Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-07 / 107. szám

Pontos adófizetéssel a kormányprogramm megvalósításáért A JÁRÁSI ÉS VÁROSI ta­nácsok pénzügyi osztályai az 1954. évi általános jövedelemadó kivetését áprilisban elvégezték. Május első telében az adótizetök zöme kézhez kapja az évi együt­tesadója összegéröl szóló adóívet. Kormányunk ez evben is több kedvezményt biztosit a dolgozó parasztságnak. A 65 évet betöl­tött adózó például egyéb telté­telek fennállása esetén általános jövedelemadójának csak 50 szá­zalékát köteles fizetni. Az ál­lattenyésztés fokozottabb előse­gítése érdekében a törzskönyve­zett kancák után két évig, egyéb kancák után egy évig nem kell jövedelemadót lizetni, amennyi­ben 1954 január 1-től ezek élet­képes csikószaporulatot hoznak. Továbbá az egyévesnél idősebb, de kétévesnél fiatalabb tenyész­tésre, vagy hizlalásra tartott növendékmarhák után 400 fo­rint adótörlést engedélyez kor­mányzatunk akkor is, ha azt az állattartó 90 naposnál iiatalabb korban vásárolta meg. AZ ADÓZÁSNÁL további vál­tozást jelent, hogy a méhészet­ből származó jövedelem adómen­tes, a katonai szolgálatmentessé- 4i adó megszűnt, a gyermekte- lenségi adó 22 évtől kezdődik és az állami tartalékterület után 1954-ben nem kell adót fizetni. Mindez arra serkentse dolgo­zó parasztságunkat, hogy még pontosabban teljesítse adófize­tési kötelezettségét. Számosán vannak, akik a pártkon­gresszus tiszteletére vállalást tet­tek adójuk pontos befizetésére. Weisz János madaras! dolgozó paraszt félévi, vagyis 3200 forint adójának befizetését vállalta és már teljesítette is. Hovány István mélykúti lakos 800 forin­tot kitevő félévi adóját ugyan­csak befizette, Balázsics Jakab bácsalmási lakos 1450 forinttal lendezte félévi adóját. Gyöngyi Pál dunatetétleni dolgozó pa­raszt április 27-én 700 forinttal befizette félévi adóját. Sümegi Imre bátmonostori dolgozó pa­raszt vállalta, hogy a pártkon­gresszusig egészévi adóját ren­dezi. A hercegszántói Felsza­badulás tsz vállalta, hogy 5000 forint befizetésével a szövetke­zet első félévi jövedelemadóját kifizeti. Államunk a következő három év alatt mintegy 12—13 milliárd forintot fordít a mezőgazdaság fejlesztésére, ami éppen dolgozó parasztságunkat érinti legköz­vetlenebbül. Ennek egyik döntő előfeltétele, hogy parasztságunk is eleget tegyen adófizetési kö­telezettségének. Az adóba befi­zetett minden forint a dolgozó nép jólétét szolgálja, mert teljes egészében visszatérül a falu gazdasági és kulturális fejleszté­sén keresztül. Az adófizetés törvény és min­denki számára kötelező. Ezt hangsúlyozni kell azért is, mert vannak, akik csak azokat a tör­vényeket tekintik sajátjuknak, amelyek a dolgozók jogairól köz­vetlenül szólnak. Ilyen magatar­tást tanúsít államunkkal szem­ben Bácsbokodon Bánóczki An­tal 9 holdas dolgozó paraszt, aki házat vásárolt, de 2908 forint adóhátralékát még nem rendezte. Bízó La jos dávodi 7 holdas dol­gozó paraszt szőlőt vásárolt, de 1903 forint adóval tartozik. Ifj. Csorba Ferenc Fülöpházán 18 holdón gazdálkodik, jelentős ál­latállománnyal rendelkező, jó­módú gazda, de tavalyi 3860 fo­rint adóhátralékát, valamint ez- évi esedékes adóját még nem fizette ki. EZEK AZ ADÓZOK és még jónéhányan ilyenek a jogok mellett megfeledkeznek az ál­lam iránti kötelezettségről. Ezek az adózók az államtól csak kapni akarnak. Az ilyen magatartás felháborítja a becsületes adózó­kat is, hiszen az egész dolgozó néppel együtt ők is megrövidül* nek miatta. AZ ADÓFIZETÉS megjavítá­sa érdekében a községi tanács­szervek, pénzügyi dolgozók bát­ran támaszkodjanak a becsüle­tes, adójukat rendszeresen fize­tő dolgozó parasztokra, akik el­ítélik a hanyagokat. A tanácsta­gok és egyéb funkcionáriusok személyes példamutatással vi­gyék előre területükön az adó­bevételek biztosításával a párt­ós kormányhatározatok végrehaj­tását. fyukos Béla. Kéleshalom, Rém, Kelebia as első — Tompa és Zsanaereszfő az utolsó járásunk begyűjtési versenyében Mi, a járási begyűjtési hivatal dolgozói rend­szeresen látogatjuk a községeket és a begyűjtési megbizottakkal, valamint a termelőkkel szoros kapcsolatban igyekszünk a beadási kötelezettség önkéntes teljesítésére nevelni a dolgozókat. Mindemelett a késlekedőkkel szemben alkal­mazzuk a törvény szigorát. Különösen az oszlályellenségre, a kupecekre, üzérkedőkre csapunk le, akik spekulációval, felvásárlás­sal akarják gátolni a begyűjtést. Jánoshalmán, Zsanaeresztőn, Balotaszálláson és Kisszálláson alkalmaztuk a törvényes .szankciókat azoknál a termelőknél, akiknek bár meg volt a lehetősé­gük, mégis elfekctézték terményeiket a beadas Höl. Jánoshalmán Kárász Antal, Bulszki András, Komáromi János, Faddi József, Horváth Imre és Kasziba Péter nem teljesítették sertésbeadási kö­telezettségüket. Ugyanakkor sertéseiket, de a ku­koricájukat is eladták. Ezeknél a pénzügyi szer­vek közadók módjára fogják behajtani az állami szabadárat. Ugyancsak Jánoshalmán Radvánszki Antal beadási kötelezettségét nem teljesítette, de egy növendékmarhát feketén vágott le, amiért a rendőrhatóság felelősségre vonta és rövidesen megkapta méltó büntetését. A kongresszusi versenyben a legutóbbi értéke­lés szerint Kéleshalom, Rém és Kelebia jár az élen. Ezekben a községekben jól működik a be­gyűjtési állandó bizottság, állandó kapcsolatot tart a dolgozó parasztokkal. Leginkább elmaradt a begyűjtésben Tompa és Zsanaeresztö. Ezekben a községekben is ugyan­olyan szorgalmas dolgozó parasztok laknak, mint Kéleshalmán, vagy Kelebián, sőt termelési adott­ságuk, a talaj minősége is legalább olyan jó. Mégis hátul kullognak. Ennek fö oka, hogy a ta­nács és a begyűjtési állandó bizottság nem fog­lalkozik kellően az egyéni termelőkkel. Gyenge a felvilágosító munka, a dolgozó parasztok nem ismerik eléggé a kedvezményeket. (Például a korai sertésbeaúással járó kedvezményt, a szo­ciális engedményeket.) Kern magyarázzák meg, hogy a beadott termények és állati termékek ho­gyan térülnek vissza különböző ipari cikkekben és kulturális juttatásokon keresztül a faluba. A járás termelőszövetkezetei közül a jánoshalmi Uj Alkotmány teljesítette példásan versenyválla­lását. Első félévi baromfibeadási terve 60 kg, ehelyett 188 kg-ot adott be. Tojásból 232 kg he­lyett — ami a félévi beadás — 275 kg-ot telje­sített. A szövetkezet tagjai kivétel nélkül vál­lalták, hogy a kongresszus tiszteletére háztáji területük után is teljesítik az első félévi baromfi- és tojásbeadást. Nagyobb részük már eleget is lett ennek. Járásunkban 27 termelőszövetkezet telt válla­lást, — 26 teljesítette, 1025 egyéni termelő közül 944 váltotta valóra adott szavát. UR1CSKA ISTVÁN, kiskunhalasi járás begyűjtési hivatala. Gyorsan és bürokráciamentesen intézzük a dolgozók panaszait PÄR hónappal ezelőtt tanácsainknál sűrűn találkozhat­tunk olyan dolgozókkal, akiket ide-oda küldözgettek panaszaik kivizsgálásáért. A tanácsok egyik-másik vezetője tehernek érezte a panaszok kivizsgálását. A minisztertanács határozata vé­get vetett ennek az állapotnak. Tanácsainknál panaszirodát szer­veztek és azokat a nép szolgála­tába állították. Ezek az irodák összegyűjtik a dolgozók pana­szait, irányítják azok kivizsgálá­sát, ellenőrzik, az elintézést. A panaszirodák működésével kap­csolatban legelső követelménv, hogy minél gyorsabban és bürok- ráciamentesebben intézkedjenek. AKI VÉGIGOLVASTA a me­gyei panasziroda beszámolóját az egyik legutóbbi végrenajtóbizon- sági ülésén, annak nem nehéz megállapítania, hogy tanácsaink a panaszok elintézését hosszabb- rövidebb ideig tologatták. Erre enged következietni, hogy taná­csainknál április elején kkizei 12 ezer elintezellen panaszlevéi porosodott különböző előadók fi­ókjaiban. Nem egy helyen még mindig lebecsülik a panaszleve­lek jelentőségét. A megyei ta­nács mezőgazdasági osztályán előfordult, hogy nem vezettek nyilvántartást a beérkezett pa­naszlevelekről, hanem azokat egy-egy előadó magához vette. Az elintézésről gyakran még az osztályvezető sem tudott. Ilyen esetek fordultak elő Kiskőrösön és Kiskunfélegyházán is. A PÉNZÜGYI OSZTÁLYON sem ismerték fel a panaszleve­lek jelentőségét. Ahhoz, hogy megyénkben olyan rosszul haj­tottuk végre a pénzügyi terve­ket, az is hozzájárult, hogy pénzügyi vezetőink nem vették észre a panaszlevelekben meg­írt jelzéseket. Az előzetes adó­kivetésnél igen sok helyen hi­bákat követtek el a pénzügyi dolgozók. Ezekkel szemben a dolgozók panasszal fordultak a felsőbb pénzügyi szervekhez és sérelmük orvoslását kérték.. Ha időben felismerték volna a pa­naszlevelek jelentőségét, akkor rájöttek volna arra. hogy igen sokan azért nem fizetnek adót, mert panaszaikra választ vár­nak. Arra az álláspontra helyez­kedtek, hogy amíg ügyükben nem döntenek, amíg választ nem kapnak, addig nem fizet­nek adót. Ez a »várakozási állás­pont« végeredményben hozzá­járult ahhoz, hogy igen elmarad­tunk az adófizetéssel. AZ ELMÚLT IDŐBEN a me­gyei tanácshoz mintegy 2000 pa­naszlevél érkezett. Ezek a leve­lek azt bizonyítják, hogy a kor­mányprogramul elhangzása óta mennyire nőtt meg népünk bi­zalma a tanácsok iránt. Sok le­vélben hasznos javaslattal for­dultak a tanácshoz. Nemcsak a maguk, hanem környéküknek, községüknek, városuknak egy- egy fontos problémáját tártak fel, jelezve annak megoldását is. Úszód, Dunaszentbenedek, Bács- szöllős, Kunszentmiklós lakó) villanyhálózatuk bővítését kér­ték. A megyei tanácsnál mérle­gelték ezeket a kérelmeket és még ebben az évben helyt ad­nak. Értékes javaslatok érkeztek Jánoshalmáról és Bajáról is. Mindkét helyen probléma az 1946-ban kiosztott házhelyek hasznosítása. Erre vonatkozóan több dolgozó hasznos javaslattal fordult a megyei tanácshoz. Já­noshalmán ennek következtében, hamarosan rendezik ezt a kér­dést. Mészáros Ferencné nyar- .őrinci lakos tereprendezési kér­désekre hívta fel a megyei ta­nács figyelmét. A tanács a ja­vaslat alapján máris végrehaj­tott tereprendezést. FONTOS; hogy dolgozóink mi­nél bátrabban, minél gyakrab­ban forduljanak panaszaikkal a tanácsok panaszügyintézőihev.. Panaszirodáink pedig gyorsan, bürokráciamentesen intézzék el a dolgozókat ért sérelmeket. A panaszirodák dolgozói ért sós meg, hogy a dolgozók ügyeivel való foglalkozás nem teher, az a tanács és a tömegek közötti kapcsolat erősítését, a tanácsok munkájának megjavítását ered­ményezi. Hosszú vita eredménye a liartai Lenin tsz-ben a négyzetesen vetett kukorica. Tavaly a 140 holdat egysorosán vetettek. Megmunkálni nem tud­ták, s így egy munkaegységre elég kevés jutott. À tagság egy része most is idegenkedett a négyzetes vetéstől. Például id. Köller János másfélórát vitatko­zott, mire maga is elismerte a négyzetes vetés előnyeit. A vita nem volt hiábavaló. Kéri elvtárs brigádyezető és Deák elvtárs körzeti agronómn* jól megmagyarázták a tagoknak) milyen terméstöbbletre számít­hatnak a négyzetes vetés utáni Április 29-én a növényterme­lési brigád 32 tagja kapával lá­tott a tábla bevetéséhez. A fe­kete talajt az elmúlt napok eső­zése ragadóssá tette, de a brigád pár napon belül befejezi a ve­tést. * Megjegyzés Szorosabb kupcsoiaiot a gépállomás és a termelőszövetkezet között A közelmúltban, de napjainkban is sok szó esik a gépállomások jó és rossz munkájáról. Termelőszövetkeze­tünkben, a hercegszán­tói Uj Életben a gépi munkát megalakulá­sunk Óta, a csátaljai gépállomás végzi. Az elmúlt évben a gépál­lomás végezte a cscp- lést is, nem valami ki­fogástalanul. A cséplő­gép alig dolgozott 4— 5 óránál többet napon­ta, a többi idő javí­tásra kellett. De javí­tás után sem volt kifo­gástalan. Joggal vethetik fel egyesek a kérdést, le­het, hogy maga a gép­állomás is: ezek idejét­múlt hibák már, az ilyenekkel nem érde­mes foglalkozni. Igaz is, nem is. A hiba felve­tése mindig célszerű, hiszen abból tanulha­tunk és a következő év­re jobban felkészülhe­tünk: No az a lényeg. Szö­vetkezetünk azt sze­retné, ha az idén jól kijavított cséplőgéphez jutna. Az őszi munkát a gépállomás dicsére­tesen végezte, a tava­szi szántásban sincs hi­ba. Tagságunk meg is van elégedve. Nagy Jó­zsef és váltótársa, Kapitány János minő­ségi munkát végeztek. De az örömbe üröm is vegyül. Az a gép, amelyik a tagok ház­táji földjeit szántja, nem végez minőségi munkát. Amikor figyel­tük munkáját, 15—18 centiméteres szántást végzett, mikor ott hagytuk őket, felemel­ték az ekét és 5—6 cen­timéter mélységre szán­tottak. Elnökünk az el­lenőrzés során lel is hívta erre figyelmüket. Szántásuk után, mikor fogasolni indultunk, hat olyan holdra bukkantunk, melyet újra kellett volna szán- taniok. Be is jelentet­tük. ezt a munkát nem vesszük át. A gépállo­más nem jött, a tagok maguk álltak a szán­táshoz, mert az idő sür­getett és egyikünknek sem közöm bős, hogy több, vagy kevesebb termése lesz-e. A napokban aztán a gépállomás vezető- agronómusa, Gombor elvtárs felhívott ben­nünket telefonon. Azt kérdezte tölünk, miért nem akarjuk átvenni a munkát. Talán in­gyen munkához aka­runk jutni? Elnökünk ragaszkodott álláspont­jához. A vita telefonon közel negyedóráig tar­tott. Gombor elvtárs ne higyje, hogy ez csak elnökünk állás-, pontja, vagyunk vagy tizen, akik hasonló ál­láspontot foglalunk el. Ez az eset is azt bi­zonyítja, a gépállomás nagyobb gondot for­dítson tz ellenőrzésre. Nem ártana szorosabb­ra vonni a gépállomás és a termelőszövetke*. zet közötti kapcsolatot. Akkor nem fordulhat­na elő olyasmi is, ami a tárcsázásnál történt, hogy a balfelőli első tárcsarész nem akart a tőidbe hatolni, pedig a traktoros szerint a négy tárcsa közül ez volt a legjobb. Most tessék elképezni, mi­lyen lehetett a többi. Itt is van nézeteltéré­sünk a gépállomással. Az elmúlt évben, amit tárcsa utáni íogasolás- sai végeztek, kapcsolt íogasolásnak számol­ták el, az idén viszont külön akarják elszá­molni. Úgy érzem, a szoro­sabb kapcsolat ered­ményesebb volna szá­munkra, a jobb gépek több termést biztosít­hatnának és az időben elvégzett minőségi gép­javítások az elmúlt év hibáit még időben kiküszöbölhetik. Nagy András brigádveze lő. Bosszantó a próságok... Április 30-án reggel fél 10 órakor telefonon táviratot adtam fel Kiskunhalasra. A címzett ugyan külterületen lakik, de a város központjához 20 perc jaiásra, és állandó postai kézbesítője van ennek a területnek. Eltelt a péntek, a szombat, sőt a vasárnap is — de a távirat csak nem érkezett meg... A távirat eltűnése azon­ban nem az egyetlen eset. A kiskunhalasi Felsööregszőlők postai kézbesítőjének régóta rendszeresített szokása, hogy a bármikor érkező levelet is összegyűjti s a szerdai és szombati hetipiaci napo­kon a városban igyekszik megkeresni.a címzettet. Amennyiben azt nem találja meg — minden teketória nélkül megkéri valamelyik szomszédot, vagy ismerőst, hogy juttassa el a címzettnek. Megesik, hogy az ember fontos és sürgős ügyet szeretne levélben elintézni az otthoniakkal — ilyenkor jogosan bosszankodik, hogy pénteken feladott levele, vagy távirata legfeljebb a következő hét szerdáján jut el a címzetthez. S hangsúlyozom: olyan külterületre, amely közelebb van a város központjához, mint számos lakott várospe­rem. A kiskunhalasi postahivataltól szeretnék választ kapni) szabályos-e az ilyen szolgálat? * Akik május 5-én, szerdán a Kalocsai Vendéglátóipari Vállalat éttermében ebédeltek, joggal megállapíthatták, hogy rossz napjuk volt. A bosszankodás akkor kezdődött, amikor az ember kezébe* vette az étlapot, amely teljesen olvashatatlan volt, — mind az öt* vagy hat példányon, ami csak az étteremben található volt. A pincér persze szolgálatkészen pótolta az étlapot, — de minek akkor időt és papírt pazarolni ilyen étlap megírására? A bosszúság ké­sőbb csak növekedett. A felszolgált sertéspörkölt inkább csontszi- ianiíhalmaz, mint eledel volt, a sertéssültet pedig nyugodtan össze lehetett teveszteni az agyonsózott heringgel. Az egyetlen pincér pedig, aki egyedül végezte az ételek és az ital felszolgálását is —» nyilván fogadalmat tett, hogy türelemre tanítja a vendégeket ea egyszer, — mert a felszolgálás lassúsága miatt másfél-két órát igénybe vett az ebédelés. Lehet, hogy ez nem általános eset Kalocsán, de kerülni kell az ilyen »véletlen eseteket« is; G. Kj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom