Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. december (8. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-28 / 303. szám

Élenjáró traktoros elmondja • *. Járásaink begyűjtési versenyének állása Kuköricabegyüjtésben: E2 ÉV- TAVASZÁN kaptam egy szovjet gyártmányú Ú3-íss gépet. Igen elkeseredve fogtam munkához, persze, nem ismer-, tem a gép kapacitását. Megkezdtem a , vetést a kis géppel. De az én gépem nagyon ás tudott sietni, utána akasz­tottam hát egy 30 soros vetoge- pet. Az eredmény meg.epő volt: könnyedén futott a gép. Elkezd­tem én. akkor gondolkodni: ho­gyan lehetne növelni az ered­ményt? Utána szereltem még egy. magtakaró fogast, egy láncboronát. Vígan vitte ezeket is á gépem. A keresetem nap- ról-napra emelkedett. Egészen megszerettem a kis U3-ast. AZUTÁN AZ ŐSZI. mély­szántások fogasolását végeztem négy táblás fogassal. Volt . ne­kem egy széles taligám, ami így í'ogashúzásra volt rendszeresít- vó és lókapák utánaszerelésére. Újra csak gondolkozni Kezdtem és rájöttem, hogy a kerekek teljesen feleslegesek. Felszerel­tem egy 5 méteres gerendát a 'rúzószerkezetre. Egyrészt kony- .ayítettem a gépemen, másrészt további kihasználást vettem tervbe. Utána szereltem: egy 8 '.abellás fogast — kevés volt. «- Aztán egy ugyanolyan széles hengert — de még ez is kévés stolt. Végül egy láncboronát. Mo- . tint ki volt használva a gépem. Így dolgozgattam. AZ ŐSZI MUNKÁKNÁL na­gyon nehéz dolgom volt. Kivétel nélkül minden talajt gyűrűshen- gerezni kellett, ez pedig, túínc- aéz volt gépemnek és nekem is. Mert. a táligakeréknagyságú rö­gökön a gépem sokat esett-kelt, magamnak is majd a fejem esett ie a nyakamról. De sietnem kel­lett, mert három vetőgép járt a sarkamban. Meg nem is volt kis munka" a talajt előkészíteni, si­mává. tenni. Mert már előre kel­eti, gondolnom arra,- hogy ha mepi művelem meg jól, nem si­kerül az aratás sem a kombájn- ' nal, sem' az áratógéppcl. '■: Próbáltam " gyürűshengerezni ;Sak magával a hengerrel,, de ez x munka nem voit szép. De ami­kor a gyűrűshenger elébe egy jó nehéz fogast szereltem, megle­pőén szép lett az eredmény. Ez­zel a módszerrel műveltem én meg két termelőszövetkezetnek mintegy 400 holdat. A GÉP KARBA*1'1’» RTÄSÄT soha nem hanyagoltam el. De másnál - sem tudom elnézni a hanyag zsír- és olajkezelést. — Mert a legfőbb dolog a. tiszta, homokmentes zsír. Sokan szí mondják: nem lehet úgy elten­ni. De az én zsírosdobozomnak van teteje, használat után meg van törölgetve és becsomagolva, de a legtöbb hanyag traktoros á szabad ég alatt tartja. Kapnak a gépek úgyis elég port, ha nem is nyomjuk beléjük a zsírozóval, és. nem öntjük beléjük az olaj­jal. Gépeink legnagyobb ellen­ségé a por. Ha ezt jobban meg­tanulják majd a dolgozók, akkor nem lesz ennyi géptörés, csap­ágytörés. a téli gépjavításra jói felkészültem. Szeretném a szov­jet kapákat is átalakítani, ami remélem .beválik. Egy újítást :s tervezek: felszerelek egy smirgli- követ a gépre, s a dinamóról fo­gom meghajtani. Ezt teljesen házilag csináljuk meg. így nem kell az . életlen kapásat reszel­hetni, vagy egy hapi kieséssel a gépállomásra vinni köszörül Süt­ni.. Érdemes jól.dolgozni, iparkod­ni. Én már szeptemberben befe­jeztem éves tervemet. Azóta 50 százalékkal magasabb fizetést kapok, örül ennek a család, de jómagam is. Éves tervemmel je­lenleg 173 százaléknál tartok. GÉPÁLLOMÁSUNK az idén nem teljesítette a neki kiszabott feladatokat. Ebben' hibás az igazgatóság, de hibásak vagyunk mi dolgozók is. Látom azonban, hogy a vezetőség és a pártszer­vezet a téli- javításokat sokkal lelkiismeretesebben készítette elő, de ez meg is látszik az eredményeken. Én ezután is igyekszem vég­rehajtani a munka rámeső ré­szét. Boldog, elégedett ember vagyok családommal együtt. 50 éves vagyok, régi életemben mindig cselédember. Most azzal is megbecsülnek, hogy meieg öltözékben, jó felszereléssel dol­gozom. A GÉPJAVÍTÁSBAN szeret­nénk az első gépállomások közé jutni. De ehhez elegendő alkat­részt is kérünk, mert csak így tudunk időben végezni, Dóczi Ferenc, a kiskunhalasi gépállomás dolgozója. 1. kiskunhalasi, 2. bajai, 3. bácsalmási, 4. dunaveesei, 5. kunszentmlklósi, 6. kalocsai, 7. kiskőrösi, 8. kiskunfélegyházi, 9. kecskeméti járás. Napraforgóbegyüjtésben: 1. bácsalmási, 2. bajai, 3. du­naveesei, 4. kalocsai, 5. kiskő­rösi, 0. kiskunhalasi, 7. kiskun­félegyházi, 8. kecskeméti, 9. kun­szentmiklósi járás. Burgony abegyü jtés ben: 1. kunszentmiklósi, 2. dunave­esei, 3. kiskőrösi,- 4. bácsalmási, 5. bajai, 6. kiskunhalasi, 7. kalo­csai, 8. kiskunfélegyházi, 9. kecs­keméti járás. Sertésbegyüjtésben; 1. dunaveesei, 2. bácsalmási, 3. bajai, 4. kecskeméti, 5. kiskun­félegyházi, 6. kiskunhalasi, 7. kunszentmiklósi, 8. kiskőrösi, 9. kalocsai járás. Vágómarhabegyüjtésben: 1. bácsalmási, 2. bajai, 3. ka­locsai, 4. kunszentmiklósi, 5. kis­kunhalasi, 6. kiskunfélegyházi, 7. kiskőrösi, 8. dunaveesei. 9. kecskeméti járás. Tcjbegyiijtésben; 1. bácsalmási, 2. bajai, 3. du­naveesei, 4, kalocsai, 5. kun­széntmiklósi, 6. kiskunhalasi, 7, kiskőrösi, 8. kiskunfélegyházi, 9. kecskeméti járás. Tojásbegyüjtésben: 1. bácsalmási, 2. bajai, 3. du­naveesei, 4. kiskunfélegyházi, 5,- kecskeméti, 6. kiskunhalasi, 7, kalocsai, 8. kiskőrösi, 9. kun­szentmiklósi járás. Baromfibegyiijtésben: 1. bácsalmási, 2. kiskunfélegy­házi, 3. dunaveesei, 4. bajai, 3. kunszentmiklósi, 6. .kecskeméti, 7. kiskunhalasi, 8. kalocsai, 9, kiskőrösi járás. A rangsor a legutóbbi értéke­lés 'alapján készült, Mire való es a játék ? Azzal a céllal írom levelemet, hogy ez nemcsak az én problé­mám, hanem még több dolgozó társamé is. A TÜKER-rel kap­csolatosan szeretnénk egy-kóS érdekes dmgot elmondani. Ta­valy áprilisban részfizetés mel­lett rendeltem 9 mázsa kekszen, 3 mázsa fát. A rendelt tüzelő­mennyiséget sikerült elszállí­tani. A tüzelő árát 10 havi részlet­ben le is vonták, titokban tartva azt, hogy mi az ára a jobbro- nőségü koksznak, brikettnek, vagy darabos szénnek. 1953 szeptemberében csodálatos mó­dón a TÜKER hitel akciós Osztá­lya 90 forintot levonatott fizet tésemből. Ezt az összeget októ­berben visszafizették. November 26-án a legnagyobb meglepeté­semre és bosszúságomra a TÜ­KER . ismét levonást eszközöli Egyelőre 50 forintot. Közöltek velem továbbá, hogy a Követke­ző fizetésnél 40 forintot újból levonnak. Kérdem, mire való ez a já­ték? Szeretném tudni azt, hagy miért vonják le a 90 forintot: Ehhez, úgy gondolom, jogom van, ősze Péter, Kecskemét. Baromfifeldolgozó V, Téli napok a falusi Hideg szél tor be a vaskúti határból .a köz­ség házai közé. A komor feliegek, amelyek el­takarják az ég alját, havat ígérnek. A széles utcákon ködmönös emberek, nagykendőkbe bur­kolt asszonyok sietnek dolguk után. Kinek van most kedve tercierére megállni? A szemlélő előtt úgy tűnik, mintha téli álmát aíudná a falu. A kéményekből feltörő füstfellcgek a szél szár­nyaiba kapaszkodva kergetőznek. Jó is ilyenkor odahúzódrii a búboskemence padkájára. A falu élete azonban nem állt meg. Munka folyók, de a munka mellett több idő jut a szóra­kozásra, tanulásra is. A Dózsa és a Kossuth termelőszövetkezet trágyát hord. A Kossuth tagjai serényen ipar­kodnak a 40. férőhelyes tehénistálló felépítésével. Az I-es típusú csoportok tagjai a trágyahordós mellett a szerszámok, ekék javítását végzik. Az egyénileg dolgozó parasztok sem tétlen­kednek. Haberbusch József az istállóját hozza rendbe. Kassai Jakab javítja a górét, ólakat, utánanéz a lószerszámoknak. A hosszú estéken sem unatkoznak, a falu dolgozói. A kultúi'ház hangversenyek .mellett szí- nielőadásokat is rendez. Minden előadáson zsúfo­lásig telnek a széksorok. A Szabad Föld Teli Esték előadásait is sokan látogatják, ezeken is műsort ad a kultűrház. A népkönyvtár is látogatottabb lett, megsza­porodott az olvasók száma. Eddig havi 1200 kö­tet volt a könyvforgalom, most 2ÓG0. Az MNDSZ tagjai is hasznos munkával töltik el a téli napo­kat. A fonás, szövés, varrás, szabás mellett csuhé- fonás is folyik. V mull liéten szűkszavú lóvéiét kaptam otthonról. Mind­össze. öt sort írt apám, azt is sinusával, septébén. De a követ­kező két mondat vastagon alá ivóit húzva: »Vasárnap levágjuk :i kismalacot. Szeretettel vá­runk.« Vilagéletemben mindig .szíve­sen jártam disznótorba. A hur­ka, á kolbász és az egyéb «-disz- • dóság« kedvenc falatjaim .közé tartozik. E jó tulajdonságomnál fogva nem is bírtam ellenállni a meghívásnak. Szombaton este vonatra ültem és másnap haj­nalban már a Berettyó melletti község egyik, utcáján igyekez­tem apám háza felé. Apáméit már vártak, egy ki- isit azonban mégis meglepte őket .íérkezésem, aminek nyil­vánvalóan az volt az oka, hogy az utóbbi hónapokban legalább tízszer Ígértem meg a ház;'üáí.> gatást, do valahogy mindig 'itt­hon maradtam. Talán fölösle­ges mondanom: a' meleg üdvöz­lés után'meg is mosták,a leje­met alaposan. Apám .hanyagsá­gomat .emlegette, anyám szívte­lenséggel vádolt, a - két öcsém könyvmolynak nevezett. A hú­gom nem tett rám megjegyzést, ele .sejtésem szerint tökéletesen egyetértett a- többiekkel. íln bűntudattól, terheltén húztam nyakamat a • kabátgallér közé. Teljesen igazat adtam nekik, hi­szen jó;más£él évvéi ezelőtt vol­tam otthon, akkor is csak há- vm napra. Na de. már mind­egy, gondoltam magamban.. Va­lahogy’ majd csak jóvátfcszem, mulasztásomat, ha mássá rmom. hát azzal, hogy dupla adagot fogyasztok estére. Kétszer is ki­ürítem az elém tett tálát, ' A ‘ szappan nélkül fejmo­sás után karon ragadott apnró, elvezetett az udvar belső végé­be. ahol jszalmatűz égett és egy hófehérre, tisztított hízott ser­tés nyujtózkodotl. A. --kisma­lac« — emlékeztem apám leve­lére. Mint afféle körültekintő ember, mindjárt hozzá is fog­tam a "levágott sertés súlyának megállapításához. Többször lái- . tam már parasztembereket s vásárban a kismalac súlyát mérlegelni. Elkaptak a kőt hát­só lábát, fölemelték a siva’kodó karimás orrút, aztán majdnem hajszálpontosan állapították meg: tizenkét kiló. Először én »s efféle súlymegállapítást tervez­tem,-de aztán mégis lemondtam ebbeli szándékomról. Jól szem ügyre vettem a. gömbölyű mala­cot, a; szélességét gyorsan meg- . szoroztam a hosszával, végül tó egészei; úgy kétszázhatvan kilóra becsültén). Kissé szemre- hányólag néztem apámra, ami­ért ennyire félrevezetett, s már- raár kinyitottam a száma;, hogy visszaverek valamit az előbb kapott bírálatból. Elvégre én sem vagyok már mai gyerek, nem illik, emherr.yi embert eny- nyire becsapni a kismalaccal. •Apám azonban egy-kettőre ie- hütötte haragomat: hcsszűnyakú üveget tartett elébem. tele sa­ját termésű szilvapálirikávai. A jófajta itóka annyira megcsik­landozta orromat, de még in­kább a gégémet, hogy egy szem- pillantás - alatt megfeledkeztem a szemrehányásról.-No, határoztam el magamban, most már segítek egy kicsit a sertés felbontásánál. Valamikor igencsak értettem a módját: mellékfoglalkozásként díszno- perzselóst űztem Vagy tízeszten- deig.- "Fogtam hát az egyik .hagy kést»' körmömön kipróbál­tam-az élét, aztán neki vele a malac gerincének. De apám ugv rámripakodott, hogy kishíjján az ujjam szeltem ketté. — Nem jól van az uSv. édes fiam! Görbére vágod a szalon­nát. Tutiatl:iuSágom tudatában nem vitatkoztam apámmal. De­hogy meg se nézzem tétlenül a feldarabolást, villámgyorsan ha­joltam az egyik hátsó lábhoz és körülszeltem késemmel. — Hű az apád mintíenit! csattant az apám hangja. —. Tönkretetted a drága sonkát. Csirkecombot csináltál belőle, olyan kicsire vágtad. Már lépett is a másik lábhoz, s akkorát kanyarintott, hogy ab­ból már igazi sonka lett, súly­ra legalább tizenhat kilós Rám nézve tehát, kellemet­lenül végződött a segíteni aka­rás. De azért mégsem marad­tam terjesen tétlen. Egy darabig sózott fület rágcsáltam, majd a frissen süit oldalast csipegettem s meg-meghúztam a kadarkával telt üveget. Végül alaposan szét­néztem a háztájon. Az istállóban tarka tehén meresztette ián; nagy barna szemét, mellette édes poíájú bocika kérődzőit. Az akolbán valódi kismalacok ko­cogtak elébem, édesanyjuk, mint­ha illendőségre akarná tanítani őket, rájuk, röffent: röf-röí. Az udvaron kendermagos jércék ka- ricsállák s néhány kakas büszr kélkedett. A kamrában látotta­kat már nem akarom felsorolni. Volt ott minden, amit a szem­száj megkíván. Egyszóval: min­den szükséges kelléke meg volt az apám háztájának. Meg a va­dászkutya sem hiányzott, ami különben érthető is. hiszen nemcsak szenvedélyes vadász apám, hanem nagyszerű vadász is. A futó nyulat százméterrö! lepuííantja . jól gondozott két­csövűjével. , . Mire befejeztem a háztájon való szemlélődést, eljött az este. Anyám már a hájaspogácsát gyúrta, az öcsém a . kemencét fűtötte be, a húgom a katlan körül forgolódott. Apám meg te­áit a kanapéra. Dinára gyújtott és így szóit hozzám; — Emlékszel még rá? — Már hogyne emlékeznék —• válaszoltam. —• Csak az a kérdés, hegy mire? Api ni Kivette szájából a pi­paszárat, a füstöt ráfújta a mel­lette settenkedő vadászkutya orrára, aztán jóízű mosoly öm­lött el pirospozsgás arcán. — Sose felejtem el, mennyire- tiltakoztam a csoportosulás el­len. Tudod, a magamfajta öreg­ember nehezen tud elszakadni a régitől. Megszoktam a kisparcel- lát hat esztendő alatt. Örültem a kilenc holdnak, hiszen mindig föld után vágyódtam életem­ben. Szóval, eleinte kapálództam ellene egy kicsit. De amikor el­mentünk az Alkotmányba, gon­dolkozni kezdtem a dolgon. Az­tán újból elmentem és megint gondolkoztam. így ment ez vagy hat hónapig. Végül aláírtam a nyilatkozatot. Mit mondjak még neked? Pénzben számítva húsz­ezer forintot kaptam erre az esztendőre. Elhallgatott, tenyerével meg- símogatta a lábánál szunyókáló vadászkutyát. Tűnődve néztem apámra. Kalapja alól ősz haj­tincsek kandikáltak ki. Valami­kor fekete bajuszát mintha der lepte volna be. Arcát ráncok ba­rázdálták. Világoskék szeme azonban fiatalosan csillogott. — Mozdulatai is frissek, rugalma­sak voltak, akár egy huszonöt esztendős legényé, — Az ősszel — szólalt meg új­ból —■ megállított az utcán a kupec Csató. Azt mondja; Ide figyeljen bátyám. Mér nem hagyja már ott azt a csoportot? — Ha idejében el nem iszkoi, adtam volna egyet a ragyás ké­pére. AiUijil'il belemélyedtünk a beszélgetésbe, hogy észre se vet­tük-a vacsora kezdetét. Anyán' orjalevessel telt tálat rakott az asztalra, melléje m'ea ejjy lábas­ban pirosra sült hurkát, ko ­hászt, és egy nagy tányérban ró-» zsaszínü hájaspogácsát. De nem maradtak el a kadarkával töl­tött poharak sem. Megvallom, nem kis buzgalommal kezdett munkához a nyeldeklőm. Talán még soha. nem találtam ilyen jóízűnek, rizskásás hurkát, meg a fokhagymás kolbászt. .De azt is elárulom: csoda finom pogá­csát tud sütni ayám. Ha díjai tűznének ki hájaspogácsa süte - re, biztosan anyám nyerné meg az első dijat. — Valamikor jó lett volna eb­ből egy csipetnyi is — harapott apám a tálból kivett arasznyi kolbászba. Szomorú mosoly su­hant át anyám arcán. Nyilván benne is rossz emlékek ébred­tek. Poharak csendültek össze az asztal fölött. Ittunk, aztán megint ettünk, rágtuk-nyeltük t. finomabbnál finomabb faiatokat. De mintha csoda, történt volna, a tálak*sehogy se akartak ki­ürülni, sőt még szaporodott is bennük az ennivaló. Rövid fej­törés után megfejtettem a csoda titkát: amíg mi öten csak az evéssel-ivással voltunk elfog­lalva. anyám folyton pótolta :* hiányzó falatokat. így aztán !e kellett mondanom arról az el­határozásomról, hogy két tálat kiürítek, hiszen még egyet se sikerült. Vacsora után, még sokáig beszélgettünk borozgatás köz­ben. Apám mellém ült, kezét a vál­tómra téve, váratlanul azt kér­dezte tőlem: — Na, van valami kifogásod a kismalacom ellen? — Mi volna? — néztem vá ki­csit meglepődve. — Csak azért kérdezem — mondta apám — mert a jövő esztendőben két ekkora malacot akarok vágni. Rusi Vince A KISMALAC

Next

/
Oldalképek
Tartalom