Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-20 / 145. szám
A pártfaggyűlésck tapasztalatai a kecskeméti járásban A megyei pártbizottság a kongresszus szellemében határozatot hozott, hogy járási pártbizottságaink szervezzenek rendkívüli. taggyűléseket a növényápolási munkák ütemének fokozása érdekében, termelőszövetkezetekben, gépállomásokon, állami gazdaságokban. Felhívta a járási bizottságok figyelmét, hogy segítsék a taggyűlések előkészítését és vegyenek azon részt. A kecskeméti Járási párt- bizottság elkészítette a taggyűlések ütemtervét és értesítette az alapszervezetek vezetőségét, hogy milyen időpontra szervezzék meg a taggyűlést, ahová »központi előadó lesz biztosítva«. — (Valószínűleg nagyobb hatás kedvéért, értsük alatta a járási előadót.) A járási pártbizottság »előadói« az alapszervezetek jórészéhez nem jutottak el. Ezeken a helyeken az összehívott tagság egy ideig tanácstalanul várt. A megyei partbizottságtól ellenőrzésképpen Tiszakécskén jártunk, ahol három rendkívüli taggyűlést szerveztek: a gépállomáson, a Petőfi és Kossuth termelőszövetkezetekben. A gépállomáson és Petőfi tsz-ben hiába várt türelmetlenül a tagság, »előadó« csak nem akart érkezni. A Kossuth tsz-ben Horváth elvtárs, a járási bizottság munkatársa jelent meg. Beszámolója azonban nem a növényápolásról, hanem a nemzetközi helyzetről készült. Mivel csak a taggyűlés kezdetére érkezett, nem is volt deje alaposan tájékozódni a tsz helyzetéről, problémáiról. A cél pedig a növényápolási munkák ütemének fokozása volt. Az »előadónak« legalább a taggyűlés napján kint kellett volna tartózkodnia a tsz-ben és alaposan tanulmányozni a munkák helyzetének állását, valamint a felvetődő problémákat. A Kossuth tsz-ben lefolyt taggyűlésre jellemző volt, hogy bár az »előadó« csak általánosságban beszélt a növényápolásról, a tagság mégis igen konkrétan vetette fel a hiányosságokat. Az »előadó« nem igen tudott hozzászólni a tsz-en belül felmerült kérdésekhez. A tagság azonban értékes javaslatokat tett a hibák felszámolására. Felvetették a kommunisták példa- mutatásának kérdését és megbírálták a munkában elmaradt párttagokat. A nők és családtagok fokozottabb bevonását javasolták a növényápolási munkába. Személy szerint megmondták, hogy kik azok, akik részt tudnának venni ebben. A taggyűlés feladatul tűzte minden párttag részére a politikai munka fokozását a pártonkívüli tsz- ta'gok felé. A taggyűlés határozatot hozott arról, hogy a tsz- elnök hetenként legalább kétszer tartson megbeszélést a tsz- vezetőség tagjaival és a munkacsapatok vezetőivel. Erre azért van szükség, hogy necsak a tsz-elnök irányítása érvényesüljön, hanem vegyen részt a vezetésben a többi megválasztott vezető is. A taggyűlés tanulságul szolgálhat a járási pártbizottságnak, hogy a taggyűléseken való részvétel csak a helyi problémák alaposabb tanulmányozása folytán lesz eredményesebb. Csak így tudja segíteni alapszervezeteit munkáikban. A járási pártbizottság a rendkívüli taggyűléseket az íróasztal mellől szervezte meg. Az »előadókat« nem készítette fel a növényápolással kapcsolatos mondanivalókra és nem hívta fel a figyelmüket a kongresszusi anyag elmélyült tanulmányozására. így az »előadó« csak általánosságban tudott beszélni, semmiféle konkrét javaslatot nem tudott adni a tsz növényápolási munkájának megjavítására. A járási pártbizottság feladata az lett volna, hogy segítséget adjon a taggyűlés megszervezéséhez, a vezetőségi beszámoló elkészítéséhez, amit az alapszervi titkárnak kellett volna megtartani. Ehelyett a járási pártbizottság kivette az alapszervi vezetőségek kezéből az irányítást. Adminisztratív, bürokratikus eljárással akarta végrehajtani a határozatot. Ez pedig a régi, rossz, elavult módszerekhez való visszatérés és a párthatározatok semmibevételét mutatja. Az pedig minősíthetetlen hiba, hogy ha már »előadókat« biztosít a pártbizottság, és a tagság egésznapi, kemény munka után összegyűlve várja őket, az »előadók« a rossz szervezés hibájából nem jelennek meg. Horváth elvtársnak például egy estére két taggyűlés is be volt ütemezve. Az ilyen felelőtlen munka nem sokat segít a növény- ápolás helyzetén. Szabó, Ferenc, MB. munkatárs. TÁRSADALOM ÉS NEVELÉS III. Az iskola nevelő munkájának támogatása Természetesen nemcsak a szülők segíthetik az iskolát nevelő munkájában, hanem az egész társadalom. Katonaság, rendőrség, az egyes hivatalok, üzemek dolgozói mind hozzájárulhatnak és hozzá is járulnak az iskola nevelő hatásának megerősítéséhez. Külön kell szólnunk a gyermek-bíróságok munkájáról, ahol a legsúlyosabb ifjúsági bűnesetekkel, hibákkal foglalkoznak. A gyermekbíróság ítéletei a helytelen útra tévedt tanulók erkölcsi életét a legtöbb esetben kedvezően megváltoztatják. — A felnőttekben ki kell alakulnia a nevelési öntudatnak, ami például abban nyilvánul meg, hogy nem nézzük közömbösen az utcán verekedő, trágár beszédet használó gyerekeket, hanem közbeszólunk, figyelmeztetjük őket a helyes viselkedésre. A nevelés kérdése néha az irodalmat is foglalkoztatja. Az irodalom, a művészet köztudomású, hogy nagy mértékben fejlesztheti az ember erkölcsi értékét. Az Irodalmi Újság ezévi május 8-iki száma közli Veres Péter: Mégegyszer a »Rossz asz- szonyról« című cikkét. Veres Péter »Rossz asszony« című elbeszélésének Ibolyka nevű egyik főszereplőjével kapcsolatban nevelési próblémák is felmerültek. Veres Péter ezt írja: »Nevelni nerhesak lehet, hanem kell is az embereket, de ezt a nevelést legjobb már a bölcsőnél kezdeni. Csakhogy az Ibolyka típusú nők nevelni se tudnak, s hogy mégis ne legyen ebből »circulus, viciosus«, önmagába visszatérő kör, azért veszi át a nevelő szerepét az iskola, aztán a társadalom, sőt az irodalom és művészet is. Ezt akarja szolgálni a »Rossz asszony« is, amint ezt néhány olvasó nagyon jól észrevette.« A fegyelem kérdése Külön kell foglalkoznunk a nevelő munka tárgyalása során id fegyelem kérdésével. A fegyelem Makarenko szerint a nevelés eredménye. Ez azt jelenti, hogy a fegyelmezettség magával vonja az erkölcsi nevelés többi feladatainak megvalósulását is. (Hazaszeretet, közösségi magatartás, stb.) Fegyelem nélkül viszont nem alakítható ki sem a tanulóközösség, sem a munka megbecsülése. A fegyelem kérdése ebben az évben ismét előtérbe került, mert iskoláinkban elég sok baj van a fegyelemmel. Erre utal a párthatározat mellett a pedagógiai folyóiratok több tanulmánya, cikke is. A tanulóifjúság fegyelmezettlen- sége néha társadalmi hibákra vezethető vissza. A Köznevelés 1954. márc. 15-iki számában a 122-ik lapon ezt olvashatjuk: — »Úgy látjuk, hogy a társadalom általában nem érzi eléggé sajátjának az iskolát, a gyermekek, a tanulók nevelését. Nem ritka jelenség, hogy a felnőttek az utcán verekedő diákokat harsányan biztatják, a kihágásokat elkövető fiatalokat védelmükbe veszik, általánosiskolás korú gyermekeket kocsmába visznek, nem is beszélve a különböző, igen kétes értékű táncos összejövetelekről, amelyekre még a lányos szülők is szinte megfontolás nélkül engedik el gyermekeiket.« A szocialista fegyelem jellemvonásai: az önkéntesség és tudatosság. Azt kívánjuk tanulóinktól, hogy saját belátásuk alapján legyenek fegyelmezettek és legyenek tudatában a fegyelmezett magatartás iskolai és társadalmi értékének. Sokszor a felnőttek sem mutatnak jó példát. Rendezvények, gyűlések alkalmával gyakori jelenség a késés, a pontatlanság. Előadások tartásakor sokszor zavaró beszélgetés tapasztalható. A gyermekek sok esetben látják a felnőttek életét, s nem csodálható, ha ők sem viselkednek megfelelően. Sok fegyelmezetlenségre ad okot a tanulók felesleges, gyakran ismétlődő utcán való esatan- golása, A kiskunmajsai nevelők közük egy helyen: »Az esti kimaradások eredménye: verekedés, tiszteletlenség, ajtókon, ablakokon való bezörgetés, ocs- mány beszédmodor.« A mozi A fegyelemmel kapcsolatban foglalkoznunk kell még röviden a mozi kérdésével. A nevelők általános véleménye szerint a nevelőhatású filmek elősegítik a tanulók erkölcsi fejlődését. A túlzott mozilátogatás azonban káros és fegyelembontó. A tanulók erkölcsi életét általában kedvezőtlenül érinti. A soltvad- kerti nevelők írják: »Minden erőlködésünk ellenére sem tudjuk megakadályozni, hogy a szülők ne engedjék gyermekeiket egyedül moziba, vagy műsoros esti előadásra. A mozi vezetősége a több bevétel érdekében nem mond le a jegyek kiadásáról gyermekek számára. Bár a nevelőtestület erre többször kérte a mozi vezetőségét, mert az iskolai rendtartás sem engedi meg, hogy a kiskorú tanuló szülői felügyelet nélkül csatangoljon éjszaka az utcán. Ez az, ami legjobban hátráltatja nevelői munkánkat.« Nemcsak Soltvad- kerten, a megye több helyén nincs még kielégítően rendezve a tanulók mozibajárása.. Valószínű, hogy az űj kezdeményezés: a filmeknek iskolákban történő vetítése beválik. Azonban tekintettel a kezdeményezés korai stádiumára, ezzel kapcsolatban még határozott véleményt nem formálhatunk. * A társadalom és nevelés kapcsolatát csak igen vázlatosan ismertethettük. Nem térhettünk ki mindenre. Nem szóltunk pl. az ifjúsági szervezetek igen nagy jelentőségéről sem. Célunk inkább az volt, hogy a szülők, a felnőttek szerepét hangsúlyozzuk a nevelés fontos és szép munkájának művelésében. Reméljük, hogy az iskola és a társadalom kapcsolatának erősödése folytán mind nagyobb és nagyobb eredményeket érünk majd el az ifjúság nevelése terén. Tornyai Jenő tanítóképzői tanár NEMZETKÖZI A genfi sxaboíáxs .. • Amikor a múlt hét elején a koreai háborúban resztvett 16 állam agresszív csoportja egyoldalúan megszakította a koreai kérdésben iolyt genfi tárgyalásokat, egy cinikusan kitervelt és régóta előkészített merényletet hajtott végre: merényletet a koreai kérdés békés rendezése ellen. A szabotázs jelei régóta sokasodtak. Ahogyan peregtek a genfi értekezlet napjai, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy az amerikaiak és a velük egy követ fújó küldöttségek nem békés úton egyesült, független, demokratikus Koreát akarnak, hanem nem kevesebbet, mint azt, annl a csatatereken nem tudlak elérni: Genf segítségével akarták a népcllenes délkoreai rendszeri Eszak-Koreára is kiterjeszteni. Ezért szabotáltak minden megegyezést sürgető javaslatot, ezért mondta ki valamennyi szovjet, kínai vagy cszakkoreai javaslatra oly gyorsan előbb Dulles amerikai külügyminiszter, majd helyettese, Bedell-Smith az elutasító »ncm«-et. A számok olykor szebben beszélnek, mint a lcgékcsebbszavú szónok, — és többet is mondanak. A koreai kérdés genfi megvitatásának ötven napjáról szóló jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy ötven nap alatt az amerikai küldöttség egyetlenegy javaslatot sem tett a rendezésre. Ehelyett sorra elvetette a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió küldöttségeinek mind a hét megállapodásra irányuló, építő jellegű javaslatát. Amerika Genfben nem mondott egyetlenegy pozitív, megoldást kereső szót sem, de hétszer is clszaj- kózta: »No.« A világ népei értenek ebből a rövidke szóból is. Genfben, a koreai vitában ismét lelepleződött a béke ellenségeinek szabotázspolitikája. Amikor a koreai vita folyamán kiderült, hogy egyes államok hiába kísérlik meg Észak-Korea nyakába varrni a liszinmanista rendszert, Li Szín Man és támogatói elhatározták, hogy elvágják a tárgyalás fonalát: június 15-én, anélkül, hogy megfontolták, vagy akárcsak elolvasták volna Molotov, Csou En-laj és Nam ír elvtárs aznap előterjesztett újabb javaslatait, egy előre megszerkesztett »nyilatkozatot« szedtek elő a zsebükből és »kinyilvánították«, hogy »nem érdemes« folytatni a tárgyalást. Ez a nyilatkozat egyaránt letépte az álarcot a »16-ok« társaságának nyíltan kardesörtető, vagy félrevezető szándékból közvetítőként fellépő, vagy éppen békcá.jtatosságot tartó tagjairól. A koreai agresszióban résztvett államok magatartása oda vezetett, hogy Genfben a koreai kérdés megvitatása nem járt eredménnyel. »Mister No« nyilatkozott — de az utolsó szót, bizonyosak lehetünk felöle, nem ő fogja kimon dani. A döntő szó a népeké. ... És a párizsi válság Az indokínai béke helyreállításáról tárgyaló értekezlet tovább folyik Genfben. Kétségtelen, hogy az amerikai diplomácia azon mesterkedik, hogy a genfi értekezlet indokínai szakaszát is aláaknázza és felrobbantsa, vagy ha ez nem megy, az értekezletet obstrukciós politikával lassanként -elsorvasz- sza«; az ezzel ellentétes irányban működő crók azonban — a béke híveinek ereje és az ezt tekintetbe venni kénytelen erők — folytatják a tárgyalást, mert tudjak, hogy a háború lángját csak a tárgyalás, a kitartó, következetes béketörckvés politikája olthatja ki. Amikor Genfben Bidault francia külügyminiszter az indokínai békés rendezés szükségességéről beszélt, félszcmmcl Párizsra kacsintott; a szó szoros értelmében kétízben is a genfi értekezlettel zsarolta meg a Laniel- kormány katasztrófa-politikáját ellenző nemzetgyűlést. A genfi békeszolamok azonban csak arra szolgáltak, hogy idcig-óráig meghosszabbítsák a kormány vegetálását, mert ez a kormány már nem élt, csak vegetált, amint gyakorlatilag már nem is kormányzott, csak lavírozott. Bidault ugyanakkor másik szemével — a cinkos szemhunyo- rításával — Washington felé kacsintott: a békéről szoló szavakat nem béketettek, hanem háborús intézkedések (időelőtti újonc-behívások, a vezérkari főnök kinevezése indokínai főparancsnokká, sőt, a kipattant titok; az amerikai kormánnyal titokban megkötött egyezmény az indokínai háborúba való amerikai beavatkozásról) követték. Bidault magyarán mondva két- kulacsos politikát folytatott — Genfben és Párizsban egyaránt —, hogy megtévessze a világ közvéleményét és a francia népet. A kettős játék azonban a Lantéi—Bidault—Pleven klikk számára balul ütött ki: olyan elemi erejű volt a néptomegek felháborodása. hogy ennek meg kellett nyilvánulnia a parlamentben is. H'ába kísérletezett Lanie! harmadízben. hogy Geníbe kapaszkodjék: a nemzetgyűlés már nem tarthatta oda Genf szabó- táléinak Genf szalmaszálát. A Lanie!-kormány megbukott. A bizalmatlansági szavazat azt jelentette, hogy a francia nép változást kíván; olyan politikát amely végetvet a -szennyes háborúnak« — annak a reménytelen gyarmati rablókalandnak, amely — mint a »Combat« című lap írta — -hét éve szipolyozza a franciák vérét és pénzét«. A Laniel-kormány bukása a -legamerikaibb« francia kormány veresége, annak a politikának » kudarca, amely az indokínai háborút ki akarta szélesíteni és rá akarta kényszeríteni Franciaországra a Nyugat-Nénietország felfegyverzését jelentő úgynevezett európai védelmi közösséget. A Laniel-kormány bukásának jelentőségét csak növeli az új francia miniszterelnök személye. Mcndes-France programmbeszé- deben kijelentette, hogy célja a béke. -Nemzetközi téren Franciaország a legteljesebb világossággal a békét fogja keresni« — mondotta. Ma a francia politika legfontosabb kérdése az indokínai háború vagy béke kérdése. Mcndes-France ígérete cs az » tény, hogy ennek alapján megkapta a kormányalakításhoz szükséges többséget, azt mutatja, hogy a néptömegek békekö- vetelésével ma már nyíltan szembeszállni nem lehet. A Francia Kommunista Pártnak a napokban lezajlott XIII. kongresszusán Maurice Thorez rámutatott, hogy a párt támogat bármely polgári politikust, aki kész az indokinai béke érdekében cselekedni. Ennek a politikának megfelelően szavaztak a kommunista képviselők a péntekre virradó éjtszakán annak » Mcndes-Franccnak beiktatására, aki éles támadást intézett a párt ellen. A kommunista szavazatokat azonban nem Mendes-Fran- cc politikai személyisége döntötte el. hanem a munkásosztály, s nemzet, a béke érdeke. Az új francia kormány megalakulása egyszersmind azt jelenti, hogy Bidault pártja, az MRP elvesztette a külügyminiszteri tárca 10 éves monopóliumát, Pleven pedig a hadügyminisztérium fellegvárát. A francia nép azt várja, hogy Mendes-Francs kormánya ne elődjei nemzet- áruló politikáját, hanem francia politikát folytasson, A válságból valóban kivezető utat, a bé-> kekormány útját a Francia Kommunista Párt jelölte meg, A nép ezt a programmai — a változás Programmját követelj.
