyvet olvassa el és felháborodik a jegyzőkönyv ál­lításán, »a beadott panaszok lé­nyegének nincs alapja«. Kisült, bár 21 évvel ezelőtt aláírták a jegyzőkönyvet, most olvasta el először és tudta meg, mit Irt alá. Nem az anyagi, ami vissza­gondolva is elkeserítő, hanem az, hogy erkölcsileg így lenéz­ték. Nem tartották embernek — mondotta. — Ozvald egy­házi tanfelügyelő még kezet sem fogott velük, amikor pa­naszkodni mentek hozzá. Ney vármegyei főjegyző még le sem ültette. ígéreteken kívül mást nem kaptak. — öt évig nem kaptunk fizetést rendszeresen, de azután sem volt hiánytalan, ki voltunk szolgáltatva a papok és a virilisták kényének-kedvé- nek. Azt is megtudjuk, hogy a jelentést Fehér elvtárs írta an­nakidején, saját javításáról is­merte meg. ökölbe szorul a keze és mélyen sóhajtva mondja; — „Most ütik meg igazán az ember szemét ezek a kifejezések. Hol vannak már azok, akik megkí­vánták? Rossz még hallani is. Ha nem én írtam volna, el sem hinném.« Mikor búcsúztunk, arra kért, hogy írjam meg ezt, hadd tudják meg a fiatalok, mert sokan közülük el sem tud­ják képzelni, milyen is volt a múlt. Ebből majd ízelítőt kap­nak a fiatalok mellett az idősek is, jó lesz emlékeztetni őket, mert sok szeme előtt az idő megszépítette a múltat. Nem árt, ha visszagondolnak. tunk öregtényre vezet ez­után. öreg, bádogtetős epület előtt állunk meg. Ez itt az iskola. Olyan öreg »ez az épü­let, hirtelen arra gondolunk, ta­lán tőle kapta Tény az »öreg« előnevet. Kovácsné Fehér An­nát keressük. Idős ősz asszony. Nem most őszült meg, a fel­szabadulás már így találta. Az­óta 10 év telt el, de nem öre­gedett. Fiatalodott, ahogy ké­sőbb elmondta. Hiszen 41 éve tanít, nyugdíjba mehetne, de ő még tanítani akar. Küzdelmes ifjúkorát nem sajnálja, mert úgy érzi, hogy ezért harcolt, ezért élt eddig és most, amikor küzdelmes ifjúságának gyümöl­csét élvezi, nem akarja kis nö­vendékeit itthagyni. Megtudjuk tőle, hogy az ő sorsa még nene- zebb volt a többi tanítóénál. Hi­szen ötholdas dolgozó paraszt­hoz ment férjhez. Az akkori is­kolaszéki vezetők, különösen az egyház részéről azt állították, hogy csorbát ütött a pedagógus becsületen, leereszkedett a pa­rasztok közé. Ezt érezték gyer­mekei is. Amelyik tanulni akart a gimnáziumban, vagy a pol­gáriban, mindegyiket elbuktat­ták. Ez volt az elégtéteivevés a pedagógus »erkölcsért«. Elmond­ta, hogy az a fia, akit elbuk­tattak a gimnáziumban, most már az egyetemre jár, mint le­velező tanuló. Minden iskoláját a felszabadulás után végezte, tiszta kitűnővel és mellette min­dig dolgozott. Most mérnök les/. A másik két fiú is jó körülmé­nyek között van, a leanya is boldogan él. A pedagógusok megbecsüléséről beszélgetünk, egyszer egy nagy fehér boríté­kot vesz eiő. »Elvtárs a meg­becsülésről ez beszél.« A borí­tékban az Elnöki Tanács által adományozott Munka Érdem­rend volt. Aztán megemlítette, minden évben kap jutalmat. 1952-ben 500 forintot, 53-ban 800-at, 54 májusában pedig Bu­dapesten megkapta ezt a kitün­tetést, amire soha nem is gon­dolt. Akaratlanul is arra gon­doltam, így élnek ma, ilyet, nagy megtiszteltetésnek örven­denek azok, akik 1933-ban a szenvedések súlya alatt akarlak összeroskadni. Milyen erő van a mi épülő szocializmusunkban, mikor agyongyötört Öregeket képes ifjakká tenni. Miután tá­jékoztatott a még hátralevő négy név tulajdonosának sorsá­ról, meleg búcsúzás után elvál­tunk-. zt tapasztaltuk a levéltár- ban talált 622-es számú rovatba bai-ktatott »Szakmár ke­serűteleki tanítók panasza« nyomán. Panasz volt akkor 1933-ban, panasz volt 1944-ig. Most bizakodás, optimizmus van. Akkor fiatal tanítók a gondtól, a megalázottságtói megöregedett lélekkel húzták az igát a puszta létért, a betevő fa­latért. Most az öreg tanítók az egyre javuló életkörülménytől, a megbecsüléstől, a münka ered­ményessége láttán fiatal szívvel készítik fel legdrágább kincsün­ket, a gyermekeket, a jövő zá­logát arra, hogy megkezdett mü­vünk, a szocializmus tudatos, osztályharcos építői, befejezői lehessenek. Szabó Lajos Egy mezőgazdasági szakkör A jászszentlászlói kultúrott­hon nem régóta szolgálja a falu dolgozóinak művelődési igényeit. Bár nem tekint vissza nagy múltra, mégis eleven, pezsgő élet van falai között. Szép eredményekkel dolgozik Kurucz Andrásnak, a tanács mezőgazdasági előadójának ve­zetésével a tizenhét tagú mező- gazdasági szakkör. Télen isme­retterjesztő előadásokat tartot­tak. Megismerkedtek maguk is az alapvető és jól bevált agro­technikai és állattenyésztési módszerekkel. A szakkör tagjai koratavasztól kezdve, saját föld­jükön mezőgazdasági-technikai kísérleteket folytatnak. Ko­vács Péter például a gyümöl­csösben alkalmazható köztesve- temények termesztésének mód­szereit kísérletezi. Mások a ke­resztsoros vetés előnyeit igye­keznek megismerni kísérleti parcellájukon. Több szakköri tag el is határozta már, hogy jövőre feltétlenül egész gazda­ságában alkalmazza majd a kí­sérletezés során bevált módsze­reket. A szakkör tagjai a közelmúlt­ban megtekintették egymás kí­sérleti területeit és kicserélték tapasztalataikat. Elhatározták, hogy a munkát ősszel sem hagy­ják f ' ba. Ismereteik további bő­vítésére mezőgazdasági szaktan- folyamot indítanak. Ennek a tanfolyamnak a munkájába be­vonják a falu lobbi dolgozóit is, elsősorban a termelési bi­zottság tagjait és az élenjáró gazdákat, HALASI PANASZKONYV IjU — Mikor less Halason strandfürdő?! — est kérdezik ennek a többtízezer lakosú városnak dolgozói, akik most a nyári kánikula beköszöntével reménytelenül sóvárognak fürdő után. Halasnak a felszabadulás előtt három fürdője is volt, ma egy sincs. A sóstói fürdőt még tavaly lezárták, mert eliszaposodott és elárasztották szennyvízzel. Ismeretlen kezek pedig már évekkel ezelőtt szét­rombolták a kabinokat, felszerelést s lassan mindennek lába kelti ami mozdítható volt. A tanács ez év elején intézkedni kezdett a fürdő helyreállítása ügyében. Háromféle javaslat is született: a régi fürdő kitisztítása, helyreállítása, a Sóstó északi felén új strand létesítése, vagy a népszigeti medence kibővítése. A tanács ké­relme több felső fórumot megjárt: az egészségügyi minisztériu­mot, a belügyét, az Országos Tervhivatalt, majd márciusban á városgazdálkodási minisztériumhoz fordult a város vezetősége. De eddig semmi egyéb nem történt a fürdő helyreállítása ügyé­ben, mint helyszíni szemle, javaslatok serege és jónéhány hatá­rozat, ami mind papíron maradt. Az igazság az, hogy a fürdő dolgának nincs egyetlen felelős gazdája Kiskunhalason. A tanács városgazdálkodási osztálya mossa a kezét: minden tőle telhetőt elkövetett. Grósz főmérnök elvtárs beletörődő szelíd nyugalommal abban bízik, hogy '■’■jövőre talán rendben lesz a sóstói strand«. Ez a biztatás azonban nem elégíti ki a halasiak ezreit, akik a sok illetékes szerv huza-vonája miatt már második nyáron maradtak fürdő nélkül. 0 Volt Halasnak éveken át kádfürdője is. Ma nincs. A tél fo- lyamán a kisteljesítményű kazán kiégett. Hosszas utánjárásra a tanács vásárolt egy új, nagy kazánt. Igen ám, de ennek helye nincs rríOstmár. Mert a megyei tanács tervosztálya csak a kazánvásár- lásra engedélyezett pénzt, a kazánház építésére már nem. Gomb már van tehát, csak még a kabát hiányzik hozzá, hogy viselni lehessen. El A harmadik panasznak is a víz a főszereplője, ezúttal kút- víz. Halas régi mélyfúratú kútját eliszaposodtak. A tanács^ enge­délyt és pénzt kapott két új mélyfúrású kút létesítésére. A mélyfúró vállalat február végére ígérte a munkák megkezdését. A Szé­chényi- és Bajza-utca torkolatában el is készült az egyik. Csak éppen vizet nem lehet belőle nyerni. Mert a kútkészitők csak a csöveket rakták le, a szivattyúberendezést bizonytalan időre ígériki A másik kúthoz hozzá sem kezdtek, a kútfúrók elköltöztek Imre- hegyre dolgozni, Ezek a tények s bosszankodnak is eleget a halasi dolgozók: Î természetesen a tanácsot hibáztatják mindhárom ügyben. Iga- uk van. Bár a helyi tanács keze sok tekintetben meg van kötve■ 'Irősen vitatható az is: nem a felsőbb hivatali szervek bürokra­tája csinál-e ilyen tengerikígyót a fürdő és a kútak ugyeben. a város gazdája mégiscsak a városi tanács! S ha a tanacs job­ban szívügyének tekintette volna a lakosság óhaját, koveteleset, harcosabban, zajosabban, következetesebben sürgette volna a fel- óbb szerveket, — akkor ma nem állna ez a 35.000 lakost számláló ■áros egyetlen fürdő nélkül, nem kellene kilométereket gyalogol­tok egyes városrészek dolgozóinak ivóvízért. Óvjuk meg mezőgazdasági terményeinket a tűzkártól Dolgozó népünk életszínvona­lának állandó emelésére_ irányu­ló párt- és kormányhatározatok megvalósítása a legszorosabb összefüggésben áll mezőgazda- sági terményeink veszteségmen­tes, tűzkármentes betakarításá­val. Most amikor mezőgazdasági terményeink beérése közvetlenül küszöbön áll, minden községnek, mezőgazdasági szektornak, egyé­nileg dolgozó parasztnak egyik legfontosabb feladatát kell ké­pezni a mezőgazdasági termé­nyek tűztől való megóvása. A hatóságok, tűzrendészeti szer­vek e téren végzett munkájá­nak csak akkor lesz eredmé­nye, ha a tűz elleni védekezés munkájában a dolgozók legszé­lesebb rétegei is résztvesznek, ha a megfelelő tűzrendészeti rendszabályok végrehajtása tár­sadalmi feladattá válik. A tűz­kármentes betakarítás céljából az alábbi feladatot kell megva­lósítani minden hazáját szerető dolgozó parasztnak. m A tűzkészültségi szolgálat ellátásából minden dolgo­zónak a tanácsok által megha­tározott időben eleget kell ten­ni az előfogat előállítási kötele­zettségének, ugyanezt biztosíta­ni kell a mezőgazdasági szocia­lista szektorokban js. m Az aratást az ingatlannak _ a vasúthoz- közelebb eső részén kell elkezdeni s aratás után a tarlót fel kell gereolyéz- ni. A learatott terményt a vas­úti sínektől minél távolabb, ke­resztet 60 méter, asztagot' 100 méter távolságon túl szabad összerakni. A keresztcsoportot a vasúti töltéstől 5—10 méter tá­volságra kell négy barázda széles védőszántással elszán­tani úgy, hogy a szomszé­dos védőszántások csatlakozza­nak. A vasúttól távolabb eső osztagokat (kazlakat) körűi kel! szántani. fri Községi (városi) belterü- letre csak az hordhatja be a gabonáját, akinek gabona- mennyisége meghaladja a 20C keresztet és 20 méter távolságot tud biztosítani a saját és szom­szédos épülettől, asztagtól. Aki ezt nem tudja betartani, -lletve biztosítani, de 300 keresztnél nem akar többet behordani, an­nak behordási engedélyt kell kérnie a helyi tanácstól. Nem adható ki a behordási engedély 300 keresztnél nagyobb meny- nyiségű gabonára, valamint 8 méternél kisebb tűztávolságra. Ezek a területtulajdonosok a ta­nács által kijelölt szérűre hor­danak be és ott csépelnek, A közös szérű állandó őrzéséről gondoskodni kell. f . i A cséplés előtt és utána I ‘ I minden csépeltető termé­nyei mellett 200 liter víz lároiá- sáról, két veder, egy vasvilla* egy lapát és egy ásó biztosítá­sáról köteles gondoskodni. A cséplés alatt pedig a csépeltető köteles tartani 500 liter meny- nyiségű vizet, három vedret és három szikracsapót. A cséplés helyén, valamint a közös szerv egész területén tilos dohányozni és nyílt lángot használni. Aki az ismertetett tűzvédelmi szabályokat nem tartja be, az veszélyezteti családjának és dol­gozó társainak egészéves mun­káját és megkái'osítja népgaz­daságunkat. Ezért ha a cselek­mény súlyosabb büntető rendel­kezés alá nem esik, 1000 forin­tig terjedő pénzbírsággal sújt­ható. Kakta Gyula tűzoltóalezredes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom