Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-11 / 110. szám

„Homokmégy nehezebb község, mint a többi!?“

Más kárán ianul az okos

MISKE dolgozó parasztjai közül egyre többen megértik, hogy egyéni jólétük csak úgy emelkedhet, ha a terméseredmények fokozása mellett — példásan teljesítik állampolgári kötelezettségüket; Csak ezen az úton kaphat a község parasztsága még több árut, iparcikket, községi beruházást.

Számos dolgozó paraszt: Kassai József, Ligota Jánosné, Mezei Ferenc és többen mások élenjárnak a beadásban és az adófizetésben. A kongresszus tiszteletére mintegy 150 miskei dolgozó paraszt tett felajánlást, nagy részük kötelezettségét máris teljesítette. Ezeket a dolgozó parasztokat méltán érdemli megbecsülés, mert élenjáró harcosai nagy nemzeti programmunk megvalósításának: a népjólét emelésének.

A dicsőség és elismerés mellett, anyagilag is jól járnak az állampolgári kötelezettségek teljesítésében élenjáró dolgozó parasztok. Ifj. Novák Mihály helyesen hasznosította államunk segítségnyújtását. Mivel a II. negyedben teljesítette sertésbeadási kötelezettségét, 260 kg kukoricakedvezményben részesült. Magyar József dolgozó paraszt, tanácstag 900 forint adókedvezményben részesült, 500 forint kedvezményt kapott fias kancája után, 400 forintot pedig azért, mert egyéves üszőjét 3 hónapos kora óta továbbtartja. Magyar József államunk nagyarányú segítségét azzal viszonozta, hogy hátralévő évi adóját befizette.

A PÉLDAMUTATÓ dolgozó parasztok közül mind többen kérik, hogy azokkal szemben, akik nem teljesítették kötelezettségeiket, érvényesítsék a törvényt. A törvény szigorával találták magukat szembe a miskei kulákok közül: Gosztonyi Gáspár és Kovács János. Mivel nem teljesítették határidőre beadási kötelezettségüket, 10 százalékkal felemelték azt és helyszínen számoltatták el őket az esedékes tojás, baromfi és sertéssel;

Miskén a dolgozó parasztok közül is néhanyan nem az államra hallgattak, hanem az osztályellenségre. Az állam baráti keze és segítségnyújtása ellenére sem teljesítették esedékes beadásukat. Ezért rosszul jártak, náluk is érvényesíteni kellett a törvényt;

HOGYAN járt volna jobban Miskolczi József középparaszt?

Az idei évben 6 kh. paprikára szerződött, így az új begyűjtési törvény alapján 6 kh. után 100 kg húsbeadási kedvezményben részesül. Az évi 277 kg hús helyett tehát csak 177 kg húsbeadása; Miskolczi Józsefnek jól felszerelt gazdasága, gazdag állatállománya van, jól él, fiát középiskolába járatja, lehetőségei ellenére beadási kötelezettségeit nem teljesítette. Csak vonogatta a vállát, amikor figyelmeztették kötelezettségei teljesítésére és azt hajtogatta: »semmi bajom sem lesz, ha nem adok be.« Nem hallgatott a jó szóra, most 10 százalékkal felemelték beadását és saját szégyenére helyszínen elszámoltatták. Anyagilag is rosszul járt. mert pl. tojásból 2 és fél kg-mal többet kellett beadnia.

Hasonlóan Markó Istvánná 16 holdas dolgozó paraszt, aki 3 kh szerződött növényei után 54 kg húsbeadási kedvezményben részesült, mivel első negyedévi kötelezettségét csak részben teljesítette, sertésbeadását pedig nem, ezért beadását 10 százalékkal felemelték és lefoglalták sertését. Markó Istvánnénak 2.20 kg baromfival, 2 és fél kg tojással kell többet beadnia. Ez annyit jelent, hogy ha nem teljesítik továbbra is időben beadási kötelezettségüket, a 10 százalékos felemelés miatt elvesztik azokat a kedvezményeket, amelyeket államunk a szerződött növények után biztosít.

»MAS KARAN TANUL AZ OKOS« tartja a közmondás; Csak az jár jól, aki ellenség helyett barátra hallgat.

Molnár Frigyes;

Az angol sajtó Indokínáról

Hrágasél én Honink mégy

szomszédos községek a kalocsai járásban. Mindkét község hasonló adottságokkal rendelkezik. Drágszél mégis a megye első községei közé tartozik, Homokmégy pedig szégyenszemre az utolsók között kullog. A megyei pártbizottság brigádja ezért megvizsgálta, hogy mi az oka a község súlyos elmaradásának és segítséget igyekszik nyújtani a község vezetőinek az állampolgári fegyelem megszilárdításában.

A vezetőkkel való beszélgetés során Nagy Imre tanácselnökhelyettes, ha akaratlanul is, avagy szándékosan, de kimondta, hogy mi fáj nekik: szeretnének még mindig a régi módszerekkel vezetni, mert a népnevelő munkával »nem mennek semmire«, Náluk lehetetlen a tervek teljesítése adminisztratív módszerek alkalmazása nélkül. Ugyanakkor kiderült, hogy a törvényes szankciókat nem alkalmazzák a hanyagokkal szemben.

— Nem akarjuk zaklatni a község lakóit. Nékünk az a célunk, hogy önkéntes adófizetőket neveljünk. — így vélekedik Csekei Károly pénzügyi dolgozó. Persze sokkal kényelmesebb a tanácsházán az Íróasztal mellett hivatalnokoskodni, s közel járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk: ezért nem szeret kijárni rendszeresen Csekei elvtárs a hátralékos adófizetőkhöz. Az a tény pedig, hogy a község márciusban esedékes adójának csupán 21 százalékát teljesítette, úgylátszik más kérdés . ; ;

Ulás a véleménye a község becsületes adófizetőinek.

Romsics Ignác dolgozó paraszt, aki egészévi adóját befizette, joggal elvárja, hogy a tanács haladéktalanul alkalmazza a törvény szigorát a hanyagokkal szemben. Csáti Imre, Rideg Gergely, Bán János, Varga Bálint és a többi becsületes adófizetőt is bántja, hogy a kulákok és a kötelezettségeik teljesítését halogatók miatt, Homokmégy hátul kullog a versenyben.

Csekei elvtárs ebben az évben mindössze 10—15 hátralékosnál foganatosított zálogolást (főként márciusban), amelynek az volt az eredménye, hogy utána két hétig komoly mértékben fellendült az adófizetés. Azóta persze a kulákok és notórius nemtel- jesítök hallatlanul elszemtele- nedtek. Merjük állítani, ha áprilisban is alkalmazzák a törvény szigorát a hanyagokkal szemben, ez nem történt volna meg.

Jellemző azonban, hogy

Csekei elvtársnak mennyire szívügye az adófizetés, mikor a munkája megjavítását tárgyaló állandó bizottság ülésén sem vesz részt. A brigád szerint nem szükséges bővebb magyarázat annak megértéséhez, hogy az ilyen munkamódszeren változtatni kell.

Hasonló mondható el a község begyűjtési csoportjának munkájáról is. Mindenki a tervfelbontással van elfoglalva, ezért nem jut idő a begyűjtésre, ezért 13. Homokmégy a járásban. Bár Mezei Erzsébet tanácselnök már az első nap úgy nyilatkozott, hogy ők megtesznek mindent a helyzet javítása érdekében — a tények azonban mást mutatnak. Mezei elvtársnő felsorolta, hogy ők tömegével tartják a kisgyűléseket, a helyzet azonban mégsem javul, mert »Homokmégy az nehezebb község, mint a többi.s

Azonban hogyan segítsenek ezen, amikor mind a tanácstagok, mind pedig a pártszervezet tagjainak nagy része maga is hátralékos.

Más baj is van a tanácsházán. Mezei elvtársnőnek a tanács dolgozói előtt nincs tekintélye. Ez igen nagy hiba, de az még súlyosabb, hogy Mezei elvtársnő — ezt úgy akarja pótolni, hogy meglehetősen nyersen, sokszor nem éppen emberi módon tárgyal a tanácsházát felkereső dolgozókkal.

Rossz a viszony a tanács

és a begyűjtési csoport között. Megtörtént és ezt Mezei elv- társnő is elismerte, hogy amikor a vb-ülés a begyűjtés megjavításának tennivalóit tárgyalta, így nyilatkozott a begyűjtési csoport vezetőjének:

— Készítsen írásbeli beszámolót a begyűjtés állásáról, azt adja át nekem, magának nem kell ittmaradnia. — Ez csak egy eset, de ebből is látszik, hogy a begyűjtési csoportot úgy kezelik, mintha az egy külön reszort lenne s a begyűjtés csak az ő feladatukat képezné. Ilyen nézetek mellett nem csoda, hogy Homokmégyen nem megy a begyűjtés.

Megjegyzendő, hogy a brigád segíteni akarását sem értelmezi sokra. Mezei elvtársnő, mert bár vele két nap alatt sem tárgyaltunk többet két óránál, mégis megkérdezte tőlünk:

— Meddig óhajtanak az elvtársak még feltartani munkámban? — Gondoljuk, helyesebb lett vola, ha azt kérdezi meg, hogy milyen módszereket javasol a brigád a begyűjtési és adófizetési munka megjavítására. Ugyanis a tapasztalat azt mutatja/ hogy a homokmégyi népnevelők munkájának az eddigi eredménytelensége abból adódik, hogy vajmi kevés meggyőző mondanivalójuk volt a község lakói, de súllyal az elmaradók részére. Pedig hát ugyancsak van mit mondani a községben.

Homokmégy a 13. helyen

áll a járás begyűjtési versenyében. A község dolgozói ezzel szemben kaptak egy bikaistállót, mely az államnak 65.000 forintba került. Az eddig befizetett adóból (59.000 forint) még ez sem épült volna fel. Az óvoda és a napközi otthonok fenntartásához

évi 98.000 forintot ad államunk. Homokmégyen eddig 65 dolgozó parasztasszony kapott 26.000 forint értékű babakelengyét, 74 ezer forintért artézikút épül, stb.

A gépál|pmás a tavasszal 350 holdat szántott a gazdáknak. Ez a helyi szántási árakat véve alapul, 45.000 forint megtakarítást jelent a falu dolgozóinak. Államunk más módon is segíti a homokmégyi dolgozó parasztokat. A faluban és a környező szállásokon 150.000, tehát közel háromszor annyi kölcsönt vettek fel az államtól a gazdák, mint amennyi adót eddig befizettek.

A falu dolgozói követelik, hogy legyen kultúrházuk, ami közel 140.000 forintba kerül. A szállások dolgozói villanyt kérnek, de ennek összege a falu másfélévi adóterhével egyenlő. Helyesek és jogosak ezek a követelések, de csak akkor, ha a község dolgozóinak beadási és adófizetési eredményei állnak mögötte.

Lehetne beszélni arról is, hogy a helyi földművesszövetkezeti bolt havi áruforgalma eléri, sőt esetenként meghaladja a

100.000 forintot. Nem is beszélve arról a sor névről, akik lovat, vagy tehenet vettek, házat, vagy földet vásároltak. Nem lesz hiábavaló, ha ezeken az érveken a község vezetői elgondolkoznak s hasznosítják. Az ilyen népnevelő munkának nem maradhat el az eredménye.

Ilyen érvek hatására Homokmégyen is megértik majd a becsületes dolgozó parasztok, hogy a kormányprogramm — saját jólétük megvalósításához a beadási és adófizetési kötelezettségük időben történő teljesítése is szükséges. Persze emellett a ku- lákokkal s a megrögzött nemteljesítőkkel szemben nem maradhat el a kötelezettségek 10 százalékos felemelése, s ha ez sem használ, akkor a helyszíni elszámoltatás.

Csakis így, csakis az állandó meggyőző munkával, s ha szükséges, a törvény szigorának alkalmazásával érhetik el Homokmégyen, hogy mégis csak teljesíti majd mindenki beadását, s rendszeresen fizeti adóját. A község vezetői akkor majd meglátják, hogy nem »különlegesen« nehéz a helyzet Homokmégyen. Csak körmösebben kell mogfogni a dolgok nehezebbik végét, s akkor elkerülhetnek az utolsók közül,

(MTI) Az angol sajtó érdeklődésének homlokterében a genfi tanácskozások, az indokínai rendezés lehetőségei, valamint az e kérdésben Anglia és Amerika között mutatkozó ellentét áll.

A konzervatív »Daily Mail« felveti a nyugati hatalmak »közös akciójának« lehetőségét, de egyúttal rámutat arra, hogy ez visszahatást válthatna ki, »és a világ ismét egy általános fegyveres összeütközés szélére kerülhet«. A lap hangsúlyozza, hogy a három nyugati nagyhatalom elsőrendű kötelessége »éppen a mostani időpontban«, hogy »egybehangolják politikájukat a közvetlen és a jövőbeni szükségleteknek megfelelően.

Az ugyancsak • konzervatív »Yorkshire Post« megállapítja,

hogy: »egy fegyverszünet létrejötte mindenképpen kívánatos«, A lap végül hangsúlyozza, hogy most érkezett el »...az a pillanat, amidőn mindkét félnek tudatában kell lennie, hogy elérkezett a tárgyalások időpontja.«

A »The Times« vezércikkében a többi között ezeket írja:

»Úgy látszik, hogy most Washingtonban egy rendkívüli jelentős tényező kezd felülkerekedni, és pedig annak a felismerése, hogy az amerikai közvélemény még mindig erősen a béka pártján áll, és csak akkor tudná magát elhatározni a fegyveres háborúra, ha a genfi konferencia eredményes kimenetelébe vetett minden észszerű reménység kudarcot vallott.« A lap ezután arról ír, hogy az amerikai tömegek állásfoglalásával számot kell vetnie mindkét amerikai pártnak

Ünnepélyesen felavatták a Tiszalöki Duzzasztóművel

A Tiszalöki Duzzasztómű építése befejeződött. Épülő hazánk eme új tervalkotását vasárnap délben ünnepélyesen felavatták. A vízműnek az a célja, hogy duzzassza a Tisza vizét és ezzel lehetővé váljék hatalmas területek öntözése. A duzzasztómű létesítésével elérjük azt is, hogy a Tisza felső folyása — amely eddig az év bizonyos szakaszaiban volt csak hajózható — a duzzasztás következtében egész Záhonyig az év bármely szakában alkalmas lesz hajóforgalom lebonyolítására. A felduzzasztott víz segítségével villamosenergiát is nyerhetünk. A vízmű eme fontos részé- aek, az erőműnek a szerelése még hátra van.

A duzzasztómű ünnepélyes átadásakor az ünnepi beszédet Hegedűs András, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese, földművelés- ügyi miniszter mondotta. Aláhúzta azt, hogy népi demokráciánk egyik legnagyobb létesítménye már közvetlenül a mezőgazdasági termelés fejlesztésének érdekét szolgálja. A duzzasztómű segítségével több mint 200.000 kát. holdon válik lehetővé, hogy többet és biztonságosabban termeljünk. Most a dolgozó parasztokon, a mezőgazdasági szerveken a sor, hogy jól használják ki a vizet, takarékoskodjanak vele és biztosítsák a lehető legnagyobb termés elérését. A Tiszalöki Duzzasztómű a munkás-paraszt szövetség létesítménye. Ez a létesítmény újra bizonyítja azt, hogy a munkás- osztály állama olyan hatalmas gazdasági, termelési segítséget tud nyújtani a dolgozó parasztságnak, amilyenre egyetlen más rendszer sem képe».

cSzIdtak&ri imuitemetore luikkantak DCelebián

A megye déli végein, itt a bácskai televé- nyen évek óta folyik a múlt keresése. A szántó-vető ember gyakran apró kis vaskarikákat, rudakat, nyílhegyeket hány ki a földből, elmúlt évszázadok tanújait. Évek során Katy- már, Madaras, Tompa határában, később Bát- monostoron és most legújabban Kelebián, a régészeti munka újabb emlékekre bukkan. —• Katymáron közép- és szarmatakori, Madarason, Bátmonostoron avarkori, most pedig Kelebián szkitakori urnatemetőre bukkantak.

A régészeti munka, a megindult ásatások nagyban megnövelték a bajai Türr István múzeum régészeti anyagát. A múlt urai mitsem törődtek ezekkel az emlékekkel.

melyek pedig jelentősen gyarapítják történelemtudományunkat.

Kelebián az első ásatások nyomán két maréknyi égett csont, egy elégetett halott máglyamaradványai, egy kisebb bögre, meg egy birka bordából készült csonttű került napvilágra. Ennyi emlék maradt a Duna—Tisza közén vágtató szkíta harcosból. Időszámításunk előtt mintegy hatszáz évvel a keleti pusztaság felől érkeztek a szkiták erre a területre, hogy új hazát leljenek maguknak. Onnét hozták magukkal a már akkor dívott halotthamvasz- tást.

A szkíták nemzetségek és törzsek szerint tagozódott társadalmi rendben éltek. Fejlett kultúrával, rendelkeztek. Hazát keresni mélyen nyugatra nyomullak és hatalmukba kerítették a Kárpátmedencét is. Három évszázadon át gyakorolták itt a hatalmat. Lovas nép voltak, ök honosították meg a férfiaiknál a nadrágot, az akkor viselt kaftánszerű hosszú köpeny helyett, mely gátolta őket a lovaglásban, az ellenséggel való harcban. Az első nadrág bőrből készült, melyet a bokájukon összekötöttek. A fennmaradt képek is így ábrázolják őket.

Sűrű telepedéseik voltak. Nyílhegyeiket bronzból készítették. De ismerték már a vasat is. Alföldi életükről a történelemtudomány még igen keveset tud, ezért jelentős lelet a kelebiai szkita urnatemető.

A szkita harcos el« hamvasztott maradványai olyan formájú és alakú kőkorsóba került temetkezésre, mint amilyen formájú és alakú kőkorsókat készítenek mostani fazekasaink, De ezeknél sokkal hatalmasabb méretűek. A Türr István múzeumban már ott az első példány belőle, hogy a többi lelettel együtt kerüljön kiállításra.

Folyik a leletmentés, Szakértő irányítja » munkát, hogy a sírmező feltárásával minél több urnafészek kerüljön felbontásra, történelemtudományun \>

gazdagítására.