Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. december (8. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-28 / 303. szám

Élenjáró traktoros elmondja • *.

Járásaink begyűjtési versenyének állása

Kuköricabegyüjtésben:

E2 ÉV- TAVASZÁN kaptam egy szovjet gyártmányú Ú3-íss gépet. Igen elkeseredve fogtam munkához, persze, nem ismer-, tem a gép kapacitását.

Megkezdtem a , vetést a kis géppel. De az én gépem nagyon ás tudott sietni, utána akasztottam hát egy 30 soros vetoge- pet. Az eredmény meg.epő volt: könnyedén futott a gép. Elkezdtem én. akkor gondolkodni: hogyan lehetne növelni az eredményt? Utána szereltem még egy. magtakaró fogast, egy láncboronát. Vígan vitte ezeket is á gépem. A keresetem nap- ról-napra emelkedett. Egészen megszerettem a kis U3-ast.

AZUTÁN AZ ŐSZI. mélyszántások fogasolását végeztem négy táblás fogassal. Volt . nekem egy széles taligám, ami így í'ogashúzásra volt rendszeresít- vó és lókapák utánaszerelésére. Újra csak gondolkozni Kezdtem és rájöttem, hogy a kerekek teljesen feleslegesek. Felszereltem egy 5 méteres gerendát a 'rúzószerkezetre. Egyrészt kony- .ayítettem a gépemen, másrészt további kihasználást vettem tervbe. Utána szereltem: egy 8 '.abellás fogast — kevés volt. «- Aztán egy ugyanolyan széles hengert — de még ez is kévés stolt. Végül egy láncboronát. Mo- . tint ki volt használva a gépem. Így dolgozgattam.

AZ ŐSZI MUNKÁKNÁL nagyon nehéz dolgom volt. Kivétel nélkül minden talajt gyűrűshen- gerezni kellett, ez pedig, túínc- aéz volt gépemnek és nekem is. Mert. a táligakeréknagyságú rögökön a gépem sokat esett-kelt, magamnak is majd a fejem esett ie a nyakamról. De sietnem kellett, mert három vetőgép járt a sarkamban. Meg nem is volt kis munka" a talajt előkészíteni, simává. tenni. Mert már előre keleti, gondolnom arra,- hogy ha mepi művelem meg jól, nem sikerül az aratás sem a kombájn- ' nal, sem' az áratógéppcl.

'■: Próbáltam " gyürűshengerezni ;Sak magával a hengerrel,, de ez x munka nem voit szép. De amikor a gyűrűshenger elébe egy jó nehéz fogast szereltem, meglepőén szép lett az eredmény. Ezzel a módszerrel műveltem én meg két termelőszövetkezetnek mintegy 400 holdat.

A GÉP KARBA*1'1’» RTÄSÄT soha nem hanyagoltam el. De másnál - sem tudom elnézni a hanyag zsír- és olajkezelést. — Mert a legfőbb dolog a. tiszta, homokmentes zsír. Sokan szí mondják: nem lehet úgy eltenni. De az én zsírosdobozomnak van teteje, használat után meg van törölgetve és becsomagolva, de a legtöbb hanyag traktoros á szabad ég alatt tartja. Kapnak a gépek úgyis elég port, ha nem is nyomjuk beléjük a zsírozóval, és. nem öntjük beléjük az olajjal. Gépeink legnagyobb ellenségé a por. Ha ezt jobban megtanulják majd a dolgozók, akkor nem lesz ennyi géptörés, csapágytörés.

a téli gépjavításra jói

felkészültem. Szeretném a szovjet kapákat is átalakítani, ami remélem .beválik. Egy újítást :s tervezek: felszerelek egy smirgli- követ a gépre, s a dinamóról fogom meghajtani. Ezt teljesen házilag csináljuk meg. így nem kell az . életlen kapásat reszelhetni, vagy egy hapi kieséssel a

gépállomásra vinni köszörül Sütni..

Érdemes jól.dolgozni, iparkodni. Én már szeptemberben befejeztem éves tervemet. Azóta 50 százalékkal magasabb fizetést kapok, örül ennek a család, de jómagam is. Éves tervemmel jelenleg 173 százaléknál tartok.

GÉPÁLLOMÁSUNK az idén nem teljesítette a neki kiszabott feladatokat. Ebben' hibás az igazgatóság, de hibásak vagyunk mi dolgozók is. Látom azonban, hogy a vezetőség és a pártszervezet a téli- javításokat sokkal lelkiismeretesebben készítette elő, de ez meg is látszik az eredményeken.

Én ezután is igyekszem végrehajtani a munka rámeső részét. Boldog, elégedett ember vagyok családommal együtt. 50 éves vagyok, régi életemben mindig cselédember. Most azzal is megbecsülnek, hogy meieg öltözékben, jó felszereléssel dolgozom.

A GÉPJAVÍTÁSBAN szeretnénk az első gépállomások közé jutni. De ehhez elegendő alkatrészt is kérünk, mert csak így tudunk időben végezni,

Dóczi Ferenc, a kiskunhalasi gépállomás dolgozója.

1. kiskunhalasi, 2. bajai, 3. bácsalmási, 4. dunaveesei, 5. kunszentmlklósi, 6. kalocsai, 7. kiskőrösi, 8. kiskunfélegyházi, 9. kecskeméti járás.

Napraforgóbegyüjtésben:

1. bácsalmási, 2. bajai, 3. dunaveesei, 4. kalocsai, 5. kiskőrösi, 0. kiskunhalasi, 7. kiskunfélegyházi, 8. kecskeméti, 9. kunszentmiklósi járás.

Burgony abegyü jtés ben:

1. kunszentmiklósi, 2. dunaveesei, 3. kiskőrösi,- 4. bácsalmási, 5. bajai, 6. kiskunhalasi, 7. kalocsai, 8. kiskunfélegyházi, 9. kecskeméti járás.

Sertésbegyüjtésben;

1. dunaveesei, 2. bácsalmási, 3. bajai, 4. kecskeméti, 5. kiskunfélegyházi, 6. kiskunhalasi, 7. kunszentmiklósi, 8. kiskőrösi, 9. kalocsai járás.

Vágómarhabegyüjtésben:

1. bácsalmási, 2. bajai, 3. kalocsai, 4. kunszentmiklósi, 5. kiskunhalasi, 6. kiskunfélegyházi, 7. kiskőrösi, 8. dunaveesei. 9. kecskeméti járás.

Tcjbegyiijtésben;

1. bácsalmási, 2. bajai, 3. dunaveesei, 4, kalocsai, 5. kunszéntmiklósi, 6. kiskunhalasi, 7, kiskőrösi, 8. kiskunfélegyházi, 9. kecskeméti járás.

Tojásbegyüjtésben:

1. bácsalmási, 2. bajai, 3. dunaveesei, 4. kiskunfélegyházi, 5,- kecskeméti, 6. kiskunhalasi, 7, kalocsai, 8. kiskőrösi, 9. kunszentmiklósi járás.

Baromfibegyiijtésben:

1. bácsalmási, 2. kiskunfélegyházi, 3. dunaveesei, 4. bajai, 3. kunszentmiklósi, 6. .kecskeméti, 7. kiskunhalasi, 8. kalocsai, 9, kiskőrösi járás.

A rangsor a legutóbbi értékelés 'alapján készült,

Mire való es a játék ?

Azzal a céllal írom levelemet, hogy ez nemcsak az én problémám, hanem még több dolgozó társamé is. A TÜKER-rel kapcsolatosan szeretnénk egy-kóS érdekes dmgot elmondani. Tavaly áprilisban részfizetés mellett rendeltem 9 mázsa kekszen, 3 mázsa fát. A rendelt tüzelőmennyiséget sikerült elszállítani.

A tüzelő árát 10 havi részletben le is vonták, titokban tartva azt, hogy mi az ára a jobbro- nőségü koksznak, brikettnek, vagy darabos szénnek. 1953 szeptemberében csodálatos módón a TÜKER hitel akciós Osztálya 90 forintot levonatott fizet tésemből. Ezt az összeget októberben visszafizették. November

26-án a legnagyobb meglepetésemre és bosszúságomra a TÜKER . ismét levonást eszközöli Egyelőre 50 forintot. Közöltek velem továbbá, hogy a Következő fizetésnél 40 forintot újból levonnak.

Kérdem, mire való ez a játék? Szeretném tudni azt, hagy miért vonják le a 90 forintot: Ehhez, úgy gondolom, jogom

van,

ősze Péter, Kecskemét.

Baromfifeldolgozó V,

Téli napok a falusi

Hideg szél tor be a vaskúti határból .a község házai közé. A komor feliegek, amelyek eltakarják az ég alját, havat ígérnek. A széles utcákon ködmönös emberek, nagykendőkbe burkolt asszonyok sietnek dolguk után. Kinek van most kedve tercierére megállni? A szemlélő előtt úgy tűnik, mintha téli álmát aíudná a falu. A kéményekből feltörő füstfellcgek a szél szárnyaiba kapaszkodva kergetőznek. Jó is ilyenkor odahúzódrii a búboskemence padkájára.

A falu élete azonban nem állt meg. Munka folyók, de a munka mellett több idő jut a szórakozásra, tanulásra is.

A Dózsa és a Kossuth termelőszövetkezet trágyát hord. A Kossuth tagjai serényen iparkodnak a 40. férőhelyes tehénistálló felépítésével. Az I-es típusú csoportok tagjai a trágyahordós

mellett a szerszámok, ekék javítását végzik.

Az egyénileg dolgozó parasztok sem tétlenkednek. Haberbusch József az istállóját hozza rendbe. Kassai Jakab javítja a górét, ólakat, utánanéz a lószerszámoknak.

A hosszú estéken sem unatkoznak, a falu dolgozói. A kultúi'ház hangversenyek .mellett szí- nielőadásokat is rendez. Minden előadáson zsúfolásig telnek a széksorok. A Szabad Föld Teli Esték előadásait is sokan látogatják, ezeken is műsort ad a kultűrház.

A népkönyvtár is látogatottabb lett, megszaporodott az olvasók száma. Eddig havi 1200 kötet volt a könyvforgalom, most 2ÓG0. Az MNDSZ tagjai is hasznos munkával töltik el a téli napokat. A fonás, szövés, varrás, szabás mellett csuhé- fonás is folyik.

V mull liéten szűkszavú lóvéiét kaptam otthonról. Mindössze. öt sort írt apám, azt is sinusával, septébén. De a következő két mondat vastagon alá ivóit húzva: »Vasárnap levágjuk :i kismalacot. Szeretettel várunk.«

Vilagéletemben mindig .szívesen jártam disznótorba. A hurka, á kolbász és az egyéb «-disz- • dóság« kedvenc falatjaim .közé tartozik. E jó tulajdonságomnál fogva nem is bírtam ellenállni a meghívásnak. Szombaton este vonatra ültem és másnap hajnalban már a Berettyó melletti község egyik, utcáján igyekeztem apám háza felé.

Apáméit már vártak, egy ki- isit azonban mégis meglepte őket .íérkezésem, aminek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy az utóbbi hónapokban legalább tízszer Ígértem meg a ház;'üáí.> gatást, do valahogy mindig 'itthon maradtam. Talán fölösleges mondanom: a' meleg üdvözlés után'meg is mosták,a lejemet alaposan. Apám .hanyagságomat .emlegette, anyám szívtelenséggel vádolt, a - két öcsém könyvmolynak nevezett. A húgom nem tett rám megjegyzést, ele .sejtésem szerint tökéletesen egyetértett a- többiekkel. íln bűntudattól, terheltén húztam nyakamat a • kabátgallér közé. Teljesen igazat adtam nekik, hiszen jó;más£él évvéi ezelőtt voltam otthon, akkor is csak há- vm napra. Na de. már mindegy, gondoltam magamban.. Valahogy’ majd csak jóvátfcszem, mulasztásomat, ha mássá rmom. hát azzal, hogy dupla adagot fogyasztok estére. Kétszer is kiürítem az elém tett tálát,

' A ‘ szappan nélkül fejmosás után karon ragadott apnró, elvezetett az udvar belső végébe. ahol jszalmatűz égett és egy

hófehérre, tisztított hízott sertés nyujtózkodotl. A. --kismalac« — emlékeztem apám levelére. Mint afféle körültekintő ember, mindjárt hozzá is fogtam a "levágott sertés súlyának megállapításához. Többször lái- . tam már parasztembereket s vásárban a kismalac súlyát mérlegelni. Elkaptak a kőt hátsó lábát, fölemelték a siva’kodó karimás orrút, aztán majdnem hajszálpontosan állapították meg: tizenkét kiló. Először én »s efféle súlymegállapítást terveztem,-de aztán mégis lemondtam ebbeli szándékomról. Jól szem ügyre vettem a. gömbölyű malacot, a; szélességét gyorsan meg- . szoroztam a hosszával, végül tó

egészei; úgy

kétszázhatvan

kilóra becsültén). Kissé szemre- hányólag néztem apámra, amiért ennyire félrevezetett, s már- raár kinyitottam a száma;, hogy visszaverek valamit az előbb kapott bírálatból. Elvégre én sem vagyok már mai gyerek, nem illik, emherr.yi embert eny- nyire becsapni a kismalaccal. •Apám azonban egy-kettőre ie- hütötte haragomat: hcsszűnyakú üveget tartett elébem. tele saját termésű szilvapálirikávai. A jófajta itóka annyira megcsiklandozta orromat, de még inkább a gégémet, hogy egy szem- pillantás - alatt megfeledkeztem a szemrehányásról.-No, határoztam el magamban, most már segítek egy kicsit a sertés felbontásánál. Valamikor igencsak értettem a módját: mellékfoglalkozásként díszno- perzselóst űztem Vagy tízeszten- deig.- "Fogtam hát az egyik .hagy kést»' körmömön kipróbáltam-az élét, aztán neki vele a malac gerincének. De apám ugv rámripakodott, hogy kishíjján az ujjam szeltem ketté.

— Nem jól van az uSv. édes

fiam! Görbére vágod a szalonnát.

Tutiatl:iuSágom tudatában nem vitatkoztam apámmal. Dehogy meg se nézzem tétlenül a feldarabolást, villámgyorsan hajoltam az egyik hátsó lábhoz és körülszeltem késemmel.

— Hű az apád mintíenit! csattant az apám hangja. —. Tönkretetted a drága sonkát. Csirkecombot csináltál belőle, olyan kicsire vágtad.

Már lépett is a másik lábhoz, s akkorát kanyarintott, hogy abból már igazi sonka lett, súlyra legalább tizenhat kilós

Rám nézve tehát, kellemetlenül végződött a segíteni akarás. De azért mégsem maradtam terjesen tétlen. Egy darabig sózott fület rágcsáltam, majd a frissen süit oldalast csipegettem s meg-meghúztam a kadarkával telt üveget. Végül alaposan szétnéztem a háztájon. Az istállóban tarka tehén meresztette ián; nagy barna szemét, mellette édes poíájú bocika kérődzőit. Az akolbán valódi kismalacok kocogtak elébem, édesanyjuk, mintha illendőségre akarná tanítani őket, rájuk, röffent: röf-röí. Az udvaron kendermagos jércék ka- ricsállák s néhány kakas büszr kélkedett. A kamrában látottakat már nem akarom felsorolni. Volt ott minden, amit a szemszáj megkíván. Egyszóval: minden szükséges kelléke meg volt az apám háztájának. Meg a vadászkutya sem hiányzott, ami különben érthető is. hiszen nemcsak szenvedélyes vadász apám, hanem nagyszerű vadász is. A futó nyulat százméterrö! lepuííantja . jól gondozott kétcsövűjével. , .

Mire befejeztem a háztájon való szemlélődést, eljött az este. Anyám már a hájaspogácsát gyúrta, az öcsém a . kemencét fűtötte be, a húgom a katlan körül forgolódott. Apám meg teáit a kanapéra. Dinára gyújtott

és így szóit hozzám;

— Emlékszel még rá?

— Már hogyne emlékeznék —• válaszoltam. —• Csak az a kérdés, hegy mire?

Api ni Kivette szájából a pipaszárat, a füstöt ráfújta a mellette settenkedő vadászkutya orrára, aztán jóízű mosoly ömlött el pirospozsgás arcán.

— Sose felejtem el, mennyire- tiltakoztam a csoportosulás ellen. Tudod, a magamfajta öregember nehezen tud elszakadni a régitől. Megszoktam a kisparcel- lát hat esztendő alatt. Örültem a kilenc holdnak, hiszen mindig föld után vágyódtam életemben. Szóval, eleinte kapálództam ellene egy kicsit. De amikor elmentünk az Alkotmányba, gondolkozni kezdtem a dolgon. Aztán újból elmentem és megint gondolkoztam. így ment ez vagy hat hónapig. Végül aláírtam a nyilatkozatot. Mit mondjak még neked? Pénzben számítva húszezer forintot kaptam erre az esztendőre.

Elhallgatott, tenyerével meg- símogatta a lábánál szunyókáló vadászkutyát. Tűnődve néztem apámra. Kalapja alól ősz hajtincsek kandikáltak ki. Valamikor fekete bajuszát mintha der lepte volna be. Arcát ráncok barázdálták. Világoskék szeme azonban fiatalosan csillogott. — Mozdulatai is frissek, rugalmasak voltak, akár egy huszonöt esztendős legényé,

— Az ősszel — szólalt meg újból —■ megállított az utcán a kupec Csató. Azt mondja; Ide figyeljen bátyám. Mér nem hagyja már ott azt a csoportot? — Ha idejében el nem iszkoi, adtam volna egyet a ragyás képére.

AiUijil'il belemélyedtünk a beszélgetésbe, hogy észre se vettük-a vacsora kezdetét. Anyán' orjalevessel telt tálat rakott az asztalra, melléje m'ea ejjy lábasban pirosra sült hurkát, ko hászt, és egy nagy tányérban ró-» zsaszínü hájaspogácsát. De nem maradtak el a kadarkával töltött poharak sem. Megvallom, nem kis buzgalommal kezdett munkához a nyeldeklőm. Talán még soha. nem találtam ilyen jóízűnek, rizskásás hurkát, meg a fokhagymás kolbászt. .De azt is elárulom: csoda finom pogácsát tud sütni ayám. Ha díjai tűznének ki hájaspogácsa süte - re, biztosan anyám nyerné meg az első dijat.

— Valamikor jó lett volna ebből egy csipetnyi is — harapott apám a tálból kivett arasznyi kolbászba. Szomorú mosoly suhant át anyám arcán. Nyilván benne is rossz emlékek ébredtek.

Poharak csendültek össze az asztal fölött. Ittunk, aztán megint ettünk, rágtuk-nyeltük t. finomabbnál finomabb faiatokat. De mintha csoda, történt volna, a tálak*sehogy se akartak kiürülni, sőt még szaporodott is bennük az ennivaló. Rövid fejtörés után megfejtettem a csoda titkát: amíg mi öten csak az evéssel-ivással voltunk elfoglalva. anyám folyton pótolta :* hiányzó falatokat. így aztán !e kellett mondanom arról az elhatározásomról, hogy két tálat kiürítek, hiszen még egyet se sikerült.

Vacsora után, még sokáig beszélgettünk borozgatás közben.

Apám mellém ült, kezét a váltómra téve, váratlanul azt kérdezte tőlem:

— Na, van valami kifogásod a kismalacom ellen?

— Mi volna? — néztem vá kicsit meglepődve.

— Csak azért kérdezem — mondta apám — mert a jövő esztendőben két ekkora malacot akarok vágni.

Rusi Vince

A KISMALAC