Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-28 / 74. szám

Karinthy Ferenc: BUDAPESTI 1JAV ASZ

SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ, 1953.

KARINTHY FERENC írásaira, főként mai életünket ábrázoló novelláira eddig is felfigyeltek már a jószemű olvasok. Ez a regénye azt bizonyítja, hogy a nagyobb, regényírói feladatokat is sikerrel tudja megoldani.

Regényének legnagyobb erénye: érdekessége. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy nem lankadó figyelemmel olvassuk végig, hanem abban is, hogy alakjaira, cselekményére, szép leírásaira a regény elolvasása után is vissza-visszagondo- mnk, szívesen beszélünk róluk.

Az érdeklődést elsősorban a jói választott tárgy kelti föl: Karinthy az értelmiség, irodalmunkban eddig eléggé elhanyagolt problémáit ábrázolja a lehető legizgalmasabb keretben, Budapest ostromának s a fel- szabadulás első heteinek keretében.

Nem is helyes ezeket a külső, történelmi eseményeket keretnek neveznünk. Karinthy épp azt mutatja meg, hogy ezek az események milyen döntő módon befolyásolták az egyes embereknek nemcsak az életlehetőségeit, hanem lelki, világnézeti, politikai fejlődését is. Ezek a külső események szabják meg elsősorban a regény cselekményének menetét; az alakokat sem annyira abból ismerjük meg, amit maguk tesznek, hanem inkább abból, ahogy fogadják ezeket az eseményeket.

Elsősorban a főhősre, Pintér Zoltán bölcsészhallgatóra jellemző ez. Tudatosan a szemlélődő élet híve. Nyelvésznek készül, olyan embernek, aki sokat tud, de tudása teljesen felesleges, holt tőke. Mert van-e abból haszna a világnak, hogy tud öt-hat nyelvet, ha ezt a tudását csak a magyar nyelv jövevényszavainak kiderítésére használja? Pintér úgy látja, hogy nincs. Mégis ragaszkodik életformájához — milyen jellemző, hogy az ostrom első napjaiban szakdolgozatához 4yüj t adatokat, mintha misem történne —, s a szkeptikus ízű humanista mondással igyekszik álláspontját megmagyarázni: »navigare necesse est«, hajózni szükséges — élni nem szükséges.

Persze Pintérnek már csak azért is szembe kellett fordulnia a nyilasokkal, hogy ehhez a ->navigatio«-hoz megteremtse a feltételeket. A katonaságtól megszökött. De nem látja, vagy igyekszik nem látni ennek a tettének politikai horderejét. Hamarosan azonban olyan hatások érik, amelyek kilendítik nyugodt szemlélődéséből. Nagybátyja lakásában, ahol az ostrom napjait tölti, él annak egy zsidó rokona: fiatal, életkedvvel és életerővel teli lány. A fiatalok megszeretik egymást. A nagybácsi azonban — félve a razziázó nyilasoktól — kiutasítja lakásából a lányt. Zoltán utoljára a nyilasok börtönében találkozik vele, s szabadulásakor megtudja, hogy kivégezték, Dunába dobták. A keserű érzés, hogy nem tudott rajta segíteni, a halála miatt érzett vad fájdalom viszi a partizánok közé. Már tudja, hogy az is a nyilasoknak segít, aki nem tesz semmit, aki nem harcol ellenük.. A partizánok közt, kommunisták közt nemcsak a közös vállalkozások, hanem a beszélgetések is 'hozzásegítik az események tisztábban látásához. Markónak, a csoport vezetőjének bátorsága, optimizmusa és vaslogikája egyaránt hat rá. Persze, nem jelenti ez azt, hogy eddigi céljait, vágyait teljesen feladja. — Alma most is a nyelvészeti szeminárium csendje, zöldposztós asztala, a tudományos kutatás, de most, kezdi meglátni mindezek összefüggését a rajtuk kívülálló dolgokkal, az élettel, a társadalommal. Nagy erővel mutatja ezt az a beszélgetés, amelyet egy szovjet főhadnaggyal foly tat a felszabadd ás másnapján 3 Szovjetunióban élő nyelv*

rokonainkról. (Jól tud oroszul, a magyar nyelvben sok a szláv jövevényszó, ezek kedvéért tanult meg — magyarázza a tisztnek.)

A FELSZABADULÁS UTÁN

a szervezkedő rendőrséghez kerül, a sajtóosztályra. Hosszú ideig itt is csak szem' élőd: k, raktározza az élményeket. Van mit. A rendőrségbe sok mindenki befurakodott, aki valami miatt szembekerült a nemitekkel, s most játszhatta az ellenállót. Deseő főhadnagy, ez a nagybirtokos családból való sznob katonatiszt nagyszerűen megrajzolt típusa ezeknek. Pintért, épp azért, mert nem foglal mindjárt állást, egy darabig Deseő maguk közé tartozónak érzi, be akarja hálózni, a döntő pillanatban azonban a becsület a szintén a rendőrséghez került Markó mehé, a kommunisták mellé állítja. Még nem kommunista, a kommunistákat kiválóbb embereknek tartja magánál. így beszél róluk: »Egy példátlan mérvű kísérletről beszélnek, s úgy hisznek benne, mint az életükben: ne legyen az emberek közt többé különbség, és ne legyen más érdem, csak a tudás. Ezért akármelyik pillanatban a vérüket ontják. Én nem tudok úgy hinni, mint ok, irigylem Cl—t a hitükért. De azt mondom: ha csalt egy gyertyalángéi remény van rá, ha csak egy fillérnyi esély, hogy ez a kísérlet sikerül — akkor is mindent meg kelt tenni érte. Azért, mert mást egyszerűen nem lehet csinálni...«

Zoltánt azonban nemcsak az említett nagy benyomások hajlítják a kommunisták felé. Az író igen jól mutatja meg, hogy az a polgári környezet, ameiy gyerekkorától körülvette, milyen taszítóan hatott rá. Apja tudósból, 19-es egyetemi tanárból tudományos téren gerinctelen hamisítóvá, elvtelen kompi- látorrá, világnézetileg harmadikutas polgári szociológusok szajkójává, erkölcsileg egy székesfővárosi tanítónő szeretőjévé züllött. Nagybátyja az önző és törtető kispolgár jellegzetes típusa, akire egyaránt jellemző az, hogy rokonát a maga biztonsága érdekében kitaszítja az utcára, és az, hogy csokoládéját eldugja a szélirány mögé, hogy másnak ne kelljen adnia belőle. Ha Deseőt a kultúra iránti sznob tisztelete egy-egy pillanatra rokonszenvessé tette is előtte, egy este, amelyet szűkebb baráti körében töltött, épp elég volt rá, hogy teljesen kiábrándítsa fajtájából.

HIBÁJA A REGÉNYNEK, hogy azok az alakok, akik pozitív irányban befolyásolták Pintér fejlődését, sokkal szegényesebb, hiányosabb jellemzést kaptak. Még a közülük kiemelkedő Markó, akit pedig sok meleg líraisággal ábrázol, .sem jut határozott, egyéni arcélhez. Sezek az alakok, a kommunisták a regényben társadalmi háttér nélkül maradnak: nem ábrázolja

Karinthy a tömegekkel, a dolgozó néppel való kapcsolatukat.

Azt az alakot pedig, aki Pintér mellett a regényben a legjelentősebb helyet foglalja el, s aki a munkásosztály méltó képviselője lehetne, Gazsót, véleményem szerint helytelenül jellemzi. Gazsó, Pintér katonacimborája volt. Együtt szöktek meg a katonaságtól. Bátor, keménykötésű fiú ez a Gazsó, öntudatos ellensége az urak Magyarországának, kommunistának vallja magát már régen. Pintért ő viszi el Markóékhoz. Kemény és gúnyos a régivel szemben — ezekből a jellemvonásokból állítja össze képét Karinthy. Többet azonban nem igen tud róla mondani. Gazsó az ostrom után hazatér szűkebb hazájába, Diósgyőrre. Itt ő is rendőr lesz. Ettől kezdve azonban keménysége, kérlelhetetiensége kizárólag hibák forrása, baloldali elhajlása, tömegektől való elszakadása forrása lesz. Nehezünkre esik elhinni erről a regény első részében csorbítatlan öntudata mellett olyan diplomatikusan és találékonyan viselkedő okos fiúról, hogy odahaza, a bányászok között ilyen értetlennek, feladatát ennyire féhreismerő- nek bizonyul.

A REGÉNY BEFEJEZÉSE a

főszereplők számára kezdet. — Mindketten otthagyják a rendőrséget, Gazsó visszamegy a bányába, Pintér az egyetemre. — Mindkettőjük jövője elé bízva nézhetünk, mert Gazsó felismerte hibáit, Pintértől meg — a maga minden nagy szótól, handabandától irtózó modorában

— így búcsúzik Markó: »... az egyetemen is kellenek most a... szóval ott is Pintér Zoltánnak fognak hívni.. „ Reméljük.«

Ha azt állítjuk a regényről, hogy jó írás, nem mondunk sokat. Az alakok és események mindig érdekesek önmagukban is, s nagy bőségük ellenére is világosan rendeződnek az eszmei mondanivaló szolgálatába. Minden apró esemény érezhetően szolgálja Pintér Zoltán fejlődését vagy fejlődésének megértetését. Rendkívül rokonszenvessé teszi a regényt Budapest ábrázolása. Sokat írtak már erről a városról, és mások is szerették, egy-két részlet: a Lágymányos, az egyetem, a Dunapari s az idő sajátos atmoszférája: az ostrom utáni koratavasz azonban itt a legszebb, leginkább szívhez szóló.

Nem tudjuk, egy vidéki napilap kritikájának meddig hat el a hangja. Mégis szeretnénk arra kérni Karinthy Ferencet, folytassa regényét. Pintér és Gazsó életének új fejezete kezdődik, az is érdekel bennünket. S érdekel a többi szereplő sorsa is. Úgy érezzük, hogy az az alap, amelyet ebben a regényben lerakott, alkalmas arra, hogy egy felszabadulás utáni életünket — elsősorban az értelmiség életét

— minden eddiginél gazdagabban ábrázoló művet építsen rá.

O. L.

A Kecskeméti Katona József Színház dolgozóihoz

Kunszentmiklós dolgozói felejthetetlen élménnyel lettek gazdagabbak f. hó 24-én a »János vitéz« c. előadás megtekintésével. Hatodik eset ez, amikor zsúfolásig megtöltött nézőtér előtt a színház 50—60 dolgozójának »remekbaszabott« összjá- tékában gyönyörködhettünk, és csak a köszönet hangján tudunk megemlékezni a művészegyüttes lelkes előadásáról, a zenekar kifogástalan működéséről, a nehézségekkel küzdő kellékesek támogatásáról.

Meg kell emlékeznünk a táj- előadások műsorszámainak meg- válogatásáról Is. A szocialista kultúra és haladó hagyományaink gyöngyszemeit hozták minden alkalommal hozzánk, valamennyi alkalmas arra, hogy a hétköznapi munka jó elvégzése közben szórakozhassunk, tanulhassunk, művelődjünk és erőt merítsünk a további még jobb eredmények .kialakítására,

A színészek nem becsülik le a vidéket, adott esetben talán lelkesebben játszanak, mint otthon, ezzel akarják viszonozni Kunszentmiklós közönségének kultúrszomját és a táj színház előadásainak őszinte vágyását. Megtalálható itt a szomszédos községek »küldöttsége« és képviselete is. Kunpeszér, Kun- adacs, Tass községek dolgozói is bejárnak az előadásokra 20— 40 km. utat megtéve kerékpáron, vagy kocsin.

Amikor megköszönjük ismételten ezeket a szép előadásokat, nem vagyunk önzők, amikor azt kérjük, a lehetőségek szerint minél többször látogassanak meg a jövőben bennünket. A fáradság és áldozatvállalás meghozza gyümölcsét, ezzel is a boldogabb holnapot építjük!

Kb. 600 főnyi közönség nevében:

Rómán János, ált, isk, ig,

KISKŐRÖSI KÉPESKÖNYV

Petőfi »ssülőfötdjén

á~1YÖNYÖRÜ, vöröskötésű, aranyozott díszítésű könyv fek- szik a látogatók előtt. A kis nádtetős hás pitvariéban mosolygós szemű gimnazisták nézgélődnek. Az egyik kezébe veszi1- a könyvet és könnyedén olvassa az orosz nyelvű címet, Már: fordítja is magyarra: »A magyar költészet antológiájaGondos kezek hozták ezt a könyvet a végtelen távlatú szovjet hazából! ide, Kiskőrösre, hogy elhelyezzék Petőfi szülőházában, méltó he-* lyére. Elhozták vele egy szbadságban élő nagy nép háláját és sze— retetét, a kiskőrösi nádfedeles viskóból útjára indult költöfejede— lem, a »szent világszabadság- lánglelkű bajnoka iránt. A látogató- könyvben az ajándékozás napján ott a gondosan írt aláírásé' Kazak evics. Nem sokkal arrább Oszipovának, a hírneves* szovjet pedagógusnak a bejegyzését olvassák a látogatóky Ha az előző esztendei látogatókönyveket lapozzuk fel, minden évben itt találjuk a szovjet nép baráti küldötteinek látogatásáról a felejthetetlen emléksorokat. Ők minden évben eljönnek ide, Kiskőrösre. Megilletődve állnak a barna famenyezet alatt. Megsimo-' gatják az ágy fejét, melyben a költő született.

Valóban, aki Kiskőrösre megy, nem kerülheti el ezt a házat* A budapesti autóbuszkalauz, a kecskeméti tisztviselő, a soproni mérnök neve egymásután sorakozik a könyvben, mely a látogatások, a költővel való találkozások néma tanújaként ott pihen a- bejárati ajtó melletti asztalon.

A kiskőrösiek inkább vasárnap zarándokolnak el ide. Vannak» akik minden héten megfordulnak a fehérre meszelt falak között- Mintahogy minden héten kezükbe veszik verseit is. Olvassák határtalan szeretettel, soha el nem lankadó figyelemmel és büszkeséggel. Mintha minden verse itt született volna, pedig csak dajkájáról, a kiskőrösi temetőben nyugvó Kurucz Zsuzsannáról emlékezik meg egyik versében.

Igen, Petőfi és a szabadság szeretető, a lánglelkű költő emlékezete eleven ’l ennek a szinte történelmi múlt nélküli, alig több mint 200 éves községben. A többszázados múltat azonban pótolja> még nemesebbé teszi az az alig több mint egyszázados emlék, hegy Petőfi itt született.

As utcáit, melyek őt kössöntötíék...

IZ AKKORI Kiskőrös földhözragadt, nádfedeles viskói ‘ között kanyargó rendezetlen, sáros utcákból állott. Méi a nóta is megörökítette azt, hogy Petőfi idejében és sokáig azután is »nincs olyan ház Kiskőrösön, mint a papé és Sárkány Jánosé,- Alig volt parasztembernek négyablakos háza ebben a községben, még harminc évvel ezelőtt is. Pedig a Horthy-féle »kegyelet« a hivalkodó város névvel ruházta fel.

Mai évin

t^ETÄLJ végig a mai Kiskőrösön. Az új, modern állomé s- J épülettől a város széléig. Kutass azok után a jelek után, melyek a nagy költő álmainak teljesülése jegyében születtek. A betonlapokból lerakott út m,ost épült. Alig hogy beérsz a. városba, szemedbe ötlilc a bölcsőde modern kiképzésű épülete. Benne virgonc csöppségek. Mosolyogóarcú, szelídleklü gondozók, vizsgálják reggelenként mennyit gyarapodott a csecsemő. Az a sok apróság, akik ott mozgolódnak, nézegetnek és bőségesen táplálkoznak a kis fehér ágyakban — igen, ez már az új Kiskőrös. Amely úgy épül rá az egykori viskók nyakára, mintha el akarná takarni o- múlt szegénységét, viaskodását a homokkal, a szőlővel. Kint a határban, a szőlők között friss tavaszi mozgás. Hajladozó emberek keménykérgű kezekkel ápolgatják a szőlőt, nyesegetik az idei termés bölcsőjét,

A »Szarvas« oldalában, a nyitott kapun keresztül téglahalmok, kőművesállványok, újonnan épített falak integetnek. A városnak is beillő község művelődni akar.

Magáénak akarja vallani Petőfi örökségén túl mindazt, ami a kultúra gyűjtőfogalmába tartozik. Legalább is azt bizonyítja Szűcs elvtársnak, a járási kultúrház igazgatójának kimutatása. A kimutatás szerint 12 szakkör működik a frissen felhúzott, tatarozott falak között. Csak a mezőgazdasági szakkörnek majdnem másfélszáz tagja van.

Vannak, akik a fényképezés gyönyöreinek szentelik itt pihenőidejüket. Vagy bábjátékkal foglalkoznak, színdarabokat tanulnak, zenélnek és énekelnek. Az egykori úri körök által kezdeményezett Petőfi Irodalmi Kör elhalálozása után, most a nép fiai akarnak hódolni az irodalmi szakkörben nagy fiuk emlékének.

Van egy tartalmában is, formájában is szép szülötte ennek a kultúrháznak. A Petőfi nevét viselő népi együttes, amely szlovák és magyar népi hagyományok ápolását, felelevenítését tűzte célul.

A régi Kiskőrös szép hagyományai és az új Kiskőrös mozgása, elevenedése, szocializmus felé törő lendülete így találkozik egymással, így színezi át egymást.

is árnyékos oldal

TkJÉZZÜNK csak szét jobban Kiskőrösön! Van még itt. sok ^ * minden, ami a múltra utal, ami javítanivaló. A Szentgyörgyi István által készített szép Pslőfi-szobor körül a parknak még mindig csak a romjai figyelmeztetnek.

A fő útvonalak szemetesek, gondozatlanok. Meg is akadt a szeme rajta még Kazakevics elvtársnak, a Kiskőrösön járt híres szovjet írónak is. De tudják ezt a kiskőrösiek is. És tudják a tanácsházán is. Az ellenérv: nincs rá keret. Az egyetlen elaggott köztisztasági alkalmazott nem győzi a munkát. No meg a parkok gondozására sincs anyagi eszköz, Ugyhisszük, ezzel Kiskőrös rendezettebbé tételét nem lehet elintézni.

Vannak még bajok az áruellátás terén is. Kevés a metszőolló, a szőlőkötöző drót. Három év óta az első vetőgépet, mely a kiskőrösi boltban megjelent, azonnal megvásárolták. Remélik, hogy jön több is. Várják a szőlőműveléshez való balatoni kapát, a szőlőkarót. Zabvetőmag is hiányzik. Az is felháborító, hogy a 13 földművesszövetkezeti üzlet összesen kap csak annyi árut, mini az egyetlen népbolt. Az eredmény néha nagy futkosás a keresett cikkek után, boltról-boltra.

Vagy beszéljünk a Petőfi Sportkörről, amelyik olyan sokai szenvedett már a neve miatt. Valami csodálatos megyei intézkedés alapján az őket. illető támogatás, költségvetési összeg visszavándorol Kecskemétre a megyében működő -Vörös Meteor-sportkörök támogatására. Csodálatos, de így van. Ha a sportkör hátat fordítana Petőfi nevének, könnyebben juthatna anyagi támogatáshoz,

Kiskőrös ereiben egyre gyorsabb lüktetéssel folyik a felfrissült, megújhódolt vér. Fejlődik, erősödik itt az élet, melynek napsütése — hisszük, rövidesen bevilágít a legeldugodtabb zugba is. Felégeti, ami rossz és régi. Bearanyozza azt, ami új, ami szép és ami régről jött, új tartalmú, neiges hagyomány,