Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-26 / 123. szám
» A PÁRTKONGRESSZUS KEDDI TANÁCSKOZÁSA A kongresszus kedden reggel folytatta tanácskozását. Megkezdődött a vita >*A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének beszámolója s a Magyar Dolgozók Pártja feladatai« című napirend felett. Az elnöklő Rénai Sándor elvtárs először Farkas László elvtársnak, a budapesti pártbizottság titkárának adta meg a szót. Ezután Kiss Árpád elvtárs, könnyűipari miniszter szólalt fel. Az új kormányprogramm nyomán az a feladat hárul a közszükségleti cikkeket termelő iparágak dolgozóira — mondotta többek között — hogy a dolgozó nép életszínvonalának emelése érdekében termeljenek egyre több, jóminőségü fogyasztási cikket, bő választékban és egyre olcsóbban és ezzel teremtsék meg a további árleszállítások anyagi előfeltételeit. Hogyan tettek eleget a köny- nyűipar dolgozói ezeknek a feladatoknak? Az ipar valamennyi ágában jelentősen növekedett a közszükségleti cikkek termelést. A könnyűipar, valamennyi fontos gyártmányában fokozta a lakosság számára való termelést. Az 1954. évi terv több fontos fogyasztási cikk termelésének jelentős növelését írja elő. 1954-ben a könnyűipar a lakosságnak 7.5 százalékkal több pamutszövetet, 35 százalékkal több gyapjúszövetet, 43 százalékkal több pamutharisnyát, 74.5 százalékkal több férfiinget gyárt, mint 1953-ban. A lakosságnak juttatott fogyasztási cikkek mennyisegének emelése mellett ma már rátértünk arra az útra, hogy nagyobb választékban elégítsük ki az igényeket, mint azelőtt. A parasztság ruházati igényeinek fokozott kielégítésére is történtek intézkedések. 1953 második felében megindult a csizmák gyártása, 1954-ben már 153.000 pár box-csizmát gyártunk a parasztság számára. Hiba azonban, hogy az ipar nem elég gyorsan reagált a parasztság egyre növekvő igényeire, speciális paraszti cikkek gyártásához csak későn látott hozzá. A helyi ipar egészséges fejlődési folyamatát is, az 1953. évi júniusi párt- és kormányhatározat indította meg. Ennek a folyamatnak legszembetűnőbb eredményei a faluban mutatkoznak. Míg 1953 közepén közel kétezer községben nem működött bognár, kovács, cipész, borbély és szabó, ma már a falusi lakosság ellátása ezekkel a szolgáltatásokkal nagyrészt megoldódott és még ebben az évben teljes megoldást nyer. A fogyasztási cikkek mennyiségének növelése mellett üzemeink és a minisztérium dolgozói azzal is szolgálják a fogyasztók érdekeit, hogy egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a termékek minőségének megjavításáért. A minőségjavulás és választékbővítés terén elért eredményekkel azonban nem lehetünk elégedettek, ezeket csak kezdeti eredményeknek tekinthetjük. A minőségjavítás és választékbővítés terén elért eredmények egyrészét is azon az áron értük el, hogy ezen időszak alatt a könnyűiparban a termelékenység csökkent. Sokan vannak olyan felső, közép és vállalati vezetők, akik azt' gondolják, hogy a minőségjavítás, választékbővítés nem hajtható végre a termelékenység emelésével, az önköltség csökkentésével egyidejűleg. Mindezen feladatoknak egy- időben meg lehet felelni, ha helyesen alkalmazzuk a sztálini tanítást, alkalmazzuk azt a legfőbb eszközt, amelyet az alaptörvény meghatároz, ha a termelést a legfejlettebb technika alapján, a műszaki és technikai színvonal állandó emelésével szervezzük meg. Kiss Árpád elvtárs ezután hangsúlyozta a régi üzemi berendezések karbantartásának és korszerűsítésének fontosságát, maid a műszaki dolgozók alkotókészségének kibontakoztatásáról beszélt. Az üzemi pártszervezetek és vállalati igazgatók támaszkodjanak nyugodtan műszaki értelmiségünkre? amely már számtalanszor megmutatta pártunkhoz, népi demokráciánkhoz való hűségét. Emellett a vállalatok igazgatói, de a minisztériumon is tehermentesítsék a műszaki dolgozókat az adminisztratív munkától. Gyártmányaink minőségének javítása, a termelékenység növelése, egész termelési kultúránk emelése szükségessé teszi a könnyűiparban dolgozók képzését és továbbképzését. Nagy súlyt kell fordítanunk arra, hogy szakmunkásaink széles rétegének szakmai tudását emeljük, mert ezzel a termelés új, nagy tartalékait hozhatjuk felszínre. Az elmúlt időszakban iparunkban a dolgozók fluktuációja komoly nehézségeket okozott. Az elvándorlásoknak adminisztratív eszközökkel való megakadályozása helytelen, helyesebb a fluktuációt az üzem jó kollektí vajának kialakításával csökken- leni. Az üzem technikai színvonalának, modernizálásának, szervezettségének megteremtésével egyben megteremtődnek a dől gozók részére a jó munkafeltételek, jól szervezett üzemben a dolgozók jól keresnek, ilyen üzemet nem hagynak el. Ha ehhez még a vállalat igazgatója a szociális berendezések létesítését, régebbi szociális berendezések fenntartását saját maga szívvel-lélekkel végzi, ezzel is szilárdíthatja az üzem és a dolgozók kapcsolatát. A kongresszus előtt ígérem, nogy pállunk vezetésével, útmutatásainak megfelelően teljesíteni fogjuk feladatainkat, helyt fogunk állani a nép jólétének fokozásáért, az életszínvonal emeléséért folytatott harcban — fejezte be felszólalását lelkes taps közben Kiss Árpád elvtárs. Ezután Bíró József etvíárs, a békésmegyei pártbizottság első titkára szólalt fel: A Központi Vezetőség júniusi határozata óta már értünk el Kezdeti eredményeket a mun- kas-paraszt szövetség megszilárdítása, a párt és a tömegek Közötti kapcsolat elmélyítése terén. Különösen a békésmegyei pártértekezlet óta tettünk lépéseket afelé, hogy kiküszöböljük az elkövetett hibákat, benegesz- szük azokat a sebeket, amelyeket dolgozó parasztságunk egy részénél okoztunk. Ma még azonban szövetkezeteinkben bizonyosfokú ellentét tapasztalható a volt agrárproletárok és a volt középparasztok között. Ezt az ellentétet a volt agrárproletárok szektáns magatartása is elősegíti azáltal, hogy magukat nem szövetkezeti parasztoknak, hanem agrárproletároknak nevezik. Parasztok alatt ók azokat a parasztokat értik, akik azelőtt egyénileg gazdálkodtak és beléptek a termelőszövetkezetbe, vagy még ma is egyénileg gazdálkodnak. Ezzel a helytelen nézettel ezek a volt agrárproletárok önmagukat szigetelik el a volt középparasztoktól és megnehezítik az egységes szövetkezeti parasztság megteremtését. Pártszervezeteink nem harcolnak kielégítően e szektáns szellem ellen. Sokszor maguk a vezetők, termelőszövetkezeti elnökök táplálják ezt túlzó baloldali magatartásukkal, azzal, hogy még mindig diktatórikusán vezetnek és adminisztratív módszerekkel igyekeznek eredményeket kicsikarni. Ezért a megyei pártbizottság egyik íőfei- adatának tekinti a szövetkezeti demokrácia legteljesebb érvényesítését, a szövetkezeti alapszabály következetes betartását. A szövetkezeti parasztság egységének megteremtését akadályozza az is, hogy számos szövetkezetben nem fizetik ki a szövetkezeti tagok által régen bevitt gazdasági felszereléseket s jószágokat. Hasonlóan akadálya az egységes szövetkezeti parasztság megteremtésének a földjáradék visszatartása is. Természetesen, mind a bevitt felszerelés és a jószágok árának, mind pedig a földjáradék kifizetése plusz terhet jelent szövetkezeteinknek. De a szövetkezetek megerősítése, egységes szövetkezeti parasztság megteremtése, valamint a szövetkezetek és a középparasztok között: jó kapcsolat biztosítása érdekében szükséges, hogy ezekben a kérdésekben határozott állás- foglalás legyen — s ha kell, bizonyosfokú áldozatok árán is, de kifizessük a bevitt felszerelések és jószágok értékét, valamint a földjáradékot. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében a megyei pártbizottság három alapvető feladatot tart elsősorban szem előtt. Először: az apaállatok tenyésztésében, kezelésében, gondozásában meglévő problémák, hiányosságok kiküszöbölése. Feltétlenül szükséges, hogy fajtiszta apaállatokat tenyésszünk, kiselejtezzük a nem megfelelőket és helyükbe fiatal, törzskönyvezett apaállatokat állítsunk be. Másodszor: a vidékenként kialakult, meghonosodott, asszimilálódott állatfajták tenyésztésének szorgalmazása olymódon, hogy a számszerű növekedés mellett, fokozatosan propagáljuk azoknak az állatfajtáknak tenyésztését is, amelyek tenyésztésétől dolgozó parasztságunk ma még idegenkedik, de amelyeknek meghonosítása javítja a minőséget. Harmadszor: biztosítani kei! állattenyésztésünk takarmánybázisát. Ennek érdekében szorgalmazni fogjuk a másodnövények termesztését Békés megyében is, ahol eddig meglehetősen idegenkedtek a dolgozó parasztok a másodnövények termesztésétől. Ezek azok a feltételek, amelyeknek megvalósításával megszilárdíthatjuk termelőszövetkezeteinket, növelhetjük befolyásukat és vonzóvá tehetjük a kívülálló dolgozó parasztok előtt. Komoly hibát követnénk el azonban, ha emellett megfeledkeznénk az egyénileg gazdálkodó középparasztok gazdasági megsegítéséről. Biztosítanunk kell azokat a feltételeket, amelyek között a középparasztok lelkesén, a legjobb termelési eljárásokat alkalmazva, állandóan növelik a holdankénti átlagtermést, fejlesztik állatállományukat. Ugyanakkor fokozottabban kell őket nevelni az állammal szembeni kötelezettségek teljesítésére. Elvtársak! ígérjük, hogy Békés megyében az elkövetett hibákat kiküszöböljük és biztosítjuk, hogy pártunk III. kongresz- szusának határozatait maradéktalanul végrehajtsuk. (Taps.) Ezután Szaló Lajos elvtárs, a Wilhelm Pieck Vágón- és Gépgyár pártbizottságának titkára, majd Dávid Ferenc, a szolnok- megyei pártbizottság első titkára és Sebők Ernő, a hortobágyi állami gazdaság igazgatója szólalt fel, Felszólalt még Tói ók László elvtárs, a szentesi járási I pártbizottság első titkára és Ezután Farkas Mihály elvtárs, a Központi Vezetőség titkára szólalt fel. Az a hatalmas fejlődés — mon dotta Farkas Mihály elvtárs, — amelyet hazánk a felszabadulás óta eltelt rövid 9 év alatt elért, azt igazolja, hogy népünk pártunk vezetésével saját történelme tudatos alakításának útjára lépett Ezzel magyarázható nagyrészt hogy történelmileg ily rövid idő alatt népünk szorgalmával, alkotó munkájával, tudásával, kezdeményező erejével kiemelte hazánkat a szegénységből, a kultu- rálatlanságból, az elmaradottságból és az élenjáró, haladó országok sorába emelte. A mi népünk fejlődése is igazolja, hogy a munkásosztály halalom- rajutása új korszakot nyit meg a tömegek, a népek történelemalkotásában. Népi demokratikus rendszerünk nagy ereje éppen abban van, hogy százával és ezrével hozza napvilágra népünk mélyéből azokat a szervező tehetségeket, a munka nagyszerű hőseit és új vezetőket, akik a múlt rendszerben arra voltak ítélve, hogy egész életükben az egyhangú robot, a kenyérgond és a mindennapi letért való küzdelem embertelen körülményei között őrlődjenek fel. Ma ezek az egyszerű emberek teljes egészében kibontakoztathatják tehetségüket, kezdeményező készségüket. merészen szembeszállhatnak a maradisággal, a rutinnal, az előítéletekkel, és sikeresen ostromolhatják és ostromolják is a tudás, a kultúra várát. Súlyos tévedés lenne azonban azt hinni, hogy népünk alkotóerejének a szocializmus építésében való aktív részvételének kibontakozása automatikusai i. úgyszólván önmagától történik. A hatalom meghódításához, de nem kevésbbé a szocializmus felépítéséhez is biztosítani kell a pártnak a tömegek támogató sál, újra cs újra való megnyeré sét. Ha a párt nem vigyáz és politika iában komoly hibákat követ el, akkor a szocializmus építésének időszakában is előfordulhat — mint ahogy nálunk elő is fordult, — hogy a népi tömegek alkotó, kezdeményező ereje alábbhagy, ami a párt és a tömegek közötti kapcsolatok lazulásában is kifelezésre jut. A Központi Vezetőség munkájáról szóló kongresszusi beszámolóban Rákosi elvtárs helves elemzését adta azoknak az okoknak, amelyekre visszavezethetők a párt politikájában megmutatkozott hibák. A hibák elkövetéséhez nem kis mértékben hozzájárult népünk történél met alkotó szerepének meg nem értése és részbeni lebecsülése is. A tömegek szerepének megnemértése és részbeni lebecsülése a hatalom meghódítása után kezdett elharapózni pártunkban. Ezt táplálta az az elbizakodottság, amely az elért sikerek következtében pártunkban és a párt vezetésében is megmutatkozott. és nem utolsó sorban az a történelmi körülmény, hogv a munkásosztály hazánkban a hatalmat nem fegyveres felkelés útján, hanem viszonylag békés úton hódította meg. Sajnos elvtársak, nem minden esetben tartottuk magunkat ezekhez a fontos lenini követelményekhez. Ezért fordulhatott elő, hogy különösen gazdaság- politikánk meghatározásánál nem érvényesült minden esetben a szocialista iparosítás céljának maradéktlan biztosítása; sz űgvanis, hogy az népünk jóléte növelését szolgálja, hogy erősítse, fejlessze a munkás-paraszt szövetség gazdasági alapját, politikai szilárdságát. Mindezeknek a hibáknak következtében pártunkban hamis nézetek és helytelen módszerek terjedtek el. Sokan azt hitték, hogy mivel népünk, a párt helyes politikájának eredményeként oly lelkesen követte és támogatta a pártot a hatalom meghódításáért folyó harcban, ez a támogatás és lelkesedés már örökérvényű cs fennmarad, tekintet nélkül arra. hogy hogyan alakul a párt politikája. Ezek a helytelen nézetek helytelen módszereket szültek, a parancsolgatás és az adminisztratív intézkedések nagymérvű alkalmazásához vezettek? A tapasztalatok azt bizonyítják, elvtársak, hogy mi már1 megértettük a párt vezetőszerepéről szóló lenini-sztálini tanításnak azt a részét, hogy a páifc társadalmunk vezető és irányítói ereje, de mégis azt hiszem, hogy gyakran figyelmen kívül nagy-» juk munkánkban a marxi :mus- leninizmus tanításának azt e* követelményét, hogy a párt ve- zetőszerepét akkor tudja helyei sen betölteni, ha szakadatlanul tanul népünktől. A párt politikája akkor fejezi ki igazán népünk akaratát, óhaját, törekvéseit, het népünk növekvő tudása, bölcsessége, tapasztalata feloldódik, hűen tükröződik pártunk po- Unkájában. Pártunk politikájának egyik lényeges, állandó feladata, hogy népünk harcának, munkájának? anyagi és szellemi alkotásának tapasztalatait a marxizmus- leninizmus szellemében feldolgozza és általánosítsa. így válik pártunk politikája a nép po-t lilikájává. így kovácsolódik ki a párt és a nép szilárd egységei (Taps.) A múlt év júniusában megtartott központi vezetőségi ülés nagyjelentőségű határozata után amely kommunista párthoz méltó módon feltárta a párt politikájában elkövetett hibákat? akadtak pártunkban olyan elvtársak, akik kételkedtek annak helyességében, hogy a párt oly bátor nyíltsággal és őszinteséggel nevén nevezte a gyereket és megmondta, hogy hol történtek a hibák és hogyan kell azokat kijavítani. Ezek az elvtársak abból =» helytelen nézetből indultak ki? hogy ha már hibák csúsztak be pártunk politikájába, akkor legcélszerűbb azokat csendesen, nagyobb önbírálat nélkül kijavítani, mert csak így lehet a párt tekintélyét megóvni. Ezek az elvtársak nem vették figyelembe. hogy az elkövetett hibák nem légüres térben hatottak? azok káros következményeit maga a nép is érezte, annak mindennapi életében nem kis szerepet játszottak. Sajnos, a tömegek részéről elhangzott bíráló szavakat nem minden esetben szívleltük meg és vettük figyelembe. Ha többet hallgat- tünk volna népünk véleményére, kevesebb, sokkal kevesebb — hibát követtünk volna el. A június óta eltelt 11 hónap nem azokat igazolta, akik pártunk tekintélyét a bátor, kommunista önbírálattól féltették» A tapasztalatok azt igazolják, hogy pártunk Központi Vezetőségének júniusi önbírálata nem csökkentette, hanem növelte pártunk tekintélyét és ere- jét. (Nagy taps.) Pártunk Központi Vezetősége júniusi önbírálatának nagy pozi-1 tív szerepe abban van, hogy a tömegek hatalmas, új kezdeményezésének forrásává vált. Ez érthető is, mert ez a politika annak a valóraváltását jelenti, amit népünk akar; Népünk akarata pedig az, hogy a szocializmus építése során folyamatosan és növekvő mértékben jobb és szebb legyen az élete, hogy gondjai csökkenjenek és örömei sokasodjanak» Pártunk politikájának legyőzhetetlensége éppen abban van? hogy népünknek ezt az akaratát iejezi ki és ezért a kommunistákkal az élen a dolgozók millió) harcolnak ma már a helyes politika valóraváltásáért. Mindenekelőtt az új szakasz politikája nagy mértékben megnövelte dicső munkásosztályunk alkotóerejét. Nvilt titok. — elvtársak, — hogf az idei zord tél, az áramellátás, az anyagellátás területén megmutatkozó hiá(Iolytatás az 5, oldalon) Kassai Géza elvtárs, a Lenin Intézet igazgatója.
