Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-27 / 176. szám

Egy cséplőmunkacsapat első napja A kiskunfélegyházi járás vezet a gahonabegyüftéshen »En, Urfi Imre, a 17-es számú gép felelős vezetője, munkacsa­patom nevében vállalom, hogy körzetemben egyetlen beadással hátralékos dolgozó paraszt nem lesz. A cséplés után 24 órán belül a begyüjtőhelyre szállítják az államnak járó gabonát...« Az operatív bizottsági ülés jegyzőkönyvét — amely ezt a vállalást megörökítette — még le sem tisztázta a kiskunhalasi városi tanács gépírója, amikor Urfi Imre a Németh Imre-féle munkacsapattal Felsőszálláson, Bende Jenő közös szérűjén meg­kezdte a cséplést. Ez a munkacsapat tavaly 1200-as géppel 48 vagon gabonát eresztett le. S az 500—550 gazda közül, akinél csépeltek, mindösz- sze három akadt, aki hepciás- kodott a beadás ellen. Uríi Im­re idei vállalása tehát a tavalyi jó eredményre épült. A cséplés minden évben is­métlődő, de nem mindig egy­forma munka. Ezt tapasztalta Nagy István és Pankovics Ist­ván etető, amikor az első kévét dobba eresztette. A nyirkos szárú, vagy szorultszemű kalá­szokat lassan, óvatosan kell etetni, mert különben eltömődik a dob, szemesen dobja ki a ka­lászt. Az időjárás pedig úgyis megvámolta néhol a termést — most kétszeresen vigyázni kell minden szemre. Ezért veszik ösz­A Központi Statisztikai Hiva­tal jelentése szerint a tavalyi­hoz képest idén 18 százalékkal nagyobb országunkban a burgo­nya vetésterülete. A piacokon bőséges a kínálat s a becslések szerint ősziburgonyából is jó termésre számíthatunk. Hogy a következő években még bőségesebb mennyiség­ben és még olcsóbban ke­rüljön a dolgozóink asztalá­ra a burgonya, mint »máso­dik kenyér« — arról első­sorban azok az állami gaz­daságok és tsz-ek gondos­kodnak, amelyek gondos munkával szaporítják a mi­nőségi vetőburgonyát. A kisszállási Petőfi tsz 1951- ben termesztett először vetőbur­gonyát Krassava-fajtából. Az. egyénileg dolgozó parasztok mar virágzáskor megálltak gyönyör­ködni a burgomyatáblában. ösz- szel pedig gyorsan híre szaladt, hogy a szövetkezet 68 mázsát szedett holdanként, holott Kis­szálláson az egyéni termelők 30- 40 mázsánál többet emberemlé­kezet óta nem tudtak elérni a leromlott, elkorcsosodott faj­tákból. sze gondosan a dobot Is. A gép alatt széles ponyva gyűjti a ki­rázódó szemet. A BéNDE-SZÉRON nem egé­szen egy nap alatt 78 mázsát csépeltek el. A munkacsapatról azonban nemcsak az elcsépelt gabona mennyisége, a szem ép­sége szerint mondanak véle­ményt a gazdák. Vizsgázik ilyen­kor a petrencés, a szalma- és pelyvakazalrakó is. Ha léniát le­het húzni a szalmaboglya mel­lett, ha gondosan le van kötve a pelyva — akkor van becsü­letük. Urfi Imre gondol erre is. Maga figyelmezteti a munkáso­kat, ha hibát lát. Erre ugyan ritkán kerül sor. A petrencések között dolgozik Háza Dezső is, az agráregyetem állattenyészté­si karának harmadéves hallga­tója. , Milyen »agitációs módszerrel« dolgozik Urfi Imre? Nehéz lenne meghatározni. Módszere a becsü­letes, figyelmes munka, amivel elsőbb is megnyeri a csépeltető gazda bizalmát. Aztán ügyel ar­ra, hogy mielőbb megismerje a dolgozó paraszt természetét, kö­rülményeit és nehézségeit is. — Meg kell előbb tapasztalni: kivel állok szemben, milyen han­gon lehet vele beszélnem — hangsúlyozza. — Mert minden ember más és más, még a kö­szönést sem egyformán fogad­ják el. Van akit a beadással kap­Idén is meg lehet csodálni a szövetkezet 25 holdas burgonya­földjét. Most a »Mittelfrühe« néven ismert fajtát szaporítják. Az ősszel mélyemszántott bur­gonyatalajt tavaszkor vetés előtt háromszor fogasolták, henge- rezték. Kikelés után a burgonya káliműtrágyát kapott íogasolás- sal együtt. A területet egyének­re felosztva művelte a tagság. Egy kapálást és háromszori töi- tögetést végeztek. A jó munka eredménye meg is látszik. Sokoldalú haszna van a szer­ződéses vetőburgonya ter­mesztésének. A 25 hold után semminemű beadást nem fizet a szövetkezet. Holdan­ként 22 mázsa vetőgumót keli leszállítania, 14 vissza­marad saját vetésre. Má­zsánként 130 forintot fizet a termeltető vállalat, ez a 25 hold után 71.500 forintot je­lent a szövetkezetnek. Ezen­kívül megmarad szétosztásra a termés legnagyobb része, A Mittelfrühe mellett 2 hol­don Krassavát és egy hold nyári rózsát is termel a szövetkezet. A Krassavát — hogy a lerom­lást elkerüljék — évenként más csolatban egyetemista, vagy ka­tonatiszt fiára kell figyelmez­tetni, van, akinek új kocsijá­ra, vagy vetőgépére célozva kell megmagyarázni, hogy a gyári munkás, aki ezt készítette, szin­tén enni akar. Van, akinek egy szót sem kell szólni, mert maga is tudja kötelességét. Mint ez a Farkas János, akinek félórája fejeztük be az asztagját és máris ■jön a kocsival.., Farkas gazda elégedetten ta­pogatja a teli zsákokat. Az el­lenőr cédulájáról kitűnik, hogy 12 mázsa árpája, 21 mázsa rozsa és 14 mázsa 32 kiló búzája ter­mett. Az árpából géprésszel, be­adással együtt lejön 108 kiló, a rozsból 661 kiló, a búzából pe­dig 136. Vagyis 47 mázsa 19 kiló termésből 905 kilóval tisztázta a beadást és cséplési díjat is, A munkacsapat harcol a per­cekért is. Az átállást olyan gyor­san végzik, hogy a szijtárcsa még forog, amikor a gép máris új rakomány mellett áll. Érdeke ez a gyorsaság Urfi Imrének, hogy 31 vagonos cséplési tervét mielőbb teljesítse. Érdeke a munkacsapatnak, hogy minél többet keressen. És érdeke a gazdának, hogy hamarabb biz­tos helyen, zsákokban lássa a kenyérnekvalót. S ahol ez a három törekvés így találkozik, csak jó munka folyhat,; minőségű talajban termelik. Ta­valy homokba vetették, idén kö­tött táblában kapott helyet. A tompái Uj Élet tsz 10 hold Ackersegen fajtájú burgonyave­tésén még a kisszállásinál is na­gyobb — 80—90 mázsás — ter­més várható. Nyári ültetésű burgonyát leg­nagyobb területen — 25 holdon — a tompái állami gazdaság ter­meszt. Júniusban került földbe, de már majdnem utolérte a ta­vaszi vetésűt. Szépen virágzik s itt is 80—90 mázsás terméshoza­mot ígér. . A szép terméskilátás titka a jó agrotechnika. A gazdaság sem sajnálta a bur­gonyától a gond os talaj előkészí­tést, a műtrágya több fajtáját, a gyomirtó és töltögető kapát. Az idei termésű, minőségi burgonya jövőre még nagyobb területen, még több termelőszö­vetkezetben és állami gazdaság­ban kerül elvetésre. S néhány év múlva már az egyénileg dol­gozó parasztok gazdaságából is száműzi az elsatnyult, rosszul- termő burgonyafajtákat. Megyénkben teljes erővel megindult a cséplés. A termelő­szövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok a cséplőgéptől lefolyó gabonát a begyüjtőhelyre szállítják. A begyűjtési minisz­térium első értékelése szerint megyénk a kenyérgabonabegyüj- tési versenyben elsők között van az országban. Ahhoz, hogy kez­deti jó eredményeinket megtart­suk, továbbra is szélesíteni kell a begyűjtési versenyt, támogat­ni kell a dolgozó parasztok kez­Az öregcsertői Béke termelő- szövetkezet dolgozói harcolnak minden szem gabonáért. Szor­galmasan végzik az összes me­zőgazdasági munkákat és az aratással egyidőben jól halad a takarmány betakarítása is. A csoport vezetősége a tag­sággal egyetértve úgy intézke­dett, hogy az aratás megkezdése előtt, amikor az eső esett és más munkát nem lehetett végezni, előre elkészítették az árpa ara­táshoz szükséges köteleket. — Ezért a reggeli órákban, amikor harmatos volt a gabona és nem lehetett aratni, nem töltötték az időt tétlenül, hanem a növény­ápolási és a takarmánybetaka­rítási munkákat végezték. A jól megszervezett munka eredménye az lett, hogy az ara­tással egyidejűleg 50 hold lucer­na lekaszálása és betakarítása is megtörtént. A csoporttagok fáradságot nem ismerve végzik a munkát, mert látják, ha jól deményezéseit. A megyei tanács legutóbbi ér-* tékelése szerint a járások rang« sora a gabonabegyüjtésben a kö­vetkezőképpen alakul: 1. Kiskunfélegyházi járás, 2. Kiskunhalasi járás. 3. Kiskőrösi járás. 4. Bácsalmási járás. 5. Kecskeméti járás. 6. Kunszentmiklósi járás. . 7. Bajai járás. 8. Dunavecsei járás. 9. Kalocsai járás, dolgoznak, több eredményt mu­tathatnak fel. Jó a hangulat most a tagok között. Markó János 61 éves tag, aki 12 éves kora óta szolgasors­ban élt, azt vallja, hogy soha. nem volt ilyen jó élete. Felesé­gével együtt 550 munkaegységre számítanak és előreláthatólag munkaegységenként 5 kilo­gramm kenyérgabonát kapnak. Azonkívül 3 kilogramm takar­mánygabona jut valószínűleg munkaegységenként. Ez összesen 44 mázsa gabonát tesz ki. Van ezenkívül még egy hold kuko­ricájuk, amely mintegy 30 má­zsa termést fog adni. Pénzből munkaegységenként 30 forintra számítanak. Ez összesen 16.500 forint pénzbeli juttatást jelent. Ezzel szemben beadásuk 3 ki­logramm tojás és 110 forint adó. Hasonlóképpen a többi tagok ts meg vannak elégedve és ko­moly jövedelemre számítanak, FARKAS JÓZSEF tanácselnök, öregcsertő. Teljes erével megindult a cséplés városunk területéi) Kiskunfélegyháza város területén lévő termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok az 1954. évi kenyércsata első ré­szét befejezték. Az aratást termelőszövetkezeteink közül első­nek a Bem József július 16-ra befejezte. A vele párosversenyben lévő Táncsics termelőszövetkezet egy nappal később végzett a munkával. Az aratásban a gépállomás is jól kivette részét. A kombájnok­kal volt ugyan hiba, mert dőlt volt a gabona, puha a talaj és sok helyen a gép nem megfelelő kijavítása miatt vagy hanyag keze­lés következtében adódtak üzemzavarok. De azért időben a 14.292 hold aratnivalót levágtuk. Termelőszövetkezeteinkben soha nem látott lendülettel folyik a munka. A Vörös Október termelőszövetkezetben két személy kivételével, akik a lovakat ápolják, mindenki kaszát fogott, de ez a két személy is a szabadidejében a növényápolást végezte. Az aratás befejezése után termelőszövetkezeteinlk, egyénileg dolgozó parasztjaink a hordást végzik. Július 21 óta 16 gép csépel a város területén. A város dolgozó parasztjai elhatározták, hogy úgy csatlakoznak a gáton az árvíz ellen küzdő elvtársakhoz, hogy augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére befejezik a cséplést és ezzel egyidőben az állam iránti kötelezettségnek is eleget tesznek. HIDEG JÁNOS, Kiskunfélegyháza. A több és olcsóbb burgonya termelésének útja ELÉGEDETT CSOPOMTAGOK BOLDOG IS EMBERKE kapasz­kodik Mátételkén az egyik ház rőzsével vont keríté­sébe. — Édesapám azt üzeni, gyöj- jön az ángyom aratni. Pár perce, hogy kilopakodott a nap a felhötakaró mögül. Nyíl­nak a kapuk, mindenki a halár­ba indul. Még szerencse, hogy Kurtyák Jánost otthon tatalom, A községben ugyanis azt mon­dották, ha tudni akarok min­dent, vele beszéljek. Ha vele be­szélek annyi, mintha az egész községgel beszélnék. Hetvenöt évével frissen, fiata­losan tessékel be a vadszőlővel futtatott, árnyékos ámbitusra. Az asztal előtti lócán helyezke­dünk el. Nyílik a belső ajtó, a iiendég érkezésének hírére kilép rajta Antal fia és a kis unoka, az Anti gyerek. Odatelepedne]'s ők is az asztal köré. — Hét ilyen élő gyermekem van és ha jól összeszámlálom, tíz ilyen szép unokám. Megbúbolja játszi mosollyal a kis Antit. —? Itt küzködtem, itt nevel­tem valamennyi gyermekemet ebben a kis községben. Mert hogy küzdelmes volt az élet, elég ha ennyit mondok csak: iPiukovks, Mert az. övéké volt ce ÖREGEK itt minden föld, amerre csak a szem tekint. Hosszú évtizedeken keresztül legfeljebb, ha a teme­tőben jutott egy arasznyi parcel­la az embernek. LÖVÉSZT a pipáját, meg- tömlcödi, rágyújt. Hiába jobban megy a szó pipafüst mel­lett. — Nézzen csak szét jobban a községben. Száz évig nem több, mint száznégy ház sorakozott az utcasorokon. Pitvarba, pajtába, kamrába szorult a szegénység, mert a Piukovicsok még azt a pár négyszögölet is sajnálták, amire a szegény ember a maga kis viskóját felhúzta volna. Mióta olyan nagyot fordult a vi­lág, 85 ház épült. Nemes János, Molnár Vince, Kurtyák Antal, Davcsik Kázmér meg a többiek építették. Na csak nézze meg őket. A pipaszurkáiónak sűrűn akad dolga. — Most aztán a mi kulákjaink nagy része jobbnak látta, hogy olajra lépjen. Olyan nagy hire ment ennek, hogy még olajku­tatók is eljöttek közíbénk. Persze hogy nem találtak olajat. Mert ha lett volna, a Piukovicsok azt már régen kiszívták volna, mert olyanok voltak, mint a piócák. Maga is mosolyog azon, amit mondott. Kurtyák Antalt a fia meg is jegyzi: szereti a tréfálko­zást. — Már hogyne szeretném. Az adja a fiatalságot, az őrzi meg a frisseséget. Az asszonnyal soha nem temettük magunkat a hordó fenekébe. Meg aztán min­dig is szerettük a miinkát. Lát­ja, milyen deres a fejem, meny­nyi ránc, barázda rovátkolja az arcomat a felettem elmúlott éve- két jelezve. De első voltam az idén is, aki végeztem az aratás­sal. — Pedig mondtuk apánknak, majd mi, gyerekek learatjuk — veti közbe a fia. — De nem várt. — Már hogyan is vártam vol­na, mikor az idő sürgetett. Hogy még szégyenszemre szemveszte­ségem legyen. Az asszonnyal két és fél nap alatt learattuk a másfél hold búzácskát. KIS UNOKA már türel­metlen. Ma elkéredzke- dett az óvodából, mert apjának uralni akar segíteni. Óvoda Mátételkén! — Az bizony ■— óvoda; iskola, postaügynökség; mozi, - jövőre meg kultúrház. Nyolcvanezer tégla már össze van gyűjtve hoz­zá. Hej de más világ, hej de szebb világ épül a mi községünk­ben. Magához vonja kis unokáját. Mintha hozzá intézné a szava­kat: — Boldog életre nevelődtök kis gulyáim, Hissen csak látni kell, mint élnek a mai fiatalok. A moziban nem egy színielőadást tartanak. Csak legutóbb is a Liliomfit, a Duda Gyurit mutat­ták be. Milyen más lett az ember élete. Ha nem volna már olyan gyenge a szemem, magam is be­járnék a könyvtárba. Azt mond­ják, olyan szép könyvek vannak ott. Mindenki azt választhatja, "mi neki a legjobban tetszik. GY PILLANATRA el­mereng. Bizton az jutha­tott eszébe, a kulákoknak a tu­dásra azért volt szükségük, hogy még jobban elnyomhassák őket. Itt volt a Piukovics Tóbiás esete. Doktorátust is szerzett és haza­jött parasztnak. A diploma ezért kellett neki, hogy a lányokat megszégyenítse, béreseit meg árpa, meg zabhéjból készült ke­nyérrel etesse. Meg is kapta méltó büntetését. Bezzeg ma a tudás már nem őket szolgálja. Hogy ez járhatott az eszébe, az kicsendül szavaiból. — Jól mondták, a kulák ku- lák marad listával és lista nél­kül is. Mert mi volna más, mint kulákgazság, hogy Kurtyák Mihály tartozik vagy 15 ezer fo­rint adóval és erre mindössze 200 forintot törlesztett. Persze, mert nem akarja a mi boldogu­lásunkat. Bezzeg csak fordítva lenne, még az utolsó párnát is kihúzatnák a kulákok a fe­jünk alól (Ez legyen jigyelmez-i tető a tanácsnak, ha Kurtyák János nem is oda adresszálta.) Szép, takaros a ház, amelyben Kurtyák János a feleségével lakik. Kettejüknek elég, de ha a népes család, összegyülekezik, bizony jó volna a falait széle­sebbre ereszteni. A kultúra lépés- ről-lépésre lopakodott be az ala­csony kis ajtón, a függönyös kis ablakokon. Villany, vezetékes rádió. Felszedelőzködünk. Kurtyák János a feleségével szintén a ha­tárba indul. — Mindig van künn mit ten­ni. Ma egy kicsit kapálunk. Holnap összehordunk. Aztán el­csépelünk, a géptől elsőnek akarjuk teljesíteni a beadást, mert tudja, büszke vagyok ám arra, mikor azt hallom: — lám, lám az öreg Kurtyák már tel­jesítette a beadást, mi meg min­dig csak »jövünk«. Hallom a rádión, mennyi embernek ju­tott ki szenvedés az árvíz miatt. Minket a baj elkerült. Hát most rajtunk a sor, hogy a gyors­beadással mutassuk meg, hogy szívből igazán egyet érzünk velük. GY DARABIG még együtt lépegetünk. Az­tán elválnak útjaink. De még sokáig követi tekintetem őket, Boldog öregek, B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom