Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-25 / 122. szám

Megkezdték a megyei vérkonzerváló állomás építését

Kecskeméten

AKI A NAPOKBAN Kecskeméten, a Koháry-utcában járt, a2 tapasztalhatta, hogy az SZTK épülete mellett megindult a sür- gés-förgás. Építőanyagokkal megrakott szekerek fordulnak be az üres leiekre, a szomszédház falát pedig hatalmas gerendákkal alátámasztják. — Véradó és vérkonzerváló állomást építenek •itt.

AZ KÖZTUDOMÁSÚ, hogy szerte a világon, klinikák és kórházak ezreiben egyre gyakrabban használják fel az egészséges emberektől vett vér gyógyító erejét. Aki a napokban a moziban látta »A vér titka-' című csehszlovák filmet, azelőtt világos, hogy a vérnek gyógyító felhasználása az orvostudományban mennyi harccal járt. A legrégebbi időben a vérnek fiatalító erőt tulajdonítottak. A vérátömlesztés fiatalítás céljából történt. Komoly lépést jelentett a vérátömlesztés történetében a vér gyógyító erejének felismerése. különösen a múlt század második felében nagy lépésekkel haladt előre a vérátömlesztés tudománya. De a vérátömlesztés igazi jelentőségét a Szovjetunióban ismerték fel először. 1926-ban nyílt meg Moszkvában a Vérátömlesztési Tudományos Kutató Intézet.

AZ ELSŐ világháború után az orvosi tudomány kezdett foglalkozni a vér konzerválásának a problémájával. Igen fontos, hogy a súlyos sebesültek vér- veszteségét pótoljuk. A vérátömlesztés igen sok embernek mentette már meg az életét. De a szükséges vér nem áll mindig rendelkezésre. Éppen ezért felvetődött a kérdés: nem volna-e lehetséges a vért konzerválni. De a vérátömlesztés nemcsak sürgős, életveszélyes esetekben játszik fontos szerepet, hanem számos és egyre több betegség gyógyításában Is. Az orvostudománynak jóformán nincs olyan területe, ahol ne alkalmaznák ma már a vér gyógyító erejét. Aki akár a kecskeméti, akár a bajai, akár a kiskunfélegyházi kórházban jár, láthatja, hogy a vér gyógyító erejét felhasználják a műtéti előkészítésben, a műtét alatt és után. De azt is láthatja, hogy a legtöbb esetben tartósított vért használnak fel.

NÁLUNK 1949-BEN szervezték meg a Szovjetunió tapasztalatai és útmutatásai alapján a vérellátó szolgálatot. Ennek a kibővítésére és fejlesztésére épül közel másfél milliós költséggel a kecskeméti véradó állomás. Ez az állomás fogja kielégíteni a megye valamennyi kórházának a vér-igényét. A véradó állomás hozzájárul ahhoz, hogy hazánkban intézményesen folyjon a véradás és mindig megfelelő mennyiségű vér álljon rendelkezésre. Az állomás tudományos célja pedig az, hogy tovább folyhassanak kutatások a vér konzerválására, gyógyító hatásának kutatására.

A KÉTEMELETES épület földszintjén helyezik el a laboratóriumokat és a vérkíadó részt. Az első emeleten történik majd a zártrendszerű vérvétel. Ezért ideépítik a műtőt, a bemosakodó- helyiségeljet, de itt nyer elhelyezést a bőr- és belgyógyászat, valamint a röntgen Is. A második emeletre kerülnek a gépészeti berendezések és a sterilraktár.

AZ ÉPÜLŐ véradó állomással megyénk egészségügyi intézményei jelentős segítséget kapnak. A véradó állomás tehát lehetővé teszi, hogy hazánkban embertársainkon segítsünk. Lehetővé válik, hogy minden rászorult beteg megfelelő mennyiségben hozzájuthasson a gyógyító vérhez. Ehhez azonban az is szükséges, hogy minél többen adjanak önkéntesen vért!

Amiről a kecskeméti emléktáblák beszélnek (ill.)

Kecskéméi történelmének írója : Hornyik János

A görögkatolikus templom oldalfalában, a róla elnevezett utca sarkán szerény emléktábla hirdeti:

»E helyen állott a ház, melyben HOKNYIK JANOS Kecskemét város történetének írója 1812. okt. 14-én született. Ez emléktáblát emelte a »Katona József-kör« 1894-ben,'«

Kecskemét történetének meg- írója, Hornyik János, valóban érdemes arra, hogy a mi nemzedékünk, az utánunk következő nemzedékek is megbecsüléssel emlékezzenek meg róla; Egy hosszú és munkában fáradhatatlan élet halkhangú, nem hivalkodó eredményei írták be nevét városunk történetkönyvébe.

Kecskeméten született Hornyik János, jómódú iparoscsaládból. Ifjú Hornyik Adám és Balázs Erzsébet gyermeke, János, deáki pályára lett kiválasztva, mivel az elemi iskolák után a gimnáziumi tanulmányokat is kitűnő eredménnyel végezte. MáT ebben a zsenge, serdülő korban is leküzdhetetlen vonzalommal kutatta az elmúlt évszázadok történelmét. Tanári pályára készült. Egyetemi tanulmányainak befejezését tüdőbetegsége megakadályozta. Amikor egészségi állapota engedte,- a városhoz került, eleinte mint írnok, később mint helyettes levéltárnok. Munkáját példamutató szorgalommal végezte. Az 1892-ben lebontott régi városháza első emeletén lévő hivatalában példás rendet teremtett, a néma Irományok, feljegyzések tömkelegében.

A

z az elhatározás bontakozott ki benne, hogy megírja városa történetét. Elhatározásának rugója: nagy sze- retete városa iránt. Ez a szeretet fűtötte, amikor 1860-ban végre kiadhatta a város történetének első kötetét. Ezt követte 1861- ben a második, majd a következő évben a hai'madik kötet. Négy év múlva hagyta el a sajtót a »kuruez-világ« eseményeit tartalmazó negyedik kötet.

A helytörténeti adatokkal hővelkedő, lelkes hazafiúi érzülettel megírt munka megérdemelt elismerést váltott ki. Már a harmadik kötet után 50 arannyal jutalmazta Hornyik Jánost a Magyar Tudományos Akadémia, Egyben levelező tagjává is választotta. Az egykorú akadémiai jegyzőkönyv így emlékezik meg műve értékéről: »mind az okiratok nagy számát, melyek e műben bocsáttattak először közre, mind a feldolgozást tekintve, a legkiválóbb mű azon történelmi monographlák közt, melyek irodalmunk terén 1856—1861 évek folyamán megjelentek.

Xlornyik János fáradhatat- lan kutatói buzgalma, az igazság iránti szeretete érthető felháborodást váltott ki az uralkodó rendszer köreiből. 1860-ban a műve harmadik kötetében foglalt véleményéért haditörvényszék elé állították. Azért idézték törvénybe, mert a Habsburgokról megírta a leplezetlen igazságot.

Nagy munkája mellett több kisebb tanulmánya is jelent meg, nagyrészt Kecskemét város történetével foglalkozott. Hírlapírói tevékenységet is folytatott, cikkei jórészt Kecskemét történetének egy-egy részletét tárják az olvasó elé. Még egy nagyobb lélegzetű terve volt, 1880-ban hozzáfogott Kecskemét város gazdasági fejlődésének feldolgozásához, müve azonban csonka maradt. Megakasztotta befejezésében időközben bekövetkezett halála.

Tárgyilagos gondolkodása, * a Kecskemét történetére vonatkozó anyagok bősége, hitelessége ma is szinte egyetlen kútforrássá teszik munkáját a Kecskemét történetével foglalkozó kutatásnak. Hornyik János művének azonban végeszakad az 1711-es esztendővel. Attól kezdve alig tudunk támaszkodni hiteles forrásokra. Kisebb részletektől eltekintve feldolgozatlan Kecskemét újabb története.

Dicséretes lenne, ha valamilyen úton-módon. akár a városi

tanács által meghirdetett pályázat formájában, akár más alkalmas megoldás segítségével felhívnák az illetékesek a figyelmet egy nagyobb lélegzetű hely- történeti mű megírására. Ezzel is adózhatnánk szorgalmas, tiszteletre méltó elődünk, Hornyik János emlékének és hozzájárulhatnánk a hazafiúi szeretet ápolásához ebben a fejlődő, egyre szépülő városban,

KÉPEK A KISKUNHALASI ÚTTOROHÁZ ÉLETÉBŐL

A nap aranyszínű sugarai megtörnek az asztal üveg» lapján. Rátévednek a vörösngekkendős úttörőkre, mintha kíváncsiak lennének a most kezdődő gyűlésre.

Csend van. Sikerült egy-egy pajtás pillantását elles- ni. Izgatottan tekintenek körül. Szemükben sok mondanivaló rejtőzik.

Hogyne! Hisz ez a megbeszélés dönti el hogy melyik szakkör a legszebb, a legérdekesebb. Az összegyűlt pajtások különböző szakkörbe járnak és most mindegyik elmondja, hogy miért értékes az ő foglalkozása

Elsőnek Nagy Valéria, a földrajz-szakkör tagja szó* lalt meg.

— Azt hiszem — mondotta — a mi foglalkozási óráinknál nincs érdekesebb. Hol a csillagok rejtelmes vilá-> pában kutatunk, hol a föld csodáival ismerkedünk. Külön lonösen a vulkánok működése kötötte le figyelmünket. Az egyik foglalkozáson keskeny filmen vetítve figyelhettük a jávai vulkán kitöréseit. Láttuk, hogy a vulkanikus erők rövid idő alatt milyen pusztítást tudnak okozni a virágzó földeken. A pajtások különösen azért szeretik szakkörüket, mert ott szemléltetve mutatják be, amit az iskolában tanultunk. Sokszor terep-asztalon dolgozzuk ki azt. amit a talaj kialakulásával kapcsolatban megismertünk.

— Hát van ennél szebb? Körültekintett.

— Van! — Felelte Pálfi Éva, az irodalom-szakkör tagja. — Tudjátok pajtások a mi foglalkozásainkon szép és komoly élet folyik. Igaz. mi nem formálunk agyagból kicsi hegyeket, völgyeket, de annál többet írunk, olvasunk vitatkozunk. Mostanában Petőfi Sándor életével, költészetével és Jókai Mór írói munkásságával foglalkoztunk, Liggc azt gondoljátok, hogy ez mind unalmas! Pedig tévedték! Nemrég például a csoport egyik része Kecskeméten. a másik része Budapesten volt tanulmányi kiránduláson. Kecskeméten elmentünk az úttörőházba• ahol megnéztük a pajtások munkáját. Láttuk a színházban Móricz Zsigmond Pacsirtaszó“ című darabját. A következő napotI megtekintettük Kecskemét nevezetességeit, a Kossuth- szobrot és Katona József szülőházát. Visszaérkezve frissen kezdtünk újra munkához. Tudásunk gyarapodott, látókörünk szélesebb lett.

— Szegedre is megyünk — vette át a szót Fochi Zsuzsa, kémiai szakkörös pajtás. Szeretnénk megnézni a tex- lilkombinátot. Foglalkozásaink nekünk is értékesek• Sok olyan kísérletet végzünk, amire az iskolánkban nincs alkalmunk. Bár szeretjük a kísérletezést* mégsem hanyagoljuk el a kémia elméleti részét sem. Amit megtanulunk, azt szebbnél-szebb kísérletekkel bizonyítjuk be.

— A mi munkánk is hasonló — szólalt meg Konrád Piroska, a biológiai szakkörből. — Ha hűvös az idő mikroszkóppal végzünk különböző növényeken tanulmányozást. Amikor azonban beköszöntött a tavasz s kibújtak az első tavaszi növények, gyűjteni kezdtük őket. Szépen lepréselve gazdagítják növénygyűjteményünket. Nem hanyagoljuk el a kertet sem. Gondosan ápoljuk a sziklakért virágait... „

— Pajtások — veti közbe Szabó Ágnes. — ügy gondolom nem tudnánk eldönteni hogy melyik a legszebb, a legérdekesebb szakkör. Mindenkinek az tetszik a legjobban, amelyik szakkörnek a tagja. De azért mégsem■ volt eredménytelen ez a kis összejövetelünk. Megismertük egymás munkáját, javasolom, gyűljünk Össze többször is, meséljünk szakkörünk életéből.

— Egy etértetek velem?!

— Igen! -n

Szilágyi György, az orosz-szakkör tagja körülnézett^ aztán így szólt: od^

— Harasól

Parragh Judit.

Vita a magyar nyelv védelmében (III.)

(A bürokratikus stílus)

A Bácskiskunmegyei Népújság május 1-én megjelent számában

vitát indított a magyar nyelv védelméről. Nyelvünk tisztaságának, s ezzel együtt nemzeti kultúránknak és művészetünknek védelme megkívánja, noay számosán szóljunk hozzá a vitához. De megkívánja ezt az is, hogy a szavakká, mondatokká formált gondolat egyik döntő elősegítője szocialista öntudatunk fejlődésének. A világos, mindenki által könnyen érthető magyar beszéd, vagy írás céltudatos tettekre készteti szocializmust építő népünket. Ha tehát nyakatekert, nehezen érthető és többféleképpen magyarázható mondatokban beszélünk, vagy írunk — ezzel nemcsak szép magyar nyelvünket csúfoljuk meg, hanem zavaros gondolatokat ébresztünk az agyakban is. A nyelvünk tisztaságáért folytatott hai’c tehát szorosan kapcsolódik a békéért és a szabadságunk megőrzéséért vívott küzdelemhez.

Az úgynevezett hivatalos nyelvben erősen elburjánzott a zagyva, össze-vissza kuszáit fogalmazás. Ha valaki nem szenvedett még krónikus fejfájásban és a fejfájás okozta gyötrelmeket a saját testén akarja tanulmányozni. annak bátran merem ajánlani a megyei tanács egyes bürokratáinak remekbeszabott fogalmazását.

Havasi Jánosnak, a megyei tanács volt agropropagandistá- jának szerkesztésében megjelent »Aranykalász« című brossura 9

—10. oldalán így oktatja a dől gozó parasztokat a helyes szőlőművelésre:

»Tehát ugyanazon két munka végzendő most is, ami más években, csak éppen a szükség szerint módosított formában, vagyis, amely munkát rendesen a metszésnél szoktunk elvégezni, annak egy részét most a hajtásválogatás alkalmával végezzük és két okunk is van, hogy ne sajnáljuk ezt a kétütemű munkát: egyik az, hogy a több év óta elhanyagolt tőkéket végre gondozásba vettük, ami elengedhetetlen azok feljavításához, a másik pedig az, hogy nem kell félnünk a munka eltolódása esetén sem attól, hogy a tőke erejét a vesz- szők hegyén fölös hajtások képzésére pazarolja, mivel a felső rügyek elpusztultak.«

Aki így írja meg a dolgozó parasztoknak szánt brossurát, azt szerintem joggal nevezhetjük az élettől teljesen elszakadó, zagyva gondolkodású bürokratának. Az idézett mondatot meg lehetett volna ilyen formán is fogalmazni:

Tehát ugyanazt a munkát végezzük most isj mint más években, csak éssszerűsített formában. A metszésnél szokásos munkák egy részét most a hajtásválogatásnál végezzük el. Ezzel meggyorsítjuk az elhanyagolt szőlőterületek megművelését és megakadályozzuk, hogy a szőlőtőke a vadhajtások fejlesztésére pazarolja az erejét,

A megyei tanács mezőgazdasági osztályától Avostaoi elvtárs

1954 április 29-én kelt 200/1954. számú levelében így világosítja fel a hozzá panasszal forduló dolgozó parasztot:

»A Magyar Rádióhoz irt levelében azt állítja az elvtárs, hogy az őszi kilépések után visszamaradt tagság a szövetkezetünkben kérték a feloszlásukat, amit meg is kaptak, csak a járási mező- gazdasági osztály és a tsz vezetősége nem akarták, inkább úgy döntöttek, hogy egy másik, azaz a Petőfi tsz-hez csatolják és hogy ezt a tagsággal nem is tudatták... Ezen a gyűlésen résztvett a járási tanácstól László elvtárs és Juhász elvtársnő és a községi tanács is, valamint a tagság közül, akivel beszéltem egyenesen állítja azt mind maga, sőt elmondják, hogy ilyesmiről szó sem volt-.

Nem magyarosabb volna <w

így?

A Magyar Rádióhoz irt leveli* ben azt állítja Lázár elvtárs, hogy az őszi kilépések után visz- szamaradt tagok kérték a ter• melőszövetkezet feloszlatását Erre engedélyt is kaptak, <t járási tanács a tsz vezetőségével együtt azonban úgy döntött, hogy feloszlatás helyett a Petőfi tsz-hez csatolja a termelőszövetkezetet. Ez a döntés a tagok tudta nélkül történt.

A járási és a községi tanács kiküldöttei és a gyűlésen részvevő tagok bizonyítják, hogy a tsz feloszlatását senki sem javasolta.

Busi Vince,