Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. április (9. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-25 / 98. szám

JAKUS VINCE HAZAT EPIT

AZ ÖREG JEGENYÉKNEK ott a tanya sár- kán egy hét óta lakói vannak. Sudár, kettős ága tövén gólyapár rakott fészket. Jakus Vince minden nap meg-megállt a vén fa alatt. Leste, hogyan lett a szálanként összehordott pe'yhekből, szalmából meleg, fiókákat felnevelő puha otthon. Amikor elkészült, odaszólította a feleségét. Magához ölelte a szolid, mindig jóságos asszonykát, es ránevetett a kelepelő madarakra.

— No, Ilonkám, elkészül hamarosan a mi fészkünk is. Ugy-e, mi is úgy hordtuk össze apránként a neklvalót, mint a gólyamadarak?

*

ISMERKEDJÜNK csak meg Jakus Vincével.

A tataházi Dózsa termelőszövetkezet tehenésze. Abból a kevés beszédű, dolgozó fajtából való, amelyik szinte észrevétlenül dolgozgat nap-nap után, de a keze alatt 8—10 literes átlagot adó tehenek nevelkednek és esztendő végén 380—400 munkaegység után osztanak neki részesedést.

Apja, az öreg Jakus két hold kelebiai-homok jövedelméből csak éppen felcseperítette Vincét és 7 testvérét. Azután Vince is, a többiek is cselédek lettek.

— Idegen fedél alatt, idegen kenyéren Mátétokén a Wilmann uradalomban szolgált. Ott érte a felszabadulás, ott maradt az állami gazdaságban is. Itt ismerkedett meg a szép Kollár Ilonkával, Négy éve egybekeltek. Vince továbbra is a gazdaságban maradt volna, igen ám, de az öreg Kollár Márton familiástól a Dózsa tsz tagja volt már akkor. Egyszer elő is vette a vejét:

— Hát fiam, egy a kuckó a kemencével. Most már a családba tartozol, neked is itt a helyed velünk.

És Vince belépett, éppen most 3 éve. Nem bánta meg. Ahogy gyarapodott a csoport, úgy került mindig több holmi a Jakus-lakásba, több szép ruha Ilonkára, 12 literes tehén az istállóba, anyakoca az ólba.

— Csak egy bántott folyton — emlékezik vissza Jakus Vince. — Még mindig más házában éltünk lakbérbe. A négy év alatt legalább annyiszor hurcolkodtunk. Meguntam már, így született meg a fészekrakás, a saját otthon vágya.

ÉS MA Jakus Vincéék udvarán ott tornyosul a 10.000 forint áru tégla, tetőanyag, ajtó, ablak, A másik 10.000 forintból került ki a padló, a villany bevezetése, no meg a kőművesek díja, akik a jövő hónapban meg is kezdik a munkát. A telket a múlt héten jelölte ki a tanács a bácsalmási vasút mellett,

JAKUS VINCÉÉKNEK nem kellett egy életen át koplalni, zsugorgatni a házért, mint valamikor az öregeknek. A 20.000 forintot Vince becsületes munkával, Ilonka ügyes gazdaasszony- kodással mesterkedte össze, mióta a csoportban vannak. Vince tavaly 380-szor 8 forint készpénz- előleget kapott. A kukoricából, burgonyából is jócskán jutott a szabadpiacra, pedig a háztáji süldők is ebből híztak meg részben levágásra, részben eladásra. Ilonka meg a tojásból, hízott- baromfiból, tejből árulta a csillogó forintok százait, amellett rendszeresen dolgozik a közösben is.

*

S mikorra a golyapár kikelti a pelyhes- fiókákat, elkészül az Uj-telepen Jakus Vincéék szép, pirostetős családi fészke is.

Dolgozóink túlteljesítették vállalásukat

Az első negyedévi tervünket a tenyésztésben 100.7 százalékban, a süldőnevelésben 104.3 százalékban, a hizlalásban pedig 110.25 százalékban teljesitettűk.

Mikor pártunk és kormányunk leszállította a hús- és a zsi- radékárakat, dolgozóink újabb vállalásokat '.ettek. Ennek eredményeképpen a megtakarítások összege 189.240

forintról április 4-re, felszabadulásunk ünnepére már 250.000 forintra növekedett,

Most szeretnék foglalkozni a felajánlások teljesítésével részletesebben. A tenyésztési üzemágban a felajánlás összege 60.000 forint volt, a teljesítés 07.516 forint. A süldőnevelési üzemágban 100.000 forint értékű vállalást tettek a dolgozók, a

teljesítés 170.021 forint,

A hízlalási üzemágban dolgozók elhatározták, hogy 90.000 forint értékű megtakarítást érnek el. Ezzel szemben 138.104 forint volt a megtakarításuk.

Túlteljesítette havi tervét: Baranyi Péter a Dózsa-telepen, Csesz- negi Mihályné és Kovács V. Ilona a Kos- suth-telepen, Dudás

Pálné a bácsbokodi telepen. Valamennyien a tenyésztési üzemág dolgozói. A süldőnevelési üzemág legjobb dolgozói: Kmetovics István, Hambalkó Katalin és Monori Antal a bácsbokodi telepen, Sebők Rozália és Kormos Ilona a kisszállási telepen.

Takács Lajos,

Kiskunhalasi Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat.

AMINT AZ IDŐ felmelegszik, megjelenik a fiatal répavetések egyik legnagyobb ellensége, a répabarkó. Ez ellen a veszedelmes kártevő ellen hatásos védekezési mód, ha a répaföldeket 30 centiméter széles, 40 centiméter mély függőleges és símafalú árkokkal kerítjük körül, az árkok fenekére pedig 8- 10 méterenként ássunk 20 centiméter átmérőjű és 20 centiméter mélységű símafalú gödröket, ahova a bogarak belehullanak. Ezekből a gyüjtőgödrökből köny- nyen kiszedhetjük és elpusztíthatjuk a répaföldek kártevőit,

A ZÖLD FUTÓSZALAG biztosítására kéthetes időközökben, szakaszosan vessük a csatornádét, borsós keveréket és egyéb zöld etetésre szánt takarmányt. A szakaszosan vetett zöldtakarmány folyamatosan friss, nedvdús eleséget biztosít nemcsak a teheneknek, hanem a többi állatoknak is.

*

HA A TALAJ hőmérséklete 14 fokra melegszik, ne késlekedjünk a gyapot vetésével. Vetés előtt a talajt kultivátorral, vagy nehéz fogassal aprómorzsásra munkáljuk el. Az előmelegített és ammoniumszulfáttal kezelt vetőmagból kát. holdanként 60 centis sortávolságra 30—40 kilót vessünk. Igen fontos a vetésmélység megállapítása. Ha a talaj nedvessége kielégítő, 3—4 centi legyen a vetésmélység. Ha viszont szárazabb földbe kerül a mag, akkor 4—5 centi mélyre vessük, s a vetésnél gondosan ügyeljünk, hogy a magvak a kultivátorral fellazított és az alatta tömötten maradt talajréteg érintkezési síkjára kerüljenek. Vetés előtt járassunk hengert. Nem szabad elmulasztani a vetés utáni hengerezést sem, A henger után kössünk seprőboro- nát. Rendkívül fontos a vetés gyors befejezése. Ha egyenletes kelést akarunk biztosítani, a vetést egy-két napon belül fejezzük be!

A SZIKES 1ULDEK legjobb

takarmánynövénye a szegeslednek, vagy ahogy az Alföld egyes részein nevezik: a laposborsó. Ez az élelmes és bő terméssel fizető takarmánynövény, nemcsak a sziken, hanem a kavicsos földön is sikerrel termeszthető, Szegeslednekből kát. holdanként 120—130 kiló magot vessünk gabona-sortávolságra, 5—10 centi mélységben, A vetőgépet úgy állítsuk be, hogy egy-egy csoroszja méterenként 10 szemet vessen. A termelési bizottságok alaposan nézzenek körül a határban. S ahol szikes parlagföldek, vagy nehezen művelhető kavicsos területek vannak, szervezzék meg mielőbb a szegeslednek termesztését. így bőséges és táperőben gazdag zöldtakarmányhoz jutnak az állatenyésztő gazdák.

*

A LAKITELEKI termelési bizottság szőlő- és gyümölcsterme« lési szakcsoportja idejében hozzákezdett a rovarkártevő és a gombabetegség elleni védelem megszervezéséhez. A termelési bizottság munkájának eredményeképpen a földművesszövetkezet gondoskodott elegendő no- vényvédőszerről s a gazdák rügyfakadás előtt, úgyszólván minden gyümölcsfát megpermeteztek. Most az alma és körte varasodás ellen pirosbimbós állapotban, a meggy gombaoeteg- sége ellen, fehérbimbós állapotban 1 százalékos bordói lévei folyik a permetezés,

A virágzó gyümölcsfákat ar- zénes, vagy kontakt idegméreggel nem szabad permetezni, mert ezek a mérgek a hasznos melleket is megölik.

Virágzás után az alma- és körtefákat nyári hígítású mész- kénlével, a poloskaszagú körte- és almadarázs ellen, valamint a sodrómolyok ellen I százalékos Matador P. idegméreggel permetezzük, A szilva- és ringló- fákat, ha a poloskaszagú szilva- darázs jelentkezik, ugyancsak 1 százalékos Matador P. idegméreggel védjük. A levél vörösfoltossága ellen sziromhullás után 1 százalékos bordódé a legjobb védekezési mód.

/íkkor történt, amikor a

Cl nagy körkép készült, »A magyarok bejövetele.-« Azaz, hogy már készen is volt, csak az előteret kellett rendezni s éppen itt akadtak el a piktorok. Egy-két marék fűre lett volna szükségük, de olyanra, amelyik el tudja magáról hitetni, hogy a nem pesti fű, hanem valóságos honfoglaláskori, hosszúszálú, puhalevelü, harsogózöld selyem- fű. A publikumnak persze az ilyesmi tökéletesen mindegy, de a millenáris esztendőben nagyon divatban volt a történelmi hitel s különösen a körképfestők, Feszty Árpád, Vágó Pál és Uj- oáry Ignác nagyon sokat adtok rá, lévén külön-külön is lelkiismeretes emberek, hát még együtt! Napokig hányták-vetették az elméjüket, hol lehetne egy kis stílusos fővárosi füvet szerezni.

,— Hót sehol se —« adta le a voksát Vjváry. — Itt csak műfüvet találunk. Az indítványozom, hozassunk hiteles füvet az őshazából, Etelközből, vagy Le- bédiából.

Vágó Pál azonban ellentmondott. Miért kellene azért olyan messze menni, mikor az ő faluja, Jászapáti sokkal közelebb van. Olyan fű sehol a világon nem terem, mint ott. Egészen bizonyos, hogy az első magyar nagykövet, Kusid is ott szaggatta a magyar földből azt a kóstolót, ami Anonymusba is belekerült, s a Névtelen Jegyző csak irigységből hallgatta el Jászapátit.

Tudniillik ő nem jászember volt, csak dunántúli.

Feszty Árpád azonban még Jászapátit is messzillette.

Hí időnk volna, akkor Kin- gyesből hoznánk a füvet, az én komáromi pusztámról, mert erre a dicsőségre csak az volna méltó. De kifoovtunk az. időből.

Móra Ferenc:

JUayi/arök sKÍiiájti

most már be kell érni az istenhegyi fűvel, szalajtsatok át érte Budára. Az is olyan szép fű, hogy éppen azért nem merek érte magam menni, Ha én azt meglátom, mindjárt hanyatt vágódom benne és fel se kelek estig,

r— No, majd itt leszek én vele mindjárt —« fogadkozott Vágó Pál durcásan, *-» pedig tudom, hogy a jászapáti fűhöz képest az csak spenót,

jízzal felkapott a műtermi

C7C szerelvények közül egy kis kosarat, kocsiba ült és áthajtatott Budára.

Azaz csak áthajtatott volna, de a Lánchídon megállította egy barátja. Neves jogász veit.

r— Hova, hova, te kosaras ember?

— Átmegyek az Istenhegyre, szedek egv kis füvet.

— Ahá! Értem. Ha kedvemre való lesz a líbapászlor, megveszem a képet.

—- Azt ugyan nem — nevetett Vágó. — A honfoglalási körképhez kell a fű. Szervusz.

— Hohó, ne szaladj csak! — komolyodott el a törvényhozó, r— Van rá engedélyed?

■.— Mire? — hűlt el a piktor.

— Hát a fűszedésre. Arra hatósági engedély kell, mert nem a Balkánon élünk ám itt. Ha rajta ér a csősz a fűszedésen, ráfestheted magad a körképre, mint eke elé fogott rabot.

— Ne bolondozz — hitetlenkedett Vágó.

— Eszem ágában sincs, pajtás. De tudd meg, hogy amit el akarsz követni, azt úgy hívják, hogy közvagyon eltulajdonítása. Szervusz!

A iooás? intőlea emelte fel az

ujját és Vágó ebből a mozdulatból látta, hogy a dolog csakugyan komoly. Visszafordította a kocsit és a rendőrségre hajtatott. Ott azonban azt mondták neki, liogy az ügy nem rájuk tartozik, ebben az illető kerületi elöljáróság az illetékes.

— Hát az hol lakik?

— Fönt a várban.

— No azt útbaejtem egy kis kerülővel.

Útba is ejtette, elő is adta az instanciáját. Kedvesen, mosolyogva — mindössze egy kis formalitásról van szó.

Ezzel aztán el is rontotta a dolgát. Az illetékes hatóság úgy nézett rá, mint a vas villa.

— Kérem, ez komoly hivatal. Itt nem ismerünk formalitásokat.

— De tessék meghallgatni, könyörgöm. Egy-két marék füvet szednék az Istenhegyen. Csak amennyi a kis kosárba belefér.

/iz illetékes hatóság gúnyoC7L san mosolygott.

— Úgy? És ez önnek formalitás? Azt hiszik az urak, az istenhegyi fű a Csáky szalmája?

— De kérem, megfizetem.

— Az más, arról lehet beszélni. Tessék írásos ajánlatot tenni, azután majd nyilvános árverést hirdetünk s a legelőnyösebb ajánlattevő megkapja a füvet.

— Uram — tette össze Vágó a kezét — egy kosárka fűért alakítsunk részvénytársaságot az istenhegyi rét kibérelésére?

—• Hja, én nem tehetek semmit, a szabály: szabály.

— Hát ki tehet?

— Talán a polgármester.

A polgármester Haberhauer János volt abban az időben — 'ágyán millenáris évben már

Halmos János. Törvénytisztelői derék ember, aki türelmesen végighallgatta a festőt és igazat adott a — kerületi elöljárónak.

— Itt én nem tehetek semmit kérem. A fű nem az enyém, hanem a városé. Hanem tessék a fűbiztosi hivatalhoz fordulni. Az átteszi a kérelmét a közkerti bizottsághoz, az a legközelebbi havi ülésen jelentést tesz a tanácsnak s én azon leszek, hogy a tanács pártolólag tegye át az Ügyet a közgyűléshez,

— Talán egyszerűbb lenne, ha néhány sor írást kapnék. i t

—- Nem, nem, szó sem lehet róla .., az ellenzék rögtön rendkívüli közgyűlést hivatna össze a főváros szénájának a polgármester általi ellopatása ügyében. Hanem, tudja mit? Próbáljon szerencsét a belügyminiszternél, az tud önön segíteni, ha akar.

Vágónak ezer szerencséje volt. Egy földije segítségével azonnal bejutott Perczel Dezső elé, aki mosolyogva hallgatta végig és mosolyogva utasította el.

— Hát, hogy gondolod te azt, fiam, hogy én megsérteném a főváros autonómiáját? Tudod, mi lenne ebből? Kormányválság a millenium örömére. No, csak ez kellene még nekünk!

Vágó Pálból most kirobbant a jász temperamentum.

— Verje meg a Hadúr azt is, aki a honfoglalást kitalálta! Mennyivel jobb lett volna nekünk otthon maradni, Ázsiában!

íi miniszter elnevette ma- C7L. gát.

— Okvetlen kell nektek ez a fű? Muszáj annak istenhegyinek lenni?

r— Muszáji

A miniszter körülnézett a szo-> bába, megnézte, jól be van-e téve az ajtó, aztán megveregette a piktor vállát:

— Hát akkor eredj az Istenhegyre fiam, adj egy hatost a csősznek és lop az neked any nyi füvet, amennyit akarsz.

Vágó úgy elszaladt, hogy tán köszönni is elfelejtett. Meg se állt az Istenhegyig, ott addig tévelygett, amíg talált valami szárnyékot, abban aludt egy ember, éppen erről a tevékenységéről ismert rá. Aki délután négy órakor alszik, az nem lehet, csak csősz.

— Hé, bácsi! —t rázta életre — maga a csősz?

— Én vagyok, kérem.

— No nézze, itt egy korona, vágjon nekem ezért egy kis kosár füvet!

— Sok lesz az, tekintetes uram c- tétovázott a csősz.

— Ne beszéljen kend annyit, hanem vágja már azt a füvet.

figy-két kaszasuhintásr.a C> megtelt a kosárka és Vágó boldogan rohant vele a Városligetbe. Olyan füvelő mezőt szerkesztettek belőle előtérnek, hogy attól féltek, reggelre megelevenednek örömükben a honfog* lalók festett táltosai s a főváros rögtön megadóztatja őket.

De még ennél is különösebb eset történt. Másnap délután kihívták Vágót a honfoglalók közül. Az istenhegyi csősz kereste.

— No, mi baj bácsi?

— Tekintetes uram, mitévő le« gyek a többi fűvel?

— Micsoda többi fűvel?

— Hát, ami még jár a koronáért, mert az úr csak egy ható* árát hozott el, a többi ott maradt lekaszálva. Hát mondom, csak bejövök megkérdezni, hogy ki eszi azt most már mea‘f