Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-21 / 44. szám

AR! SIA LIAS ÔSC VILÁGÁBAN

Emlékezés a régi időkre

S

ZAKMAR ÉPPEN olyan egyszerű község, mint a környező többi falu. Egyszerű, dolgos parasztemberek lakják — akiknek az élete, saját bevallásuk szerint, egyszerűbb, mint az abc megtanulása. — De az igazi egyhangú élet nem itt van — mondogatják—, hanem a szállásokon. Ott eseménytelen, szürke napok követik egymást — unatkozhat az ember eleget.

Pedig nem így van. Az itt élő emberek élete is érdekes, csak nem olyan módon, mint a városi embereké. Mielőtt azonban a szállások mai emberének életéről beszélnénk, nézzük meg, hogyan éltek itt a múltban?

Ap.ro szállásoktól, bokorszeru tanyacsoportcktól körülvéve alakult ki a község, mely 1897-ben lett önálló nagyközséggé, 1920- ban 3225 magyar lakost számlált. A temploma 1831-ben épült és 1848-ig a kalocsai érsek volt a helység földesura.

Amit ezenkívül megjegyeznek még a lexikonok és a történelem Szakmarról és környékéről, csupán ennyi:

»... A községhez tartoznak a következő puszták és lakott helyek: Öregtény, Gombolyag, Alsóerek, Felsőerek, Kéztelek, Keserűtelek, Kisülés, Kistény, Andrasszáűás, Boiváriszállás, Szalon- taiszáíiás, Ludasszáilás, PécstszáUás, Csepeg, amely azelőtt Csep- reg volt, továbbá Malomér és Karczag.«

E

"- S MÉGEGY FIGYELEMRE méltó megjegyzés — amely egyben fényt derít a szállások keletkezésére is — arról szól, nogy a község határában régi ezüstpénzeket és őskori edényeket találtak.

Ez arra enged következtetni, hogy a szállások keletkezése még a honfoglalás utáni időkre vezethető vissza. A honfoglalás után bekövetkezett letelepedéskor ugyanis az egyes nemzetségek az általuk megszállott termet közös birtoklásában maradtak. A birtokon az egész nemzetség közösen gazdálkodott és az a nemzetség közös birtoka volt. Ez a szálúásbirtok. A nemzetségekből később kiváló családok felbontották a birtokközösséget s az egyéni birtokjog kifejlődését tették lehetővé. Ez már Szt. István idejében megtörtént, aki törvényben szól az egyéni tulajdonról. A szállásbirtok még ezután is fennmaradt, míg az adománybirtok kifejlődése végleg ki nem szorította.

A nép nyelvén azonban továbbra is szállás néven voltak ismeretesek ezek a települések, melyek a későbbiek folyamán, mint például a török idők aiatt is — védelmet nyújtottak a lakosságnak. Szakmar a törökdúlás idején nagyrészben elpusztult, a lakosság, amely már nem tudta a kettős adózás fojtogató terhét- elviselni, a pusztákra menekült az adószedők elől. Ezeket a menekülteket »sátorozó rájáknak« nevezték, mert hol itt, hol ott telepedtek le.

N

EMCSAK a KÖZSÉG lakóira, a szállások népére is hatalmas adók nehezedtek. A törököknek fejadót, terménytizedet kellett fizetni, a török igazságszolgáltatás szervei külön adóztatták a dolgozó parasztokat. És ezen felül minden megnyilvánulást, keresztelőt, születést, halálozást megadóztattak. Régi feljegyzések arról is tanúskodtak, hogy a terményadóban mézet is ikeilett a rézteleki dolgozó parasztoknak vinni, mert akkortájban már virágzó és kedvelt foglalkozása volt a méhészet a szállás lakóinak.

A törökdúlás után a 19 közigazgatásilag elismert szállásból 15 maradt fenn, melyek közül egyik-másik — mint például Alsóerek és Felsőerek — Erek nevű önálló községként szerepelt. — Ugyancsak önálló község volt ebben az időben Gombolyag is.

D

ELENLEG RÉZTELEK és Keserűtelek a két legnagyobb szállás, közötte most epüi Újtelek, mely a két szállási ösz- eaeköti és ezáltal új község alakulhat majd. Újtelek házai — számszerűit 30-nál is több — ott sorakoznak az eddig puszta legelőn. A községfejlesztés keretében majd néhány éven belül a két telek között kimaradt Isis részen épülnek fel a középületek és a tanácsháza.

ai szállási miberek bizalma

iKokrétü szoknyájában a fiatalost mo* ^ solygós Korsósnén nem látszik meg, hogy már ,,eladó'' sorba nevelte\ egyetlen leányát és hogy fia már az általános iskola hetedik osztályának tanulója, idegennel, ismerőssel egyaránt szívesen beszél, hisz most úgyis ennek a sorja van.

— A lányunk nincs itthon — mondja — elment a keresztanyjához farsangolni. Máskor úgysem, ér rá, hogy meglátogassa őket. Mi meg itthon üldögélünk a ,.banya” mellett.

Amint a szobában beszélgetünk hármasban a feleségével, szó esik a lányukról is. Kíváncsi vagyok: milyen lehet itt az ő élete — és megkérdezem. Szép, magas lány, jó dolgos. — büszke is rá az anyja. Ez a kis büszkeség abban a szeretetlen nyilvánul meg, ahogyan róla beszél. Előveszi hímzéseit, meg amit most készít: az új ingvállat. A vászo- non az egymáshoz bujt színes virágok tömött szálai közolt nincs egy rendetlen, vagy nem oda való öltés.

— Csodálatos keze lehet a lányának — mondom elismerően.

szántóföldet sem megcsonkítani. (Meg azután azt is el kell árulnunk, hogy a takarmány körül is azért vannak, most látszólag „bajok”, mert Korsós gazda éppen az idén jött rá arra, hogy milyen jövedelmező a szép állattartás). Így azután, most jól ki kell gondolni, hogyan is csinálja:

Lassan már úgy érzem magam, hogy « Korsósék 11 hold földje az enyém is — és együtt számolgatunk, szorzunk, osztunk, de sehogysem akar kijönni. Hét mázsa abrak* takarmány hiányzik. Egyszer azonban előbukkan a megoldás. Izgatottan közlöm Korsós Lászlóval — vájjon helyesli-e a javaslatom:

— Le kellene szerződni még vagy 200 négy* szögül paprikára, az duplán megteremné a hiányzó takarmány árát. Es a szerződött: paprika után még újabb iOO négyszögöt mentesülne a terménybeadás alól. Hogy így kifizetődő — papAtrai, ceruzával utána számolunk. Látom az eredmény kielégíti Korsós gazdát, — de nem szól semmit, csak etneveti magát és int a fejével, hogy még majd gondolkozik rajta.

... t-íát még ha a ruháit látná — külön- mm fJGn nozom is mindjárt, — és már nyitja is az ajtót Korsósné. Fiatalosan perdül ki alacsony alakja. Nyári blúzokkal, művészien hímzett tarkavirágos kötővel, varrt övékkel megrakodva tér vissza. Ez a sok gyönyörű holmi mind a lányáé. Mind ő hímezte ki, ő varró gáttá.

Elnézem a ruhák tarka mintáit barátságos, meleg színeivel. Olyan nyílt és kedves, mint a Korsós néni arca — engedjék meg, hogy így nevezzem, mert nemcsak a kort, hanem a rézteleki emberek bizalmát és igaz barátságát, kedvességét is tisztelem, már benne.

Korsós László félig hallgatagon, félig helyeslőén ült eddig az asztal mellett. Most azonban egyre az asszonyát nézi As int. hogy hallgasson már el, — neki most fontosabb problémája van.

Az asztalfiából, meg a Kincses-kalendáriumból papírokat húz elő. Gondterhelt arccal mutatja a számokat és mindjárt meg is magyarázza:

— Tizenegy hold és 1100 négyszögöl földem van. Ebből 1200 négyszögöl rét és legelő, a többi meg szántóterület. Négy és fél holdon kenyérgabonát termelek, melyen átlagosan kilenc mázsa termésre számíthatok. Ebből a termésből 15 mázsa megy a beadásba, 4 és fél a vámba, 5 és fél mázsa, a vetőmagra. Megmarad a, saját szükségletre 15 és fél mázsa. Ebből már nem sokat adhatok el, mindössze annyit, hogy a fiamnak egy télikabátra és egy pár cipőre futja belőle.

Éke számoljunk csak tovább! En már ■*“* kiszámítottam azt is, hogy mennyi takarmány kell a jószágnak, — csak az a baj, hogy nem terem annyi, amennyi kellene — mondja és hangjából úgy érzem: azt várja, hogy segítsek neki kigondolni, hogy oldja meg, hisz már olyan szépen kifundált mindent. Eltervezte, hogy a 800 négyszögölre szerződött paprikát öld, jövedelméből és a 200 négyszögöl cukorrépából hogyan ruházkod- nak majd fel a jövő ősszel, mit vesznek a lányuk ,»stafirungjába”, csak ez az atkozott takarmány nem akar elég lenni, viszont a takarmány terület kedvéért nem akarja a

fokikor elbúcsúztam Korsóséktól — azé iTM hittem, hogy nincsenek is talán ilyen kedves, közvetlen emberek sehol másutt. Ezekre a gondolataimra azonban csakhamar rácáfolt a valóság, alig tíz házzal odébb: Török Ferencéknél, ahol együtt volt akkor este az egész család, az öregek és fiatalok. Török bácsi, aki bizony csakhamar megmondja, ami a szívén fekszik, most is azzal kezdi, hogy mi a hiba, mit kellene sürgősen kijavítani.

— En már öreg vagyok — mondja. — de azt akarom, hogy az unokáim egészen másképp lássák a világot, mint én. Szebb* nek, jobbnak.

__ Azt szeretném — mondja, hogy ha végre már kigyulladna a villany a szálláson, hisz Szakmárról légvonalban csak négy kilométer vezetéket kellene kihúzni. Mikor ott vezették be a villanyt, mi is segítettünk a póznákat kiszállítani, abban a reményben, hogy hamarosan ők is segíthetnek — lesz alkalmuk visszaadni a segítségünket. Erre azonban még mindig hiába várunk. Pedig mindannyiunknak jobb lenne, ha nem kellene a lámpánál vakoskodni.

A másik kérdés, amiről beszélt: a szállá9 lakói szeretnék, ha minél előbb tanácsházát kaphatnának, ha a két szállás: Keserűtelek és Réztelek mint önálló község egyesülhetne. Sok előnye lenne ennek. Először is az. hogy nem kellene minden kis hivatalos dologért a hat kilométerre lévő Szakmárra gyalogolni, Ezzel fáradságot és időt kímélnének meg. A másik, ami a szállásiaknak nagy előnyére válna: az áruellátás is megjavulna. Mert ezen a téren még sok kívánnivalót hagy maga után a szállás élete.

Azután, hogy elmondta ■— és egyben tolmácsolta Réztelek minden lakójának — legégetőbb problémáit, parasztember leven — a szót a vetésre, a tavaszi munkára ■igazította." Ebből tűnt ki, hogy Rézteleken nemcsak ő, hanem a legtöbb dolgozó paraszt jól felkészült a tavaszra: a trágya egyrészét kihordták már a földekre, míg a másik felo is elő van készítve a hordásra. Gazdasági eszközeiket, szerszámaikat is kijavították — most azután beszélgetéssel, olvasgatással töltik el a nap leananuobb részét.

A SZÁLLÁSI ISKOLÁBAN

A ION ÓBAN SZÓL A NOTA

Bogy a s»állások eieto mell- korát változott, az lemérhető azon is, hogyan tanulnak ma a gyerekek a szállási iskolában. 1952 óta van itt osztott iskola, ahol 186 szállási gyerek tanul — alig néhannyal keveseob, mint a községi iskolában. Az iskola 1952 óta éppen most kapta a harmadik tantermi, felszerelést: a szép, modem »csőpadokat«.

Az iskolában, mely Keserűtelek és Réztelek között fekszik, a régi három tanító helyett most hét nevelő szórja a tudás csírázó magvait a kisdiákok között. A felsőbb osztályosok közül már többen kész tervekkel tekintenek a jövő felé: Mácsai Juliska gimnáziumban, Cár Margit technikumban akarja tovább folytatni tanulmányait. Tanár, orvos, mérnök lehet belőlük, hisz államunk minden lehetőséget megad arra, hogy az egyszerű emberek gyerekei tanulhassanak.

— Nem úgy van most itt se, mint régen — mondta nekem ‘s az öreg Török bácsi. — Az én koromban jó volt, ha megtanultunk elszámolni egymillióig, megtanították velünk úgy nagyjából a betűvetést, hogy a nevünket le tudjuk írni. Még az ételtnasebbte sem. tudott itt. régen többet megtanulni, mintn.» a kezébe került valami nyomtatott papír, hát üggyel-bajjal ei tudta olvasni. Most meg már a szomszédék ötödikes kisfia is törtekkel számol.

Eat mondta Török bácsi •—

és igaza voit. Az igazsága mei- lett áll, hogy a községben még mindig vannak, akik írni, olvasni nem tudnak, vagy csaK éppen egy keveset — amivel — és ez' is el kell, hogy mondjam: már nem érik be. Igényesebbek lettek az emberek a tudás, a kultúra iránt. Szeretnék többen elvégezni a dolgozók iskolájában a nyolc általánost, de ennek is h villany az oka, melyet később is említünk.

Mert, bár az élet itt is, halad előre — változnak az emberek és egyre szebb lesz az eletük — vannak kerékkötő nehézségek is, amelyek itt-ott felütik fej üké', és amelyeket hamarosan ki kell javítani.

Hontváry János igazgató elvtárs elmondta például, hogy a Szabad Föld Téli Estéket nem egyszer sötétben, vagy viharlámpa fénye mellett tartják, mert a tanács nem utal ki petróleumot. De elmondja azt is hogy:

— ide ki soha nem érkezik friss kenyér, csak az, ami Szak maron a földművesszövetkezet boltokban kimaradt.

Ezen pedig egy kis jóakarattal lehetne segíteni — és kevés fáradsággal azzal is jobbá tenm a szállásiak életét, hogy friss kenyérért ne kelljen Szakmarra gyalogolni a nagy dologidőben.

Eaekről a dolgokról beszélgettünk Hontváry igazgató elvtárssal, de közben-fcözben szavaink egyre visszakanyarodtak a kis tanyasi iskola kisdiákjaihoz, akik nagy tervekkel készülődnek a jövőre. Azt tervezgetik — mint a nagyok —, hogy hamarosan kigyullad a villany és akkor megalakítják a népművészeti szakkört. Délutánonként, vagy esténként rajzolhatnak, kézimunkázhatnak, hisz már most is a hetedikes Csóti Gizi, Mácsai Juliska és a többiek keze alól művészi szépségű festett virágcserepek, rajzok, hímzések kerülnek ki. Kigyulladt villanyaival, az új úttal már látják maguk előtt a sárból és sötétségből kiemelt szállásokat, ahol már nyoma sem látszik majd a régi nyomorúságnak, nélkülözéseknek.

Ha már

beesteîedett, s hallgat a pusztaság a szauasok Körül, a fonóban felcsendül a nótázgató lányos éneke:

...Zciïd erdőben, Bőid mezőben

sétálgat egy páva, Rászállott, a rászállott a babám, ablakára,

Hitt ía aj engem útitársnak,

hogy menjek -el véle. Rézteleken van egy olyan legény sej, aki nekem kéne

y/ert régi szép szokás s fonóba járás — és ennek a szokásnak még minois bőséggel adóznak erre a fiatalok. A fonóban itt is varrogatás, nótázgatás, de többnyire a játék járja. Mert, mint minden fonóba, ide is eljönnek a legények, de beereszteni csak azokat eresztik be, akik az ajtó elé tett kis- szék alatt át tudnak bújni. — Amikor minden legény bent- van, megkezdődik a játék. A szőke és barna leányfejek egyre ritkábban hajolnak a dús- ■nintájú ingvállak és más him- :ésok fölé. Minden szem megtalálja a párját. Megkezdődik a játék, szól a nóta — így szóra-» koznak a hótakaróval borított síkság kis szállásainak fiataljai,

n^m -02 id&*

1— ___ sebbek?

Most bizony azok sem ülneM itthon. Farsang táján nagy divatja van erre még a farsan-* golásnak, ami abból áll, hegy reggel a gazda a ház asszony-» népét felrakja a szánra rokkás» tói, gyapjústól — és hogy a lo» vakat megjártassa — elviszi a rokonokhoz, vagy ismerősökhöz, Itt azután több .család is ősz-» szegyűldk és se vége, se hossza az asszonyi szónak. Közben fáradhatatlanul peregnek a rok-» kák s a szorgalmas, dolgos ke* zek egyetlen, hosszú fonallá sodorják a puha gyapjúkötege-» két. Beleszövik álmaikat, gon«s dolataikat arról, hogy hamarosan kigyullad a szálláson a villany, Szólhat a rádió. Több lesz a ke» nyér is jövőre, no meg a gyere« köknek ruha, cipő.