Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-18 / 65. szám

TAVASZI BESZELGETES NYEMECZ FERENCET az udvaron találjuk. A vetőgéppel bíbelődik. A márciusi szél néha mc-gborzolja ezüstös hajszálait, amelyek a birkabőrsüveg alól kikandíkálnak a munka heve­ken. — Kiszórom belőle a cukorré­pa magját, mert azt vetettem az előbb — kezdi a beszélgetést, — de még ma félhold árpát is föld­be akarok tenni. Megigazítja a süveget, tnélyen- ülő, apró, kék szemeivel rám tekint. — Tavaly vettem ezt a gépet. Gondoltam, nem kínlódok én időgép nélkül. Tudjak, tavaly nyár óta én is szívesen járom törül a hét hold földemet. En­nek a gépnek köszönhetem, hogy még ma egy füst alatt vég­zet, a tavasziak vetésével. Farkas Istvánnal, a lajosmi- zsei tanács mezőgazdasági osz­tályának adminisztrátoiával na­gyikat bólintunk Nyemecz bá­tyánk szavaira. — Ejnye mán — mérgelődik, mikor az egyik csavar megma­kacsolja magát. — Tavaly köl­csönadtam a gépet, és az egyik •savarfejet letörték. Bár szíve­den adom kölcsön, de nem sze­relem, ha nem becsülik még, mert én bizony megbecsülöm. BIZONY JÓ GAZDA Nye- :necz Ferenc, Tudja ezt az egész íatár. Mindig első a munkában. Nem előzheti meg őt senki. Most is alig lehetett ránienni a föld­re, máris megkezdte a munkát. — Az elmúlt héten Pesten vol­tam — folytatja. — Értekezle­ten. Nem mondom hasznos volt ez az összejövetel, de engem majd a nyavalya tört ki. Álig vártam, hogy hazajöjjek szom­baton. Vasárnáp már kiszórtam s pétisót az őszi gabonára, egy és háromnegyed holdon. Két hold őszi gabonavetésem van, ele negyedholdat feliiltrágyáz- lam. Ezt én már alkalmaztam egyszer, még pelyhesállú legény­koromban. Későn vetett rozsra szórtunk birkatrágyát. Olyan teimés lett, hogy csak tátottuk a szánkat, ötven kilót adott egy csomó. Pedig előzőleg ugyancsak szomorúan nézett ki a vetés. Nyemecz bácsi ugyancsak szép termést takarít be minden é\ ben gabonából. Elmondja, hogy még az 1952-es aszályos évben is 16 mázsa búzája ter­mett holdanként, míg Lami And­rás, akinek a földje szomszédos az övével, még 10 mázsát sem takarított be. Tavaly pedig majdnem 20 mázsa volt a ter­mése holdanként Nyemecz bá­csi gabonatáblájának. — Nekünk is tanulnunk kell. Nem elégedhejiínk meg azzal, amit nagyapáink tudtak. Van­nak olyan módszerek, amelyek­kel növelni lehet a termést. Ke­zünkben van a lehetőség és én élek is vele. KISIDEIG CSENDBEN bab­ra! a vetőgépen. Most Farkas István kérdése akasztja meg. — Aztán mit tanult az érte­kezleten Ferenc bátyám? — Sokmindent. Az idén már nemcsak a kukoricát vetem négyzetesen, mint tavaly, hanem a burgonyát is kísérletképpen. A csőfogóval hadonászva to­vább magyaráz. — Szó volt a versenyről is. De nem,olyan versenyről ám, mint amilyen a mi községünkben van — emeli fel a szavát. — Én is tavaly vagy háromszor voltam tetsenyben. Emlékszem rá, az egyik alkalommal a Sedl Jóska hívott ki. én pedig rákontráztam ér Bató Lacival léptem verseny­re. De ezután a kutya sem törő­dött velünk. Hiába vártuk, hogy mikor értékeli a tanács az ered­ményeket. Még ma sem tudjuk, hogy ki volt az első. Ezért az idén én még nem is hívtam ki senkit. Farkas István nagyokat nyel és szaporákat pislog a „bírálat­ír“. — Az igaz. hogy ezt elhanya­goltuk. A jövőben tényleg na­gyobb gonddal kell értékelnünk a versenyt, mert máskülönben elvesszük a dolgozó parasztok kedvét a nemes vetélkedéstől. Közben kész lett: a vetőgép. A gazda int a nagyobbik lányának. — Hozd már az árpát, aztán induljunk csak szaporán. AZ IFJABB NYEMECZ köz­ben elővezeti a két lovat, a szürkét, meg a pejt. — Van itt segítség — mondja Farkas. — Hát az van. Nyolc gyereket neveltem fel. Szigorúan fogtam őket, de nem is vallottam szé­gyent velük. A Pista Inótán van, sztahanovista vasbetonszel elő, az Ica lányom Pesten iparitanuló, esztergályos lesz. Jól tanul. Az elmúlt őszön dicsérő levelet kül­dött a tanára, meg a DlSZ-szer- vezet is. , A szülői büszkeség csillan meg a szemében. Zörögnek a szerszámok. Meg­indul a vetőgép. — Tudják azért sietek, mert nemcsak magamnak dolgozok. Minden őszön meg tavasszal fel­szántok, elvetek 25—30 hold földet. Segítek a szomszédok­nak. Olyan vagyok én, mint a gépállomás —r teszi hozzá tréfá­san. Már indulnánk, de megállít bennünket. — Még mielőtt elmennének, nézzenek be az istállóba. BEVEZET BENNÜNKET. Bent két jószág ropogtatja a száraz abrakot. Az egyik üsző, a másik egy szép bikaborjú. Az utóbbi­ra Nyemecz gazda szerződött. Gy önyörű jószág. — Négy mázsára szerződtem, jócskán kapok pénzt érle. Hanem nézzek meg ezt a má­sikat. Látják ezt a szegény álla­tot; hogy vérzik a szeme alatt. Valami daganat lehet belül. Valóban a szegény , jószág szemgolyója alól csepeg a vér. — El is apasztott. Megadta a 18—19 litert is ezelőtt, most alig fej tőle az asszony. Az állatorvos volt itt, azt mondta, ha megja­vul az idő, majd megoperálja. Az idő azóta megenyhült.. Az állat mind több vért veszít. Az orvos azonban húzza-halasztja az időt. — Majd segítünk ezen Nye­mecz bácsi — mondja a tanács embere. — Beszélünk majd dz orvossal, hogy intézkedjék a tehén felől'. BÚCSÚZUNK. Néhány perc múlva már halljuk, hogy a két ió kivontatja a vetőgépet. Nemsokára a zsíros, fekete rö­gök szomjasan nyelik a vető­magot. KERESKEDŐ SÁNDOR. Időiárásíelentés Várható időjárás csütörtök .es­tig: felhős, párás, helyenként ködös idő. Több helyen köd vagy esöszítálás, mérsékelt északke­leti-keleti légáramlás. A? éjsza­kai lehűlés keleten kissé erősö­dik, a nappali hőmérséklet or­szágszerte alig változik. Várható hőmérsékleti értékek csütörtökön reggel keleten —2, +1, máshol 1—4, délben ország­szerte 6—9 fok között. B aján, az Arany János- utca torkolatánál fekvő teret egy szép, harmonikus stílusú épület szegélyezi. Talán sokan nem is tudják, hogy a Műemlékek Országos Bizottsá­gának védelme alatt áll. Nemré­giben tábla került az egykori Latinovics-kúria falára.- A táb­lán ez a felirat áll: A Magyar Népköztársaság Képzőművé­szeti Alapja 2. számú művész- telepe. Itt talált otthonra a vi­lághírű magyar mester: Rudnay Gyula tanítványainak kis sere­ge. Itt dolgozik Rudnay mester ezetésével ’Mikii Ferenc, Kun istván és Bak János festő­művész. Ennek a dunaparti városnak nem egy szülöttét találhatjuk meg képzőművészetünk nagy nevei között. Innen szárma­zott el Teles Ede szobrász­művész, a kecskeméti Kossuth- s7obor hírneves alkotója. Itt al­kották legkiválóbb műveiket Nagy Ferenc, id. Éber Sándor és Ágoston Vencel. A dunai táj, a vidék lankás, szelíd hangula­ta, az erdőkoszorúzta dunai par­ték megragadó bensósége, a színpompás mezők számtalan, ragyogót tájkép ihletői voltak. A küzdelmes mult, a filléres napi gondok azonban felőrölték az alkotó kedvet. Művészetünk csak a felszabadulás után foglalhatta el méltó helyét né­pünk kulturális életében. Csak a felszabadulás után találtak igazi otthonra a magyar táj, a magyar élet szerelmesei: művé­szeink.-A képzőművészetnek ebben a szép, bajai otthonában 1 most nagy átalakítási munka folyikj BAJAI KÉPESLAP c 4 mester tanítványai Bővül a telep. Lakas es műte­rem épül az alkotásra vágyó művészek számára. Valóban a művészeti alkotás házává válik vi. egykori földesúri kúria. Ha­talmas nyeresége ez megyénk kulturális életének. Lehetővé válik képzőművészetünk me­gyei színekkel való gyarapodá­sa, gazdagodása. A művésztelep Inven íogja továbbjárni azt az úi.al, melyet Rudnay Gyula művészete tárt tel és amelyen máris tehetséges fiatalok egész sora halad. Áprilisban nyílik meg az -r*- alkotók háza. Benépesül az otthon. Erről beszélgetünk és u művészeti alkotásról Kun Ist­ván festőművésszel, az egykori Rudnay-festőiskola régi tagjá­val a művésztelep udvarán. — Kossuth-díjas mesterünket visszavárjuk —_ mondja moso­lyogva Kun István. Nagy hiá­nyát érezzük útmutatásainak. A festészet iránti határtalan ra­jongása itt él a falak közölt. Boldogok vagyunk, amikor te­lepünk szépülő, újjáépülő falait nézzük. Tudjuk, hogy népi demokráciánkban minden támo­gatást megkapunk alkotó mun­kánk számára. Egy-egy kiállí­tásunk már eddig is azt. bizonyí­totta, hogy élni tudtunk ezzel a segítséggel. Örömmel látjuk, ho­gyan gyönyörködnek festmé­nyeinkben azok, akiknek min­den ecsétvónásunk, alkotó­munkák minden mozzanata szól Baján élő művészeink nemcsak saját alkotásaik tüzével éleszt­getik a szocialista realista kép­zőművészet kohóját, hanem az­zal is, hogy fiatal növendékek egész sorát nevelik. A fiatal te­hetségek felkarolására nyitották meg a bajai képzőművészeti kert. A kör fiatal tehetségei máris eredményekkel dicseked­hetnek — mondja büszkén,Kun István. — 1952-ben az ország 120 képzőművészeti Körének verse­nyében növendékeink a hat első helyezett között foglalnak he­lyet alkotásaikkal. Az ugyan­ebben az évben rendezett propa­ganda- és plakátkiállításon kép­zőművészeti körünk Kitüntető oklevelet kapott. Illa-csak az eredményeket soroljuk, úgy gondolhat­nánk, hogy nincsenek is ennek a fényes jelennek árnyékosabb részei. Pedig vannak. Kun Ist­ván nehezen, kissé vonakodva beszél erről. Nem azért, mintha takargatni akarná a hiányokat, egyszerűen nem tudja, hogy' hol is kezdje. — Talán ott kezdeném, ami a legégetőbb számunkra — mondja. — A műterem kérdése. A művésztelepen kívül Baján és a környező községekben annyi a tehetséges fiatal! De amikor nem tudunk számukra műtermet biztosítani! Szinte lá­tom, amint emlékezetében ku­tatva, sok fiatal bajakörnyéki ismerős arcát idézi emlékezeté­be. Látszik rajta, hogy - legszí­vesebben maga fogna hozzá Mikor rendezik már az illetékesek a kecskeméti gépállomás ügyét? A KECSKEMÉTI gépállomás vezetősége gyakran kapott bírá­latot, amiért nem szervezik meg jól a munkát, vagy elmaradtak az aratásban, az őszi szántás­ban. Valóban annak ellenére, hogy megyénk legnagyobb gép­állomásainak egyike, az elmúlt évek során csaknem minden munkában az utolsók között volt. Elhangzott néhány bírá­lat és ígéret a munkák megja­vítására — eredmény azonban nem mutatkozott. A gépállomás késve, vagy hiányosan teljesítet­te terveit, lemaradt a minőségi munkában. De nézzünk csak körül- és vizsgáljuk meg, hogy vájjon a gépállomáson megvannak-e a feltételek, amelyek a nyugodj:, zavartalan munkát biztosítják. MINDEGY, hogy hol kezdjük a szemlét. Talán induljunk ki abból, hogy milyen munkakö­rülmények között dolgoznák ma­guk a vezetők. Már máskor is írtunk arról, hogy a gépállomás új, tehetséges szakemberekkel, szakképzett főmérnökkel erősö­dött. A gépállomás vezető szaK- embereinek gárdája 18 szakem­berrel lett gazdagabb. Ezután joggal várhatnánk, hogy a gép­állomás munkája jelentősen megjavuljon. Ennek azonban még ma is vannak gátló körülményei, me­lyeket semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagyni. AHHOZ, hogy az ember elmé­lyült, jó munkát végezhessen, legelőször is kell egy arra al­kalmas, nyugodt hely, másod­szor megfelelő eszközökre lenne szükség. Ezek közül a feltéte­lek közül azonban egyikre sem akadunk rá a gépállomáson. A mezőgazdászok, akik számsze- rint 16-an vannak és a gépállo­más kutatója, Laczi János egyet­len kis helyiségbe összezsúfol­va dolgoznak. Amellett, nagy a helyiség sötét és egészségte­len, lehetetlen együtt dolgozni ennyi embernek, akiknek vállán nagy felelősség nyugszik, hisz személyenként csaknem 8000 hol­das körzetben felelősek a földek terméséért, jó megmunkálásáért. AZONKÍVÜL nincsenek meg a legszükségesebb télszerelések sem. Nincsenek például talaj­vizsgálati eszközök, vagy mond­juk egy mikroszkóp, amit még nagy, tágas, szellős műtermek építéséhez. De mar mondja is tovább: — A másik fájó pont a/ állandó kiállítási helyiség kóidése. Nincs, hely számunkra. Azaz tulajdonképpen tenne. A járási kultúrotthonban volna itt akár műteremnek való, vagy állandó kiállítás céljáia alkal­mas hely is. A kultúrotthon ve­zetői kész örömmel bocsátanak rendelkezésünkre. A járási ta­nács is támogatja ezt a tervet. Valahol azonban megakadt az intézkedés. Csak tudnám, hogy hel! Szorgalmasan jegyzem sza­vait. Szeretném, ha semmi nem maradna ki belőle. Mert ezek a sorok rádöbbenthetnek va­lakit, — akinek a kezét megbé­nította a bürokrácia — arra, hogy nyissa ki az asztalfiókját és tegye meg a döntő lépést. ___ EV. eddig panasz volt — m ondja Kun István. Szinte furcsán hat, hogy az át­alakuló művésztelepen ilyesmi­ről is szó esik. Pedig még van mondanivalónk nekünk, művé­szeknek saját munkánkról is. Városainkban, községeinkben egymásután nyíltak meg kultúr- házaink. De alig találni ben­nük egyetlen művészi alkotást. Állami gazdaságaink, üzemeink, vállalataink, hivatali szerveink, tömegszervezeteink sem igen tö­rekednek arra. hogy az igazi szo­cialista-realista művészet alko­tásaival ékesítsék szobáik falát. Pedig ez jelentené többek .kö­zött a művészet, a néppel együtt­élés, a népért alkotó művészet igazi találkozását lhletöjéve', kiapadhatatlan forrásával : a dol­gozó emberrel. Bíró László. egy közepesen felszerelt iskolá­ban is megtalálni. A gépállo­másnak már csaknem minden gépe kiment a földekre szántani. A körzeti szerelőknek azonban még mindig nincsenek közleke­dési eszközeik. NÉZZÜNK KI az udvarra ŰS, ahol ponyvákkal letakart csép­lők sorakoznak. 60 darab csép­lőgép — amely a telet a szabad ég alatt vészelte át. Amellett, hogy a ponyvák néni fedték tö­kéletesen a gépeket, melyekbe 3 beszivárgott víz jelentős káro­kat okozott, a ponyvák jórésze is úgy tönkrement, hogy nem bír ki még egy telét. Hacsak a cséplőgépeiénél becsüljük fel, mekkora az így okozott kár, már az is többezer forintot je­lentene. Számításba kell venni azt is, hogy a gépállomásnak a cséplőgépeken kívül niég csak­nem 300 darab munkagépe, eké­je, tárcsája telelt a szabad ég alatt. Egyszerű számítások alapján abból az értékből, ami így kár- baveszett, egy akkora gépszínt építhetnénk a kecskeméti gépál­lomáson, amely alatt a gépállo­más összes gépei elférnének. DE MIÉRT kellene ide gép­színt építeni, vagy új, tágas, ké­nyelmes irodákát — vetődik fel a kérdés —, hisz hamarosan el­költözik. innen a gépállomás uj helyére — és akkor mindezek s problémák rendeződnek. Ko­moly, nyugodt munkát végezhe: Láczi bácsi, a fáradhatatlan ku­tató, Bényei Gyula szőlészszak­ember és a gépállomás minder vezetője és dolgozója. Megvál­tozik az egész gépállomás mun­kája is. Ez azonban még úgylátszik, igen távoli jövő és távoli áb­ránd. Az új gépállomás építésé­ről ugyanis különböző álláspon­tok, vélemények alakultak ki és különböző hírek terjengenék. A LEGÉRDEKESEBB talán az, hogy a gépállomás előtt lévő tejüzemet, még az idén hatal­mas tejkombináttá építik ki. A kombinát beruházásait az élel­miszeripari minisztérium irá­nyítja és már hamarosan meg­kezdődnek az építkezések. A. tervek szerint az újonnan épül’’ tejüzem a gépállomás felőli ré­szén lesz megnagyobbítva, am szószexint azt jelenti, hogy ősz­szel beépítik az amúgyis szűk gépállomás! udvar negyedrészéi. Amikor a terv készült ez nem mutatkozott hibának, mert ez­zel hasonló tervek szerint a gépállomás ezidőre új helyre költözik. Az építkezés megkez­désére már ki is mértek 40 he.-. ■ tár területet. AZ ÉPÍTKEZÉS azonban még most sem kezdődött meg sőt a megyei beruházási igazga­tóság tervei szerint ebben az év­ben nem is kezdődhet meg, amiatt, hogy nincs tervbevévc — Az illetékes minisztériun erre vonatkozólag semmiféle in­tézkedést nem adott ki. A tej­üzem bővítésére azonban már megvan a jóváhagyás, a keret s mint a fentiekből is tudjuk, rövidesen megindul az építke­zés. VÁJJON az illetékesek nem gondoltak arra, hogy ezzel s helytelen és felületes tervezés­sel szinte lehetetlenné teszik a gépállomás munkáját? Nerc gondoltak arra, hogy több mint 3 ezer hold megművelése íoroe kockán? Jó lenne már valóban eldönteni, hogy mi lesz a gép­állomás fejlesztésével, hisz ilyen körülmények között nehézen várhatunk jobb munkát a gép­állomástól, amely megyénk egyik legjelentősebb területén fekszik. • Egy héttel késöbo tartják a termelőszövet­kezetek dolgozóinak országos tanácskozását Á Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a mi­nisztertanács közli, hogy a ter­melőszövetkezetek dolgozóinak országos tanácskozását március 19—20 helyett március 27-rf. I hívja össze. (MTI1

Next

/
Oldalképek
Tartalom