Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-23 / 121. szám
A dolgozókkal való bánásmód és a Iiegyiijlésl eredmény Hajós(íii „Vagyunk olyan legények, mint a sárbogárdiak!“ A sükösdi Vörös Zászló tsz irodájában jó, ha a könyveié rá lehet bukkanni mostanában. Mindenki kint a földeken sz< goskodik. Elérkezett a növényápolás ideje, minden munkásk megtalálja a tennivalót. Morvái Mihály elnök ellenőrzi a mu kát s nem egyszer maga is ott kapál a sorban. Mert ha több szt többet lát, — több kapa többet is tud végezni. Az elmúlt napok egyikén ebédszünetben olvasta valamely tag az újságban, hogy a sárbogárdi Vörös Hajnal országos k€ deményezést indított a 30 mázsás kukoricatermés elérésére. Amire a Vörös Hajnal vállalkozott, azt itt is meg tudjuk ci nálni — ez volt az egyöntetű ^Vélemény. S még azon melegében elhatározták, hogy csatlakoznak kezdeményezéshez. Még a télen eldöntötték, hogy a tavalyi 18 mázsás kukorie terméssel szemben az idén 22-őt terveznek. Gondosabb műnk val, jobb növényápolással innen már nincs messze a 30 máz sem. Megvitatták, hogy a kukoricát hétszer-nyoicszor megekéz és háromszor, de lehet, hogy négyszer is megkapálják. — Az ekézéssel a talaj felületét porhanyósítjuk, megőrizzi a nedvességet — magyarázzák a tagok. — S hogy ki-ki le'kii meretesen végezze a munkát, máris felosztottuk egyénekre egész területet, Megsúgják; a sárbogárdi Vörös Hajnal tsz vállalását túl akarják haladni. — így is lesz — mondja Morvái Mihály. — Nézzünk cs< körül a földeken. A növénytermesztő brigád 40 tagja helyett n kerékszámban 70 ember végzi a munkát. Van olyan nap is, hoj nyolcvanan vesznek részt a növényápolásban. Mintha csak ossz beszéltek volna: mindenki mozgósította családját, ki a feleség« ki munkaképes hozzátartozóját hozta magával. A közelben dolgozik Molnár István, tőle nem messze a ha madik sorban 75 éves apja, távolabb a leánya. Benda János fel sége is itt van, pedig még egyetlen egyszer sem vett részt a mu; kában. A sárbogárdiakhoz való csatlakozás azonban megmozgat az ilyeneket is. S azt mondják a Vörös Zászló tsz tagjai: — Csak elszái akarat kell hozzá és magyar kurázsi: megmutatjuk a sárbogá diáknak, vagyunk olyan legények, mint ők! Élenjáró cukorrépatermelők értekezlet a Selypi Cukorgyárban Aki legelőször észrevette, hogy a hajósi begyűjtő apparátus munkájában változás van, — a községi kézbesítő voit. Hiányzott a napi csomagból az a sokszor párkilót is kitevő idézőtömeg, amellyel azeiőtt rendszeresen elárasztotta a begyűjtési csoport. De csodálkoztak a dolgozó parasztok is. Egyik napról a másikra elmaradtak a szűkszavú, beadást sürgető értesítések, a tanácsházára citáló »behívók-“. Helyettük emberek jöttek, a népnevelők. De azok sem követelve, türelmetlenül sürgetve s úgy sietve, hogy három perc múlva már a szomszédot zörgessék. — A gyökeresen új módszert tehát elsősorban arra építette a begyűjtési hivatal: megismerni a területet, a falut és méginkább megismerni a dolgozókat. Nem egy névtelen tömeget lát« ni a beadásra kötelezett gazdákban s nem idézések, felszólítások útján foglalkozni velük nagyobbrészt, — hanem az emberi hang, az egyéni meggyőzés segítségével elérni, hogy a beadást minden dolgozó paraszt magá- tólértetödő és szívesen teljesített kötelességnek tekintse. Ezt a munkát öt állandó brigád végzi Hajóson. Tagjai a begyűjtők, a népnevelők — akiket legnagyobb számban az MNDSZ ad — és az állandó bizottság aktívái. Egy-egy brigád ugyanazon a területen dolgozik. Milyen agitációs érveket visz egy-egy népnevelő a tarsolyában? Sokat. Erről a pártszervezet és a tanács gondoskodik — és elsősorban a kormányprogramm, az új begyűjtési politika. De hogy melyik érv hol helyénvaló, azt már a népnevelőnek kell tudnia. S elsősorban ezért kell jól ismernie azoknak körülményeit, akikkel beszél. A külterületen, ahol még petróleummal világítanak, szívesen hallgatják szavait a villanyhálózat közeli kibővítéséről. De ahol már van villany, ott más tervberuházásokkal, más érvekkel kell megmagyaráznia: hogyan térül vissza a városnak adott élelmiszer? — A dolgozókkal való bánásmód híven visszatükröződik a begyűjtés eredményeiben — állítja Majoros Béla begyűjtési megbízott, Nézzük meg ezt a tükröt. hajós hosszú idő óta a mc- yc legjobb tíz községe közé tartozik. A legutóbbi értékelés szerint pedig a járásban is megelőzte Drágszélt és első lett. Husvét óta például rendszeresen tartja a heti 3—4 mázsás tojásbegyüjtási átlagot. De legszembetűnőbb a feltörés, ha egyetlen hét különbségét vizsgáljuk. Május hó 13-án 60.1 volt a hízottsertésbe- gyűjtés, 108.8 százalék a marha- begyűjtési eredmény. A május 17-i értékelés már 87.7, illetve 144.3 százalékot mutat. Baromfiból az öthónapi tervet eddig az időpontig 67.6, tojásból 69.2, tejből 82.6, dézsmazsírból 98.3 százalékra teljesítette a község. Egyetlen hét alatt 4 mázsa tojás, 29 mázsa vágómarha és 7 mázsa sertés gyűlt be. 12 dolgozó paraszt tett vállalást, hogy sertését az első háromnegyedév- ben beadja, — hat teljesítette vállalását. Sziptner István most vásárolt Kiskőrösön egy 110 kg-os disznót —1 holott beadását eredetileg decemberre ütemez- tette be — hogy részesüljön a kukoricabeadási kedvezményben. A beadás kongresszus napjáig való teljesítésére 320 vállalás történt — 240 gazda teljesítette ígéretét. Kívülük 5—600-ra tehető azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik már félévi és egészévi kötelezettségüket rendezték. A népnevelők tucatjával viszik be naponta a tanácsházára a vállalási lapokat. Faragóné MNDSZ-tag egyetlen nap alatt kilenc vállalást szervezett, közei 20 kg. baromfira és tojásra. A népnevelők figyelemmel kísérik ezeket a vállalásokat és a határidőket. S mikor a határidő már közeleg, felkeresik a gazdát: figyelmeztetik ígéretére. — Nem azt mondjuk a dolgozó parasztnak: »Ennyit kell beadnia“, hanem »Mennyit tud?« — mondja egyikük. S ilyen hangra a dolgozó szívesen elmondja: most így, vagy amúgy áll a tehetséggel. A begyűjtött és a népnevelők komoly segítséget adnak a gazdáknak a sertés- és marhatársulási szerződések elkészítésénél, maguk szervezik széles körben ezeket a társulásokat, A jó meggyőző munka azonban csak egyik mutatója a jó begyűjtési eredménynek. Nem minden gazda érti meg szép szóból Hajóson sem, hogy kötelességei vannak saját államával szemben. Az ilyenekkel szemben szigorúan alkalmazzák a törvényes rendszabályokat. Ezt ismét csak megkönnyíti az, hogy a népnevelők ismerik a gazdákat; tudják, hol nem segít már a felvilágosító szó? Eddig 81 termelőnek emelték fel előírásszerűén 10 százalékkal kötelezettségét, de Majoros Béla elmondja: a legtöbb esetben nem került sor a végrehajtásra, mert az illető megszívlelte a figyelmeztetést. Persze, van olyan eset is, mint Hara Lajosé. Hónapok óta halasztgatta tavalyi sertéshátralékának beadását s bár óljában készen állt egy 130 kg-os hízó, semmi kérésre-figyel- meztetésre nem szállította el, Kényszerítették a beadásra, emellett a felmerült hivatalos költségeket is meg kellett ti-, zetnie. Hajóson sincs azonban minden rendben. Igen komoly hibák vannak a begyűjtési adminisztrációban. Most folyik a tervtárgyalás a gazdákkal, ha ugyan »folyásnak“ lehet nevezni a döcögő munkát, ami már bosszantja a hajósi dolgozó parasztokat. Elképesztő rendetlenség van a gaz- dalajstromok, a telek könyvezés, nyilvántartások körül. Fél—háromnegyedóráig is keresgélni kell egy-egy iratot, ami csak a dolgozo parasztok most különösen drága idejét rabolja. Mindehhez járul az is, hogy az apparátus legtöbb dolgozója járatlan még az adminisztrációban, sokat bizonytalankodik. Az tény: a begyűjtési minisztériumnak az új begyűjtési adminisztráció kidolgozásakor gondolnia kellett volna arra, hogy ezt nem évtizedes gyakorlattal rendelkező »tisztviselők“, hanem az egyszerű dolgozók soraiból kikerült tanácsalkalmazottak fogják majd végrehajtani. Több segítséget várnak tehát a hajósi nyilvántartók a járási és megyei hivataltól. Ha e segítség mellett azonban maguk is megpróbálnak nagyobb rendet teremteni a szekrényekben tornyosuló rendetlen kimutatáshalmazban — bizonyára ez a folt sem csúfítja el tovább a hajósi begyűjtési hivatal munkáját. A SELYPI CUKORGYÁR cukorrépatermelői a növényápolási munkák küszöbén tartották meg ezévi tapasztalatcsere értekezletüket. Az értekezleten megyénkből is több termelő vett részt. A részvevők elhatározták, hogy csatlakoznak a 200 mázsás cukorrépatermelési mozgalomhoz és széleskörű munkát fejtenek ki a mozgalom kiterjesztése érdekében. TÓTH IMRE apostagi és Go- golák Sándor szalkszentmártoni kiváló termelők elmondták: hogyan értek el tavaly magas termést és mit tettek az idei jó eredmény érdekében. VÁLLALTAK, hogy amint cukorrépájuk a négy leveles fejlettséget eléri, a legrövidebb idő alatt elvégzik az egyelést. A legegészségesebb és legfejlettebb répákat hagyják mog. HOLDANKÉNT legalább kg. pétisót szórnak ki fejtr gyaként egyelés után a répás rok mellé. Az egyelés után nyolc nap« belül elvégzik a répa méiyk palását és azután is mindan nyiszor kapálnak, ahányszor a a talaj állapota megkívánja, A 200 MÁZSÁS cukorrépate melési mozgalomhoz megyén! bői is számos termelő csatlak zott. Ebből a cukorrépatermel nek közvetlen haszna szárm zik, hiszen a magasabb terme eredmény után nagyobb jöv delmet kap. De a népgazdasí részére is komoly előnyt jelen mert így több cukorrépái} több cukrot tudunk előállttal amivel dolgozóink életezünvon: lát emelhetjük, MESÉLNEK A SZÁZADOK Város- és mezőgazdaságtőrténefi állandó kiállítás nyílik a kiskunhalasi múzeumban Kiskunhalas utcáin a mai élet pezseg. De aki pár hét múlva belép a városi múzeumba, —■■ századokkal jut vissza a múltba. A múzeum ugyanis most készül egy város- és mezőgazdaságtörténeti állandó kiállítás megnyitására. Hosszú és fáradságos kutatómunkába került kibányászni e régi város múltjának egy-egy töredékét s a mozaikokból megeleveníteni a rég letűnt kort. A föld, melyen apálc vére folyt Az első kiállítási terem anyaga a honfoglalás utáni időket eleveníti meg. Lakatlan pusztaság a két folyam köze. Ide telepíti IV. Béla király a kunokat. Negyvenezer kun család vonul ide. Kötöny vezérlete alatt. Nevét azóta is őrzi az azóta már önálló községgé fejlődött Harkakötöny puszta. A kunok hét nemzetséget alkotnak, letelepedési formájuk a kunszállás. A szállások székek köré tömörülnek. 1451-ben a hét kun-szék egyike Halas, 25 szállással. Már 1408- ban városként szerepel az oklevelekben, amelyeket Albert király 1430-ben Hunyadi Jánosnak ad zálogba. A kunok fő fegyveres támaszai voltak a királyoknak. Korabeli forrás szerint Kinizsi Pál a fellázadt fekete sereget is a kunok segítségével verte le »Halas falu mellett«. Nemezsátraikkal barangolnak a pásztorkodó kunok az Alföldön. Terelik a hatalmas gulyákat. Nagytestű, fehér, elállószarvú marhákat tartanak, mellettük juhot és sok-sok lovat. De később megismerkednek a földműveléssel is. Kölest, búzát, árpát termesztenek, sarlóval aratják. Hatalmas erdők uralják a vidéket, tele vaddal. Nyíllal vadásszák az őzet, vaddisznót, túzokot, rókák, nyulak kifogyhatatlan seregét. Nemes tolláért ölik a kócsagot. A mocsarakban nyüzsög a hal. Aprajával disznót is hizlalnak. Alig telik el egy évszázad és a történelem országútján új hódító hatalom érkezik: a török. 1596-ban elpusztul a város. Lakói elmenekülnek és csak 1626 körül szivárognak vissza az Ormányságból. A másfélszázados török uralom alatt Halas a szultán birtokai közé tartozik, khász- város. Ez szerencsének számit, mert így mentesül a szpáhik és a rác martalócok zsarolásaitól. 1696-ban szabadul fel s az újonnan szervezett kiskun-kerület székhelye lesz Kunhalas néven. Pro patria et libertate ! •— a hazáért és szabadságért! 11. Rákóczi Ferenc korszaka, a hős kurucvilág. A kunok is ott harcolnak a nagy szabadságvezér zászlaja alatt. 1708-ban Halas város 51 főből álló kurucszázadot állít fel 6179 dénár költséggel. Az ónodi országgyűlésen Váczi Halász István nótárius képviseli Halast. 11. Rákóczi Ferenc bátor vitézségük elismeréséül megerősíti a kunok kiváltságait és menleveleket ad nekik. Halasnak 1753-ig pallósjoga is van. 1752- ben történik a híres boszorkány- per Bozsérné Csapó Katalin ellen, aki mindenfajta kínzásra is megátalkodottan tagadja »vétkességét«.. ; Nem mese, nem fantázia szüleménye! Hiszen itt vannak a hírhedt vallatóeszközök, idézve a középkor fojtogató, esztelen eszméktől felbolygatott világát... Lipót császár 1702-ben elzálogosítja a Jászkunságot 500.000 Rénus forintért a német lovagrendnek. 1745-ben váltják ki magukat a kunok. Ekkor kapja visz- sza szabadságát Halas is. »Mikor esik, fújja, hordja, Akkor áll a juhász talpra, De a paraszt a szobába Alszik a paplanos ágyba : :.« (Juhásznóta.) Hogyan él a halasi embef ezekben az időkben? Fő foglalkozás a jószágtartás. Eleinte a ridegtartás dívik. Egész éven át kint tanyázik az állat a pusztaságon. A szabadságharc után egyre szaporodnak a tanyák, — ekkor már a félszilaj tartásmód is elterjed. Azaz istállóban telel a jószág. A »baromra vert« állatokat rováson tartják számon. A halasiak még 1802-ben is ismerik a rovásírást. A kiállításon szerepel az a 16 rováspálca, amelyen a juhászok megfenyegetik a városi tanácsot a juhászokra sértő rendszabályok miatt. Évente négy jószágvásár zajlik Halason. A pirtói csárdánál 1789- töl kezdve cseh és szerb kereskedők részére évenként három 8—S napos vásárt rendeznek. A lótenyésztés az 1769—1775 közötti években virágzik leginkább. Nyolc szilaj ménesben háromezer ló járja ekkor a halasi határt. A halasiak ma is 18 jelzőt tudnak a ló természetére (csökönyös, kaján, rámváró, pákosztos, stb.) és a ló színére négyszáz elnevezésük van (acélderes, almás, pirók, dinka, stb.) Ez az életmód a pásztorok egészen különleges emberfajtáját alakítja ki. Kemény, edzett emberek világa a puszta. Harcol- niok kell dögvésszel, farkassal, zord időjárással. Érteniök kell az állatgyógyításhoz. Megvédeni a jószágot a portyázó betyároktól i i I Forog az évtizedek kereke i mét előre. Betör a homok i egyre nagyobb darabokat fa rap le aszálythozó szájával termőföldből, a dús legelőkből, halasi ember, a szilaj kunc ivadéka gyökeret ereszt a fa mohban is. Születőben van a h rés halasi szőlő- és gyümöle kultúra. 1862-ben a város minti kertet létesít. Innen kerül ki i tesz országos hírnévre szert »halasi csodacseresznye«, »E| ressy duránczija« néven elkeres telt őszibarackfajta, és késői a világhíres Kiffer-körte. / 1920-as években 2—300 vágót termel belőle évente a halasi hí tár. S a múltra egy dátum: 19‘. tesz örök pecsétet. Ez a dátum húzza át egyetle vonással azt a statisztikát, nmei szerint 1934-ben a város min egy hatezer gazdacsaládjáb i négyezer család 5 holdon alu törpebirtokos, vagy nincstele-i Kilenc év alatt többet fejlődőt változott Halas, mint a mu hosszú századai alatt. Ez már a jelen. Jó eljutni iái elmúlt századok útjáról fáradta megérkezve. S újra kilépni kapun a jelen, a ma Haiasána világába. S érezni, hogy a szí zadok nemcsak mesélnek, — ű tanítanak is. Megtanítanak be csülni a múlt örökségét, hog jobban tudjuk értékelni a jelet és céltudatosabban építeni a jc vöt.
