Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. április (9. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-15 / 89. szám

A moszkvai indonéz nagykövet átnyújtotta megbízólevelét K. J. Vorosilovnak

MOSZKVA; (TASZSZ) K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke április 13-án a Kremlben fogadta Szubandriot, az Indonéz Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átnyújtotta megbízólevelét,

Szubandrio nagykövet beszédében kijelentette, hogy az indonéz nép régóta óhajtott diplomáciai viszonyra lépni, valamint szoros baráti kapcsolatokat kiépíteni a Szovjetunióval.

A nagykövet kijelentette, hogy minden erőfeszítésével az Indonéz Köztársaság és a Szovjetunió közötti baráti kapcsolatok fejlesztésén fáradozik;

LONDON. (MTI) A szerda reggeli angol lapok részletesen kommentálják a Dulles és az angol kormány között folytatott tárgyalások eredményeit, Megjegyzéseket fűznek a tervbevett »csendesóceáni egyezményhez.«

A The Times helyesli az egyezmény gondolatát, de hozzáfűzi, hogy »a csendesóceáni védelmi rendszer lehetősége arra az esetre szól, ha a genfi értekezlet mégsem sikerül.« A lap úgy vélekedik, hogy a szerződés létrehozása »nehézségekbe ütköznék«, miután nincs semmiféle természetes határ, melynek védelméről gondoskodni lehetne, s a nem-kommunista országokon belül véleménykülönbségek vannak; E védelmi rendszerről ; : j könnyebb beszélni, mint keresztül vinni.«

A Yorkshire Post azon a nézeten van, hogy e terv kidolgozása hasznosabb a fenyegetőzésnél. -Ha sor került volna a pekingi Kormány ellen irányuló közös nyilatkozat kibocsátására — írja a lap — ez csak felborította volna a genfi értekezletet, még mielőtt összeül.«

Az amerikai külügyminiszter — a cikkíró szerint — most »lemondott eredeti tervéről és így

K. J; Vorosilov biztosította a nagykövetet arról, hogy a Szovjetunió és az Indonéz Köztársaság közötti baráti kapcsolatok megerősítésére, valamint a kulturális és gazdasági kapcsolatok megszerzésére irányuló tevékenysége teljes megértésre talál és támogatásban részesül a szovjet kormány részéről,

Befejezésül K. J. Vorosilov megköszönte a nagykövet üdvözlő szavait és jókívánságait, majd kérte, tolmácsolja az önálló fejlődés útjára lépett Indonéznépnek sSzukamo elnöknek, hogy jólétet és sikert kíván az ország gazdasági felvirágoztatásáért és az általános béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harcában. (MTI)

remélhető, hogy a genfi tanácskozások pozitív eredménnyel járnak«;

A Daily Herald felveti a népi Kína elismerésének szükségességét: »Az Egyesült Államoknak — írja — Csang Kaj Sek helyett a pekingi kommunista kormányt kellene elismernie, mert különben a csendesóceáni szövetséget egyszerűen Kína-ellenesnck fogják tekinteni.«

A Manchester Guardian fenntartás nélkül elítéli a csendesóceáni egyezmény tervét. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy egy ilyen egyezmény a háborús konfliktusok kiszélesedéséhez vezethet. (MTI)

Időjárásfelentés

Várható időjárás csütörtök estig: Felhőátvonulások, sokfelé

kisebb futóeső, időnként élénk nyugati-északnyugati szél. A talajmenti fagyok keleten is megszűnnek, a nappali hőmérséklet alig változik. Várható hőmérsékleti értékek csütörtökön reggel: 3—6, délben 11—14 fok között.

A fűtés alapjául szolgáló várható középhőmérséklet csütörtökön 4 fok felett lesz. (MTI)

Külföldi hírek

Bangkok. (TASZSZ) A »Liberty« című thaiföldi lap április 13-án közölte azt a nyilatkozatot, amelyet Naradhip thaiföldi külügyminiszter a sajtó képviselőinek adott, A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Vietminh (a vietnami néphadsereg) nem fenyegeti Thaiföldet. Naradhip bizonyos abban — írja a lap, — hogy Thaiföldnek nincs oka félelemre, mivel ezidő szerint semmi jel sem mutat arra, hogy valamilyen közvetlen veszély fenyegetné az országot:

Naradhip nyilatkozatát Dulles amerikai külügyminiszternek az a nemrég elhangzott állítása tette szükségessé, hogy az indokínai háború állítólag nemcsak Vietnamra, Laoszra és Kambodzsára nézve jelent »komoly veszélyt«, hanem a szomszédos országokra, így Malájföldre és Thaiföldre is,

*

BEIRUT. (TASZSZ) Az »ASZ- Sarha« című libanoni lap tudósítójának ammani jelentése szerint 33 különböző politikai meggyőződésű jordániai társadalmi személyiség többezer példányban nyomtatott felhívással fordult Jordánia népéhez. A felhívás rámutat, hogy az amerikai angol és francia imperialisták már hosszabb idő óta agresszív katonai tömbökbe próbálják bevonni az arab országokat és a Közel-Kelet más országait.

A felhívás kiemeli, hogy az arab országok népei már kinyilvánították eltökélt szándékukat a háborús készülődések minden imperialista tervének elutasítására;

Felhívjuk honfitársainkat «—■ függetlenül politikai nézeteikre — fogjanak össze az említett imperialista tervek ellen irányuló harcban.

KOMA. (TASZSZ) Keddre virradó éjszaka véget ért a római villamos-, autóbusz- és trolibuszalkalmazottak 48 órás sztrájkja. A »TUnita« közli, hogy a sztrájk nagy sikerrel járt: az 1400 villamoskocsiból mindössze 46 közlekedett, de az is csupán néhány órán át, részben ideiglenesen beállított személyzet, részben sztrájktörők segítségével.

*

TEHERAN. Moszadik, Irán volt miniszterelnöke kedden abbahagyta éhségsztrájkját, amelyet szombaton kezdett el — jelenti az »Associated Press«. (MTI).

Xx angol sajtó a Dulles és a brit kormány közötti tárgyalásokról

À dolgozó emberiség örömrepesve köszönti a tavaszt. A mun* kásság világszerte készül ez ifjú tavasz legszebb, legderüseb»

napjára, a szabad munka és a világbéke ünnepére — Május 1-re, Az emberiség ifjú tavaszának hírét mindenhova elviszik víg hír-* nőkéi —< a haladó fiatalok.

De nem mindenki szereti a tavaszt, A verőfényes napok jöt- tét az üldözők sötét, komor, gyűlölettől rekedt károgása is jelzik A kapitalista országokban Május 1-re készültségekbe helyezik a rendőrséget, a csendőrséget, a katonaságot és a kémeket, A jobboldali szociáldemokrata vezetők arca fakóvörösre válik. A búr-* zsoázia gyűlölettel és rettegéssel várja Május 1. végzetszerű Jöttét, Táborában egyesek mélabúsan sóhajtják: vajh! miért nem lehes törölni májust a hónapok _ sorából! De, ha már erre nincs mód, legalább rögtön másodiké val lehetne kezdeni ezt a veszélyes hónapot!

Scharnowski nyugatberlini szakszervezeti vezető valami ehhez hasonlót javasolt. A nyomdász szakszervezet taggyűlésén azi követelte, hogy ne ünnepeljék meg Május 1-et.

Schamowskinak inába szállt a bátorsága, S nemcsak sajai rabszolga lelkületét és nyúlszívűségét árulta el a munkások előtt, hanem a renegátoknak, a munkásosztály összes ellenségeinek közös rettegését is, Ezek az emberek félnek az utcára kivonuló munkásoktól, mert nem bíznak bennük és előre látják saját vereségüket, Reszketnek annak a puszta gondolatára is, hogy az általuk becsapott munkások találkozhatnak azokkal a társaikkal, akik bátran és becsületesen harcolnak a szocializmusért, a nemzetközi proletáregységért és Németország demokratikus, békeszerető alapon történő egyesítéséért. Scharnowski és társai halálosan rettegnek attól a naptól, amikor még a legelmaradottabb munkásom szívében is iángralobban majd az egész világproletáriátus nagy szolidaritásának szikrája,

Scharnowski javaslata elárulja, hogy a jobboldali szociáldemokraták megfutamodtak a proletártüntetések csatamezőjéről, elárulja csődjüket. Scharnowski elfut és azt hiszi, hogy a német munkások utána futnak. Téved. Nem futnák utána,

Van egy jó közmondás: »Aki másnak vermet ás, maga esik bele.« A nyugatberlini munkások ismerik ezt a közmondást és már a gyakorlatban is alkalmazzák. Scharnowski Május 1, kiűzését sürgeti, ők meg Scharnowski kiűzését követelik.

A »Neues Deutschland« közleménye szerint Wedding, Neukölln és Tiergarten nyugatberlini kerületekben a munkások a gyárakban és a kerületi szakszervezeti gyűléseken erélyesen követelik, hogy az áruló Scharnowskit, a Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség nyugatberlini szervezetének elnökét haladéktalanul fosszák meg tisztségétől,

Scharnowski kapitalista gazdáival is közölte óhaját. Kijelentette, hogy »az idei május 1-i ünnepnek az utolsónak kell lennie Nyugat-Németországban«. A proletáregység nagy nemzetközi ünnepét azonban éppúgy nem lehet eltörölni sem az idén, sem az elkövetkező években, mint ahogy nem lehet »eltörölni« a munkás- osztályt és nem lehet »eltörölni« a tavaszt sem. Jönni fognak a Május 1-ék, sorban egymás után, egyre ünnepélyesebben és ím- pozánsabban, egyre diadalmasabban,

D, ZASZLAVSZKIJ,

Az osztályharc kérdései Izsákon

.Vagyon súlyos hiba volna, ha valamiféle megszelídült, nyájas embereknek tekintenénk azokat a kulákokat, akikre az új progresszív beadási kötelezettség nem vonatkozik. Ennek ellenére még ma is vannak, akik azt hiszik, hogy a kulák- iista megszüntetése egyszersmind a kulák korlátozás megszüntetését is jelenti.

Ennek a helytelen nézetnek leggyakoribb oka a politikai bizonytalanság és tájékozatlanság, amely főként onnan ered, hogy falusi párt- és állami szerveinknek egy része még mindig nem tisztázta: mit jelent a kulák gazdasági és politikai korlátozása a jelenlegi viszonyok között,

Izsákon például több eset is szól amellett, hogy a kulákság, mint osztályellenség szikrányit sem változott, csupán kártevő munkájának módszerei lettek mások, vagyis taktikát változtatott. Demokráciaellenes tevékenységét most kevésbbé nyílt formában folytatja. Kihasználja azt a zavart és bizonytalanságot, amely jelenleg a helyi állami- és pártszervekben tapasztalható a falusi osztályharc kérdésében.

özv. Hajma Jenőné (akinek csak Orgoványon 100 holdja volt), Gubacsi Lajos és Karsai János kuláknak például sikerű’t 12 helyi középparasztot rászedni arra, hogy kérvényezzék az állami gazdaság egy részének feloszlatását, amelyben nékik igen komoly földterületeik voltak — gondolva, hogy most már mindent lehet. Persze, a továbbiakban ők már a háttérbpn maradtak s csait Blattomban biztatgat- ták újabb lépések megtevésére a megtévesztett középparasztokat,

A helyi pártszervezet titkára, Tóth elvtárs' elmondotta, hogy olyan követeléssel mentek hozzá kulákasszonyok, mint a legeltetési bizottság elnökéhez, hogy adják ki a közös legelőből az ő földterületüket. Volt példa arra is, hogy a kulák szemtelensége annyira nekibátorodott, hogy bírósági Úton próbálkozott a helyi termelőcsoportok vagyonát megrövidíteni.

Vágó elvtárs tanácselnök és Tóth elvtárs, a párttitkár azonban úgy beszélt ezekről az esetekről, mint ami elmúlt. — Szerintük a kulákok között Izsákon most csend van. Tényleg meghunyászkodtak volna az izsáki kulákok? Szó sincs róla. Ha a helyi vezetők egy kicsit mélyebben elemeznék ezt a »csendet« és igyekeznének felfedni, ami a látszat mögött van, ugyancsak érdekes összefüggéseket tapasztalnának.

Ehhez persze az szükséges, hogy mind a tanácsnak, mind a pártszervezetnek eleven kapcsolata legyen a dolgozó parasztokkal.

Az izsáki tanács éppen a régi, kizárólag adminisztratív módszerekkel folytatott vezetés és az ebből eredő számos hiba miatt nem látja tisztán, hogyan kell új módon és helyesen folytatni a harcot a kulák ellen. Nem látják, hogy bár a kulákság, mint osztály, gazdaságilag az elmúlt évek során rendkívül legyengült, politikai befolyása, a dolgozó parasztságra gyakorolt politikai ereje korántsem csökkent olyan mértékben, mint ahogy ez gazdasági vonalon megmutatkozott. És nem véletlen, hogy befolyásuk éppen a középparasztság felé irányul.

A kulákok nap, mint nap tapasztalják, hogy egész mezőgazdasági politikánk — s ezen belül az ő korlátozásuk is — napról- napra erősíti a parasztság bizalmát a párt és a kormány iránt. Ezért teszik minduntalan a legkülönbözőbb kísérleteket arra, hogy megosszák a falu erőit, hogy maguk mellé állítsák a középparasztokat. Egyszóval: ravaszsággal, hízelgéssel és minden eszközzet rajta vannak, hogy régi gazdaságukat visszaszerezzék és kijussanak abból a társadalmi és erkölcsi elszigeteltségből, ahová kizsákmányoló, népellenes mesterkedéseik, a dolgozó parasztság elleni aknamunkájuk során elszenvedett vereségeik juttatták őket az elmúlt években.

Ai osztályharcot a falu mindennapi életében kell megvívni. Ennek a küzdelemnek pedig igen fontos része a begyűjtés. Az izsákiak lemaradása a begyűjtési tervek teljesítésében figyelmeztető bizonyíték arra, hogy a kulák politikai és gazdasági korlátozásának elhanyagolása hová vezet.

Nem megy a begyűjtés, Ez 3

kérdés sokat foglalkoztatja az izsáki tanácsot. De a tanács határozottan nem lépett fel a törvényesség betartása, az állampolgári kötelezettségek pontos teljesítése érdekében. Bizonytalanok és tétováznak. Az osztályellenség pedig most ezen a ponton támad.

— Lovasodnak, gyarapodnak — mondja keserűen Kecskés János, a tanács első fogatosa. — Az egyik is hajt egy szép kancát, másik meg kettőt, szőlőt is vásárolnak, de a beszolgáltatást nem teljesítik, az adóval meg állandóan hátralékban vannak.

A Damásdi kulák-dinasztiát mindenki ismeri Izsákon. Nekik volt majdnem a legtöbb földjük a község határában. Most pedig, mondhatnánk, nekik van a legtöbb elmaradásuk a begyűjtésben és az adóhátralékok befizetésében, Cs. Damásdi Istvánná 12 kiló tojással és 16 kiló baromfival hátralékos; A tanácsnál mindig panaszkodik, hogy nincs miből kifizetriie.

— Pedig' most adott el 1 holdat szép pénzért, mert hát a fia nősül — mondja Góg Gergely, Cs. Damásdiné egyik lakója. *— A minap összeveszett egy másik kulákkal. Az meg kibeszélte róla, hogy azt mondta neki Damásdiné: »Olyan tanácstag még nem született, aki az én eszemen túljárjon.«

Damásdi Péterné 45 kiló tojással adós az államnak, hasonló baromfibeadási hátraléka is. Damásdi József is 10 kiló tojással hátralékos. De a több» faliaknál Is ez a helyzet. B, Kiss Imre 80 kiló tojás és 7» kiló baromfi beadását halogatja, Kiss Gábor, aki most is 30 holdon gazdálkodik, 76 kiló baromfival és 75 kiló tojással hátralékos. Hörcsög Gábor beadási lapján 30 kiló tojás és 22 kilő baromfi tartozás szerepel. Hasonló Ivánlcs Mihály és Karácsonyi Miháíyné beadási lapia is.

— Tavaly is elengedték a beadást, most is lesz majd valami —• mondogatják egymásnak ezek a spekulánsok. Sorolhatnánk még tovább hasonló adatokat, de úgy gondoljuk, ennyi éppen elég ahhoz, hogy kimondjuk: nem szabad eltűrni, hogy a kulákok, miközben szabadon kereskedhetnek termékeikkel — spekuláljanak és hónapról-bó- napra halasszák beadási és adóhátralékaik teljes kiegyenlítését.

A falusi osztályharcnak jelenleg legfontosabb része: vaskövetkezetességgel érvényt szerezni az állampolgári kötelezettségek — a begyűjtés, az adófizetés teljesítésének és a tavaszi mezőgazdasági munkálatok pontos és rendszeres elvégzésének.

Unnék pedig első feltétele,

hógy az Izsáki állami- és párt- szervek a törvényesség adta lehetőségek betartása mellett kényszerítsék a kulákokat a törvények betartására. Csak ennek elérésével biztosíthatják a kormányprogramra maradéktalan végrehajtását Izsákon is.

y S. G.