Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. április (9. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-15 / 89. szám

A moszkvai indonéz nagykövet átnyújtotta megbízólevelét K. J. Vorosilovnak MOSZKVA; (TASZSZ) K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke április 13-án a Kremlben fogad­ta Szubandriot, az Indonéz Köz­társaság rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét, aki átnyúj­totta megbízólevelét, Szubandrio nagykövet beszédé­ben kijelentette, hogy az in­donéz nép régóta óhajtott diplo­máciai viszonyra lépni, valamint szoros baráti kapcsolatokat ki­építeni a Szovjetunióval. A nagykövet kijelentette, hogy minden erőfeszítésével az In­donéz Köztársaság és a Szov­jetunió közötti baráti kapcso­latok fejlesztésén fáradozik; LONDON. (MTI) A szerda reg­geli angol lapok részletesen kom­mentálják a Dulles és az angol kormány között folytatott tár­gyalások eredményeit, Megjegy­zéseket fűznek a tervbevett »csendesóceáni egyezményhez.« A The Times helyesli az egyez­mény gondolatát, de hozzáfűzi, hogy »a csendesóceáni védelmi rendszer lehetősége arra az eset­re szól, ha a genfi értekezlet mégsem sikerül.« A lap úgy vé­lekedik, hogy a szerződés létre­hozása »nehézségekbe ütköznék«, miután nincs semmiféle termé­szetes határ, melynek védelmé­ről gondoskodni lehetne, s a nem-kommunista országokon belül véleménykülönbségek van­nak; E védelmi rendszerről ; : j könnyebb beszélni, mint keresz­tül vinni.« A Yorkshire Post azon a néze­ten van, hogy e terv kidolgozása hasznosabb a fenyegetőzésnél. -Ha sor került volna a pekingi Kormány ellen irányuló közös nyilatkozat kibocsátására — ír­ja a lap — ez csak felborítot­ta volna a genfi értekezletet, még mielőtt összeül.« Az amerikai külügyminiszter — a cikkíró szerint — most »le­mondott eredeti tervéről és így K. J; Vorosilov biztosította a nagykövetet arról, hogy a Szov­jetunió és az Indonéz Köztársa­ság közötti baráti kapcsolatok megerősítésére, valamint a kultu­rális és gazdasági kapcsolatok megszerzésére irányuló tevé­kenysége teljes megértésre talál és támogatásban részesül a szov­jet kormány részéről, Befejezésül K. J. Vorosilov megköszönte a nagykövet üd­vözlő szavait és jókívánságait, majd kérte, tolmácsolja az önálló fejlődés útjára lépett In­donéznépnek sSzukamo elnök­nek, hogy jólétet és sikert kíván az ország gazdasági felvirágozta­tásáért és az általános béke meg­őrzéséért és megszilárdításáért vívott harcában. (MTI) remélhető, hogy a genfi tanács­kozások pozitív eredménnyel járnak«; A Daily Herald felveti a népi Kína elismerésének szükségessé­gét: »Az Egyesült Államoknak — írja — Csang Kaj Sek helyett a pekingi kommunista kormányt kellene elismernie, mert külön­ben a csendesóceáni szövetséget egyszerűen Kína-ellenesnck fog­ják tekinteni.« A Manchester Guardian fenn­tartás nélkül elítéli a csendes­óceáni egyezmény tervét. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy egy ilyen egyezmény a háborús konfliktusok kiszélesedéséhez vezethet. (MTI) Időjárásfelentés Várható időjárás csütörtök es­tig: Felhőátvonulások, sokfelé kisebb futóeső, időnként élénk nyugati-északnyugati szél. A ta­lajmenti fagyok keleten is meg­szűnnek, a nappali hőmérséklet alig változik. Várható hőmérsék­leti értékek csütörtökön reggel: 3—6, délben 11—14 fok között. A fűtés alapjául szolgáló vár­ható középhőmérséklet csütörtö­kön 4 fok felett lesz. (MTI) Külföldi hírek Bangkok. (TASZSZ) A »Li­berty« című thaiföldi lap ápri­lis 13-án közölte azt a nyilatko­zatot, amelyet Naradhip thaiföl­di külügyminiszter a sajtó kép­viselőinek adott, A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Vietminh (a vietnami néphadsereg) nem fe­nyegeti Thaiföldet. Naradhip bi­zonyos abban — írja a lap, — hogy Thaiföldnek nincs oka féle­lemre, mivel ezidő szerint semmi jel sem mutat arra, hogy va­lamilyen közvetlen veszély fe­nyegetné az országot: Naradhip nyilatkozatát Dulles amerikai külügyminiszternek az a nemrég elhangzott állítása tette szükségessé, hogy az indo­kínai háború állítólag nemcsak Vietnamra, Laoszra és Kambod­zsára nézve jelent »komoly ve­szélyt«, hanem a szomszédos or­szágokra, így Malájföldre és Thaiföldre is, * BEIRUT. (TASZSZ) Az »ASZ- Sarha« című libanoni lap tu­dósítójának ammani jelentése szerint 33 különböző politikai meggyőződésű jordániai társa­dalmi személyiség többezer pél­dányban nyomtatott felhívással fordult Jordánia népéhez. A fel­hívás rámutat, hogy az amerikai angol és francia imperialisták már hosszabb idő óta agresszív katonai tömbökbe próbálják be­vonni az arab országokat és a Közel-Kelet más országait. A felhívás kiemeli, hogy az arab országok népei már kinyil­vánították eltökélt szándékukat a háborús készülődések minden imperialista tervének elutasí­tására; Felhívjuk honfitársainkat «—■ függetlenül politikai nézeteikre — fogjanak össze az említett im­perialista tervek ellen irányuló harcban. KOMA. (TASZSZ) Keddre virradó éjszaka véget ért a római villamos-, autóbusz- és trolibusz­alkalmazottak 48 órás sztrájkja. A »TUnita« közli, hogy a sztrájk nagy sikerrel járt: az 1400 vil­lamoskocsiból mindössze 46 köz­lekedett, de az is csupán néhány órán át, részben ideiglenesen beállított személyzet, részben sztrájktörők segítségével. * TEHERAN. Moszadik, Irán volt miniszterelnöke kedden abba­hagyta éhségsztrájkját, amelyet szombaton kezdett el — jelenti az »Associated Press«. (MTI). Xx angol sajtó a Dulles és a brit kormány közötti tárgyalásokról À dolgozó emberiség örömrepesve köszönti a tavaszt. A mun* kásság világszerte készül ez ifjú tavasz legszebb, legderüseb» napjára, a szabad munka és a világbéke ünnepére — Május 1-re, Az emberiség ifjú tavaszának hírét mindenhova elviszik víg hír-* nőkéi —< a haladó fiatalok. De nem mindenki szereti a tavaszt, A verőfényes napok jöt- tét az üldözők sötét, komor, gyűlölettől rekedt károgása is jelzik A kapitalista országokban Május 1-re készültségekbe helyezik a rendőrséget, a csendőrséget, a katonaságot és a kémeket, A jobb­oldali szociáldemokrata vezetők arca fakóvörösre válik. A búr-* zsoázia gyűlölettel és rettegéssel várja Május 1. végzetszerű Jöttét, Táborában egyesek mélabúsan sóhajtják: vajh! miért nem lehes törölni májust a hónapok _ sorából! De, ha már erre nincs mód, legalább rögtön másodiké val lehetne kezdeni ezt a veszélyes hónapot! Scharnowski nyugatberlini szakszervezeti vezető valami eh­hez hasonlót javasolt. A nyomdász szakszervezet taggyűlésén azi követelte, hogy ne ünnepeljék meg Május 1-et. Schamowskinak inába szállt a bátorsága, S nemcsak sajai rabszolga lelkületét és nyúlszívűségét árulta el a munkások előtt, hanem a renegátoknak, a munkásosztály összes ellenségeinek kö­zös rettegését is, Ezek az emberek félnek az utcára kivonuló mun­kásoktól, mert nem bíznak bennük és előre látják saját veresé­güket, Reszketnek annak a puszta gondolatára is, hogy az álta­luk becsapott munkások találkozhatnak azokkal a társaikkal, akik bátran és becsületesen harcolnak a szocializmusért, a nemzetközi proletáregységért és Németország demokratikus, békeszerető ala­pon történő egyesítéséért. Scharnowski és társai halálosan retteg­nek attól a naptól, amikor még a legelmaradottabb munkásom szívében is iángralobban majd az egész világproletáriátus nagy szolidaritásának szikrája, Scharnowski javaslata elárulja, hogy a jobboldali szociáldemo­kraták megfutamodtak a proletártüntetések csatamezőjéről, el­árulja csődjüket. Scharnowski elfut és azt hiszi, hogy a német munkások utána futnak. Téved. Nem futnák utána, Van egy jó közmondás: »Aki másnak vermet ás, maga esik bele.« A nyugatberlini munkások ismerik ezt a közmondást és már a gyakorlatban is alkalmazzák. Scharnowski Május 1, kiűzé­sét sürgeti, ők meg Scharnowski kiűzését követelik. A »Neues Deutschland« közleménye szerint Wedding, Neu­kölln és Tiergarten nyugatberlini kerületekben a munkások a gyárakban és a kerületi szakszervezeti gyűléseken erélyesen köve­telik, hogy az áruló Scharnowskit, a Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség nyugatberlini szervezetének elnökét haladéktalanul fosszák meg tisztségétől, Scharnowski kapitalista gazdáival is közölte óhaját. Kijelen­tette, hogy »az idei május 1-i ünnepnek az utolsónak kell lennie Nyugat-Németországban«. A proletáregység nagy nemzetközi ün­nepét azonban éppúgy nem lehet eltörölni sem az idén, sem az elkövetkező években, mint ahogy nem lehet »eltörölni« a munkás- osztályt és nem lehet »eltörölni« a tavaszt sem. Jönni fognak a Május 1-ék, sorban egymás után, egyre ünnepélyesebben és ím- pozánsabban, egyre diadalmasabban, D, ZASZLAVSZKIJ, Az osztályharc kérdései Izsákon .Vagyon súlyos hiba volna, ha valamiféle megszelídült, nyá­jas embereknek tekintenénk azokat a kulákokat, akikre az új progresszív beadási kötele­zettség nem vonatkozik. Ennek ellenére még ma is vannak, akik azt hiszik, hogy a kulák- iista megszüntetése egyszersmind a kulák korlátozás megszünteté­sét is jelenti. Ennek a helytelen nézetnek leggyakoribb oka a politikai bi­zonytalanság és tájékozatlanság, amely főként onnan ered, hogy falusi párt- és állami szerveink­nek egy része még mindig nem tisztázta: mit jelent a kulák gaz­dasági és politikai korlátozása a jelenlegi viszonyok között, Izsákon például több eset is szól amellett, hogy a kulákság, mint osztályellenség szikrányit sem változott, csupán kártevő munkájának módszerei lettek mások, vagyis taktikát változta­tott. Demokráciaellenes tevé­kenységét most kevésbbé nyílt formában folytatja. Kihasználja azt a zavart és bizonytalansá­got, amely jelenleg a helyi ál­lami- és pártszervekben tapasz­talható a falusi osztályharc kér­désében. özv. Hajma Jenőné (akinek csak Orgoványon 100 holdja volt), Gubacsi Lajos és Karsai János kuláknak például sikerű’t 12 helyi középparasztot rászedni arra, hogy kérvényezzék az ál­lami gazdaság egy részének fel­oszlatását, amelyben nékik igen komoly földterületeik voltak — gondolva, hogy most már min­dent lehet. Persze, a továbbiak­ban ők már a háttérbpn marad­tak s csait Blattomban biztatgat- ták újabb lépések megtevésére a megtévesztett középparaszto­kat, A helyi pártszervezet titkára, Tóth elvtárs' elmondotta, hogy olyan követeléssel mentek hoz­zá kulákasszonyok, mint a le­geltetési bizottság elnökéhez, hogy adják ki a közös legelőből az ő földterületüket. Volt példa arra is, hogy a kulák szemtelen­sége annyira nekibátorodott, hogy bírósági Úton próbálkozott a helyi termelőcsoportok vagyo­nát megrövidíteni. Vágó elvtárs tanácselnök és Tóth elvtárs, a párttitkár azonban úgy beszélt ezekről az esetekről, mint ami elmúlt. — Szerintük a kulákok között Izsá­kon most csend van. Tényleg meghunyászkodtak volna az izsáki kulákok? Szó sincs róla. Ha a helyi vezetők egy kicsit mélyebben elemeznék ezt a »csendet« és igyekeznének fel­fedni, ami a látszat mögött van, ugyancsak érdekes összefüggé­seket tapasztalnának. Ehhez persze az szükséges, hogy mind a tanácsnak, mind a pártszervezetnek eleven kapcso­lata legyen a dolgozó parasztok­kal. Az izsáki tanács éppen a régi, kizárólag adminisztratív mód­szerekkel folytatott vezetés és az ebből eredő számos hiba mi­att nem látja tisztán, hogyan kell új módon és helyesen foly­tatni a harcot a kulák ellen. Nem látják, hogy bár a kulák­ság, mint osztály, gazdaságilag az elmúlt évek során rendkívül legyengült, politikai befolyása, a dolgozó parasztságra gyakorolt politikai ereje korántsem csök­kent olyan mértékben, mint ahogy ez gazdasági vonalon megmutatkozott. És nem vélet­len, hogy befolyásuk éppen a középparasztság felé irányul. A kulákok nap, mint nap ta­pasztalják, hogy egész mezőgaz­dasági politikánk — s ezen belül az ő korlátozásuk is — napról- napra erősíti a parasztság bi­zalmát a párt és a kormány iránt. Ezért teszik minduntalan a legkülönbözőbb kísérleteket arra, hogy megosszák a falu erőit, hogy maguk mellé állít­sák a középparasztokat. Egy­szóval: ravaszsággal, hízelgés­sel és minden eszközzet rajta vannak, hogy régi gazdaságukat visszaszerezzék és kijussanak abból a társadalmi és erkölcsi elszigeteltségből, ahová kizsák­mányoló, népellenes mesterke­déseik, a dolgozó parasztság el­leni aknamunkájuk során el­szenvedett vereségeik juttatták őket az elmúlt években. Ai osztályharcot a falu mindennapi életében kell meg­vívni. Ennek a küzdelemnek pedig igen fontos része a be­gyűjtés. Az izsákiak lemaradása a begyűjtési tervek teljesítésé­ben figyelmeztető bizonyíték arra, hogy a kulák politikai és gazdasági korlátozásának elha­nyagolása hová vezet. Nem megy a begyűjtés, Ez 3 kérdés sokat foglalkoztatja az izsáki tanácsot. De a tanács határozottan nem lépett fel a törvényesség betartása, az ál­lampolgári kötelezettségek pon­tos teljesítése érdekében. Bi­zonytalanok és tétováznak. Az osztályellenség pedig most ezen a ponton támad. — Lovasodnak, gyarapodnak — mondja keserűen Kecskés Já­nos, a tanács első fogatosa. — Az egyik is hajt egy szép kan­cát, másik meg kettőt, szőlőt is vásárolnak, de a beszolgáltatást nem teljesítik, az adóval meg állandóan hátralékban vannak. A Damásdi kulák-dinasztiát mindenki ismeri Izsákon. Ne­kik volt majdnem a legtöbb földjük a község határában. Most pedig, mondhatnánk, ne­kik van a legtöbb elmaradásuk a begyűjtésben és az adóhátra­lékok befizetésében, Cs. Damás­di Istvánná 12 kiló tojással és 16 kiló baromfival hátralékos; A tanácsnál mindig panaszko­dik, hogy nincs miből kifizetriie. — Pedig' most adott el 1 hol­dat szép pénzért, mert hát a fia nősül — mondja Góg Gergely, Cs. Damásdiné egyik lakója. *— A minap összeveszett egy má­sik kulákkal. Az meg kibeszél­te róla, hogy azt mondta neki Damásdiné: »Olyan tanácstag még nem született, aki az én eszemen túljárjon.« Damásdi Péterné 45 kiló to­jással adós az államnak, ha­sonló baromfibeadási hátraléka is. Damásdi József is 10 kiló to­jással hátralékos. De a több» faliaknál Is ez a helyzet. B, Kiss Imre 80 kiló tojás és 7» kiló baromfi beadását halogatja, Kiss Gábor, aki most is 30 hol­don gazdálkodik, 76 kiló ba­romfival és 75 kiló tojással hát­ralékos. Hörcsög Gábor beadási lapján 30 kiló tojás és 22 kilő baromfi tartozás szerepel. Ha­sonló Ivánlcs Mihály és Kará­csonyi Miháíyné beadási lapia is. — Tavaly is elengedték a be­adást, most is lesz majd valami —• mondogatják egymásnak ezek a spekulánsok. Sorolhatnánk még tovább hasonló adatokat, de úgy gondoljuk, ennyi éppen elég ahhoz, hogy kimondjuk: nem szabad eltűrni, hogy a ku­lákok, miközben szabadon ke­reskedhetnek termékeikkel — spekuláljanak és hónapról-bó- napra halasszák beadási és adó­hátralékaik teljes kiegyenlíté­sét. A falusi osztályharcnak jelen­leg legfontosabb része: vaskö­vetkezetességgel érvényt szerez­ni az állampolgári kötelezettsé­gek — a begyűjtés, az adófize­tés teljesítésének és a tavaszi mezőgazdasági munkálatok pon­tos és rendszeres elvégzésének. Unnék pedig első feltétele, hógy az Izsáki állami- és párt- szervek a törvényesség adta le­hetőségek betartása mellett kényszerítsék a kulákokat a tör­vények betartására. Csak ennek elérésével biztosíthatják a kor­mányprogramra maradéktalan végrehajtását Izsákon is. y S. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom