Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-06 / 133. szám

Afadiák a kitüntetéseket a kiváló pedagógusoknak

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a III. pedagógusnap alkalmából kitüntetéseket adományozott az oktató-névelő tevékenységben kiemelkedő munkát végzett pedagógusoknak. A '»Szocialista Munkáért Érdemérem« és a -Munka Érdemérem« kitüntetéseket az Országházban szombaton délben Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át a kitüntetteknek.

ÁTADTÁK A »KIVÁLÓ TANÁR«, »KIVÁLÓ TANÍTÓ«, »KIVÁLÓ ÓVÓNŐ« KITÜNTETÉSEKET

Az Országházban szombaton délelőtt adták át a közoktatás kitűnő munkásainak a »Kiváló tanár«, »Kiváló tanító«, »Kiváló oyonő« kitüntetéseket. Az ün- nepi'égen megjelent Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki 'aanácsának elnöke, Rónai Sándor, az országgyűlés einöke, Er- dey-Grűz Tibor oktatásügyi miniszter, Darvas József népművelési miniszter, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf István, a SZOT elnöke, Andics Erzsébet, az oktatásügyi miniszter első helyettese, Jánosi Ferenc, a népműveiési miniszter első helyettese, Jóborű Magda és Kiss Gyula oktatásügyi miniszterhelyettesek, Pon- gracz Kálmán, a budapesti városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Kovács József, a pedagógusok szakszervezetének elnöke, Kossá István, a Munkaerőtartalékok Hivatala elnöke és kulturális életünk számos kiválósága, Kossuth-díjas pedagógusok.

Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter szólt a kitüntetettekhez.

— Pedagógusaink zöme megértette — mondotta —, hogy a szocializmust építő Magyarország ifjúságának nemcsak egyszerű tárgyi ismeretekre van szüksége, hanem marxista világnézetre, szilárd szocialista erkölcsre és határozott politikai arculatra is. Ennek megfelelően a felszabadulás óta eltelt éviized alatt nagy fejlődésen ment át az óktató-neVélő munka tartalma. Eredményeink azonban, bármily nagyok-» a múlthoz képest, a jövő fejlődésének csajc kiinduló pontjai.' Nagy lépésekkel kell tovább haladnunk a megkezdett úton, hogy hazánk viszonyainak megfelélően kialakítsuk a szocialista nevelést, meghonosítsuk a marxista pedagógia és didaktika módszereit, felhasználva a régi magyar pedagógusok munkájából mindazt, ami haladó és előremutató, felhasználva az utóbbi évek eredményeit és értékes tapasztalatait. E munkánkban nagy segítségünkre van a szovjet pedagógusok bőséges tapasztalata.

A miniszter a továbbiakban a pedagógusoknak az iskolai munkán kívül a népművelés terén kifejtendő további feladatairól szólt, majd Így fejezte be szavait:

— Valamemnyiöknek erőt, egészséget kívánok, hogy még hosszú időn át folytathassák eredményes munkásságukat, még tovább növelhessék sikereiket népünk műveltségének emelésében, hazánk felvirágoztatásában, — majd utána átnyújtotta a kitüntetéseiket.

Horváth Lajos budapesti iskolaigazgató a kitüntettek nevében mondott köszönetét kormányunknak a pedagógusok megbecsülésének újabb jeléért, majd a következőket mondotta:

— A nagy feladatok még jobban megacéloznak bennünket és mi itt, a pedagógusok nevében megfogadjuk, hogy legjobb tu» dósunkkal eleget teszünk a ránkbizott feladatnak. Iskoláink továbbra is a béke és a tudás őrhelyei lesznek, s ifjúságunkat a szocializmus harcos építőivé neveljük.

KITÜNTETTÉK A MUNKAERŐT ARTALEKOK HIVATALA KIVÁLÓ DOLGOZÓIT

A III. pedagógusnap alkalmából az »oktatásügy kiváló dolgozója« és az »MTH kiváló dolgozója« jelvénnyel tüntették ki a Munkaerőtartalékok Hivatala számos dolgozóját.

A kitüntető jelvényeket szombaton délben Kossá István, az MTH elnöke nyújtotta át a budapesti munkaerőtartalékoK. sportköre székházában. (MTI)

Kitüntetések az 1954. évi pedagógusnap alkalmából

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a III. pedagógusnap alkalmából kiváló nevelő munkájuk elismeréséül pedagógusokat tüntetett ki.

A minisztertanács az 1954. évi pedagógusnap alkalmából a »Kiváló tanító« jelvénnyel és oklevéllel tüntette ki és egyidejűleg háromezer forint pénzjutalomban részesítette a következő pedagógusokat:

Nagy Kálmánná, Kiskunmajsa, ált. isk. tanító.

A minisztertanács a »Kiváló tanár« jelvénnyel és Oklevéllel tüntette ki és egyidejűleg háromezer forint pénzjutalomban részesítette a következő pedagógusokat:

Krajnyák Nándort, a kecskeméti áit. leányiskola tanulmányi vezetőjét és Bácshelyi Kálmánt, a Jánoshalma-kiserdői tanyai ált. iskola igazgató-tanítóját. (MTI)

Június 15-re összehívták az országgyűlést

A Magyar Távirati Iroda jelenti:

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 12-ik szakasza második bekezdése alapján az országgyűlést 1954 június hó 15-ik napján, kedden délelőtt 11 órára összehívta.

Az indokínai francia főparancsnokság beismerései az expedíciós csapatok újabb kudarcairól

PÁRIZS. (MTI) Az indokínai francia főparancsnokság szaigo- ni főhadiszállása beismerte, hogy az expedíciós csapatok további harci, állásokat voltak kénytelenek feladni most már a tonkini delta térségében is. A hivatalos jelentés szerint a néphadsereg többórás elkeseredett küzdelem után elfoglalta a Hanoitól 9(1 kilométernyire délkeletre fekvő Quan-Phuong melletti francia védőállást. Vereséget szenvedtek a Hanoitól 25 kilométernyire délkeletre fekvő Chonoi melletti francia megerősített állás védői is, akik kénytelenek voltak állásukat feladni.

Hírügynökségi jelentések szerint újabb amerikai haditengerészeti bombázó repülőgépek érkeztek Indokínába,

*

A párizsi lápok beszámolnak Harold Stassen-nek, az amerikai »külföldi gazdasági műveletek hivatala« igazgatójának nyilatkozatáról, amely szerint Eisenhower elnök az ez év július elsején kezdődő új költségvetési év előirányzatainak keretében 1133 millió dollár megszavazását kéri majd a kongresszustól a »Francia Unió indokínai háborús erőfeszítéseinek támogatásúra«.

NEMZETKÖZI

Az amerikai atomdiplomáeia új lépései

Az 1953-as év utolsó napjainak egyikén Elsenhower, az Egyesült Államok elnöke megjelent az ENSZ közgyűlésének ülésén és előterjesztette elgondolásait az atomenergia kérdésének megoldásáról. »A legfőképpen érintett kormányok — mondotta egyebek közt — olyan arányban, ahogyan a józan ész elemi követelményei megengedik, már most kezdjék el és a továbbiakban folytassák együttesen normális urán- és hasadóanyagkészleteik bizonyos részének átadását egy nemzetközi atomenergia-szervezetnek.« Az elgondolás magyarázatát engedjük át Walter Lippmannak, a New York Herald Tribune című ismert amerikai burzsoá lap publicistájának. »Az új amerikai javaslat nem irányozza elő az atomfegyver korlátozását, sőt még szabályozását sem« — írta a beszéd másnapján Lippmann. »Az új javaslat — írta ugyancsak ő — elveti azt a véleményt, hogy esetleg lemondhatnánk, vagy lemondunk katonai erőnkre való támaszkodásról.«

Az atomfegyver és általában a tömegpusztító fegyverek eltiltásáról tehát nem emlékezett meg Eisenhower, noha a második világháború befejezte óta ez az emberiség egyik legégetőbb problémája és noha a Szovjetunió esztendők óta javasolja az atomfegyver és a többi tömeg- pusztító fegyver eltiltását és a tilalom megtartását, nemzetközi ellenőrzését. A Szovjetunió Elsenhower elgondolásainak említett hiányossága ellenére is hajlandó volt tárgyalni az Egyesült Államokkal az Eiscnhowcr- tervről. A tárgyalások meg is indultak.

Az utóbbi hetekben az amerikai burzsoá sajtó mind többet írt arról, hogy az amerikaiszovjet tárgyalások »nem vezetnek eredményre«, ennélfogva Amerikának másfelé kell orientálódni. Egyes lapok már azt is tudni vélték, hogy az Egyesült Államokban terv készült egy olyan nemzetközi »Atomalap« megteremtésére, amely nem számol a Szovjetunió részvételével. Ez a terv — mint a lapok írták — abban különbözik Eisenhower tervétől, hogy nem követeli meg a Szovjetunió közreműködését. Az amerikai sajtó tehat megszegte a tárgyalások titkosságát, és elébevágva a hivatalos közleményeknek, felelőtlen jóslatokba bocsátkozott a tárgyalások kimeneteléről. A dolognak azonban nem ez a lényege, hanem az, hogy az amerikai sajtó voltaképpen kifccscgte az amerikai kormány valódi terveit. A »jól értesült« újságírók cikkeiből nem nehéz levonni azt a következtetést, hogy Amerika egy pillanatig sem vette komolyan a tárgyalásokat és még azt a silány elgondolást sem vette komolyan, amelynek szerzői babérjai Eisenhower elnököt illetik.

Ami mindennek magyarázatát illeti, azért sem kell nagyore messze mennünk. Amerikában hatalmas atomipar működik. Az atomípar pedig hatalmas profitot hoz a Morgan, a Dupont, » Rockefeller és a Mellon társasá- goknak. Az az amerikai sajtó- amely az atombomba eltiltása ellen folytat propagandát és a» amerikai »atomföiény« hitelét vesztett meséjét hirdeti, voltaképpen ezeknek az atomprofiton nyerészkedő monopoltökés társaságoknak érdekeit fejezi ki.

Az amerikai atomköltségvetés az 1934—55-ös költségvetési évben Eisenhower tervei szerint 2425 millió dollár lesz, 225 millió dollárral több, mint 1953—54» ben. Ez is mutatja, hogy Amerikának esze ágában sincs az atomicgyv érkezés beszüntetésére gondolni.

Világos tehát, hogy teljes joggal állapíthatta meg a »Pravda* május 29-i száma, hogy a» amerikai kormány makacsul nem hajlandó az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyver eltiltásának útjára lépni és nem kíván más államokkal együtt kötelezettséget vállalni, hogy nem alkalmaz atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyvert. Következésképpen azt az amerikai tervet, amely nemzetközi »alomalapot« akar létrehozni a Szovjetunió nélkül, kísérletnek kell tekinteni arra, hogy az amerikai uralkodó körök kezükbe kaparintsák az összes kapitalista országokban folyó atomkutatások ellenőrzését, de továbbra is fenntartsák, sőt fokozzák azt a veszélyt, amit a tömegpusztító fegyverek az emberiségre jelentenek. A Bckc-Világtanács most lezajlott rendkívüli ülésszakának határozatai megmutatják a béke- szerető embereknek azt az utat, amelyen tovább kell haladniok hogy végső csapást mérjenek az atom- és hidrogénbomba kalózaira.

EURÓPAI BIZTONSÁG

ILJA ERENBURG, a nagy szóvjet író és publicista a Pravda március 25-i számában megjelent cikkében azt írja: »Ideje, hogy a nyugati műveletlenek, vagy filiszterek felhagyjanak együgyű, fecsegésükkel, hogy a szovjet nép nem érti meg a nyugaleurópai országokat. Az oroszok régóta forrón szeretik a szabadságszerető francia népet, Anglia kultúráját és az ihletett Olaszországot. Idézzük talán Herzen gyönyörű szavait Európa megszentelt köveiről? Idézzük Fjelinszki és Szaltikov-Scsedrin, Gogol, Turganyev, Csehov, Gorkij, Biok és Majakovszkij elismerő szavait? Az ő ajkukkal népünk szólalt meg ... Megbecsüljük Európa jövőjét, mert van Moszkvánk és Leningrá- dunk, amely éppoly drága minden becsületes európainak, ahogy nekünk drága Párizs, London és Róma.«

Erenburg nagyszerű szavai tódulnak az ember ajkára, ha arra gondol, hogy most a genfi tárgyalásokon Bedell-Smith amerikai helyettes külügyminiszter kifogást emelt a szovjet javaslat ellen, mely. szerint az indokínai tűzszünet ellenőrzésére semleges bizottságot állítsanak össze Lengyelország, Csehszlovákia, India és Pakisztán, tehát két euróbái és két ázsiai

állam képviselőiből. Az Egyesült Államok helyettes külügyminisztere szemrebbenés nélkül indokolta meg véleményét. Azt állította, hogy »kommunista« ország nem lehet semleges. Tehát Lengyelország és Csehszlovákia képviselői nem foglalhatnak helyet a semleges ellenőrző bizottságban. Milyen érdekes szavak ezek! Egy olyan ország külügyminisztere becsüli le két saját útjain járó másik ország önállóságát és semlegességét, melynek külpolitikája régóta hírhedt arról, hogy nem nagyon ragaszkodik a »semlegesség elvéhez«, amikor más országok politikai életébe, belső rendjébe való beavatkozásról van szó. Ennek az államnak a hivatalos politikai körei nem egyszer adtak ki szemforgató nyilatkozatokat a békéről, a haladásról és arról, hogy Európa kultúráját, békéjét és haladását holmi egyezményekkel, katonai tömbökkel kell megvédeni, az úgynevezett »kommunista országok« ádáz tervei és törekvéséi ellen.

MIRŐL VAN- ITT SZŐ? Talán csak nem arról, hogy a saját hazátáján ágaskodó agresszív szándékokról akarja elterelni a figyelmet a Fehér Ház politikusainak 'serege, amikor kétségbe- vonia egy békés utakat járó

európai állam részrehajlás nélküli semlegességét?

Nem a magyar néphez vannak címezve Bedell-Smithnek a szavai, de minket is szíven üt ennek az álláspontnak hazug volta.

Milyen az a külpolitika, amelyet így megbélyegez egy nagy tengerentúli állam hivatalos genfi képviselője? Ez a külpolitika a népek békés együttműködésének tiszteletbentartásén épül fel. Ennek a külpolitikának a legjellemzőbb vonása az, hogy megbecsülje, ápolja és igyekszik íejleszteni a baráti, az emberséges kapcsolatokat a világ népei, az európai népek között. Nem abban látja a mi külpolitikánk az európai kultúra védelmének szolgálatát, hogy katonai klikkek, békés népek fejlődését veszélyeztető csoportosulások zászlóit bontogassák ki az amerikai politika európai csatlósai a kontinens különböző pontjain. Mi mindannyian, akik Magyar- ország határain belül élünk csak az együttérzésünket,, a helyeslésünket fejezhetjük ki, amikor népünk képviselői kijelentették, hogy csatlakoznak kollektív európai biztonság rendszerének a Szovjetunió javasolta tervéhez. Csakis egy olyan biztonsági rendszer, a népeknek olyan, társulása védheti meg valóban áz európai kultúrát, annak csodálátra méltó értékeit, amelyben .minden nép , egyenjogú félként, békés szándékokkal, önálló elhatározás alapján vesz részt.

MINDEN MAGYAR hazafi

érzi, hogy ez a külpolitika világos, egyértelmű és helyes. Egyenes következménye ennek a külpolitikának, hogy összetömörít minden békétakaró erőt a tömeg- pusztító, gyilkos fegyverek használata megtiltásának érdekében. Az az állam: Csehszlovákia és Lengyelország, melynek semlegességét Bedell-Smith kétségbevonta, a felvirágzás, a népjólét terveinek megvalósításán dolgozik, a mi népünkkel karöltve. Szemhunyásnyira sem tér el attól a céltól, hogy állandóan és következetesen emelje hazája minden dolgozójának kulturális és anyagi színvonalét. A Bedell-Smith úr által képviselt állam hivatalos körei azonban a béke erőművei helyett a genfi konferenciát hidrogénbomba- robbantással igyekeztek megtorpedózni. Ez is egyértelmű politikai tett, csakhogy a robbanás fénye és a nyomában, keletkezett sajtóhadjárat rávilágít a nagyszabású robbántási kísérlet igazi índítóokaira, rugóira. Az USA-bart egymást érik a hadgyakorlatok. A polgári lakosságnak számtalan katonai jellegű szervezete van: Az USA céljai között első helyen szerepel, ' hogy »nemzetközivé« tegye a vietnami »szennyes háborút«, miután Korea kalandja nem vezetett- kellő sikerre, :

NEM LEHET ezt elfelejteni akkor, midőn a genfi tárgyaló» asztal mellett a mi népünk ér* dekeiért is harcol a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság küldött* sége. Nem lehet ezt figyelmen- kívül hagyni, amikor Dulles fölkelt a genfi tárgyalóasztal mellől, helyettese az egykori

tábornok pedig, — akt annakidején az európai háború befejezése után Jodl náci tábornok szájából hidegvérrel hallgatta végig a hitleri fasizmus dícséretét és eredményeinek szónoki fordulatokkal tarkított »elemzését« — így nyilatkozik. A fasizmus szelleme akkor, azt hittük, hogy végleg elpusztult. Ê» lám ma Nyugat-Németország- ban amerikai parancsra ennek a náci Wehrmachtnak a felélesztésén fáradoznak. A náci csizmák dübörgése már a francia hazafiakat, de még a polgári francia politikusokat is egyre jobban aggasztja. Mert a népek nem felejtettek és, mert a háború katlanját kavargató agresszív diplomácia boszorkánymesterei úgy* iátszik azt hiszik, hógy mindent elfelejtettek.

A MI NÉPÜNK sem feledte e» a második világháború rémségeit. Épnert ezért építi Országát, éppen ezért szereli fel a béke erődjeit, a jövő nagyszerű gépeivel. Éppen ezért folytat következetes külpolitikát a béke, ' av európai biztonság megteremtése érdekében.